Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-04 / 182. szám
2 NÖGRÁÖ 1967. augusztus 4. péntek Csütörtökön ismét zárt ülés volt A* arab külügyminisaterek értekezlete KHARTOUM (MTI) Az arab külügyminiszterek szerda éjszaka is folytatták tanácskozásukat. A nap folyamán három, egyenként két-kétórás ülésen vitatták meg az arab világ helyzetét, s ezen belül behatóan tanulmányozták az egyes arab országoknak az ENSZ-köz- gyülésén tanúsított magatartását. Több küldött sürgette valamennyi arab országot: szakítsák meg kapcsolataikat az Egyesült Államokkal, Nagy- Britanniával és Nyugat-Né- metországgal, és vonják ki betéteiket ezen országok bankjaiból. Bisti líbiai külügyminiszter beszámolt arról, hogy augusztus 10-én kezdődnek a tárgyalások az Egyesült Államokkal a hatalmas Wheelusi légitámaszpont megszüntetéséről. Elmondotta, hogy noha Líbia fenntartja az olajembargót Angliával és az Egyesült Államokkal szemben, a kapcsolatokat nem szakíthatja meg velük. Az értekezlethez közelálló források úgy tudják, hogy a már sokat vitatott jemeni probléma nem kerül napirendre. A Reuter értesülése szerint az arab külügyminiszteri értekezlet elutasította az Izraellel folytatandó tárgyalások minden formáját. Az AFP jelentése szerint csütörtökön 9.30 órakor megkezdődött az arab külügymi- nisztérek értekezletének újabb zárt ülése. Hírek szerint Ahmed Lara- ki, Marokkó küldötte kérte, hogy az arab diplomáciai vezetők vitassák meg a közel- keleti válság során elkövetett hibákat, és állapítsák meg a hadviselő felek mindegyikének felelősségét. Nigériai hírek LAGOS (MTI) A biafrai rádió Lagosban lehallgatott adása szerint Enuguban, Biafra fővárosában szerdán este munkásgyűlést tartottak, amelyen erőteljesen követelték a szövetségi erőkkel együttműködő külföldi vállalatok államosítását. A biafrai rádió élesen támadja a szövetségi erőkkel együttműködő angol cégeket és állampolgárokat. A rádió hírt adott angolellenes tüntetésekről is. A lag06i angol főbiztosság cáfolja a bjafrai állításokat, amelyek szerint az angol olajvállalatok együttműködnek a szövetségi erőkkel. Az enugui rádió egyébként megcáfolta a lagosi rádiónak azt a jelentését, amely szerint Nzeogwu biafrai őrnagy a hadműveletek során életét vesztette. Sikeres partizántámadás — súlyos veszteségek SAIGON (MTI) Csütörtökön a kora hajnali órákban a szabadságharcosok heves ágyútűzzel árasztották el a dél-vietnami fővárostól 12 kilométerre délkeletre fekvő Nha Be kikötőt. A támadás során találat ért több benzintartályt, amelyek közül egy teljesen megsemmisült. A partizánok egyidejűleg rakéta támadást intéztek a rakpart közelében fekvő amerikai haditengerészeti támaszpont, valamint katonai épületek ellen. Bár a mintegy félórás támadás kezdetekor valamennyi őrnaszád és aknaszedő hajó sietve elhagyta állomáshelyét, egy hajó súlyosan megrongálódott. A támaszpontról felszálló helikopterek ellentámadást intéztek. A szabadságharcosok egy helikoptert lelőttek. A rakparton tomboló tüzet csupán a támadás megkezdése után három órával sikerült megfékezni. Egy saigoni amerikai katonai szóvivő szerint harminc amerikai katona megsebesült. Ismét fegyverek ropognak az Egyesült Államokban n Pravda az arabok és a zsidók közötti „nemzeti viszályról” MOSZKVA (TASZSZ) Beljajev és Primakov, a Pravda különtudösitói írják: A közel-keleti válságot a nyugat még mindig az arabok és a zsidók között állítólagos „nemzeti viszály” elméletével magyarázza. Nem egyszerű tévedés ez, hanem mélyen átgondolt politikai félrevezetés. Az agresszió szervezői és sugalmazói fehérre akarják mosni Izraelt és hol nyíltan, hol burkoltan antiszemitizmussal vádolják mindazokat, akik határozottan felléptek és fellépnek az izraeli agresszió ellen. A cionizmust, ezt a kispolgári eszmei-politikai mozgalmat (amely természeténél fogva azonos a Kapitalista világ más soviniszta mozgalmaival) a zsidókkal próbálják azonosítani, a cionizmus osztály-lényegének leleplezését pedig antiszemitizmusnak tüntetik fel. Mint a tudósítók megjegyzik, a szélsőséges Izraeli ve zetőréteg a washingtoni és londoni imperialista körök által támogatott cionizmust az imperializmus szolgálatában álló, támadó expanzionis- ta doktrínává változtatta. „Természetesen vétenénk az igazság ellen, ha nem tennénk említést arról a soviniszta, nacionalista hullámról, amely bár nem határozza meg a hi vatalos álláspontot, de mégis létezik az arab világban Egyes arab vezetők, meggon dolatlan kijelentéseikkel sokat ártottak az arab népek nek” — írják a tudósítók. Casanova — a MA TO költségén Csak az első lépés volt nehéz, de az sikerült. Klaus Heinisch, harmincéves majna- frankfurti autószerelő egy alkalmas pillanatban belopó- zott a Frankfurt melletti nagy amerikai katonai táborba. Tudott angolul és jó volt a fellépése, a tábor nagy áruházában vásárolt magának egy jenki őrmesteri egyenruhát. Azután megléptetett egy katonai dzsipet, mert megfigyelte, hogy a laktanya bejáratánál a dzsipek jövés-menését úgyszólván alig ellenőrzik. Később előléptette magát. Ted Palmer hadnagy néven mutatkozott be és azf. mondta, hogy sajtótisztként működik. Egyenruhájának eredetét senki sem ellenőrizte, a névsorban sem nézett utána senki. Törökországban pedig kivált tisztelettel övezték a bőkezű, jóképű „NATO-tisz- tet". Mert sűrűn járt ettől kezdve Törökországba Heinisch- Palmer, itt vásárolta meg azt a jelentős kokain és heroin mennyiséget, amelyet azután — külön NATO repülőgépeken rendszeresen Izmirből Párizsba utazva — a fény városában értékesített. A kábítószer-csepészés jövedelmező üzletnek bizonyult. S minthogy sok ide-odautazgatással járt, Heinisch mindenütt tartott magának menyasszonyt. Bőkezű gavallérnak mutatkozott. „Autót akarsz, ma chérie? 'Citroen jó lesz?” „Itt az új Mercedes, amit megkívántál, liebling!" „Darling, ugye elfogadod tőlem ezt a csekélységet: az új Vauxhall!" És a chériek, lieblingek, darlingok természetesen elfogadták és még önzetlenebből szerették a snájdig NATO sajtótisztet, egészen addig, amíg az egyik cherie gyanút nem fogott. Mert a nők bizonyos esetekben hamarabb gyanakodnak, mint a rendőrség. Párizsi szerelője rájött, hogy Palmer-Heinisch legalábbis kettős életet él, ha nem hármast, vagy négyest. A kábítószer nem érdekelte, csak a konkurrens nők. Azt viszont tudta, hogy a rendőrséget elsősorban a csempészés fogja érdekelni. Feljelentette hát hűtlen kedvesét. Csakhogy Heinisch idejében neszt fogott és elmenekült. Azóta Törökországtól Párizsig, Frankfurttól Rómáig üldözi az Interpol. Egyelőre nem találják a NATO-egyenruhás Casanovát. Valószínűleg Kanadába menekült. De könnyen lehet, hogy mire az Interpol odaér, a hajdani autószerelő már valamelyik latin-amerikai államban árulja a heroint és udvarol a tüzes sze- nyoritáknak. Legfeljebb az a kérdés, hogy milyen egyenruhában'? ... (bt) Brandt Romániába érkezett BUKAREST (MTI) törtökön hivatalos látogatásra Romániába érkezett, hogy vi- Willy Brandt, a Német Sző- szonozza Manescu román kül- vetségi Köztársaság alkancel- ügyminiszter bonni látogatá- lárja és külügyminisztere csü- sát. bonni motorral NEW YOK (MTI) Szerdán a nap folyamán viszonylagos nyugalom honolt az amerikai nagyvárosokban. Az esti órákban azonban újra fegyverek ropogtak, és a Wisconsin-állambeli Milwaukee-Zansa rendőrség súlyosan megsebesített egy néger fiatalembert. A városban az éjszaka folyamán 4890 nemzeti gárdista cirkált az utcákon és géppisztolysorozatokkal válaszolt a szórványosan lövöldöző négereknek. Henry Maier polgármester az éjszakai órákra ismét visszaállította a kijárási tilalmat. Detroitból kivonták a Johnson elnök személyes parancsára ideküldött ötezer ejtőernyőst. Az ejtőernyősök visszavonása után 7800 nemzeti gárdista és 4400 rendőr próbálja mégakadályozni a faji összetűzések megismétlődését. A Reuter washingtoni jelentése szerint két rendőrfőnök szerdán a faji zavargásokkal foglalkozó kongresz- szusi bizottság ülésén azt állította: Brown és Carmichael néger vezetők szervezték városaikban a faji zavargásokat. Carmichael jelenleg Havannában van a latin-amerikai szolidaritási értekezleten. Edgar Noover az FBI igazgatója ezzel szemben a szenátusi bizottság előtt kijelentette, hogy sem Brown, sem Carmichael nem volt Bostonban, Newark- ban, vagy Detroltban, amikor a néger felkelések kitörtek. Bajok a Az egyik hamburgi hetilapban a szerkesztőséghez írott levelek között egymás mellett jelent meg Helmut Rastätter és Ernst K. Lampe haragos írása. Rastätter, a Rheinland-pfalzi Wachenheimből azt írja a szerkesztőnek, hogy ha a pénzt — az állam pénzét —, esztendőkkel ezelőtt nem pocsékolták volna , „sötét csatornákon át” fegyverkezésre, akkor „most nem kellene a kisnyugdíjastól is elvenni néhány márkáját”. Ernst K. Lampe hamburgi polgár azon háborodik fel levelében, hogy „a jelenlegi válságos helyzetben az az Erhard, aki jórészben felelős a mai gondokért, magas nyugdíján felül évi 85 ezer márkát kap szolgálati autóra, sofőrre, titkárnőre és titkárokra.” A két levél éppen csak jelzi, hogy a Szövetségi Köztársaság közvéleménye egyre idegesebben keresi az okokat, amelyek a jelenlegi, fölöttébb zűrzavaros gazdasági helyzetig vitték a bonni államot. Természetesen túlozna és torzítana az, aki már most gazdasági válságot emlegetne az NSZK- ban, noha a legutóbbi termelési adatok pár százalékkal elmaradnak a tavalyi év hasonló időszakának eredményeitől. Annyi azonban kétségtelen, hogy a július elején a koalíciós kormányban kirobbant és hamarosan nyilvánosságra került viták a bonni állam gazdasági élete betegségeinek pontosabb diagnózisát segítenek összeállítani. Kiesinger kancellár nemcsak arra adott utasítást, hogy a kánikulára való tekintettel egy ideig a tanácsterem helyett a Schaumburg-palota kertjébe vigyék ki a minisztertanácsi asztalt, hanem arra is, hogy „az államháztartás rendbehozását” tűzzék napirendre az 1971-ig terjedő idő pénzügyi terveinek megvitatásával egyidőben. A szakemberek már csak azon vitatkoztak, hogy tizenöt, vagy tizenhét milliárd márkás deficittel kell-e számolni az 1968-as esztendőben. Az államháztartási hiányhoz járult egy másik, nem kevésbé súlyos jel, a munkanélküliek számának emelkedése. Bár a hivatalos statisztika óvatosan csak 3—4 hónapos késéssel közli a munkanélküliek számát, mély megdöbbenést keltett, hogy májusban 459 ezer volt a munkanélküliek száma a Német Szövetségi Köztársaságban — s ez különösen akkor szembetűnő, ha összehasonlítjuk az adatot az egy évvel ezelőttivel: 1966 májusában ugyanis még csak 108 ezer munkanélküli volt, tehát a jelenlegi szám több mint négyszerese a múlt évinek. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a segédmunkások mellett növekszik a munkanélküliek száma az építőipari szakmákban, és néhány vasipari szakmában is. A Kiesinger-vezette koalíciónak a költségvetési hiány fedezésére, — így mondják a kereszténydemokrata gazdaságpolitikusok — „a pénzügyi motor felgyorsítására, a kiadások drasztikus csökkentésére és gyors bevételnövelésre van szüksége”, de számolni kell azzal is, hogy a kormányzatnak a lehető leggyorsabban 5—8 milliárd márkás hitel után kell néznie. A kiadások csökkentéséről Helmut Rastätter leveléből is értesülhettünk: a kisemberek pénztárcájából még kiemelhető márkákhoz valóban könnyebb hozzáférni, mint a nagyvállalatok által az elmúlt másfél évtizedben zsebrevá- gott és alig megadóztatott profithoz. Ma már pontosabban látható, hogy a legkülönbözőbb adóemelések önmagukban még nem elegendőek a sürgősen szükséges bevételnöveléshez; ezért került sor arra a bejelentésre is, amely a koalíció, és ezen belül a kereszténydemokrata párt kínos válságához vezetett: csökkenteni fogják az NSZK hadügyi költségvetését is. Félreértés ne essék: a hadügyi költségvetés csökkentése egyáltalán nem jelent változást az NSZK agresszív nemzetközi politikájában. Kiesinger kancellár egy kérdésre felelve közölte: a költségvetés csökkentése nem áll ösz- szefüggésben az „enyhülést kereső” politikai irányzattal. Minden esetre: Schröder hadügyminiszter már többször is lemondással fenyegetőzött, mert azt állítja, hogy „a tervezett csökkentések után a Bundeswehr nem teljesítheti feladatait”. A kereszténydemokrata párt evangélikus szárnya, amelynek Schröder a vezetője, nemcsak támogatásáról biztosította a hadügyminisztert, hanem hűvösen reagált Kiesinger minden béltü- lési kísérletére. A keresztény- demokrata belvillongások mellé oda kell tennünk azt a most már szemmel látható ellentétet is, amely a hadügyi költségvetés csökkentése kérdésében a koalíciós partnertől elválasztja a szociáldemokratákat is. Brandt külügyminiszter ugyanis egy interjúban kijelentette: a kölségve- tés esetleg a NATO szerepének átértékelését is magával hozhatja. Az egész szanálási program kérdésében egyre világosabban rajzolódnak ki a koalíciós partnerek közötti ellentétek. Igaz ugyan, hogy a szociáldemokraták nevében maga Brandt próbálta megmagyarázni, miért idegesíti pártját a CDU belső válsága. „Talán egyesek csodálkozhatnak, hogy a szociáldemokrata párt aggódik a CDU-ért. Pedig ez Így van, mert az állam érdekében aggódunk és nem érzünk kárörömet, hogyha a kereszténydemokrata unióban zűrzavar van. Nem jó... ha egyik vagy másik koalíciós partner energiáját viszályokra fordítja” — magyarázta Brandt. Gazdasági válságról egyelőre még korai beszélni az NSZK-ban, de a gazdasági élet pangása, az egyre terjedő bizonytalanság olyan tény, amelyet immár senki sem tagadhat Bonnban. S a gazdasági élet vezetői megjegyzik: szó sem lehet a motor fel- gyorsításáról, mert a jövedelemelvonás, az adóemelés elsősorban a vásárlóerő gyors csökkenését és a vállalkozók beruházási kedvének megszűnését hozza magával, ami „a motor újabb lassulását eredményezi majd”. Az egyik nyugatnémet gazdaságkutató intézet szerint 1967-ben 10—15 százalékkal kisebb lesz a beruházások összege, mint tavaly. A hatvanas évek elejének korlátlan profitszerzési lehetőségei megszűntek az NSZK-ban — és ahogy a tudósarcú szociáldemokrata Schiller gazdaságügyi miniszternek a minap a düsseldorfi tőzsdén megmondták a tőkés beszélgetőpartnerei: a rajnaparti tőkéseket hiába buzdítja Bonn újabb befektetésekre, csak akkor hajlandók újabb beruházásra, ha az megfelelő profitot biztosít. A szanálási program adatai ma már nyilvánosságra kerültek —, s egyszerre támadják azokat a nagytőke emberei és a szakszervezetek: egyhangúan azt mondják, ezek nem a pangás felszámolását, hanem állandósítását eredményezik. Gárdos Miklós A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Ellopott Hold. III. rész. *-> 8.33; Weiner: Magyar szvit. - 9.0«: A magyar irodalom kincsesháza. A boldog ember. — 10.30: Édes anyanyelvűnk — 10.35: Népdalok, csárdások. — 11.00: Operaresz- letek — 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.15: Tánczenei koktél, (ism.) - 13.02: Beszéljük meg! 1967. Idegenforgalmi Ev. Orbán Attila írása. — 13.07: Zenekari muzsika. — 14.30: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 15.15: Üzenetek. A mikrofon előtt: Solymosi János. — 15.55: Witold Malczuzynskl zongorázik Chopin-művekből. 16.26: Világlapok közgazdasági rovataiból. Lapszemle. *— 16.36: Házy Erzsébet énekel. — 17.15: Két szimfonikus költemény. — 17.45: Olaszországi tapasztalatok — hazai következtetések. — 18.00: Üj Zenei Újság. — 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre: — 18.35: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Határidőnapló. Max Gundermann rádiójátéka. — 20.22: Maria Callas énekel. — 21.02: Hangverseny Ziehrer műveiből. — 22.25: Kathleen Ferrier és Dietrich Fischer—Dieskau Bach- lemezeiből. —23.00: A táci lelet. Dr. Rapcsányi László riportja. — 23.15: Táncmelódiák. — 0.10—0.25: Csárdások. PETŐFI RADIO: 10.00—12.30: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Haydn-müvek. — 12.56: Asztronauták. Ifjúsági rádiójáték. — 14.00: Kettőtől—hatig---- A Petőfi Rádió Zenés délutánja. — 18.05: Witold Malczuzynski zongorázik. — 18.30: Láttuk, hallottuk. — 18.50: Fiimdalok. — 19.00: Zenekari muzsika. — 20.00: Esti krónika II. — 20.25: Muzsikaszó. Balatoni dalok. — 21.11: Országjárás. — 22.15: Könnyűzene. — A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.30: Műsorismertetés. 9.31: Tekints embernek. Magyarul beszélő angol film. (ism.) (14 éven felülieknek). — 11.15: La-Ia-la... Charles Azna- vour énekel (Ism.) — 12.00—12.15: Telesport (Ism.) — BESZTERCEBÁNYA: 18.30: Filmriport az Appenninek- röl. — 19.00: TV-Híradó. — 19.30: Tarka műsor. — 21.35: A madarak életéből. — 22.05: Csendes előszoba. Lengyel bűnügyi film. (A Magyar Rádió és Televizié a műsorváltoztatás Jogát fenntartja.)
