Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-24 / 199. szám

1967. augusztus 24. csOtörtöi? NOCH Aß 3 Kisegít-e a kisegítő tizeimig? A nemrégiben megjelent építőipar megnövekedett igé­rendelet szinte korlátlan lehe­tőséget biztosít szövetkezete­inknek, hogy a lakosság, a község igényeit és a szövet­kezet érdekeit figyelembe véve kisegítő üzemágakat szervezzenek. A kisegítő üzem­ágak azután megnövelik a nyeinek kielégítéséhez is je­lentősen hozzájárulnak. Új ötletek Az új mechanizmus beve­zetésének előkészítő éveiben U7 ek bevételeit és úiabb azonban a kisegítő üzemágak sokrétű változatossága bonta­munkaalkalmakat biztosíta nak a szorgalmas szövetkezeti tagság foglalkoztatásához. Mind a munkaalkalomra, mind a jövedelmet nyújtó üzemágakra nagy szüksége van termelőszövetkezeteink­nek. Ennek is betudható, hogy a Nógrád megyei tsz-ek egy jelentős része él a rendelke­zés-adta lehetőségekkel, ami megyénk mostoha körülmé­nyei mellett elkerülhetetlen. Hiszen — ha nem Is a mai méretekben — több megyénk­ben szövetkezetekben koráb­ban is számításba vették és alkalmazták a kisegítő üzem­ágak előnyeit. kozott ki szövetkezeteinkben. A drégelypalánki Szondi György, a honti Győzelem és az ipolyvecei Alkotmány Tsz közös bogyós gyümölcsöket feldolgozó üzemet hozott lét­ek hasznos tanácsokat tudnak adni a kezdeményezésekhez. Véleményük szerint a két leg­fontosabb teendő az önköltség és piaci igények felmérése. Ha a kisegítő üzemág nem termel gazdaságosan, s ha a megtermelt áruk értékesítése nehézségekbe ütközik, vagy pedig a felkínált szolgáltatás, amint mondani szokás, „a kutyának sem kell”, akkor fö­lösleges kockázat belevágni az új vállalkozásba. Általában azok a kisegítő üzemágak nyilvánulnak elő­re. A nőtincsi Néphadsereg nyösnek, gazdaságosnak, ame­Kií és fa Tsz-ben gombkészítő üzemet szerveztek, a ludányhalászi és nógrádszakáli egyesült szö­vetkezet pedig mozaiklap gyártására létesített szoros kapcsolatot a ludányhalászi általános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezettel. Több szövetkezetben igye­keznek a lakosság szükségle­teinek kielégítésére különböző szolgáltató tevékenységet foly­tatni. Van ahol autószervizt létesítenek, van ahol a ház­tartási gépek javítására ké­szülnek fel, megint másutt a fogatos brigád kapacitását igyekszenek úgy beosztani, hogy a lakosság is igénybe vehesse szállításaihoz a szö­vetkezet járműveit, csökkent­ve ezzel a magánfuvarosok korlátlan egyeduralmát. Egyes tsz-ekben jelentős ipari tevékenységet is foly­tatnak. Az erdőkürti Novem­ber 7. Tsz jól felszerelt nagy műhelyeiben a patronáló fő­városi üzem megrendelésére Elegendő, ha arra gondo­lunk, hogy hány szövetkeze­tünkben segített és javított az évvégi mérlegen a kő- és sóderbánya vagy a fafeldol­gozó üzem! A karancslapujtői Karancsmente Tsz-ben példá­ul a négy községben levő négy tsz egyesülésének nehéz­ségein nagyban átsegítette a népes tagságot a kőbányászás és kőszállítás fokozása, va­lamint a faanyag szállítása a Gyöngyös-vidéki bortermelő szövetkezeteknek. Hasonlókép­pen növeli a szövetkezet be­vételét a sóderbánya a szur­dokpüspöki Béke, az őrhal­mi Hazafias Népfront és a kishartyáni Egyesült Erő Tsz- ben. A kishartyáni szövetke­zet zagyvapálfalvi sóderbá­nyájában például a korszerű rakodó és szállító gépek egész sora működik. És ugyancsak a lehetőségek láttán korsze­rűsítik, szélesítik, villamosít­ják a varsányi Üj Kalász Tsz kőbányáját. Megyénkben a tsz-ek több­sége rendelkezik erdőterülettel és ahol előrelátóan, a gaz­daságosság mérlegelésével tervezik meg munkájukat, ott a kitermelt faanyag egy je­lentős részét feldolgozva hoz­zák forgalomba, hogy ezzel is növeljék közös gazdasá- . . guk bevételeit. Fafeldolgozást akkor értekes lgazan’ folytat a karancssági Egye­sült Erő Tsz, a felsőpetényi Szabad Föld Tsz, a ceredi Ceredvölgye Tsz és még sok más szövetkezet tagsága. Gyártanak szőlőkarótól borda­lécig sokmindent, sőt egyre bővül a fafeldolgozó üzemek áruválasztéka. Lábtörlő, fogas, sőt halszárító csipesz is sze­repel terveikben. Egyes he­lyeken a faanyag szárítására és gőzölésére használt beren­dezést más módon is haszno­sítják: .gyümölcsöt, burgonyát, . ,. , ... zöldségfélét szárítanak segít- sokrétű, gondos séeükkel számításoknak kell megelőz­lyekhez a szükséges munka­erő rendelkezésre áll, ame­lyeknek létrehozása nem igé­nyel költséges beruházást, és amely helyi szükségletet elé­gít ki. De ha általában most még kereslet is mutatkozik termékeik iránt, az előrelátó tsz-ek minduntalan keresik a további piacokat, és újabbnál újabb megrendeléseket vesznek fel. Mert a kisegítő üzemág tulajdonképpen akkor segíti ki a tsz-t, ha nemcsak mun­kaalkalmat teremt, hanem hozzájárul a közös gazdaság jövedelmének növekedéséhez. Természetesen mindezt úgy kell végrehajtania, hogy egy­idejűleg ne vonja el' a mun­kaerőt a fontos mezőgazdasá­gi munkától, ne szorítsa hát­térbe a tsz-ek fő tevékenysé­gét és ne váljon esetleg te­hertétellé. A törvényes elő­írások betartása és betartatá­sa is tulajdonképpen a tsz- vezetők feladata, tehát nem­csak a kisegítő üzemágak gyártanak különféle alkatré- irányítását, hanem^ ellenőrzé székét. A ceredi Ceredvölgye Tsz pedig a fővárosi csőgyá­rat látja el kötélüzeméből a szükséges szalmakötéllel. S szinte az egész országra ki­terjedő tevékenységet folytat a tolmács! Szabadság Tsz par­kosító vállalkozása. A tolmá- csi szövetkezet kertésze és negyven kubikosa Budapes­ten, Vácott és sok más he­lyütt végzett és végez par­kosítási munkákat. Az ő ügyességüket és igyekezetüket dicséri megyénkben többi kö­zött a bánki tó környékének gyors és tetszetős rendbeho­zatala. Kockázat nélkül sét is messzemenően meg kell oldaniuk. A tolmácSi parko­sító üzemág például csaknem hatszázezer forintos tiszta jö­vedelmet „ajándékoz” a szö­vetkezetnek, miközben negy­ven nehéz testi munkás is megtalálja számítását. Jó do­log ez, de az már kevésbé követésre méltó, hogy az el­lenőrzés eléggé kiszalad a szövetkezeti vezetők és tagok kezéből. Arra kell törekedni tehát, hogy a kisegítő üzemág va­lóban kisegítsen, mégpedig úgy, hogy összeütközésbe ne kerüljenek a törvényes ren­delkezésekkel. Lakos György Kinek terem a gyümölcs? A Salgótarjáni városi Ta­nács Mezőgazdasági Osztályá­nak irodájában szenvedélyes beszélgetés folyik. — Ha tudtuk volna, hogy a fejünket is ellopják, nem ala­kítottuk volna meg a gyü­mölcstermelő kertszövetkeze- tet — mondja határozottan, de gondterhelten Gregor Já­nos bányász, a somlyói gyü­mölcstermelő kertszövetkezet intéző bizottságának a tagja. — Azt mondják a város ve­zetői, legyünk türelmesek, győzzük meg szép szóval a tolvajokat, hogy máskor ne tegyenek ilyet — jelenti ki epés iróniával. Érthető a felháborodása, hi­szen a kajszibarack-termést 6—8 mázsára becsülték, s ép­pen a nagymérvű lopás miatt csupán két mázsát tudtak le­szedni. . — A szövetkezet egyik tag­ja rajta kapott lopáson egy házaspárt. Azzal védekezett a férfi, hogy „a gyerek megkí­vánta” — magyarázza Gregor János. — Ha úgy is van, ve­gyen le egy—két szemet, de ne egy öt kilós szatyorra va­lót! Az ilyen megkívánások elviszik az összes termést és jövedelmet. Nem azért fordí­tunk a gyümölcsös ápolására több ezer forintot, hogy az „ilyen kívánósak” fölözzék le a hasznot. Érdekes, a munká­ra senki sem kívánós!... Igen, nagyon könnyelműek és meggondolatlanok. S ez szól a Pécskő utcai cigány- gyerekek egy részére is, akik szervezetten lopják a gyümöl­csöt, most már az érő szilvát is a somlyói gyümölcsösből. — Nemcsak lopnak, letör­delik a fák ágait is, amivel sokévi terméskiesést okoz­nak, nem beszélve a társadal­mi tulajdon rongálásáról, amely súlyos bűntett — vála­szolja Gregor János. Beszédéből érezni lehet, hogy a nagymérvű lopások miatt a többiekkel együtt ne­ki is elment a kedve a kert­szövetkezeti munkától, hiszen nem találnak megoldást a lo­pás megszüntetésére. Pedig van megoldás! A lopást bünteti a törvény! A bűnüldöző szervek — rendőr­ség, bíróság, szabálysértési el­járás stb — figyelmébe ajánl­juk a somlyói esetet és az ősz- szes mezei lopás elbírálását, amely már olyan nagymérvű, hogy lehetetlenné teszi a biz­tonságos gazdálkodást. G. L. Az ősz példázata Azért az őszi pillanatokat is érdemes megállítani, egy- egy hangulatát a nyár végének érdemes úgy megőrizni, mi­ként a régi kőzetek őrzik a páfrányok nyomát, vagy ahogy a sok ezer éve képződött borostyán rejti a természet hibát­lan remekét, a János-bogarat. Minden hangulat-lenyomat, melyet őriz az ember, gazdagabbá teszi. Az utca. Megírták nálam hivatottabbak, olyanok is, akik nem csupán alkalmanként, naponta szívták levegőjét, figyel­ték forgalmát, csendesen, vagy közte cikázva, ki-ki a vér- mérséklete szerint. Mégis milyen? A balassagyarmati utca egyként lehetne kőszegi, szombathelyi, sárospataki, egri, csak egy nem — pesti. Családias a hangulata. Még rekkenő a hőség, délfelé nyári táncot lejt az átforró­sodott levegő. A rendörposzt, lehetőleg a fák árnyékában, tt járdaszegély szélénél ballag az úttesten. A négyszögre állí­tott padok egyikén tarka ruhák villannak, asszony-nevetés pattan a zöld lombok közé. Fagylaltozik a „hölgykoszorú’’. Megáll az őr egy pillanatra. Fejét félrebillenti, kezét csípő­re teszi és nézi a gömbölyű formákat, tarka mintás ruhá­kat, sárga meg rózsaszín fagylalt kupacokat. Nem nehéz ki­találni, mire gondol: — Jó, jó, de hogy festene az?! Rend­őr, fagylalttal... — Ezért csak annyit mond, inkább magá­nak: — így ki lehet bírni. Ez még a nyár, abból is a legmelegebb. Hosszúhajú, farmernadrágos társaság kíséri a hatalmas görögdinnyét. A dinnye megy középen. Persze nem magá­tól. A többiek körülfogják alacsony, szőke társukat, aki ma­gasra tartja a csemegét. Az ember szinte látja kezükben a nyitott bicskát. Viszik ezt a legnagyobbra nőtt nyári gyü­mölcsöt, viszik a legközelebbi grundra, a vesztőhely felé, ahol utolsót „huhog” majd. Ősz. Vendéglátás. A város tele van idegennel, külföldi autós­turistával, többségük szívesen iszik valamilyen frissítőt, mi­előtt Salgótarján, vagy a főváros irányába továbbindul. A presszóban két külföldi férfit figyelek, jóideje némán, döb­benten arra várnak, hogy észrevegye őket valaki... A hu­moristák ezerszer megírták ezt a felszolgáló típust. Kabaré­szerzők, glosszaírók „kenyere”, a modor nélküli pincér, pin­cérnő. Az idegenek sört kérnek, ha lenne kitől. Nos. a két külhoni férfiú egy ideig nyeli a nyálát, majd áttelepszik a pulthoz közelebbi asztalok egyikéhez. Hátha ez használ. To­vábbra is „szárazon” ülnek, integetnek, mutogatnak. Egy idősebb nő — maga is vendég, félórája vár a kávéjára — nem bírja tovább: leszedi előlük a kávéfoltos poharakat, ki­üríti a hamutartót, spongyát kerít, letörli az asztalt. A köz­játék hasznára van a két idegennek, a felszolgáló végre odavágja eléjük — de szó szerint! — az üveg söröket, po­harakat. A két turista nem akar hinni a szemének. Pedig igaz. Ez a felszolgáló igazán nem esett hasra a nyugatiak előtt... Kár, hogy lengyelek. Kék bankó. Elszáradt, elfáradt, réglehullott bankó-levél az asztalon. — Ez a híres „kék bankó” — mondja áhítattal az idős férfi a felszolgálónőnek és mégegyszer meglibbenti a levegőben a ferenejózsefi idők „nagy pénzét”. — Tegye el kedves, magának adom, tegye el emlékbe... — próbál ja legalább ajándékként „elsütni” a pénzt az őszhajú gavallér. Emlékbe? A felszolgálónő legfeljebb húszesztendős, milyen emléke lehetne a „monarchiás” időkből? Azért tisztességből inkább, mint kíváncsiságból, ujjai közzé csippenti a pa­pírpénzt. — Mennyit ért ez akkor? — A férfi hosszasan magyaráz: osztrák—magyar monarchia, K. u. K„ az első vi­lágháború, karpaszomány, 13-as gyalogezred, huszárok, kék bankó, a Ring vasárnap, kapuciner... A lány elnyom egy ásítást, visszaejti a pénzt az asz­tal lapjára. Ennél a bankó-levélnél még a holnap lehulló fa­levél is izgalmasabb. Pataki László Természetesen az ötlet csak ha a gazdasági számítások azt min­denben álátámasztják. Hiába van meg a lehetőség például a tsz-ben valamely kisegítő üzemág létrehozására, ha az általa előállított árunak nincs piaca: se közel, se távol nem nyilvánul meg iránta keres­let. De hiába nyilvánul meg igény az olyan üzemág mun­kájára, amely nagy költség­gel dolgozik, vagy pedig kép­telen a törvények által előírt munkafeltételek biztosítására. A kisegítő üzemág létesíté­ségükkel. Ezek az immár hagyomá­nyosnak nevezhető kisegítő üzemágak, amelyek a nagy­arányú építkezések során az nie. A kisegítő üzemágak al­kalmazásában már nagyobb tapasztalattal rendelkező tsz­Újkenyérgyár" Rétságon A múlt héten megérkezett gótarjáni új kenyérgyárban található. Ez 16 óra alatt 65 mázsa kenyeret és 16 ezer készítését teszi a Művelődésügyi Minisztéri­umból az a levél, amelyben közlik, hogy Rétságon, a tu- péksütemény lajdonukban levő iskolaépü- lehetővé. létről lemondanak a Nógrád Az új „kenyérgyár” jövő ta- megyei Sütőipari Vállalat ja- vasszal kezdi meg működé­vára, egy korszerű sütőüzem létesítése céljából. A vállalat vezetői azóta már megkötötték a kiviteli szerződést az Érsekvadkerti sét. Belépésével Diósjenőn, Tolmácson és Rétságon meg­szüntetik a régi, korszerűtlen, elavult pékségeket. Tartalék üzemnek viszont a Nógrád Vegyes- és Építőipari Ktsz-el községben levő pékséget je- az építési munkálatok elvég- lölték ki zésére. Az új sütőüzembe olyan tí­pusú, s kapacitású kemencét építenek be, amilyen a sal­Az előzetes számítások sze­rint. 600 ezer forintba kerül a Rétsáon felépülő új „ke­nyérgyár”. Életmentés JCellíite a fő izé Forrón sütött a nap, állt a levegő, még a levél sem rezdült. A kreolra sült há­takon patakokban folyt a veríték. Csak egy kis szellő kellett volna, hogy üdítsen. Szaporán forogtak ásók, la­pátok, készült a vizesárok Szorospatakon. A bányászok­ból alakult kubikosbrigád mintha csak bizonyítani akar­na úgy dolgozott. Hol az egyik, hol a másik szólalt meg. A téma csaknem min­dig a közelmúlt, a bánya volt. Valamennyien lent dol­goztak korábban és élmény bőven van. Amikor áthelyez­ték őket, akkor szerveződ­tek brigáddá és áprilistól a szocialista cím elnyerése a céljuk. — Rájuk lehet számítani mindig. Előfordult már be­tonozásnál 16 órás nap is, meg vasárnap is, de vállal­ták — így vélekednek Hor­váth György brigádjáról a vezetők. — Azért ezt is meg lehet szokni — szólt az egyik. — Meg, csak rosszabb soha ne legyen, mindig jobb — így a másik. Huszár András nem hallotta ezt a beszélge­tést. Ügy mondják, a bánya huzata viselte meg a fülét. Most is kezelésre jár, de még a műtét hátra van. Biztat­ják, visszanyeri majd teljesen bújt. Amikor harmadszor is a hallását. Most pedig csak felmerült már hajánál fogva a lapát van előtte és a föld, amit szór mint a gép. — Segítség!!! Az emberek megdermednek egy pillanatra, azután eldob­ják a szerszámokat. Szó nél­emelte Székely Zoltánt. Még egy végső erőfeszítés és ki­fordította a medencepadká­ra. Mintha ólomsúlyok húz­ták volna. Ereje elhagyta, megszédült, csak a létrát szű­kül rohannak a kétségbeesett rította görcsösen. Kihúzták, hang irányába. Hegedűs nem talpraállt, néhány lépést tett hallotta a segélykiáltást, csak és elesett. látta, hogy futnak, ösztöne súgta: baj van és rohant. Háromméteres kerítés állta útját, de megpillantotta a hűtővíz-medencében kínlódó embert. Csak egy pillanat és újra elnyelte a víz. Először felnézett, azután minden erejét összpontosítva felszakította a dróthálót any- nyira, hogy alábújhasson és mászott a víz felé. Fel sem állt, úgy vetette magát a vízbe. Egy csobbanás és eltűnt. Ennyit láttak a többiek. A dróthálón átmásztak, körül­állták a medencét. Lent két ember küszködött. Az egyik az életért, a má­sik a csövek között kotorász­va. Huszár felmerült, és két csä- oás között levegőt cserélt. Ü.i- ra elnyelte a víz. Hosszú, kínosnak*"tűnő idő telt el, pedig csak pillanatuk voltak. Huszár ismét a fel­színen, majd újra a víz alá — Állítsátok fejre először — nyögte, azután elsötétedett előtte minden. Ott volt az egész brigád. Szebenyi Árpád és Pálfalvi Lajos a kékülő Székelyt ál­lította fejre, majd mestersé­ges légzéssel próbálták életre kelteni. Lassan pirosodott. Po­fozták és nagysokára megszó­lalt Székely. Ne ... ne üsse­tek .:. Mindenki felsóhajtott, de akkor már sokan összecsődül­tek. Él! — magához tért! Három hét telt el azóta. A brigád betonozáshoz ké­szül. Ott dolgozik Huszár András is. Amikor érdeklő­dünk ismét elmondja mi, hogy történt. — Nem az első eset! Lu­dányhalászi ban az lpolyból és a tóból már több embert is kimentettem. De most, megijedtem. Az anyámra gon­doltam — amikor a forróság elöntött — meg arra, hogy én is bent maradhatok. Elő­ször nem is tűnt fel, hogy ötven fok felett van a víz hő­mérséklete. Az volt a sok, még az órám üvegét is megrepesz- tette — mutatja. — Egyszer kirándulni vol­tunk Visegrádon a többi fia­tallal. Az egyik azt mondta, nem merem átúszni a Dunát. Fogadtunk egy százasba. Át­úsztam és vissza, a százast meg büntetésre fizettem ki — mondja nevetve, azután el­komolyodik, úgy folytatja. — Lent a bányában is úgy van, az ember egymásra utalt. Kint az életben is. Mit érez­tem akkor? Nem lehet azt megmagyarázni. Kötelesség az ilyen és a legnagyobb öröm az, hogy sikerült meg­menteni egy életet. A megmentett? Találkoztam vele azóta. Kér­deztem, hogy van? — Jól — felelt, és azt mond­ta, arra is emlékszik, hol fogtam a haját. Én nem emlékszem rá. A karúmon ezek a karmolások még an­nak a nyomai — mutatja. — Nem vártam én ezért semmit, de higgye el néhány jó szó igazán jól esett volna, dehát... Lassan homályosodnak az emlékek, ahogy karján mel­lén a karmolás helye de belül azért még mindig ma­rad valami, ami nyomja a lelkét. Az a néhány jó szó, ami eddig még nem hang­zott el. Bodó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents