Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
2 NöfiR ÄÖ TWf. augusztus 85. vaslmap II Pravda riportja a Szvirszk visszaérkezéséről Több mint kétezer politikai fogoly a ...... A z AFP hírügynökség jelentése szerint Konstantin görög király pénteken este fogadta Koliaszt, a katonai rezsim miniszterelnökét. Állítólag a gyülekezési tilalom megsértéséért öt évi börtönre ítélt Averöff volt külügyminiszter kegyelmi kérvényéről tárgyaltak. Koliasz — mint az AFP jelenti — találkozott pénteken egy skandináv delegáció tagjaival is. Az északi törvényhozók a letartóztatott politikai személyiségek sorsáról érdeklődtek, mire Koliasz kijelentette, hogy „néhány ezer személy letartóztatása megmentette nyolcmillió görög polgár szabadságát.” A kormányfő szerint jelenleg 2200 politikai foglyot tartanak börtönben. A monopóliumok helyén nemzeti olajtársaságok KAIRÓ (MTI) A kairói lapok bagdadi különtudósítói szerint az arab országok olajértekezlete ma véget ért. Megkezdődött az ajánlások megszövegezése a gazdasági, pénzügyi és olajipari bizottságban. Az ajánlásokat a külügyminiszterek augusztus 26-ra összehívott khartoumi értekezlete elé terjesztik. Az Ahram szerint a bagdadi konferencia elhatározta, hogy az arab nemzeti olaj- társaságok fokozatosan átveszik az idegen olajmonopóliumok helyét. Ez a fokozatos államosítás előkészítésével lenne egyértelmű. Az Akhbar El Jóm bagdadi tudósítója szerint elfogadták Kuwait tervét, amely 100 millió font sterlinges arab pénzalap létrehozását irányozza elő. Kuwait egymaga fedezi az alap 30 százalékát. Az alapot öt év alatt töltik fel, és az arab országok hadseregeinek fejlesztésére gazdasági és városépítési tervek végrehajtására használják fel. A Pravda különtudósítói Vlagyivosztokból küldött riportjukban beszámolnak a Szvirszk hajó visszaérkezéséről. A kínai hatóságok provokációiról a szerzők a következőket írják: Alighogy a hajó megérkezett Dalnyijba, a kínai kikötői hatóságok belekötöttek a kapitányba azzal az ürüggyel, hogy nem közölte idejében a hajó érkezését és állítólag nincsenek rendben az iratok. Augusztus 8-án este fegyveres kínai határőrök nagy csoportja lépett a Szvirszk fedélzetére. Minden magyarázat és komoly indoklás nélkül sürgették, hogy adják ki nekik Ivanov navigációs másodtisztet. A riporterek részletesen leírják a kapitány törvénytelen letartóztatását, megkínzását, a „vörösgárdisták” brutális támadását a hajó legénysége elAz amerikai légierő a VDK területe felett végrehajtott támadásai során ismét bombázta a Ben Thuy-ban levő fontos erőművet. Ezenkívül Dong Hoi-tól 70 kilométernyire északnyugatra vasútvonalak és egy vasúti híd ellen intézett támadást. Dél-Vietnamban B—52-es típusú amerikai bombázó gépek a demilitarizált övezetben bombázták a szabadságharcosok feltételezett csapatösszevonásait. A szárazföldi harcokban csak elszórt összecsapásokról érkeztek jelentések Con Thien és a Carroll-tábor vidékéről. A VNA egy szombati hírében arról számol be, hogy augusztus 3. és 6. között Qu- ang Ngai tartományban a gerillák és a hadsereg regionális erői az ellenség több mint 300 katonáját tették harcképtelenné, illetve ejtették foglyul. Ezenkívül elpusztítottak hálen, a Szvirszken elkövetett romboló cselekedeteiket, az Ivanov elleni embertelen és megalázó hajszát. Vannak olyan dolgok, amikre nem szívesen emlékezik vissza az ember — írják a Pravda tudósítói — de nem tehetünk róla, mégis eszünk^ be jutnak. Jó néhány évvel ezelőtt alkalmunk volt beszélgetni a Tuapsze tartályhajó kapitányával, Kalinyin- nal, aki nem sokkal előtte szabadult Tajvanról a csang- kajsekisták. börtönéből. Abból, ami akkor történt, sokminden megismétlődött most. A kínzás, az ütlegelés, az emberek megcsúfolása, a fékevesztett szovjetellenesség. De akkor Csang Kaj-seknek, a kínai nép hóhérának emberei tették ezt, és kik követik el most ugyanazt? Olyan emberek, akik „Mao katonáinak” nevezik magukat. rom katonai járművet, kilenc hajót, s felrobbantottak egy üzemanyag- és égy lőszerraktárt. ★ Párizsban az amerikai nagy- követség előtt tüntetés volt a vietnami háború ellen. A tüntetőkhöz sok járókelő is csatlakozott. A kaliforniai Panorama Cityben John Copping, aki 1952- től 1956-ig az amerikai haditengerészetnél teljesített szolgálatot, pénteken az önkéntes tűzhalált választotta, tiltakozásul a vietnami háború ellen, öngyilkosságának színhelye közelében egy szikla alá búcsúlevelet helyezett, s ebben hangsúlyozta, „tettemmel tiltakozni kívántam Johnson vietnami háborúja ellen. Ez a háború ugyanolyan kilátástalan, mint amilyen remény- vesztett az én utolsó cselekedetem”. Önkéntes tűzhalál Amerikában Elszórt összecsapások Dél-Vietnamban Elismerés és köszönet dolgos népünknek (Folytatás az 1. oldalról) letesen végzett munkájával részt vesz közö6 ügyünk megvalósításában. Nemzeti ünnepünkön az elért sikereink és reménységeink megnyugtató érzését a nemzetközi helyzet nyugtalansága zavarja. Mi békében és szabadságban akarunk élni, építeni és dolgozni. Ezt kívánjuk más népeknek is. Mindezért mélységesen felháborít bennünket az Egyesült Államok szennyes háborúja Vietnamban. Az imperializmus minden bűne, lelkiismeretlensége, kegyetlensége és embertelensége összpontosul ott, egy szabadságszerető nép ellen. Szívünk minden melegével együttérzünk a hős vietnami nép szabadságharcával, mélységesen elítéljük az Egyesült Államok agresszióját. A szocialista tábor országaival együtt politikai, gazdasági és más lehetséges segítséget adunk vietnami testvéreinknek igazságos harcukhoz, szabadságharcuk győzelmes befejezéséhez. Jól tudjuk, hogy az imperi- alizmus elvesztett állásait sehol és soha nem adja fel könnyűszerrel, erre ismételt példa Izrael agressziója az arab népek ellen. A rendelkezésre álló eszközökkel támogatjuk a haladó erők erőfeszítéseit az izraeli agresszió minden következményének maradéktalan felszámolására. Ahogyan az Egyesült Államok imperialista vezető körei belemélyednek gonosz és bűnös cselekedeteikbe, olyan mértékben vesztik el becsületüket a világ közvéleménye előtt és kerülnek szembe a népek lelkiismeretével. A vietnami háború, a közel-keleti helyzet és a bennünket közelről érintő európai biztonság kérdéseiben a mi népünk véleményét és elszántságát félreérthetetlenül juttatta kifejezésre a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Népköztársaságunk kormánya, és legutóbb a magyar országgyűlés. Magyarország Európa középpontjában fekszik. A magyar nép az első és a második világháborúban százezrek életével és nemzeti értékeink pusztulásával fizetett az imperialista hatalmak cselszövéseiért. Fontos érdekeink fűződnek az európai kollektív biztonság megteremtéséhez. A Magyar Népköztársaság kezdeményezőként is igyekszik előmozdítani az európai béke és biztonság ügyét, amelynek megteremtéséhez még sok akadályt kell elhárítani. Belső fejlődésünk és külpolitikai törekvéseink sikerének legfőbb záloga, hogy a szocialista országok nagy családjába tartozunk, és hogy a szocialista Szovjetunióval testvéri barátságban élünk. Ápoljuk gyümölcsöző kapcsolatainkat a világ haladó népeivel. A békés egymás mellett élés elve alapján kölcsönös együttműködésre törekszünk minden néppel a földön. De kapcsolatainkban mindig kifejezésre jutott — s ez a jövőben is így lesz—, hogy a világméretű küzdelemben lelkiismeretünk szerint rendíthetetlenül a haladás, a béke és a szocializmus oldalán állunk. E gondolatok jegyében szeretettel köszöntőm nemzeti ünnepünk, augusztus húszadika alkalmából egész népünket. Közös hadgyakorlatok az NDK-ban Osztrák—olasz vádaskodás BECS (MTI) Bécsi kormánykörökben élesen reagáltak az olasz külügyminisztériumnak a dél-tiroli kérdéssel foglalkozó legújabb vádoló megnyilatkozására. A feltételezés szerint Fanfani külügyminiszter által közreadott félhivatalos nyilatkozat bírálja Klaus kancellárnak a dél-tiroli kérdéssel kapcsolatos televízió-nyilatkozatát, különösen pedig Bock alkancel- lárt, aki az olasz álláspont szerint „egyenetlenséget ákar szítani Olaszország és közöspiaci partnerei között”. BERLIN (MTI) Mint az ADN hírügynökség jelenti, augusztus 14 és 18 között Potsdam és Magdeburg térségében közös hadgyakorlatot tartottak az NDK nemzeti néphadserege alakulatainak és egységeinek, valamint az NDK-ban állomásozó szovjet hadseregcsoportoknak a részvételével. A hadgyakorlatok megmutatták a részvevő fegyveres erők nagyfokú harci felkészültségét és jó együttműködését, elősegítették az NDK nemzeti néphadserege és a szovjet hadsereg fegyverbarátságának további erősödését. A hadgyakorlaton részt vett Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződésben részvevő országok egyesült fegyveres erőinek főparancsnoka, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese, Kari Heinz Hoffmann, az NDK nemzetvédelmi minisztere, Jerzy Bordzi- lowski vezérezredes, a Lengyel Népköztársaság nemzet- védelmi miniszterének helyettese és F. Sadek altábornagy, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság honvédelmi miniszterének helyettese. A z emberiség békéje az antiimperialista, hábo- rúellenes front erejétől, nagyságától függ. Ez az erő pedig katonai, gazdasági és politikai összetevőkből áll. A katonai, a gazdasági és a politikai tényezők között számos összefüggés van, de ezek közül minden bizonnyal az a legfontosabb, hogy minél egységesebbek az antiimperialista front politikai erői, annál nagyobb mértékben, hatékonyabban tudja hasznosítani gazdasági és katonai erőit az imperializmus elleni harcban. Az antiimperialista front erőit az az objektív igazság fűzi egybe, hogy mindnyájuknak érdeke és célja a világ békéje és a népek nemzeti függetlensége. Politikai felfogásukban, országaik társadalmi berendezésében számos eltérés van közöttük, nem azonosan képzelik el a fejlődés útjait sem, de ha megvan közöttük az egyetértés abban, hogy az emberiségnek békében, és minden népnek nemzeti függetlenségben kell élnie, eltekinthetnek attól, ami őket egyéb kérdésekben elválasztja. így lehetővé válik az antiimperialista cselekvési egység. Az antiimperialista front — ha nem is gondok és nehézségek nélkül — hosszú évek óta létezik, és bonyolult viszonyok között eredményesen küzd a világbékéért. Bonyolult viszonyok között, mert úgy kell küzdeni a népek nemzeti függetlenségéért, az önrendelkezés, a be nem avatkozás, a területi sérthetetlenség elvének oszthatatlan érvényesüléséért, úgy kell fegyveres segítséget is nyújtania az imperialista agresszió áldozatainak, hogy Internacionalista egység és antiimgierialista összefogás írta: Darvast István közben egy pillanatra se tűnjön szem elől a még nagyobb veszély, a termonukleáris világháború. Ügy kell vívni ezt a harcot, hogy a világ ne boruljon lángba. Az antiimperialista szövetségi rendszer magja, legfőbb ereje a szocialista világ. Országait egyesíti a forradalmi világnézet, az azonos társadalmi rend, az érdekek ebből eredő közössége, a következetes antiimperializmus. A szocialista országok egysége, a világ kommunista- és munkáspártjainak egyetértése, valamennyi forradalmi erő akcióegysége döntő fontosságú az antiimperialista szövetségi rendszer szempontjából is. Minthogy azonban a szocialista országok közös érdekei, távolabbi céljai túlmutatnak az imperializmus elleni harcban fennálló érdekközösségen, együttműködésüknek szélesebbnek kell lennie, és valóban, sokrétűbb, gazdagabb is, mint az igen kiterjedt antiimperialista front országainak egyébkénti együttműködése. A szocialista országok egységét és együttműködését nemcsak az antiimperialista békeharc teszi szükségessé, hanem belső építőmunkájuk is. Igaz ez még akkor is, ha az egység kritériumairól vallott felfogásban az idők folyamán bizonyos változások történtek. Egykor szinte az egység elengedhetetlen feltétele volt például, hogy a szocializmus minden országában minden majdnem ugyanúgy történjen. Ez a felfogás azonban már a múlté. A szocialista építésben minden ország saját adottságaiból, hagyományaiból, feltételeiből indul ki. Az azonban ma sem tagadható, hogy a szocialista országok számára nagy előny a másik ország építőmunkájának tanulmányozása és hasznosítható tapasztalatainak esetleges átvétele. Ez azonban csak önkéntes lehet. Tagadhatatlan az is, hogy minden szocialista ország számára hasznos a másikkal, a többiekkel való gazdasági együttműködés, mert erre mindnyájuknak szükségük van. Annák a szocialista országnak is, amelyiknek erőforrásai elvben lehetővé tennék a gazdasági autarchiát, és annak is, amelyik szűkebben mért természeti kincsei miatt nyilvánvalóbb módon szorul rá a gazdasági kooperációra. A nemzeti függetlenséget, a népgazdaság önálló fejlődését sem a bilaterális, sem a multilaterális együttműködés nem sérti, hanem elősegíti, hiszen a lényeg nem a két vagy többoldalú együttműködés, hanem az azonos társadalmi rendszer. Ami pedig magát az' együttműködést illeti, a tudomány, a technika, a nemzetközi munkamegosztás rohamos fejlődése, a piacok nemzetközi ki terjedése ma lehetetlenné teszi az elzárkózást és elkerülhetetlenné az együttműködést. Az egymásközötti együttműködés egyébként nem zárja ki a kapitalista országokkal való gazdasági kapcsolatokat sem, ennek sem elvi, sem politikai akadálya nincs, és szüksége sem vitatható. Nem tagadható azonban az sem, hogy a tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatokat mindig befolyásolják a kapitalista piac törvényszerűségei, arról nem is szólva, hogy a tőkés országok gazdasági emberei számára nemcsak egyszerűen üzlet a szocialista országokkal való kapcsolat, hanem nagyon jól átgondolt és céltudatos politika is. A szocialista országok egyenkénti és közös érdekei, az antiimperialista front érdekei egyaránt nyomatékosan megkövetelik a szocialista országok egységét az imperializmussal szemben. Mivel az imperializmus vezető országainak kormánykörei eléggé világosan látják az óriási kockázatot és mert kilátástalannak tartják, ma kevéssé látszik valószínűnek, hogy vállalkozni mernének a szocialista világrendszerrel való frontális összecsapásra. Ök is tudják ugyanis, hogy ez termonukleáris világháború lenne. Az imperializmus azonban még ma sem tartja visz- szavonhatatlannak a világban végbement történelmi változásokat; a szocialista világ- rendszer létrejöttét és a gyarmati rendszer széthullását. Erről tanúskodnak a helyi háborúk, a Vietnam elleni agresszió, az Izrael által elkövetett agresszió, a puccsok, és neokolonializmus egyéb akciói, a különböző imperialista provokációk. A helyzet any- nyiban változott, hogy — felismerve a világháborúval járó kockázatot — az európai szocialista országokkal szemben e pillanatban nem a háborús fenyegetés módszerével operálnak. Ebből nem következik, hogy a szocialista országok külpolitikai együttműködésének parancsoló szükségessége csökkent. Nem csökkentek az együttműködés lehetőségei sem. Megvan minden objektív politikai és gazdasági feltétele, megvan az érdekek objektív közössége, noha ez utóbbit szubjektív nézetek helyenként elhomályosítják, vagy tévesen értelmezik. A nemzetközi szolidaritás, az álláspont azonossága, a közős cselekvés nem csorbítja, hanem szolgálja és jól szolgálja a nemzeti érdeket. Nem fordulhat elő, hogy egy szocialista ország saját valódi, — és nem vélt — nemzeti érdekeinek szolgálatával csorbítaná, vagy károsítaná más szocialista ország nemzeti érdekeit. Sőt, egy marxista—leninista alapon nyugvó internacionalista külpolitikát folytató szocialista ország nemzeti külpolitikájának minden sikerét élvezi és élvezheti valamennyi szocialista ország. Másfelől mindén szocialista ország nemzetközi súlyát, tekintélyét növeli és nem csökkenti, ha szolidáris egységben van a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, ha mint ilyennel tárgyalnak és egyeznek meg vele. Az egységben rejlő erő tekintélyt ad mindenkinek, aki részese az egység kikovácsolásának. Ezekből az elvi megfontolásokból az is következik, hogy hasznosak azok a tanácskozások, amelyeken két vagy több szocialista ország, két vagy több kommunista párt nemzetközi kérdésekben beható vita után állást foglal. A mai, a néhány év előttinél jóval bonyolultabb, több veszéllyel terhes nemzetközi helyzetben különös fontossága van annak, hogy a szocialista országok és a kommunista pártok tanácskozzanak, közös álláspontot alakítsanak ki és egységesen cselekedjenek az emberiséget érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Ez kötelességük népeikkel, a szabadságukért harcoló, függetlenségüket védelmező népekkel, az egész emberiséggel szemben. 17082727
