Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-09 / 160. szám
4 WOGT? * 1? t967 július 9. vasárnap Huszonhárom év után Megtalálták Rahimov Zulun sírját?! E A kör bezárult Kistere- nye térségében a szovjet csapatok megkezdték előrenyomulásukat a Meszes és az Őrhegy felől. Zimankós tél volt, 1944 karácsonya előtt néhány napp&l. December 21- én reggel kezdetét vette a döntő tüzérségi párbaj. Rahimov Zulunt, a fiatal szakaszvezetőt a Szúpatak és Szentkút közötti szőlőben eltalálta egy német akna, vagy gránát. Fejének hátsó részét teljesen letépte. A holttestet négy hajtársa bevitte a legközelebb levő Szentkútra. Kellő végtisztességet megadva, örökre elbúcsúztak a mindig vidám üzbég szakaszvezetőtől. Ment a gyászjelentés az Aral-tó vidékére, több ezer kilométerre. Hozzátartozói hiába várták haza, halálának körülményeiről is csak any- nyit tudtak meg, hogy: Rahimov Zulun 1944. december 21-én Magyarországon, Kis- terenye közelében, a község felszabadításáért vívott harcok során hősi halált halt. Eltemették Szentkúton. Testvére, Gavhar Rahimova színésznő, az Üzbég Szocialista Köztársaság népművésze ha már élve nem is láthatta viszont, szerette volna legalább fivére sírját megkoszorúzni. Levélben kereste meg az illetékes magyar szerveket: segítsenek a sír felkutatásában. Tudta, hogy a háborús viszonyok, meg az eltelt 23 év miatt ez nehéz dolog. De reménykedett. És Úgy tűnik, nem hiába. 2. Felhívás jelent meg lapunk július 1-d számában ,.Egy üzbég színésznő testvére sírját keresi” — címmel. És a — csak titkon remélt, s még aznap feladott — levél megérkezett. „Nagy megilletődéssel olvasta a szentkúti baromfi- keltető állomás szocialista brigádja a Nógrádban megjelent felhívást. Ugyanis már évek óta hiábavalóan nyomozunk, hogy vajon ki lehet az az ismeretlen szovjet katona, aki 1944 óta brigádunk egyik tagjának kertjében van eltemetve. Sírját a szocialista brigád gondozza, és minden évben virággal ültetik be. Valóban 1944. december 21-én halt meg a Szúpatak és Szentkút közötti szőlőben. Juhász Ben- jáminék kertjében temették el. Juhász Benjámin még a fényképre is emlékszik, amit az elesettről mutattak. Eszerint egy 28 év körüli, jóképű, bal mellén két kitüntetést viselő egyenruhás katona volt, nyakában géppisztoly. Véleményünk szerint az általunk ápolt sír Rahimov Zulun elesett szovjet katona sírja.” Girtler István brigádvezető A többit már szóban mondta el: — Igen, már jónéhány éve kerestük, ki lehet az ismeretlen szovjet katona. Jöttek ide már Nagybátonyból úttörők, KISZ-fiatalok is érdeklődni, de mi sem tudtunk többet mint ők. Örülünk, hogy végre megoldódott a rejtély. Mert szerintem bizonyos, hogy Rahimov Zulun sírjáról van szó. Az egész környéken ez az egyetlen szovjet katonasír. .. Négy ablakkal utcára néző ház. Az elsőved egy irányban álló almafa alatt a sír. Rajta muskátli, szegfű, őszirózsa. A ház bányász gazdája és felesége mellette áll: — A bátyám is odaveszett — mondja Juhász Benjáminná. — Tudom mit jelent egy fiatalember halála a hozzátartozóknak. Gondoztuk a sírt, hátha egyszer még valaki meglátogatja. A halottak napján gyertyát is égettünk mindig. Bólogat Juhász Benjámin: — Katona voltam, 1945 májusában szereltem le. Látom, hogy a virágos kertben áll egy kis oszlop, tetején vörös csillag, egy keretben meg a katona fényképe. Orosz betűkét irtak rá, nem értettem, de a számokat igen. Ha jól emlékszem 1916—1944 volt az oszlopra írva. Aztán úgy 1949 telén eltűnt az oszlop is, a fénykép is. Jeltelen maradt a sír. Ha én ezt tudom... 4. Az egyetlen élő szemtanú, aki látta a halottat: Jakubo- vics János. Jelenleg Mátrave- rebélyben lakik: — A szovjet katonák sietve temették el, mert vonultak tovább. Én rendes, mély sírt ástam. Katonaköpeny volt rajta, fején „ködvágó” sapka. Becsavartam egy sátorlapba is, úgy hántoltam eL Személyleírást nehéz ma már adni, de annyit tudok, derék fiatalember volt, olyan 175—180 centiméter magas. Szakaszvezetői rangjára emlékszem. Másra sajnos már nem. 5. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a sír Rahimov Zulun földi maradványait rejti magában. Az állítást alátámasztó tényezők: a helyszín, a sír, és az elesés napjának egybeesése, valamint az, hogy e vidéken több szovjet katonát nem is temettek el. A perdöntő bizonyíték azonban még hiányzik. Ezért levelet írtak Üzbegisztánba, Gavhar Rahimovának. hogy halott testvéréről küldjön egy — lehetőleg katonaruhás — képet. És akkor Jakubovics János, és Juhász Benjámin mondja ki a ma is valószínű döntő szót: ő az! Gavhar Rahimova októberben Magyarországon lép feL Ez alkalommal szeretné testvére sírját felkeresni, megkoszorúzva tisztelegni emléke előtt. Kötelességünk a megható „találkozás” felejthetetlenné tétele. Mert Rahimov Zulun értünk halt meg! Rozgonyi István Újra lehet kezdeni Dobosy Imre regénye 30. ' —■ Mi bajod? — kérdi Deső. Háttal ül az ablaknak, villájára szúrt kenyérdarabbal törli a lecsó levét, semmit se lát, de mi már látjuk, hogy járőr kanyarodik be a kastély mögül a szőlőhegyi útra. A járőrparancsnok egyenruhát visel, nyilas, német géppisztoly lóg a mellén, két társa tábori csendőr. Gallai felugrik. — Hátul is van kijárat? — Nincs — mondja Géza. Száraz a szája, nyelvével nedvesíti. — Csak ablak... de apám vasrácsot tétetett rá. — Akárhogy is. de ki innen! Deső félreáll. Zsebkendőjével gondosan megtörli száját, mintha enélkül szembe se nézhetne azzal, ami történni fog. — Az a legrosszabb — mondja halkan, — fővesatve menekülni. A dűlőút felé nem mehetünk, az oldalban leszednek bennünket, mint a nyulakat. De talán nem is ide jönnek. De igen. A járőrvezető lelép az útról, be Bartalék szőlejébe. A szélső diófánál megáll, hallgatózik, aztán int, a két csendőr követi, lövésire készítve fegyverét. Űristen, hát csak erre volt jó az egész? Megfogjanak ebben a rohadt présházban, akár egy ketrecben? De ki köphetett be minket? Csak úgy, maguktól, egyenesen ide... ez lehetetlen. De mindegy, itt vannak, és nincs egérút semerre, én marha, Tárász Bulybán és Karenina Annán töröm a fejemet, a szemem tartottam volna nyitva inkább, de már előbb is kötnivaló bolond voltam, bebújni ebbe a lyukba, micsoda őrültség, és öt katona közül egynek se volt annyi esze, hogy figyelőt állítottunk volna Csupa üres tekintetet, elfe- héredő szájszél az egész társaság. Fésűs Járó a veranda ajtajához támasztott fejszét kapja fel, szerencsétlen, tele lesz golyóval a hasa, mielőtt egyet üthetne. Gallai beugrik a szomszéd szobába, géppisztolyt hoz ki, hátrarántja a fegyver zárát, ne lőj, az istenedet, a Cseresznyés tele van némettel, idecsődül mind. — Tedd le — mondja Deső. Gallai ránéz, engedelmeskedik. Amint leteszi a fegyvert, mintha vére folyt volna