Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
4 JföGtÁD 1967. föTius 23. vasárnap Hz „ezeréves” kéz A történelem úgy tartja számon, hogy 1. István király 1038 augusztusában hunyt eL Bebalzsamozott és királyi díszbe öltöztetett holttestét fehér márványkoporsóba helyezték Székesfehérvárott, hatalmas. egy darabból álló márványlapot borítottak a nagy király nyughelye fölé. A feledés csendjét 1080 táján különös híresztelések verték fel. Mende-monda kelt szárnyra, hogy István király sírjánál „csodák" történtek: beteg, mozgásképtelen gyermekek nyerték vissza egészségüket. E „csodákról" — szokás szerint — mindenki beszélt, de senki sem látta, ám ez mégis elég volt ahhoz, hogy 1083-ban szentté avassák Ist- ván királyt.A holttest maradványait ez alkalomból kiemelték a koporsóból és díszes ereklyetartóban helyezték eL Állítólag 1138-ban onnan szerezte meg a viszonylag épségben maradt jobbkezet egy szé\Két és^pél évázázaddal ké- sőbbMária Terézia, aki igyekezett a magyarságot megnyerni, „nyomozást” indíttatott az első magyar király eltűnt jobbkeze után. A szálak Ra- guzába vezettek (a mai Dub- rovnikba), ahol ereklyekereskedők éltek. Kétségtelen, hogy egy Jó állapotban levő" jobbkezet akkor tetemes összegért át is adtak a bécsi udvarnak, ám az ereklye hitelességéhez a mai napig is kétség fér, eredetét senki sem tudta igazolni. Ma, amikor a „csodatevő’’ ereklyék hitele jócskán megkopott már, tudjuk, hogy a kalandos sorsú sírleletben, semmi rendkívüli nincs, csupán a tíz évszázaddal ezelőtt dolgozó balzsamozók jó munkáját dicséri. Ami pedig a „csodákat" illeti, a tudomány már számtalanszor bebizonyította, hogy azok nem egyebek ügyesen megrendezett szemfényvesztéseknél. Nines hiút^ dönteni kellM Mit kíván a pitirnfie k Pilinyben felborult a rend, dúl a vita, messze híre mert a veszekedésnek. Az robbantotta ki: legyen-e a Losonci utcában járda, vagy ne. A többség szerint égetően szükség van rá. Sáros, poros az út. Juhász Sándor szerint nem kell a járda. Az az, a házától jobbra és balra megépíthetik, de előtte vagy húsz méteren nem, mert kőalapú vaskerítését nem bontja el, csak akkor, ha hatvanezer forinttal kártalanítják. Ahogy állítja: — Ékessége az az utcának, pénzembe került a megépítése. .. Pedig, ha a kerítés a helyén marad, a járda foghíjas lesz. A gyalogosoknak Juhászék háza előtt egy vizesárkon átugorva az úttestre kell menni, s a kerítés másik végén újra a járdára-ugorva haladhatnak tovább. Akik a falu felső végén laknak, így akár építenek járdát, akár nem, sárosak lesznek. Ebből ered a veszekedés. Juhász hajthatatlan, nem bontja le az útba eső kerítést. Ha valaki ilyen „következetes”, ismerjük meg közelebbről. Juhász Sándor, a falu azon kevés embere közé tartozik, akik nem ismerték a szűkösséget. övé volt a legszebb porta. Földjei is kövérek. Ráadás a szőlő, amelyből egy jódaráb még mindig ott díszeleg az Istenbérc déli oldalán. Senki nem sajnálja tőle, csak éppen a napokban a hatósággal gyűlt meg miatta a baja. Húsz forintért, meg annál többért is mérte a bor literét. Váratlanul megvizsgálták a minőségét és kiderült: nem szőlőből préselte, hanem „csinálta” az italt Elkoboztak néhány litert és kiszabták a büntetést. Kérdezhetik, mi köze ennek a pilinyi viharhoz? Csak annyi, hogy felbőszítette Juhászt. És most, ami elveszett a réven, meg kell keresni a vámon. Konok, makacs ember, aki magánál nem ismer különbet, ha csak nem a falun kívül, felsőbb poszton székel. A községi tanács csak annyi előtte, hogy amióta folyik a „járdavita” berobban a tanácsházára, rávág az asztalra. — Tik akartok nekem parancsolni? Majd én megmutatom. ..! Hangos a haragja, haragos a kedve, meghátrálásra kényszeríti a hivatalos embereket. Annyit máris elért, hogy háza előtt áll a munka, bántat- lan a kerítése. Nem vethetik a szemére, hogy nincs javaslata, Van. Elmondják a szomszédok, hajnalban szemügyre veszi hogyan haladnak az építéssel. Egy kétméteres léccel a kezében méregeti háza előtt az utcát. Jegyez- get, aztán mikor nyitják a tanácsházát ott van. — Megállapítottam, ha nem tudtok fizetni, nem is kell a kerítésem lebontani. Betongyűrűvel ki kell bélelni az árkot, arra építsétek a járdát. A békesség kedvéért megvizsgálták, megéri-e a fáradságot. Kiderült: pontosan a járda közepébe esne két villanyoszlop, miközben haj tűként fordulna ki a gyalogjáró az eredeti nyomvonalból az úttestre. A járműközlekedéstől is elcsípnék az út felét. Megpróbálták ezt megmagyarázni neki. A járdáról, amely félkörével elcsúfítaná az utcát, már nem is szóltak. Az úttesttel érveltek, amely felére zsugorodna, s csak kötéltáncosként közlekedhetnének a járművek. Ezen már az öreg is elgondolkodott. De csak pillanatig, mert nyomban megtalálta a megoldás nyitját. — Hát majd lassan mennek a „motorok”, legalább nem verik fel a port. Mondták neki, hogy a felsőbb hatóságoknak is beleszólása van ebbe. — Azt majd én elintézem. .. — vágott vissza. Mondják, be is ment a járáshoz, ahol javaslatát elutasították. Nyomban előállt egy újabbal. Mégpedig: a falu déli részén dolgoztak az útépítők, irányítsák őket a faluba, csinálják meg háza előtt az úttestet, hasonló kanyarral, mint a járdát. — Akkor a kerítés maradhat és legyen köztünk béke. .. Nincs béke. Az utcabeliek megúnták az alkudozást, építik a járdát. Azt mondja Nagy Bertalanná, a tanács vb titkárnője, hogy ilyen számban, mint most, még nem jelentkeztek munkára a faluban. Egy délután jártunk a községben. Aratási idő van, de asszonyok, idősebb emberek az utcán egyengették a földet, hordták a betont, döngöltek. Legnagyobb igyekezettel Bartus Géza, feleséges- től. Emiatt aztán Juhász kibékíthetetlen ellenségének tekinti őket. Napirenden köztük a hangos cívódás. Bartusékat már mindennek lehordta: jött-menteknek, koldúsoknak. Csakhogy, azok, igazuk tudatában nem hagyják magukat. És mellettük áll az egész utca. Juhász szenved a haragjuktól, de még nem adja meg magát. Nevetni kéne e konokságon, erőt pazarló veszekedésen, de azokat bántanánk meg, akik a falujukért becsülettel fáradoznak. Pilinyben télen kegyetlenül marasztaló a sár. Áldás megszabadulni tőle. A tanács a járdára, mint a leg- fontoeabbra, úgy kuporgatta össze a pénzt. De amilyen szívósan kiharcolta az építési engedélyt, olyan könnyen adta meg magát a Juhász állította akadálynak. Fizetni nem tudnak, nincs pénzük. Le is mondtak arról, hogy felvegyék vele a harcot Azt az egyszerű, és tegyük hozzá, kényelmes megoldást választották: majd az utcabeliek haragjától megpuhul az ellenálló és a kihagyott részt akkor megépítik. Salamoni gondolkodás, de nem biztos, hogy hasznos. Az emberek szemében megcsorbíthatja a testület tekintélyét. Határozott, a tanácshoz méltó, a jogszabályt nem sértő intézkedésre van szükség, amely Juhász Sándort jobb útra téríti. Ez a falu érdeke, ez felel meg az emberek többségének. Bobál Gyula Újra lehet kezdeni fii] — Az ám — csóválta fejét egy utász tizedes —, én ott voltam a felvidéki bevonuláson, egy héttel utóbb már szidtak bennünket mint a bokrot. — Nem igaz! — Mi nem igaz? Jobb dolguk volt a csehek alatt, szemembe megmondták... — A pénz nem minden!... —— Nem ám, százados úr! Mert a cseh tisztviselő előtt nem kellett vigyázba állni a parasztnak, ha magyar volt is, hellyel kínálták a hivatalban, uram, foglaljon helyet... Hát a kutya istenit, itthon én ezt máig nem értem meg. Fésűs Járó hevesen bólogat — Na? tessék! És ami a lényeget illeti: Hitler kezéből igenis csalétek volt minden! Miért adta, ez a lényeg! — értse meg végre! — Nem kellett volna hadba lépnie, nekem is ez a véleményem. Elfogadni, amit kapunk, és ülni a seggünkön. — Nevetséges! Tudhatták volna, hogy a német csak úgy nem ad semmit. Benyújtja a számlát. És be is vasalja. Doboxy Imre regénye Fiatal, jól megtermett őrmester nyomakodik előre. — Még rajtad is bevasalhatja, szarházi! — kiabál Fésűs Járóra. — Még nics vége! Az őrmestert visszalökdö- sik. Ellene fordul mindenki, aki körülötte van, de nem a mondásért, hanem, hogy a háború a rohadt zupásoknak jött jól, otthon kanásznak se kellettek, de a háború sar- zsit csinált belőlük, ezek elhadakoznának míg csak egy élő akad. akinek parancsolhatnak. Sorki dühe gurul, üvölt. — Ha én kanásznak nem voltam jó, ti még disznónak se! Nem figyelek. Nem akarom hallani. Szidalmak, átkok, kérdések, neszült aggódások szállnak a sűrű levegőben. Nincs siralmasabb s össze- férhetetlenebb a megvert nyájnál. Arra gondolok, hogy bármi kezdődjék is a háború után, bármilyen létforma, bármiféle céllal és módon, ennél tarkább állapotban a magyarság még nem kezdett változást. Hogyan lehet ebből kimászni? Kinek fognak hinni ezek az emberek? Ki fog hinni nekik? Fél egykor váratlanul kinyitják a bunkert. Kifelé, szaporán. Kiderül, hogy hajnal óta nem is volt őrségünk, a söprögetőket tovább rendelték, csak izenetet hagytak a következő alakulatnak, hogy a nagy bunkerben vagy ötszáz ember várja, mi legyen vele. Szerencse, hogy megkapták az izenetet, különben itt büdösödtünk volna napokig. Szürke az ég, ködöt szitál, borzongva lökdösődünk ki a levegőre. Egy század zárja körül, laza láncban, a Libarétet. A civileket, főleg az öregebbjét, hamar szélnek eresztik. A polgármester, mintha megrúgták volna, féloldalasán üget hazafelé, csak azt se kérdezi tőlünk, izen- nénk-e valamit. Géza is menne, de nem engedik, hiába mondja, hogy orvos: bizonyosan katonaorvos, majd igazoltatják. De hát nőgyógyász, hogy az ördögbe lehetett volna katonaorvos ? Ezen nevetnek, de persze nem engedik el. — Katonák, balra! Lehetünk katonák jó háromszázan. Sok a sebesült. Egy tüzér az orosz század parancsnokához sántikál, félig oroszul, félig szlovákul könyörög neki, hogy csináljanak vele valamit, üszkösö- dik a lába. Türelem, mondja neki a tiszt, a sebesültek kórházba kerülnek. A tüzérnek vissza kell sántikálnia a sorba. Fésűs Járó közben addig okvetetlenkedik, míg egy altiszt el nem vezeti a városparancsnokságra. Jó félóra múlva jön vissza lelkendezve, minden rendben van, kiabálja messziről, de hogy mi van rendben, arról fogalmunk sincs. Papírt ad át a századparancsnokságnak, aki felolvassa a nevünket. Kilépni. Tarba szakaszvezető azonban elkeveredett valahová. Sorki minden égtájba belebömböli a nevét, de hiába, végre is káromkodva megy vissza a bunkerbe, az istenit az álomszuszék fajtájának: aztán nagy csöndben jön vissza, a földön húzza Tarbát, gallérjánál fogva. A szakaszvezető megfojtotta magát. Zsineg a nyakán, szorosan, csomóra kötve. Belevág a húsába. Micsoda görcsös elszántság kellett hozzá, jól meghúzni a zsineget, bogra kötni, s még- egyszer, és el nem vágni, hanem csöndben, ordítás nélkül meghalni. Deső döbbenten hajol Tarba fölé, keze fejével megtapintja a szakaszvezető duzzadt, szilvakék arcát. Hideg. — Jobban kellett volna vigyáznunk rá — mondja, de rögtön kiigazítja magát. — Bár azt hiszem, így könnyebben halt meg, mintha azok ítélik el, akiket szeretett. (Folytatjuk) Valahol Magyarországon... Gyakorlatoznak a Magyar Néphadsereg egységei „Támad” a harckocsidandár Rádiólokációs rendszerek és műszerek biztosítják a tájé» kozódást a földön és a levegőben 18 éves korban bevonult légvédelmi tüzérek bemutató- gyakorlata (MTI foto — Friedmann Ferenc (elv.) „Tüzes'” kérdés —* Milyen cigaretták a legkeresettebbek?-r A Kossuth, a Fecske, a Munkás. Savariát e trafikban sem lehet kapni, ellenben bőven van MD, 100 éves. — Mi a legnépszerűbb cukorka? — Van választék, a 16 féle cukorka közül főleg az olcsóbbak fogynak. — S a csokoládé-kereslet? — Az egy-két forintosakat viszik leginkább, a Marikát, az Üttörőt. az Űrhajóst, az Inotát és a többi hasonló készítményt. — A szerencse dolgában hogyan áll a lakosság? — Ugyebár, ezt én nem igen tudhatom. Tőlem havonta 500—1000 darab Lottó szelvényt vásárolnak. A szezontól függően. Nyáron kevesebb szelvény fogy. ősszel szaporodik a lottózók száma. Valamikor hatalmas tüzek per* lasztották a községet, amely több* ször leégett templomával egyetem« ben. Ezért — mondják _ az 1800a s évek elején törvényt hoztak* amely ebben a faluban megtiltotta a dohányzást. Sőt. . ., a község két végén egy-egy őr állt tábortű® mellett. Aki bejött a faluba, eloltották a pipáját, amikor pedig a másik végén távozott, újra meggyújtották. így volt, ném máSK képp. Most a nagylóci trafikos, Simon László, nem panaszkodik a forgalomra, pedig rajta kívül a faluban még hat helyen árulnak trafikot. Csak azt nem szabad kérdezni senkitől, honnan a ..Gyújtogató” melléknevek. Azért igencsak dühbe gurulnak még ma is a nagylóci „füstölgők’*. (tothl
