Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

4 woes ä D 1967. Július 6. csütörtök Vevőre várva Foto: Koppány Gondosan felkészüllek a balassagyarmati járás tűzoltói Nagy feladat ezekben a he­tekben a gabonatermés beta­karítása. Felelősségteljes mun­ka hárul a tűzoltókra, tüzér­ségekre. A balassagyarmati járásban alaposan és jól szervezték meg a felkészülést a tűzoltótestüle­tek. amelyeknek a munkáját 260 területfelelős is támogat­ja. Az aratás—cséplés idejére a tűzoltók tevékenységét támo­gató tűzrendészet! bizottságo­kat mezőgazdasági szakembe­rekkel is kiegészítik. A taná­csok és a bizottságok jó kap­csolatából fakadó eredményes munkának köszönhető, hogy a betakarítás idején hosszabb idő óta nem történt tűzeset. Az eredményben az is köz­rejátszott azonban, hogy a tűz­oltók elméleti és gyakorlati foglalkozásokon rendszeresen képezték és képzik magukat, ugyanakkor több tűzoltótestü­letnek korszerűsítették a fel­szerelését is. A balassagyarma­ti járás tűzoltói az idén is sze­retnék _ megelőzni a tűzesete­ket. öntvény, megy a pénz Utazik az Mi az ésszerű és mi nem — azon még lehet vitatkozni. Mi a gazdaságos és mi nem — azon már alig. Különösein ak­kor, ha tények és számok bi­zonyítanak. Manapság sokat lehet hallani az ésszerűségről és a gazdaságosságról is, csak az egészséges elképzeléseket néha megtorpedózzák. Az talán ésszerű volt, hogy néhány évvel ezelőtt felszá­molták a Zagyvapálfalvi Bá­nyagépgyár öntödei részlegét. Nem ez a profilja, másutt bi­zonyára korszerűbben és ol­csóbban állítják elő az önt­vényeket. Ezzel viszont az öntvény-alkatrész igény még nem szűnt meg, sőt azóta nö­vekedett a Bányagépgyárban. Két évvel ezelőtt Kaposvárt jelölték ki a Bányagépgyér öntvényeinek gyártására. Ez már a 320 kilométeres távol­ság miatt sem volt valami ész­szerű. Volt is vita, reklamá­ció edég, mig végül az illeté­kesek belátták, lehet ésszerűb­ben, gazdaságosabban is. Ta­valy már a szomszédos salgó­tarjáni ZIM-gyáregységben ké­szültek a Bányagépgyár öntvé­nyei. Igazán jó kooperáció ala­kult ki. Mindig időben meg­kapták a gépgyáriak az alkat­részeket. A gépkocsi egy-egy rakománnyal, még 10 kilomé­tert sem tett meg. míg a 640 kilométeres kaposvári út két napot kívánt. Ésszerű volt ez és gazdasá­gos. Hogy mégis miért nem felelt meg ez a KOHÉRT-nek? Ki tudja? Elég az hozzá, hogy az idén ismét Kaposvár a gyártó és a Bányagépgyár a szállító. Negyedévenként folyamato­san mintegy 30 tonna kézi formázású öntvényre van szükség a salgótarjáni üzem­ben. Vagontételt nehéz lenne összevárni, ezért marad a gép­kocsi. Havonta hét—nyolc, 640 kilométeres fuvar. Megy a pénz. Sok a gyárban az egyedi gyártmány, amiből következik, hogy az öntvényekből is egy­két darab kell. A baj akkor kezdődik, amikor a megmun­kálás közben kiderül a se­lejt. A gyár nem rendel elfek­vő készletre. Kéri tehát a jó öntvényt. Jegyzőkönyv, igény- bejelentés. és ha két hónap múlva érkezik is a kért pót­lás, bele kell nyugodni. Leg­feljebb milliós berendezéseket nem tudnak határidőre elké­szíteni. Ügy hírlik, a következő ne­gyedévben már a ZIM gyártja ismét a Bánygépgyár öntvé­nyeit. Ez az ésszerű és ez a gazdaságos. Az ember csak azt nem érti, miért kellett egy ko­rábbi jó intézkedést még idő­legesen is megtorpedózni? B. J.. Ki akarja a gyermek javát? Bukás és bonyodalom l\ógrádmarealon Jufius 21-én délután és más­nap délelőtt a nógrádmarcali általánosba járó tanulók szü­leinek egy része csoportosan járult Erdős Pál tanító elé az iskolába. Hitoktatásra folyt a beíratás. Guth László, a ter­melőszövetkezet fogatosa is bemondta három gyermeke nevét. Pistával és Ágostonnal nem is volt baj. De a Laci gyerek számára bizony nehéz­nek bizonyult hatodikban a fizika — megbukott. Augusz­tus végén pótvizsgáznia kell. A hitoktatásról szóló rendelet szerint az utóvizsgára bocsá­tott tanulót — amíg el nem dől, hogy melyik osztályba is jár majd — nem lehet hittan­ra beíratni. Guth László si­kertelensége után másnap reg­gel felesége ment el az isko­lába. S3 Rados István igazgató: — Guthné sirt, könyörgött, veszekedett. Mondtam, hogy a törvény, az törvény! Különben i mi a gyermeke javát akar­lak. „Ha így lenne, beírnák őt” — vágott közbe. Ö igazi felelősséget érez gyermeke jö­vőjéért. És, hogy kötelessége a valláserkölcs szerint alakítania fia életét. Meg hasonlókat mondott. Persze hajthatatlan maradtam. Erre dühösen kiál­totta: — Akkor buktassák meg három, vagy négy tárgyból! És akkor most azonnal beírhat­ják hittanra! — Alig akartam hinni a fü­lemnek. Mert, milyen szülő is az, aki gyermeke javáról pré­dikál és közben nyilvánvalóan „el akarja alatta vágni a fát.” Ügy gondolom, könnyen el­dönthetjük, ki akarja igazán gyermekének boldogulását! Több mint harminc éve taní­tok, de a fanatizmusnak ilyen nvers megnyilvánulását még sehol sem tapasztaltam. Nem értem! 2. Laci csendes gyerek. Vé­kony. fekete hajú, szeméből nem sugárzik egy bukott ta­nuló értelmetlensége. Éppen anyjának vitt ebédet, kint be­szélgettünk a Teglaházi dűlő­ben. Feleleted alig hallhatók. — Miért nem ment a fizi­ka? — Nem tudom. — Osztálytársaid azt mond­ják, többet is ülhettél volna a fizika könyv mellett. El is ne­veztek „plébános úrnak”? — Lehet. — Hova szeretsz jobban jár­ni: templomba, vagy iskolába? — Nem tudom. Hallgat, vagy esetleg „nem tudómmal” és „lehettel” vála- szolgat. Tanítói szerint kár ér­te: nem rossz fejű gyerek, de osztályról osztályra esett a ta­nulmányi átlaga. A gyermek­napot sem pajtásai körében töltötte. Ministrált. Ott lakik a templom mellett. 13 A plébános házvezetőnője nyit ajtót. Bevezet a zsúfolt dolgozószobába. — A Guth-ügyről szeretném hallani a véleményét. Csiszár Ferenc homlokán redők gyülekeznek: — Én nem ismerek sernmi­„Az jó hírért, névért..." Féleser idegen vesetője Nap mint nap népes csopor­tokkal járnak-kelnek közöt­tünk. Látjuk, ahogy beszélnek, mutogatnak, sietnek szüntelen. Tájékoztatnak, tanácsot ad­nak. Segítenek, amit tudnak. Kérdésekre válaszolnak — több nyelven. Felhívják a figyelmet ránk! A városra, a hazára, Ma­gyarországra, és a szűkebbre, •Nógrád megyére. Felhívják a figyelmet épületekre, ipari lé­tesítményekre, múzeumokra, műemlékekre, a tájra, fűre. fára. s — az emberre. Többnyire jó felkészültség­gel, egyik közvetlenebb, a másik hivatalosabb hangon mutatja be a várost, a tájat. Az új lakótelepek mellett a város fejlődéséről beszélnek. Kinek, mennyit jelentenek az elé táruló épületek, utcasorok. — rajtuk is múlik. Mégis, ta­lán a legkevesebb szót ejt­jük róluk, az idegenforgalmi, turisztikai szezonok ..hősei­ről”, az idegenvezetőkről. Ez az év az idegenforgalom éve. Az idegenforgalom út a békéhez. A megfelelő forgalom egyik alapfeltétele — egyében kívül — az idegenvezetés és a propaganda minősége, színvo­nala. Hiszen, akik hozzánk jönnek bel- és külföldről egy­aránt, általában nem tudják, nem is tudhatják, hogy példá­ul a vár alatt, ahol az előbb jártak, évszázadokkal ezelőtt „az jó hírért, névért” mily ke­serves viadal zajlott. Nógrád megyében huszon­kettői végeztek öthónapos ide­genvezetői tanfolyamot, közü­lük jelenleg 10—15 az aktív idegenvezető, néhány közülük angol, orosz, német nyelven is értenek, beszélnek. Liptay Jenő a megye, illet­ve Salgótarján egyik legruti­nosabb idegenvezetője, német és magyar nyelvű idegenveze­tést végez. A városban, a bá­nyamúzeumban, Somoskő vá­ránál, s a megye egyéb hely­ségeiben egyaránt otthonosan mozog. — Hogyne, hiszen magam is nógrádi vagyok, nem hagynám el Nógrádot, Salgótarjánt sem­mi pénzért — mosolyog. — Minden zegét-zugát ismerem gyerekkorom óta, és most is nyitott szemmel szeretek jár­ni. Azt hiszem, az efajta ér­deklődés a megye, a város mindennapi dolgai iránt a jó féle Guth-ügyet. Pesten vol­tam. — Az anya azt akarta, fia ismételjen osztályt, hogy a hittanórákat látogathassa. — Lehet, hogy így van, nem tartozik rám. Én csak a hit­oktatásra szólítok fel. Tovább nem avatkozom bele. Kíváncsi még valamire? Ilyen kurtán még sehonnan sem dobtak ki... @3 Az anya 34 éves. Fekete ri- bizlit szed, Ilona-puszta mel­lett — A szivem majd megsza­kadt amikor az igazgató azt mondta, nem írhatják be La­cit hittanra. Annyira ideges lettem, majd összeestem. Éj­jel sem tudtam aludni. — Tényleg megtette, azt a különös kijelentést. — Minek tagadnám? — Nem furcsállotta? — Egy kicsit. Dehát értse meg: addig parancsolhatok csak nekik, amíg fel nem nő­nek. Én felelősséget érzek gyerekeim jövőjéért. Vallás- szabadság van, kell bizony a hittan nekik, hogy jó emberek legyenek. Ugye megért? — Nem. — Hát, akkor én hiába is beszélek. — Lemondóan le­gyintett és elment ribizlit szedni. Rozgonyi István idegenvezetés egyik alapfelté­tele. Csak arról beszélhet az ember szívvel, értelemmel, amit maga is Ismer. — Tehát a szív is szükséges. És még mi? — Ha a hazát másokkal is meg akarom szerettetni, akkor elsősorban saját magamnak kell nagyon-nagyon szeretni azt. Természetesen, ez a szű- kebb szülőföldre is vonatkozik. Az idegenvezetés azonban ösz- szetett feladat, a csoportok ösz- szetétele különböző, az érdek­lődési körök is egyénenként változnak, s az idegenvezető­nek minden kérdésre válaszol­nia kell. — Vannak-e „klasszikus” nógrádi kérdések? — A földrajzi, történelmi, gazdasági kérdéseken túl Nóg­rád megyében a turisták na­gyon gyakran érdeklődnek Madách Imre élete, munkássá­ga iránt, s újabban a szénbá­nyászat jövője felől is. Azt hi­szem azonban, hogy e kérdé­sek elsősorban nem „klasszi­kusak’"’, inkább természetesek. Liptay Jenő, aki egyébként a Nógrádi Szénbányászati Tröszt munkatársa, ez évben Somoskő várához körülbelül 300, a bányászati múzeumba félezer látogatót vezetett. Ter­mészetesen, ez a „munka” na­gyon is folyamatos, s a nyár közepén az adatokat nem te­kinthetjük megközelítően sem véglegesnek. További munka, terv? — A Nagybátonyban műkö­dő honismereti tábor lakóit kísérem július 9-én Nógrád megyei körútra — mondja Liptay Jenő. — Az út során két emléktáblát is leleplezünk. Eresztvényben a szén meglelé- sének 200. évfordulójára ké­szült emléktáblát, Baglyason pedig Targos-emléktáblát. Tar- gos 1884-ben az első csendőr- sortűz áldozata lett.. Remélem, ezen kívül még sok csoportot vezetek, hiszen a megye ide­genforgalma tapasztalatom sze­rint is örvendetesen növekszik. Mit csinál az idegenvezető szabadidejében? — Nagyon szeretem a ter­mészetet, gyakran vagyok a Mátra erdeiben külföldi va­dászok tolmácsaként, ilyenkor színes fényképfelvételeket is készítek a vadászatról, a táj­ról, az állatvilágról. Az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet Liptay Jenő va­dászati-erdészeti felvételeinek gyűjteményét az országban egyedülállónak tartja. A két album mintegy ezer színes felvételt tartalmaz. Bővíti-e ismereteit? Az el­mondottak is igazolják: igen. Szerinte ez nemcsak az ide­genvezetőre, minden emberre kötelező, a kor irama is ezt diktálja. Aki nem halad, le­marad. Többi között olvasója az Egyesült Államokban 15 millió peldányszámban meg­jelenő „szakmai” lapnak, a National Geografie Magazin- nek. A világnak ez a legna­gyobb példányban megjelenő lapja számos hasznos tapasz­talatot adhat a jó idegenveze­tőnek országokról, népekről, műemlékekrőj, művészetről, földrajzról. (tóth) „Gólya, gólya gilice, mitől véres a lábad?” A képen lát­ható madárét valaki ellőtte, ezért kényszerleszállást haj­tott végre a salgótarjáni strandon. A sebesült gólya jó­ideje Tuska István strand-gondnok vendége... (Koppány György felvétele) Múzeum vakok számára Észak K arcúi na Művészeti Múzeuma vakok számára rendezett szoborkiállítást. Megállapították, hogy azok a vakok, akik sohasem láttak, s akiknek csupán hallás út­ján szerzett ismereteik vannak, nagyon gyorsan azonosít­ják elképzeléseikkel a kézbevett tárgyakat, pl. a különböző állatokat, amelyeket sohasem érintettek, amelyekről csak hallottak. Voltak olyanok is, akik különböző Rodin-szob- rokat ismertek fel. A tervek szerint rendszeressé teszik ezeket a kiállításokat, mert komoly tudományos megfi­gyelésekre adnak alkalmat, s ugyanakkor a vakok esztéti­kai műveltségét is bővítik.

Next

/
Thumbnails
Contents