el. összelottyad az egész ember, kövér arca tele kékeslila szarkalábbal. Agyon ette-itta magát huszonöt éves korára, békés időkben nemsokára szépen megütné őt a guta. — Ki van ott bent? Ritkás szádafüggöny lóg az ablakon, a nyilas terpeszállásban, tíz lépésre az ajtótól. — Ne szóljatok — súgja Géza, — hátha elmennek. Mindnyájan tudjuk, hogy nem mennek el. Látszik rajtuk, biztosra jöttek. A bajbajutott ember vakságánál csak ostoba csodavárása képtelenebb, s dühítőbb. Deső az ajtóhoz lép, kitárja. — Tessék — mondja, mintha a postás jött volna. — Egyenként kifelé! Kezet az égre, és semmi finesz, nem teketóriázunk! Hát persze. Mindent tudnak. Deső mozdulatlan, hangját sem emeli feljebb. — Mi lesz a tisztelgéssel? Nem látja a rendfokozatomat? A nyilas legyint, mivel azonban a két csendőr tiszteleg, ő is meglóbálja a kezét, föl-le. — Na, látja. így mindjárt más. Most már nem bírom. Ordítani kell. Vagy futni, dur- rantsanak belém, bánom is én, de ezt nem bírom, játszadozni a vég előtt. Elrendelem, mmm AU7,ÖGk ÄR Új ”? 70.8’’ típus" tehergépkocsija nagy sikert aratott. A 200 ló. erős, 10 tonna teherbírású gépkocsi rakfelülete aluminium lemezekből készült, és veze* tőfülkéje billenthető cA zúnqota m tíafaz tető# Tűz a forró nap, szinte ser- cen az aszott fű a hőségben. Itt, a Karanes aljában is pi- heg a város, Salgótarján. A városi strandon sok ezer látogató között majdnem nap, mint nap megjelennek Labra- na Jorge Gomez zongoraművész, és felesége... Locsog a langyos víz a medencében. Vajon, mire gondolnak? Mire gondolhatnak? A távoli hazára, Kubára? Nemsokára hajóra ülnek, vagy repülőgépre szállnak, s Labrana Jorge Gomez két év után újra otthon lesz Havannában, ahol szülei, barátai élnek. Most azonban még itt vannak. ebben a kisvárosban, Královszky János helyi zeneiskolai tanár örül leánya és férje, Jorge Gomez frissen szerzett diplomájának. Még nemigen gondolnak a búcsúzásra, amely bizonyára nehéz lesz, ha nem is végleges. Hiszen látogatóba — tervezik — gyakran jönnek majd Európába, Magyarországra. hogy a szökevények a helyszínen felkoncolandók ... Kifelé jövet is láttam a falragaszt, Beregffv vezérezredes aláírásával, felül háromszínű szalagnyomás, középütt halványzöld nyilaskereszt, a Vibaldi-ház falán láttam, szent János szobra alatt. Akarok uralkodni magamon, Iszonyúan akarok, nem szabad lazítani a gyeplőt rakoncátlan idegeimen, de nem, nem... — Kifelé, főhadnagy úr! Odabent a parancsnokságon már úgyse tisztelegnek magának, az szent! — Azonnal, bajtárs. Hozom a köpenyemet, irataimat. — Eszébe ne jusson rnar- háskodni! Felszólítás nélkül tüzelek! Deső befordul. Gallai hebegve könyörög. — Vágjuk ki magunkat. Ha nem sikerül... az se rosz- szabb ... Deső nem felel. Sima mozdulattal fordul vissza, a k-. zét se láttam, hogy a fegyverért nyúlt volna, csak a sorozat ropogott az ajtóban, darabokra tördeli a csendet, mintha a fejemben ropogna, a három ember odakint egymásnak dől. Deső áll egy pillanatig, aztán bejön, az asztalra helyezi a géppisztolyt, odébb tolva a tányérokat, bal karja meg- lebben, ezzel a kis mozdulattal jelzi, nem volt más megoldás. — És most? (Folytatjuk) A fiatal kubai zongoraművész nem ismeretlen Kuba, Európa számos nagyvárosa, Budapest közönsége számára, de örült már rangos koncertjének Tarján közönsége is. Diplomáját most szerezte meg Budapesten, a Zeneakadémián. — örülök neki, feleségemnek is, aki karvezetésből szerzett diplomát — mondja Labrana Jorge Gomez. — Az örömben azonban szomorúság vegyül. Most nem arról akarok beszélni, hogy nehéz a válás négy év után Budapesttől, az Akadémiától, barátoktól, kollégáktól. Ez természetes. Egy őszinte, igaz embertől is búcsút kellett vennem a napokban, Gáti Ödön tanáromtól, akj meghalt, s aki Budapesten nemcsak módszertanra tanított, nemcsak a művészet, a zene, hanem ezen keresztül is elsősorban a békés alkotómunkát végző ember szeretetére. Tőle kaptam emberileg a legtöbbet, amit kaptam valaha. Az ő mun-' kájának, oktatásának szellemében akarok élni, dolgozni egész életemben otthon Havannában is. Mi várja Kubában Jorge Gomezt? Mindenekelőtt a munka, egy évben 24 koncertből álló hangverseny-soro- zot Havannában és a köztársaság más városaiban. Ezt aa otthoni „filharmónia”, a Comizióm Nációnál de Musi- ca szervezi. Aztán az ifjú nemzedék oktatása a havannai konzervatóriumban, ahol tanári katedra várja. — Gáti Ödön zongorametodikája világszerte ismert, legutóbb az USA-ban is sikert aratott — mondja LabVízinö vények A fenol, ez a kellemetlen szagú vegyület a szerves vegyipar nélkülözhetetlen alapanyaga. A vegyipar rohamos fejlődésével egyre nagyobb mennyiségű vegyszer, köztük a fenol (karbolsav) jut a szennyvizek útján a természetes vizekbe. A halak szervezetébe jutva, nagy mennyiségben halmozódhat fel, úgy, hogy húsuk emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik. Nagyobb mennyiségben mérgező hatása is érvényesül, ami a szeny- pyezett víz halállományának pusztulásához vezet. Németrana Jorge Gomez. — A zongoratanításnak e módszere a marxista pedagógia eszközeivel analizálja a zongoraoktatást. A könyvet spanyolra még nem fordították le, azonban én is a benne foglaltak szellemében szeretnék munkához látni, és jó zongoristákat, művészeket nevelni. Mi a terve az előadóművésznek, aki immár nemzetközi hírnevet szerzett? — Sok koncert, természetesen — közli. — Egyik legfontosabb dolognak tartom* ami a XX. században történt, hogy Latin- A merika, általában a latin zene belépett a zene világába. Ügy érzem* ez a zene még nem a legszervesebb része az európai nagyvárosok koncertprograr»- jának. Nos, ha erőmből futja, szeretnék összeállítani egy jó repertoárt, amelybe e zene legnagyobb képviselőinek művei szerepelnének, s ezt elhozni majd Európába, Magyarországra. Labrana Jorge Gomez a Művészet Klubja Havannában megjelenő folyóiratának az „Uneac”-nak is munkatársi), írni, oktatni, koncertezni.... ez a terve. — Legkedvesebb zeneszerzőm Bartók Béla — mosolyog. — Nemcsak zenét tanultam tőle. Megtanultam azt, hogy az ember életének célja a népe, az emberiség szolgálata. Én is ezt akarom tenni... Első kubai koncertem műsorán egyébként Liszt-művek szerepelnek. Labrana Jorge Gomez zongoraművésznek a munka a terve. Tóth Elemér — fenol ellen országi vizsgálatok szerint egyes vízi és vízpartokon élő mocsári növények, mint amilyen a tavi káka, a fenolt kivonják a vízből, és szervezetükben felhalmozzák. A karbolsavfelvétel mértéke évszakosán ingadozik; legnagyobba meleg, nyári hónapokban, a hűvös tavaszi és őszi időben pedig lassabban megy végbe. A vízi növények e tulajdonságának felhasználásával kívánják megoldani a természetes vizek elszennyeződésének világszerte mutatkozó problémáját.
