Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

?967. július S7. esütövWS HÚSRA» Munkaerőhiány és ellentmondások Felborult gépek Napjainkban ismét sokat be­szélnek, vitatkoznak az épí­tőipar munkaerő-helyzetéről- Az KM Nógrád megyei Épí­tőipari Vállalat munkaerő- hiányát egyebek közt ös­szefüggésbe hozzák azokkal a gondokkal, amelyeket az idei második félesztendőben indítandó építkezések okos­nak. A vitát figyelve az em­ber első, óvatosságra intő benyomása, hogy a külön­böző megnyilatkozásokból nehéz megállapítani: tulaj­donképpen mennyi is a vál­lalat zavartalan termelésé­hez elengedhetetlenül szük­séges, de hiányzó, elsősor­ban kubikos létszám. A kö­zelmúltban egy a megyei pártbizottságon tartott ak­tíva értekezleten a vállalat igazgatója a hiányzó létszá­mot kétszázra taksálta, a mült bélen lezajlott műsza­ki értekezleten tartott be­számolójában százhatvan — százhetvenre. A munkaügyi osztály az építők párt-végre­hajtóbizottsági ülésén meg­vitatott jelentése ugyanezt a hiányt kilencven—száztizenöt munkásban jelöli meg. Ebben a „párbeszédben” nem ez az egyetlen ellent­mondás.- Az ilyen, és ehhez hasonló ötletek, javaslatok egyre használhatatlanabbak. Ezt érezniük kéne azoknak is, akiktől származnak, sajnos ennek semmi jelét nem ta­pasztalni. Ezért szinte önkén­telen a feltételezés: vajon nem valami megcsontosodott hibás szemlélet diktálja őket? Amely egyszersmind akadá­lyozza a kérdésnek új módon való feltevését is: vajon az építőipari vállalat kapacitás hiánya azonos-e a létszám- hiánnyal? Mindenekelőtt érdemes szemügyre venni néhány szá­mot azokból a statisztikai adatokból, amelyeket a mun­kaügyi osztály prezentál. Az elmúlt évek során a vál­lalat munkáslétszámának hetvenhét—nyolcvanöt szá­zaléka évente kicserélődött a rendkívül nagymérvű mun­kásvándorlás folyamánya- ként. Tavaly — mondják — enyhült a fluktuáció. A fel­vett ezerhatvannyolc dolgo­zóval szemben csak kilenc- száznyolcvanhét ember távo­zott. Az idén az év első öt hónapjában munkára je­lentkezett háromszázhat, ki­lépett háromszázhuszonhá­rom dolgozó. A kilépő mun­kások zöme egy esztendőt sem tölt el a vállalatnál, szá­muk tavaly hétszázhatvan- hat volt. Egy—kétéves mun­kaviszonnyal klíencvenhárom, két—ötéves munkaviszonnyal hetvenegy, öt—tízévi szolgá­lat után ötven, és tíz év után hét építőipari munkás bon­totta fel munkaviszonyát ta­valy a vállalattal. Annak ellenére, hogy a statiszti­ka külön nem említi, érde­mes megjegyezni, hogy a tavaly áprilistól felvett nyolc-' vannégy volt bányamunkás­ból mindössze tíz maradt meg a vállalatnál. Nem érdektelen, hogy 1967- ben kevesebb a szakmunkás, mint 1962-ben. Aggasztó, hogy a tavaly is kevésnek tartott negyvenhat lakatos idén harmincötre, a harmic- hét TMK dolgozó idén hu­szonháromra apadt. A meg­levő munkáslétszám — mun­kaidőfényképezések során mért — munkaidő kihaszná­lása körülbelül hetvenkét— nyolcvanszázalékos. Ez éven­te — a munkaügyi osztály véleménye szerint — mintegy huszonnégy — harmincmillió forint értékű termelés kiesést idéz elő. Ezeknek az adatoknak az értelmezése, a következteté­sek levonása sem egyöntetű a vállalat gazdasági és műszaki vezetői körében nominal a munkaerőhi­ány hangoztatása. Annak megszüntetésére általában a „hagyományos” módszereket ajánlják. Példán! a munka erő toborzást. Születnek „ere­deti” ötletek Is, Az egyik: a b-ruháső vállalatok, saiát belső munkanélküliségük föl­tárásával biztosítsanak lét számót a földmunkák elvég­zésihez. Az egyik nagy alap- sz'mvez^t taggyűlésén hang­zott el a MWtk«>*.ö leiszó: a kommurd'y-'k legfontosabb kötelessé-"- Mo* mindenki szerezzen egy kubikost Pedig a vállalatnál ma már találni olyan műszakiakat, gazdasági, vagy mozgalmi poszton munkálkodókat, akik a fenti adatok ismeretében még azt is megkérdezik: le- het-e egyáltalán látszámhi- ányról beszélni, ha egy vál­lalat munkásainak hetven— nyolcvan százaléka évente ki­cserélődik, ha a meglevő lét­szám munkaidő-kihasználása hetvenkét—nyolcvan százalé­kos. Kérdésünknek még na­gyobb nyomatékot ad, hogy például a daruk kapacitását tavaly 21,4 százalékra hasz­nálták ki, hogy az összes földmunkáknak csupán har­mincnyolc százalékát végez­ték géppel (szemben az Épí­tésügyi és Városfeilesztési Minisztérium építőipari vál­lalatainak átlagos 71,9 száza­lékával), hogy tavaly az egy­összegű munkautalványok alapján elvégzett munka nem éri el az összes termelés ti­zenöt- és félszázalékát Persze téved az, aki azt hi­szi : ezekre a kérdésekre nines magyarázat. A munka­ügyi osztály jelentésében, de a vállalat legutóbbi műszaki értekezletén is elhangzott né­hány. Ha a vállalat eredmé­nyesen tevékenykedett, ez attól van, mert jó volt a munkaösszetétel. Ha a vál­lalat elmaradt a feladatok teljesítéséről: roses volt a munkaöeszetétel. Ezt tekint­hetjük akár alaptételnek. Ami pedig a létszámhiányt illeti: a rniwezetök nem fog­lalkoznak a munkásokkal asért mennek el annyian. A művezetők nem törődnek az egyösszegű munkautalványo­zással sem. Hossz a munka- fegyelem? Mert a művezetők népszerűtlen feladatnak tart­ják a fegyelmezést. Sok a bérreklamáció, mert lelkiis­meretlenek a művezetők. Ilyen fránya emberek ezek a művezetők! Nem különbek persze a kubikosok sem, mert „nem szeretik a szállító szalagot” — mondja a gépész. Azzal kevesebbet keresnek. Más volna persze, ha lenne folya­matos munkaellátás. De azt a művezető nem biztosítja. Sem az építésvezető. Az épí­tésvezető biztosítaná. De ad­dig nem ásathatom ki az alapgödröt — mondja — amíg az anyagosztály nem küldi a vasat. Küldeném, feleli az anyagosztály, ha idejében megkaptam volna az anyag- igénylést. Megadtam volna az anyagigénylést, vág vissza az építésvezetőség, de a költség­vetés összeadási, szorzási hi­báit nekem már késő észre­venni, miért nem a műszaki osztály... ,.. Hanem, a vita ezen a ponton rendszerint el is akad, mert a vállalati központ né­mely osztályát bírálni ma Is tapintatlanságnak számít. Ha pedig valaki a dolgozók kö­zül kétségbe vonja, hogy hi­ba csak a művezetőkben és építésvezetőkben van, a vál­lalat felső gazdasági, műsza­ki vezetése sem minden te­kintetben áll feladata ma­gaslatán, egy idő után eset­leg megkaphatja a magáét. Például: „lejáratja a vezetés tekintélyét.” így aztán kénytelenek va­gyunk évek óta beérni azzal, hogy az ÉM. Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat né­mely hibájának oka — aho­gyan azt a vállalat igazgató­ja legutóbbi nyilatkozatában is előadta — a beruházók kritikán aluli teljesítménye, az országos anyaghiány, va­lamint a szintén országos munkaerőhiány. Az „orszá- ffoat" egyébként szintén nem ok nélkül hangsúlyozzák ne­künk. Meg kell értenünk, hogy „ilyen az építőipar", hele kell nyugodnunk, hogy beruházásaink megvalósítá­sában eddig is és ezután is számítani kell elmaradásra, mert „nekünk, ha jut, a ván­dormadarak jutnak, ez ellen nem tudsz mit tenni, ilyen a világ sora ...” Furcsa, hogy ilyen meg­győző érvelés ellenére ts mi­lyen nehéz ebbe belenyugod­ni.,.! Csizmadia Géza Az ember és a gép nagy nyári erőpróbája zajlik most a mezőgazdaságban. A terme­lőszövetkezetek, a gépállomá­sok és az állami gazdaságok minden erőgépe lázas sietség­gel dolgozik. Több mint hetvenezer hold- nyi szántóterület jó termését kell learatni, elcsépelni, ezek tarlóit megművelni, s ezzel egyidejűleg helyt kell állni egyéb kultúrák betakarításé­ban, a trágyahordásban és sok más területén a gazdálkodás­nak. * Megyénk mezőgazdaságának gépesítettsége aránylag kielé­gítő mind a termelőszövet­kezetekben, mind az állami gazdaságokban. Egészen bi­zonyos, hogy a gabonabetaka­rítást augusztus 10-ig jó mi­nőségben be fogják fejezni, de nem mindegy, hogy mi­lyen emberi és gépi áldozatok árán. A MEDOSZ Nógrád megyei Bizottságának munkavédelmi csoportja a közelmúltban ér­tékelte a mezőgazdasági bal­esetek alakulását. Megállapí­tást nyert, hogy az 1961— 1966 között mintegy 350 erő­gép, kombájn és egyéb me­zőgazdasági munkagép borult fel, rongálódott meg, és idé­zett elő balesetet. Mintegy 50 halálos kimenetelű baleset következett be, vagyis minden hetedik borulás végzetes ki­menetelű volt. Az anyagi kár. amely a traktorok borulásával járt együtt, összességében megha­ladja az 1,2 millió forintot, arról a kárról nem is beszél­ve, ami az emberi élet el­vesztésével, illetőleg a gép kiesett kapacitásával mérhe­tő. Mindez arra figyelmeztet és kötelez minden mezőgazdasá­gi vezetőt, hogy fokozottab­ban kell ismertetni és meg­tartani a munkavédelmi sza­bályokat. A baleseti forrá­soknál a meredek lejtőkön kí­vül említésre méltó az it­tasság, a türelmetlenség és a figyelmetlenség Az utóbbi napókban Szátok határában borult fel a Tol­mács! Gépállomás VC 97-76­os forgalmi rendszámú UE— 28-as vontatója. Csorba And­rás meggondolatlansága okoz­ta a balesetet, mert egy 25 százalékos lejtőn helytelen módon akart megfordulni. Hatszáz méterrel arrébb sík területen is megfordulhatott volna. Ez az eset csak azért nem követelt halálos áldoza­tot, mert a vezetőfülke erős váza megakadályozta a trak­tor többszöri átfordulását. A megyénkben nagy szám­ban található 20 százalékos lejtő miatt nagyobb gondot kell fordítani a gépi munkák óvórendszabályaira. A legtöbb baleset a pót­kocsis erőgépekkel szokott előfordulni a hirtelen féke­zés és a szakszerűtlen kor­mányzás következtében. Ezek­hez gyakran társul az ittas­ság. ami önmagában is bal­eseti veszélyforrás. Mindez azt mutatja, hogy a vezetőnek, egyben munkavé­delmi parancsnoknak, „mun­kavédelmi őrnek kell len- niök.” Inkább oktassanak ki min­den dolgozót háromszor—négy­szer a balesetvédelemre, sem­hogy baleseti jegyzőkönyvek felvételével bajlódjanak. Tavalyhoz képest az ide! halálos balesetek száma ugyan csökkent, a számok mégis arra köteleznek, hogy az ál­lami gazdaságokban, gépállo­másokon és termelőszövetke­zetekben nagyobb körültekin­téssel foglalkozzanak a mun­kavédelemmel és szerezzenek érvényt szocialista társadal­munk égjük igen fontos jel­szavának. mely szerint: leg­főbb érték az ember. Bencze Barna a Gépállomások Nógrád me­gyei Igazgatóságának íőagro- nómusa Csökkent a dotáció a Nógrádi Szénbányáknál A Nógrádi Szénbányák eredményesen zárta a félévet. Termelési tervét teljesítette éa a jobb minőség miatt egy­millió-négyszázezer forinttal több árbevételt ért el a terve­zettnél. Kedvezően alakult az ön­költség is. A tervhez viszo­nyítva minden tonna szénen négy forint hatvan fillért ta­karítottak meg. Ez azt jelen­ti, hogy az idén hat forint huszonhárom fülérrel ol­csóbban állították elő a szén tonnáját, mint tavaly. Valamennyi bányaüzem jobb költségszintet ért el a tervezettnél. Tavaly még a nógrádi bsnyászkodáehoz minden ssáz forint termelé­si értékre negyvenöt forint nyolcvan fillér állami ártá­mogatásra volt ezükség. Az elmúlt félévben már keve­sebb mint harmincnégy fo­rintra csökkent a dotáció. A féléves eredményjavulás meg­haladja a hét és félmillió fo­rintot. . A legszebb eredményt ez­úttal is Nagyba tony érte el, ahol két akna, Kányás és Ménkes nyereségesen termel, Az üzemi költségszint 125 százalékról 111,3 százalékra csökkent, A Nógrádi Szénbá­nyák az első félévben túltel­jesítették már azt az ígéretet, amit a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom 50. éves jubileumára vállaltak. A melléküzem! tevékenység is eredményes volt, amiből több mint nyolcmillió forint termelési érték származott. Féléves átlagban százhét dol­gozót foglalkoztattak a mel­léküzemekben, de ma már kétszáz embernek, év végére pedig kétszázhatvannak bizto­sítanak munkát, és év végéig 34 millió forint termelési ér­tékre számítanak. Tele tarsollyal — Nekünk igazán jól jött a kongresszus... — raundják félig tréfásan, — Nemrégiben alakultunk, munkánk terve­zésébe, szervezésébe teljes egészében „beépítjük” az if­júsági szövetség legújabb ha­tározatait ... Oláh Ignác, a néhány hó­napja alakult nagybátonyi te­rületi KXSZ-bizottság titkára és Barna Ilona, a bátonyi szolgáltató üzem építészeti részlegénél működő (ugyan­csak fiatal) alapszervezet ve­retűje vélekedik így, A „szerencsések" ebben megegyeznek, máskülönben sok mindenben eltérnek egy­mástól. Oláh Ignác „veterán­nak” számit, tíz esztendeje, egyik alapító tagja volt a KISZ-nek, ezért Is esett rá a választás, hogy a két hó­napja alakult területi bizott­ságot irányítsa, Ica neve Bar­na, a haja szőke, ő az új nemzedékhez tartóz!!:: vado­natúj titkár, eddigi legna­gyobb megbízatása — gazda­sági vezetés volt a KISZ-ben. — Jól lőtt a kongresszus — mondják. A beszélgetés alatt kiderül — eddig sem tétlenkedtek. Ica az idősebb, tapasztaltabb harcosnak ki­járó tisztelettel Oláh Ignác- nak engedi át a szót, szól­jon elsőnek ő a két hónap alatt elért eredményekről: — Nyolc alapszervezet, hattzaz fiatal tartozik a nagybátonyi területi bizott­sághoz. Pontosabban: a nyolc közül kettő, bizottsági szin­ten dolgozik. A megyei kül­döttértekezletünkön már eredményekről számolhat­tam be. Alakulásunk után fél évre szóló akcióprogramot dolgoztunk ki. A megyei kül­döttek tele tarsollyal, ren­geteg hasznos tapasztalattal jöttek vissza a kongresszus­ról, a legfontosabb most, hogy ezeket a tapasztalato­kat mindenki megismerje, megfelelően hasznosítsa ... Mit végeztünk eddig? Társa­dalmi munkával 200 méter hosszan vízlevezető árkot ás­tunk Maeonkán. a bölcsőde építésénél ötven köbméter földet mozgattunk meg, se­gítettünk az épület k fenyőké­nek rendezésében, Nas£ybá- tony faluban megépítettük a művelődési ház kerítését, s hogy fiataljaink a más ter­mészetű mozgást is gyakorol­ják — június közepén nagy­szabású iárőrversenvt rende­zett a területi bizottság. Valamit a tervekről. A bizottság egyik alapszervezo- te a nagybotom kézműipari vállalatnál működik, húszán vannak, csupa lánj-, v-ukat se­gítenek a termelőszövetkezet­nek. Űj titkáruk, Bodnár Margit, nemrégiben kérte a hiaottság segítségét — támo­gassa tervüket szeretnének Budapestre utazni, tapaszta­latcserére látogatáson a Má­jus 1. Ruhagyárban részt ven­ni. íme egy másik, nasybátn- nyl szülőknek, gyermekeinek nagyon rokonszenves terv, A területi bizottsághoz tartozó alapszerveaatek fiataljai el­határozták: megjpitlk a bá­nyaváros; gyerk ek űj, nagv játszóterét, A földmunka meggyorsítására a kisterei lyel gépállomástól kértek kölcsön munkagépet és kezelőt. Ha elérkezik az ideje fásftanak, élősövényt ültetnek az új ját­szótér köré, összeszedik, meg­javítják a Bányavárosban szanaszét heverő játszótéri szereket, — Mi a legfőbb gondja a területi bizottság titkárának? — A „végek" becsülete, az alapszervezetek mozgékony­sága. Ahol álmos a titkár, unatkoznak a fiatalok is. hi­ába a legböicsebb útmuta­tás .,. Gyakori panasz ma még: KISZ-vezetés, oártalap- szervezeti irányítás erőtlenül látja el a feladatát Vagy rosszul. Elmond egy esetet, A Nugy- bátony faluban működő KlSK-szervezet irányítását a helyi párttltkár úgy „gyako­rolta”, hogy egyszerűen nem engedte el a fiatalokat a régóta tervezett, kirándulás­ra... — Részben egyetértek a párttltkárral — vág közbe Barna Ilona, és meg is mond­ja miért: — A szövetkeze­teknél a legfontosabb most az időszerű munkák elvégzé­se, kirándulni később is le­het. Az ilyen problémán könnyű segíteni. Az igazi gondot — nekem ez a ta­pasztalatom — elsősorban az jelenti, hogy az alapszerve­zetek még mindig nem elég jó módszerekkel dolgoznak. Százezerszer elmondtuk, mert még most is azt hisszük, elég elmondani — differenciált, minden igényt figyelembe ve­vő programok kellenek a? előkészítésbe be kell vonni mindenkit, ne csak a vezető­ség „nyüzsögjön” egy-egv műsor, vagy előadás sike­réért. Oláh Ignác helyesel. Ké­sőbb ő is az árnyalt, a sokrétű munka, a változatos program fontosságáról beszel Elmondja; á területi bizott­ság alapszervezete! és a fia­talok összetétele annyira kü­lönböző, hogy eredményesen nem is lehetne más módon csinálni. Két Iskola! bizott­ság (gimnázium és szakmun­kástanuló-intézet). kézmű­ipari vállalat, tsz KlSZ-alap- .szervezet, bányavárosi szerve­zet, GELKÁ, pedagógus alap­szervezet — mind megannyi külön terület, más-más igény­nyel, képességgel. Ha vala­hol, hát itt aztán minden­képpen alkalmazni kel) a sokrétű munkát! — A kezdet kezdetén va­gyunk, május 12-én alakult a mi alapszervezetünk, hu szonöt fiatal, egyelőre »oy- nyi dolgozik rendszerese’’ —- mondja Barna Ilona. — Csu­pa fiú. Egyedüli lány én vagyok a • társaságban, nem könnyű feladat, tartottam is attól — nem hallgatnak rám. Nem így történt, A mátra- verebélyi tsz-nél vállaltunk mezőgazdasági munkát, hu­szonnégy fiú. az egész a!ao- szervezet segített a szerve­zésben, az eredmény; negy­venhármán dolgoztunk n szö­vetkezet földjein, inna forin­tot kerestünk . Két brigá­dunk. a Vérből és a Horváth brigád most a szocialista cí­mért dolgozik, A szolgáltató­nál szükség van a fiatalok példamutatására, az üzemet most fejlesztik, sok a* új dolgozó nálunk, A kongresszus? Barna Ilo­na örül az útmutatásnak, a megyei küldöttek tele tar- solj'ának, amelyből személy szerint neki, mint titkárnak és nemkülönben 24 társának is „jut valami.. .’* Pataki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents