Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

1967. július !). vasárnap N08BÍ 0 3 Nézni jó — figyelni szükséges Vannak időszakai életünk- frontra és csukott verandát lyett. Feltűnt az is, hogy sok nek, amikor szinte „hivatal- az udvar felől. Nagy utána- a csinos lány, de kicsit tűi­ből” számadást készítünk járásába került, amíg két fa- tápláltak, süldőlány létükre társadalmi változásainkról, a luval arrébb sikerült téglát máris domborodik a hasuk, fejlődés külsőségekben is le- vásárolnia, s végre úgy gon- Viszont a sok csinos lány mérhető fokozatairól. Jó ez, dolta, megbirkózott a nehe- között kiváló, kitűnő szépsé- hogy felmérjük, mennyi új zével. Pedig a java csak ez- get egyet sem találtam...” gyár, üzem, lakópalota és után következett, amikor a Szubjektív és tréfás kicsen- családi ház épült, milyen mi- téglával megrakott vagon gésű megjegyzés volt ez. nőségi változások mentek megérkezett és a vasút fel- mégis elgondolkoztató még a végbe a szocializmus alapja- szólította, hogy nyolc órán cigánykérdés behatóbb vizs- inak lerakásával mindennapi belül rakodjon ki. Elindult a gálata esetén is a strandoló életünkben, még a legelrej- faluba, hogy segítséget ke- cigányság! S talán abban is tettebb falun is és, hogy mily ressen a munkához, de vagy van valami jellemző, hogy a mélyen belehatolt tudatunk- ráérő embert nem talált, teltkarcsú jóltáplált lányok ba a demokrácia, a közösségi vagy ha talált is „szabad” vannak többségben! Mert szemlélet és mindaz, ami embert, az nem vállalkozott nem rossz az, hogy beesett modern életünk szellemét a nehéz és kellemetlen mun- mellű, csont-bőr vékonyságú, sugározza. Nem jó viszont, kára. Végülis: családon belül sápadt kislányokat már csak hogy hétköznapjainkon meg- kellett megoldaniuk a rakó- elvétve lehet látni! feledkezünk kissé az efféle dást az asszonyok és gyere­összehasonlító műveletekről, kék bevonásával. A negyedik utas, egy gör­mert hovatovább úgy véljük, nyedt hátú, falusi körzeti hogy ahová a felszabadulás Ez a történet viszont orvos, a tréfás megjegyzéshez óta nőttünk, az már annyira eszembe juttatta a berceli kapcsolódva nagyon komo­természetes, mint a technika, sütöde vezetőjének panaszát, lyan három évtizedes tapasz- „ tűrmpiösi eszközök örökké 6ki szinte kísértetiesen ha— talataira támaszkodva állapi— tar tó tökéletesedése^ sontó helyzetről számolt be, tóttá meg, hogy bizony a há­amikor két vagon szén fuvar- ború előtt tömegével kezelt Természetesen 60k abban levelét kapta kézhez. Itt a tüdőbajos gyermekeket, fő- az igazság, hogy a jót köny- mellékes munkaalkalom! Itt leg törékeny kislányokat. S nyebb megszokni, mint a nél- a viszonylag magas nap- bár csökkent a betegségek külözést, de az is igaz, hogy szám! És lám, senki se töri száma, hatékonysága, nem a személyes és az anyagi magát. Pedig a fülke utasai mondhatja, hogy a betegei biztonság jóérzése nem ho- között is voltunk néhányan, kevesebben lennének. A tsz- mályosíthatja el a családi akik a háború előtt a fiilé- tagok társadalombiztosításá- otthonokba behatoló fordulat rés napszámra is úgy csap- val jelentősen megnöveked- alapvető politikai és társa- tunk rá, mint a héja, nehogy tek gondjai. Reggel univer- dalmi okait. Ha nyitottabb valamelyik rászorult társunk zális vizsgálatokat végez, es­szémmel járnánk, akkor job- megelőzzön. Ki hitte akkor, te fogorvoskodik, a közben ban is látnánk az utat, ame- hogy jöhet még idő, amikor levő időben fekvő betegeit lyet megtettünk és véletlenül nem lesz divat a napszám és látogatja. Akik azelőtt soha se jutna eszünkbe, hogy jo- a jóban is válogatni fognak! fel nem keresték, most fej- gos vagy vélt sérelmeinket, a , fájással és enyhébb fogfájás­fejlődésben is előbukkanó hi- A. másik utas, egy ötven ev ^ megjelennek a rende­bákat (mert ki tagadná, körüli, csontos, lapos muu- lőjében. Nem szólván az idő- hogy ilyenek is vannak!) kisasszony, a manapsag koz- gebbekről, akik könnyelműen megkíséreljük mindjárt nagy- ismert nagymama-problémát elhanyagolt, évtizedes beteg- könnyelműen és meggondo- boncolgatta. Elmesélte, hogy gégéikét szeretnék hirtelenjé- latlanul a társadalom nya- az eeJ,. lParvi“eken a fiánál ben kikúráltatni, megszüntet- kába varrni. refg^ hattol es- nb g errői paraszt rokonaim , í* hétig, szeretett kisunoka- jutottak eszembe, akik ara- Amit eddig leírtam, tulaj- javai morzsolgatta napjait. A tás-cséplés idején tüdőgyul- donképpen egy gyorsvonati gyerekeknek bérházban van a ia(jással rémítő sérvekkel utasokból verbuválódott vi- lakásuk, ahol se kert, se erőlködtek a kaszanyélnél, tafórum végkövetkeztetése. A olyan szomszéd, akivel 6zót vagy zs£kokkal a vállukon vitát pedig az váltotta ki, lehet váltani, így bármeny- gondolni se mertek az or- hogy egy hazaárulóvá, kém- nyíre szereti az unokáját, fi- vosra mert az pénzbe kerül! mé silányult honpolgárunk, at és menyét, mégiscsak rab­amint erről a lapok hírt ad- nak érezte magát a négy fal S talán, ha jól figyelünk, tak, megbocsáthatatlan tét- között. S végül: fellázadt, életünk ezernyi más kisebb­tét azzal igyekezett megma- Utazása is ezzel állt kap- nagyobb változását is rögzít- gyarázni, hogy őt igazságta- csolatban: összepakolt, meg- hetjük. Mert figyelni kell az lanság érte korábbi munkahe- váltotta a jegyet abba a fa- bizonyos, hiszen annyira át- lyén és ez a méltánytalanság luba, ahol bányász férjével itatta életünket az űj, s any- vezette el őt a Német Sző- élt, amíg özvegységre nem nyira természetessé vált vetségi Köztársaságba, a Sza- jutott. Dolgozni megy a tér- amennyire egyáltalán nem bad Európa Rádió szerkesztő- melőszövetkezetbe, ahol is- válhat a kizsákmányolás tár­ségébe, ahol megteremtette a merősei, gyermekkori pajtá- sadalmi viszonyai között, kapcsolatot a különféle ké- sai várják, akikkel megvitat­mekkel, a nyugati kémszolgá- hatja gondolatait. Szabadon, Lakos György lat fedőszerveinek alkalma- elégedetten akarja eltölteni zottaival. Jóllehet, a vitát ki- élete hátralevő idejét. S mi váltó eset nyilvánvalóan csak lesz a kisunokával? Ezen is becstelen, ellenséges beállí- túltette magát: „Nevelje az tottságú személlyel követkéz- anyja és az apja! Én is hét hét be. a vonatfülke utasai gyermeket neveltem, pedig szükségesnek tartották, hogy közben napszámba is jár- a bűnös egyhangú elítélése tarn! S akkor még óvoda és mellett némi önvizsgálatot is bölcsőde sem volt!” tartsanak, s leszögezzenek különféle tanulságokat. A harmadik utas strandél­ményeiről számolt be. Miu- A vita hatására ezúttal tán elmondott jót-rosszat a kicsit fogékonyabban reagál- vízről, két tréfásan hangzó tam mindarra, amiben ren- megfigyelését így fogalmazta dünk, szocializmusunk, építő össze: „Feltűnt, hogy min- életünk vetületeit fedeztem den fürdőhelyen sok a fiatal fel. Egy-egy aprócska váltó- cigány. Viselkedésük illedel- zás! Aki beszél, nem is sejti, mes, öltözködésük ízléses és hogy a múlt felett ítél és a mértéktartó. A lányok nem mát dicséri. bikinit, hanem csukott für­Az első utas arról mesélt, dőruhát hordanak és a fiúk hogy régi házát bővíti: egy se élénkszínű campingnadrá- nagy szobát épít az utcai got viselnek fürdőnadrág he­.4 hómbajnuk megindultak Két késsel kaptak as ajánlaton Mg igazán jó nap van, bi- szót követett, „jelentették” a hadd jöjjön a verseny... Ke- zonygatják Palotáson. Azt a vezetőségnek: versenyben nyérről van szó... kevés felhőt, amelyből még dolgoznak. Napi 250 mázsát, így döntött Balga Pál is. délelőtt permetezni kezdett az a nyáron hetven vagonnyi Igaz, mögötte már van bizo- eső. széthajtotta a szél. Dél- termést takarít be minden nyos verseny tapasztalat. Hat­tájban már megindultak a arató-cséplőgép, ha a szövet- vantól hatvannégyig minden kombájnok. Elöl Tóth Tibor kezet ■ vezetői is akarják. Már évben megyei versenyt nyert, diktálja az iramot. A tábla úgy értve, hogy lesz terület, . ... .. szélén, ahogy fordul, már új- elegendő alkatrész, meg szál- . Neín kombájnon, arato­ra porzik a föld. Az éles, lítóeszköz, hogy emiatt ne geP.en' ~ lgazlt acél kaszafogak mohón ha- kényszerüljenek „szabadság- i<teje1I? Faszton dolgozott, a rapják a szőkére érett árpát. ra”. Az elnök, a íőagronómus gépállomáson. Tóth Tibor nyomában Né- két kézzel kapott a kombáj­nlés Jánostól aligha akad meth János, Ozibiusz Sándor, nosok ajánlatán”. A vezető- fiatalabb kombájnvezető a majd Balga Pál halad. A seg még külön jutalmat is megyében. Mindössze 18 esz- legvégén a kis Illés Jancsi, szavazott nekik. Amelyik a KISZ-tag Mondják, ők az első naptól legtöbbet arat csépel, ezer versenyben vannak. Meglep- forintot kap. A második ha- — Tudjuk mi azt, hogy heti őket zsibbasztó fáradság tot, a harmadik négyszázat. felelős vezetőnek nagyon fia- a gépen, akkor sem adják — Aztán miért csinálja? — tál... De szorgalmas és jól alább 250 mázsa gabonánál, kérdezem Németh Jánost. A dolgozik... Azért kapta meg A nyáron legalább 70 va- szakmában” már nem szá- a kombájnt, — indokolja a gonnyi termést takarít be mft fiatalnak, hiszen tíz éve döntést a fiatalember előtt egy-egy kombájnos. is van. hogy először ült a az elnök. Dudál az első kombájn és dőí^rti^T pásztói gép^omá- més János zavarában fülig megáll. Ide-oda bukdácsolva ^ Hat Ve Rt arafa Sö- Pirul. Hallgat. Aztán csak ? í-ló" gépkocsi érkezik »- * ““ SZ° hog rá a szem. Mire az el­nökkel, Juhász Istvánnal oda érünk, addigra már az em­— Miért? Tavaly is 70—80 vagon között arattam... Az­berek' ott állnak Tóth Tibor tán az a pénz se jön rosszul, körül. Az elnök megkérdezi: amit ilyenkor kereshet az ember, — így Németh. — Hogy is állunk azzal a — Igaz jS> mennyit keres- versennyel? nek? — Csak Készül a tervezői névjegyzék Az Építésügyi és Városfej- tervezők, akik építőmesteri lesztési Minisztérium rendelke- vagy felsőfokú technikumi ké- zése értelmében az Országos pesítéssel rendelkeznek. A „C” Tervezői Névjegyzék helyett kategóriában a középfokú új tervezői névjegyzéket kell technikusi és felsőipariskolai felvenni. Ezt megyénként a végzettségűek lesznek, míg a megyei tanács építési-, közle- „D” kategóriába a kőműves- kedési- és vízügyi osztálya mestereket sorolják. A rendel- végzi. kezés értelmében a mérnökök, A Nógrád megyei Tanács építőmesterek és felsőfokú EKV osztályán nyert értesü- technikusok jelentkezését az lés szerint megyénkben is -’A”- illetve „B” kategóriába megkezdődött az új tervezői vállalatuk hozzájárulása névjegyzék összeállítása. Az esetében — el kell fogadni. A eddigi OTN három kategóriá- »c” és „D” kategóriába tartó­jával szemben az új listán ®ű jelentkezőknek a listára négy kategória lesz. Az „A” val0 felvételét az ÉKV mérle­kategóriába az építészmérnö- geh/ taW«tve, hogy ezek a . „. . . , . , szakemberek, képzettségüknél kok tartoznak. A „B” katego- fogva elsősorban kivitelezői «iába kerülnek azok a magán- munkára vannak felkészítve. szánja magát és megszólal; — Tavaly Pálinkás László segédvezetője voltam. .. Mi arattuk a legtöbbet, 83 va­gonnal. .. A megyei verseny győztese 72 vagonnal nyert... ha jól emlékszem... • — Hát most itt az alka­_ . .. .. lom, — intek a kombájn fe­Néhány pillanatig egymás- — Csak annyit mondj, ^ ra néznek. Végül Tóth Tibor amennyit az asszonynak be- ’ azt mondia- vallottá!, — nevet a szom- — Igyekszem... hogy ne szédja. Mosolyog Németh Já- szalasszuk el, — mondja — Amit mondtunk, az meg- nos is ahogy megszólal: mé6 mindig égő arccal. I“2- • • — Tavaly nyáron kilencez-' Az elnök áll a kör köae­Tóth Tibor, a javítóműhely rét kerestem. Azelőtt meg tíz- pén, és azt mondja: vezetője a termelőszövetkezet- ezret... — Tudjátok-e, hogy a fel­ben. Hetedik esztendeje azon- — Jé kereset. > melőszövetkezeti kombájno­ban minden nyáron gépre ül — Jó,.— hagyja helyben. sok versenyét eddig még nem és arat. Jól dolgozik, mintha — De nem könnyen adják... szervezték meg? tólten-nnfon mindig Menni keU érte sokat-- Tanácstalanul néznek egy­ezt tenne. Kisbágyonban lakik. Most másra. Az elnök igazat szólt! — Hogy voltunk ezzel a fejezte be tágas, szép háza , , ,, , versennyel is, - fordul Hoz- építését. ~ Ml ^gyen, hát akkor.? zám. Tavaly mindnyájan Ozibiusz Sándor még csak * 5leS®,J?lam^lnyi szo' arattunk annyit, mint a me- első évben arat. Szerelő ő is, t e^’ . kombájnosat verseny. gyei verseny győztese. Még mint a többiek. Maga javítót Mikesen "Tóth TiboT ^2“ én is, pedig nem arattam vé- te a kombájnt, azon dolgozik lelKesen lotn Tibor... gig a nyarat. Mégsem men- most- a végén abban maradnak, tünk vele semmire. Nem — Nincs baj a géppel? a kombájnosok vállalását, csatlakoztunk a versenyhez, — Már miért lenne? Megy versenyfelhívását a szövetke- nem tartotta számon senki, az. csak legyen mit vagnia, vezetősége továbbítja a mikor, mennyit dolgoztunk... mondja. Mar indulna, de megyej mezőgazdasági osztály- .... ,, . .... , van TPeg neHany szava: ra. Ez mindenkit megnyugtat. v ÍSS 3ftan' ml^0tÍ . - A teFméS, °nak, Rövid idő múlva már dohog a kombájnok megindultak, kozik, be kell takarítani. . ahogy Tóth Tibor mondja, Amikor a régebbi kombájno- tá kapcsof Németh JJái^f összedugták a fejüket. Sző sok szóba hozták, gondoltam, SdblSS Mndo? bS£ pSmÍ A sorban utolsónak, a fiatal Illés János indul. Vajon med­dig jutnak? A vonat már másnak dudál Ha megy a ménkesi kisvonat, még nyugta­lanítja, de már neki nem dudál. Elteltek az évek és egyik nap azzal ment haza: obsitos lettem, nyugdíjas bányász vagyok. A kertben napról napra fejlődik az alma, körte, döngicsélnek a méhek, gyűjtik a nek­tárt. Elnézegeti őket, ízlelgeti a szabadságot. Ma még unalmasnak tartja mindezt. Valami hiányzik, amit annyira megszokott már egy­két év híján négy évtized alatt. A bánya hi­ányzik. A morgás, amit a guruló csillék kel­tenek, a levegő, ami olyan különös ott lent, ahol a korhadó fa szaga keveredik a meleg párával. De legjobban hiányoznak a társak, az emberek, akikkel jóban, rosszban oly sok műszakot együtt töltöttek. Batta Mihály Dorogházán lakik. Innen in­dult el először 1929-ben Szorospatakra a bá­nyába. ahová harminchárom éven át megsza­kítás nélkül járt. Az utolsó négy évet töl­tötte csak a szomszédos Ménkesen. — Húsz évig gyalog jártunk itt a hegyen, erdőn keresztül. Fárasztó volt az út — em­lékezik vissza. — Apám és nagybátyáim is bányászok voltak. Heten álltunk ki a csa­ládból egy csoportra. Cúgos gyereknek, ló­vezetőnek vettek fel. Harminckettőben már jött az első nyersolajos mozdony. Rá két év­re én is vájár lettem. Az apám meg, szegény hatvanéves korában ment nyugdíjba, ötven pengőt kapott. — Hogy én mennyit kapok majd? Ügy számolom, olyan kétezer, kétezer-kettőszáz között lesz — mondja. Család? Elkomorodik az arca. Hallgat egy darabig. A felesége szeme is elhomályosodik. — Itt a fényképe a falon. Huszonkét éves volt. Bányalakatos. Háromhetes asszony ma­radt utána. Elszaladt egy csille, és éppen ott ugrott le a sínről, ahol megbújt előle. Agyon­ütötte ... Csend ül a szobára, hosszú kínos csend. Nem zavarhatom. Azután egy igen mély só­hajjal megszólal Batta Mihály. — Ilyen a bánya, veszélyes, sokszor kiszá­míthatatlan. Engem egyszer sem ért baleset. Most, amikor kigyűjtötték, csak 28 napot tudtak összeszedni, annyit voltam beteg. A gyerek, Zoltán, még most sem lenne harminc­éves ... Hosszú csend következik ismét, akárcsak máskor, amikor eszébe jut a fia. Nem tudja elfelejteni, hiszen annyi minden terv össze dőlt azzal a szerencsétlenséggel. Unokákra vágyott és most... Ketten maradtak az őszi napokra. A bánya egy életen át kenyeret adott, most nyugdíjat és kegyetlenül elvette tőle a legdrá­gábbat. De milyen is az ember? Nem felejt, de megbocsát neki és ragaszkodik hozzá. Vagy nem ragaszkodás-e az, amikor már nem kell menni, mégis felül a kisvonatra és be­megy? Csak megszokásból tenné? — Nem, nem engedtek be. Azt mondták, majd akkor, ha elkészül a lanovka. Az lesz ám itt Ménkesen hamarosan. Nem megy a bányász annyit gyalog a hosszú vágatokon, hanem kötélen gurul befelé. Akkor még én is lemegyek. Megígérték, hogy szólnak majd — mondja. Kint elbődül egy tehén. Talán vizet, vagy takarmányt kér... Von egy tehén. Már a tej miatt. Lesz egy kis feles kaszálás is. Meglesz az etetni való. Meg itt vannak a méhek. Hét család. Azok­ra is több idő jut. Valahogy majd csak telik az idő. A kisvonat guryl a falu mellett, viszi a bá­nyászokat. Dudál, de már mm Batta Mihály­nak, a nyugdíjas frontaknásznak. Bodó János A MEDOSZ elnöksége, a KISZ Központi Bizottsága és az Országos Termelőszövetke­zeti Tanács Titkársága a na­pokban felhívást adott közre a nyári betakarítási munkák meggyorsítására. A felhívás a termelőszövetkezeti vezetők­höz, és az illetékes megyei szervekhez is szól. Szervez­zék a kombájnosok, az ara­tógépkezelők versenyét, s a vetélkedők rendszeres értéke­lésével, nyilvánosságával, az anyagi ösztönzés helyes fel- használásával segítsék a ver­seny széles körű kibontakozá­sát. A verseny lehetősége adott Nógrád ban is. A kom­bájnok nem csak Palotáson, szinte valamennyi szövetke­zetben megindultak. Vincze Isivánné Védőárok Hollókőn Hollókőn újabb intézkedé­seket tesznek a rezervátum védelmére. A község központ­ja a várhegy oldalában épült. Csapadékos időben a lezúduló víz alámossa a házakat, kerí­téseket, még az utcán is kárt tesz. Az ősi települést védő­árokkal vonják körül. Ezen vezetik el a rezervátumot ve­szélyeztető csapadékot. A mun­kálatokra az idén körülbelü 400 ezer forintot fordítanak, - jövőre folytatják a védősro építését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents