Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-27 / 175. szám
4 NÖGRÁD t?)67. július 27. -csütörtök Bemutatjuk a Kuznyecki medencét A Kuznyecki iparmedence azelőtt a Tomszki gubernijához tartozott. Gazdasági fejlettségéről árulkodik, hogy 1912-ben a megye szeszfőző ipara kétszer annyi terméket adott, mint szénbányászata. Egy 1904-ben megjelent, a „Tomszki gu- bernija lakott településeinek leírása” című évkönyvben olvastuk: „Kemerovó falu: negyvenegy udvar, két- tzáztiz lakős. Van pravoszláv temploma, magtára. Kolcsuginó falu: száznyolc udvar, körülbelül négyszáz lélekkel. Három élelmiszerüzlet, egy templom. Van elemi iskola, borkimérés, magtár. A vidék „legkulturáltabb" helysége Kus- nyeck. Járási iskolája és két papi szemináriuma van, azonkívül egyházi elemi iskolája, és négy temploma.” Korabeli hivatalos feljegyzések szerint Szudzsenszk bányatelepen 1908-ban négy fiú és két lány elvégezte az elemi iskolát, 1913- ban huszonhat tanuló végzett. Gomaja Sorija falunak a forradalom előtt hat írástudó lakója volt. Aztán... nos, aztán nagy idők következtek. Melyek gyökerestül felforgatták e táj életét is. i „Készüli a Kuznyecki medencében’. Szállításra varó hűtőszekrények, » Prokopjevszki gyár termékei Csak a szovjetek ••• Kzerkilencszáztizenhét november negyedikén megszólalt a gyári sziréna, megcsendültek a műhelyekben felfüggesztett sínvasak: Mindenki a gyűlésre! „A kemerovói vegyigyár munkásainak nagygyűlése kinyilvánítja — szól a határozat —, hogy csak a forradalmi szovjetek hatalma képes a hazát és a forradalmat megmenteni a pusztulástól és vereségtől... Ezekben az órákban nincs helye se határozatlanságnak, se kétkedésnek. Mindenki a harcba! Éljen a béke, a kenyér és a szabadság!” A szovjetek átvették a hatalmat, s a bányákban, falvakban új rend született. De a forradalmat újra és újra meg kellett védenie a Kuznyecki medence dolgozóinak. Marinszkban 1918 elején ellenforradalom tört ki. Ezekben a napokban vetette papírra Lenin: a szibériai fronton nemcsak az orosz, de az egész nemzetközi proletárforradalom megmentéséért harcolnak. Később az Ötödik hadsereg forradalmi katonatanácsának • küldött táviratában követelte: Ne tűrjék a Kuznyecki medence lerombolását, őrizzék meg az országnak ! Harc kétezer kilométeren .. .Hajnalodott, amikor Szu- hov vörösgárdistái Elhagyták Kolcsuginót. Az osztag Barnaul felé vette az útját, hogy ott egyesítse erőit más forradalmi csapatokkal. A vörösgárdisták kétezer kilométeres menetelésük során szakadatlan harcot folytattak a fehérgárdistáfckal, s nem- csupán hatalmas erőket kötöttek le ezáltal, de előkészítették a talajt a dél-szibériai népfelkelés számára. Szuhov, a rettenthetetlen vörösparancsnok nem érte el Bamault. A kulákok tőrbecsalták, bekerítették. Mielőtt a sortűz eldördült, Szuhov odakiáltott a fehér banditáknak: „Az egész munkás- osztályt nem végezhetitek ki, és nem pusztíthatjátok el az ügyet, amelyért mi meghalunk. ..” Különösen nehéz idők jártak erre, amikor a fehér- esehek lázadása megnyitotta a marinszki frontot. Krasznojárszkból, az an- zserszki, a szudzsenszki bányáktól siettek a vöröskatonák' a marinszki front megsegítésére. Az egyik osztag parancsnoka Mihail Perevá- lov volt, mellé osztottak egy internacionalista századot, melynek zöme magyarokból állott. A század parancsnoka Zalka Máté volt. A fehérek egyik rohamot a másik után vezették. Ritkultak a vöröskatonáit sorai, de érzékeny veszteségeket szenvedett az ellenség is. Az osztag, melynek első' vonalában harcoltak Zalka Máté internacionalistái. végül kitört az ellenforradalmárok gyűrűjéből. A forradalom felülkerekedett a régi társadalmat visz- szakivánó erők felett, „A száműzöttek Szibériája. .. ma a szocialista alkotó munka hazája” — írta Gorkij. Hogyan, miként történt, hogy a kicsiny bányácskák- ból, párszáz pudnyi szénfejtésből a mai százmillió tonnák lettek? Hogyan éltek, miként gondolkodtak, miről álmodozták az emberek, akik itt éltek, alkottak? Talán némi képet ad róluk egy, a huszas évek elejéről származó dokumentum: „Mi a Kemrudnyik munkásai proletár közösségünkbe fogadjuk az újszülött polgártársnőt, akinek a Rema nevet adjuk, ami azt jelenti: forradalom, elektromosság, béke. Revolucija, elektricseszt- vo, mir. (Az „a” az orosz női nevek gyakori végződésé. A szerk.) A következő utasításokat adjuk. A szülőknek: Neveljék a kislányt proletár szellemben, és adják őt úttörőnek. Az úttörőknek: Készítsék fel Remát, hogy jó kom- szomolista legyen. A Kom- szomolnak: Nevelje őt a le- ninizmus szellemében, hogy a párt edzett bolsevikot nyerjen a személyében. Remának: Járja végig az úttörőszervezet és a Komszomol iskoláját, hogy az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt tagja lehessen. Legyen példamutató és aktív társadalmi életünk valamennyi frontján!” Ezek az embereik, ilyen emberek ezrei, százezrei építették, s tették naggyá a Kuznyecki medencét. Az első ötéves terv idején megépül az Ural—Kuznyecki vasút, amelynek kétezer kilométeres vonalán azóta is szakadatlan folyamként áramlik a Kuznyecki szén az Uraiban, s az uráli érc a Kuznyecki medencébe. Az iram hatalmas: az első ötéves terv idején huszonnégy új hatalmas bányát és tárnát nyitnak, a széntermelés a háromszorosára ugrik. Mire a második ötéves terv végéhez érnek, a Kuznyecki medence a forradalom előttinél huszonkét- szerte több szenet ad. Ez a szén röpíti Szibéria valamennyi gőzmozdonyát, innen látják el az Ural erőműveit, Kazahsztán, Közép—Ázsia üzemeit. A Kuznyecki Vasipari Kombinát a második világháború kitörése előtt már annyi nyersvasat termelt, mint Olaszország valamennyi öntödéje. A Szovjetunió összes vasúti sínszükségletének harminc százalékát innen szállították. A Kuznyecki iparmedence termelése 1928-tól 1940-ig a negyvenkétszeresére növekedett. Arról a vidékről, melyen hajdan pusztaság volt, s szétszórt nyomorúságos települések, amelynek — emlékszenek? — szeszipara kétszerié többet produkált a bányászatnál, arról az országrészről mondotta a kommunista párt tizenhetedik kongresszusán Ordzsonikidze: „ .. .Ha valaki kíváncsi, milyen a jó munka, a kiváló gépesítés, akkor a mi szénbányászainknak nem Németországba, nem Amerikába kell utazniuk. Menjenek a Kuznyecki medencébe, nézzék meg ott, miként mennek a dolgok,” Mert bizony, ha a Kuznyecki, szénmedence a termelés mennyiségét tekintve a második is a Don-medence után, a bányatechnika színvonala szempontjából alaposan megelőzi idősebb „testvérét”. Bár, ami a mennyiséget illeti, azért sem kell szégyenkeznünk. Tavaly innen any- nyi szén indult útnak, ameny- nyit Franciaország, Olaszország és Japán együttvéve termel. A széntermelés mellett hatalmas vasipar nőtt fel itt, melynek nyersvas, acél. és hengerelt áru termelése több, mint amennyit 1913-ban az egész Orosz Birodalom vasiparáé volt. Nyersvas termelésünk megelőzi Kanadát, Ausztráliát, Indiát, Itáliát. Ausztriát, Svájcot, a Dél-afrikai Köztársaságot, Brazíliát, Spanyolországot, Hollandiát, Chilét, Törökországot — együttvéve! A szovjethatalom éveiben eddig három- és félmillió kilowatt teljesítményű erőművet építettünk. Az első ötéves terv első esztendejében, 1928-ban, januártól decemberig tizenhatmillió-hétszázezer kilowattóra villamosenergiát gerjesztettek az erőművek. Ma ugyanennyi áram előállításához hét órára sincs szükségünk. Az egy lakosra jutó elektromos energia termelésünk ma a világon csaknem minden államot megelőz. Egy mai évkönyv teljcgy zései S vajon mit jegyezhetne fel az évkönyv a Kuznyecki iparmedence kultúrájáról? Ott, ahol keresni kellett írástudó embert, napjainkban a tízezer lakosra jutó főiskolai hallgatók száma kilencvenhat. Ebből a szempontból olyan fejlett kapitalista országok előtt járunk, mint Anglia (53), Franciaország (71), Japán (84), a Német Szövetségi Köztársaság (44). és Olaszország (47). A területen kilencszáznegy- venkét közkönyvtár és ötszázötvenhét műszaki könyvtár van. Állományuk meghaladja a húszmillió kötetet. Nyilvántartunk nyolcszázti- zenhét klubot, hat múzeumot, hat színházat, és több, mint ezerhatszáz moziberendezést. Az első világháború előtt a területnek tíz kórháza volt, összesen kétszázöt ággyal. Ma kétszáznyolcvannyolc kórházunkban sokezernyi ágy, s a gyógyintézetekben ötezer-négyszáz orvos, huszonhatezer középfokú egészségügyi káder, kétszázharminckilenc fogorvos: .. A tízezer lakosra jutó orvosok számát tekintve a Kuznyecki medence megelőzi az USA-t, Franciaországot, Japánt, Olaszországot és sok más államot. Nevet az amerikai Pedig, amíg az iparmedence eddig eljutott, sokan megmosolyogták építőit. Barin akadémikus, aki a harmincas évek elején a Kuznyecki Építő Tröszt főmérnöke volt, visszaemlékezéseiben felidézi egy Auergard nevű amerikai tőkés látogatását. „ ... Amikor az amerikaiak az építkezéshez értek, mi már megkezdtük a kemence szerkezetének szerelését. A legfontosabb üzemek alapozásával elkészültünk. Az amerikaiak egyszerűen képtelenségnek tartották a bolsevikok vállalkozását. — Amerika Szibériában — ez egyszerűen ostobaság! — kiáltott fel álmélkodva Mr. Auergard. — Hogy képzelik azt önök, felépíteni százötven tonnás martinkemencéket, és ilyen hatalmas nagykohókat, hengerműveket? Ne feledjék, mi Amerikában is csak most kezdünk építeni ilyen gyárakat. Mit fognak önök kezdeni tapasztalat, berendezések nélkül, a tanulatlan embereikkel? Nézze csak, hiszen bocskorban járnak! Nevetséges!" No igen. Aztán a mosoly ráfagyott ezeknek az uraknak az arcára. Pedig a szabad életet, a forradalom vívmányait, egy nép évtizedes alkotómunkájának minden gyümölcsét még egyszer meg kellett védeni. De az emberek, akik addig építettek, fegyvert fogtak. A (ront ott és az üzemben Mintegy százötven Szovjetunió Hőse származik a mi vidékünkről. Sokan élnek közülük, mások az életüket áldozták. . . .1942. január 29-én történt, Novgorod alatt. A két- százkilencvenkilences lövészezred állásaitól nem messze a fasiszták néhány betonbunkert éoftsttek, s onnan tűz alatt tartották az ezredet. A felderitőket megbízták, hogy kémleljék ki az ellenség tüzrendszerét, és pusztítsák el előretolt géppuskaállásait. A felderítökhöz tartozott Iván Geraszimenko őrmester, Alexandr Kraszi- lov és Leontyij Cseremov sorkatona. A három barát a háború kitöréséig a Kuznyecki Kombinátban dolgozott. .. .Gránátjuk nem volt. És a nácik, szinte a szemük előtt lekaszáltak egy egész szakaszt. A három barát, anélkül, hogy egy szót váltottak volna, megindult a géppuskaállás felé. Rávetették magukat a kilövönyílásra. A géppuska veszett toerepelése a hősök kiömlő vérébe fulladt... . De nem volt könnyű az otthonmaradottaknak sem. A háború kitörésének másnapján, éjjel felcsengett a Kuznyecki Kombinát főmérnökének telefonja. A vonalban a kohászati népbiztos. „Sürgősen meg kell oldani a páncélgyártást” — szólt az utasítás. A főmérnök néhány óra türelmet kért. összehívta munkatársait, s egy átvirrasztott éjszaka után közölték Moszkvával: „A gépegységek megfelelő átépítésével a szibériaiak páncélt fognak gyártani.” Be sem várva a műszaki rajzokat, a főmetallurgus, a főolvasztár, s a többi mérnök hozzálátott az üzemek átépítéséhez. ötlet született: gyártsanak páncél minőségű acélt a nagykemencékben. Az ötlet annyira bizarr volt, hogy többen hiábavaló próbálkozásnak tartották. De sok idő a latolgatásra, töprengésre nem maradt Az ország halálos veszélyben, meg kell próbálni a lehetetlent is. S a Kuznyecki acélöntők adtak is annyi páncélt a haderőnek, amennyi elegendő volt negyvenezer tankhoz, negyvenötezer repülőgéphez, és több mint százmillió lövedékhez. A Pravda 1945-ber igy írt! „A Kuznyecki medence hatalmas szerepet játszott a honvédő háborúban, a szocialista haza védelmében szerzett érdemeit nem felejti el 8 történelem.” És ma? Az egész Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójának méltó megünneplésének lázában éL A lüktető, mindenkit magával ragadó szocialista munkaversenyben az iparmedence dolgozói ismét előljárnak. A cél: A tavalyi teljes termeléshez képest az idén kétszáznyolcvanmillió forint értékű áruval többet kibocsátani. Ez a kétszáznyolcvanmillió csaknem azonos a medence 1940. évi ipari termelésével. A terület ipari vezetőinek egyike így kommentálta a Kuznyecki iparmedence dolgozóinak jubileumi versenyfelajánlását. — Korábban a széntermelés a Kuznyecki medence összes termékeinek mintegy felét tette ki. Most csupán huszonnyolc százalékát. Pedig az 1940-ben kibányászott huszonnégymillió tonna szénnel szemben tavaly már csaknem százmillió tonnát hoztak fel a föld mélyéből, s az ország kokszolható szén-szükségletének egyharmadát nálunk bányásszák. A huszonhat évvel ezelőtti elektromos energiának most a tizennégyszeresét állítjuk elő. Gépgyártásunk a háború előttinek ötvenhétsze- rese. Megteremtettük a Kuznyecki medence könnyű- és élelmiszeriparát. A forradalom ötvenedik évfordulóját ünnepeljük az idén, hadd végezzük szűkebb hazánkról szóló tudósításunkat még egy összehasonlítással: a Kuznyecki medence ipari termelése a forradalom előttinek ma ha-tszáztizenöt- szöröse, a második világháború előtti teljesítményt pedig tízszeresen múlja felül. S mindezt azok az emberek, fiaik, és unokáik vitték végbe, akiket hajdan megmo- solygott az idegen: „Nézze, hiszen bocskorban járnak...?“ ¥ A NÖGRÁD számára írták a Kemerovói terület lapjának munkatársai. Fordította és szerkesztette« Csizmadia Géz*
