Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

NÖGKAd 1967 július 23. rasarnaf) 1" Éjféli látogatók Az asszony átvitte a gye­reket a nagymamához. Jóma­gam csak valamikor éjfél után vetődtem haza. Bevacsoraz- tam, talán túlzottan is jól, és rózsás hangulatban, dúdolva próbáltam beilleszteni a kul­csot a zárba. Az előszobában égett a vil­lany. ,,Az az átkozott szóra­kozottság!” — gondoltam, mi­közben benyitottam, pedig ezúttal nem a szórakozottsá­gomon múlt a dolog. Két idegen férfi tanyázott a lakásban. Kiráncigálták az összes fiókot és üzleti modor­ban társalogtak, miközben a padlón nyitva fekvő bőrön­dökbe rakosgattak egyet, s mást. Ügy tűnt, mintha vaká­cióra indulnának. Földbegyökerezett lábbal álltam az ajtóban. Amikor végül is észrevették, az egyi­kük, az öszes bajszú ellenséges hangon rámszólt: — Mit akar? — Ez őrület! — feleltem én. — Hiszen ez az én lakásom. Nem gondolják, hogy itt tévé- dés történt? — Szó sincs róla. Maga jött haza túl korán... — Igaz, igaz, dehát Lili le akart feküdni és kidobta a társaságot... Megkérdezhet­ném. mit művelnek? — Ejnye, de nehéz a felfo­gása apuskám... — Üristen! — kiáltottam és valószínűleg elsápadtam. De hamarosan összeszedtem ma­gam és szemrevételeztem, va­jon mi mindent akarnak el­vinni. Alázatos siránkozásba kezdtem. — De uraim! Tönkretesz­nek engem és a családomat is. — Ügy értsük, hogy maga havi fizetésből él? — kérdezte a fiatalabbik szemüveges, ösz- szehajtogatva feleségem téli­kabátját. — Természetesen. — De a biztosító busás kár­térítést fizet majd, nem igaz? — erösködött az öszes bajszú. Persze, lehet, hogy a bajusz ragasztott volt. — Nekem nincs betörés el­leni biztosításom. — Micsoda? Nincs biztosítá­sa? Még ilyen nagyfokú gon­datlanságot! Hát akkor most mi lesz? — Az őszes bajuszű mintha összegörnyedt volna egy pillanatra. — Önök tudják, uraim. — Mi a véleményed, Billy, most az egyszer még futni hagyjuk? A Billy nevezetű férfiú, a szemüveget viselő fiatalabbik biztató szemhunyoritással ki­húzott egy nyomtatott űrlapot a zsebéből, átadta nekem, és azt mondta: — Menjen és reggel azon­nal biztosítsa be magát. Leg­közelebb már nem leszünk ilyen megértőek!... Gyere Johnny, menjünk egy házzal arrébb. Es elmentek. Azóta két hónap telt el, s én még most sem értem, a dolgot. BOSSZÜS StJGÓ Adjon neki fizetésemelést, különben tönkreteszi mi egész tragédiát! (Wochenpresse karikatúrája) Mi az igazság a A modern tudomány nem olvassa el, aki semmiképpen ismer „megoldhatatlan titko- sem változtathat a feljegy­kat”. Ezért újabban a pszi­chológia eddig legérinthetetle- nebb területeit is ostrom alá vette, az úgynevezett megérzéseket és hasonlókat. A hipnózis után most a tele­pátiára került sor. Világszerte sok tudomá­nyos intézetben végeznek most kísérletsorozatokat a te­lepátia területéről. A fizioló- gusok megállapították, hogy amikor valamilyen emóciót élünk át, a vér egy része el­folyik végtagjainkból és na­gyobb mennyiségben kerül az agyba. Még olyan kisebb iz­galmaknál is, mint egy egy­szerű számtanpélda megoldá­sa, érzékeli ezt a jelenséget a pletizmográfnak nevezett mű­szer, amelyet 1959-ben fede­zett fel dr. Figar csehszlovák tudós. De felfedezett egy má­sik, még érdekesebb jelensé­get is. Elegendő, hogy látó­körünkben egy olyan sze­mély tartózkodjék, aki vala­milyen izgalmat él át, és a készülék máris jelzi végtag­jaink vérellátottságának csök­kenését! Így született meg a telepá­tia tudományos kutatásának módszere. Sok tudós alkalmazza ma már a pletizmográfot az ilyen jelenségek vizsgálatánál. Az egyik kísérlet úgy folyik, hogy a telepatikus vevő sze­repére szánt személyt meg­kérik. sorolja fel egy listán jó ismerőseit. A listát kiegé­szítik a telefonkönyvből ta­lálomra kiválasztott nevek­kel, majd átadják egy „em­beri adóállomásnak”, aki a másik szobában tartózkodik. Az „adó”, akit ezentúl rö­viden A-nak nevezünk, sorra elolvassa a neveket. A kísér­let tartama alatt a „vevő” — ezentúl V. — végtagjaira rá­kapcsolják a pletizmográfot. Valamennyi ilyen kísérlet sikerült. Amikor V belsőleg „meghall” egy ismerős nevet, akkor karjaiból és lábaiból agya felé indult a vér, bár A-tól tökéletesen hangszige­telő vastag fal választja eL Az eddigi hasonló kutatá­sok módszerei azért voltak tökéletlenek, mert a végső értékelést a kutató szubjek­tív, egyéni megítélésére bíz­ták. A pletizmográf azonban nem fantáziái. A feljegyzett görbét egy harmadik személy zésen, hiszen nem is tudja, hogy mely neveket ismer V. V-tól a kísérlet folyamán azt kérik, hogy ne próbál­jon semmit sem kitalálni, feltételezni, ne is képzeljen el semmit. Egyszerűen pihen­jen a legkényelmesebb hely­zetben, teljesen mozdulatla­nul. A tudósok most kibővítik az ilyen kísérletek skáláját. Megpróbálják ellenőrizni, el­érhető-e efféle pszichikai kap­csolat oly módon, hogy a névsor helyére egyszerű in­formációt kitevő szavak ke­rülnek. Megállapították, hogy a gondolatok vételére beállí­tott feszült figyelem határo­zottan akadályozza a kísér­let sikerét. Megerősítette ezt egy másik kísérlet, amelyet 26 személlyel folytattak. Ezeket két csoportra osztot­ták. Az első csoportba kerü­lőket teljesen elszigetelt szo­bákban helyezték el, de nem is sejthették, hogy telepátiá­val kapcsolatos kísérlet ala­nyai. Fogalmuk sem lehetett, hogy ők lesznek az „adók”. Megfelelő készülékekkel mér­ték hőmérsékletüket, léleg­zetvételüket, szívműködésüket és bioáramaikat. Hasonló kö­rülmények között helyezték el a V csoportba osztott sze­mélyeket. A kísérletvezető egész idő alatt távol maradt mindkét elszigetelt helyiségtől, ötlet­szerűen kiválasztott pillana­tokban az A szobában be­kapcsolt egy diavetítőt, vagy magnetofont, amire az A sze­mélyeknek akaratlanul is rea­gálniuk kellett. Háromfajta behatást alkalmaztak: kelle­mes hangulatot keltő, nyo­masztó és ijesztő hatásokat. Mindegyik kísérlet után meg­kérdezték az A és V cso­port tagjait, mit gondoltak és éreztek ugyanabban a pilla­natban. A beszámolókat magnetofonszalagra vették és egész tudósgárda értékelte ki őket. E kísérletek először is be­bizonyították, hogy az érzék­ietek transzmissziója teljesen független attól, vajon a vizs­gált párok rokonok, ismerő­sök vagy teljesen idegenek. Azután kiderült, hogy (egye­lőre megmagyarázhatatlan okokból) az emberek fogé­VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Húszéves a VIT 26 évvel ezelőtt rendezték Prágában az első Világifjúsá­gi. Találkozót. Az eddigi ta­lálkozókkal kapcsolatos rejt­vényünk vízszintes 1., 58., 69., és függőleges 7., 13., 27., 37. számú sora. VÍZSZINTES: 1. A IV. (Bu­karesti) VIT-en ezüst-, a VII. (Bécsi) VIT-en aranyérmet nyert zenekar. 13. Felemelt „a” hang (+’). 14. Formáló. 15. őrzője. 16. Skálahang. 17. Pestmegyei község. 18. Becézett női név. 20. Vallás röv. 21. Adás-vétel tárgya. 22. Kitűzött nyeremény. 24. Időegység. 26. Fordítva: női név. 28. Tőke. 30. Határozot­tan kíván. 32. Megnézi a sú­lyát. 3£. Izomkötő. 34. Távol­keleti mértékegység. 36. For­dítva: spanyol folyó (+’). 38. A kör kerületének része. 39. Ismérv (—’). 43. Fedd. 44. TOTO fele (!) 45. Fordítva: erős szél. 46. Offé része. 48. Kisebb szépirodalmi mű. 50. Harcászat. 52. Menyasszony. 53. Hím-juh kevert betűi. 55. Billiard játék. 56. Német ket­tős magánhangzó. 58. Az 1957. évi VI. (Moszkvai) viT-en aranyérmet nyert ba­lett-táncosnő. 61. Római 6. 62. Becézett női név. 64. Dip­lomát jelentő rövidítés. 65. Mutató szó. 66. Világtalan. R7. Város az NDK-ban. 69. rn->ben a városban tartották 'z ötödik VIT-et. 72. Lusta. " ’ Alpaka fele (!) 75. Régi súly egység. 76. Egykori orosz uralkodói cím. 77. Ver. 79. Kopasz. 81. Évszak. 82. Kis vízfolyás. 83. Három — szlo­vákul. 85. Felvágott-féle. 88. Gyilkol. 89. Fiatal válogatott kardvívó. FÜGGŐLEGES: 2. Fiú­gyermeke. 3. A vízszintes 14. utolsó betűjével a közepén: látnok. 4. Lábbeli. 5. Átkoz ellentéte. 6. Gallium jele. 7. Fordítva: itt rendezték 1962- ben a VEI. VIT-et. 8. A vízszintes 33. fordítottja. 9. ,. .csiga. 10. Labdajáték. 11. Fordítva: erdei vad. 12. A munka fizikai mértékegysége. 13. Berlinben ezüst-, Bécsben és Helsinkiben aranyérmet nyert táncegyüttes. 17. Argu­mentum. 19. Mint vízszintes 52. 21. Levegő — görögül (+’). 22. Német személyes névmás. 23. Egymást követő betűk. 25. Ürmérték. 27. A IV. (Bukaresti) VIT-en aranyérmet nyert fotómű­vész (Miklós). 28. Fordítva: hozzáér. 29. Olajbogyó (+’). 31. Dal — franciául. 33. Nyu­gat-európai nép 35. Bizmut magánhangzói. 37. 1955-ben Varsóban bronz-, 1959-ben Bécsben aranyérmet nyert balettművész. 39. Kavicsot és homokot kitermelő hajó (—’)• 40. Tipor. 41. Gyér. 42. Kor­szerű szálló. 44. Üdítő ital. 47. Rögzített. 49. Vívó fegy­vernem. 51. Kenőcs. 54. Igen ritka férfi név. 57. Komárom megyei község. 59. Alatto­mos. 60. Csonthéjas gyümölcs. 61. A leggyakoribb fém. 63. Mint a vízszintes 52. 66. Üt­legel. 68. Hangnem. 70. Rang­jelző. 71. Egymást követő be­tűk. 72. Cibál. 74. Az egyik szülő. 76. .. a szúnyog. 78. Három — olaszul. 80. Vízi­állat. 81. Nagyon régi. 82. Késnek, szónak egyaránt le­het. 84. Kötőszó. 86. Görög betű — latinosán írva. 87. Egymást követő betűk. 88. Számnév. BEKÜLDENDŐ: a vízszin­tes 1., 58., 69., és a függőleges 7., 13., 27. és 37 számú so­rok megfejtése. A vasárnapi keresztrejtvény helyes megfejtése: Tarnaszent- mária, Zamárdi, Akaii, Lilla­füred, Parádsasvár, Hajdúszo­boszló. Zengővárkony. Dömös, Bakony. Könyvjutalmat nyerteik: Bi­bék László Salgótarján, Imreh Zoltán Szirák és Balázs Sán­dor Salgótarján. A könyveket postán küldjük el! telepátia körül? konysága a gondolatátvitelre más és más. A kísérletek közben váratlanul azt a fel­fedezést tették, hogy amikor az A és a V helyet cserélt, tehát már pontosan tudta, miről van szó, a gondolatát­vitel eredményei sokkal gyen­gébbek lettek. Ismét bebizo­nyosodott tehát, hogy a leg­jobb vevő az olyan személy, aki teljesen „nyers anyag”, fogalma sincs a kísérlet cél­járól. A tudósok szerint az erős érzelmek vagy benyomások, amelyeket A átél, megköny- nyítik a vételt, különösen, ha V teljesen fellazított lelkiál­lapotban van. Az egyik kutató leír pél­dául egy kísérletet, amelyet 30 adó-vevő párral folytat­tak. Hat fényképet alkalmaz­tak, ezeket előre megállapí­tott, rendszeres időpontok­ban vetítették. V-nek meg­mondták, hogy ezekben a percekben kapcsolja be a magnetofont és mondja el benyomásait. Az A által átélt benyomá­sok közül azt sikerült a leg­jobban átvinni, amelyet a Kennedy meggyilkolását áb­rázoló kép keltett. Ez a leg­több „adónál” valóságos sok­kot váltott ki. A második leghatékonyabb és átvitelre legalkalmasabb téma egy meztelen leány fényképe volt. Végső soron a 30 páros tranzakció közül 11-et a vé­letlen számlájára lehetett ír­ni, II másik viszont jelentő­sen meghaladta ezt az arányt, számokban kifejezve 2.8:6 arányban. Számítógépekkel ki­számították ugyanis, hogy ebben a konkrét kísérletben mennyi a véletlen „eltalá­lás” esélye. Ezt igazolta az ellenőrző csoport, amely .tíz olyan V személyből állt, akiknek azt mondták, hogy tíz A ül a szomszéd szobá­ban. Pedig ilyen A szemé­lyeik egyáltalán nem is lé­teztek. Ezeknek a vevőknek benyomásai jelentősen kü­lönböztek az előbbiektől: egyszerűen a fantázia művei voltak. Ezekből a kísérletektől füg­getlenül a világ sok kutató- intézetében tanulmányozzák a telepátikus oktatás legjobb módszereit. Készüléket is dolgoztak ki erre a célra a, már ismert oktatógépek alap­ján. A legsikeresebb az a módszer, amelyet egy na­gyon fogékony V, a prágai Stefanik doktor dolgozott ki megfelelően alkalmazott hip­nózis alapján. A kutatásokba egyre gyak­rabban kapcsolódnak be az orvosok és pszichológusok részvételével működő „álom­laboratóriumok” is. Ezekben álomba merült vevőkkel kí­sérleteznek. A telepátiakutatások utolsó területe: az adó és a vevő egymástól való távolságának befolyása a vétel minőségé­re, intenzivitására és tiszta­ságára. Azt akarják megál­lapítani, hogy az átviteli energia hasonlít-e a tisztán fizikai jellegű energiáikhoz. Kapcsolatot létesítettek egy­mástól különböző távolság­ban levő egyetemek között, például New York és Los Angeles, Helsinki és az Ame­rikától több, mint 16 000 ki­lométerre lévő Tasmania kö­zött. Remélik, hogy az űrha­józásban is alkalmazni lehet majd az eredményeket. Ha A-t és V-t egyaránt herme- tikus fémkabinba zárják, az — mint a Szovjetunióban legutóbb folytatott kísérletek bizonyítják — nem nagyon befolyásolja a vétel intenzi- vitását. A kísérleteket szorgalma­san folytatják, de még sok idő telik el, mire annyi kí­sérleti anyag gyűlik össze, hogy miután azt a matemati­kai gépek kiértékelték, és a modern statisztika megfelelő módszerével feldolgozták, vá­laszt kapunk a kérdésre, mi­féle energia kapcsolja össze a két pólust, az adót és a vevőt, és hogyan lehetne mérni ezt az energiát. (Ford.: Murányi Beatrix) Ötlet ötlet hátán „Gondos” főnök: — Erre időről időre szükség van, ne­hogy elaludjanak! (Stern karikatúrája) Feledékeny elefánt: — Időnként kihagy az emlékezetemé (Stern karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents