Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-22 / 224. szám

2 »ÖÄRÄtl í{)67. szeptember 22., péntek A / EMSZ közgyűléséről jelentjük Tart as általános politikai vita NEW YORK (MTI) Az ENSZ-közgyűlés XXII. ülésszakának általános politi­kai vitáját a hagyományok­nak megfelelően Brazília kül­ügyminisztere, Jose Pinto nyi­totta meg. Ezt követően Arthur Gold­berg, az Egyesült Államok képviselője szólalt fel. a térségben „minden nemzetnek joga van az önálló életre”, s ennek ér­telmében meg kell szün­tetni az évtizedek óta fennálló hadiállapotot, Goldberg ismétel Beszédeben kijelentette, az Egyesült Államok „nem engedi meg, hogy Észak-Vietnam ka­tonai megoldást erőszakoljon Dél-Vietnamra” és hogy „az USA nem csökkenti erőfeszí­téseit, hogy segítséget nyújt­son Dél-Vietnamnak”. Az amerikai küldött ezzel ismét állást foglalt a vietnami há­ború folytatása mellett. Goldberg újból előadta a sokat hallott washingtoni frá­zisokat az USA „tárgyalókész­ségéről”. De félreérthetetle­nül közölte, hogy kormánya nem hajlandó a bombázások megszünte­tésére, amit saját beisme­rése szerint is sokan te­kintenek a tárgyalások gátjának. Goldberg ismét a szokásos feltételekhez kötötte, s előre pozitív választ követelt ar­ra, hogy a bombázások eset­leges megszüntetését követően a VDK kormánya kész lesz a tárgyalásra. sítette a DNFF tagjainak részvételét a politikai élet­ben. Goldberg azonban most sem adott világos választ er­re a problémára. Goldberg ismét utalt arra, hogy az USA szerint az ENSZ- nek be kell kapcsolódnia a vietnami kérdés megoldásá­ba, noha általános vélemény szerint a tagállamok többsé­ge ellenzi ezt. A New York Times például csütörtökön „bizalmas információra” hi­vatkozva közli, hogy még Wa­shington NATO szövetségesei­nek egy része is ellenzi a kér­dés megvitatását a világszer­vezetben. A közel-keleti kérdéssel kapcsolatban Goldberg leszö­gezte, Fogy kormánya szerint a rendezésnek a következő elveken kell alapulnia: a csapatokat ki kell vonni a békés rendezésnek megfele­lően, biztosítani kell a mene­kültek jogait, a tengerszoro­sok és a csatornák hajózásá­nak szabadságát, véget kell vetni a térségben a fegyver­kezési versenynek, tisztelet­ben kell tartani a fennálló határokat és a fegyverszüne­ti vonalakat, s végül, Jeru­zsálem problémáját vala­mennyi érdekelt fél bevoná­sával kell rendezni. Ezek az elvek többnyire az izraeli kormány álláspontjának felel­nek meg. Végül a közgyűlés új el­nökét köszöntve Goldberg ki­jelentette, hogy a román kül­ügyminiszter megválasztása a nagyfontosságú tisztségre „azoknak a választásoknak a jele, amelyek a kelet-európai országok és a világ más ré­szei között kialakult viszony­ban következtek be.” Krag: katonai eszközök nem vezetnek megoldáshoz Bizonyos fokú változást tükröz az amerikai magatar­tásban, hogy Goldberg kije­lentette : úgy véli, hogy Dél-Viet- namban „békés eszközök­kel mindenki részt vehet a politikai életben.” Mint ismeretes, korábban szá­mos magas rangú amerikai vezető eleve kizártnak minő­Jens Otto Krag dán minisz­terelnök és külügyminiszter, aki Goldberg után szólalt fel a közgyűlésen, sürgette, hogy vessenek véget az amerikai bombázásoknak Vietnamban. „Ez a kezdeti lépést jelent­heti a tárgyalások _ felé” — hangoztatta, hogy katonai esz­közökkel nem lehet megoldani Vietnam problémáját. Az egyedüli út a tárgyalások út­ja, s e tárgyalásokon minden érdekelt félnek részt kell vennie. A közel-keleti kérdés ren­dezésének alapelveként Krag szerint annak kell szolgálnia, hogy egyrészt megengedhetet­len a katonai eszközökkel történő területszerzés, más­részt az ENSZ mincTen tagál­lamának joga van arra, hogy békében éljen. A közvéleményt nem lehet félrevezetni Egyéb kérdésekkel kapcso­latban Krag leszögezte, hogy Dánia egyetért az atomstop- egyezménnyel. Kijelentette, kormánya szerint a kínai nép egyetlen jogos képviselője az ENSZ-ben a Kínai Népköz- társaság. Latin-amerikai NATO születik? A zágrábi Vjesnik jelentése szerint Washington arra fog­ja felhasználni a latin-ameri­kai országok soron következő külügyminiszteri értekezletét, hogy a NATO mintájára meg­teremtse a latin-amerikai ka­tonai szövetséget. Az akció egyik célja nyilván a Kubá­ra nehezedő nyomás növelése. Foglyokat bocsátottak szabadon Guineában Sékou Touré guineai elnök csütörtökön rádiónyilatkozat­ban jelentette be, hogy sza­badon bocsátottak több ele­fántcsontparti foglyot, akiket azért tartóztattak le, mert összeesküvést szőttek a gui­neai kormány ellen. Az AP feltételezése szerint lehetséges, hogy ez a gesztus arra bírja majd az elefánt­csontparti kormányt, hogy viszonzásul szabadon engedje a túszként fogva tartott gui­neai diplomatákat. Sékou Touré nyilatkozatá­ban nem részletezte, hogy kik vannak a szabadonbocsátottak között. A Guineában koráb­ban letartóztatott foglyok kö­zött volt Francois Kamano elefántcsontparti kormány- tisztviselő, akit azzal vádol­tak, hogy el akarta rabolni a guineai emigrációban élő Nkrumah volt ghanai elnököt. Az AFP és a Reuter meg­figyelőkre hivatkozva felhív­ja arra a figyelmet, hogy a foglyok bejelentett szabadon bocsátása nem jelenti szük­ségszerűen Guinea és az Ele­fántcsontpart kapcsolatainak megjavulását. Sékou Touré el­nök ugyanis heves szavakkal bírálta az elefántcsontparti elnököt, akit újból megvádolt, hogy lépten-nyomon beavat­kozik Guinea belügyeibe. Awj amerikaiak és szövetségeseik veszteségiistája Csütörtökön az amerikai Uedvezetőség Saigonban köz­zétette a háború eddigi vesz­teséglistáit. Ezek szerint az elmúlt héten halottakban, se­besültekben és eltűntnek nyil­vánítottakban az amerikaiak 2014. a dél-vienami kormány­csapatok 853 és az egyéb szö­vetségesek 172 embert veszí­tettek. A nyilvánosságra hozott statisztikákból kitűnik, hogy az amerikai expedíciós hadtest vesztesége 1961. január 1-e — a vietnami ügyekbe való ame­rikai beavatkozás hivatalos kezdete — óta 13 365 halott. 83 433 sebesült és 749 „eltűnt”. Említésre érdemes, hogy idén január 1-től szeptember 17-ig bezárólag több amerikai ka­tona (6721) vesztette életét Dél-Vietnamban, mint a meg« előző hat évben együttvéve (6644), ugyancsak ugrássze* rüen emelkedett a sebesültek száma is: a háború kezdete óta 83 443 amerikai katona sebesült meg — ebből 45 705 idén. 1967. szeptember 9-én a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai' csapatok összlét- száma elérte a 465 ezret. Az úgynevezett szövetséges — dél-koreai, fülöp-szigeti. auszt­ráliai és új-zélandi — csapatok létszáma mintegy 56 ezerre, volt tehető és hozzájuk csat­lakozott csütörtökön az Egye­sült Államok vietnami ka­landjában most már aktívan is részt vevő Thaiföld, az el­ső 1200 főnyi Dél-Vietnamban partra szállított egységgel. A szudáni államfő Bulgáriában Georgi Trajkov, a Bolgár Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke a szófiai kongresszu­si palotában szerdán este va­csorát adott Ismail el Azhari, a Szudáni Legfelső Tanács elnöke tiszteletére. Trajkov a vacsorán mon­dott pohárköszöntőjében mél­tatta azt a pozitív szerepet, amelyet Szudán, annak kor­mánya és államfője az arab országok egységéért, az impe­rializmus mesterkedései el­len vívott harcban betölt, biztosította a szudáni vezető­ket arról, hogy a Bolgár Nép- köztársaság kormánya, a bol­gár nép minden tőle telhető segítséget megad az izraeli agresszió áldozatává vált arab országoknak. A tiroli terroristák fenyegetődznek Űj terror cselekedeteket he­lyezett kilátásba az úgyneve­zett :,Dél-tiroli Felszabadítás: Bizottság”. Egyidejűleg két Dél-Tirolban letartóztatott osztrák neonáci bevallotta, hogy egy sor korábbi merény­let részese volt. „A felszabadítási bizottság” a sajtónak megküldött nyilat­kozatában „megtiltja” a tar­tózkodást az osztrák—olasz ha­tár közelében, a laktanyák, csendőr-őrsök körzetében, hi­daknál, valamint közhivata­lokban és üzemanyagtöltő ál­lomásoknál, kivéve a nap bi­zonyos óráit. A tilalmat meg­szegők maguk viselik a kö­vetkezményeket — mondja a felhívás. Majdnem négy év telt ei Kennedy amerikai elnök 1963 novemberében történt meg­gyilkolása óta, de az ameri­kaiak többsége változatlanul úgy vélekedik, hogy Kennedy egy széles körű összeesküvés­nek esett áldozatul. A New York Post közli egy közvéleménykutatás ered­ményeit, amelyek szerint a megkérdezettek hatvan szá­zaléka nyilvánította a fenti véleményt. Egy évvel ezelőtt, 1966 szeptemberében a meg­kérdezett amerikai lakosok­nak 46 százaléka vallotta ezt a meggyőződést. A Warren-bizottság jelenté­se, amely azt állítja, hogy Kennedyt egy ember, Lee Os­wald gyilkolta meg, egyre nagyobb kételyeket kelt. A megkérdezettek 64 százaléka mondotta, hogy a jelentés szá­mos kérdést válasz nélkül hagy, és nem ismerteti az elnök meggyilkolásának egész történetét. A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ: 8.22: Vidroczky. —. 9.08: A szovjet iro­dalom Magyarországon. — 9.20: Zenekari muzsika. — 10.10: Ostoring, ostorin. — 10.30: Édes anyanyelvűnk (ism.) — 10.35: Népdalok, népi táncok. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.30: Beethoven: f-moll (Appassionata) szonáta. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Beszéljük meg. — 13.08: Zenekari muzsika. — 13.51: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.06: Albert Schweit­zer orgonái. — 14.30: Zsibongó. — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Csak öregeknek. — 17.15: Graziella Schiutti és Giorgio Tozzi énekel. — 17.45: Nagyközség — kisváros. — 18.40: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.45: Üj opercttlemezeinkből. — 19.25: Hangképek az országos atlétikai bajnokságról. — 22.20: Nótacsokor. — 23.00: Zenekari muzsika. — PETŐFI RÁDIÓ: 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.15: Gluck: Don Juan — balett. — 13.00: Hivatása: pedagó­gus. — 13.15: Fényes Szabolcs operettjeiből. — 13.47: Víz­állásjelentés. — 14.40: Kettőtől — hatig... — 18.10: Ra­dies György népi zenekara játszik. — 18.40: Láttuk, hal­lottuk. — 19.00: Jacobi—Bródy—Martos: Leány vásár. — 19.14: Hangverseny a stúdióban. — 19.44: Szörényi Levente láncdalaiból. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.23: Hang- képek az országos atlétikai bajnokságról. — 20.35: Puccini- ciklus. Manón Lescaut. A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORA: 8.25: Iskola-TV. — 10.15:. Műsorismertetés. — 10.16: Kukeri táncosok. — 10.25: Erdei pillanatok. — 10.40: A praliné-akció ... -*■ 11.05: Iskola­TV. — 11.25: Telesport (ism.) — 11.40: A hármas. — 11.50: Böbe. — 14.35: Iskola-TV. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 10.25: Seriff a rá­csok mögött (szlovák játékfilm). — 18.30: A főiskolások ka­tonai kiképzése. — 19.00: TV-Hiradó. — 19.25: ötven éve történt: a Konvilov-lázadás. — 19.30: Néprajzi műsor. — :0.10: A tépett zakó (bűnügyi filmsorozat) IV. rész. — •'0.20: Meglincseltek (amerikai film.) — 21.50: Hazai és külföldi művészek találkozója. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADÓ GYÖRGY 14. Hogy az ember számítani tudjon, okosnak kell lennie, és nagyon kell értenie a mes­terségét. És még ez sem minden. Matematikus ismerősöm az or­vostudományt egyáltalán nem tartja tudománynak. Ahol nem lehet mindent előre ki­számítani, az nem tudomány. Azt mondja, számológépek kellenének nekünk is. Lehet. Nem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberi agy tökéletlen, hiszen összezavar és elfelejt mindent. A jó operáláshoz az orvos­nak nemcsak veleszületett kézügyességre, hanem tapasz­talatra is szüksége van. Sokat kell operálnia. S ráadásul a jellem is nélkülözhetetlen. No, milyen pontosan megtalálom mindennék a skatulyáját. Tehát: csupa Szkülla és Khariibdisz: a halálesetek foly­tatódnak. Nem várhatunk ad­dig, amíg az orvostudomány egzakttá válik. Múlnak az év­tizedek, sok beteg meghal, nem tudja kivárni azt a szép időt. Az ember — bármilyen területen — számításaiban képtelén elkerülni a hibát. A mi hibáinkért mások az éle­tükkel fizetnek. Hogy mester­ségünket kitanuljuk, ahhoz gyakorlatra van szükségünk. Rosszul sikerült darabokra. A mi munkadarabjaink az em­berek. Rettenetes. És nem lehet rajta változtatni. Ezért nem is szabad elke­serednem. Minden rendben van. Csak az kell, hogy a szándékunk becsületes legyen. Vasidegekre és sokak által irigyelt önuralomra van szük­ségünk. Gyenge idegzetű em­ber ne menjen sebésznek. Lenácska bejött, hogy le­fekvés előtt elbúcsúzzék tő­lem. Megfürdött és most tisz­ta, hogy szinte ragyog. Csillog a jókedvtől, a pajkosságtól. — Jó éjszakát, papa. Miért vagy olyan rosszkedvű? Kísérj el az ágyamig! — Jó éjszakát, kicsikém. Eredj csak egyedül, én még fekszem. Elfáradtam. Megcsókolt és elfutott, hosz- szú hálóingében bukdácsolva, és közben egyre csacsogva. Én nyilván nem vagyok al­kalmas sebésznek. Kell az ör­dögnek az olyan foglalkozás, amelynél emberek halnak meg! Azt szokták mondani: a műtéteknek megvan a sza­bályos halál-arányszámuk. A balsikerek és hitók világsta­tisztikája. Minálunk? Többé­ke vésbé tartjuk az általános színvonalat. Néha alatta ma­radunk, máskor fölébe kere­kedünk. A számok mögött azonban nem látszanak a ha­lottak. Fényképeiket nem köz­ük az újságokban... Milyen komoly tekintete volt a tegnapi kislánynak! Maja pedig jókedvű, életvi­dám volt. Volt. Voltak. Igyunk egy pohárkával! Pokolian keserű dolog. No nem, nem iszom le magam. Mi az, talán sajnálom saját magamat? Elvégre nem mind halnak meg. Hát azok a gyerekek a kórteremben, azok nem ked­vesek? Sok ilyen hasonló jön el a hétfői ellenőrzó vizsgála­tokra. Megnőttek, jókedvűek, csinosak. Aki rájuk pillant, abból menten eltűnik minden harag és keserűség. És újra beleveti magát... Harminc év óta foglalko­zom sebészettel. Igen nagy idő. Lelkes ifjúként érkez­tem. Álmaim: szervek átülte­tése, megfiatalítása. Az orvos­tudomány csúcspontja a kés. „Majd én megmutatom!” Most messziről pillantok akkori énemre — kissé szomorúan, kissé megvetéssel. Hogy saj­nálom-e? Aligha. Általános­ságban: nem éltem le rosszul az életem. Különösebb külső hatások nem játszottak köz­re, minden a szokás szerint történt, csendesen, szerényen. Aspiráns, asszisztens, docens, professzor. Körülbelül úgy. mint azok az orvosok, akik­ről a regények meg a szín­darabok szólnak — korlátolt, kissé nevetséges pedánsok. De mégsem! Én a menny­ben jártam. A sebészet szen­vedélyekkel ajándékozott meg, amilyeneket semmi más nem adhatott volna. Alkotó va­gyok. És végrehajtó is. Sza­bad ember, csak a tulajdo* lelkiismeretemnek felelek tet­teimért. De ki támaszthat en­nél nagyobb felelősséget?... Ejha, szavak, szavak. Szép szavak. Pedig csak nehéz fá­radságot láttam. Ma úgy fekszem itt. mint akit elgázoltak, ábrándjaimat ugyanolyan távolinak érzem, mint a kezdet kezdetén. Nincs igazad, öregem. A bá­nat és a fáradtság okozza. Sok minden elindult... Emlékszel, a harmi ne as években — a gyomorcsonko­lást, a veseeltávolítást mi, as­piránsok, a sebészet non- pluszultrájának gondoltuk. Bálványaink csak igen félén­ken mertek hozzányúlni a mellkasüreghez, és csaknem mindig kudarcot vallottak. Majd hosszú időre abba is hagyták. Most pedig az én osztály-orvosaim mitralis sztenózist operálnak a szív­ben és a betegek életben ma­radnak. No igen, ezért nagy árat kellett a pácienseknek fizet­niük. És a sebészeknek is. Milyen keveset tudtunk, mi­lyen keveset értettünk mi ak­kor! A folyamat azonban ész­revétlenül érlelődött. Itt a vérátömlesztés, ott a helyi ér­zéstelenítés és a betegápolás, a diagnosztika rengeteg apró vívmánya. Látható: egyre ke­vesebben halnak meg. Gon­doljuk csak el: elkerült! fcgy- re súlyosabb eseteket operá­lunk, aztán egyszerre — nesze neked! A földön fekszel, ar­cod a sárban. Miért nem áll­tam meg ezen a ponton? Azu­tán visszamegy az ember, es megint keres, kutat valamit. S ugyanígy megannyi sebész* szerte a világon. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents