Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-04 / 182. szám

1967. augusztus 4. péntek NÓG RÁD * Az aranyérmes újító Társakkal többre képes az ember Ólomfürdőben végezték a Salgótarjáni. Acélárugyárban a nagy szilárdságú acélhuzalok hőkezelését, köznyelven paten­tozását. Az ólom veszélyes, mérgezést, betegséget okoz­hat. Volt is erre nem egy pél­da. Drága is az ólom, és ez volt a másik indító ok, hogy valamivel helyettesíteni kel­lene. Szabó Gyula, Longauer Józseffel és Ferenc Gézával hozzáfogott a megoldás kere­séséhez. Olyan fürdő kellene, ami biztosítaná a 450—500 fokos hőmérsékletet, a megkívánt hűtési sebességet. Azután el­kezdődött a kísérlet-sorozat a sófürdő kialakítására. Másfél évig folyt, de minden vizsgá­lati kísérlet eredménye pa­pírra került. Ki tudná már azt összegezni, mennyi érté­kes időt fordítottak rá. Nehéz lenne. Az elkészült új tech­nológia bizonyító leírása meg­haladta a negyven oldalt. Si­került a három újítónak megoldást találni. Megszűnt az ólommérgezés veszélye, és még évi egymillió-nyolcszáz­ezer forint megtakarítás is született. Szabó Gyulának nem az első és nem is az utolsó újí­tása volt ez. Az egyik somo­gyi faluból került annakide­jén Pécsre, a felsőipari isko­lába. Onnan Csepelre, majd az ötvenes évek elején Salgó­tarjánba jött. Azért érdekes ez, mert jóformán azóta újí­tó: 14—15 nagyobb jelentősé­gű, megvalósított újítást vall­hat magáénak, és még vala­mit. A „Kiváló újító” kitünte­tés arany fokozatának a tu­lajdonosa 1962-től. Mint technológusnak, ál­landó feladata volt az új el­járások kidolgozása, tökélete­sítése. Ott volt a huzalműnél, amikor a műszaki egyetem leírásai alapján a védőgázas hegesztőhuzal gyártási kísér­letei folytak. Aktívan vett részt a munkában. Megfontolt ember. Most is, amikor beszélgetünk először meggondolja a választ. Arról van szó, hogyan egyszerűbb, célravezetőbb a munka? — Egyedül sokkal nehezebb újítani, mint közösen. Nagy dolgokat szerintem nem is le­het megoldani egyedül. Egy- egy újításnál többféle köve­telményt kell kielégíteni. Az egyik ezt a szakterületet is­meri jobban, a másik a 'má­sikat, és csak a közös kon­zultációk, eszmecserék köz­ben, vagy később, a kísérle­tek során tökéletesedik ki az, amire törekszünk — vallja. — Most van-e megvalósítás alatt újítása? — Van. De új ez a beosz­tás is, amit kaptam. Megala­kult a gazdaságirányítás re­formja keretében a kereske­delmi főosztály. Most ismer­kedünk a teendőkkel, azzal: hogyan tehetjük hatékonnyá a munkánkat. Van azután egy közös célunk, bár még valami amíg nem kész, az újító nem szívesen beszél róla. Talán annyit elárulhatok: egy gyár­tásrendszert akarunk megvál­toztatni önköltségcsökkentési céllal. Ezen dolgozunk, mert a mindennapi munka mellett mindig van valami megvaló­sításra váró, távolabbi cél is. Kitűnő sikerek Kisterenyén A Nógrádi Szénbányák kis- terenyei alkatrészgyártó üze­me az első félévben teljesítet­te a megszabott követelmé­nyeket. Az átszervezés, az in­dulással kapcsolatos gondok ellenére féléves szinten 2 szá­zalékos nyereséggel dolgozott. A részleg profilját a közel­múltban kibővítették. A Bu­dapesti Mezőgazdasági Gép­gyár részére, két kerékre sze­relt 15 méter hosszú mezőgaz­dasági szállítószalagokat ké­szítenek. Ezekből a második félévben 150 darabot készí­tenek el. A Törökszentmiklósi Gép­gyár részére egymillió forint értékű alkatrész gyártását is megkezdték. A Vörös Csillag Traktorgyár számára készülő traktor- és dömperkerekek mellett még kilencféle alkat­rész nullszériáját készítettéji el. A szerszám- és akkumu­látortartó ládák, kormány- oszlopok, ülések, üzemanyag- tartályok most esnek át az első minőségi vizsgálaton. Falusi lány...? A vékony lány egy pilla­natra feltekint, amint meg­állunk mellette, de azután to­vább ír egy gyűrött füzetbe. Tekintetéből komoiysá<í árad. Befejezi az írást, s feláll az árok széléről. Ám nem sike­rül egymásnak bemutatkoz­nunk, mert gabonával teli vontató húz el mellettünk. A A lány felírja a vontató szá­mát, s csak azután mutatko­zik be. — Lukács Mária — mond­ja, s megszorítja a kezem. Erős keze van. Senki sem nézné ki belőle. Arról kér­dezem, mit csinál itt, mi a beosztása. — Gyakorlaton vagyok a szécsényi termelőszövetkezet­ben. — A gödöllői Agrártu­dományi Egyetemre jártam. Decemberben államvizsgázom. — Tehát agrármérnök lesz, * mik a további tervei? — Nagyon megszerettem a növényvédelmet — válaszol. — Ilyen beosztást szeretnék. Ta­lán sikerül a megyei növény­védő állomáson elhelyezked­— Nem marad itt a terme­lőszövetkezetben? — kér­dem. Elgondolkodik. — Szeretnék növényvéde­lemmel foglalkozni — mond­ja végül. — Én erre az egy lapra tettem fel mindent... A beszélgetést újabb von­tató szakítja félbe. Mária a géphez siet, elvégzi az admi­nisztrációt. Ez a tevékenység nem kíván semmiféle szak­értelmet, mégis nagyon fe­gyelmezetten, pontosan vég­zi. Persze az sem mindegy: beírnak-e a listára minden szállítmányt, vagy lemarad egy is. Távolabb kombájnok zúgnak. A vontatók fürgén szállítják a magtárba — he­lyesebben a kombájnszérü- re — a szemet. Lukács Ma­rika, a leendő mezőgazdasági mérnök pedig a tábla szélé­ről kíséri figyelemmel a munkát. — Nem sajnálja otthagyni a várost? — kérdem. — Miért sajnálnám? Job­ban szeretek vidéken élni — mondja csendesen. Tehát Marika marad. No, persze ez attól is függ lesz-e helye a növényvédelemben? Lukács Mária „egy lapra” tett fel mindent, hivatásának akarja választani a növény­védő szakmát — most már azokon a sor, akiktől az el­helyezése függ. P. A. Állják a szavukat Még az év elején a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban 4 szocialista brigád vállalta, úgy dolgoznak, hogy hozzájá­ruljanak a hozamok növeléséhez, a termelési költségek csökkentéséhez. Szerződésbe foglalták ezt is: tevékenységük­kel 463 ezer forint többletjövedelmet hoznak a gazdaságnak. A 38 dolgozó munkafelajánlását a közelmúltban érté­kelte a gazdaság vezetősége és a szakszervezeti bizottság. A mérlegelésből kitűnt, hogy a négy szocialista brigád jól dol­gozott, vállalásuknak eleget tettek. A csibenevelőknél jelen­tős volt a súlygyarapodás. Egy kiló húst 72 dekával keve­sebb abrakból állítottak elő, mint azt a terv előírja. Így aztán már az első féléven 161 ezer forint többletjövedelmet hoztak a gazdaságnak. A gépműhely szocialista brigádja ígéretet tett: úgy vég­zik a gépek javítását, hogy az üzembiztonság csaknem 100 százalékos legyen. Adott szavuknak eleget tettek. Megindí­tották a szervízműhelyt és terven felül a nézsai üzemegység tehenészetében beszerelték a fejőgépeket. A brigád 70 ezer forint többletjövedelmet ért el. A sertéstenyésztők a technológiai előírások pontos meg­tartásával igyekeztek elősegíteni az állatok súlygyarapodá­sát Előnyösen alakult a takarmányfelhasználás, javult az önköltség. A kollektíva több mint 52 ezer forint többletjöve­delmet hozott a félévben. A központi traktoros brigád ugyancsak teljesítette vállalását. Az erő- és munkagépeket rendszeresen karbantartották, az olajfogyasztásnál 24 ezer forintot takarítottak meg. A munkákat időben, jó minőség­ben végezték el. Túlteljesített tervek, jövedelmező melléküzemág a szendehelyi Kossuth Tsz-ben Eredményesen zárták az el­múlt évet; újabb sikereket értek el a szendehelyi Kos­suth Tsz gazdái. Málnából háromszáz mázsa helyett há­romszázhuszonhármat értéke­sítettek; java hányadát nem a tervezett nyolc forintért ki­logrammonként, hanem — az első osztályú minőségnek megfelelően — 14,60-ért. Ez a többlet is benne van abban a száztizennégyezer forintba, amellyel a termelőszövetkezet féléves tervét túlteljesítette. A szendehelyiek a IX. kongresszus útmutatásának megfelelően melléküzemágat létesítettek. Gumialátétet ké­szítenek sörgyár részére; jár­műtömlőt, gumilábbelit ja­vítanak a lakosság számára. Ez a munka évente százezer forintot meghaladó tiszta jö­vedelmet ígér. Mindinkább összeforr a tagság és a vezetőség; s ennek az örvendetes fejlődésnek a közös gazdaság egésze látja hasznát. A tsz elnöke nem méltatlanul állítja példaké­pül a gazdák elé Segner Ja­kabot és Bach Jánost, a két szorgalmas szarvasmarha-ne­velőt. Kezük alól extrém mi­nőségben tíz hízott marha ke­rült ki ebben az évben; el­lenértékűk majdnem százhúsz­ezer forint. A főkönyvelő elő­relátó számításának és az oko­san kialakított vetés-szerke­zetnek köszönhető, hogy eb­ben az évben már — a meg­alakulás óta először — kom­bájn arathat a szövetkezet földjén. Munkája holdanként mintegy ötven forinttal ol­csóbb az aratógépénél; ez a különbözet is a közös bevé­telt gyarapítja. Sokat javult a tenyésztői munka Az állattenyésztés helyzete közösben és háztájiban A megye mezőgazdáságá­ban jelentős helyet foglal el az állattenyésztés; az összes termelésnek mintegy 40—50 százalékát alkotja. Az elmúlt évek során több olyan határozat született, amely az állattenyésztés fej­lesztését kívánta meggyorsí­tani azzal, hogy a legfonto­sabb tennivalókat hosszabb távlatra megszabta. A hatá­rozatok alapján számos in­tézkedés történt, és az ered­mények sem maradtak el. Emelkedő irányzat A határozatok fő célkitűzé­se a megye állatállományá­nak — ezen belül a szarvas- marha- és juhállomány — mennyiségi és minőségi fej­lesztése, az árutermelés nö­velése a termelékenység emelésével és az önköltség csökkentése útján. A célkitűzés megvalósulá­sa jó úton halad: a közös gazdaságokban emelkedő irányzatot mutat a szarvas- marha-, a tehén- és az anya­juh-állomány. Figyelemre méltó az is, hogy a háztáji szarvasmarha-állomány csök­kenése az utóbbi egy-két év­ben jelentősen mérséklődött. A tenyésztői munka sokat javult: az állategészségügy helyzete jobb mint néhány eve. A 100 anyára jutó sza­porulat növekedett; fokozó­dott az üszők tenyésztésbe vétele. Nagyot léptek előre tsz- eink az itatásos borjúnevelés­ben : elterjedtek korszerű változatai is, mint például a TBK—40, a Laktin TZS—60, és a T—18 alkalmazása. Ma már nem ismeretlen üzemeinkben a bárány és a malac tápszeres nevelése sem, és megteremtődtek a saját keverés feltételei, csök­kent az elhullási százalék. Több éves megrekedés és visszaesés után erőteljes fej­lődésnek indult a tejterme­lés, noha az egy tehénre ju­tó éves tejhozam még 1966­Örökre köztünk maradnak Végig a proszpekten, zeneszóval Olvasom a salgótarjáni Fa­zekas Sándor visszaemlékezé­seit, és most már hallom a hangját is ... „A kolcsanovi hadifogoly- lágerből Petrográdra kerültem. Először, mint házmester dol­goztam Klimov Perenlok 5. szám alatt. Egyszer odajött hozzám egy ott lakó gyári munkás. Újságot hozott ma­gával. Azt kérdezte tőlem, hogy magyar vagyok-e. Igen, feleltem. No, akkor nézd meg ezt a két embert, mondta, és a kezembe nyomott egy újságot. Lenin, meg Trockij képe volt ott. Plakátról is­mertem már mind a kettőt. A kaszárnyában vártam meg 1918 márciusát. Kun Béla fel­kereste a hadifogoly-gyűjtő­helyeket, így a mienket is. Ar­ra kért mindenkit, hogy tün­tessünk a béke mellett. Aki akart, be is léphetett vörös­katonának. Beöltöztem, így én is vöröskatona lettem. Végig meneteltünk ' a Nyevszkij proszpekten, zeneszóval...” ... A hangját immár mag­netofonszalag őrzi, technika. A salgótarjáni Nógrád me­gyei munkásmozgalmi múze­um munkatársai a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó meg­ünneplésére készülve, felke­resték azokat a veteránokat, akik szemtanúként, s az ese­mények részeseiként vallottak arról az októberről, a polgár- háborúról, az 1917-től 1920- ig terjedő időszakról, amelyet, maguk is a Szovjetunióban töltöttek. A somoskői Rittin- ger Frigyes, a salgótarjáni Kö­kény Gyula és Fazekas Sán­dor hangját már őrzi a sza­lag, a többiek hangját, visz- szaemlékezését szeptemberig szintén felveszik. Nógrád megyében a múze­um 270 veteránt tart nyilván, közülük azonban mindössze körülbelül hatan részesei a Nagy Október eseményeinek, a szovjet föld akkori történel­mének. Valamennyien a Vö­rös Hadsereg katonái voltak, a legjobbakkal egy sorban küzdöttek. A múzeum mun­katársai nem egyszerűen éle­tük történetét veszik szalag­ra. úgynevezett tematikus gyűjtést végeznek. Azaz, egy- egy kérdéscsoporttal kapcso­latban gyűjtik össze a véle­ményeket. elmondásokat. Pél­dául megkérdezik a hajdani vörös katonákat, hogyan tör­tént az internacionalista csa­patok szervezése a Szovjet­unióban, milyen volt a la­kossággal való kapcsolatuk stb. Mi less as összegyűjtött anyag sorsa? Nos. az anyagot októberban. a múzeumi hó­nap rendezvényein, s a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jubileumával kapcsolatos ünnepségek során, visszaem­lékező esteken, középiskolai rendezvényeken, ifjúsági klu­bok délutánjain mutatják be, a műsor illusztrálásaként, vagy önálló műsorszámként is A visszaemlékezéseket az or­szágos középiskolai tanulmá­nyi verseny történelmi dolgo­zataihoz szintén felhasznál­ták a diákok, öten írtak a megyéből e témával kapcso­latban dolgozatot. Ezeket ugyancsak felolvassák majd a jubileumi rendezvényeken. Aztán a múzeum dokumen­tációi közé kerülnek a szala­gok, a hajdani vöröskatonák visszaemlékezései. Hosszú, hosszú szalagok, a végtelen­be nyúlnak. Amikor az em­lékező, ünneplő ember akar­ja, mindig felcsendülnek majd a kemény mondatok, az em­lékező szavak. Akkor is. ha ,.gazdáik" már nem vallhat­nak azokról az eseményekről személyesen, mert a termé­szet törvényei szerint már nem lesznek közöttünk. így mégis örökre közöttünk maradnak. Es 100 év múlva is hallhatjuk rgajd ismét, ahogy Fazekas Sándor társaival vé­gigmenetel a Nyevszkij prosz­pekten, zeneszóval... (tóth) ban sem érte el megyei át* lagban a 2100 litert. A marhahizlalásban töret­len fejlődés figyelhető meg. A hízómarhák átlagsúlya 1966-ban megyei átlagban 480 kilogramm körül alakult, 49 kilogrammal volt maga­sabb az előző évinél. A fej­lődés továbbra is megfigyel­hető. Az idén felvásárolt vágómarhák átlagsúlya meg­haladja az 500 kilogrammot, javult a minőség és az ex­port aránya is. A sertéshizlalásban sikerült csökkenteni az előállítási időt és az egy kilogramm hús elő­állításához felhasznált ab­rakmennyiséget. Hét tsz-ben áll a fejőgép Szembetűnően sokat fejlő­dött a baromfitenyésztés. A tsz-ekben az intenzív fajták és hibridek terjedtek el, so­kat tettek a szakszerű takar­mányozásért, a jobb elhelye­zésért és a korszerű techno­lógiák alkalmazásáért. Ezek együttesen eredményezték, hogy több tsz-ben egy ki­logramm baromfihúst már 2,7—2,8 kiló abrakból állíta­nak elő. Az üszők tenyésztésbe vé­telében előrehaladás tapasz­talható. A tenyésztésbe vé­teli idő jelenleg 21,2 hónap, ami a korábbinál több mint egy hónappal rövidebb. Az idén ellett üszők száma 240- el több, mint tavaly volt. A folyamatos nyári zöldta­karmányozás érdekében egy­re több tsz vezette be a ta­karmánykeverékek termeszté­sét. Az állattenyésztési épületek karbantartására, felújítására és korszerű technológiával való ellátására egyre na­gyobb gondot fordítanak. A tehenészetekben jelent­kező munkaerő-utánpótlás nehézségei késztették a tsz- eket arra, hogy az eddigiek­nél nagyobb gondot fordítsa­nak a gépi fejés alkalmazá­sára. A géppel fejt tehenek aránya az 1964 évi 5,1 szá­zalékról 1966-ban már 21 százalékra emelkedett. Van azonban hét tsz. amely a ren­delkezésére álló fejőberende­zést ,nem alkalmazza, ezek üzembe állítása jelentősen növelné a gépi iejés arányát. A juhállomány számszerű növekedésével egyidejűleg si- Került emelni az átlagos gyapjúhozamot is. A szelek­tálás és jobb takarmányozás eredményeként a 100 anyára jutó bárány szaporulat az 1965 évi 39-ről 96 darabra emelkedett, miközben a bá­rányelhullás 8,1 százalékról 7,7 százalékra csökkent. Amin még javítani kel! Az elért eredmények mel­lett továbbra is gondot okoz a sertésállomány csökkenése és a juhállomány kívánatos­nál kisebb ütemű növekedé­se. A tej- és gyapjúhozam emelkedő tendenciája ellené­re is alatta marad a lehető­ségeknek. A tsz-ek egy részénél még jelenleg sem alkalmazzák kellő szakszerűséggel az ál­lattenyésztési technológiákat. Több üzemben nem kielégí­tő az állategészségügyi hely­zet, s így még mindig maga­sak az elhullási százalékok. Lécz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents