Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-06 / 157. szám
1967. július 6. csütörtök N6CR.ÍB 3 Római egyes, kettes, hármas... A szobában három férfi ül. Vitáznak. A levegőben építészeti műszavak dongának, mint a darazsak. Valaki gyors, könnyed mozdulatokkal belerajzol a tervbe, a többiek nézik: „Hát persze, így valóban jobb volna!” Aztán hallgatják társuk referátumát. Végül a vita elcsendesedik, megszületik a döntés. * — Ez mi? — kérdem Ma- róthy Győzőt, a megyei tanács EKV-osztályénak vezetőjét. — Ez az MSZB. Vagyis Magántervezési Szakértői Bizottság. Néhány éve működik próbaként három megyében. Tevékenységük eredménye meglepően pozitív. Ezért ez év májusában Nógrád megyében is létrehoztuk. — Mi a bizottság feladata? — Az Építésügyi Minisztérium 5/1967-es rendelete értelmében, ahol van ilyen bizottság, ott a magántervezőnek az általa készített dokumentációkat be kell nyújtania szakvéleményezésre. A bizottság azt, ötven forint díj ellenében, tizenöt napon belül minősíti. Háromféle minősítés van: római egyes, kettes, hármas. — A számok mit jelentenek ? — A római egyes minősítés: a bizottság a dokumentációt feltétel nélkül javasolja engedélyezésre. Kettes: az építési - hatóságnak javasoljuk, hogy a bizottság által megjelölt módosításokkal engedélyezze a tervet. A római hármas: a terv rossz, kiviteli engedélyezését a bizottság nem javasolja. Át kell dolgozni, és ismét a bizottság elé terjeszteni. — A bizottság határozata kö telező érvényű ? — Az MSZB: társadalmi testület, amely a megyei tanács építési, közlekedési- és vízügyi osztálya mellett működik. Határozatai javaslat- erejűek, nem kötelezőek. — Érdekes: a tervező köteles bemutatni munkáját, de a bizottság döntésé nem kötelező. Nincs ebben valami ellentmondás? , — Szerintem nincs. Feltételezzük ugyanis az építtető józan eszét: a pénzéből olyan házat akar, amely az igényeit a legjobban kielégíti. Feltételezzük a magántér- vező jóhiszeműségét: nem áll szándékában rossz tervet rásózni megrendelőjére. — Ha az építtető tudja, mit akar, a tervező pedig lelkiismeretes — mi szükség e testület bírálatára? — Lássuk először az építtetőt. Aki az esetek többségében nem szakember. Pénze van. szüksége van a lakásra, építeni szeretne. Hogy milyen legyen a ház, azt általában úgy dönti el, hogy látott egy épületet, ami megtetszett neki, azt mondja a tervezőnek: ilyen legyen! És bizony sokszor a modell nem felel meg a követelményeknek. Viszont a terv szülte hiányosságokról, kényelmetlenségekről, funkcionális hibákról az építtető eddig általában csak akkor győződhetett meg, amikor már felépítették a házát. — Dehát a tervező....? — No igen, a tervező jóhiszeműsége. A gyakorlatban a legjobb, legképzettebb, legrutinosabb tervező is tévedhet. Arról nem is beszélve, hogy magántervezők felkészültsége távolról sem azonos. Azonkívül, a megyében jelenleg működő magántervezők közt akad olyan is, akinek csak a honorárium a fontos. S ha a tervét elutasítják, nem ritkán hozzánk küldik az építtetőt, hogy a bizottságot „jobb belátásra” bírja. — Ebből következik, hogy a bizottságnak néha az építtetővel szemben is meg kell védenie annak érdekeit? — Előfordult már néhányszor. De azt is tapasztaljuk, hogy lassan bealkonyul az elvtelen versenynek. Hiszen a gerinces magántervező eddig is elutasította, ha az építtető valamely kívánsága ellentétben állt a korszerű építészeti elvekkel. De, ha a megrendelő ragaszkodott az óhajaihoz, mindig talált tervezőre, aki azokat lelkiismeretfurdalás nélkül végrehajtotta. pincézést” aztán többnyire lakásként használják, s ez egészségtelen. De drága megoldás ez garázsnak is, tároló helynek is. Még mindig kísért a költséges és csúnya álmanzard. Szeretnénk megvédeni az építtetőket a „maszek típustervektől” is. — Ilyen is van? — Hogyne. Persze nem nevezik típustervnek, de egy- egy magántervező, vagy tervezésre jogosult Ktsz szinte sorozatban gyártja a lényegében teljesen egyforma terveket. Tekintet nélkül a megrendelő anyagi helyzetére, a család összetételére, s a néhány éven belül bekövetkezhető család-fejlődésre. A megrendelők javarésze ezeket a típusterveket el is fogadta. Mert nem tudja, hogy vannak sokkal jobb és olcsóbb állami típustervek is. És persze mondani sem kell, hogy a „maszek típus” tervezője nem az adaptálásért, hanem az egyedi tervezésért járó honoráriumot zsebeli be. Itt említem meg, hogy a jövőben kérni fogjuk a tervezőt, a tervhez csatoljon „beruházási programot” is. A reális elbíráláshoz ismerni akarjuk a család összetételét, amelyből következtethetünk a várható vátozásokra, ismerni akarjuk az építéshez rendelkezésre álló pénz összegét... stb. Az a véleményünk, hogy így a terv bírálata még alaposabb, még megbízhatóbb lesz, az építtetők, érdekeit még hatásosabban képviselhetjük. _ Mindebből úgy tűnik, h ogy a szakvéleményező bizottság nem tér ki részlet- kérdésekre, hanem a terv alapvető műszaki, funkcionális és esztétikai értékeit vizsgálja, illetve bírálja. — Valóban, ha csak nem szükséges, részletkérdésekbe nem merülünk. De a bizottságnak akad így is elég dolga. Van ugyanis néhány makacs, visszatérő „ellenségünk”. _ Például? — A „zsákszoba ta helyiség-elosztás sen a fiatal házasoknak, több- gyermekes családoknak okoz idővel gondot: hiszen az egymásba nyíló, külön bejárattal nem rendelkező lakószobák figyelmen kívül hagyják a családfejlődést. Aztán: a tűzhelyet gyakran úgy helyezik el, hogy az a közlekedés útjába esik, ráadásul a háziasszony háttal a konyha ablaknak kénytelen dolgozni, tehát beárnyékolja saját munkáját. Ellenezzük a családi ház padlószintjének gyakori két- és félméteres kiemelését. Ez leggyakrabban azért fordul elő, mert a megrendelő rá akar licitálni a szomszédra. Holott ez olyan többletköltségeiket okoz, amelyekből kikerülhet például a lakóház teljes közművesítése. Nem is említve, hogy az efféle „aláElhangzott az utolsó terv bírálata. A bizottság tagjai elégedetten állapítják meg, hogy ami a „külalakot” illeti a rajzok közt ma már elvétve sem akad gyűrött, hanyag munka. Javul a minőség is. Hiszen az első negyven terv közül harminchetet kellett elhuszonöt közül egy terv m nősítése egyes, hat terv ke test, tizennyolc pedig há Ez a faj- íhast kapott, különöCsizmadia Géza A a ii wr iove — Azt sajnálom, hogy nem előbb került sor erre a honismereti táborozásra... Nógrád közismerten nagyon gazdag lelőhelye a történeti kutatásnak. ideértve a munkásmozgalom szellemi és tárgyi emlékeit is, és messzeföldön híres a palóc népművészet.. Szóval sajnálom, hogy az első országos honismereti tábor nem évekkel ezelőtt nyílt meg Nagybátonyban — mondotta Pothorník József, a tábor fővédnöke a megnyitón. Talán most sem késő: Az 1967—68-as tanév előkészítése Az 1967—68-as oktatási év előkészítésének jegyében ma délelőtt értekezletet tartanak a középiskolai igazgatók részére Salgótarjánban, a Nógrád megye Tanács VB Művelődésügyi Osztályán. A tanácskozás alkalmat ad a résztvevőknek számos, a szakközépiskolák újabb profiljának kialakításával, az új tanterv bevezetésével, a tanács vb-k szerepével, és más egyébbel kapcsolatos fontos kérdések megvitatására. Az igazgatók természetesen, értékelik a múlt tanév tapasztalatait is, illetve több módszer, tani gondot, problémát is megbeszélnek. Ugyancsak az új tanévet készíti elő az a tanácskozás, amelyet szintén Salgótarjánban, a megyei tanácson tartanak július 10-én. E megbeszélésen a megyei, járási, városi tanácsok művelődésügyi osztályainak vezetői, a tanácselnök-helyettesek, a pártapparátus illetékes képviselői vesznek részt. Az értekezlet napirendje hasonló lesz a ma zajló igazgatói tanácskozáséhoz. Ezen kívül azonban több más kérdés is szóba kerül majd. különös tekintettel az irányító tevékenységgel, az ellenőrzéssel, továbbá az elvi vonatkozású állásfoglalásokkal összefüggésben. a Százkét vasúti csomagfeladóvény fekszik a táborparancsnokság asztalán. — Holnap el kell intézni a kerékpárok ideszállítását — mondja egyik segítőtársának Szilágyi Gábor táborparancsnok. A tizenkilenc megyéből Nagybátonyba sereglett százkét fiatal mielőtt útnak indult, vasúti poggyászként feladta kerékpárját. Volt, aki erre az alkolomra vásárolta meg a gyűjtőmunkához elengedhetetlenül szükséges eszközt, jónéhányan kölcsönkérték a kétkerekűt. A tábor a negyedik napon kerékpárra ül, és bejárja a kijelölt területeket, ismerkedik a bányászközségek múltjával, jelenével, munkásmozgalmi emlékekkel, ipartörténettel, népművészettel. Felsorolni is Mindenki érdekében A törzsgárda szerepe mechanizmusban az új Kevés gazdasági intézkedést előzött meg akkora érdeklődés, mint az új mechanizmus. Apránként kikristályosodik, ki örül a gazdaság- irányítás új rendszerének, és ki tart tőle. Aki szívesen dolgozik, aki nem fél az újdonságtól, nyugodtan fogadja. Aki viszont inkább „beosztja erejét”, s aki gondolkodásában maradi, aggodalommal néz az új mechanizmus elé. A félelmet bizonyos mértékig a tájékozatlanság okozza; ennek eloszlatásán egyaránt fáradoznak politikai és gazdasági szervek — s velük egy sorban a népi ellenőrök. Nem véletlen, hogy a Népi Ellenőrök Fórumán legutóbb ismét az új mechanizmusról vitáztak. Sok ember félti állását az új mechanizmustól; főként persze az, aki úgy érzi, nem sok hasznot hajt a közösségnek. A szorgalmasok félelme alaptalan. Munkáskézre mindenfajta mechanizmusban szükség van; s az új mechanizmus irányelvei alig ösztönzik a vezetőket bérmegtakarításra, — sokkal inkább az egyetemes takarékoskodásra. (Minek tagadnánk, számos üzemünkben hol az anyag-, hol az energiatakarékosságnak volt divatja; egyszer a sínszeggel illett spórolni, máskor a csomagolópapírral, ismét máskor a villanyárammal. Ebből adódott, hogy az emberek a fillértől nem látták a takarékpénztárt. ..) Mivel a vállalatok nyereségessége a cél, fontos érdek a törzsgárda kialakítása, megtartása. A gazdasági vezetés tehát — a kollektív szerződés adta kereten belül — a maximális bért, a lehető legtöbb szociális juttatást nyújtja a helytálló dolgozónak azért, hogy megtartsa őt az üzem számára. A munkavállalók viszont tudják, hogy a jövőben a felmondásra éppen elégséges ok, ha valaki tenyerét tartja a bérért, de csak tessék-lássék dolgozik. Ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik, hogy sokan túlságosan rövidnek tartják a Munka Törvénykönyvének tervezetét. Szerintük alaposabban körül kellene határolni a kötelességeket és jogokat. Az új mechanizmus nagyon lényeges újdonsága, hogy a Munka Törvénykönyvének meg nem írott paragrafusai helyett a kollektív szerződésben foglaltak bírnak majd a jogszabály erejével. Munkaügyi vita esetén tehát azt vizsgálják, hogy a kollektív szerződésnek mennyiben tett eleget a munkáltató, mennyiben a dolgozó. Bizonyos, hogy az új mechanizmusban több ember változtat munkahelyet, mint eddig. A ma még érvényes jogszabályok azokon a számításokon alapulnak. amelyeknek azt kellett kimutatniok: milyen veszteség származik abból, ha valaki valahonnan kilép. Az új irányítási rendszert megelőző számítások közelebb állnak az élethez. Ezek már azt érzékeltetik, milyen nép- gazdasági hátrány ered abból, ha valaki nem cserél munkahelyet. A munkaerő mozgása mindenféle gazdasági rendszerben jelzőberendezésként működik. Ám míg ennek gyorsasága a mai mechanizmusban az elektrotechnikai berendezésekéhez hasonlítható; az új gazdaságirányítási rendszerben gyorsasága az elektronikus készülékekéhez közelít. A vezetői önállóság növekedése seregnyi, az új mechanizmusban kölöncöt jelentő mutató eltemetésével jár. Nem lesz — képletesen szólva — fétis többé a termelékenységi mutató sem. Adódhat. hogy valamely remekül gépesített üzem igényes munkára sok új dolgozót vesz tel, mivel foglalkoztatásuk eredményesnek ígérkezik. Az aprólékos, sok ember végezte termelés miatt az egy főre jutó termelés persze kevesebb lesz, — ám az üzem egészének gazdaságossága javul. S ha ez javul, nő a nyereségrészesedés, a kereset. Vezetőé is,beosztotté is. Nem csábíthatja-e a nagyobb kereset lehetősége ha- zárdírozásra a vezetőket? — vetődhet fel a gondolat. A könnyelmű kockázatvállalástól természetesen visszatart a felelősségérzet, s az anyagi érdekeltség is. Mert amint igaz, hogy a virágzó üzem vezetőjének jövedelme emelkedik, úgy igaz, hogy a ráfizetés a vezetők keresetének igen érzékeny csökkenésével jár. Igazságos és helyes, hogy a nagy felelősségű vezetők jövedelme munkájuk eredményétől függően nőhet vagy csökkenhet; addig a beosztottak alapkeresete nem redukálódhat, de jövedelme gyarapodhat. Minden jel azzal biztat, hogy az új irányítási rendszer elevenebbé teszi a gazdasági életet. Hozzá kell tennünk, hogy őszintébbé is. Hány és hány üzemnél töprengtek a harmadik-negyedik negyedévben, mi módon rejtsék el az eredmények egy részét; hiszen ott lebegett a „tervesítés veszélye”, — vagyis az, hogy a tényszámot tervszámként kapja az üzem, s ha azt nem sikerül túlteljesíteni, nem lesz prémium... Ilyenfajta mesterkedésre nem tesz szükség az új mechanizmusban. A Szovjetunió 1,5 millió külföldi turistára számít A Szovjetunióban idén 1,5 millió külföldi turistára számítanak. Megkönnyítették a beutazást, a nyugati határokon néhány űj határállomást nyitottak, s a szovjet kikötőkbe érkező kiránduló hajók utasainak megengedték, hogy szovjet vízum nélkül lépjenek a szárazföldre. Az Októberi Forradalom 50. évfordulójára az utazási irodák tíz turistajáratot szerveztek a történelmi nevezetességű helyekre, többek közt Lenin szülővárosába, Uljanovszkba is. találkozik a hosszú lenne az igazán sokrétű munka részleteit. — A programot úgy állítottuk össze, hogy a fiataloknak legyen idejük, alkalmuk a szénmedence történetével megismerkedni, mielőtt a gyűjtőmunkát megkezdik. Két— három nap feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egyáltalán valamilyen kép kialakuljon előttük. Ezért már a második napon elkezdjük a megyetörténeti előadásokat — mondja Kovács János, a honismereti tábor másik vezetője. A tábornak ugyanis két parancsnoka van. Szilágyi Gábor, a KISZ megyei bizottságának munkatársa, Kovács János pedig a salgótarjáni munkásmozgalmi múzeum dolgozója. Egyik a szervezést, a másik a szakmai irányítás feladatát vállalta. Most még nehéz szót váltani velük. Rengeteg és kicsit szokatlan is a dolguk, töretlen úton járnak, de egyikük sem titkolja: büszkék, hogy az első honismereti tábor élére kerültek. 2. Nagybátonyban a jövő találkozik a múlttal. — Nagyon jó kérdéseket kaptam a fiataloktól — így válaszol Rőt kai Tibor, amikor aziránt érdeklődöm: hogy sikerült első találkozója az egyik honismereti csoporttal. A táborozás első napján múlnál került sor a megyében élő veteránok és a fiatal kutatók találkozóira. Rátkai Tibor, Lengyel Tusi Istvánnal vett részt egy ilyen találkozón, de kettőjükön kívül sok veteránt meghívtak a bátonyi táborba. — Az egyik fiú például azt kérdezte tőlem, milyen volt az ipari olvasókör? Inkább csak kártyáztunk, sakkoztunk, hiszen az ott kölcsönvehető könyvek egytől-egyig olyanok voltak... Eh, nem is érdemes beszélni róluk. A magántulajdon védelmére írták valamennyit. Az igazi könyveket, amiből hitet meg erőt meríthettünk, mi kölcsönöztük titokban egymásnak. Hát ilyen volt. Elmondtam nekik. Az is jó kérdés volt, amelyik a régi idők bányászainak iskolai végzettsége után érdeklődött. Elmondtam egy esetet. Egy sokgyermekes bányászcsalád összefogását; a közülük legtehetségesebb magasabb szinten Is tanulhasson. ök tanították közösen, dolgoztak rá, gondját viselték és a fiú is tanított. Tanult, és közben az igazgató agyalágyult fiába erőszakolta a materhatikát. — Akármennyit tanulsz is, csak paraszt maradsz te... — mondta neki egyszer az igazgató csemetéje. Az a fiú, az a tanulva tanító gyerek, ma pénzügyi osztályt vezet a ta* nácson... — A bányászfeleségek. a lányok, hogyan segítették az illegális pártmunkát? — kérdezte egy diáklány. — Mi is szerettünk táncolni, kirándulni, szórakozni — emlékezett a veterán. — De a szórakozást gyakran kapcsoltuk egybe politikai munkával. . . Egy mozgalmat el sem lehet képzelni asz- szonyok nélkül. Piros zsebkendőre hímezték a sarlót, kalapácsot. A férfiember, ha olyan zsebkendőt kapott büszke volt rá. Ma is őrzöm az enyémet. Szerettek minket az asszonyok, és akkor is szereltek, amikor lebuktunk, és hónapokat, éveket töltöttünk a börtönben, vagy az internáló táborban. Nagyszerű összekötő volt sok asszony és lány. Furák Teréz, Iványi Ferencné, Kákuk Pálné, a kilencven éves Furák néni. . . — hosszan sorolja a neveket. 3. A búcsúzásnál a kezembe nyomták a honismereti tábor teljes programját. Július 15-ig minden jelentős tábori esemény megtalálható benne. A legfeltűnőbb ebben a programban. egyben a legörvende. tesebb is: az előadásokat kivétel nélkül megyei és országos szaktekintélyek tartják. Egy vélemény: — Felbecsülhetetlenül értékes lehet e tábor munkája. Csupán egyetlen követelménynek kell megfelelni: élményekkel, valódi élményekkel gazdagodjanak a fiatalok. .. Palaki László
