Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
4 WÖGRAD 1967. augusztus 18. vasárnap II Tragédia gyűjtője — Lázas ember — írná róla Ruffy Péter, akihez barátság fűzi. ő magát, hozzám küldött levelében — „régi Madách-kutatónak’.’ nevezi. A Tragédia gyűjtője. Így egyértelműen, csak őrá vonatkoztatva.. ötszáz könyv, folyóirat sorakozik külön „kis” könyvtárának polcain, s mind az ötszáz Madáchról, a Tragédiáról szól. Egyedülálló együttes. De nemcsak könyveket, mást is gyűjt, mindent, ami .kapcsolatos a nagy művel. Balassagyarmat, Kossuth Lajos utca 36. A zöldzsalus házon kis zománctábla: Evangélikus Lelkészi Hivatal, Szabó József az üveges verandán fogad. Magastermetű, hatvanas ember a lelkész (1952-ig püspök), kézfogása erős, befogadó, majdnem-öle- lés. Biztat — kerüljek beljebb. Ex leone leonem! — Negyvennyolc óta vagyok nógrádi, azelőtt Győrött éltem, egyébként pedig Cel- dömölk térségében születtem, Vasban. — Így mondja: „Cel- dömölk térségében”, valójában Mesteriben született; de ezt a Nógrádban ismeretlen községnevet hiába említené. Az érettségit Sopronban szerezte meg, ott járt egyetemre is. Madách és á Tragédia. Ez volt az érettségi tétele, 1924-ben. — Így kezdődött. Az első, Tragédiát tartalmazó könyv is ott került hozzám. Azóta gyűjtöm, nézze ez itt az első kiadás. Kicsit restellem, nekem két példányban is megvan. De előbb még az eredeti kéziratot, a Tragédia kéziratát tekintse meg. Csak fotókópia, de így is sokba került... A sztregovai tekintetes erősen dőlt betűs, finom-szálkás írása a kópia fényes kartonlapjain. A kézirat eredetijét a Magyar- Tudományos Akadémia páncélszekrényében őrzik. Kínlódva böngészem a mikrob^tűkeL — Becsületből elolvastam, ha nehezen is — mondja. — A kézirat perdöntő abban a vitában — a dráma híres be-j fejező mondatát Madách, vagy Jókai írta? Jókai csak igazított a stíluson itt-ott. A feloldó mondat után a mű nagyságán fellelkesült költőtárs (Madáchnál függőlegesebb, halványabb) írása: „Ex leone leonem!” — vagyis, „ez maga az oroszlán”, nem csupán a körme. Páratlan példányok A Tragédiát elsőnek 1861- ben (62 január 16-án jelent meg), a Kisfaludy Társaság adta ki. Szabó József gyűjteményében van az a kötet, amelyet a szerző egy, a könyvszeretetéről közismert, s ezért kicsit félnótásnak tartott szakali birtokosnak dedikált. Fekete tintával a bejegyzés : „Tekintetes Szentirányi Bogomér úrnak tisztelete jeléül a szerző. A Sztre- gova — 1862. január 31.” Madách sietett megajándékozni Szentiványit. Két héttel a megjelenés után dedikálta kötetét. Kincseket kínál a fehér polc. Az 1863-as második kiadás: „Emich Gusztáv sajátja” (Emich az ügyes üzletember, akkor már megvásárolta a kidás jogát a Kisfaludy Társaságtól), az 1869- es harmadik, majd az úgynevezett „népies kiadás”, sorrendben a negyedik Tragédia. Egy kötet 1895-ből, az első, amelyet Zichy illusztrált (azóta 12 illusztrátora volt a drámának), és egy érdekes példány, 1943-ból való, zsebkönyvnek szánták, külseje rémregényt sejtet. Háború volt. Századok alatt, ember embernek nyújtotta Madách remekét. Könyvek zöld, barna, vászon meg bőrkötésben, szerény papírkarton fedővel, könyvek szecessziós aranygirlandokkal ékesítve, félhüvelyk „nagyságú” Tragédia, album terjedelmű fóliánsok és a legújabb magyar — fényes, fekete bőrrel bevonva, tetejére finomra metszett betűk, ez igazán A KÖNYV, csupa nagybetűvel, néhány hete első díjat nyert Moszkvában egy kiállításon. — Kass János illusztrálta, de nézze meg ezt az albumot: a dráma mai, grafikai értelmezése, megjelenítése, ahogyan Kass látta. Ez is fekete. Puha vászonborító fedi a modem vonalú rajzokat — Az idén jelent meg, mindössze 525 példányban, ez a 35-ös számú. Itt az első szín, Lucifer berobbanása, figyelje meg a szárnyakat, Zichynél tömöttek, puhák, itt olyanok, mint két éles, gonosz penge. És a lapszéleken ezek a gyönyörű, érdekes műhelyrajzok, egy tehetséges grafikus vívódásai. Az előszót Juhász írta, nagyon szeretem Juhász Ferencet.. Örmény Tragédia? Külön sort töltenek a külföldi fordítások. Csak néhány érdekesebb kötetről Szólok. Itt találkozom újból a Paz- maveb (Polihisztor) című örmény nyelvű mehitarista folyóirattal. A Pazmaveb 124 éve jelenik meg rendszeresen, szerkesztője dr. Gianascian. Tavalyi (negyedik—hatodik) számában kezdte közölni örményül a Tragédiát. A fordítást P. Fogolyán András, magyar származású szerzetes végzi — Velencében. — A Polihisztorban eddig három szín jelent meg — mondja. Egy géppel írt levelet mutat. — A harmadikat tartalmazó példány e levél kíséretében, július 17-én indult útnak a velencei mehitarista kolostorból ide, Balassagyarmatra. Páter Fogo- lyánnal levelezésben vagyok, nemrég arról értesített — már folyik az előkészülete egy örmény nyelvű Tragédiakötet kiadásának. Nézzük a gyűjteményt. A szlovák nyelvű sor teljes: a század elején Hiezdoszláv Országú Pál fordításában jelent meg az első és tavaly Ctibor Stitniczky munkája nyomán a harmadik, amely egyben alapja a Kassán és Pozsonyban nagy sikerrel, táblás házak előtt játszott magyar drámának. Orosz, román, japán, angol, német és francia fordításokat mutat, közben arról beszél — már készül az ukrán kiadás és a finn nyelvű is. Meditálva Nehezen szabadulunk a könyvektől. Majd tízezer kötete van a püspök úrnak, az első, a legelső, szegényparaszt apjától maradt rá, természetesen a biblia. Két testvére ma is Mesteriben él, a Dózsa Tsz „oszlopos tagja”, ahogy ő mondja félig tréfásan. Még egy hatalmas kötetet azért leemel a polcról. A legértékesebbet, búcsúzóul. Közben a szavamat kell adnom — nem írom meg, menynyit ér. Latin-görög szótár, kutyabőrbe kötve, 1652-ből, a világhírű holland Elzevir kiadása. Aztán újra a Tragédia. Még nem láttam embert, akinek életét így, ennyire betöltené. Kerek mondatai pontosak, tárgyilagosak. Révaytól, Sőtértől idéz. Feláll, kitárja a zöld zsalut, hirtelen erős fény borítja a múltszázadi bútorokat — Negyvenkétszer. olvastam a Tragédiát de közben folyton meditáltam is. Mindig mondott újat, és mindig elhallgatott valamit. Tulajdonképpen azt kérdezi időről időre: mi az emberi boldogság? Nekünk az a dolgunk, hogy erre a kérdésre megfeleljünk. frtelmes tettekkel feleljünk, • mindennap. Pataki László FOGADALOM Hiteles az alábbi történet. Hősei a Salgótarjánból Balassagyarmatra vezető út mellett hosszan húzódó községek egyikében élnek; Tarjánhoz közelebb, mint Gyarmathoz. A férfi ötvenhat éves, az asszony még csak közelít az ötvenhez. Faluszerte híres volt ez az ember gavallériájáról; arról, hogy a kocsmában senkit sem engedett fizetni. Most hetedik hónapja, hogy egy csöppet sem iszik. Az italboltba persze eljár, hiszen nem utolsó mulatság a rexezés vagy a krajcáros ulti. Itala málna, bambi, gyümölcslé. Ha valamelyik tréfás cimbora pálinkát, rumot önt a poharába, ki- löttyenti. Bányász-nyugdíjas, több mint kétezerrel. Kampánymunkán ott látni a tsz- ben, ahol az asszony növény- termesztő. A gyerekek már kiröppentek. Otthon a mosógép, a tévé, a négy éve vett új varrógép, s a szekrényben takarékkönyv elég csinos summáról — Azt ne higgye valahogy, hogy jódolgomban antialkoholista szakkört szeretnék alapítani, vagy a skótokkal keltem versenyre, — mondja, amikor a krónikás kerek-perec megkérdi, mi a titok nyitja. — Any- nyi az egész, hogy megfogadtam: karácsonyig egy csöppet sem. A feleségem veit rá. Igaza volt; olykor megtapogattam a szívem táját. A pénzre nem is gondoltam. Nem menne tönkre az OTP, ha százzal—kétszázzal kevesebbet vinnék havonta a takarékba. — Ennyi az egész? — Ennyi. Amire én egyszer kimondom, hogy „igen” vagy „nem” az mindenképpen szentírás. önbecsüléssel él az ember, meg recepttel. — ? — Az önbecsülésre magamat neveltem, a receptet meg a doktor adta. A körzeti. Akkor, amikor megvizsgált, hogy a szívemre panaszkodtam. Ajánlotta, hogy hagyjak fel néhányhónapra a szesszel. Akkor adta a receptet. — Tablettára? — Á, nem nyúlt az tolihoz. Csak annyit mondott, hogy az akaratot nem adják vényre, s hozzá tette: elég az akaraterőből annyi, amennyi nekem van. i Hát, ez az egész... borváré Mi lesz a „halál órája” után — Négy év múlva megöregszem, nyugdíjba megyek — mondja Dubovszky Károly, a balassagyarmati fiúkollégium igazgatója. — Tizenöt éve vagyok itt, 1952-től minden nyaramat itt töltöm, bővítünk, korszerűsítünk, felújítunk. Most, amikor már kezdtünk 'kicsit rendbejönni, beütött a mennykő, a gomba. Megint összébb kell szorulnunk, egy épületszárnyunk teljesen használhatatlan. Ezek után már csak egy új kollégium segít. Sürgős. Nekem azért is, mert szeretnék fényt _ hagyni magam után. A fő ok azonban mégsem ez, hanem a sürgető igény. Azt hiszem, a mieinkhez hasonló feltételekkel Magyarországon már nem működik kollégium, méltán vagyunk hát Nógrád-szerte híresek, vagy inkább hírhedtek. Ez a ho66zant elnyúló, több utcára néző épület volt már szalézi intézet, csendőrpihenő. Az igazgató fáradságot, ötletességet nem ismerő igyekezete ellenére kissé komor alaphangulata nem változott húsz év alatt. E hangulatnál is veszélyesebb azonban a kétféle fagomba, amely tavaly „kivirágzott”, s amelytől jelenleg hét fontos helyiség fertőzött, azaz használhatatlan. Nézzük ezeket a termeket, amelyekben „virágzik” a könnyező fagomba és a halál órája. Előbbi a veszélyesebb, mert széthordható, bárhova elvihető. Védekezni csak egyféleképpen lehet ellenük. — Az épületrészt mielőbb le kell bontani — folytatja az igazgató. — A hivatalos gombaszakértői vélemény szerint ez az egyetlen gazdaságos megoldás. Azonban a szanálás is rendkívül kényes munka. A fertőzött részeket például csak vasteherautóval lehet elhordani, s miután a kocsi terhét gondosan elégetik az autó is csak tűzzel tisztítható. Szóval, vigyázni kell. Később majd, amikor eltűnik innen a köny- nyező fagomba és a halál órája, ezen a helyen park lesz. a A kollégium eddig 126 diáknak lehetett otthona, ha nem is a legkorszerűbb, legvonzóbb, legegészségesebb. A gombásodás miatt ezután már csak kilencvenen fémek el benne. Tavaly, amikor jött a baj, 26 gyereket ki kellett telepíteni, 11 bejáró lett, 12 ex- ternátusi elhelyezést nyert, magánházakhoz ment lakni. Akik a kollégiumban maradhattak, azoknak is nehezebbé vált a helyzetük, fürödni például ettől kezdve a városi fürdőbe, tanulni a Balassi gimnázium termeibe járhattak, félévkor 10 kollégista bukott meg. Igaz, évvégére háromra csökkent ezek száma, * a kollégisták tanulmányi eredménye 3,44-re emelkedett, azonban az élet mégis, szinte megszűnt, helyhiány miatt ugyanis nem működhetnek a korábban, színvonalas modellező-, foto-, barkács-. rádiós szakkörök, a tánc- és a népi zenekar, s a klubszobát is fel kellett számolni. Abban most székek, egyéb felszerelés halmozódik. — Az 1967/68-as tanévre új hálókat alakítunk ki, három helyiségben alszik majd 90 gyerek — tájékoztat az igazgató. — Ez sem a legegészségesebb, hiszen zsúfolt, van még egy 20-as mosdónk, ennyi a higiéniánk. Az új kollégium 168 fiatal számára nyújt majd korszerű otthont, tervek szerint nyolcmillióba kerül, a jelenlegi udvaron épül fel. De mikor? Azok után, amit elmondtunk, érthető, hogy aj időpont Balassagyarmat számára egyáltalán nem közömbös. Hangoztatják, mielőbb el kellene kezdeni az építését, hiszen ez az állapot már tűrhetetlen. Az új intézmény, természetesen, nemcsak Balassagyarmat gondjain enyhít, hanem egész Nógrád mostoha kollégiumi viszonyait is javítja. Dubovszky Károly igazgató tehát nemcsak azért szaladgál fűhöz-fához segítségért, mielőtt nyugdíjba megy, még megérhesse élete álmát, az új intézmény felavatását, hanem elsősorban azért, mert a jelenlegi viszonyok kényszerítő ereje elől ő sem térhet ki. Nemcsak ő nem teheti ezt, senki sem. Ezen a* helyen most a halál órája virágzik. Az egész megye várja, mi lesz ezután. . A válasznak mielőbb meg kell érkeznie. Azaz, meg kell kezdeni az új kollégium építését. Tóth Elemér Készülődés a Mezőgazdasági Kiállításra. Ezüstösen csillogó embléma hívogatja majda SZŐ VOSZ pavilonba a kiállítás látogatóit Szomjasan a vízvezeték mellett Sikeresen működnek a víztársulatok — A megyei IS EB vizsgálata Másfél hónapos vizsgálat keretében, foglalkozott a megyei NEB szűkebb Nógrád megye vízellátásának helyzetével. Városaink lakosságának tiszta- ságszeretetét dicséri, hogy azokban a napi fogyasztás meghaladja az országos átlagot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a falvakban a tisztáta- lanságot kedvelnék: ott kevés a víz. A vízvezeték-hálózat hosszát és a lakosság számát arányítva, megyénk a tizenhatodik helyen áll. (1965-ös adat.) Harmadéve, hogy a megyei tanács húszéves távlati fejlesztési tervet készített a vízgondok megoldására. Fontos elvet szögeztek le ezután ; azt, hogy megyénk északi részén nem a törpevízművek építése a kívánatos, hanem regionális vízmű létesítése. A vízszerzés kedvezőtlen lehetőségei diktálják az utóbbit. Az a napi ötezer köbméter víz, amelyet a regionális vízmű első lépcsője juttat, lényegesen javította Salgótarján vízellátását. Az imént említett távlati terv oly pontos, hogy annak alapján megyénk vízellátását maradéktalanul és gazdaságosan meg lehet oldani. Magától értetődik, hogy a fejlesztés mindenkor függvénye a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek. A helyi tanácsi és társadalmi szervek szívesen fáradoznak a vízellátás javításáért. Pásztó, Diósjenő, Nőtincs és Erdőkürt saját költségvetéséből biztosította a vízmű tervezésének költségeit. Jelenlegi, harmadik ötéves tervünk idején nagy összegű fedezet áll rendelkezésünkre a vízhálózat fejlesztésére. Vízépítési kapacitással kevésbé jól állunk. Figyelemre méltó az az elgondolás, amely szerint a tanácsi építőipari vállalaton belül külön mélyépítő részleget hívnának életre. A szerelvények és csőanyagok előteremtése szintén nem csekély előrelátást, jó szervezést igényel. Kisebb víztermelő és vízkezelő létesítményekhez az Országos Vízügyi Főigazgatóság kipróbált típusterveket, sőt előregyártott berendezéseket, víztárolókat tud a kivitelezők rendelkezésére bocsátani. Az évek során a lakosság mind több megértéssel segítette sikerre a takarékosko- dási intézkedéseket. így egy- egy zökkenőtől eltekintve — csúcsidőben is folyamatossá vált a vízellátás. Ehhez természetesen a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jó munkája is hozzájárult. Az üzemzavarok elhárítására alaposan kiképzett, jól felszerelt brigádok állnak készenlétben. A javítókocsi URH-Tádiójával állandó kapcsolatot tarthat a vállalat központjával. Mindez bizonyság arra, hogy a vízművek gazdaságos működéséhez a megyei szervezési forma a legmegfelelőbb. Ugyanakkor a népi ellenőrzés elképzelhetőnek tartja, hogy — a helyi adottságoknak megfelelően — egyes térségekben más megyék területéről is nyerhetünk, illetőleg azoknak is juttathatunk vizet. A lehetőségek jobb kihasználására persze megyén belül is kínálkozik mód. így több észak-nógrádi községnek célszerű ivóvízellátását a regionális vízmű főnyomóvezetékére alapoznia, leágazással. Különös lenne, ha éppen azok a falvak szenvednének soká vízhiánytól, amelynek határában a főnyomóvezeték húzódik. Megyénk víztársulatai — kisebb hibákat leszámítva — sikeresen tevékenykednek. Sámsonházán, például, húszéves perspektívával tervezték a vízfogyasztást. A törpevízműnek köszönhetően Szé- csény már nem szomjazik. Valószínűleg a tapasztalatok hiánya okozta, hogy néhol szinte önmagától kínálkozó lehetőséggel nem éltek. Célszerű lett volna Pásztónak Hasznossal, Szécsénynek Ben- czúrfalvával közösen építenie törpevízművet. Az összefogás hasznosságára más községek figyelmét is felhívta a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Részint Rimóc, Varsány es Nógrádsipek, részint pedig Ságújfalu, Karancsság és Szalmatercs lakosságának javasolta, hogy közös társulás szervezésével oldják meg vízellátásukat. A víztársulások létrehozását agitációs munkának kell megelőznie. A község lakóit felkereső tanácstagoknak az általános egészségügyi érvek mellett nagyszerű argumentumul szolgálhatnak az eddigi szép eredmények. Az. agitátorok elmondhatják, milyen könnyebbséget jelent a szécsényieknek, hogy egyetlen lakás sincs a közkifolyótól százötven méternél messzebb, s hogy Cserháthalápon is ekkora a maximális távolság. A későbbi viták megelőzése végett okos dolog jóelőre dönteni a vízdíjról. Cserháthalápon a vízellátás közkifolyókból történik: az üzemeltetés kiadásait teljes egészében tanácsi költségvetésből biztosítják. Szécsényben a lakásokba bekötött vízvezetékre vízórát szereltek; a közkifolyók használatáért a családok évi negyven forintot fizetnek, az így befolyt ösz- szegek és a kiadások külön- bözetét tanácsi pénzből fedezik. B. Z.
