Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-16 / 166. szám

július 16 vasárnap. Nöe«*B 1967 9 Nemea Györgyi Németh Árpád: Tengerparti sétány Benedek B. Istvánt SZATYOR Minden vágya egy vízi* ez a tízes pedig Gyökérnek, vette ki fölényesen Szigeti és pisztoly volt; olyan, ami mű- — magyarázta. bevonult a szobába. Kényel­anyagból készült és tíz mé- uAlir,f .f , . . mesen elhelyezkedett egy térről is pontosan el lehet nJtLili* m » széken> aztán elmesélte, hogy vele találni a lányokat. Zt írl , e8, itt íárt «te, de Zoli marná­™ íVy-k.e" a ía nem engedte be, mondván Szigetivel^ szaladtak felfe- ***. , « reszt sem hogy Zoli rosszul lett vala_ le a lépcsőn, amikor az el- az 'Neszben. Kezet zseb- mi süteménytől és alszik, ső emeleti fordulóban meg- r* du®ta>. kitapogatta a pénzt. Nyár volt; szünidő Nem tí FEES? gondolt , is ez a lényeges, inkább az, vesz ^ h0gy kCttŐt ami másnaP délelőtt tör­*• tént. Ahogy hazafelé jött a — Na, esao! — vetette térről, egy kis cédulát vett oda Szigetinek és elindult, észre a kapualjban. Füzetből — Várjál! _ rántotta visz- kitépett kockás papírra Irta .... . sza a fiú. — És ezzel mi valaW. rossz helyesírással, a öregasszonyt, aki eppen be- lesz? _ mutatott kiürf_ reménykedő sorokat, ment egy ajtón. Szigeti fog- tett penzt^c""W — Eldobjuk — vonta meg a vállát. Már nem érdekelte semmi, egyedül akart lenni a pénzével. Szigeti legyintett — Jól van, majd elinté­zem magam — ezzel elindult , .. . . . . a másik irányba. Csak fél k°íen befordultak: két füllel hallotta, hogy Szigeti Alatta egy név és egy dm. utcába, de amíg szaladtak, „tán- nrrtíi- Hzi.,tárT __ __ m egváltozott a város. A más- hozzáiuk ' — Sápadt vagy öregem — nozzajuk. vetette oda a bátyja, amint öt játékboltban is járt, de hazaért vízipisztolyt sehol sem ka- — Olvastad? — kérdezte pott. „Kifogyott” — mond- félénken. ták az eladók. „Nézz be — Igen — válaszolta Kar­Öcsi holnap” — ajánlotta esi. — Többet ilyet ne csi­egyikük. Hazaért, ekkor ju- nálj, mert tolvaj lesz belő- tott csak ismét eszébe a led. get, Szigeti szerencsésebb volt. tolvajlás. Csak a bátyja volt Csendben álltak egymás mert ó egy rettenetesen ko- otthon, készülődött valahova, mellett. pott pénztárcát emelt ki be- * ügyet sem vetett rá. Aztán évek teltek d, s ő 16IC- - Karcsi! Kell pénz? - még sokat gondolt az esetre —Fussunk! — szólt Szlge- ment be a fürdőszobába a ti, aki a dolog kezdete óta fésülködő bátyjához és oda- magához ragadta a vezetést, nyújtott neki két húszast. ^‘,u^.r<?ttak a kapun, közben — Hát te meg honnan sze- az öregasszonynak az alakja, beleütköztek egy asszonyba, rezted? _ vette el a pénzt ügy gondol vi,ssza rá< ahoJgy aki szitkozódva fordult utá- és barátságosan látták a táskát. Nem is tás­ka volt az, szatyor. Túlmen­tek rajta, de aztán lelassí­tottak. Körülnéztek m lép­csőházban. A hú üres ilyen­kor délelőtt. Csak a másik udvar átjárójában láttak egy ta meg a szatyrot. A kapu­ban a házmesterrel találkoz­tak. Kézdi bácsi végig né­zett rajtuk, de ezt a gyere­keknek amúgy is fenntartott szigorú pillantásával csele­kedte. Ügy kétszáz métert tettek „SZEGÉNY ÖZVEGYASZ- SZONY VAGYOK. TEG­NAP DÉLBEN ELVE­SZETT A SZATYROM. SZÁZHETVEN FORINT VOLT BENNE. ARRA KÉ­REM A BECSÜLETES.. kor közömbös, vagy inkább barátságos utcák elsötéted­tek. Végül bementék egy kapu alá és izgatottan kotortak bele a szatyorba. Zoltán krumplit tapintott és zöldsé­Szabályos tolvajlás volt az, nem vitás. Még ma is előfordul, hogy néha felvillan előtte annak • 1 • . 