Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-23 / 198. szám

W67. augusztus 23. szerda NOG R A Ö 3 Napirendre Hozzászólás az új mechanizmushoz Fegyelmezett, jó munka Reggelente több, mint tíz­ezer embert hoz Salgótarján­ba, délután ugyanannyit szál­lít otthonához a vasút — ugyan ki csodálkoznék azon, hogy a vasúti személyfuvaro­zás gyorsasága, kulturáltsága az egyik leggyakoribb beszéd­téma nálunk. Akár az építke­zéseknek, a MÁV-nak is tíz- és tízezernyi kritikusa van. A Nógrád megyei Népi Ellen­őrző Bizottság egy, a közel­múltban lefolytatott vizsgála­ta egyebek között arra is fényt derített, vajon a vasút odafigyel-e a bírálatra. A problémák tanulmányozása nem korlátozódott csak a Hat­van—Somoskőújfalu vonalra. A testület társadalmi munka­társai ellátogattak a balassa­gyarmati csomópontra és a mellékágakra is. Az első és legfontosabb ta­pasztalat, hogy Salgótarján térségében a menetrend ál­talánosságban megfelel az uta­zási igényeknek. S hogy a MÁV vezetői igyekeznek a panaszokat orvosolni. Példa rá a háromszázhuszonkettes számú vonat menetrendjének megváltoztatása, melynek kö­vetkeztében a Pásztó és Sal­gótarján közti utazási idő tizenkilenc perccel rövidült. Sokat lendített a közlekedé­sen az ingavonatok járatása, ami . nem csupán a kocsifor­dulót élénkíti, de könnyít az egyébként túlterhelt salgótar­jáni személyzet munkáján is. Persze azért nem fenékig tejfel az utazás! S ezt a Sal­gótarjánból Somoskőújfaluba utazó tanulók fogják megérez­ni: a több éve közlekedő há- romszázharmincnégyes számú vonat május huszonnyoleadi- ka óta nem közlekedik. Ugyancsak felülvizsgálatra szorul a menetrend a mátra- nováki és a kálkápolnai mel­lékvonalról Salgótarjánba, il­letve Nagybátonyba igyekvő diákok utazása érdekében. Balassagyarmaton ennél kel­lemetlenebb állapotok vannak, mert a menetrend nemcsak a szaporodó ipari üzemek má­sodik és harmadik műszakjait nem veszi figyelembe, de még az első műszak megszervezé­se is gond a csomópont há­rom vonaláról befutó szerel­vények különböző érkezési ideje miatt. Annak ellenére, hogy az idén életbe lépett menetrend némi változást, sőt új járatokat is hozott Ba­lassagyarmat térségében, a MÁV-menetrend készítői mintha nem vennének tudo­mást arról, hogy Balassagyar­mat fejlődő, gyarapodó ipar­ral rendelkező várossá vált. Nem túlságosan dicseked­Pranciaországi megrendelők kérésére már korábban is szállítottak kisebb mennyiség­ben üvegárut a Salgótarjáni Öblösüveggyárból. Ügy látszik azonban, hogy a francia kül­politika kapunyitása keletre a megélénkülő üvegkereskede­lemben is érezteti már hatá­sát. A FERUNION Külkeres­kedelmi Vállalat útján na­gyobb megrendelés futott be a gyárhoz, amely összesen mintegy százötvenezer darab­ra szól. A francia cég kü­lönböző festett bonbonniere- ken, dobozokon, kehely-széri- ákon kívül elsősorban a leg­utóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron sikert aratott re- pesztett technikával készült limonádés készletek, jégvöd­rök. s egyéb hasonló eljá­rással előállított üvegáruk iránt érdeklődik. A külkeres­kedelmi vállalat felhívta a as élet hetünk a nógrádi vasutak technikai-műszaki színvonalá­val. Igaz, a Hatvan—Salgótar­ján vonal alépítményeit az elmúlt évek során átépítették, s ez most már lehetővé te­szi a vonatok biztonságosabb, gyorsabb menetét. Az idén befejeződik Somoskőújfalu ál­lomás átépítése és megkezdő­dik a salgótarjáni külső pá­lyaudvar, valamint a város- központ megállóhely átépítése. De — bár erre korábban ha­tározott miniszteri ígéret is elhangzott —, napjainkban a bizonytalanság köde burkol­ja, mikor tűnnek el erről a vonalról végérvényesen a kor­szerűtlen és a város levegő­jét szennyező gőzmozdonyok, s váltják fel őket a dieselmo­toros vonóművek, amelyek egyébként a vonatok közleke­dési idejének tovább^ húsz- százalékos megrövidítésére is módot adnának. A balassagyarmati csomó­pont ezzel kapcsolatos fogya­tékosságai szembetűnőbbek. Az alépítmények elavultak, a személyvonatokat szertartá­lyos gőzmozdonyok vontatják, amelyeknek útközben vizet kell felvenniök, kis teljesítő- képességük lehetetlenné teszi a szerelvények meghosszabbí­tását. A személykocsik fiókműhe- lyi és futójavítása Salgótarján külső, illetve Kisterenye és Balassagyarmat állomások fű­tőházában történik: általában huszonnégy óra leforgása alatt. Korábban a kitört ab­laküveg pótlása okozott gon­dot, a rugótörések miatt azon­ban jelenleg is két—három hétig ki kell vonni a for­galomból az elromlott jármü­veket. A mozdonyok gyors ja­vítását akadályozza, hogy fon­tos alkatrészekből krónikus a hiány. Az eddig elmondottak sem választhatók el a vasúti köz­lekedés kulturáltságának problémáitól, de ami a sze­mélykocsiparkot illeti, az he­lyenként kritikán aluli. A Hat­van—Salgótarján vonalon az idén — a közvetlen mátra- nováki vonatpár kivételével — jobbára már négytengelyes, vasvázas, középajtós, bőrül é- ses kocsik közlekednek. Igaz, hogy a gyorsvonatokon kívül, elsőosztályú vagont nem ta­lálni, de más megyei vasút­vonalakkal összehasonlítva itt mégis szinte paradicsomi ál­lapotok uralkodnak. A Kis- terenyére „állomásított” sze­mélyvagonok kéttengelyes, el­avult járművek.. A balassa­gyarmati csomóponthoz tar­tozó hetvenhárom kocsi közül ötvenkilenc őtven évnél is korosabb, a vagonok javaré­gyár figyelmét a követelmé­nyek maximálisan pontos ki­elégítésére tekintve, hogy az első nagy megrendelés után folyamatos és jelentős fran­cia megrendelésekre van ki­látás. Kapóra jött, hogy Takács Géza iparművész, az öblös- üveggyár tervező csoportjá­nak vezetője, aki az említett li­monádés készlettel idén elnyer­te az év legszebb terméke ki­tüntetést, szeptemberben az exporttermelés elősegítésében kifejtett szolgálatainak elis­meréseként — kéthetes fran­ciaországi tanuVnányútra in­dul. Egyebek között ellátogat a marseillei nemzetközi vá­sárra is. Módjában lesz tanul­mányozni nemcsak a francia üvegipar tapasztalatait, de a francia piac igényeit is. s a látottakat gyümölcsöztetni idehaza. sze favázas, az újonnan átala­kított vasvázas kocsikat sem lehet télen fűteni, s a sze­mélykocsik egy részében gáz­lámpa pislog. A kulturált uta­zás gátlója az is, hogy a balassagyarmati csomópont és Hatvan—Salgótarján fővonal állomásainak felvételi épüle­tei, a mellékágakról nem is szólva, jórészt elmaradnak a követelményektől, A peronok nem biztosítják a balesetmen­tes fel- és leszállást, a váró­termek — elenyészően kevés kivételtől eltekintve — kicsik, elavultak. Több állomáson, például Nagybátonyban, Ba­lassagyarmaton gyakorlatilag nincs is váróterem. Az Utas­ellátó Vállalat várótermi sön- tései korszerűtlenek, többnyi­re részegek gyülekező helyei. Az állomások mellékhelyisé­gei piszkosak, rendetlenek, egészségtelenek. Megoldatlan a személykocsik takarítása, minek következtében tisztes­séges ruhában — különösen nyáron — kockázatos vonat­ra szállni. A balassagyarmati vasúti csomópont tax’aly ünnepelte fennállásának hetvenötödik évfordulóját, a salgótarjáni vasút száz éve működik. Ahol a vasút megjelent, fejlődésnek indult az ipar, a mezőgazda­ság, a kultúra. Különösen meggyorsult a fejlődés me­gyénkben az utóbbi tíz—ti­zenkét évben, amit nehéz len­ne elképzelni a vasút szol­gálatai és a vasutasok áldo­zatos munkája, erőfeszítései nélkül. Sajnos, az előrehala­dás, a korszerűsödés ütemétől a vasút maga jócskán elma­radt. Igaz, a Hatvan—Salgó­tarján vonalon a gazdasági fejlődés már kikényszerítette a vasút rekonstrukcióját, amely ha nem is egészen a nekünk tetsző gyorsasággal, de azért következetesen halad. (Észrevételeinkkel is ezt sze­retnénk szolgálni). Az élet már napirendre tűzte a me­gye más vonalainak fejleszté­sét is: nem tagadják ezt a MÁV szakemberei sem. Hasz­nos lenne, ha ezt minél ha­marább a gyakorlatban is ta­pasztalhatnánk. Miről lesz szó? Játékról, em­berről, amely mint kiderül — tulajdonképpen ugyanaz, mert bár az állatok is játszanak, az azért nem az igazi. Szó lesz tehát a homo ludens, azaz a játékos ember ter­mészetrajzáról egyrészt, to­vábbá mindazokról a kisded játékokról, amelyekkel évez­redek óta jól elszórakozik, másrészt. E Kezdjük mindjárt termé­szettudományos alapossággal: milyen fajta a játékos em­ber? Mindenfajta. És a leg­érdekesebb, hogy mind külön- külön is ember, bár ezt az utóbbit, olyan nagy játéko­sok, mint teszemazt Hitler, Gőring és Hess (hess!) a ma­guk játékos módján vitatták. Egy valamirevaló tudományos munkának (mint amilyen ez is) nem lehet a kiindulópont­ja a közelmúlt. Nézzünk messzebbre: mióta ludens a homo, vagyishát, mióta játszik o.z ember? Mióta, mióta? Olyan fontos ez? Már az ókor bölcsei kimondták, az ember tulajdonképpen mindig is ját­szott. Véleményüket minden további bölcs osztotta, ezt te­szem én is. Mivel játszott az ember? Nem fogják elhinni — du- runggal kezdte. . tehát mind­járt az elején. Leütött egy diót a fáról, azután, mert rá­jött. hoqy a vitánál a leg- vaskosabb érv a husáng — leütött egy „diót” a váll­ról, Csak el kellett kezdeni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta hat esztendő telt el. Ez az idő elegendő ah­hoz, hogy számvetést készít­sünk: meddig jutott el a ka- rancskeszi Március 15. Terme­lőszövetkezet. A második öt­éves terv célkitűzéseit sajnos nem teljesítette a gazdaság. Az elmaradás nemcsak a sze­szélyes időjárással magyaráz­ható. A szövetkezet vezetősé­ge, a tagok sem végezték kie­légítően munkájukat. Így az­tán a Március 15. Termelő- szövetkezet szinte alakulás óta a gyenge gazdaságok kö­zé tartozott. Pedig a lehető­ségek, az adottságok lényege­sen jobb eredményekre en­gednek következtetni. A segítség nem is késett. A párt helyes agrárpolitikájának megfelelően a termelőszövet- kézet jelentős állami támoga­tást kapott. A termelőszövet­kezet vezetői és a tagok köz­gyűlésen vitatták meg azokat a lehetőségeket, amelyek fel­használásával állami támoga­tás nélkül is előbbre juthat­nak. A javaslatok között a munkaszervezés, a munkafe­gyelem megszilárdítása szere­pelt a legtöbbször. A harma­dik ötéves terv előkészítésé­nél a tagok észrevételeit, ja­vaslatát már figyelembe vet­A homo ludens azóta min­den játékot kipróbál, ami a kezébe kerül. Jelenleg atom­bombával játszik, ha nem ejti el — nem lesz semmi baj ... E történelmi bevezető után ismerkedjünk meg néhány mat játékkal. (Szó sincs róla, nem a labdarúgásra gondolok! Az nem játék. A labdarúgás nem­zeti létkérdés, tabu, ott nincs helye játéknak. Hm). Ha mar szóbakerült a foci — osz­lassunk el néhány félreértést. Nem játék a lottó, a totó, a lóverseny. Hogy miért nem játék, azt a ló is - tudja. Mi nem játék még? Az ulti sem az. Az ulti sima formája ál­talános és átlagos kulturáló­dási igényt elégít ki, míg a rabló ulti már egyenesen mű­élvezet számba megy széles e hazában. Nem játék a házi­buli, mivel gyakran komoly következményekkel jár. aki tapasztalta, maga is tudja: a legkellemetlenebb az egész­ben, hogy a következményt pe- tenkázni kell. {27 Mi hát a játék? A homo lu­dens általában játéknak te­kint minden, úgynevezett — komoly dolgot. Egy példa. ték. Élve az adottságokkal, — az új helyzet adta önállóság­gal, a felelősség növelésével, — a munka helyes szervezé­sével, a fegyelem szilárdítá­sával elérhető, hogy a terme­lőszövetkezet közepes, majd a jól dolgozó gazdaságok szá­mát gyarapítsa. E célkitűzések megvalósí­tását segíti az új ártámogatá­sos rendszer bevezetése. So­kat várunk az alakuló ter­melőszövetkezeti szövetségtől is. Emellett természetesen a szövetkezet vezetősége és a tagok is megteszik a magu­két. A legsürgetőbb tenniva­ló változatlanul a munka- fegyelem szilárdítása. A ter­melőszövetkezet elnöke, a mezőgazdászok, a brigádve­zetők, a munkacsapat-vezetők elsőrendű feladata, hogy pon­tos munkát követeljenek a tagoktól. A tagok pedig akkor teszik a legtöbbet, ha végre­hajtják a közös elképzelése­ket. Csak így lehet elérni, hogy a brigádok, a munkacsa­patok a soronlevő vetési, be­takarítási munkákat időben és megfelelő minőségben vé­gezzék el. A szövetkezet . erősödését, szilárdulását szolgálja az új eljárások alkalmazása, meg­honosítása. Ezt bizonyítja szö­Komoly dolog az időjárás? Ahogy vesszük, illetve, ha ko­molyan vesszük úgy járunk vele mint az angolok: nem lesz más témánk. Mit csinál a dörzsöltebb ludens? Be­szerez egy bécsi naptárt (me­teorológiai szuper-távprognó- zis — egy évre előre jósol), és bár tudja, az egész egy bécsi biztosító társaság rek­lámja, s azt is, hogy a bé­csiek vicclapnak használják — ő komolyan veszi, Buda­pesten. Ez a játék mostaná­ban kiegészült az orvosmete­orológia előrejelzésével, külö­nös tekintettel a frontátvonu­lásokra, amelyek okként sze­repelhetnek mindenfajta ide­geskedés vizsgálatánál. A tár­sadalmi méretekben folyó já­ték kezdetét vette, és ha továbbra is igy megy, rövide­sen ilyeneket mond a játé­kos ember: — Szörnyű, mi­lyen felhőátvonulásom volt tegnap. — Vagy — Elnézést de a. fejembe szaladt a ta­lajvíz. — Más — Már megint alacsony a légnyomásom ... Játszunk, játszadozunk. Né­hány hete új, évenként visz- szatérő, komoly játékba fo­nott az ország dolgos népe. Nem a táncdalfesztiválról — az aratásról van szó. A já­ték. ez az aratósdi egészen jól sikerült, utána követke­vetkezetünkben a hibridkuko­rica térhódítása, a vegyszere* gyomirtás, a takarmány tápok felhasználása, új gépek, esz­közök munkába állítása. Ter­mészetesen a tervek végre­hajtásának csak egy részét képezik az új eljárások, a jó módszerek. Továbbra is na­gyon sok múlik a termelőszö­vetkezeti tagok lelkiismeretes munkáján. Tóth István tóni, Somoskői József, Pintér Jó­zsef, Ozsvárt Mihály példát mutatnak a munkában. Sokat segítenek a közös gazdaság­nak az ipari nyugdíjasok is. A közeljövőben új termelői árak lépnek életbe. A párt. a kormány célja ezzel is az, hogy elősegítse a mezőgaz­dasági termelés emelését, a termelőszövetkezet erősödését, szilárdulását. Az intézkedés — számításaink szerint, — kedvezően érezteti hatását a karaneskeszi Március 15. Ter­melőszövetkezetben is. Ha a párt helyes agrárpolitikája, a kormány intézkedései helyes anyagi ösztönzéssel párosul­nak, termelőszövetkezetünk­ben újabb nagy tartalékokat tárhatunk fel. Ez pedig a szövetkezeti tagok szorgalma, alkotó kedve, amely elősegíti célkitűzéseink megvalósítását. Baksa Gyula párttitkár zett a neheze: a fesztivált döntő. Az ugyanis nem já­ték. Ebben az országban min­denki komolyan veszi a já­tékot és viccel az igazán ko­moly dolgokkal. Magyar spe­cialitás. Négy—ötmillió homo ludens ül esetenként a televí­ziókészülékek előtt és hom­lokráncolva, csticsöri-füiyülős szájjal, műsort, zenei lexi­kont nyálazva azt játssza, hogy ő most magyar slágert „csinál”. Zárnék Bódog, aki­nek közismerten botfüle van, és mellesleg negyvenesz- tendös, komoly ember — oe- iratkozott a zenei óvodába, szolmizálni tanul, hangvillával eszik és arra készül, hogy jövőre fellép a fesztiválon. Annyit elárulhatunk — a „Jössz vissza azonnal hozzám, te kis nyavalyás ...” kezdetű saját szerzeményét fogja éne­kelni. Hetvenöt pontot hallat­lanban megér. 3. Volt idő, amikor már a bölcsődében tapsolni tanítot­tuk a kis homo ludemeket. 4 „Hej szellők, fényes szel­lők...” nevű játékról kiderült — korai az öröm, nem állnak olyan jól a dolgok, mint azt a játék hevében képzeltük. De — ha holnapra nem is, holnaputánra egészen biztosan megforgatjuk az egész világot. E kis hibát leszámítva, azt még a szomszéd (nyugati szomszéd) várbeli „gyerekek” is elismerik: játékunk így it jobb és szebb az övékénél... Pataki 1 ászlé A jó öilet lehetősége Tarjáni üvegáru ,F ranciaországnak Csizmadia Géza Igény - öntudat - telelőn Tucatjával tartja nyilván a Posta azokat a kéréseket, amelyeket a salgótarjáni nyil­vános telefonállomások létesítése érdekében küldtek a kérelmezők. Az emberek szeret­nének kényelmesebben, praktikusabban élni — s elvégre nem lehet mindenkinek még saját telefonja. A Posta illetékesei ismerik ezt a gondot. Tudják mennyire fontos lenne egy-egy terü­letet ellátni nyilvános telefonnal, mert nem lehet sürgősen orvost, mentőt hívni, vagy más fontos kérdésben gyorsan intézkedni. Évekkel ezelőtt voltak Salgótarjánban nyil­vános telefonállomások. Mindegyiket meg kellett szüntetni, mert apránként elhordták a berendezést, s csak a vasváz maradt meg. A helyzeten azonban segíteni kellett vala­hogyan. Cukrászdákban, eszpresszókban sze­reltek fel nyilvános telefonokat — védve a társadalmi tulajdont az esetleges újabb el­tulajdonítástól. Nos, ez sem hozott végleges megoldást. A Posta visszatért a régi formához — két hó­nappal ezelőtt felszerelték az első nyilvános telefonállomást az Acélárugyár előtt. A fülkét közvetlenül az irodaház elé helyezték abból a meggondolásból, hogy innen már csak nem vész el semmi. A múlt azonban ismét kísért. A készülék beszerelése előtt már ki­törték a fülke üvegét. Nem sokkal később valaki szétszerelte, s elvitte a telefon hall­gatóját. A postán azt mondják, tehetetlenek az is­meretlen tettesekkel szemben. Érthető, hogy ezekután nagyon meggondolják az illetéke­sek, hogy újabb állomásokat felszereltesse­nek-e. Ugyanis nem olcsó dolog egy-egy nyilvános telefonállomás létesítése, megha­ladja a hatezer forintot. S arról nem is be­szélnek szívesen. mennyibe kerül a karban­tartás, a felelőtlen emberek által okozott ká­rok helyreállítása. Érthetetlen, hogy nem lehet nyakoncsipni az ismeretlen rongálókat. Ebben éppen azok­nak az embereknek kellene segíteni, akik­nek az igényük növekedésével együtt nö­vekedett az öntudatuk is. P. A. Okoskodás a vonal alatt Homo ludens

Next

/
Thumbnails
Contents