Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-26 / 201. szám

NÖ6S A B 19er augusztus M. rí/ mechanizmus lexikona KÖZPONTI SZABÁLYOZÁS. 'I A gazdaságpolitikai J programok nem való­sulnak meg automatikusan. A központi szabályozás rendszerének jut az a szerepe, hogy a népgazdasági tervekben kifejezésre jutó „központi akaratot” átvi­gye a gazdasági valóságba. A megvalósítás eszközei alapvetően két csoportra oszthatók: közvetlen szabá­lyozási eszközökre (ilyenek pl.: a kötelező tervelőírá­sok, hatósági döntések, utasítások, engedélyezések stb.) és közvetett szabályozási eszközökre (ilyen pl.: az ár, az adó, a vám, a hitel, a szubvenció). A szocializmus viszonyai között — függetlenül a gazdaság működésé­nek konkrét mechanizmusától — mind a két típusú szabályozási eszközre szükség van. A közvetlen szabá­lyozási eszközök lehetősége és szükségessége a szocia­lista állam tulajdonosi pozíciójából^ fakad, míg a köz­vetett eszközök felhasználása alapvetően az áruviszo­nyok jelenlétének függvénye. Népgazdaságunk működési mechanizmusát eddig a közvetlen szabályozási eszközök túlsúlya, a direkt mó­don való szabályozás jellemezte. Ez összefüggött a döntési jogkörök centralizációjával, a termelőerők vi­szonylagos fejletlenségével, a népgazdaság rendelke­zésére álló anyagi eszközök szűkösségével, a magasan kvalifikált gazdasági szakemberek kis számával stb. Ezért szoktunk centrális gazdaság irányítási rendszer­ről, vagy direkt gazdálkodási típusról beszélni. Termé­szetesen a közvetlen szabályozási eszközök nem lehet­nek egvedüliek, hiszen az áru- és pénzviszonyok a szocializmus építésének különböző szakaszaiban min­dig — leszűkített vagy teljesebb formában — jelen vannak. Ezért szükség van közvetett szabályozási esz­közökre is. Az új gazdasági mechanizmusban a központi sza­bályozás alapvető eszköze a közvetett (közgazdasági) eszközökkel történő, indirekt módon való szabályozása. A közvetett szabályozási eszközök dominálása a köz­ponti szabályozás rendszerében szükségszerű következ­ménye a döntési jogkörök decentralizálásának, a gazdaság differenciáltabbá és bonyolultabbá, az áru- és pénzviszonyok teljesebbé válásának. Ezért szoktunk decenti'ális gazdaság irányítási rendszerről, vagy indi­rekt gazdálkodási típusról beszélni. Természetesen a közvetett eszközök sem lehetnek egyedüliek, hiszen a szocialista állam tulajdonosi pozíciója lehetővé, a gaz­dasági programok megvalósítása pedig szükségessé te­szi a közvetlen szabályozási eszközök felhasználását. Bármilyen is tehát a gazdaság működésének konkrét mechanizmusa, a szocialista állam mindig felhasznál­hatja az adminisztratív eszközökkel való szabályozást. Gazdasági mechanizmusunk reformjánál éppen arról van szó, hogy a szocialista állam „lemondott” a köz­vetlen adminisztratív eszközökkel történő szabályozás­ról, a gazdasági növekedés meggyorsítása, az életszín­vonal további emelkedése céljából. Névadó ünnepség Honton Bensőséges, meghitt ünnep­ség színhelye volt a napok­ban Honton a művelődési ott­hon nagyterme. Dombai Fe­renc termelőszövetkezeti trak­toros és felesége harmadik gyermekének Csaba Attilá­nak tartották névadó ünnep­ségét. A községi tanács, a nőtanács, a termelőszövetke­zet, a művelődési otthon ve­zetői egyaránt megtettek min­dent, a családi ünnepség si­kere érdekében. A termelő- szövetkezet vezetősége aján­dékkal kedveskedett a szülők­nek. Német történész Salgótarjánban Budapesten a napokban zaj­lott le a Magyar Történelmi Társulat centenáris ülésszaka. A százesztendős társulat ün­nepi tanácskozására számos külföldi vendég érkezett, akik ellátogatnak hazánk különbö­ző helyeire, többek között Nógrád megyébe is. Nógrád, illetve Salgótarján vendége Gerhardt Schilfert berlini egyetemi tanár, a Né­met Történelmi Társulat el­nöke lesz, aki ma, szombaton érkezik hozzánk. A tudós dél­előtt megismerkedik Salgó, Somoskő történelmi múltjá­val, Salgótarján nevezetessé­geivel, délután 2 órakor pedig tiszteletére rendezett baráti beszélgetésen vesz részt me­gyei történészekkel a József Attila Művelődési Ház klub­jában. Új iskola — új oktatási rendszer Mint hírül adtuk, elkészült Salgótarjánban a Lovász Jó­zsef utcai új általános iskola, amelynek ünnepélyes avatásá­ra szeptember -3-án kerül sor. Az intézmény az 1967/68-as tanévben körülbelül 800 diá­kot, 21 tanulócsoportot fogad. (Elődjében, a Pécskő utcai általános iskolában a múlt évben 17 tanulócsoport volt). Az oktató-nevelő munkát a megnövekedett létszámnak megfelelően a tavalyi 27 he­lyett 34 nevelő végzi. Üj tantárgyként jelentkezik az iskolában á gyakorlati foglal­kozás, amelyet a* V. és a VI. osztályosok kezdenek ta­nulni, illetve amelynek ok­tatására eddig a mostoha kö­rülmények miatt nem volt le­hetőség. Az új iskolában a felsőtagozatos oktatás kabinet­rendszerű lesz, a „hagyomá­nyos” tantermek helyett szak­tárgyi termek várják a diá­kokat. Ez az oktatási rend­szer lehetővé teszi, hogy a megnőtt létszám ellenére az iskolában csak délelőtti ta­nítás folyjon. Az új tanév el­ső napjaiban az iskola ve­zetősége tájékoztatja a szü­lőket az intézmény rendjére vonatkozóan, hiszen a nagy­szerű iskola tisztántartása, illetve megőrzése a gyerme­kektől fokozottabb fegyelmet, s a szülők részéről is több figyelmet követel majd. MUNKAKÉPTELENSÉGI JÁRADÉK MUNKAVÉGZÉS ESETÉN IS KORLÁTOZÁS NÉLKÜL MEGILLETI A DOLGOZÓT D. S. olvasónk kérdezi, hogy munkavállalás esetén is meg­illeti-e őt a havi 260 forintos munkaképtelenségi járadék? Ugyanilyen kérdést intézett hozzánk B. F. olvasónk is, aki két lábára megbénult, és ezért lett munkaképtelenségi járadékos. Most egyik tsz-ben ülő foglalkozást ajánlottak neki, és nem tudja elvállal­ja-e, nem veszik-e el tőle a munkaképtelenségi járadékot. Mindkét olvasónkat meg­nyugtatjuk. Fizikai munkát (a tsz-ben ülőfoglalkozást, te­lefonkezelő, portás stb) vál­lalhatnak és a munkaképte­lenségi járadékot nem vonják meg. Attól természetesen nem mentesek, hogy orvosi javas­latra újból felülvizsgálják a Munkaképességcsökkenést Vé­leményező Orvosi Bizottság­nál munkaképtelenségi fokát. Azt tanácsoljuk vállalják el a munkát, emiatt hátrány egyiküket sem éri. MENNYI LEHET A TERMELŐSZÖVETKEZETI TAG NYUGDIJA? B. P. olvasónk 15 évi ter­melőszövetkezeti tagság után nyugdíjba készül, szeretné tudni mennyi lesz a nyugdí­ja. Általános szabály, hogy tsz- tag öregkégi nyugdija 400 fo­rintnál kevesebb nem lehet. A törzsnyugdíj az előző négy évben végzett átlag munka­egységének megfelelően ala­kul, és ettől függően nyugdíj- osztályba sorolják be a tago­kat. Mivel olvasónknak a nyugdíj megállapításához szükséges 10 évnél több tsz- tagsága van, így az átlagjö­vedelem 33 százalék, összesen 10 százalék kiegészítés jár. Azt tanácsoljuk olvasónk­nak a tsz-ben állapítsák meg, melyik nyugdíjosztályba van besorolva, és pillanatok alatt kiszámítják, hogy mennyi lesz a nyugdíja. Hasonló kérdéssel fordult hozzánk H. T. olvasónk is, aki közölte is velünk, hogy abba a nyugdíjosztályba tar­tozik, amelyikben a havi át­lagkereset 900 forintnak fe­lel meg. Húsz nyugdíjévé van, kérdezi, mennyi lesz a nyug­díja, ha ebben az évben ké­ri nyugdíjaztatását. A fentiekből következik, hogy olvasónknak 33 száza­lék törzsnyugdíj jár, és nyug­díjévenként 2 százalék. Mivel a rendelkezés szerint a nyug­díj az átlagjövedelem 70 szá­zalékánál nem lehet maga­sabb, olvasónk nyugdíja 630 forint lesz. A CSALÁDI PÓTLÉKOT A GYERMEK NEVELÉSÉ­RE, GONDOZÁSÁRA KELL FORDÍTANI É. J.-né olvasónk írja, hogy férje iszákos, nem ad haza elegendő pénzt két gyerme­kük eltartására. A családi pótlékot is elkölti, és ezért már a férj budapesti munka­helyéhez fordult panasszal. Nemrég azt a felvilágosítást kapta, forduljon a társadalmi bírósághoz, és kérje, hogy a családi pótlékot közvetlenül utalják az ő nevére. Ol­vasónk azt kérdezi: van-e er­re törvényes lehetőség? Családi pótlék rendeltetése és célja, hogy a gyermek szükségletei kielégítésére for­dítsák. Ha olvasónk férje a családi pótlékot nem a közös gyermekükre fordítja, iszá­kos magatartásával veszélyez­teti családja fenntartását, jo­gosan fordulhat a társadalmi bírósághoz, ahol elrendelhetik, hogy a családja eltartását el­hanyagoló dolgozó munkabé­rének egy részét — a családi pótlékot teljes egészében — a gyermeket eltartó másik szülő, illetve gondozó kezé­hez fizessék ki. lógrád a nag-y idők sodrában II. 1914 nyarán heves szélvi­har zúgott végig az országon. Házakat döntött össze, fákat tördelt ki és szinte pillanatok alatt porfelhőbe borított min­dent. Losoncon villám csapott a szeszfőzdébe, Tarjánban dél felől rontott be a vihar és embereket vágott a házak fa­lához, Gyarmaton tetők repül­tek a szomszédok udvarába ás alig maradt ép kémény a me­gyében. — A természet erői­nek ebben a szokatlan tom- bolásában most mindenki vésztjósló előjelet látott és a falusi lakosságot szinte ba­bonás félelem szállta meg. Az előjelet — véleményük sze­rint — igazolta a háború ki­robbanása. A történészek általában ke­veset foglalkoznak az ilyen lélektani hatásokkal, de ha az egykorú sajtót és a vissza­emlékezéseket átlapozzuk, akkor kiderül, hogy az 1914- ben hadbavonultak jelentős része, akárcsak az itthonma- radottaké, babonás volt. Ez a babonás hangulat, amely egy időjárási kilengésben is elő- íelet látott, magasabb szinten a .csodavárás” hangulatává vált, és ezt érdemes elemezni. A csodavárás alapja ugyanis a saját, ez esetben osztrák— magyar monarchiabeli gyenge­ségünknek a beismerése, a csodatevő, mindent jóra for­dító barát pedig a Német Bi­rodalom, személy szerint pe­dig II. Vilmos, „a császár”. — Szinte fáj, ha olvassuk azt a sok német dicséretet, ami he­lyi sajtónkban is napvilágot látott. A csodavárás és németimá­dat hangulatát 'tragikusan mélyítették el az olyan ese­mények, mint a frontokról ér­kező halálhírek, a sebesülte­ket hozó vonatok, a hadmű­veleti területekről menekülők. Volt belőlük része megyénk­nek is, ahová kolerát hurcol­tak be. Különösen a mene­kültekkel és beszállásolt ka­tonasággal túlzsúfolt Balassa­gyarmaton hatalmasodott el a járvány. 1914 őszén, 208 meg­betegedés és 46 haláleset tör­tént. A megbetegedett 32 pol­gári személy közül csaknem a fele, 15 személy halt meg. Losoncon 17, Tarjánban 4 ha­lálos áldozata volt a kórnak. — Ez a járvány, — hónapokig hol itt, hol ott ütötte fel a fejét megyénkben — nagy­mértékben hozzájárult a há­ború okozta félelem és bi­A HÁZTULAJDONOST. VAGY A BÉRLŐT TERHELI A LAKÁS KIFESTÉSE, AJTÓK, ABLAKOK JAVÍTÁSA B. I. olvasónk panaszolja, hogy állami kezelésben levő lakásban lakik és bérbeadó több mint 20 év óta nem hozta rendbe az ajtókat, ablakokat, faredőnyöket. Kérdezi: kinek kötelessége ezeket kijavítani, és kit terhel a lakás kifesté­se? A bérlő kötelessége, hogy a lakás tartozékait és felszere­léseit karbantartsa, a falon kívül keletkezett hibák kija­vításáról köteles gondoskod­ni. A bérlőt terhelő javítási munkák közé tartozik az ab­lakok, ajtók zárainak javítá­sa, a fal festésének és vako­latának épsége és tisztántar­tása, a redőnyök használati állapotban tartása. Ellenben a bérbeádót terheli a lakás tar­tozékainak és felszerelései­nek pótlása, ha az természe­tes elhasználódás következté­ben állott elő. Tartozékok alatt értjük az ajtókat, abla­kokat is. Ha valóban fenn­áll, hogy a bérbeadó több mint húsz éve azok kijavításé-ól nem gondoskodott, akkor vé­leményünk szerint természetes elhasználódásról van szó, és ebben az esetben a bérbeadó köteles kijavítani vagy pó­tolni ezeket. Ha a bérbeadó erre nem hajlandó, a vitás ügyet bíróság elé lehet vin­ni. zonytalanság érzés növelésé­hez. Csakhamar a felháborodás érzése is szerephez jutott. Egy másután jelentek meg a legkülönbözőbb területeken uz árdrágítók, a háború hiénái és az ellenük írt kevés, többnyire semmi eredményt sem hozó cikkek és hivatalos eljárások. Kereskedelmi struktúránk­ban — miként az egykorúak mondták: a magyar középré­teg gyakorlati pályáktól való irtózása következtében — a zsidóság jutott vezető szerep­hez. Ez önmagában véve nem volt baj és semmi sem követ­kezett volna belőle, ha a múlt század nyolcvanas évei óta terebélyesedő antiszemita propaganda, — aminek a cél­ja az uralkodó osztályok el­leni gyűlölet más mederbe terelése volt — nem éppen a zsidó kereskedőket és iparo­sokat vette volna célba. Az egyház, elvi síkon, elítélte a zsidósággal szembeni propa­gandát. gyakorlatilag azonban, felekezeti és gazdasági té­ren — országszerte és így megyénkben is — kihasználta. Ebben a gazdasági harcban megyénk papságának jelentős része vállalt szerepet, aminek eredményeként már az első világháborút megelőző idők­ben számos „keresztény fo­gyasztási szövetkezet” jött lét­re. A papság egyrésze által tá­mogatott nemzetmegosztó és felekezeti gyűlölséget terem­tő folyamatot falvaink ér­telmiségi rétegéből is szá­mosán — jegyzők, tanítók, gazdatisztek — magukévá tették, és így a lakosság is követte példájukat. Erős az antiszemitizmus Pásztón is. A pásztóiaknak 1915 januárjá­ban ökrös szekereket kellett leadniuk a katonaság számá­ra Hatvanba. Január 22-én a nép lázongani kezd és a vá­rosháza elé vonulva azt kö­veteli, hogy „hajtsák az ök­rök mellé béreseknek a zsidó­kat is.” Beverték a városhá­za egyik ablakát, amire a csendőrök rendet csináltak. 1915. október 20-án, egy diót vásárolni szándékozó p>esti zsidó kereskedőt a plébános „megugrasztat”. Oka erre nyilván az, hogy már augusz­tus 29-én elhatározták a város­házán az ő javaslatára, — 30 igen és 7 nem szavazattal —, hogy keresztény fogyasztási szövetkezetei létesítenek Pásztón. Ez 1916. június 2-án meg is nyílt és áruval való ellátása ügyében a plébános is utazgat a fővárosba. Mindezt azért vázoltam részletesebben, mert szüksé­ges feltárnunk a minden idők legrombolóbb járványának, a fasizmusnak, a fajgyűlöleten alapuló szupernacionalizmus­nak megyénk történetében is a gyökereit. Nem véletleií ugyanis az, hogy az 1918— 1919-ben bekövetlo :! ‘ fosz­togatások elsősorban a zsidó­ságot sújtották és az sem, hogy a Horthy-rendszer ..ke­resztény kurzusa” egyáltalá­ban létre iöketett és hogy Ma­gyarország a németek kiszol­gálójává lett. A németimádat és a fajgyűlölet, ami a nem­zetiségek problémáinak meg nem értését is eredményezte, magas szárba szökött már az első világháború előtt és alatt is. Mindez akadályozta a tisz­tánlátást az ország és a me­gye ügyeinek helyes útra való terelésében és az állásfogla­lást az általános titkos válasz­tójog és a földreform ügyei­ben. — Jellemző erre az 1917. május 26-i megyei közgyűlés, amely „egyetlen, egyetértő tábor képét nyújtotta” és egy­hangúlag elfogadta Heves megye átiratát, aminek értel­mében Nógrád is elismerését fejezte ki a Tisza-kormánv- nak. A határozat második pontjában „Nógrád vármegye közönsége kimondja, hogy a magyar nemzet szupremáciá' jának és az értelmiség vezető szereplének feltétlen biztosí­tása szem előtt tartásával nem tartja időszerűnek ai 1913. évben hozott és gyakor­latban még ki nem próbált választójogi törvénynek radi­kális irányban való végrehaj­tását.” A megye vezető körei „ér­telmiség” alatt a magyar nemzetiségű megyei tisztvise­lőket értették. Kiderül ez a Nógrádi Hírlap 1917. augusz­tus 26-i vezércikkéből is. Eszerint „a demokrácia ter­jedése előnyös a magyar vár­megyékben, de hátrányos -* nemzetiségi vidékeken”, tehát megyénkben is, mivel minden „a vármegyén” múlik, amely „kell, hogy a nemzeti alkot­mány védőbástyája legyen"-. Felfogásukban a vármegya nem más mint a „megyehá­za”, azaz a megyei tisztvise­lők osztályérdekeket kiszol­gáló együttese. Krúdy Ferenc főszolgabíró 1917 júniusában a „várme­gyével” kapcsolatban nyíltan meg is írja, hogy „vagy meg­oldjuk a jelenre nehezedő feladatot, vagy kisiklik ke­zünkből a nemzeti alapon szervezett magyar hatalom, a magyar államiság kiépítésé­nek utolsó lehetősége”. — Hát, nem oldották meg. Nem is oldhatták meg a megye magyar és szlovák nép>e, va­lamint az „új idők új dalait” megértő proletariátus akara­ta ellenére. Dr. Belitzky János Perdöntő volt a baleseti járőr véleménye Jókora koccanásos baleset történt megyénkben 1963. ok­tóber 16-án. Az az autóbusz, amelyet V. Barnabás vezetett, összeütközött a T. István ve­zette személyautóval. Az autó­busz vezetőjét a bíróság rö­vid tartamú javító-nevelő munkára ítélte. Az autó. tu­lajdonosa a 2. sz. AKÖV el­len pert indított, s a javítási költség megtérítését követelte. A megyei bíróság a kártérítés mértékét több mint huszon- kétezer forintban állapította meg. Ezt követően a munka­ügyi döntőbizottság V. Bar­nabást a teljes kár megtéríté­sére kötelezte az igazgatói ha­tározattal összhangban. A gépjárművezető felülvizsgála­ti kérelmét az illetékes járás- bíróság elutasította. Mit volt. mit tenni, a V.-család össze­adta a pénzt, V. Barnabás megfizette tartozását. Ebben az ügyben a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást nyújtott be a Legfelsőbb Bíró­sághoz. Ez a fórum hatályon kívül helyezte a határozatot. Az újabb eljárás során a bí­róság már figyelembe vette S. István rendőrtiszthelyettesnek — az 1963. évi balesetnél in­tézkedő járőr parancsnokának — jelentését. E szerint az anyagi kár mindössze négy­ezer forint. Ugyanakkor meg­állapította a rendőrség azt is. hogy a karambolozó autóbusz fékberendezése nem volt ki­fogástalan. A bíróság nem látta kizártnak, hogy a sze­mélyautón olyan kár is ke­letkezett, amelyet a helyszí­nen nem észlelhetett a balese­ti járőr. Mindezekre tekintet­tel a kár mértékét hatezer fo­rintban állapította meg. A kü- lönbözetet a . 2. sz. AKÖV visszatérítette V. Barnabás­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents