Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-05 / 156. szám

2 NOORAO 1967. július 5. szerda Cíponiiko beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) folytatta Gromiko — megelé­gedéssel nyugtázhatja, hogy az ülésszak résztvevőinek többsége megértette, mi­lyen veszélyekkel jár a je­lenlegi közel-keleti válság, tudatára ébredt annak: úgy kell cselekednünk, hogy ne lobbanhasson új­ra lángra a háború. A szovjet kormány nem ké­telkedik benne, hogy minden állam, minden felelősséget ér­ző politikus fel tudja becsül­ni, milyen következményekkel járhat az agresszió folytatása. Azok a fegyveres provoká­ciók, amelyeket az izraeli csapatok július 1-én és 2-án Szerveztek a Sínai-félszige- ten, újra figyelmeztetnek a helyzet veszélyességére. Amíg az izraeli csapatok nem tá­voznak az idegen földről, nem lehet béke a Közel-Keleten. Andrej Gromiko felhívta a közgyűlés figyelmét azokra a szüntelen kísérletekre, ame­lyekkel egyesek megpróbálják megnehezíteni a béke helyre- állításához vezető amúgy sem könnyű utat, amelyekkel az izraeli csapatok visszavo­nását attól akarják függővé tenni, teljesítsenek-e az ag­resszió áldozatai egy sor elő­zetes feltételt. Izrael a háborús hangu­lat bűvöletében területi nyereségeket követel. Pártfogói nem mennek ilyen messzire. hanem beérnék azokkal a politikai osztalékok­kal is, amelyeket az arab ál­lamok rovására kapnának. Csak így értelmezhetjük az amerikai küldöttség által ja­vasolt és jellegét tekintve mélységesen imperialista ha­tározat-tervezetet, amely ösz- szekavar egy sor különböző kérdést, és vele egy lapra helyezi az agresszort és áldo­zatát. Az igazságos megoldás csak egy lehet: mindazt, amit az agresszor elhódított, kése­delem nélkül és maradéktala­nul vissza kell adni azoknak, akiket az agresszor megtá­madott. Erről van szó a szov­jet határozat-tervezetben, és az el nem kötelezett országok határozat-tervezetében. Min­den olyan javaslat, amely holtvágányra tereli e legfon­tosabb feladat megoldását, rossz szolgálatot tesz a béke érdekeinek. Gromiko határozottan elítélte Izrael állam ag­resszív kalandorpolitiká­ját, azt, hogy egy évtized leforgása alatt két ízben is lángra lobbantotta Kö­zel-Keleten a háborút. ' Visszautasította Izrael képvi­selőinek arm vonatkozó pró­bálkozásait, hogy kioktassák a közgyűlésben képviselt álla­mok delegátusait. A Szovjetunió küldöttsége nem érzi szükségét annak, hogy válaszoljon izraeli sze­mélyiségeknek a Szovjetunió címére szóló meglehetősen ot­romba kijelentéseire. A népek tudják, amint azt egyébként az izraeli politikusok is tud­ják, hogy az az állam, amely­nek az izraeliek most külön­féle sértő szavakat címeznek, síkraszáll, és a jövőben is síkra fog szállni a kis és nagy népek jogainak védelmében, tekintet nélkül a bőr színére, a politikai, filozófiai és vallá­si különbségekre. A szovjet küldöttség támo­gatásáról biztosítja az el nem kötelezett országok csoportja által előterjesztett határozati javaslatot. Az agresszor nem számít­hat jutalmazásra. Ez elvi kérdés. Ma az arabokat érte támadás, de mi garantálja azt, hogy valamely más kormány — Izrael példáján felbuzdulva — nem bocsátkozik katonai ka­landokba? Ebben az esetben azok az országok, amelyek számára az izraeli agresszió a távol ködébe vész, maguk fogják keresni azoknak az ál­lamoknak a támogatását, amelyek az ő szavai szerint ma túlságosan szigorúan bí­rálták el Izrael politikáját. Távol áll tőlünk, hogy bár­kit is azzal fenyegessünk: majd meglátjátok, alkalomad­tán nektek is ugyanazzal a pénzzel fizetnek. Egyetlen küldöttség sem engedheti meg, hogy most az elveket feláldozzák a kulisszák mögötti egyez­kedésben, a különböző manőverekben. Egyetlen küldöttség sem te­heti ezt meg, ha önmaga vé­delmezőjét akarja látni az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben, amelynek hatékony támo­gatására nehéz percekben bizton számíthat. A szovjet külügyminiszter befejezésül felhívta az ENSZ- közgyűlést, határozottan uta­sítsa vissza az izraeli politi­kusoknak és pártfogóiknak azokat a kísérleteit, amelyek­kel megpróbálják megosztani, vagy zsarolni a közgyűlés mostani ülésszakát. Az agresszor határozott elítélésé­ben az agresszió megfékezé­sére és következményeinek felszámolására vonatkozó el­tökélt szándékkal kell vála­szolni Izrael azon fenyegeté­seire, hogy figyelmen kívül hagyja a többség óhaját, és bizonyos körülmények között újra erőszakhoz folyamodik — mondotta végül Gromiko. Václav David csehszlovák külügyminiszter felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy az ENSZ-közgyűlés vitá­ja erkölcsileg elmarasz­talta az agresszort és pártfogóit. Most az a feladat vár a köz­gyűlésre, hogy olyan hatá­rozatot hozzon, amely elő­segíti az agresszió következ­ményeinek felszámolását és a tartós béke megteremtését. A szovjet határozat-tervezet a legjobban szolgálná e feladat teljesítését. Miklo Trabonov bolgár küldött elfogadhatatlannak minősítette az amerikai hatá­rozat-tervezetet és a latin­amerikai határozat-tervezetet. Küldöttsége támogatásá­ról biztosította a szov­jet határozat-tervezetet és az el nem kötelezett or­szágok határozat-tervezetét. Csatorday Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője a szovjet határozat-tervezet tá­mogatására szólított fel, hang­súlyozván, hogy ez a terve­zet a lehető legvilágosab­ban van megfogalmazva, a legteljesebb mértékben meg­felel a jelenlegi helyzetnek és az ENSZ feladatainak. Ki­jelentette, hogy a magyar küldöttség az amerikai hatá­rozat-tervezet ellen szavaz, amely mentegetni próbálja az izraeli agressziót. Egyben el­veti a latin-amerikai orszá­gok határozat-tervezetét is. Ez utóbbi ugyanis elvonja a figyelmet a fő kérdésről, az agresszor csapatainak vissza­vonásáról, és más problémák megoldásával kapcsolja Össze a csapatok kivonását. A magyar küldött támo­gatta az el nem kötele­zett országok határozat- tervezetét. Ez a kompromisszumos ter­vezet a legszélesebb körű tá­mogatást érdemli — mondot­ta. Guinea ENSZ-képviselője arról szólt, hogy az el nem kötelezett országok határo­zat-tervezete az a minimum, amelyet az ENSZ-közgyűlésé- nek feltétlenül el kell fogad­nia. Kanada, Írország, Belgi­um, Peru és Honduras kép­viselői a latin-amerikai hatá­rozat-tervezet mellett száll­tak síkra. Az ülésen folyta­tódtak a felszólalások a sza­vazással kapcsolatos állás­pontok indokolására. Nézetazonosság a lényeges kérdésekben 4 koaxigin — Pompidou tárgyalásokról MOSZKVA (MTI) Pompidou francia és Koszi­gin szovjet miniszterelnök kedden délután több mint két órát töltött a tárgyalóasztal mellett. Francia körökből szár­mazó értesülések szerint a tár­gyalófelek a vietnami problé­mával kapcsolatban nézetazo­nosságot árultak el, a Közel- Keletről pedig egy árnyalattal különbözött véleményük. Idézett hírforrások szerint Pompidou kifejtette, hogy az európai politikai helyzet jobb. mint a világ többi részén. A válsággócok között elsősorban a közel-keleti és a vietnami térséget említette meg. A tárgyalásokat követő fran­cia nagykövetségi ebéden a kormányfőkön és Gromiko szovjet, valamint Couve de Murville franci külügymi­niszteren kívül ott volt Pato- licsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere is. Pompidou pohárköszöntőt mondott. Mint francia részről elmondták, a miniszterelnök kijelentette, hogy a világhely­zettel kapcsolatos szovjet— francia párbeszéd „nyílt és gyümölcsöző” volt. „Álláspont­jaink nem minden területen azonosak, de könnyen jutot­tunk nézetazonosságra a lé­nyeges kérdésekben” — mon­dotta Pompidou. (AFP. AP, REUTER) Hz agresszor nem érvényesülhet KAIRÓ (MTI) Az Afro-ázsiai Szolidaritási Szervezet rendkívüli kairói ér­tekezletén Kamal Dzsumblatt, a libanoni küldöttség vezetője rámutatott arra, hogy a nyu­gat Izraelt felhasználja az arab világ megosztására. Az indiai politikus rámuta­tott, hogy Izrael az Egyesült Államok kitartottja, és ezért agressziója is imperialista cé­lokat szolgált. A rendkívüli értekezlet zá­róbeszédét Khaled Mohieddin, az EAK béketanácsának fő­titkára mondotta. Felhívta Af­rika és Ázsia népeit, az igaz­ságos békét kívánó nemzet­közi közvéleményt, ne enged­jék meg az agresszió kifizető- dését. Ha megengedik az ag­resszor érvényesülését a Kö­zép-Keleten, újabb agresszo- rok támadnak másutt is! — Afrikaiak és ázsiaiak százmillióit képviseljük és Va­liink éreznek Latin-Amerika népei is — folytatta Khaled Mohieddin. Velünk vannak a szocialista országok és velünk van a nagy Szovjetunió. Ve­lünk a munkások, a demok­raták, a forradalmárok ereje, még az imperialista világban is! Ha megszervezzük ennek a roppant erőnek az összefogá­sát, akkor szétzúzzuk az ag­ressziót itt is, Vietnamban is, bárhol a világon! Román párt* cs kormányküldöttség utazott Pekingbe MOSZKVA (MTI) Mint az Izvesztyija hétfő esti száma beszámolt róla, Ion Gheorghe Mauremek, a Román Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsa elnöké­nek vezetésével román párt- és kormányküldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba. Köxlemény: Podgornij iraki tárgyalásairól BAGDAD (TASZSZ) Nyikolaj Podgornijnak a* Iraki Köztársaságban tett lá­togatásáról az alábbi közle­ményt adták ki: Nyikolaj Podgornij a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke Abdel Rah­man Mohammed Aref Iraki Köztársasági elnök meghívá­sára 1967. július 3-án és 4-én hivatalos látogatást tett az iraki köztársaságban. Nyiko­laj Podgornij t. és kíséretét szívélyes fogadtatásban ré­szesítették. Ez a fogadtatás kifejezte az iraki népnek a szovjet nép iránt táplált ba­ráti érzelmeit és rokonszen- vét. Nyikolaj Podgornij és Ab­del Rahman Mohammed Aref a barátság és kölcsönös egyet­értés légkörében megbeszélé­seket folytatott. A találkozókon és megbe­széléseken megvitatták a kö­zel-keleti helyzettel összefüg­gő kérdéseket, tekintettel Iz­raelnek az arab országok el­leni agressziójára, és megtár­gyalták. milyen intézkedéseket kell tenni az agresszió követ­kezményeinek felszámolására. Nyikolaj Podgornij szovjet államfő látogatása az Iraki Köztársaságban mindkét fél véleménye szerint elősegíti a két állam barátságának to­vábbfejlődését a Szovjetunió és Irak népeinek érdekében, az egyetemes béke és bizton­ság érdekében. (MTI) Még nem döntöttek Csőmbe sorsáról A1G1R (MTI) Az algériai sajtószolgálat (APS) hétfőn közleményt adott ki a Csőmbe-üggyel kapcso­latban. A közlemény határo­zottan leszögezi, hogy „Al­géria semmilyen külföldi ha­talomtól nem hagyja magát befolyásolni”, sem pedig elté­ríteni imperializmus-ellenes irányvonalától”. A közlemény elítéli az im­perializmus és neokolonializ- mus nemzetközi ügynökeit, akik kampányt indítottak Csőmbe kiszabadítására, és megpróbálnak nyomást gyako­rolni az algériai kormányra. H rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 4.32: Hajnaltól — reggelig ... — 1.22: Bogáncs. Regény folytatásokban. XIV. — 8.42: Szó­rakoztató zene nyugdíjasoknak. — 9.29: Száz év távolá­ból. Az 1867-es kiegyezés. (A tegnapi adás Ismétlése.) — 10.10: Radnai György operettdalokat énekel. — 10.90: Orvosi tanácsok. — 10.35: Kamarazene. — 11.30: A Szabó család. (A tegnapi adás ismétlése). — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.02: Válaszolunk hallgatóinknak. — 1S.1T: Vivaldi: A nimfa és a pásztor — szerenád. — 14.05: Nőkről — nőknek. — 14.35: Abrahám—Harmath-operettek­ből. — 15.15: Kóruspódium. — 15.25: Urbán Katalin éne­kel, Béres János furulyázik. — 15.55: Magyarországon elő­ször. Ivanov: IV. szimfónia. — 16.39: A kékszemü Dá­vidkáné. Regény folytatásokban. II. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe. — 17.14: Világslágerek magyar előadásban. — 17.40: Operabarátoknak. — 18.20: A Foreign Office le­véltárából. — 18.35: Szovjet népek dalai. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Magnósok figyelem! (A tegnapi adás ismétlése). — 20.15: Hviszéves a „Tiszatáj”. Irodalmi est közvetítése Szegedről. — 21.03: Clara Haskil két Mo­zart-zongoraversenyt játszik. — 22.20: Maja Krisztalinszkaja és Palócz László énekel, a Bratislava! Rádió esztrádzene- kara játszik. — 23.15: Dvorzsák operáiból. — PETŐFI RADIO: 4.30—7.57: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 10.00—12.30: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Lohengrin. Két részlet Wagner operájából. — 13.02: Könnyűzenei Híradó. (A tegnapi adás ismétlése.) — 13.32: Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. — 14.00: Kettőtől — hatig. A Petőfi Rádió zenés délutánja. — 18.10: A fehér ló. Operettrészletek. — 18.35: Az arany­ember. Rádiójáték. I. rész. — 19.38: Hangverseny a stú­dióban. — 20.00: Esti Krónika II. — 20.30: Sas László táncdalaiból. — 20.41: A tanári szobában. — 20.56: Mu­zsikaszó. Dalok a rózsáról. — 21.50: Mit és miért tanítanak a vállalatvezetők iskoláján? — 22.00: A jazz kedvelőinek. Leroy Vinnegar együttese játszik. — 22.15: Ránki György: Cirkusz — fantasztikus álomjelenetek 5 képben, elő­játékkal — Karinthy Frigyes novellája nyomán. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 17.58: Műsorismertetés. — 18.00: Hirek. — 18.15: Barkácsooljunk. 18.35: Hazai tükör. — 18.40: Egészségügyi kisfilm. 19.10: Világhírű tudósok a kame­ra előtt. — 19.30: Esti mesi. — 19.40: Mai vendégünk: dr. Korom Mihály igazságügyin'niszter. — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Supraphon-album. Cehszlovák könnyűzenei film. — 21.05: Gond. A TV színházt krónikája. — 21.25: Tizenkét szék... Művészeti vetélked j U. — 22.00: TV-Hiradó 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 16.00: A wimbledoni nemzetközi teniszbajnokság közvetítése. — 18.35: Kelet-Szlovákta éle­téből. — 19.00: TV-Híradó. — 19.30: Szörnyű nő (film- vígjáték). — 20.55: Kis kabaré. Újra lehet kezdeni Doboxy Imre regénye 26. Géza a homlokára üt, a fenébe is bámészkodom itt, beszalad a házba, táskájával jön vissza mire észbe kapunk, már a szérűskertben lohol, a cselédházak felé. Deső moz­dul, kiáltana is, de meggon­dolja magát. Nincs joga megtiltani, hogy Géza ellás­sa a kocsist. — Ez... nem veszélyes? — kérdi Fésűs Járó, nyugtala­nul pillogva. — Nyakunkra hozhat valakit. •— De veszélyes — mondja nyersen Deső, és befordul a házba. Gallai lecsót főz, amikor Géza visszajön. A présház körül szedte a paprikát, pa­radicsomot, rég megcsípte a dér, de nem baj, jobb lesz, mint hideget falni, meg is kellett volna mosni alaposan, ez azonban csak akkor jutott eszébe a hadnagynak, mikor már beleaprította a lábasba, majd megsülnek a bacilusok ebben a jó, forró zsírban. Gallai láthatóan élvezi a fő­zést, egyszerre két embernek is dirigál, ezt adjanak a ke­zébe, meg azt, kolbászt vág karikára, szalonnát szeletel vékonyan, lágyan potyogtat- ja a lecsóba, tág orrlyukkal szimatol mint a csődör, is­teni lesz, gyerekek, szent Péter is megnyalná az ujját. — Csúnya törés — mondja Géza. — Ha összeforr is, nem biztos, hogy rendesen csukó­dik a szája. Kezet mos, rágyújt. — Apámnak megmondom — folytatja — este ha ki­jön, hogy holnapra hozzon civil ruhákat. Jobb lesz mindjátoknak kibújni az an­gyalbőrből. Gallai otthagyja a lecsót. — Mit hallottál? — Alighogy bekötöztem a kocsist, odaért a körorvos. — Tudja, hogy itt va­gyunk? — Nem. Tőlem biztosan nem. Azt mondja, az oroszok a mándori révnél nem a túl­só partra lőnek. Deső bólint. — Gondoltam. Élesebb a dörgés. — Igen, már az éjjel átjöt­tek. Mándor és Bitta közt tank-csapdákat ásatnak a ci­vilekkel, dehát úgyse tudják keresztben felásatni az egész határt. — És? — kérdezi mohón Fésűs Járó. — És? Nem felelnek neki. Deső elgondolkozva járkál, Sorki leoldja övéről a kötényül odakötött konyharuhát. — Főhadnagy úr, még nem késő. .. Amíg nyitva az út, meg kellene próbálni. Beleremeg, ahogy kimond­ja. Szeme idegesen ugrál. Egyszerre szakadt rá a ri­adalom, annyi ütközet, anyi menetelés után itt a küszö­bön a fogság. Ezt talán a fő­hadnagya sem gondolta végig, mi lesz, ha betoppan az aj­tón az első orosz katona, nem, ezt, nem lehet megvárni, menni kell innen, bele a vi­lágban, míg a kör be nem zárul. Csontos arca merő víz, egy pillanat még, kirohan a présházból. Deső ráemeli szemét. — Igen, Sorki, ezen át keli esnünk. Ha kiteszed a lábad, az első igazoltatás után le- puffantanak. — De hát ha így is? Fő­hadnagy úr, én magának mindig... — Elmehetsz, ha akarsz. Nem parancsolhatlak vissza. De bármit csinálsz, saját fe­lelősségedre teszed. Tarba zöld, mint a leve­li béka. — Én nem maradhatok... Eszembe jut a gyűjtemé­nye. De hiszen nincs nála, „Algéria, elveihez híven, tud­ni fogja, hogyan döntsön Lu­mumba gyilkosának, Afrika ellenségének sorsáról” — hangsúlyozza a közlemény. Csombét társaitól elkülönít­ve egy algíri villában őrzik. Tájékozott források szerint a hivatalos kiadatási kérelmet az algériai hatóságok még nem kapták meg. Az AFP algíri diplomáciai megfigyelőkre hi­vatkozva arról ír, hogy ha Algéria nem is adja ki Csom­bét a Mobutu-kormánynak, valószínűnek látszik, hogy az Afrikai Egységszervezet ren­delkezésére bocsátja. (AFP, AP) ott maradt a századnál. Igaz, csak a rongyokat hagyhatta el, mindazt a rémséget mely hozzájuk kötődik, magával hordja. Gallai káromkodik. — Az anyátok beszari szentségit, nem értitek? Ci­vil gúnyába bújunk, sose vol­tunk katonák, bárki kérdje, semmi közünk az egészhez! De még ha kiszagolnák is, szökevények vagyunk, saját hadbíróságunk elől puco­lunk, a genfi konvenció sze­rint ez egészen más. .. fő­hadnagy úr, parancsolj rá ezekre a barmokra, hát persze hogy ideér a ruszki, mit gondoltatok. horgászni fog a Duna-parton, míg itt mindenki tisztára mossa a gatyáját? — Legalább azt tudnám — gondolkozik hangosan Géza —, hogy mondják oroszul, orvos. — Vracs — feleli Deső. — Persze, te tudod. El is felejtettem. Dehát ez kitűnő! Ha beszélni tudunk velük, minden rendben lesz. Engem az idegesített, hogy mutogat­ni kell, az rémes, hadonászik az ember, mégse tudja ponto­san megértetni magát... ke-- zeltem egyszer egy süketné­ma nőt, úgy felbőszített min­dig, majd lelöktem az. asztal­ról, pedig nekem a beteghez áldott türelmem van. — Terítsetek — mondja Gallai —, rögtön kész a lecsó. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents