Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
19Ü7. augusztus 20. vasárnak NÖ6R t D 3 üiiizaki lejle§z(é§: áru piac nyereség — Amióta az új edzőkemence építésének ötlete megszületett sokat, talán túlságosan is sokat beszélünk erről a műszaki fejlesztési akcióról Miért tulajdonít ekkora fontosságot ennek a berendezésnek? A szobában Bt ró Sándor, a Salgótarjáni Síküveggyár főmérnöké, és a műszaki fejlesztési osztály vezetője, Pa- lócz László ül. A kérdés előzményeként fel kell eleveníteni, hogy a gyár vezetői év elején javasolták a kemence saját erőből történő megépítését. Meglehetősen hosszadalmas utánajárás után májusban hozzáláttak a kivitelezéshez, és július elsejére a berendezés már üzemelt. Még az építés kezdetén a főmérnök egy alkalommal megjegyezte: „Ez a munka lesz a mi érettségi bizonyítványunk.'’ Megígérte, hogy ezt a kijelentést megmagyarázza. Most kis elhárító kézmozdulatot tesz: — Az edzőkemencét az élet követelte. Ismeretes a kormány járműprogramja. Nos, a mi gyárunk műszaki kollektívájára hárult az a feladat, hogy a járművek nélkülözhetetlen alkotóelemét, az edzett üveget megfelelő mennyiségben és minőségben szolgáltassa. Az új, hármas számú edzőkemence az első nagy lépés ezen az úton. — Ha nem csal az emlékezetem, ez az első lépés eléggé kockázatos volt. Elhatározták az építését, kitűzték az üzembe helyezés határidejét. De milyen feltételek adták a bátorságot a kezdeményezéshez ? — Amikor a kemence megépítését javasoltuk, elhatározásunkon kívül — semmi... — Eszerint két és fél hónnap alatt történt minden: tervezés, anyagbeszerzés, építés, üzembe helyezés? — így van. Az idő valóban hallatlanul rövid volt. — Ez váltotta ki az üvegipar egyik-másik szakemberének kételkedését? A főmérnök talányosán elmosolyodik: tes fejlődést akasztották. De ezen túljutottunk. Lökést adott a fejlődésnek, hogy a termelés mindennapi problémáinak megoldását jól képzett technikusokra bíztuk, mérnökeink képességeit így a magasabb színvonalú műszaki problémák megoldására koncentrálhattuk. Elmúlt az a korszak, amikor a gyár fejlesztési tevékenységét a rajziroda két—három dolgozója jellemezte.,.. * — Voltak ennek a folyamatnak fontos állomásai. — Hogyne. Az első nagy erőpróba a Zagyva I. üzem átépítése. A konstrukciójában teljesen új kemence dokumentációit a mi tervező csoportunk készítette. Mi terveztük a Zagyva II. átépítése során végrehajtott szerkezeti módosításokat is. A feladatok szüntelen arra sarkallták a műszakiakat, hogy elméleti felkészültségüket gyarapítsák, döntéseiket, megoldásaikat pedig a gyakorlatban is szemmel követhették. S mert arra roppant vigyáztunk, hogy ki-ki érdeklődésének, hajlamainak a legmegfelelőbb műszaki problémával foglalkozhasson. az alapos helyi ismeret párusult a magas színvonalú elméleti tudással. Ezért azzal dicsekedhetünk, hogy egy-egy szakágában máris kiváló specialistákkal rendelkezünk. A legutóbbi munkánknak, az edzőüzemnek például azt köszönhetjük, hogy komoly légtechnikusunk is van. És milyen kapóra jött! Csak egy példát erre. Az Iparterv tervezője az edzőüzemhez — biztos, ami biztos — százharminc kilo- wattos ventillátorokat tervezett. Mi ezt sokalltuk. Hiszen a kemence fogyasztása sem több százötven kilowattnál. Saját specialistánk addig járt utána, míg a Budapesti Szellőzőművek egyik szakemberétől nem kaptunk egy ventillátor-tervet, amelyhez már csak negyven kilo- wattos motor kell, s a teljesítménye is tökéletesen megfelel a követelményeknek. S ezzel mindjárt szeretnék utalni arra, hogy a műszaki apparátus tevékenységéhez biztosított nyugodt, alkotó légkör, a gyakorlati tapasztalatok felhalmozódása, az elméleti tudás gyarapodása újfajta együttműködést teremtett partnereinkkel is. — Arra céloz, hogy megszűnt a gyár kiszolgáltatottsága? — Arra is. Hiszen ma már sokmindent önállóan, saját erőnkből is meg tudunk csinálni, és másoktól semmit sem fogadunk el kritikátlanul. De méginkább arra, hogy mi vetjük fel a termelési' nép- gazdasági igények diktálta problémákat, mi adjuk meg a megoldás irányát, kereteit. Olyan kooperáció ez, amely a műszaki lehetőségek leghatékonyabb kihasználását biztosítja. . * — Kezd világossá válni, hogy az edzőkemence megépítését miért tartja érettségi bizonyítványnak. — Ennek a berendezésnek a létrehozása: mérföldkő. Mi terveztük, mi valósítottuk meg. Az a tény, hogy a kemence, amely az egyáltalán nem ideális feltételek ellenére körülbelül egy-másfél hó- .nappal az üzembe helyezés után elérte a tervezett kapacitást; közben sem tervezési, sem kivitelezési hibák nem mutatkoztak — bizonyít. Bizonyítja, hogy a Síküveggyár műszaki fejlesztési szervezete akkorra épült ki, amikor a hatékony, gyorsan megtérülő műszaki fejlesztés fontosságának felismerése nemcsak általánossá, de valóban döntővé vált. Bizonyítja, hogy helyes úton jártunk, amikor olyan műszaki fejlesztés kialakítására törekedtünk, amelynek végcélja valahol mindig az áru, a piac és a nyereség. Csizmadia Géza förfénelmi porán» S zülőfalumban tavaly három helyen is átkelőhelyet jelöltek ki, zebracsíkozást festettek a nagyutcán, hogy a növekvő gépjármű-forgalomban ezzel is elejét vegyék a baleseteknek. Erre a műveletre aztán került sor, hogy eltávolították a régi macskaköves útburkolatot, s újat, pormenteset varázsoltak helyére. Ostornyeles neonvilágítást szereltek fel kétoldalt, s csatornázták a községnek ezt a központi részét. A nagyobb üzletekre fénybetűket tettek, a járda és az úttest közötti szakaszt parkosították, hosz- szú sávban virágokat ültettek, amelyek egész nyáron át pompáznak. * Most kezdték el a három- emeletes » lakóház építését. Korábban már megépült az új kétszintes általános iskola, a gimnázium is új épületet kapott. Itt már évek óta valamit mindig fölavatnak: milyen nagy esemény volt a hibroglóbus üzembe helyezése, az, hogy minden utcában új kutak kezdték ontani a vizet. Vagy az önkiszolgáló bolt fölavatása. Az első hetekben az is végigjárta, aki nem akart vásárolni: egyszerűen csak gyönyörködött a csillogásában, és azt mondták az emberek: ez éppen olyan, mint a városi üzletek. Éppen olyan mint városon. .. Hányféle jelenségre mondhatjuk el Hgyanezt? S az önkiszolgáló boltok, a kagylófoteles eszpresszók csillogása? A felszín mögött sokféle változások játszódnak le {veinkben, amelyekre pontosan ráillik az „épp olyan, mint városon” kitétel. Biztos jövedelem, fizetés, a munka könnyebbé válása a technika térhódítása révén. Társadalombiztosítás, családi pótlék, nyűgdíj és anyasági segély. Villany a házban és gáztűzhely. Több szobás, gangos házak és televízió. Nem más változott itt röpke néhány év alatt, mint maga az lett, közeledett, s egyre köze- egész életforma. Hasonlóvá ledik a városi ember ugyancsak fejlődő életformájához. Azt mondjuk, ma az öltözékéről már nem lehet felismerni a falusi embert, a paraszti foglalkozásút. Nem ám, mert hiszen változáson megy át a mezőgazdasági munka egész jellege. Nincs már parasztság a szónak abban a régi értelmében, amikor ez a rr^eghatározás az elmaradottságot, a szívszorító alázatosságot, a sötét kilátas- talanságot jelentette. Az egyes családok állapota is jól mutatja ezt. Megszűnt a múlt és valami új kezdődött, amelyben a szülő és gyermek, férj és feleség, kapcsolata az egyenlőségre alapozódik, nem a juss a döntő a boldoguláshoz, hanem a szakma megszerzésének reális lehetősége, az elhelyezkedés, az emberhez méltó megélhetés mindenki számára nyitott távlata. Ez pedig magával hozta a városi divaton túl, hogy milliók ébredtek emberi méltóságuk tudatára, s elkezdtek felemelt fejjel járni — mert ez a lényeg. Könnyű lenne mindezt azzal elintézni, hogy a technika alkalmazásának köszönhetjük mindezt. Annak is. Az a körülmény, hogy az ipari eredetű nyersanyagok és berendezések növekvő mértékű betörése a gazdálkodásba lassan az egész mezőgazdaságban uralkodóvá teszi az ipari jellegű tevékenységet, természetesen kihat az emberek gondolkozására, kultúrájának, igényeinek korszerűsödésére. A technikai haladásnak, az élet bármely területén mutatkozó fejlődésének a mi viszonyaink között politikai feltétele van. Éz a feltétel: a munkáshatalom. A sikerek forrása pedig a két nagy dolgozó osztály, a munkásosztály és a parasztság összefogása, szövetsége. Van annyi tapasztalatunk, hogy nyugodtan elmondhatjuk; — a munkások és parasztok összefogása nélkül, ma nem tartanánk ott ahol tartunk, ezek a szép üj világunkat megalapozó békés építőmunka évei nem következtek volna el. A munkás- osztály segítsége nélkül a parasztság sorskérdései nem nyerteik volna megoldást semmiképpen. Amint azt Fehér Lajos elvtárs, miniszterelnök-helyettes, a Termelő- szövetkezetek I. Országos kongresszusán elmondott beszédében megállapította: „A magyar történelem kézzelfoghatóan példázza, hogy a parasztság leghűségesebb barátja, érdekeinek legkövetkezetesebb képviselője a munkás- osztály. A marxizmus—leriiniz- mus eszméi és a kommunista párt által vezetett ipari munkásság az az egyetlen erő, amely képes a dolgozó osztályok javára fordítani a történelem menetét.” Most, hogy végleg javunkra fordulj a történelem, elmondhatjuk, hogy a parasztság is mindent megtett az ország fejlődése érdekében. Tudott dolog, amennyire a parasztságnak szüksége van a munkásosztály állandó és sokoldalú segítségére, ugyanúgy a munkásság és általában a városi lakosság nem lehet meg a parasztság cselekvő támogatása nélkül. Ezt általában is igaznak ismerjük, hát még ha jobban belegondolunk: a két osztály kapcsolata az élet minden területén érvényes, közös gazdasági érdek is. A parasztságnak létérdeke, hogy fejlődjék az ipari termelés, hiszen enélkül nem korszerűsödhet a mezőgazdaság, amely az ipar egyik legjelentősebb „megrendelője”. Ugyanakkor azonban az ipar sem lehet meg a fejlődő mező- gazdasági termelés nélkül. N yugodtan elmondhatjuk tehát, hogy az egymásrautaltság tényét a nap minden órájában látjuk és érezzük, erről tudomást nem venni lehetetlen. Úgyszintén felismerhető mindebből az érdekek teljes azonossága is. Ezért van igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a két osztály összefogása, a kölcsönös támogatás politikája történelmi parancs. Kovács Imre — Lehetséges. Mindenesetre néha úgy éreztem, a feladat éppen elég sok volt ahhoz, hogy kevesebb legyen a kételkedés. .. Mi szerencsére bíztunk a tervezést végző műszaki és a szerelést kivitelező szakmunkás-kollektíva fel- készültségében. .. f — ön következetesen eztJ a szót használja: kollektíva. Egy gyárban, amelyben korábban meglehetősen sok viszálykodás dúlt, ezt kellemes hallani... — Hasznos is, nemcsak kellemes — emeli fel az ujját a főmérnök. — Nálunk öt esztendeje, hogy a gyár akkori vezetői ezt felismerték. Lényeges eleme volt a felismerés realizálásának, hogy a mérnöki létszám megnégyszereződött. Természetesen ez alatt az öt év alatt előfordultak megtorpanások. Voltak helytelen fejlesztési koncepciók, _ amelyek az egyeníeÚlépitésbcn első a rétsági járás Az Egri Közúti Igazgatóság megyénkben ebben az évben öt híján százmillió forintot fordít utak felújítására, korszerűsítésére. Ebből harmincmilliót saját kezelésben használ fel, a többit kivitelező vállalatoknak utalja át. A rendelkezésre álló keret több mint harmadát a rétsági járás kapta. Már elkészült a diósjenői és a nógrádi bekötő út, Nógrádon a vasútállomáshoz vezető út, a romhány- nóg rá dk öv esdi nyolckilométeres szakasz. Amennyiben újabb hitel érkezik. Diősjenő belterületén még ebben az évben további három kilométeren korszerűsítenek utat. Keresem a faluban a csupa fiatal kertészeti szocialista brigádot. — Azokat ugyan hiába keresi — világosít fel egy nevető szemű asszony. — Nyomunkban nem ér, ha csak... — Ravaszul hunyorít. — Ha csak nem utazik utánuk Agárdra... Ott nyaral valamennyi a vállalat üdülőjében. Tanácstalanul állok. Jobb híján cipőm orrával rugdalom a járdaszegélyt. Az asz- szony végül megszán: — Azért beszéljen csak a szövetkezetben Pistával. ö többet tud mondani róluk. .. Agronómus, de ő foglalkozik a fiatalokkal... Mert hogy maga is fiatal ember... Pista, aa agrowímus A szövetkezeti irodában úgy találok mindent, ahogy az asszony útbaigazított. La- jer István mindössze két éve végezte el, jeles eredménnyel, Karcagon a felsőfokú technikumot. Növénytermesztő agronómus az egyházasdengele- gi Kossuth Termelőszövetkezetben. Annakidején nem volt szándékában Nógrád megyében letelepedni. Hevesi fiú, a falujához közel eső gazdaságot keresett. — Nem sikerült — mondja. Nehezen beszél, szinte érzi az ember, hogyan keresi a szavakat. — A jobb helyeket sokan megpályázzák... — Ezek szerint a szövetkezetét nem számolja a jobb helyek közé? Enyhe mosoly jelzi, lassan mégis felenged. — De annak tartom. .. Annyira, hogy szeretnék itt letelepedni. Most vettek fel tagnak, ősszel tovább tanulok. Aggodalomra nincs ok... Azt mondják itt, segítenek... Felvettek az agrártudományi egyetemre... Ezen a nyáron „szabadult”. A gyakornoki időt a kertészetben töltötte. Jakus Pál, az elnök, Czippán Béla a fő- agronómus tanácsa egyaránt az volt: gyakoroljon csak az ifi-brigáddal. Lajer István nagyon igyekezett. Sokat és jól dolgozott. Az elismerő szavakat egyetlen kézmozdulattal hárítja el magától. — Ahol „patronálják” az embert, ott könnyű dolgozni. — Én meg bárkihez fordultam, készségesen segített. Cigarettára gyújt, s beszél tovább a kezdeti időkről. Az első hetekről, hónapokról. Tulajdonképpen már akkor döntött, hogy marad. Feláll, sétálni kezd a szobában. Mintha a mozgással igyekezne csillapítani szavai hevességét. — Tulajdonképpen hárman indultunk Nógrádba, amikor befejeztük az iskolát. A- többiek valahol Balassagyarmat környékén helyezkedtek el... S mit gondol, megmaradt közülük akár csak egy is? Nem, már régen elment mind a kettő. Mi késztette őket, hogy otthagyják a helyüket? Azt hiszem egyszerűen az, hogy a gyakorlatban minden sokkal bonyolultabb, sokkal nehezebb, mint ahogy az iskolában összerakjuk magunknak... Mélyet szív a cigarettából. Nézi a felszálló füstöt, s csendesen ezt mondja: — Az a baj, hogy sok gazdaságban a gyakornokot kész szakembernek tekintik... Munkát is annyit várnak tőle, mint a tapasztalt szakemberektől. Hát ez az, ami nem megy — tárja szét karjait. — Mert két. három év is eltelik, amíg valójában megismerkedünk a gazdasággal, az emberekkel, szóval: belejövünk a munkába... Mit lehet csinálni falun? Aztán mintha csak hirtelen az ötlene eszébe, hogy tulajdonképpen kár erről beszélni, mert a szövetkezetben egészen más a helyzet, megáll. — De a fiatalokról, a kertészeti brigádról kérdezett az előbb — mondja. — Az igazság az falun is lehet élni... Itt is lehet fiatal az ember. A brigád 15—19 éves lányokból áll... Egyetlen fiú van közöttük. Laukól Gyula, a brigádvezető. Letelepszik az asztalhoz? s ott sorolja tovább a brigád dolgát. — Tavaly Is elhozták az első helyet a járás ifi-brigádjai elől. Most is beneveztek a versenybe... Az eredmények? Mit mondjak? Még soha nem volt ilyen tiszta a kertészet, a cukorrépaföld, mint az idén. Lapozzuk a vállalásokat rejtő füzetet. — A lányok tíz százalékkal mindenütt „megemelték” a hozamokat... Azt tartják, ha már szocialista címért verseng a brigád, legyen nagyobb látszatja a munkának, mint egyébként — magyarázza az elnök. Hamar kiderül az is, a fiatalok sem járnak rosz- szul. — Ezer—ezerkétszáz forint havonta. Ennyit kereshetnek. A munkaegység értékének nyolcvan százalékát megkapják minden hónapban. — Nem egészen hatvanezer forint a bevételük eddig — számol gyorsan a könyvelő. De a paprika nagy része, a cukorrépa, a dohány még csak ezután jön... — Ezzel tulajdonképpen azt is mondja: nincs ok az aggodalomra. A lányok teljesítik, amit vállaltak. — S így lesz ez a kulturális vállalással is? Nyaralás, pénz nélkül Lajer István most is mérlegel, mielőtt szól. — Az, hogy a brigádvezető egyben KISZ-titkár is, óriási előny... Mert nemcsak a munkára serkenti a' lányokat. Tizennégyen jelentkeztek a szakmunkás tanfolyamra. Palotásra járnak majd át... A többi meg... Azt szoktuk mondani, amit a falusi viszonyok engednek... De tulajdonképpen a televízióval, a könyvtárral bővültek a lehetőségek. Igaz, színházat ritkán látunk. A rendezvények Héhalomban, a szomszéd faluban gyakoribbak. Oda mennek át a fiatalok.., Már szóba került az is, hogy filmeket hozatunk... Közösen megnézik, aztán elmondják a véleményüket róla. Amolyan filmankétfélére gondolunk... A szövetkezet vezetői, mint általában mindenben, támogatják a fiatalok elképzeléseit. Így lett valóság a mostani nyaralás is. Négy éve már, hogy kapcsolatban vannak a budapesti Lenárugyár- ral. — Ahogy erősödött a gazdaság, úgy változott a kapcsolatunk is — mondja Jakus Pál. — Kezdetben alkatrészekkel segítettek, traktorosokat küldtek, ha megszorultunk. ., Ezekre nemigen van már szükségünk... De a találkozások azért rendszeresek. .. Vagy mi megyünk a városba, vagy ők jönnek hozzánk a faluba, mint most húszadikán is. Sose jönnek üres kézzel. Dal, tánc, zene, no meg sok hasznos tanács, amit hoznak. Szívesen adják. .. Mint ahogy készségesen bo- csájtották a fiatalok rendelkezésére agárdi üdülőjüket is. — Pénz nélkül nyaralnak a lányok az idén — nevet az elnök. — Hatezer forintot adtunk nekik... — Később, amikor komolyra fordul a szó, csak elmondja: megdolgoztak a fiatalok az ezresekért. Vasárnap sem pihentek. Társadalmi munkát vállaltak. Ezt honorálta a szövetkezet. — Jól jön ez az egy hét — jegyzi meg Lajer István, aki azért éppen úgy „patronálja” a brigádot, mint amikor még csak velük dolgozott. — Legalább jobban ösz- szeszoknak... Nem azért, mintha most valami baj lenne velük... Hiszen nagyszerűen dolgoznak. Vincze Istvánná
