Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
4 söesxö aaSSi^SSíJküS SB"* - —— xmvr. e.lJ/gtraZ Illa ZU. vBoaTTiSp Hervadt pipacs... Oknyomozó riport egy elvetélt írópálya útjain „Az Irodalmi Színház első darabjának, a Pipacsnak szerzője bizonyos Lenke) Sándor nevezetű tekintetes ügyvéd úr, itt ül előttem a Balaton kávéházban, és szeme nagy kerek boldogsággal néz szét azon a művészgárdán, amely darabját sikerre vitte. A tekintetes úr tegnap este érkezett meg Rétságról, szörnyű izgalommal vitte a kocsi egészen Vácig, ahol felült a gözvasútra. A Lókos- pusztánál még megállóit néhány spriccer erejéig, hogy nagyobb bátorságot merítsen a premierre, vagy mint ő mondja, a bemutatkozásra. Este hat órakor érkezett meg a zengő város szörnyű lármájába. A rétsági mélységes csend után bántotta is fülét egy kevéssé a pesp, utca össze nem hangolt zenekara, és hosszú lépésekkel megindult az eskihtéri teátrum felé. Kívülről jól megnézte a színházat, aztán a Metropolba ment, hogy a premier előtt még egy jót aludjék. Másnap aztán délelőtt összegyülekezett a szép közönség, amelynek tagjai között ott volt Beöthy László vezérigazgató, Bárdos Artúr dr., Roboz Imre, Szabolcs Ernő igazgatók, Komor Gyula főtitkár és a magyar sajtónak sok kiváló tagja. A siker meleg és becsületes, a szerzőt, a színészeket lelkesen tapsolják, és meleg szeretettel ünnepük Lenkei Sándort első darabjának bemutatója alkalmával. A szerző most itt ül előttem kedvesen és boldogan. Nálánál megelégedettebb ember e percben aligha van ebben a szomorú országban, és a fiskálisok bizonyára irigykedve néznek kartársukra, aki ma délelőtt legnagyobb sikerét aratta.” i*1 A lap, amelyben a kései felfedező örömével s sorokat olvásom, 1922-ből való. A Színházi Világ negyvenöt esztendős példánya. Ez adja hírül az eseményt; az Irodalmi Színház születését, s a Pipacs premierjét. Csaknem fél évszázados képről, színészei köréből tekint ránk a szerző. Kopasz emberke, zakózsebbe akasztott újakkal, szétvetett lábakkal áll a társaság közepén. Negyvenkörüli lehet itt. Nézem, és ahogy gyors számvetést végzek, máris fel kell adnom a reményt, hogy megtalálhatnám. Nyolcvanegyné- hány év kivételes idő az emberi életben. Ezrelékes a remény; — mégis nyughatatlanná tesz, hogy keresésére induljak. Meglelni egy elkezdődött és nyomaveszett írói életpályát. i* Balassagyarmaton, a megyei bíróságon van még egy idős jogász, aki jól emlékszik Lenkei Sándorra, ö igazít az első nyomokra: — Negyvennégyben deportálták. Nem is jött vissza. De a lánya... Ha Rétságon érdeklődik, dr. Szabó László ügyvéd bizonyosan többet tud. Ő volt Lenkei bojtárja. A következőkért valóban Szabó ügyvéd úrnak tartozom hálával: ígéretem szerint szíves érdeklődésére közlöm, hogy néhai dr. Lenkei Sándor volt ügyvéd lánya, Surányi Endrévé sz. Lenkei Lujza címe legjobb tudomásom szerint Budapest, I. Berényi u 6jb.” ★ Surányiék otthonában fel- készülten várják vizitálá- somat. A hallban társalgunk sárgult kötetek, gonddal őrzött kéziratok közepette az író lányával. Bontogatjuk a rég érintetlen zsinegeket, hogy a hagyatékból érzékletessé tárhassuk a valahai, irodal- már-hevületű rétsági ügyvéd világát. Közben a háziasszonyt, Lenkei Lujzát hallgatom: — Talán ezzel kezdhetnénk, hogy legelőiről induljunk. Vékony, halványszín könyvecskét tesz elém. A címlapon Lenkei Sándor nevét olvasom. A kötet címe: Húsz év. Versek. Ára: 1 korona. Galgócon jelent meg, a helyi nyomda munkája. Évszámot nem mutat, de ha tudjuk, hogy a versek költője 1884- ben született, s a kötet címe életkorára utal, — 1904- ben jelenhetett meg. Hazafias és természetesen szerelmes strófák, a kor szecesz- sziós modorában. — Mint gyerek hallottam, édesapám büszkén emlegette, hogy egy Martinovicsról írott verses drámával díjat nyert a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán. Úgy emlékszem: 15 vagy 20 aranykoronát. Még nagyon kicsi voltam, nem tudom: az első világháború előtt, vagy utána, de feltétlenül a Pipacs, — tehát 1920 előtt. Nővérem szerint a Pesti Hírlapban, szerintem viszont a Pesti Naplóban a huszas évek elején regénye jelent meg folytatásokban, Simon András pesti élete címmel. Csak kéziratban maradt meg, a második világháború idején könyveink, újsággyűjteményeink javarésze ugyanis megsemmisült. A regény kézirata azonban egy oldal híján ép. Egy rétsági kliense életét, sorsát írta meg benne. Nagyívű lapot teregetünk szét óvatos gonddal. A Pipacs plakátja, 1922 februárjából. Olvassuk a szereposztás ma már viselőikről vajmi keveset mondó neveit, s olvassuk a primitív szüzsét, melyet a korabeli kritikus a Színházi Világban ránkhagyott: „A Pipacs ötletesen és rutinnal megírt háromfelvonásos vidéki történet. Hősnője egy egyszerű kis postáslányból, ugyancsak egyszerű szolgabírósági írnok feleségévé lett egyszerű asszony. Kis pipacs a virágok között. Az ő élete nagy tragédiájának egyszerű, lármás gesztusok nélküli megoldásán épül fel a történet, melyet a szerző sok kedvességgel írt meg.” És itt van egy másik fakult színű műsorlap: „XJj magyar drámaírók bemutató ciklusa. A budapesti színészek szövetsége javára, a Belvárosi Színházban, június 13-án délután fél 4 órakor: Áprilisi komédia. Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Lenkei Sándor. Rendező: Szőke Kálmán.” Surányiné így egészíti ki: — A bemutató éve ismeretlen, de feltétlenül a Pipacs után következhetett, tehát; huszonháromban, vagy huszonnégyben. Tudom, hogy édesapa később is próbálkozott, — Bárdos Artur színházánál, de az igazgató azt mondta: „mi hasznom nekem abból, hogy Lenkei darabját játszassam?... egy rétsági szerzőét. —” — Emlékszem, hogy az Áprilisi komédiából német fordítás is készült. Filmre akarták vinni. Talán el is készült, de úgy tudom, valami okból nem mutatták be. A fordítás egyébként ma is megvan. — A harmincas évek elején voltak azok az egypengős regények. Több olyat írt, néhányat megtaláltunk közülük. Nyújtja sorra a kéziratokat, köteteket: Vass János élete... Nullák királya. — regény — Légrády Testvérek Kiadása, Budapest. — A százas bankó ördöge, — Palla- dis Regénytár. S egy érdekes felzetű kézirat: Adják vissza a pénzem. — Kisregény — olvasom a címet. Fölötte hivatali pecsét feketéllik a következő sorokkal és megjegyzéssel: „Magyar Királyi Nemzetvédelmi Propaganda Miniszter. Nem javaslom. Budapest, 1942. III. 29.” Olvashatatlan aláírás. — A történet egy kis cselédről szól, akinek lóversenyen ellopják a pénzét. — magyarázza Surányiné. Igen, akkoriban, a fajvédő törvények idején már így utasították el. S a korábbi politikai szerepe miatt is. A Tanács- köztársaság idején ugyanis szerepet vitt Rétságon. Az igazságügyi népbiztosság, a Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján őt bízta meg a járásbíróság ideiglenes vezetésével. A kinevezést annyi hányattatáson át hogyan sikerült megőrizni, nem is tudom. De ma is megvan, mint az az írás, mely azt közli, hogy a rétsági-nógrádi- járás munkástanácsa a járási intézőbizottság tagjává választotta. — A Tanácsköztársaság után Balassagyarmatra vitték a csendőrök, képzelhetik, hogy utána nem volt könnyű a helyzete jóidéig még. Felhagyott minden politikával, legalábbis látszatra, mert irodalmárként erősen foglalkoztatták a szociális problémák. Ezt mutatja kéziratos színműve: A meteor, a vidéki életben játszódó színműve: A jóság szigetén, vagy ez a harmadik; *a Kirándulás emberek közé. Többnyire azok a sorsok, történetek elevenednek újra írásaibah, melyek ügyvédi gyakorlatában foglalkoztatták. Érdekes, hogy szinte minden munkájában helyet kap a lóverseny, vagy valami szerencsejáték. Sajnos, ez volt a szenvedélye, s nekem talán szerencsém: így nem lettem gazdag... Kis szünet után így emlékezik: — Legnagyobb szenvedélye mégis az irodalom volt. Mindennél erősebb. Elsősorban volt irodalmár, s csak mellékesen jogász. Pedig kevés haszna volt belőle; a színháztól, a kiadóktól alig látott valamit a műveiért. A rétsági drámaíró életének utolsó felvonása a kor és az egyén tragédiájának komor kifejlete: Negyvennégyben Balassagyarmatra vitték. További sorsát nem ismerem. Kerestem utána, de semmi nyom.1 Állítólag még a deportálás előtt, a város alatti Nyirjesen elpusztult. Most nyolcvanhárom éves lenne... f*l Szótlanul kötözzük megint halommá a kéziratokat, köteteket. Arra gondolok: Lenkei Sándor alig ismert, talán nem is különösebben számottevő, de feltétlen hasznos és emlékében megőrzendő munkáló- ja volt Nógrád literaturájá- nak. Hagyatéka méltán kérhet részt legalább szűkebb pátriánk irodalomtörténetében. (barna) cA Iák Délelőtt hol itt, hol ott tűnik fel a községben, néhány lépéssel mindig előttem jár. Reggel kezdtem a keresését és délben találkozunk. Figyelmeztet — B. T. kollégám, amikor először készített róla riportot, egyúttal megírta az óvoda kertjét is. Megnyugtatom: ez a ligetnek beillő kert megérdemel még néhány sort. Jelkép. Jött egy asszony Balassagyarmatról. Az asszony sokáig virágok között élt. Talán ezért tudta olyan pontosan, nem lehetetlen, amire vállalkozik. Akkoriban az óvoda poros udvarán csupán két, színe- vesztett akác szomorkodott. Az asszony makacsul újra és újra megkísérelte fiatal fákkal telepíteni az udvar egyhangú négyszögét. A facsemeték többször kipusztultak, ő újra ültette valamennyit. Űj fácskákat hozatott, gyökerüket gondosan megvizsgálta, mielőtt a gödrökbe állította ől&t. Bízott a sikerben, tudta: a fák állva születnek. Egy tavaszon az egész liget gyökeret eresztett. Ez volt az első győzelme Pásztón. Akkoriban neki magának is szüksége volt arra, hogy valamibe megkapaszkodjék. Segítették a fák és az emberek, ötvenben családtagként került Balassagyarmatról Pásztora, abba a községbe, amelyet hírből is alig ismert. Üj otthonában meglazult a csaA nógrádi szénbányászat termelésének fokozatos csökkentése, valamint a már érezhető, de pár év múlva csúcspontjára érkező, demográfiai hullám sok gondot okoz a megye társadalmi, politikai és gazdasági vezetőinek. Ahhoz, hogy munkához való jogát — melyet alkotmányuk biztosít —, mindenki gyakorolhassa, újabb és újabb munkalehetőségeket kell teremteni : miközben ügyelni kell arra, hogy az új munkahelyeken előállítandó termékek társadalmi szükségletet elégítsenek ki. E törekvések szolgálatában áll a Tűzhelygyár, a Bányagépgyár,' az Öblösüveggyár rekonstrukciója, a balassagyarmati traktor- fülkegyár, a kábelgyár építése, a Nagybátony térségébe telepítendő központi vasöntöde. A maguk módján a Nógrádi Szénbányák vezetői is segítenek e problémák megoldásában. Igyekeznek a felszabaduló munkás- és szakember-létszám foglalkoztatására megfelelő munkát teremteni a melléküzemágakban, vagy fölöslegessé vált üzemi épületeket bocsátanak más vállalatok rendelkezésére. így jött létre a leépülő kisterenyei bányaszolgáltató műhelyeiben is egy új üzem, amelyben a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár számára készítenek traktor-lalkatrésze- ket. A Nagybátony! Szolgáltató kisterenyei üzemében. Eszter* gapadon a VÖCSI traktor kereke. Január óta ezzel, s nem a bánya ügyes bajos gondjaival foglalkoznak itt. Kisterenyén azelőtt sem, most sem szeretik, ha termékeikkel nincsenek megelégedve Válóczy Lajos művezető és Kovács József meós mégegyszer gondosan átvizsgálják * szállításra váró alkatrészeket átlaa ízü ládi kötelék, csalódott, de közben felfedezett valamit: megnyílt előtte a világ, szabaddá vált az út az emberekhez. Először ö szorult a segítségükre, ma ő segít, minden erejét felhasználva. Egyszerűen, nagy szavak nékül beszél erről. (Arra gondolok: csak önálló, független asszony élhet olyan értelmes életet, amilyet Varga Tiborné élt, él ma is? Van ellenpélda, nem is kevés.) A második győzelmét onnan számítja, amikor először hallgattak rá az emberek. Kezdetben csak a szülőkkel találkozott nap mint nap. Megismerte gondjaikat, örömeikbe is beavatták, később mások is felkeresték, tanácsot kértek, ha tudott, segített. Gyakran keményen kimondta az igazat, mégsem haragszik rá senki. Hogyan kell bánni az emberekkel? — Mintha az enyéim lennének, hozzám tartoznának ... Azt hiszem ez a legfontosabb. Nemrég Finnországban járt. — A finn nők nagyon ápoltak, szépek. Amikor hazatérésem után újra végigmentem a pásztói utcán, jól megnéztem a mi lányaink, asszonyaink arcát. Közben arra gondoltam, és ez fájt is — miért kell nekik a legnehezebb munkál végezni... Ez az új üzem jó. Nagyon jó. A harmadik siker-állomás. Pásztón feltették az i-re a pontot. A hét elején húsz évre szóló szerződést írtak alá a helyi vezetők és a Fővárosi Kézműipari Vállalat irányítói. A szerződés ipartelepítésről szól, arról, hogy a több mint 14 ezer embert foglalkoztató pesti „óriás-cég”, Pásztón kézműipart honosít. Ha az üzem termelése rendes kerékvágásba lendül, 350 helybeli nő foglalkoztatására nyílik lehetőség. Az i-re feltették a pontot. És hogy így történt, abban nagy része van Varga Tiborné- nak, a pásztóiak országgyűlési képviselőjének. — Míg Balassagyarmaton éltem, elképzelni sem tudtam, hogy így, ennyire együtt lehet élni az emberekkel. Együtt és értük. Amikor a fiammal magunkra maradtunk, a tanáé,* segített gyökeret verni. (A fia fogorvos. Néhány napja foglalta el első munkahelyét egyik nagyüzemünk orvosi rendelőjében.) — A tanács egyéves iskolára küldött, azután először vidéken, majd pedig itt, Pásztón dolgoztam, később kineveztek vezető óvónőnek. Pásztón két óvodát irányit, ISO gyereket pártfogol, szak- felügyelő (a napokban nyílt kállóival együtt, 17 községi óvodát ellenőriz rendszeresen), évek óta szervezi, segíti a továbbképzést, közben a marxista esti egyetemen tanul. Mióta országgyűlési képviselőnek választották úgy érzi — mindenért felelős. — Reggel fél hatkor kelek. Kitakarítok, rendbehozom magam, a tisztaságot nagyon szeretem. Hétkor az óvodák ügyeivel kezdek foglalkozni, azután nemsokára megérkezik az első ember, valamelyik környező községből. Naponta három—négy magánjellegű kérelemmel fordulnak hozzám, ezeken túl még a hivatalos ügyek... Napjai egyformán zsúfolt alt. Régóta kézi, legalább a vezetőóvónői tisztség alól mentsék fel, de eddig csak ígéretet kapott. A megnövekedett feladatok mellett csak „utasit- gatásra” jut az idejéből, erejéből. Ezt rossznak, egy ponton túl helyrehozhatatlamil károsnak tartja. Felszólalt a Parlamentben. Előtte egész éjszaka javítgatott a fogalmazványán, a végén mégis félretette. Mialatt beszélt, új gondolatokat gondolt végig és arról szólt, amit a legfontosabbnak tart. A falusi kulturális élet fellendítésének lehetőségeiről és a kör- zetesített iskolákba naponta utazgató gyerekek költségeinek megtérítéséről beszélt. — A válaszokat, két illetékes minisztériumból, a napokban kaptam kézhez. Elfogadták javaslataimat, intézkednek ... Az udvaron búcsúzom tőle. Már régóta vár rá egy asz- szony, valamilyen ügyes-bajos dologgal szaladt a képviselőhöz. Kezet nyújt. Egy fa alatt állunk, ezt már ő ültette. Pataki László