4* 1' e n . < W VCICgCtvC l/űllc A J tifren alltak Öccse vállát. Zoltán hebegni bér. nuk. ____ c sak meg, leültek egy pad iezdett valami pénztá^ól! amit találtak. Karcsit túlzot­tan nem érdekelték a részle­veregette tanáraira emlékezik az em­Mandu lesműtét EGY JŰNIUSI vasárnap ismertem, mert ő Pesten járt Magda, szőke és fényes sze- egyetemre, amikor én még mű kolleginám javaslatára óvodás voltam, kirándultunk a Római-fürdő- Megállt és átkarolta nyá­ré. Szerinte kitűnő hely ar- kamat, ra, hogy egyik kollokviu- * műnk anyagát átvegyük. Ott Nagy gondot okozott: hon­tudtam meg, hogy egy húsz- nan kerítsek pénzt a man- éves lány kollokvium nélkül dulaműtétre. Elhatároztam, is sokkal nagyobb jártas- hogy nem törődöm vele. sággal rendelkezik a csóko- Egészségesnek éreztem ma- lózásban, mint egy húszéves gamat, és semmi kedvein fiú, aki akkor — három év- nem volt újra kórházba fe- tizede — én voltam. Mikor küdni. Magda, aki vizsga-ké- az alkonyi Duna-parton gya- szülődésre hivatkozva, újab- log hazafelé bandokoltuhk, ban ritkán találkozott ve- Magda karjába öltött kezem lem, feltűnő buzgalommal időnként véletlenül hozzá- kardoskodott a műtét mel­ért ruganyos kebléhez. A lett hűvösödő estében is elvisel- — Ez a Schulz hatökör — hetetlen forróságot _éreztem. jelentettem ki dühösen. — Magdának tetszett, hogy így a mandulához különben se tűzbe hozott, s nagyon cső- ért. dálkozott, amikor másnap a — Schulz nagyon jó orvos Korányi-klinika egyik ápoló- _ mondta Magda —, s na- nőjével telefonoztattam neki: gyón a lelkemre kötötte, délelőtt nem megyek elő- hogy bent ne hagyd a man- adásra, mert az éjszakát duládat, mert újra kaphatsz csaknem 40 fokos lázzal fet- egy torokgyulladást. Aztán rengtem végig. Reggel az or- megfulladsz, vos megállapította, hogy to- — Ezt szeretnéd. Illetve rokgyulladásom van, bekül- szetnétek. dött a klinikára, s ott tartót- Magda fel volt háborodva, tak. — Te tisztára megőrültél! Három hétig feküdtem a Nem is tudom, miért vagyok klinikán. Magda néhányszor veled... meglátogatott; nyári ruhába Átláttam, ha Magda eny­jött, alatta alig viselt vaia- nyíre ragaszkodik az operá- mit. Kezelőorvosomnál, egy dóhoz, alá kell vetnem ma­magas — nálam jóval maga- gam a műtétnek, még ha De- sabb és idősebb — férfinál lehalok is. Kijelentette: ha többször érdeklődött áliapo- szegénységi bizonyítványt tóm iránt. Schulz tanársegéd szerzek, ő egy orvos-ismerő- nagyon kedves volt hozzá, se révén elintézi, hogy egy Egyszer — akkor már fent fillérbe se kerüljön az ope- jártam — láttam, amint be- rádó. tessékelte szobájába. Magda Mi sem volt könnyebb, félóra múlva jött ki az orvo- mint szegénységi bizonyít- si szobából, még egyszer be- ványt szereznem, mert szü- nézett hozzám, s közölte ve- leim nan éltek, albérletben lem, hogy Schulz doktor sze- laktam, s Összjövedelmem ha- rint pár nap múlva teljesen vi negyven pengő volt; ezt jól leszek, de hamarosan egy csúcsosfejű második gim- ajánlatos lesz kivetetnem a nazista tanításáért kaptam, mandulámat. Nagyobb gondnak tűnt az Négy nap múlva elenged- orvos-ismerős nekem. Magda tek a klinikáról. Magda ér- aem ,aru]ta ^ “ lUet?; tem jött, hosszan tanácsko- Könyörgésemre csak annyit zott Schulz doktorral a szó- f®** egy, bájában, ahonnan feltűnően ^nk alkalmával odavitt a vidáman lépett ki. Belémka- Eerenctok templomának aj- rolt, elvette aktatáskámat, és tájához, letérdelt az aszfalt­on, Schulz doktor előtt szá- « Szen‘ Ferencre meges- jon csókolt. kudott: az ismerős orvos nem ,, , .... Schulz doktor. — Na, most már elhiheti, hogy egészséges — mondta |#.i elég rideg, hivatalos hangon kezelőorvosom. — De a mari- JÜLItJS VÉGÉN keröl- duláját mielőbb dobassa ki! tem be az egyik kórház gé- — tette hozzá csaknem pa- gészeti osztályára. A felvéte- rancsolóan. — Magda, erre U Irodában egyetemi indexem maga Is ügyeljen — fordult és szegénységi bizonyítá­sokkal barátságosabban sze- nyom bemutatása után húsz relmemhez, kezet nyú’tott, s fillért fizettettek velem bement a szobájába. holmi nyomtatványok ára­- Miért szólított a ke- kén* « kezdési díjként, resztneveden? _ kérdeztem Egyéb összeg nem terhel ­mondották —, ennyibe kerül a műtét. „Ennyit a bolond­a lépcsőn lefelé­Magdától menet. — Te csacsi! — nevetett Magda. — El Is felejtettem mondani: képzeld, ő is bajai, a múltkor tudtam meg, egy íaíembér “ WmuteVozott ‘ utcában laktunk, csak nem nak is megér” — gondol­tam. A műtő előtt az én orvo­som, 26 év körüli magas fia­támlájára. — A szatyrot otthagytad? — szólalt meg nagy nehezen Zoltán. Szigeti bólintott. tek. Tizedszer is megfésülkö- dött, barackot nyomott öcs- cse fejére és elment. n.oir „„h k„„ A lakásban egyedül egyre Csak krumpli volt ben- rosszabbul érezte magát. Iz­ne’ zadt, szédült, megpróbálta végiggondolni az eseménye­ket, és minduntalan Kézdi bácsi, a házmester szigorú képe jelent meg előtte. Osz- szekuporodott az ágyban. — Kisfiam, mi történt ve­led? — ébredt arra, hogy fö­léje hajolt anyja. — Semmi, semmi bajom! — hadarta gyorsan és felug­rott. Szegőné azonban visz­— Nyisd már ki! — sür­gette Zoltán barátját — Félsz, hogy meglógok? Végül Szigeti előszedte zsebéből a zsákmányt. Egy százas volt benne, egy ötve­nes, meg egy húsz forintos. Apró egy fillér sem. A bank­jegyeket volt tulajdonosa ki­csire hajtogatva, egészen a tárca mélyére dugta. — Nem rossz — forgatta szanyomta az ágyba, hőmé a pénzt Szigeti. rőt dugott a hóna alá. A sarki közértben felvál- Mielőtt még édesanyja or­tották a százast, majd visz- vost hívott volna, azt lódí- szamentek a térre. tóttá, hogy talált egy forin­— Tessék, ez a tied! —* tot a konyhaszekrényben és nyújtott át neki nyolcvan mignont vett érte. Biztosan forintot. romlott volt és az okozta a — Miért csak ennyi? — bajt. kérdezte ekkor Szigetitől, Szigeti másnap reggel tíz aki még mindig kezében tar- óra tájban állított fel hozzá, tóttá a pénzt. Kezében ott volt a tegnapi — Miért? — nézett rá ér szatyor. WUenül. — Nyolcvan nekem, — Nyugi öregem! — ne­Bojtor Károly: Halászok — Doktor Simonyi. Szeret­nék egy nagyon rövid műté­tet. Ne tartson tíz percnél tovább. — Miközben a mű­szerek, hatalmas csipeszek, fogók, ollók s ismeretlen rendeltetésű csillogó szerszá­mok egész arzenáljára esett tekintetem, az orvos, bent a műtőbe még hozzátette: — És lehetőleg vél* nélkül sze­retném csinálni. — Természetesen... Magam is ezen a véleményen va­gyok. .. A fiatal, csinos műtősnő­vér leültetett egy székre, s miután az orvos gondosan bemosakodott, megkezdődött a rövid és vértelen operá­ció. A nővérke a hátam mö­gé állt, fejemet gyöngéden, szinte anyásán kebléhez szo­rította, megsimította a haja­mat, és sajnálni kezdtem, hogy olyan rövid lesz a mű­tét. Aztán jöttek a hosszú in­jekciós tűk: már egész cso­korra való állt ki legyező- szerűen a számból. Egyre jobban fúrtam hátra fejemet a nővérke oly édesnek tűnő mellébe, amely odaadóan és lágyan helyezkedett. kemény koponyám alá. Már elmúlt tíz perc és ahogy avatatlanul megítél­tem, a műtét tr.ég a kezdet kezdetén tartott. — önnek nagyon Izmos nyelve van — jelentette Ki az orvos, s mintha megvetés rezgett volna a hangjában. — Kérem, ne, emelje fel mindig a nyelvét! Nem lá­tom a manduláját. Simonyi doktor mintha in­gerült lett volna, s észrevet­tem, hogy homlokán, a haja tövénél kis verejtékcseppek képződnek. Próbáltam nyel­vemet leszorítani, de valami titokzatos erő. tiltakozásként nem engedte, hogy akaratom érvényesüljön. A szám körül, az odatar­tott tálban, az ölembe he­lyezett viaszosvászon köté­nyén s a földön Is minden csupa vér volt. A rövid es vértelen műtét — mint utóbb pontosan megállapí­tottam — kereken negyven­öt percig tartott, s annyi vért vesztettem, hogy csak két oldalról támogatva tud­tam eljutni az ágyamhoz. Délután Simonyi doktor meglátogatott. Nagyon na- rátságos volt. s elmagyaráz­ta, hogy az operáció előtt kötött megállapodásunk azért nem vált be, mert én raxon- cátlanul viselkedtem, a nyel­vemet nem szorítottam le — azért tartott tovább a mű­tét, s ezért volt az a néhány csepp vér. — De most már kutyabaj! — s apásan megpaskolta ai- comat. Aztán feltűnő ér­deklődéssel faggatni kezdett életkörülményeimről. Én gyenge voltam, beszélni is alig tudtam, így hát ő cse­vegett, magáról. így tudtam meg, hogy Bajára való. Mintha éles kés hasított volna belém. A gyanú késs, amelyet élesebbnek és fáj- dítóbbnak éreztem, mint az operáló kését. Fürkészni kezdtem arcvonásait, s mint­ha hasonlóságot fedeztem volna fel arca és Schulz dok­tor arca között. Vagy csak lázas vagyok és képzelődöm? Hát mért ne lehetne ő is bajai? Ahogy Schulz doktor és Magda is az? Búcsúzott, s én úgy érez­tem, hogy ezzel a gyanúval egy pillanatig sem maradha­tok magamban egyedül. Ki­csit felemelkedtem a párná­ról, megragadtam a kezet, és dadogva ezt mondtam: — Ne haragudjék... ha már ennyit beszélt doktor úr magáról, megkérdezném: nem Schulznak hívták azelőtt? — De igen. Talán Ismerős Baján? Schulz tanársegéd, aki magát ide ajánlotta, a bátyám. O, az ördög tudja, miért, ragaszkodik a családi névhez. Hat napig voltam bent a kórházban. Ez alatt Magda egyszer sem látogatott meg. Nagyon rossz jelnek vettem. Csak nincs valami baja? A lakásán nem találtam, mert hazautazott a szülei­hez Bajára. Kimentem a kli­nikára, és megtudtam, hogy Schulz tanársegéd szabadság­ra ment: hazautazott Bajá­ra. Aztán még sokfelé el­mentem, és megtudtam, hogy Magda azért esküdött meg nekem a Ferenciek templo­mának kapujában, mert sose volt római katolikus. Meg­tudtam azt is, hogy Magda és Schulz az én torokgyulla­dásom lázában ismerkedett még, azelőtt sose látták egy­mást, és soha nem laktak egy utcában. ÉS VÉGÜL megtudtam, hogy Simonyi doktor akkor vett ki először életében man­dulát egy emberi torokból, amikor az én számba £uet,a gumikesztyűs pracliját. Ezért került nekem csak húsz fil­lérbe az egész ügy, s ezért játszott olyan készséggel Schulz doktor az öccse ke­zére. Persze, valakin csak kell kezdeni az operálást. .. Noha az en mandulámat nem is kellett volna kiven­ni. ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents