Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

2 WÖOBÄD június 8. csütörtök Áttekinthetetlen a közel-keleti helyzet (Folytatás az 1. oldalról) tartály mintegy tizenötezer tonna kőolajat tartalmazott. A TASZSZ jelentése szerint Alekszej Koszigin szovjet kormányfő szerdán a Kreml­ben fogadta Omar Usszedi- ket, Algéria moszkvai nagy­követét. A beszélgetés során megvitatták a mindkét felet érdeklő kérdéseket. Gus Hal, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára nyilatkozatot tett közzé a közel-keleti konflik­tussal kapcsolatban. „Az Iz­rael és az arab államok kö­zött kirobbant fegyveres harc­ból csak egyetlen következte­tést lehet levonni: ez igazság­talan háború. Olyan háború ez, amely kizárólag az ame­rikai és angol monopóliumok számára előnyös.” Jeruzsálemi jelentés szerint a viszonylag csendes éjszaka után szerdán fokozódott a harc hevessége. Egyes jelen­tések szerint az izraeli csapa­tok már az óvárost is birtok­ba vették, miután a külső kerületekben lefolyt gyalog­sági- és harckocsi-csata so­rán leküzdötték a jordániai ellenállást. A legfrissebb Közel-Kelet­ről érkező gyorshírek beszá­molna^ arról, hogy Jordánia elfogadta a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívását, és haj­landó erről tárgyalásokat folytatni Izraellel. A kor­mány e bejelentése szerint Jordánia azután döntött így, hogy konzultációt folytatott az egyesített arab parancs­noksággal. Az UPI hírügynökség nem hivatalos forrásokra hivat­kozva jelentette, hogy szer­dán az izraeli erők elérték a Szuezi -csatornát. Fenti források közlik továbbá, hogy az izraeli erők elfoglaltak az Akabai-öböl bejáratánál egy támaszpontot. A hírt hivata­losan nem erősítették meg. Kairói jelentésben olvas­hatjuk: „Erőink heves harco­kat vívnak a sinai front má­sodik vonalában.” A közle­mény hozzáfűzi: átcsoporto­sítás végett kénytelenek vol­tunk kiüríteni a front első vonalát. Ezt az ellenségnek külföldi erők által támogatott légi tevékenysége 'tette szük­ségessé.” Amman! jelentés szerint a jordániai és izraeli erőik kö­zött a két ország között húzó­dó határvonal egész hosszá­ban folynak a harcok. A bagdadi rádió bejelentet­te, hogy Irak elutasítja a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívását. Hozzáfűzte, hogy az Iraki kormány elhatározta, folytatja a harcot a többi arab ország oldalán. Az EAK párizsi nagykö­vetségének szóvivője megerő­sítette, hogy a kairói kormány elutasította a Biztonsági Ta­nács tűzszüneti felhívását A szudáni kormány szerda reggeli rendkívüli ülésén ha­tározatot hozott arról, hogy védelmi egyezményt ír alá az Egyesült Arab Köztársaság­gal. ★ A TASZSZ jelentése sze­rint Izrael makacsul semmi­be veszi a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatát. Szem­behelyezkedve az ENSZ-szel és a világ közvéleményével, Izrael valamennyi fronton folytatja a hadműveleteket. Az izraeli hadsereg páncé­los alakulatai — a Tel Aviv-i rádió által beolvasott közle­mény szerint a Sínai-félszi- geten előre nyomulnak a Szuezi-esatorna irányába. A jordániai fronton az izraeli csapatok elfoglalták Ramal- lát, Jenint, Latrunt, stb. Iz­rael a Szíriái fronton is foly­tatja a hadműveleteket. A Biztonsági Tanács ülése NEW YORK (MTI) Szerdán délután, magyar idő szerint 18.10 órakor megnyílt a Biztonsági Tanács rendkívü­li ülése. A tanácsülést a Szov­jetunió ENSZ-képviselőjének kérésére hívták össze, témája a közel-keleti válság. A Reuter és az AFP érte­sülése szerint a Szovjetunió olyan határozati javaslat el­fogadását kérte, amely szerdán este — magyar idő szerint — 21.00 órától általános tűzszü­netet rendel el a Közel-Kele­ten. A Biztonsági Tanács szerda este — magyar idő szerint — 21.00 órától elrendelte a tűz­szünetet a közel-keleti had­színtereken — jelentette gyorshírből az AFP. A Biz­tonsági Tanács a tűzszünetet egyhangúlag rendelte el. Szovjet kormánynyilatkozat Izraelhez nem törődik a nemzetközi kapcsolatok elemi szabályai­val, nem tartja tiszteletben az ENSZ alapokmányának el­veit és céljait. A szovjet kormány teljes határozottsággal óvta az Iz­raeli kormányt az agrcssziós és kalandor-politika megvaló­sításától. Az izraeli vezetők azonban nem hallgattak a jó­zan ész szavára. Ha az izraeli kormány nem teljesíti azonnal az államok­nak a haladéktalan tűzszünet­re vonatkozó közös követelé­sét, amely kifejezésre jutott a Biztonsági Tanács határo- len. zatában, akkor a Szovjetunió Az izraeli kormánynak ez felülvizsgálja Izraelhez fűződő az álláspontja újból igazolja kapcsolatát, és határozatot politikájának agresszív jelle- hoz, amely az Izraellel fenn- gét, azt, hogy ez a politika álló diplomáciai kapcsolatok MOSZKVA (TASZSZ) A szovjet kormány június 1-én üzenetet küldött az Izra­elt kormánynak. A nyilatkozat szövege a kö­vetkező: „Különböző forrásokból je­lentések érkeznek, amelyek szerint az izraeli fél nem tel­jesíti az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának a tüzelés és az ösz- szcs hadműveletek haladékta­lan beszüntetésére vonatkozó határozatát. Izrael durván és tüntetőén lábbal tiporja ezt a határozatot és folytatja a háborút az arab államok el­továbbl fenntartását fogja érinteni, minthogy Izrael lé­péseivel szembehelyezi magát a békeszerető államokkal. Magától értetődik, hogy a szovjet kormány mérlegel és foganatosít majd más olyan Intézkedéseket is, amelyek Iz­rael agresszív politikájából kifolyólag szükségessé vál­nak.” Á B—52-esek akciói SAIGON (MTI) Kedden Dél-Vietnamban a szárazföldi harcok jóformán teljesen szüneteltek. Az ame­rikai parancsnokságra nem ér­kezett jelentés semmiféle ősz szetűzésről. B—52-es bombá­zók két támadást hajtottak végre a dél-vietnami szabad­ságharcosok feltételezett állá­sai ellen. Saigontól 500 kilométernyi­re észak-keletre Bong Son repülőterén eddig ismeretlen okból tűz ütött ki. A tűz kö­vetkeztében két ember meg­halt, 39-en megsebesültek, az üzemanyag és lőszer-raktárak­ban okozott károkat a kato­nai közlemény súlyosnak mi­nősíti. Véres összetűzések PEKING (BTA) Az ország több körzetében éleződik a harc Mao Ce-tung híva és ellenfelei között. Így például a KaQszuban megjele­nő lap jelentése szerint Lan- csou-ban — Kanszu tartomány székhelyén — naponta tűznek össze Mao hívei és ellenfelei. Hosszú ideje nem lankad a harc Honan tartományban sem. A Honan Ribao című lap azt írja. hogy Csengcsou város textilgyárábain a véres össze­tűzése*: során több mint 400- an megsebesültek. Pekingben terjesztett röplapok szerint Csengcsou utcáin falragaszok jelentek meg, amelyek támad­ják Gsou En-lajt, az államta­nács elnökéit. Csen Po-tát, a Központi Bizottság mellett működő „kultúraforradalmi csoport” vezetőjét, és e cso­port tagjait, valamint Csop Csiamg-csinget, Mao feleségét. Súlyos összecsapások zajlot­tak le Csianghszu tartomány­ban is. Az összetűzések során több mint ezren meghaltak vagy megsebesülteik és 400-atn nyomtalanul eltűntek. Az ország más részeiből is hasonló hírek érkeznek. Szueztől keletre és nyugatra Wilson washingtoni villám- látogatása során eredetileg a vietnami helyzetet jelölték meg legfőbb napirendi pont­ként. de az események a kö­zép-keleti problémákat tolták előtérbe. A két neuralgikus pont összefonódása egyébként egyre határozottabban kibon­takozik. Amikor korábban Brown angol külügyminiszter Moszkvában járt, a szovjet kormány világosan értésére adta: az amerikaiak vietnami háborúja annyira megmérgez­te a nemzetközi légkört, hogy nincs lehetőség a kölcsönös bizalmon alapuló nagyhatalmi együttműködésre a világ más térségeiben keletkezett válsá­gok leküzdésére. Ugyanakkor a szovjet vezetők biztosították Brownt, hogy a maguk részé­ről mindent elkövetnek a kö­zép-keleti feszültség enyhítése érdekében. A New Statesman című munkáspárti hetilap pe­dig megállapította „Amerika sa.iát játékszabályait alkalmaz­za Vietnamban, de bármilyen erős és önelégült legyen is egy ország, egyetlen hatalom sem léphet fel a világ egyik részében tűzol tóként,’miközben a világ másik részében gyúj­togat”. Az angol hetilap is eljutott tehát odáig, hogy az Egyesült Államok Vietnamban gyújto­gat. Ez azonban csak féligaz­ság. A legutóbbi közép-keleti agresszív lépések már azt is bizonyítják, hogy ugyanezt te­szik a közép-keleti térségben is, ahol a legveszélyesebb fá­zisba, a fegyveres összecsapá­sok síkjára terelte az esemé­nyeket az USA által támoga­tott izraeli támadás. Ezen a téren pedig nyilvánvaló az amerikai—angol összjáték. Az Izvesztyija a napokban Washingtonban lezajlott John­son—Wilson tanácskozás kap­csán rámutat: a legfrissebb események azt tanúsítják, hogy a washingtoni tanácskozás fel­bujtotta az izraeli szélsősége­ket, s azok ejvesztették fejü­ket. Washingtonban még csak nem is tettek kísérleteit a kö­zel-keleti helyzet rendezésére — írja az Izvesztyija. — Wa­shingtonnak és Londonnak szándéka a helyzet kiélezése. Ezt támasztja alá az Akabai- öböl „szabad hajózása bizto­sításának'’ erőszakos sürgeté­se, a „tengeri hatalmak közös manifesztumának” szándékolt közzététele, és az a washing­toni terv, hogy létrehozzanak egy „nemzetközi haditengeré­szeti hadművelet csoportot”. Az angol—amerikai társas­viszonynak persze akadnak ke­vésbé összehangolt vonatkozá­sai is. Alapkérdés, hogy Johnson a Wilson-kormányt elejétől kezdve szegény rokon­ként kezelte. A kiindulópon­tot a font sterling megingása jelentette, amikor a leértéke­léstől csak nemzetközi, első­sorban amerikai nagybankok háromezermillió sürgős dol­lárhitellel mentették meg. Wil­son eat követőleg már egy elzálogosított kor­mány fejeként ült le Johnson elnökkel a tárgya­lóasztalhoz. Az angol gazdasá­gi szakértők is megállapítot­ták: lényeges megtakarításo­kat csak a „Szueztől keletre” — támaszponthálózat kiadása­inak csökkentésével lehetne elérni. Ezért javasolta Wilson Johnsonnak. hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália és Űj-Zéland egye­sítsék közÖ6 főparancsnokság alatt távol-keleti haderejüket, A helyzet ezek után nem is változott. Aminek az az indí­tóoka, hogy a nehézségek elle­nére Anglia sem a Közel- sem a Távol-Keleten nem hajlan­dó lemondani nagyhatalmi szerepéről. Ragaszkodik szin­gapúri és hong-kongi támasz­pontjaihoz, és Szueztől keleti'« még mindig több mint har­minc gyarmatbirtoka van, Az itt betöltött brit katonai szerep az alapja az Ázsiára és a Közép-Keletre' kiterjesztett angol—amerikai véd- és dac- szövetségnek. A katonai kia­dások lényeges csökkentése pe­dig csakis az angol segédrend­őri szerep feladásával képtel­hető el. Ez az az elhatároló lé­pés. amit Wilson nem akar megtenni, holott csak így kép­zelhető el az angol kibontako­zás lehetősége. Igaz, hogy ez .egyértelmű lenne a különleges angol—amerikai társas viszony átértékelésével is. Sümegi Endre II rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Szabad szél. — 9.05: Idő­szerű nemzetközi kérdések (ism.) — 9.15: Moha bácsi, a törpe. — 9.35: Barátsághangverseny. — 10.10: Kovács Dénes hegedül, Mells György énekel. — 11.03: Csalá­di körben. Márvány tábla helyett. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.15: Tosca. — 13.00: A budapesti szín­házak műsora. — 13.03: Törvénykönyv. — 13.19: „Ez a város dallal páros ...” — 13.47: Reiner Frigyes vezé­nyel. — 15.15: Szergej Rahmaninov zongorázik. — 15.39: Magyar nóták. — 16.07: Zengjen dalunk! — 16.37: A kövér ember. — 17.15: Frank Sinatra és Ray Connifl együttes műsorából. — 17.35: A mi pénzünkből. — 17.50: Operabarátoknak. — 18.30: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok ...” — 19.30: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarinak hangversenye a stúdióban. — Kb.: 20.35: Bál a Savoyban. — 20.54: Hol tart az agy­kutatás? II. — 21.14: Magnósok, figyelem! — 22.20: Sport­hírek. — 22.25: Orosz írók, orosz muzsikusok II. rész. — 23.24: Könnyűzene éjfél előtt — éjfél után. PETŐFI RADIO: 10.00—12.15: Zenés műsor üdülőknek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Zenekari muzsika. — 14.00: Kettőtől — hatig ... — 18.10: A gépszerelmes. — 19.02: Színes népi muzsika. — 20.30: Közvetítés a Madách Szín­ház Kamaraszínházából: Rosmersholm. Ibsen drámája két részben. — 21.57: trj felvételeinkből. Mező László gor­dontvázik. — 22.20: Miről ír a Társadalmi Szemle leg­. aás Miska. — 22.56: Galopverseny­credmények. — A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.40: Műsorismertetés. — 9.41: „Angyal” kalandjai. A zseniális férj. (Ism.) — 10.3«: Mont- reuxi Fesztivál 1966. Happy end. — 17.58: Műsorismerte­tés. — 18.00: Hirek. — 18.05: A Magyar Hirdető műsora. _ jg.is: Telesport. — 18.35: A világ térképe előtt. — 18.50: Kapcsoljuk... — 19.20: Esti mese. — 19.35: A mu­zsika barátainak. - 20.20: TV-Hiradó. - 20.40: A száz­egyedik szenátor. TV-film H. rész. — 21.25: Világsztárok (francia zenés film). — 21.50: TV-Híradó — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.05: Filmhíradó. — 17.15: Mű­szaki fórum. — 17.45: Ifjú szemmel. — 19.00: TV-Híradó. — 19.20: Szemtől szembe. Lidice. — 19.35: Népdalok. — 20.05: Hét agyonütött nap (csehszlovák film.) Vállalati vetető az új gazdasági mechanizmusban Reálisabb, biztosabb alapokon». Az MSZMP Politikai Bizott­sága most egy éve hozott és a IX. kongresszuson újból megerősített határozatának megfelelően mindinkább erő­södik, realizálódik az a tár­sadalmunk egészét magával ragadó marxista ismeretelmé­leti folyamat, amelyet tömö­ren kifejezve közgazdasági propagandaként határozunk meg, és amelyet pártunk IX. kongresszusának határozata így fogalmazott: — „Széles körű és eleven gazdaságpoli­tikai propagandamunkára van szükség, amely kellő infor­mációt nyújt a gazdasági élet menetéről, a jelenségek mé­lyebb összefüggéseiről, fon­tos és közérdekű kérdések­ről". Ennek megfelelően a megyei pártbizottság pártiskoláján szervezett kéthetes, bentla­kásos tanfolyamokon eddig mintegy hatszáz hevesi és megyénkben pártalapszerve- zeti titkár tanulmányozta gaz­daságpolitikánk alapvető kérdéseit, ismerkedett az új gazdasági mechanizmus lénye­gével, gazdaságirányítási rend­szerünk új vonásaival. Száz­nál több azoknak a párt-, tömegszervezeti és gazdaság­vezetőknek a száma is. akik a miskolci pártiskolán, illetve a pártfőiskolán 3 hetes mecha­nizmus-kurzuson vettek részt. De ezen kívül pártnapokon, az oktatás különböző kötetlen formáin is több ezer munkás, paraszt, értelmiségi, és más társadalmi rétegbeli kapott igényeinek, érdeklődési köré­nek megfelelő tájékoztatást a legáltalánosabb közgazdasági - és pártpolitikai kérdésekről. S ha mindehhez megemlítjük még a Marxizmus-Lenlniz- mus Esti Egyetem politikai gazdaságiam tanfolyamának tevékenységét, joggal fogal­mazhatjuk meg előzetes kö­vetkeztetésként, hogy me­gyénkben az egy éve hozott politikai bizottsági határozat­nak megfelelően alkalmaztuk a fokozatosság, a differenciált­ság és az egyöntetűség alap- elveit a különben még mindig kibontakozóban levő közgaz­dasági propagandánkban. Kez­detét vette tehát az az embert és társadalmat formáló nagy folyamat, amelynek ered­ményeként reálisabb, bizto­sabb alapokon válthatjuk va­lósággá mindenekelőtt az idei terveinkét, s az idén sikerek­re támaszikodva harmadik öt­éves tervbeli és az új gazda­sági mechanizmusról kapcso­latos feladatainkat, amelyek szocialista társadalmunk épí­tése ütemének meggyorsítását szolgálják. Eddig is sokat tettünk te­hát a közgazdasági szemlélet kialakítása és formálása ér­dekében. Sót, úgy is fogal­mazhatunk, hogy az új mecha­nizmust előkészítő munka már társadalmunk valameny- nyi rétegének ügyévé, min­dennapi problémájává lett. A feladat nagyságához mérten azonban bőven van még ten­nivalónk, s ezt a szinte na­ponta jelentkező és mindig újabb variációkból megfogal­mazott, tegyük hozzá, gyak­ran álproblémaként felvetett kérdések is igazolják. Ilyen például a gazdasági vezető, a vállalati igazgató döntési jog­köre. amelyre ugyan már megjelent a forradalmi mun­kás-paraszt kormány rendele­té, mégis úgy vetik fel néme­lyek, mintha vita tárgya len­ne a vállalati Igazgató gaz­dasági döntést illető jogköre. Pedig a kérdés elméletileg, logikailag, de jogilag is egy­szerűnek, jól érzékelhetőnek mondható. No, persze csak azok számára, akik felülemel­kednek a régi szemlélet és gyakorlat módszerein, akik aprólékos utasítások nélkül, önálló kezdeményezés és al­kotás alapján is el tudják képzelni szocialista társadal­munk mlkroökonómiai egysé­geinek termelési-gazdasági tevékenységét. Vállalati önállóságot hang­súlyozni, de ugyanakkor az­zal szemben kételyeket és fenntartásokat deklarálni nem más, mint a kezdeményezés, lélményesség, pártunk és poli­tikáink iránti bizalom meg­rendülése. Logikátlan és hely­telen az olyan szélsőséges pél­dázat, amely, olyan kérdése­ket ráncigái elő, amelyek a termelésben dolgozó, a szor­galmas, értelmes és becsüle­tes munkások, szakemberek számára érthetőek, világosak. Az ilyen és több hasonló jelenség is arra mutat, —• akad tennivalónk annak ér­dekében, hogy szocialista gaz­dálkodásunk folyamatában az egyéni, a kollektív és a nép- gazdasági érdek valamennyi fázisa szinkronban legyen, hogy a vállalati igazgató ér­dekeltségét is szocialista cél­jaink és törekvéseink szerves, alkotó részeként ítéljük meg. A vállalati igazgató ugyanis amellett, hogy a vállalata kollektíva felé éppen a de­mokratizmus még hatéko­nyabb kibontakozása követ­keztében alapvető felelősség­gel tartozik, mint szocialista

Next

/
Thumbnails
Contents