Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-08 / 133. szám
1967. június ß. csütörtök N 0 « f* < 15 3 Búcsú Nem fitöl Az iskola: kőből, betonból, téglából épült, és világos, egymás mellé helyezett téglalapok alakjára emlékeztet Neműben. Az osztálytermek tágasak, levegősek, a falakon sok színes kép, a padokban mind k evesebb gyerek. Szabó Ferenc iskolaigazgató szerint egyre gyakrabban emlegetik a faluban a körzetesítést. Az idei pedagógusnapon nagy öröm érte az iskolát: Ilku Pál művelődésügyi miniszter a Kiváló címet adta Galambosi Sándornak, az iskola matematika—fizika szakos tanárának. Nemcsak a hpt tagú nevelőtestület, a 112 diák öröme volt ez, kicsit az egész falué. A községi tanács és a helyi pártszervezet a pedagógusok ünnepe alkalmából kedves, hangulatos fogadást adott a nevelőknek. Fehér asztal mellett az iskola és az élet, a szülői ház kapcsolatáról, az oktatási reformról, a gyakorlati oktatás eredményeiről, mindezekkel kapcsolatban a helyi örömökről, gondokról esett szó, és ahol melegen gratuláltak Galambosi Sándornak. — A faluba l!)43-ban jöttem kántor-tanítónak — mondja az őszes hajú férfi. — A kántor-tanítóságot 1950-ben hagytam abba, aztán öt évig Dorogházán tanítottam. s 1955-től ismét Nemtiben élek, dolgozom. Ez az utolsó évem a községben, feleségem, egyetemista fiam Budapesten él, jövőre én is „felköltözöm'’ egy fővárosi általános iskolában tanítok majd. — Most tehát nemcsak az 1£66—67-es tanévtől búcsúzik, hanem Nemtitől is. — Igen. Nem mondhatnám, hogy könnyen megy. Több, mint húsz kemény év után elmenni valahonnan senkinek sem könnyű. Dolgoztam, tanítottam, ide fektettem be szellemi tőkém legjavát, s ezt most itthagyom. Nehéz elválni a kitűnő szellemű nevelőtestülettől is, a kollégáktól, akik mindenben segítettek, s akiknek, ha tudtam, én is segítettem. 1943-tól napjainkig majdnem folyamatosan egy helyen tanítani, nevelni nem kis dolog. Galambosi Sándor, persze, nemcsak az iskoláskorúnkat tanította, kiisit az egész községet. Az iskolán kívüli tevékenységből ugyancsak bőven kivette részét. Matematika tanár létére egy időben tánccsoportot vezetett, s ez részéről természetes is volt. Segített, ahol tudott, a népművelésben, a község nagyobb megmozdulásainak szervezésében, mindenhol ott volt. ahol szükség volt értő szervezőre, társadalmi munkára. Természetesen. Galambosi Sándor elsősorban mégis pedagógus, illetve „munkahelye” mindenekelőtt az iskola. Szaktárgyain kívül egy ideig kémiát is tanított. Nevelőtársai először pontosságát, igényességét emlegetik. Rendkívül nagy gondot fordít szaktárgyainak oktatásában a szemléltetésre, a demonstrálásra. Az iskola egyik legaktívabb szertárfejlesztője. A szertár anyagát saját tervezésű, a tanulók segítségével készített, fizikai kísérleti eszközökkel gyarapítja. Munkájáról, tevékenységéről a Heves és Nógrád megyei szakfelügyelők is elismeréssel nyilatkoztak. Most a VI. és a VIII: osztályok főnöke, a tizenkét nyolcadikos közül tizenegy tanul tovább. Több tanítványa a tanulmányi versenyek járási, megyei, sőt országos döntőjén is sikerrel szerepelt. Hogy kitől tanulla ezt a többre törekvő módszert? — Éh csupán a munkámat igyekeztem mindig lelkiis- retesen elvégezni. Örülök a kitüntetésnek, de hangsúlyozom, ez nemcsak az én személyem megbecsülését jelzi, hanem elsősorban a nemű általános iskola egész nevelőtestülete által végzett oktató-nevelőmunka elismerését. A kollégák, nevelőtársak segítsége nélkül mégoly jóképességű tanár sem boldogul. Az iskolai tevékenység kollektív, egymást segítjük, egymástól tanulunk. Ennyit mondhatok erről. — Mit csinál a nyáron? — Keveset pihenek. A szertár részére készítek eszközöket. Ha elmegyek is, több dolgot azért még szeretnék elkészíteni a nyár folyamán. Azaz, elnézést, az előbb rosszul mondtam. Igenis pihenek. Nekem ez lesz a pihenés. T. E. Harmadik honfoglalás előtt a rétsági járás Az ezerhetvenegy évvel ezelőtt befejeződött honfoglalás idejéből a mai rétsági járás területére vonatkozóan nincsenek részletes adataink. Bővebben válogathatnánk azok közül, amelyek a földosztás, honfoglalásszerű, majd a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtésének szintén hősi korszakából származnak. Most, a harmadik ötéves terv hajnalán a rétsági járás a harmadik honfoglalás előtt áll. Ez az ipar honfoglalása lesz. Bocsássuk előre: szó sincs arról, hogy ezután a járás párt- és tanácsi vezetése másodlagosként kezelné a mező- gazdaság fejlesztését. A szükséges átalakulást inkább ahhoz hasonlíthatnánk, ami a felszabadulás óta országos szinten történt. Hazánk elmaradott agrárállamból fejlett ipari-mezőgazdasági országgá lett; — a rétsági járás kommunistái azt akarják elérni, hogy jelenleg mezőgazdasági jellegű szűkebb hazájuk mezőgazdasági-ipari járássá váljék. Az Iparosítás — természetesen — nem öncél, hanem eszköz. Eszköze az életszínvonal emelésének; ugyanakkor eszköze a pártépítésnek és az egyéni életek boldogabbá tételének is. Az MSZMP rétsági járási végrehajtó bizottsága alapos előtanulmányok elkészítése után vitatta meg az iparosítás problematikáját, — majd hozott erről határozatot. A járás lakosságából hatezer-ötszáz kereső az iparban találta meg boldogulását. Ezeknek az embereknek azonban csupán egyharmad része keresi meg kenyerét a járás területén. A többi, — tehát hozzávetőleg ötezer ember —, javarészt Vácra, Budapestre jár dolgozni. Ezen« tehető azok száma, akik csak a heti pihenőnapot tölthetik családjuk körében. Igaztalan volna közömbösséggel vádolni azokat az eljárókat, akiket vajmi gyenge szálak fűznek a politikai és a kulturális élethez, — főként járásuk vonatkozásában. Időt rabló az utazás, sok pénzt fölemészt az utazgatás, a különélés. Az ilyen terhek állandósulása miatt költöztek el igen sokan a járásból; e miatt csökkent a lakosság száma 1962 és 1965 között majdnem kilenc- száz fővel. A távozók között jócskán akad szakember. Mintha ragályos lenne ez a nemkívánatos költözködési kedv. Még olyanok is odébb- álltak a járásból — főként Rétságról —, akik ott dolgoznak. A rétsági járás községei közül néhányban növekedett a lakosság száma: — a legnagyobb mértékben Romhány- ban. Ugyanott a legélénkebb a párt- és KISZ-élet; legsikeresebb a tömegszervezetek tevékenysége. Szoros összefüggésben áll ez azzal, hogy a legtöbb romhányi a falujában, mégpedig az iparban dolgozik. Az iparfejlesztés és -telepítés az, ami a mezőgazdaság további erősítésével együtt biztosíthatja a járás politikai, gazdasági, kulturális és kommunális fejlődését; ezzel oldhatók meg a munkerő tartalék foglalkoztatásának gondjai is; ezek emelhetik minden vonatkozásban a rétsági járást a környező járások szintjére. Az ipar szó hallatán az emberek többsége füstölgő gyár- kéményerdőt képzel maga elé. A fantázia e tekintetben a valóság mögött kullog: a modem energiahordozók nem szennyezik füsttel a levegőt.,. Persze, a rétsági járás kommunistái ennek ellenére sem álmodnak a csepelihez hasonló ipartelepekről. Tudják, hogy a járás tizenegy községe a Duna-kanyar fejlesztési területéhez tartozik; s így beszélni is fölösleges zajos, szeny- nyező, a turistákat elriasztó, az üdülőket zavaró üzemekről. A munkaigényes, nőket szintén foglalkoztani tudó konfekció- és műszeripar nem ilyen! Nem ilyen a termelő- szövetkezetek számára szintén előnyös málna- és fafeldolgozó üzem sem. Hasonlóan: nem volna senki számára kellemetlen egy autószerviz működése, amely leginkább Rét- ságon kívánatos. Ahány falu, annyi üzem; — jelszónak ez tetszetős lehetne, megvalósítása azonban semmivel sem kecsegtet. Több lehetőség rejlik két fejlesztési centrum kialakításában. Az egyik Diósjenő—Nagyoroszi —Rétság—Nógrád térsége, a másik Romhány—Alsópetény —Felsőpetényé. Az ipari gócoktól függetlenül szükséges az idegenforgalmi célú létesítmények megteremtése. Az iparosítás céljainak eléréséhez részint a járás anyagi erőit kell összpontosítani, részint pedig összefogni azokkal az állami és szövetkezeti üzemekkel, amelyek a fővárosból kívánnak kitelepülni. Érdemes tanulmányozni a nagyoroszi ktsz, a cserépkály- hagyár, ez erdőkémia-üzem fejlesztési lehetőségeit, — hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Kommunistához méltó feladatot állított az iparfejlesztéssel és -telepítéssel a párttagság elé a párt-vb. A teljesítés nagy művéből, — a rétsági járás harmadik honfoglalásából —, minden jószándékú ember részt vállalhat, b. z. Idei feladat Pilinyben Pilinyben ez az esztendő az utak, járdák, vízlevezető árkok építésének az esztendeje. Már befejezés előtt áll a másfél kilométeres bekötő út építése. A régi úttestet teljesen felbontották, újra alapoztál:. Több mint másfél millió forintot fordítottak rá. A község belterületén is javítják az utcákat. Egyelőre nincs lehetőség a teljes felújításra. Járdákat viszont újakat építenek. Most kerül sor a Losonci utcában 300 méter, a Dózsa György utcába^ 200 méter hosszú betonjárda megépítésére, 35 ezer forintot fordítanak rá. A lakosság is bekapcsolódott a feladat megvalósításába. Nyolcezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. A tanács az építkezésekhez eddig 210 mázsa cementet szerzett be. ötven köbméter sóder is rendelkezésükre áll. A munkát házilagosan végzik el. A község belterületén levő vízlevezető árkok rendezését is napirendre tűzték. Az elmúlt napokban Pilinyben járt a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság egyik szakembere, aki szakvéleményt nyújt az árkok rendezéséhez. Tárgyalások folynak a községet kettészelő patak medrének szabályozásáról is. Korszerűen akarják megoldani. Mélyíteni, és körülbelül fél kilométeren kikövezni. A tervek szerint bét szakaszban végeznék el a nagy költséggel járó munkát. államunk megbízottja, kinevezettje az irányítása, vezetése alá tartozó vállalat működési eredményeiért megbízójának, tehát államunknak is elszámolni köteles. Ez az elszámolás, — a szorosan vett gazdasági-pénzügyi módszerek konkrét formáitól eltekintve —- a vállalat dolgozói munka és életkörülményeinek a gazdaságpolitikánknak megfelelő alakulását, össztársadalmi vonatkozásban pedig a rábízott és állami tulajdont képező eszközök gazdaságos, hatékony üzemeltetésének alakulását foglalja magába. Az igazgatónak tehát csakis olyan érdekei lehetnek, amelyek megfelelnek szocialista államunk gazdaságpolitikájának, következésképpen ez felel meg a IX. kongresz- szuson Is megfogalmazott gyorsabb ütemű életszínvonal javulásnak, ami mindenekelőtt a termelőüzem dolgozóinak közösségét kell, hogy érintse, akár közvetlen bér, akár más béx-jellegű és ezzel kapcsolatos juttatások formájában. A pártiskolán egymást követő tanfolyamok mindegyikén felvetődött és a napi beszélgetés, eszmecsere tárgyát is képezi, hogy a vállalati igazgató megváltoztathatja-e a termelés, a gyártás szerkezetét? A vállalati igazgatónak, — adott körülmények között — valóban lesz, sőt máris van joga a termelés szerkezetét megváltoztatni, ha a fogyasztó, a piac, következésképpen a társadalmi szükségletek megváltozott szerkezete úgy kívánják. Az lenne a rossz vállalati vezető, alti ebben az esetben is a régi, a társadalmi ítélet alapján elavultnak, tehát már lefutottnak minősített termékek gyártását erőltetné. Tegyük hozzá még, hogy adott konkrét esetben nemcsak joga, de kötelessége is lesz a vállalat Igazgatójának a termelés szerkezetén változtam, mint ahogy ez már most az utóbbi időben is tény és valóság a gazdasági életben. A salgótarjáni hideghengermű termékeinek mai összetétele például már össze sem hasonlítható a négy év előttivel, és jövőre a rozsdamentes és saválló anyagok gyártása még nagyobb változást hoz e tekintetben. De akad olyan példa is, — sajnos bennünket nógrádiakat ez különösen közelről és érzékenyen érint, — ami azt' mutatja, hogy adott esetben a régi termelési feladatoktól gyökeresen eltérő gazdasági tevékenységre kell átállni. És még hozzá minél gyorsabb ez az átállás, annál hasznosabb az illető vállalati kollektíva, de társadalmunk számára Is. Vajon ki gondolt arra, mondjunk 10 évvel ezelőtt, hogy bányavágatainkban gombát termelünk; hogy a bányai felolvasóban varrógépeik zümmögnek majd; hogy fűrészáru termelésre térnek áit az egy évszázadon át élt, fejlődött bányatelepüléseken. S lám a társadalom gazdasági, műszaki és tudományos, kulturális fejlődése gyökeresen forgatja fel a régi elképzeléseket. A fejlődés objektív gazdasági törvények szerint kíméletlenül, de a társadalmat szolgálva halad előre. A szubjektum, az egyén hátráltathatja ugyan az előrelépést, de azután valamivel később annál radikálisabban tör magának utat az új, a haladó. Végül hadd idézzem a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormánynak az állami vállalatokról hozott rendeletéből az idevonatkozó, az állami vállalatok szervezetéről szóló 8. § 2. bekezdését. „Az igazgató a vállalat ügyeiben a jogszabályok keretei között önállóan és egyéni felelősséggel dönt. így főleg. a. a vállalat tervének meghatározásában, b. a Munka Törvénykönyve szerint a munkáltatói jogok gyakorlásában, c. a műszaki fejlesztés kérdésében, d. a hitelek igénybevétele tekintetében e. szerződések kötését illetően, f. gyártmányok és a gyártmányválaszték meghatározásában, g. saját eszközökből történő fejlesztés (beruházás) kérdéseiben, h. a vállalat mérlegének megállapításában, i. más gazdasági szervekkel való társulás kérdéseiben, (közös vállalat, egyesülés stb”). így fogalmaz az 1967. május 13-án kelt kormányrendelet, amely méginkább alátámasztja, megerősíti előbbi koncepciónkat. Érthetően megfogalmazza a vállalat igazgatójának — az általa vezetett vállalat gazdaságvitelében —a döntési jogkörét. Ilyen jogkör nélkül ugyanis nem beszélhetünk önálló vállalati gazdálkodásról, amelyet pedig szocialista rendszerünk további erősítésének egyik leghatékonyabb, úgynevezett belső tartalékaként vettünk számításba. (N. F.) Műbizonylattal szállítják a íelsőpetényi agyagot Felsopetény országos hírnevét agyagbányájának köszönheti. Nincs kohászati üzent, porcelán és majolikagyár, ahova ne szállítanának. Fesitőtég- láit pedig vásárolják valamennyi háztartási boltban. — Az igények nagyon megnőttek és sokszor ingadoznak — újságolja Márczi Tibor bányamester. — Hogy miért? Általában nagyobbak a minőségi követelmények. Ma már az első osztályú agyagot is három csoport szerint minősítik. Hatféle csoportosításban szállítunk. Ez azt jelenti, hogy tonnánként van 750 forintos ár és a legolcsóbb 230 forintos — mondja. Szelektív termelés lent és válogatás a külszínen — ez jellemző erre a bányára. Jól felszerelt laboratóriumban vizsgálják a terméket, és valahány vasúti kocsit útnak indítanak azzal együtt megy a minőségi műbizonylat is. A bányászoktól éppen az igényekhez mérten nemcsak a tonnákat várják, hanem Inkább a minőséget. Az első osztályúért minden csille után 10 forint külön prémiumot is fizetnek. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalat jövedelmezősége méginkább a minőségtől függ majd — ahogy mondják. Nagyobb lesz az árak közötti különbség, ami egyben azt is jelenti, hogy még érdemesebb lesz válogatni. Van-e még, ebből a sokoldalúan hasznosítható agyagból elegendő tartalék a felsőpetényi dombok alatt? — Állandó jelleggel folyik a kutatás, ami két évvel ezelőtt kezdődött. Három-négy fúróegységgel dolgoznak, és eddig már hat és félmillió forintértékű munkát végeztek el — Biztatóak az eredmények — kapom a választ A bányászkodás viszont nehéz. Robbantással jövesztenek és kézi erővel, lapátolással, rakodnak, — mert csak az elszállítást tudják gépesíteni. A bánya geológiai zavartsága rendkívül nagy. Megtalálható itt az úgynevezett felvető és levető is, amikor menni kell az agyag után. Sokszor méterenként változik a minőség. Ezek a körülmények Igen jelentős mértékben befolyásolják a teljesítményeket. Az idén eddig még sikerült a tervet teljesíteni, viszont a vezetők úgy nyilatkoznak, hogy szeretnék ha az első osztályú termékből 500 tonnát pótolni tudnának. Ez az a minőség, amiből korlátlan az igény és lehetetlen felesleget termelni. A szocialista munkaverseny ebben a bányában éppen az igényekhez igazodva a minőség javítására irányul. Tavaly még 6 brigád választotta a verseny fejlettebb formáját. Közülük négynek ítélték a szocialista brigád címet. Szöllősi László brigádja már ezüst koszorús kitüntetést kapott. Az idén 10 brigád nevezett be ebbe a nemes vetélkedésbe. Munkájuk nemcsak a termelési eredményekkel mérhető, hanem azzal is, hogy a korábbihoz viszonyítva jelentősen csökkentették a baleseteket. Az Idei évet a felkészülés évének tartják Felsőpetényben, de oly módon, hogy már most jelentősen javítani akarják a jövedelmezőséget. Ezt a célt szolgálja a minőség javítására irányuló törekvés is. » Jó program nyáron is A szécsényi járási művelődési ház vezetői megtalálták a módját, hogy a nyári napokra is vonzó programról gondoskodjanak. Tegnap a Drezdai Képtár legszebb képeit ismertető diafilmes előadást rendeztek. „A képzőművészet remekei” című előadássorozat másod'k részében — e hó 21-én — a XX. század magyar festőivel ismertetik meg a művelődési ház közönségét. A két előadásra azért került ebben a rendben sor, mivel a múlt századbeli nagy magyar festők némelyikének — közöttük Munkácsy Mihálynak — egyes alkotásait már a Drezdai Képtár gazdag anyagából megismerhetik a hallgatók. Boltépítés Borsosberényben A borsosberényi 6. számú élelmiszer vegyesbolt szűk; sem eladó-, sem raktártere nem felel meg a modern kereskedelem követelményeinek. A földművesszövetkezet a havi nyolcvan—százezer forint forgalmú üzletet több mint százezer forintos költséggel korszerüsítteti. A mai eladótérből raktár lesz. az eladás céljára teljesen új üzletrészt építenek. A megnyitás még a nyár folyamán esedékes. A községnek az állomás felé eső részén július elsején űj :tálbólt nyílik. A földművesszövetkezet úgy egyezett meg egy ingatlantulajdonossal, hogy az rendelkezésre bocsátja házának egy részét, feleségét viszont alkalmazza az fmsz. A megállapodás szerint az italbolt akkor is üzemben marad, ha az asszony és a földművesszövetkezet között a munkaviszony valamely okból megszűnik. Az fmsz a szerződés révén mindössze negyvenezer forintos ráfordítással nyithat Borsosberényben italboltot. Az említettekkel egyidőben újítják fel a felvásárlási épületet. A renoválás java hányadát a választott vezetőség tagjai végzik ötezer forintos társadalmi munkában. Anyagra csupán kétezer forintot kell a földművesszövetkezetnek költenie.
