Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

4

JÍÖGF Á D

1367. szeptember 16., szombat

Az új mechanizmus lexikona

A vállalat önállóságáról szóló összefoglalónkban kifejtettük, hogy a termelés megszervezésében és irányításában, a társadalmi és gazdasági fejlődéshez való igazodásban, a termeléshez és értékesítéshez nélkülözhetetlen partnerek kiválasztásában stb. stb. messzemenő önállóságot kapnak a vállalatok. A szocialista társadalom lényegéből fakad azonban, hogy ez az önállóság semmiképpen sem jelentheti az egységes társadalmi tulajdon és az annak megfelelő szocialista gazdasági-társadalmi viszonyok alapján működő vállalatok elszakadását a társadalmi, úgynevezett központi elképzelésektől, céloktól. A vállalatok önálló gazdálkodása, tevékenysége az új gazdasági mechanizmus által biztosított, de ugyanakkor a szocialista állam által is befolyásolt úgynevezett központilag szabályozott közgazdasági környezetben realizálódik.

A vállalatoknak piacra, a fogyasztásra kell termelniük, s ennek folytán az eddiginél közvetlenebb lesz a piaccal való kapcsolatuk is. Szó sem lehet azonban a társadalmi termelés valamiféle anarchizmusáról. A piaci viszonyok hatását közvetlenül érzékelik a vállalatok, ami a kereslet —kínálatban, illetve az árhatásokban jut kifejezésre. Miután pedig a vállalat a legmagasabb árbevételben, s az így elérhető minél nagyobb nyereségben érdekelt, előfordulhat, hogy pillanatnyi piaci igények miatt igyekszik háttérbe szorítani az össztársadalmi érdeket kifejező tevékenységet, amely adott esetben kisebb nyereséget biztosít ugyan, de nélkülözhetetlen a népgazdaság számára.

A központi szabályozás, a tervszerű központi irányítás ezért nélkülözhetetlen alapeleme az új gazdasági mechanizmusnak is. A vállalatok gazdasági önállóságának messzemenő érvényesítése mellett a szocialista gazdaság tervszerű központi irányításának fő vonásai arra irányulnak, hogy egyrészt a szocializmus teljes felépítését körvonalazó gazdaságpolitikai koncepciók, központi döntések érvényesüljenek, másrészt, hogy a vállalatok a gazdaságpolitikában megfogalmazott társadalmi célok érdekében és központilag meghatározott szabályok között, azaz az önállóságnak megfelelő közgazdasági környezetben működhessenek.

Az ilyen közgazdasági környezetet, következésképpen a központi szabályozás (irányítás) és a vállalati önállóság összhangját az állam mint a társadalmi köztulajdon és közérdek képviselője tudatosan alakítja ki, írja elő államhatalmi és államigazgatási szerepének megfelelően. A központi szabályozás eszközeit dr. Szabó Kálmán, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora „A szocialista gazdaságirányítási rendszer” című legújabb tanulmányában két csoportban: közvetett és közvetlen szabályozási eszközökként vizsgálja.

Eszerint „a közvetett szabályozási eszközökhöz tartoznak általában az áru- és pénzmechanizmusok. Közülük a legfőbbek:

— árszabályozás,

— az állami adópolitika,

— a vámpolitika,

— a személyi jövedelmek képződésének szabályozása,

— a vállalati (tsz) jövedelem felhasználásának szabályozása,

— az amortizáció szabályozása,

— a hitelpolitika, ,

— a kereskedelmi szubvenció.

A közvetlen szabályozási eszközök közé tartoznak-.

— a vállalatok teljesítményeinek számszerű kötelező előírása.

— az 'előírt teljesítményekhez szükséges anyagok, gépek közvetlen elosztása, deviza és pénzügyi eszközök összegszerű meghatározása, egy-egy vállalat részére;

— vállalati vezetők kinevezése;

— szállítási szerződések olyan rendszere, melyben konkréten előírják azt is, mely vállalattal és mily feltételek mellett kell szerződést kötni;

— egyáltalán az operatív vállalati gazdálkodást érintő hatósági döntések, felső utasítások;

— üzemek létesítésének, profilmeghatározásának központi kezdeményezése és hatósági engedélyezése.”

Nagy Ferenc

Tízéves egy iskelcs

KÖZPONTI SZABÁLYOZÁS.

Az újjáformálódó Salgótarján életében a Béke-telep a felszabadulás óta szinte szünet nélkül épül, növekszik. A gyári és bányai kolóniák lakói szívesen települtek ide a füstös városból, így növekedett évről évre a lakótelep, s vált szükségessé az iskolaépítés is.

Több, mint tíz éve fogták össze a párt irányításával a tömegszervezetek és a telep lakói, hogy a gyermekeknek iskolát teremtsenek. Az ösz- szefogás eredménnyel járt, s a béke-telepi általános iskola most ünnepi! fennállásának első évtizedét

— A tanulóifjúság, a tantestület és a szülői munka- közösség nevében — mondotta a jubileum alkalmából Kiss István, az iskola igazgatója — nem mulaszthatjuk el, hogy köszönetét mondjunk mindazoknak, akik annak idején részt vállaltak az építés munkájában. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, — ezt eredményes munkánkkal igyekszünk bizonyítani a továbbiakban is.

Á munkaidő-kihasználás problémái Bulgáriában

A szófiai közgazdasági hetilap felhívja a figyelmet arra, hogy a bolgár gép- és fémfeldolgozó iparban nem használják ki megfelelően a munkaidőt. Mint egy vizsgálat megállapította, a munkaidő kihasználása terén a helyzet nem megnyugtató. Ez egyes vállalatoknál abból ered, hogy több dolgozót foglalkoztatnak,

mint amennyire szükségük

van. Amellett sok a hiányzás és a gépállás, ami a tervteljesítést fenyegeti, s a vállalatok ilyenkor túlóráztatással próbálnak segíteni magukon.

Burgasz-területen például 1966-ban a gépipari termelés az előirányzottnál 1 860 000 lovával kevesebb volt, de az ottani vállalatok mégis 72 481 leva túlóradijat fizettek ki.

A drága csók

létrád a nagy idők sodrában V.

A salgótarjáni Nemzeti Tanáé*

Zömök öregember lépett ki a portásfülkéből. Kipödört fehér bajszú, fehér hajú. Körülpillantott. Este nyolc óra múlt. Az úton nehéz teherautók robogtak, villamos csörömpölt; a gyalogjárók megritkultak. A lejárt műszak dolgozói már hazamentek, csupán egy húsz év körüli fiú, meg egy kis szőke lány álldogált a közelben, a gyár kerítése mellett. Átkarolták egymást és csókolóztak — önfeledten.

A portás figyelte őket és felém vágott a félszemével:

— Ej, ezek ... már azt hiszik, hogy vak az ember. Mintha itt se lennénk, nem törődnek semmivel, ök csak csinálják a magukét...

— Dehát csak nem irigyli őket? — kérdeztem.

— Dehogy is nem — mondta az öregember. — En bizony irigylem őket, nem tagadom. Leginkább a fiút. Lám, manapság milyen könnyen jutnak csókhoz a fiatalemberek! Bezzeg az én időmben fuka- rabbul bántak az ilyesmivel a lányok, — mármint a csókkal. Emlékszem, én már félesztendeje udvaroltam Sárikának. Már jegyesek is voltunk, s ő mégsem engedett. Kedves szót adott, kedves mosolyt, a kezét is ideadta, de csókot hiába kunyeráltam. Hiába no, rátarti lányka volt.

— Elmondjam, hogy mégis miként törtem meg a jeget? No, elmondom. Szóval én akkor vasúti ember voltam. Egy nagyon kicsi állomáson működtem mint vezető, úgy hívták az ilyen hivatalt, hogy elöljáró. Az én Sárikám meg egy reggel a városba akart utazni az anyjával. Egyik rokonuk hívta meg őket esküvőre. Hát a gyorsvonat befutott, egyperces állomás volt a miénk, azonnal indítani kellett. Ök meg elkéstek volna.

— Láttam őket az úthajlatnál, kocsin jöttek, lóhalálába. Integettek, hogy várjak, ne indítsam el még a vonatot. Es én... megtettem a kedvükért. Hónom alá csaptam a tárcsát, vártam, nem intettem, — teljes három percig visszatartottam a gyorsot. Szóval... ez elég súlyos cselekedet volt. De én akkor, ezért a tettemért megkaptam a kis menyasszonyomtól az első csókot. Az államtól meg harminc korona büntetést. Nagy pénz volt az akkoriban ... Lám, ilyen sokba került nekem az a csók.

Az öreg portás elhallgatott. Jóleső mosolygás mozdította meg fehér bajuszát, míg elmélázva, csendesen hozzátette:

— Igaz, a többi csók már ingyenbe jött...

Barát Endre

A Nagy Októberi Szocialista

Forradalom és a szovjet példáin felbuzdulva már az 1918 januárjában és februárjában lezajlott sztrájkhullám idején, Budapesten és vidéken egyaránt, munkástanácsok alakultak. A szociáldemokrata párt eleinte igyekezett ezeket az alulról jövő kezdeményezéseket megszüntetni, ké- sőbbb azonban rájött azok jelentőségére, és mindent megtett, hogy azokat céljai eszközévé tegye, ami csak részben sikerült. Október második felében már az a helyzet, hogy a tényleges hatalom ezeknek a munkástanácsoknak a kezében volt.

Ezt a tényt vették figyelembe a szociáldemokrata-, a Károlyi-párt és a radikálisok vezetői, amikor október derekán „néptanács” alakulására határozták el magukat. Ennek a néptanácsnak október 23-án volt az első értekezlete, ekkor vette föl a Nemzeti Tanács nevet és nyomban csatlakozásra szólított fel mindenkit, aki békét, függetlenséget és demokráciát akart.

A Nemzeti Tanács helyi szervei elsősorban a munkás- tanácsokból alakultak meg. Sajnos, a salgótarjáni helyi sajtó példányainak hiányában, eddig még nem sikerült megállapítani, hogy városunkban mikor alakultak meg a munkástanácsok és mikor jött létre a helyi Nemzeti Tanács. Egy kétségtelen: november 1- én, tehát a salgótarjáni Nemzeti Tanács hivatalos, november 3-i, megalakulása előtt, a munkásság egésze már mindenki csatlakozását követelte a Nemzeti Tanácshoz.

A salgótarjáni Nemzeti Tanács megalakulása pillanatától kezdve a járási, sőt azon túlmenően, az iparvidéki Nemzeti Tanács szerepét kívánta betölteni. A november 3-i alakuló ülésen a járás községeit kilenc csoportba osztották és a csoportokba osztott községekbe szervezőbizottságokat küldtek ki. A szervezőbizottságok feladata volt a rend helyreállítása, a helyi tanácsok és a polgárőrség megalakítása. A szervező- bizottságok összeállítását a szociáldemokrata pártra bízta a salgótarjáni Nemzeti Tanács, és nyomban 1000 korona előleget is kiutalt a párt részére. Ugyanakkor a főszolgabírói hivatal fölötti ellenőrzést is átvette. A tarjá- ni községi bíró és községi főjegyző mellett a járási főszolgabíró és járási orvos is részt vehet a tanács ülésein, de szavazati jog nélkül.

Lehetetlen észre nem venni ennek a jegyzőkönyvnek

többi határozatában is azt a törekvést, hogy minden hatalom az akkor egyetlen munkáspárt révén — a munkásosztály kezébe kerüljön. Kitűnik ez a törekvés a november 5-i jegyzőkönyvből is, amikór a Salgótarjánban állomásozó 6. zászlóalj parancsnoka, Petőcz ezredes felesküdött a Nemzeti Tanácsra és további szolgálatait felajánlva azt a választ kapta, hogy „az ezredes úr szolgálataira egyelőre nem reflektál” a Tanács. — Ekkor ugyanis már a saját fegyveres erejének megteremtésén fáradozott.

Már november 3-án őrszolgálat teljesítésére hívta fel a hazatért katonákat. Ennek a polgárőrségnek a létszámát egy öttagú bizottság — két katona, három civil — 200

főre egészítette ki, a „munkás és polgárosztály” soraiból. Ez a kettősség, amely a kormánykoalíció elismerése is, ebben a kezdeti időszakban, Salgótarjánban a munkásság fölényét biztosította, ugyanakkor azonban már a félrecsúszás lehetőségét is magában rejtette. November

5- én a salgótarjáni Nemzeti Tanács karhatalma már két századból — egy század katona és egy század polgárőr — állott. Mindkét század parancsnoka Reményi főhadnagy volt, aki intézkedéseit tartozott a katonatanáccsal megbeszélni. — Ez a karhatalom akkor igen komoly erőt képviselt és sok függhetett attól, hogy ki rendelkezik azzal. Lehet, hogy már az alulról jövő kezdeményezések megakadályozásának a terve is rejlik abban a november 8-i hadügyminiszteri leiratban, amely a 200 főből álló tarjáni polgárőrség számát a felére, 100 főre korlátozta, illetve csak száz fő számára engedélyezte fegyver és lőszer kiadását.

A tarjáni Nemzeti Tanácsnak sok gondot okozott a helyi tanácsok megalakítása, amelyek nem egyidőben alakultak meg a járásban. — Azokban a községekben, ahol Oroszországból hazatért hadifoglyok éltek és jutottak szóhoz — például Somoskőújfalun és Kisterenyén — öntevékenyen jöttek létre ezek a szervek. A Somoskőújfalui már november 3-án működött és 5-én már a nemzetőrség megalakulását jelentette. A kisterenyei, ugyanezen a napon, az általa rendezett népgyűlés jegyzőkönyvét küldte be. Nemtin

6- án alakult meg a Nemzeti Tanács a salgótarjáni „népbiztosok” közreműködésével. Vecseklőn 7-én már újjászervezik a tanácsot, amikor is feleskették a „nemzeti helyőrséget.” Szúpatakon viszont 6-án csak „előzetes”’ Nemzeti Tanácsot alakítottak.

Megnehezítette a salgótarjáni Nemzeti Tanács szervező munkáját a balassagyarmati Nemzeti Tanács november 4-i átirata. A gyarmati Nemzeti Tanács ugyanis arra hívta fel a megalakult tanácsokat, hogy képviselőiket küldjék el hozzájuk. Vagyis, a gyarmatiak a megyei Nemzeti Tanács szerepét kívánták betölteni. Ez az iparvidéken visszatetszést szült, mert Balassagyarmaton ekkor nem volt szociáldemokrata párt- szervezet — csak november 8-án alakult újjá — és úgy tudták, hogy tiszta polgári elemekből áll. — Ez a közbelépés is hozzájárult a helyi nemzeti tanácsok és a régi közigazgatási szervek közti nézeteltérésekhez. A régi és az új harca világosan kitűnik a pogonyi Nemzeti Tanács Tarjánba intézett kéréséből. A pogonyiak az ott uralkodó „fejetlenség”, illetve „kétfejűség” megszüntetéséhez kérték a tarjániak segítségét. A bíró ugyanis figyelmen kívül hagyta a helyi Nemzeti Tanács intézkedéseit, sőt azoknak nyíltan ellenszegült.

Kétségtelen, hogy a bizonytalanság országos volt Intézkedni kellett. A megye hivatalos lapja, a Nógrád Vármegye, november 7-i számában közölte a nemzeti tanácsok feladatait és megalakításuk szabályait. Ez az intézkedés a közigazgatást a régi községi, járási és megyei szervek kezében hagyta. Itt már a forradalom megfékezésével állunk szemben. Bizonyos jobbra tolódás ez, hiszen — ahogy a kisbárkányi Nemzeti Tanács írja Tarjánba — „az azelőtt elkövetett sok igazságtalanságért” az emberek „nagy nyomássaP’ voltak, és így — sok minden maradt a régiben.

November 8-án a salgótarjáni Nemzeti Tanács kijelenti, hogy nem igényel intézkedési jogokat a közigazgatás terén. A következő napon utasítja a helyi tanácsokat, hogy sem tagjaik sorában, sem pedig a nemzetőrségben ne hagyják meg a bányászokat, mert a széntermelés elsőrendű fontosságú kérdés. — Valóban az, de az intézkedés mögött már más is rejlett. Erre a másra december 25-én a Kommunisták Magyarországi Pártja salgótarjáni szervezetének megalakításával adták meg bányászaink és munkásaink a választ.

Dr. Belitzky .Janó?

Őszi tervek

a megye képzőművészetében

Bezártak a nyári képzőművész táborok, kezdődik az új népművelési évad. Milyen tervek foglalkoztatják Nógrád megyében, illetve Salgótarjánban képzőművészeinket, mire készülnek, mik a terveik?

Iványi Ödön festőművész először a megyében működő képzőművész szakkörökről és a képzőművész stúdióról beszél.

— Igaz, a szeptember 10-én Szegeden megnyíló országos tárlatra, amely a képzőművész szakkörök tagjainak tevékenységéről ad képet, Nógrádból mindössze egy balassagyarmati ifjú képzőművész munkáját fogadta el a zsűri. Ennek ellenére szakköreink tevékenysége nem eredménytelen. Salgótarjánban, a bányász művelődési ház, a Madách gimnázium és az úttörőház szakköre, a Balassagyarmaton, Mátranovákon, Kisterenyén, Nagybátonybam, Somoskőújfalun és Pásztón működő szakkörök összesen mintegy 150 tagot számlálnak. Ez .korántsem kis szám, különösen, ha figyelembe vesszük: e körök célja nem elsősorban képzőművészek nevelése, hanem a képzőművészeti kultúra fejlesztése, a képzőművészeti ismeretterjesztés, a fiataloknak a képzőművészeti alkotások értő látására való szoktatása.

— Mit mondhatunk a stúdió munkájáról?

— Mindenekelőtt az idei nyári sziráki táborról néhány szót. amelynek költségeit a megyei művelődési ház és a bányász szakszervezet közösen fedezte; a kitűnő ellátásért, munkaiehetőségért pedig a sziráki állami gazdaságot illeti dicséret. A stúdió rangjának emelkedését jelzi, hogy a salgótarjáni üveggyár és a tűzhelygyár az üzemben üvegfestőként. illetve dekorációsként működő stúdiotagoknak nem

évi szabadságuk terhére tette lehetővé a táborban való részvételt. Arra gondolva, az ott szerzett tapasztalatok nemcsak az egyénnek, az üzemnek is kamatozni fognak. A táborban tartalmas tevékenység folyt, a gyakorlati foglalkozások, véleményem szerint, igen eredményesek voltak, számos előadásra és vitára is sor került. A szakkörök tagjai és a stűdiótagok fejlődtek. Az eredmény? A decemberi kiállításon derül ki, amelyet immár hagyomány szerint minden évben megnyitunk Salgótarjánban.

— Néhány szót a kiállítási programról.

— A nógrádi képzőművészek közül is többen küldtek anyagot a miskolci grafikai biennáléra. Még ez évben megnyílik Besztercebányán Ficzere—Pataki—Iványi kiállítása, amely lehetőséget nyújt

egy átfogóbb közép-szlovákiai bemutatkozásra, Ami még engem illet, valószínűleg jövő hónapban egyéni tárlatom nyílik Balassagyarmaton, anyaga készen áll, s mint már említettem, a stúdió-ki- Uításra is készülnek az if- iabb nemzedék tagjai. Mindezen kívül, azonban úgy érzem, a legkomolyabb munkánk mégis a jövő évi tavaszi észak-magyarországi kiállítás előkészítése, amelyre a képzőművészeknek januárig kell leadni munkáikat. A legnagyobb gond a kiállítási helyiség.

— Mi az ideiglenes kiállítási helyiséggel kapcsolatos terv?

— Úgyszólván semmit sem tudók róla. Tény. hogy a kérdéssel mielőbb komolyan foglalkozni kell az illetékes szerveknek nemcsak azért, mert négy-öt évre szóló gond megoldásáról van szó, de elsősorban a képzőművészeti ismeretterjesztés, a rendszeres kiállítási program kultúrpolitikai hatása az, amely megköveteli az ezzel való komoly törődést.

T. E,