Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK* AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXUL ÉVF. 1M. SZÁM ÁRA: SO FILLER 1961. AUGUSZTUS 20. VASÄRNAF ÜNNEPI FÉMEK Hetek óta az ünnepi készülődés lázában ég az ország. Az alkotmány ünnepének, a felszabadulás ünnepe mellett második legnagyobb nemzeti ünnepünknek, közeledtére megélénkült a munka gyárakban. üzemekben, bányákban, földeken és hivatalokban. Szinte naponta érkeztek a felemelő, buzdító, lelkesítő hírek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50..évfordulója alkalmából kezdeményezett versenyek eredményeiről. Érthető ez, hiszen a Nagy Október nélkül nem iktathatta volna törvénybe az alkotmányt, az új államalapítást az országgyűlés, és a munkás—paraszt állam ereje, elvi szilárdsága, haladó szelleme nélkül nem készülhetnénk szabadon és bántatlanul a legnagyobb nemzetközi ünnepre. S érthető az is, hogy az ünnepi készülődés hírei színes és pompázatos eseményekről, fényés megmozdulásokról és népünnepélyekről is tudósítottak, amelyeken szabadságának törvényét ünnepli a felszabadult nép. Mint minden nemzeti ünnepünkön, ezen is büszkén tekintünk országunk csodálatosan szép fővárosa felé és a gondolattársítás, a képzelet az Országház egészében és részleteiben egyaránt lenyűgözően szép épületét és a Citadella görögtüzét, a tűzijáték sokszínű csillagfényeit idézi elénk. De a népünnepélyek, parádék, az országszerte fellobbanó ünnepi fények csak külsőségei a nagy ünnepnek. Gondoljunk csak arra, hogy a Citadelláról a felszabadulást megelőzően is lőttek már fel sokszínű rakétákat, augusztus 20-át is ünnepnek nyilváníttatták, de más tartalomról terelték el a figyelmet a káprázatos fények a múltban, és más, gazdagabb tartalomra világítanak a mai tűzijátékok. Nem véletlenül állanak mai ünnepségeink középpontjában a gyakorlatot jelképpé avató munkás—paraszt találkozók. S az sem véletlen, hogy ezen a napon a munkás—paraszt összefogást, a két legnagyobb osztály szövetségét is mindenütt felidézik. Leraktuk a szocializmus alapjait, legfőbb célkitűzésünk a szocializmus mielőbbi teljes felépítése. S a nép alkotmányának tör vény beiktatása óta óriásit változott életünkben a történelmi osztályok szerepe. A munkásosztály hazánkban nem a láncot hordó, kiszolgáltatott proletariátus többé, megszabadult a kizsákmányolástól, dolgozó népünkkel együtt a termelési eszközök birtokosa, aki munkaerejét már nem bocsátja áruba. A parasztság is az átalakulás folyamatát mutatja: egyszer s mindenkorra szakított a kisparcellás, magántulajdonon alapuló gazdálkodással, a kezdetleges technikával, s a szövetkezeti szocialista tulajdon alapján gazdálkodik. Lényeges változáson ment át értelmiségünk is, mert fejlődésünk állandó kísérője, hogy elmosódnak a határok a különböző osztályok között, amint fokozatosan megszűnőben vannak a város és falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbségek, hogy majdan a kommunizmusban teljesen eltűnjenek. A munkásosztály és a szövetkezeti parasztság megbonthatatlan szövetsége, a párt, a munkásosztály vezető szerepe mellett, alapvető politikai és társadalmi-gazdasági tényező célkitűzéseink megvalósítása érdekében. Most, hogy jelentős formai változások előtt állunk és az új gazdasági mechanizmus bevezetésének előkészítése foglalja le időnket, és hatja át munkánkat, ez a szövetség különös jelentőséget kap. A munkások és parasztok közeledésének újabbnál-újabb jeleivel találkozunk. Külsőségekben ez úgy nyilvánul meg, hogy gyárainkban több gépet, ruhát, cipőt és különféle fogyasztási cikket gyártanak, és ezáltal közelednek a fogyasztók érdekeihez: tehát üzleteink kirakatai megtelnek jóminőségű'és sokféle áruk mintadarabjaival. Parasztságunk pedig bőségesen termeszti a búzát, hogy asztalunkra foszlósabb és fehérebb kenyér kerüljön. De ez a külsőség egyúttal lényege is fejlődésünknek, és kifejezője annak, hogy a munkásosztály példája nyomán minden munkaterületen új, öntudatos fegyelemnek kell kialakulnia, ami végső soron nagyobb bőséghez, dolgozó népünk életszínvonalának szakadatlan emelkedéséhez vezet. Mi rejtezik azonban emö- gött? Dolgozó osztályaink egymásrautaltsága mind a fogyasztási igények kielégítésében, mind egymás segítésében, ahhoz, hogy munkánk hasznothozóbbá, eredményesebbé váljon. Így segítette a munkásosztály gépeivel, politikai erejével hozzá parasztságunkat, hogy szakítani tudjon szétforgácsolt, nehéz életével. Így jutott el dolgozó szövetkezeti parasztságunk odáig, hogy történelmi tényezővé váljon, és olyan fejlődést mutasson fel, amely első és egyedülálló azóta, amióta földet művel az ember, hogy magot vessen bele. S az idei esztendő különös sorsforduló előrehaladása útján: megszületett a nyugdíjtörvény, és ezáltal a nyugdíjas paraszt, szilárd alapokon nyugszik a betegbiztosítás, s amire ezer esztendőre visszamenőleg hiába keresünk példát: táppénzt kap a növénytermesztő és állattenyésztő, ha betegség akadályozza munkája végzésében. Határozat született, hogy a harmadik ötéves tervben jobban emelkedjék parasztságunk életszínvonala. Az idén először megtartották az Országház legdíszesebb termében kongresszusukat a tsz- tagok. A munkásosztály legmesz- szebbmenőbb támogatásának eredményei ezek, amelyek megértésből, politikai és gazdasági éleslátásból fakadnak, de amelyek visszahatnak a munkásosztály, egész dolgozó népünk életére. Elegendő az idei nyári munkákra utalnunk, amikor szövetkezeti parasztságunk a gépekért, a vegyipari termékekért bőséges terméssel, gyors és veszteségmentes aratással mondott köszönetét a baráti támogatásért. Erre és sok másra világítanak ma ünnepségeink fényei. S ez rejlik a kézfogás mögött, amikor a munkás—paraszt találkozókon patronáló és patronált kezet szorít egymással. Mert ha egy-két külsőség át is öröklődött a múltból, a lényeg alapvetően megváltozott. S ha ezen a napon történetesen István királyra emlékezünk, akkor olyan uralkodót idézünk magunk elé, aki a maga korában az államalapítást illetően a haladást képviselte, amint mi is a leghaladóbb rendszert, a Szocializmust választottuk társadalmi rendünknek. A rendet, amely közel hozza egymáshoz a képességeit szorgalmasan kifejtő dolgozó embereket. Lakos György Törienalini narancs (3. oldal) Hervad! pipacs... (4. oldal) Ülvén év emlékeiből (5. oldal) SBTC—Csepel 2:2 (6. oldal) Szerelik a Vosztok 1-et Szombaton reggel újabb három vagon érkezett Budapestre „A szovjet tudomány és technika ötven éve” kiállításra szánt anyagokkal. Ezzel a már Budapesten levő kiállítási anyag mennyisége meghaladja az ezer tonnát. A Budapesti Nemzetközi Vásár területén, a kiállítás leendő színhelyén egyébként szombaton is teljes erővel folyt a munka. A Vosztok 1. tartóállványa már az előkészített sínpályán nyugszik. A több mint negyven méter hosszú űrhajót az Építőipari Gépésítő Vállalat' emelő bikát fektetik majd rá a tartóállványra. A jövő év január elsejétől a* ötszázalékos eszközlekötési Járulékot olyan berendezések után is fizetni kell, amelyeket a vállalat nem használ ki. Ez eleve a nyereséget csökkenti. Érdeke tehát minden vállalatnak a gépek teljes kihasználása. Az Acélárugyárban például úgy gondoskodtak a rúdhúzó üzem kapacitásának kiaknázásáról, hogy a Szovjetuniótól nagymennyiségű bérmunkát vállaltak. Képünkön: az elkészült rúdacélt ládákba csomagolják, hogy utána rendeltetési helyére szállíthassák (Koppány György felvétele) Elismerés és köszönet dolgos népünknek A* Elnöki Tanács elnökének ünnepi köszöntője Hagyomány és törvény szentelte nagy nemzeti ünnepünkké augusztus húszadikát. A magyarság ezer év előtti államalapításának emléke és mai szocialista társadalmi rendünk alaptörvényének, Népköztársaságunk alkotmányának születése jelképesen egyaránt e naphoz fűződik. Mi sajátunknak érezzük és ápoljuk mindazt a hagyományt, ami Magyarország történelme során dolgozó népünk javát és az egyetemes emberi haladást célozta. Örömmel tölt el bennünket, hogy régmúlt történelmünk nemzeti nagyságainak nemes célkitűzései sorra-rendre megvalósulnak. Népünk kizsákmányolása, jogfosztottsága ellen vívott harcunkat sikeresen megvívtuk és új, szocialista társadalmat építünk. Ma a magyar nép független hazában, szabad életviszonyai között, soha nem tapasztalt sikerrel végzi az országépítés nagy munkáját. Az ember elnyerte méltóságához illő, alapvető jogait, megszabadult a kizsákmányolás, elnyomás, a tudatlanság és kivetettség rémétől. Országunkban szocialista törvényesség uralkodik. Saját hatalmára, a gazdaság szilárd alapjaira, növekvő' anyagi és szellemi gazdagságára támaszkodva, a nép erkölcsi és politikai egységben követi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt mutatta utat, új tervei, nagy elhatározásai, a szocializmus teljes felépítése felé. A szocialista demokratizmus kimagasló megnyilvánulása volt ez év elején a nép által szervezett és ellenőrzött országgyűlési és tanácsválasztás. A Hazafias Népfront programjára leadott hétmilliós szavazattal mintegy százezer, közügyekért szívesen tevékenykedő dolgozó került a központi és helyi állami vezetésbe. Ez is fényesen bizonyítja, hogy egész népünk céljai, tennivalói azonosak. A haza felvirágoztatása, a szocializmus építése a magyar nép nemzeti egységének kiapadhatatlan forrása lett. A munkában és az életben mi nem a különbségeket, hanem a közöst állítjuk előtérbe. A nemzeti összefogás céljaiban egymásra találtak munkások, parasztok, értelmiségiek, párttagok és pár- tonkívüliek, a legkülönbözőbb foglalkozású és világnézetű emberek, akik eszükkel és szívükkel, tetteikkel és munkájukkal országunk felemelkedéséért és benne egyéni boldogulásukért dolgoznak. Az elhatározott ütemben halad a gazdaságirányítás reformjának előkészítése. E nagyjelentőségű intézkedést a nép egyetértésével, vele együtt tesszük meg. A reform céljaiban a szocialista demokrácia erősödése, a fokozott bizalom jut kifejezésre. Hazánk minden állampolgára biztos lehet benne, hogy ez a fontos politikai feladat szorgalmas munkával, okos és emberséges vezetéssel, párosulva a munkások, szövetkezeti parasztok, az értelmiségiek kezdeményező és alkotóképességével meger- leli szép gyümölcseit. Jövőbe vetett bizakodásunkat helyes célkitűzéseinkre, népgazdaságunk erejére és állandó fejlődésére építjük. A népgazdaság több fontos területén a múlt évben kedvező eredmények születtek. A nemzeti jövedelem az előirányzottnál nagyobb mértékben, mintegy 8 százalékkal emelkedett, nőtt a termelékenység, a korábbi éveket meghaladó mértékben csökkent a termelési költségek színvonala. Az idei év első felében szerzett tapasztalatok arra mutatnak, hogy népgazdaságunkban magasabb- színvonalú és gyorsabb ütemű fejlődés folytatódik. Már az új szellemnek megfelelően nagyobb figyelmet fordítanak mindenütt a helyi tartalékokra és lehetőségekre, a technika és tudomány jobb kihasználására, a takarékosságra és a korszerűsítésre. Az előforduló kisebb-na- gyobb gondok és bajok ismeretében minden szinten érezhetőén fokozódik az emberekben a felelősségérzet a rendelkezésükre álló anyagi és szellemi erőkkel való okos gazdálkodásban. Alkotmányunk ünnepén e szép augusztusi nap másik hagyományos jelképe is előttünk áll: asztalunkon az új kenyér. Ez hagyomány és minden évi munkánk gyümölcse. Az új kenyér dicséretével megter- melőinek, a földek szorgalmas dolgozóinak nélkülözhetetlen munkáját tiszteli és becsüli a magyar nép. Az időjárással az idén sem dicsekedhetünk, kenyerünket ennek ellenére teljes mértékben megtermeltük — az Idén még előbb, jobb minőségben és eredménnyel, mint tavaly. Már nyugodtan mondhatjuk, hogy ez nemcsak az idei év jó munkájának velejárója, hanem a fiatal mező- gazdasági nagyüzemeink erejének, fejlődésének beszédes ténye, eredménye. A _mező- gazdasági termelés évről évre való növekedése is szocialista mezőgazdaságunk magasabb színvonalának bizonyítéka. Az iparban és a mezőgaz^ daságban, a kultúra és az egészségügy, s az élet minden egyéb területén is szép eredményekről számolhatunk be. Elismerés és köszönet érte dolgos és tehetséges népünknek. Céljaink világosak és lel- kesítőek. Érdemes értük dolgozni, erőnk és tudásunk legjavát adni. Terveink szerint építjük gazdaságunkat. Fejlesztjük társadalmunk politikai szervezetét, erősítjük a népi hatalmat, a munkás- osztály és a parasztság szövetségét, nemzeti egységünket, szélesítjük a szocialista demokráciát. Lehetőségeinkhez mérten növeljük a nép jólétét, szépítjük, gazdagítjuk életünket. S mindez azért lehetséges, mert szociálisa társadalmi és gazdasági re ,d- ben élünk, ahol a legszole- sebb, az alkotmányban is törvényesített lehetőségek nyíltak, s nap mint nap nyílnak meg minden állampolg; számára, aki társadalmi kö1 lezettségeit teljesíti és becs (Folytatás a 2. oldalon)
