Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
1SSÍ. aüguszlu? 27. vasárnap M ? 5 R * Í5 Kongresszusi útra vedé Bosiclgclcs Majjj Józscfí(‘l, ax épílöU sxaksxervcxeléuek megyei titkárával Az építők szakszervezetének szeptember 1-én megnyíló XXX. kongresszusára készülődnek Nógrádban. Nagy József, a szakszervezet megyei bizottságának titkára még egy kongresszus előtti utolsó beszélgetésre hívja a küldötteket. Az állami építőipari vállalat szakszervezeti bizottságának titkára már megérkezett. Míg a többieket várja, megkérdezem: — Ellátták-e útra valóval a küldötteket a nógrádi építö- és építőanyagipari dolgozók? — Nem panaszkodhatunk — nev.et a titkár —, felpakoltak bennünket. Ma már szinte közhely számba megy — fűzi hozzá elkomolyodva —, de a legtöbb válaszra váró kérdés a mechanizmus reformjával kapcsolatos. — Persze, még sokan nem ismerik a reform elveit... — Téved. De mennél jobban elmélyedtek a tanulmányozásukban, annál inkább felkeltette az érdeklődésüket, kíváncsiságukat. Kérik, sürgetik, hogy előadásokon, tanfolyamokon részletes, aprólékos tájékoztatást kapjanak. — Kifogásokkal, észrevételekkel találkozott-e? — A bírálat soha nem a reform elveit illeti. Ellenben néhány gazdasági vezetőnk az előkészületek „lázában” kissé elfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen az ember, a dolgozó ember érdekében történik minden. Az ilyen vezetők ugyan meglehetősen sűrűn ismételgetik: „vállalati érdek”, „népgazdasági érdek”, de ennek ürügyén sorozatosan megsértik a törvényeket. Tagságunk kéri a kongresszust, határozottan foglaljon állást az új mechanizmust a maga módján értelmező gazdasági vezetőkkel szemben. Aztán figyelemre méltó, ahogyan taggyűléseinken a vállalati demokrácia problémáit feszegették ... — Ez érthető, hiszen az új mechanizmusban a mostaninál is nagyobb jelentősége lesz a dolgozók társadalmi, politikai aktivitásának. — S' ezzel az alapszervezetek tagságának zöme tisztában is van. Igen ám, mondják, csakhogy az ezerhuszon- kettes rendelet is biztosította a dolgozók felszólamlási, javaslat tévő jogát, a vezetőket pedig kötelezte a válaszadásra, intézkedésre. Ezek a javaslatok, észrevételek mégis sokszor elsikkadtak. Ezzel van összefüggésben az is. hogy bár a szervgzett dolgozók üdvöz- lik a szakszervezetek jogainak, hatáskörének bővülését, gyakorta felteszik a kérdést: vajon a szakszervezeti szervekben, tisztségviselőkben lesz-e elegendő képesség, bátorság, hogy ha kell megtorolják a sorozatos törvénysértéseket, a dolgozók javaslatainak semmibevevését? Különösen aggódnak azokért a nem függetlenített tisztségviselőkért, akiknek egzisztenciája, keresete függ közvetlen gazdasági vezetőiktől Ezért, adott esetben, hatásos felelősségrevonást kérnek az üzemi demokráciát megsértő gazdasági vezetőkkel szemben, másrészt teljes védettséget minden rendű és rangú szakszervezeti tisztségviselőnek. — Már az elmondottak cáfolják azt az eléggé elterjedt nézetet, mely szerint a munkásokat az új mechanizmusból csak az érdekli, mennyi lesz a kereset. — Kétségkívül, van egy munkásréteg, amelynek több gondja ennél alig van. De dolgozóink zöme, elsősorban a törzsgárda, igenis érdeklődik a termelési problémák iránt. Nagyon sok szó esett a taggyűléseken a szakszervezetek kettős feladatáról. Elmondották, hogy a termelési lemaradások, a gazdaságtalan munka és egyéb hiba többsége a munka szervezetlenségéből, a termelés műszaki feltételeinek hiányából származik. Magától értetődik, hogy az ilyen okok miatt kárbaveszett munkaidő anyagi kárt okoz az egyénnek is. De ennél is súlyosabb a veszteség — hangoztatták —, amely a vállalatot, a népgazdaságot érinti. Azzal az igénynyel lépnek fel, hogy az ilyen munkakiesés, szervezetlenség tapasztaltán ne elégedjenek meg a szakszervezet, vagy más szerv észrevételével: azt szigorú számonkérésnek kell követnie. — Ezek a problémák, ha a kongresszuson is hangot kapnak, nyilván más iparágak dolgozóinak az érdeklődését is felkeltik. — Valóban. Hiszen a nyereségből való részesedésben jövőre életbelépő differenciáltságot sem csak az építők kifogásolják. Sokan nem tartják igazságosnak, hogy a vezetőállású dolgozók nyolcvan, a középfokú vezetők ötven, de a munkások csupán átlag tizenöt százalékkal kaphatnak magasabb nyereségrészesedést a termelési feladatok túlteljesítése esetén. Nagyon eleven probléma a női dolgozóké. A megyei építő- és építőanyagipari dolgozók húsz—huszonöt százaléka nő. Több taggyűlésen elhangzott: megértik, hogy az állam nehéz helyzetben van, s ezért a nők harmadik műszakban való foglalkoztatásának megszüntetése nem egyszerű. De kérik a kongresszustól, érezze át, hogy nagyon nehéz a három műszakban dolgozó asszonyok helyzete. Foglaljon állást e probléma megoldása érdekében. Több helyütt kritizálták a minisztériumot. Eddig sem nagyon tapasztalták, hogy betöltötte volna építésügyi hatóság szerepét. A miniszter elvtárs országgyűlési referátumából pedig az tűnik ki, hogy ezt a feladatát a jövőben még kevésbé lesz képes ellátni. Márpedig, ha úgyszólván bárki tervezhet, építhet, ráadásul a bérezést is a szabadjára engedik, ez a jelenlegi, am úgyis nagy fluktuációt méginkább növeli majd. Sokan attól tartanak, s nem ok nélkül, hogy a jövőben kisebb lesz a télie- sítés mértéke. A kivitelező iparban, de az anyagiparban is ez napirendre tűzi az idénypótlék felülvizsgálatát. Az idényjellegű iparágakban, a kivitelező iparban, téglagyárakban problémákat okoz, hogy az emberek egy oldalról hallják a kormány határozatait a munkaidő csökkentéséről, más oldalról pedig szinte burjánzik a fekete túlóráztatás, a munkaidő ilyen vagy olyan címen történő meghosszabbítása. Újra és újra visszatérő a kritika, amely az építőipari munkahelyek siralmas szociális ellátottságát ostorozza. Ennek elhanyagolása már eddig is a munkásvándorlás egyik előidézője. Ha pedig a jövőben — a gazdaságosságra való hivatkozással — az eddiginél is kevesebbet áldoznak a munkahelyi szociális ellátottságra, az egyik-másik vállalatunk munkáslétszámát alaposan megritkíthatja. Az észrevételeket sorolhatnám, szinte vég nélkül. De az elmondottakból sejthető, és kongresszus előtti taggyűléseinken bárki meggyőződhetett arról, hogy a XX. pártkongresszuson, a szakszervezetek XXI. kongresszusán elhangzottak, a gazdasági mechanizmusban jövőre várható változások élénken foglalkoztatják az építőipar dolgozóit is. Kongresszusuktól azt várják, hogy az iparág sajátos helyzetéből kiindulva szabja meg a tennivalókat, s foglaljon állást olyan kérdésekben, amelyek döntő hatásúak lehetnek az egyén, de a közösség sorsára is az elkövetkező esztendőkben. Csizmadia Géza Mire megjön rr az ősz*.* Kvartner Gábor, a dejtári Józeef Attila Termelőszövetkezet főagronómusa erősen figyel. Homlokát ráncolja. Előtte egy halomban rozs, meg bükköny. Számol é6 ki tudja immár hányadszor, egyensúlyba állítja az érzékeny mérleg apró serpenyőit. Az egyensúly Mondják, egyébként i6 olyan ember, aki szereti az összhangot, az egyensúlyt. A szövetkezetben Is. A munkában, meg általában a közösség dolgaiban. Mióta csak a szövetkezetben dolgozik, mindig sokat adott erre. Mármint a vezetők és a tagok, a tennivalók és a meglevő erők egyensúlyára. Így történt aztán, hogy a korábban gyakorta botladozó dejtáriakat ezen a nyáron egyetlen szövetkezet sem előzte meg a munkában. Berta István a termelőszövetkezet elnöke elsőként fogta meg a telefont és jelentette: — Befejeztük az aratást . No meg a cséplé6t is — tette hozzá kis szünet után a vonal úlsó végén. Majd egy hónappal előbb, mint a megye gazdaságai. — De akkor már megvolt az elképzelésünk a tervünk az őszi munkákra is — mondja Kvartner Gábor. Az elnök méltatlankodik. — Akkor? A főagronómus kénytelen helyesbíteni. — Igaz is, előbb. Azzal egy- időben készítettük el, hogy megindultak a kombájnois. Mert már a gépeket, a kézi kaszásokat úgy irányítottuk, hogy azokat a táblákat szabadítsák fel elsőként, amelyekbe majd vetünk... Takarmányt, meg rozsot... A szántás, meg a talajelőkészítés miatt volt éz fontc*. Aztán azt magyarázza, mi mindenről „Intézkedik” még az őszi munkák terve. — Mindent mérlegeltünk. Meghatároztuk a munkák sorrendjét. De ez még mindig kevés... Megvizsgáltuk egy—egy gép mire képes. S kiderült a D—4-12 mellett még a kétSzupernak is mennie kell, hogy időben vetni tudjunk. A talaj előkészítéssel együtt halad a műtrágyaszórás. A műtrágyaszóró napi 25 holddal megbirkózik. Egészen egyszerű volt a számítás, s a végén kiderült, egy gépünket minden más munkától mentesíteni kell. Annak az lesz csupán a dolga, hogy a műtrágyát szórja... — Ezért a. héten már vetünk — jegyzi meg Kvartner Gábor. — A takarmánykeverékkel kezdjük... ötven hold, nem tart sokáig... Utána jöhet a rozs. Magad uram... Sok még a tennivaló őszig. A homok „búzája”, a rozs csaknem félezer holdon kerül a földbe, őszi árpát 300 holdon vetnek. A terület előkészítése nem kis feladat. Kiváltképpen akkor, ha még majd 600 holdat mélyen kell szántani, talajt kell javítani. Mutatja az alacsony csupa- üveg szekrényt. Tetején apró tányérkák sorakoznak. A vetésre szánt magból rejt néhányat mindegyik. A rozs csaknem arasznyi szárat eresztett, már. De a búza és az árpa még várat magára ... — Mire való a vetőmagfelügyelőség? Amit ezután mond a főagro- nómus, meg az elnök, nem találják hízelgőnek a felügyelőségen. — Tudja, biztosabb ez így, ha magam is ellenőrzőm — érvel Kvartner Gábor. — Előfordult már velünk, hogy mindössze 11 százalékos csírázó képességű árpát kaptunk ... Ha azt elvetem, akkor megnézhetjük magunkat... De a dejtáriak akkor is körültekintőek voltak. Pontosan úgy. mint most, amikor a vetőgépeket készítették elő a munkára. Kijavították mind a négyet. Dolgozni csak kettő fog. A többi lesz az úgynevezett biztonsági tartalék. Ha valamelyiknek baja esik, azonnal helyébe áll a másik. A munka nem szakad meg. így csinálták ezt a burgonyaszedő gépekkel is. De milyen jól tették. A kevés is sok ? — Ma jól megy mind a két gép ... De tegnap az egyik eltörött, s milyen jó volt, hogy nem kellett itt tétlenkednünk. Munkához látott a harmadik, ami ép volt — mondja Mészáros Józsefné. A gépek a műút mellett dolgoznak. A homokot hasító villák gyors egymásutánban emelkednek fel, le. Nyomukban porfelleg jár, meg ai asszonyok, akik szedik, válogatják a burgonyát. A szövetkezetiek azt mondják, a hetek óta tartó aszály a burgonyából szedte a legtöbb vámot. Négyszázezer forintra becsülik a kárt, ami az alacsonyabb hozamokat kíséri. S lám itt a példa, hogy a kevés is lehet sok. — Egy hete ígéri a MÉK, hogy átveszi a burgonyát. De a kiszedett termés még mindig ott van a földön — panaszolja a főagronómus. — Pedig 12 vagon étkezési burgonyára kötöttünk szerződést... — Ez azonban a 140 hold burgonyatermésnek csak egy része. A többit vetőburgonyaként értékesítik. Remélik még jobb sikerrel, mind a mostanit. Sok mindenről szó esik még a burgonyaföldön. A munkáról, az asszonyok szorgalmáról, meg külön Mészárosné csapatáról Ez a közösség a szocialista címért küzd a« idén — A mi csapatunk tulajdonképpen csak 17 asszony, de attól többen vagyunk itt... Hatvanötén—hetvenen ha jól számolom — hordozza körül kutató tekintetét az asszonyokon Mészáros Józsefné. — Reggel hétkőr kijövünk, be- állunk a két gép után és meg sem állunk este hétig... A norma az szigorú ... Emiatt i* igyekezni kell, mert keresni akar mindenki... Meg kell * föld Is, az árpának. Körüljárjuk a határt. Mozgásban van minden. A csemetekert végében traktor szántja a földet. Lejjebb, a réten sarjút rakodik néhány férfi. A nyári szervezettség, a tervszerűség majd egy hónapot hozott a dejtáriaknak. S mint mondják, az ő doiguk most már csak annyi, jól gazdálkodjanak az idővel. Mert így nyugodtabban mehetnek az érkező ősz elé. Vincze Istvánná A Ilobroda szabályozása Jó ütemben halad a Dob- roda patak szabályozása. A meder mélyítését és szélesítését a torkolattól kezdték meg. Innen számítva tizennyolc kilométer hosszúságban végzik el a rendezési munkát, amelyen három nagyteljesítményű kotrógép dolgozik két műszakban. Megerősítik a parti depóniát és mélyítik a medret. így biztosítják, hogy a lakótelepeknél hatszázalékos, a mezőgazdasági területeknél tízszázalékos gyakoriságú árvizeket levezesse a patak. Ez azt jelenti, hogy a települések mentén 50 évenként, a szántóföldek mentén 10 évenként számolnak nagyobb árvízzel. A mizserfai párttitkár Gyakran nyitják a pártiroda ajtaját. Az egyik panaszkodni jön, a másik tanácsot kérni. — Kaposvári elvtárs, beszéljenek a férjemmel... Az őszhajú titkár végig hallgatja a könnyekkel küzdő asszonyt, csak azután szólal meg. Ahogy beszél, csendesen, megfontoltan, látogatója arca úgy válik egyre nyugoejtabbá. — Beszélek a férjével, feltétlen, még ma. Majd behívom, és itt négyszemközt megpróbálom jobb belátásra bírni — mondja búcsúzóul. Amikor becsukódik az ajtó, elgondolkozik. — Nem az első eset. hogy iszik, nem adja haza a pénzt a családjának. Már többször foglalkoztunk vele, utána mindig meghúzta magát. Jó munkás, csak ha megfeledkezik magáról, akkor baj van. Még délután megkeresem .,. A bányásznappal kapcsolatban keresik. Beszélgetésünket sokszor megszakítják. Az egyik Feri bácsin'ak szólítja, a másik Kaposvári elvtársnak. Mizserfán, de talán a környéken iincs olyan ember, aki ne ismerné. Népszerűségének az igazi okát már sokszor próbáltam magamban tisztázni. Egyszerűsége talán? Bizonyára az is hozzájárul. A másik dolog, ami erényei között szerepel, — még soha nem láttam indulatosnak. Nyugodtan beszélt ő akkor is, ha valakinek alaposan megmosta a fejét. Mikor kezdte és hogyan jutott el eddig? Erről beszélgettünk. Az apja is bányász volt, Szepesből került Nógrádba. ötven év és hét hónap bányamunka után került nyugdíjba. Kilenc gyerek mellett nem egyszer helyezték ki palaválogatónak. Ma a három fiú közül egyedül csak ő bányász, ketten a néphadsereg tisztjei. Jánosaknán, amikor 1944 december végén megalakult a kommunista párt, Kaposvári Ferencet választották titkárnak. Ezután szakszervezeti titkár lett Kisteleken. Műszakon dolgozott, utána a választott funkcióval járó munkát végezte. A sztahanovista jelvénytől a kormánykitüntetésekig sokszor részesült erkölcsi elismerésben. A huszonhét kitüntetésnek külön-külön története van. Csapatával sokszor volt a verseny győztese. Amikor 1952-ben Pálhegy-ak- nában az első frontfejtést létrehozták, ő lett a frontmester. Kővári József és Mecseki Aladár vezette a másik két szakot. Kétszáz százalékos teljesítményeket értek el. Társadalmi funkciója mindig volt a fizikai munka mellett. Volt szakszervezeti titkár, sőt az 1958-as Lipcsei Szakszervezeti Világkongresz- szuson ő volt az egyetlen vájár küldött. A pártbizottság megalakulásakor titkárrá választották, 1959-től függetlenítették. Hozzátartozik ehhez az is, hogy itt a Mizserfai Bányaüzemnél a dolgozóknak csaknem egyharmada párttag. — Eredmények? Voltak és vannak. Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy a pártnak az irányvonala ne szenvedjen csorbát. Hallgattak is ránk az emberek mindig. Bíztak bennünk. és úgy érzem, nem is csalódtak soha. Ezért van az, hogy még a családi gondjaikkal is felkeresnek bennünket. Sokaknak segítettünk, olyanoknak is, akiknél a családi élet letért a rendes kerékvágásról. Beszélgettünk velük és ma is jó érzés, amikor látja az ember, hogy teljes megértésben élnek. — Volt egy munkatársam, Oláh Lászlónak hívják, öt évig együt dolgoztunk. Most az egyik élenjáró csapatnak a vezetője. Becsületes, rendes ember. Egyszer arról panaszkodott, hogy szeretné, ha a gyerekeiből több lenne, mint ő, de mivel cigány, úgy érzi háttérbe szorul. Megmagyaráztuk, hogy nincs ilyen különbség ember és ember között, mindenkit a végzett munkája alapján értékelnek. Segítettünk neki. A fia szakmát tanul, a kislányának is szereztünk munkát. Én mindig nagyon bíztam az emberekben — mondja. — Csalódás nem érte? — Előfordul, hogy* olyanokban csalódik az ember, akit talán a legközelebb állónak érez. Az ilyen mindig nagyon mélyen érintett engem is, de úgy érzem kárpótoltak érte azok, akikre talán nem számítottam annyira és kellemesen csalódtam. — Az idő eljárt már felettem, de azért jó visszagondolni a megtett útra. Akármerre megyek itt a környéken. mindenütt ismerősként köszöntének az emberek és én is őket. Még van egy kis időm, azután én is nyugdíjba megyek. 1926-ban kezdtem, 14 éves koromban, 38 évig föld- alatt dolgoztam. — Hogy mi is lesz azután? Még nem gondolkoztam rajta, nem tudom. — Több idő jut az egyetlen szenvedélyre — szólok közbe, és érti is mire célzok. — Én eddig is szerettem a futballt. Az SBTC-t nem egyszer kísértem el vidékre. Itt azzal húznak, hogy fradista vagyok. Nem igaz. Én a szép játékot szeretem és látja a múltkor majdnem átléptem a kerítést egy fordított bírói ítéletnél — mondja és elneveti magát. Azután az őszi forduló esélyeit latolgatjuk. — Itt tudom, hogy mi a teendő, mit várhatunk. De a pályán más. A labda gömbölyű és nem lehet jós az ember. Ismét nyílik az ajtó. Az egyik aknától jöttek be az igazgatóságra, de nem mulasztották el felkeresni a pártbizottság titkárát sem. Nincs-e valami üzenet, vagy esetleg valami más probléma — érdeklődnek. A párttitkár köny- nyen tájékozódik, hiszen neki van talán itt Mizserfán a legtöbb bizalmasa és barátja is Bodó János
