Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
4 NÖGRÁ© 1967. augusztus 2. szerda Búzatengeren úszik a kombájn Bezdany Mihály Miért fulladt vízbe Mancika ? Tragikus oknyomozó történet ) Húsz évvel ezelőtt egy alacsony, törékeny ember érkezett a háborútól megtépázott Litkére. Erdélyből vezetett útja az Ipoly völgyéig. Eperjessy András, az új körzeti orvos volt. Az elcsendesedett orvosi rendelő hősében idézzük azt az időt. A környék dús erdőivel a szülőföldre emlékeztette. Feledtette azt a keserű érzést, amit a hivatalos helyiség petróleumlámpájának, fáradt fénye ébresztett benne. A lakást, rendelőt egyetlen szo- bácska szolgálta. — Azóta megváltozott itt a világ. Megszerettem az embereket. Közéjük tartozom. Litkén a domboldalon már új orvosi rendelő épült. Itt dolgozik a doktor. De nemcsak a litkeieké ő, hanem a környező falvak négyezer emberéé. Négy faluban vallják: „Eperjessy a mi doktorunk.” — Azt mondják, a palóc ember nyers és bizalmatlan. Nehezen melegszik fel az idegennel. Én egy életre szóló barátságot kötöttem velük. Senki nem emlékszik a vidéken arra, hogy szóval igyekezett az orvos magának bipróbababák Utazó A napokban kelnek útra. Nem hosszú útra, csupán Budapestre mennek díszes ruhában. Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Házban nézelődtek még nemrég, az előcsarnokban. Várták, hogy felöltöztessék őket Kellemes, kissé merev mosollyal bámulták a sürgést- forgást körülöttük. Kívülről, a vastag üvegfalon át beszűrődött a nyári nap sugara, amelyben finom vonalú arcuk kissé viaszon csillogást nyert. A napokban útra kelnek Salgótarjánból a próbababák, az Állami Áruház és a Szabó Ktsz kölcsönbe adott modelljei, hogy a IV. Nemzetközi Politechnikai Szeminárium idején nyitva tartó orAz öreg mezőőr botjával hadonászik. — Mihelyt a kombájn megindul majd megbolondulok — mondja a mezőgazdásznak. — Erre 14 asszony, amott meg tíz. Szedik a kalászt. Ha még ülés János azt vennék fel, amit a gép elhagyott... Neki mennek, ha nem látnak senkit, a lábon álló gabonának. Olyanok, akik 8 tsz-ben nem dolgoznak. Haragszik a kombajnos _ Németh János kombájnos, aki az imént adta át masináját segédvezetőjének és egy keveset pihen a tábla szélében, csak nevet az öreg panaszkodásán. Az óriási, enyhén lejtős búzatáblát erdősáv szegélyezi. Lenn a Buják-patak völgyében felcsillámlik a palotási víztároló tükre. Leülünk mi is a tartós szárazságtól meggyérült . fűbe. Ciripelnek és hegedülnek a tücskök. Valahol messze madár énekel, méh zümmög a fénylő levegőben. Lepkék cikáznak ide-oda, követik a kombájnt, amely itt kúszik el előttünk, — Csupa víz vagyok — rázza botját a mezőőr — rá se érek leülni. Németh János újra nevet. Szempillája elnehezül a portól. Mintha lisztbe hemper- gették volna. Arca fekete a por és a verejték vegyületé- től. Egy fiú jön kerékpáron. Tóth Tibor Hozzánk érve fürgén leugrik a gépről. — Megint nem veszik át a magot — mondja lihegve — felgyűltek a gabonaszállítók a magtár előtt. Németh János ajkán elhal a nevetés. Arca egy pillanat alatt bosszús-haragosra változik. t^agy két percig olyan ékesszólóan osztja az áldást, hogy meghajtom a fejem a teljesítménye előtt. itten a kezdeményezők Már mellettünk ül a többi gépvezető is, a palotási szövetkezet kombájnosai. Balga Pál, Illés János, Tóth Tibor. Ozibiusz Sándor elment gépével a kállói tsz-nek segíteni. Nem sok van már levágni való, csak hatvan hold, és végeznek, ök öten a kezdeményezők, állják szavukat. Még az aratás megkezdése előtt versenyre hívták a megye termelőszövetkezeteinek kom- bájnosait. Napi kétszázötven mázsa gabonát aratnak le és csépelnek el — fogadták meg. Alacsony lesz a tarló és a szemveszteség nem lesz több két százaléknál. Teljesítették ígéretüket. Németh János 22 nap alatt 66 vagon gobanát takarított be, ami megfelel napi 300 mázsás teljesítménynek. A többiek se igen maradnak el ettől. A szemveszteségük nem érte el a másfél százalékot. — Nézze a tarlót! — mondja Illés János. — Ezt nemhogy keresztül ugorja a szöcske, de át is lépi. Keresetük az aratási időszakban naponta 230—260 forint. Évközben a műhelyben szerelnek, akkor is hazaviszik a kétezer-kétszáz, kétezer-háromszázat. A szövetBalga Pál kezeten belül az első helyezett ezret, a második hatszázat, a harmadik négyszáz forintot kap a vetélkedésért. Németh János fiz aratás szépsége — Milyen érzés aratni? Balga Pál elmosolyodik. Hatalmas termete megfeszül ültében. Naptól barnított arca ellágyul. — Nehéz ezt elmondani. Mintha tengeren úsznánk, búzatengeren. Reggel beáll a gép a táblába, amely mesz- sze terül, hogy szinte nem látni a végét és estére elfogy. Ez benne a szép. B'e- lejti az ember a 4—5 órai alvást, a lejtős domboldalt, ahol könnyen felborulhatunk. A nap mintha tüzes kalapáccsal sújtana le. Mindent felejt az ember, csak megy-megy szépen, rendjén. — Tizenegy éve aratok géppel — szól Németh János. — A kombájnnal egy ember annyit csinál, mint Ozibiusz Sándor azelőtt száz. Először azt mondták itt, szétszórja a szemet, meg magas a tarló. Most a tábla széléről odaszólnak, hogy ingyen vesszük fel a fizetést. Olyan könnyű a munka. A régi öregek, ha feltámadnának csak néznének... — Ha elmegyek — vág közbe az öreg mezőőr — majd újságolom nekik. Lejárt a pihenő, újra a gépre lendülnek. A mezőgazdász mögé ülök a motorra. Felkapaszkodunk a dombon. A tetőről nézve úgy fest az egymás nyomában menő gépkaraván, mintha valamilyen óriási, furcsa, szokatlan hernyó kúszna a gabonában, amely elnyeli a magot, hogy átadja az embernek. A földet rezgő fátyolként beborító forró levegő, és messzeség lassan-lassan elrejti őket a szem elől. Mancfíea a strandra ment monokmiben, strandpapucsban és szalmakalapban. Ekkor még nem volt semmi. Mancika végigsétált a tűző napon, a fövenyszőnyegen, és laposakat pislogott opart szemüvege alól. Ekkor sem volt semmi. Mancika ezt követően árnyas fa alá telepedett, majd trapistasajtot majszolt zöldpaprikával. Ekkor sem volt semmi. Mancika amikor elköltötte a trapistasajtot és aprópénzét csipkebogyóból készült narancsízű málnára: Ekkor sem volt semmi. Mancika ezt követően kifeküdt a fűre és monokinijéről hajtotta a legyeket, közben bekente testét napolajjal. Ekkor sem volt semmi. Mancika később körülnézett a terepen. Húsz méterre felfedezte Ödönt, akivel egyszer régebben dixilendre csurgli- zolt. Ödön annak idején a második fordulat után szerelmet vallott valahogy így: „Ha tetszik a rendszer, akkor futtatlak." Mancika e megható szavak után beleesett (egyelőre még nem a vízbe) Ödönbe, de lényegében: Ekkor sem volt semmi. Mancika a szerelmi vallomás után kétszer találkozott Ödönnel. Egyszer a „Zöld Tutajhoz” címzett kocsmahivatalban, ahol szódavizet ittak dupla buborékkal, minthogy Ödön fizetésnap előtt volt. Másodszor Ödön lakásán találkoztak. Ez fizetés után történt. Eredetileg Ödön a gitár- gyűjteményét akarta megmutatni Mancikának, azonban elkezdték vedelni a gint, amitől Ödön , a sárga földig leré- szegedett. Tehát: Ekkor sem volt semmi. Mancika azóta hiába kereste Ödönt, sehol sem találta, noha szerelme egyre jobban mélyült a fiú után. Legutóbb már odáig jutott bánatában, hogy leugrik a nagy szikláról és akkor megold minden problémát. Azonban kezébe akadt egy magyar kémregény és inkább azt olvasta, minthogy felmásszon arra a marha nagy sziklára. Sajnos azonban ez a kémregény nem bizonyult egészen olyan hatásosnak, mintha a szikláról ugrott volna le. így aztán: Ekkor sem volt semmi. Mancika most itt a strandon, amikor észrevette Ödönt, tudta, hogy cselekednie keii. Ezért felkelt az anyaföldröl és zalmat szerezni. Dolgozott. Minden faluhoz fűzi egy-egy emlék. Ipolytarnócon vérhas- iárványt gátolt meg. A betegeket elkülönítette, elrendelte a fertőtlenítést. Mikor a Kórt kiűzte a községből, szerényen távozott. Egy másik faluban egy gyermeket mentett meg. Az apa szaladt hozzá, hogy a kisfiú hasfájásra panaszkodik, adjon valami fájdalomcsillapítót. Eperjessy felajánlotta, megnézi. — Szükségtelen, valami gyomorrontás lehet... mondta az apa. Az orvos délután a gyerek ágya fölé hajolva vizsgálta a beteget. Előrehaladott, súlyos vakbélgyulladása volt. Csak egy óra késés, a fiú eletét veszti. Egy asszony mondta el: betegen feküdt. Kihívták Eper- jessyt. Megvizsgálta, utasításokat adott, és elment. Egy óra sem telt el váratlanul visz- szatért. Hosszas vizsgálat és intézkedés: azonnal kórházba. Életet mentett. Mikor emlékeztetjük a történetre, kutat emlékeiben. Belelapoz naplójába is. — Megvan! Érdekes eset volt. Az első vizsgálat után szágos politechnikai kiállításon „vendégszerepeljenek.” öltözéküket a Sztahanov úti általános iskola diákjai készítették egész éven át, V. és VIII. osztályosok egyaránt. A népi motívumokkal tarkított kollekció keszkenőkből, fejkendőkből, húzott blúzokból, stb. áll, s méltán dicséri az iskolában folyó, hasznos ismereteket nyújtó gyakorlati tevékenységet. , A próbababák, természetesen, nem egyedül kelnek útra. Amikor itt járt Kubinyi Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa, az országos kiállítási bizottság vezetője, azt mondotta; a Nóg- rád megyei kiállítás marakétszer elsétált Ödön előtt. Ödön azonban oda sem bagózott. Mancika ekkor beugrott a ményvízbe, noha sajnálta fürdőruháját benedvesíteni, mert tudta, hogy három centit összemegy és akkor eldobhatja. A következő pillanat,- ban borzalmas sikoly rázta meg a strandot. Mancika ka- pálódzott és segítségért kiabált. A fürdőmester nyomban utánaugrott, hogy kimentse. Mancika azonban nem hagyta magát megfogni a fürdőmesternek, mondva: „Nagyon csiklandós vagyok”. És hehe- részett, persze közben fuldoklóit is. A fürdőmestert követően még öten próbálták Mancikát kihozni a mélyvízből, azonban egyiknek sem engedte magát, hanem a partra mutatott Ödönre, hogy: „az a szürke fürdőnadrágos mentse ki.” Ödön azonban nem zavartatta magát mondvd: „Ma szabadnapos vagyok, és nem végzek nehéz testi munkát.” Mancika pillanatok alatt elmerült. Ekkor történt, ami történt. Az eset tragikus. Pedig he- pienddel is végződhetett volna, csakhogy se Mancika, se Ödön soha nem szerették az operettet. Vincze György hazafelé jövet is foglalkoztatott a beteg. Mégegyszer mindent átgondoltam, helyesen jártam-e el? Mégis nyugtalankodtam. Visszafordultam, és az asszonyt a kórházba utaltam... Dr. Eperjessy András így lett a körzet orvosa... Azt mondják, az emberek legjobb ismerője. Generáció nőtt fel gondozása mellett. Ott volt azoknak a születésénél, akiknek ma a gyermekeit gyógyítja. , Hosszú lépcsősor vezet a parkon át hazáig. A rendelő ajtaja mindig nyitva a látogatók előtt. Ha éjjel szólítják, felkél és indul. — Nincs ebben különös, ilyen az orvos élete. Elhárítja az elismerést. Azt mondja: az emberek szolgálatára szentelte életét. Tudomásul veszi, mikor kiszólít.iáfc a filmszínház padsorából, felkeltik álmából, megkeresik szabadságán, elhívják a családi asztaltól. Mert erre a munkára kötelezte magát. „Érdemes orvos”, a hivatásának él. Bobál Gyula déktalanul tükrözte iskoláink politechnikai kultúráját. Külön szólott a tanszerkiállításról, szerinte olyan tárgyakat tartalmazott, amelyek más iskolákban is viszonylag köny- nyen előállíthatók. A biológiai rész ötletességét pedig egyedülállónak nevezte az országban. A kiállítást egyébként ugyancsak a legkimunkáltabb profilúnak mondotta országos viszonylatban. Aztán ötletesnek, és nagyon újszerűnek tűnt még a Sztahanov út! iskolában készült fakötéstábla, a Május I úti általános iskolában született kémiai kísérleti tálca, a zagyva- pálfalvi mérlegsorozat, a balassagyarmati Balassi Bálint gimnázium tanulói által rendezett „autóbemutató”, a mát- ranovákiak történelmi gúláját, s még sorolhatnánk a dolgokat. A lényeg: a megyei kiállítás tanúsága szerint az ósdi politechnikai szemléletet végre sikerült kiűznünk Nóg- rád iskoláiból. Nem piszkavasakat készítenek a gyakorlati foglalkozásokon a diákok, hanem hasznos, az oktatónevelő munkában máskor is felhasználható értékes tárgyakat, tanszereket, kísérleti eszközöket. Nos, a próbababákat még 24 féle tárgy kíséri el Budapestre a megyei kiállításról. Az országos politechnikai tárlat egyébként szeptember 24- től október 4-ig tart nyitva. (tóth) vállalkozás Űj, hasznos kezdeményezés született Ludányhalásziban, a kisállattenyésztő szakcsoport tizennégy tagja közül öten közös csirkefarmot létesítettek. Az ezerszáz G—33-as tojó- hibrid jércéiük számára közösen vásárolják a takarmányt, és közös erővel építették meg a téglából készült modern „csibelakást.” A társulás tagjai száztízezer tojásra kötnek szerződést a fogyasztási szövetkezettel, amiből már ebben az évben jelentős mennyiséget szándékoznak átadni.
