Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-18 / 115. szám
1087 május 18, csütörtök nős n í d 3 Megújuló város, formálódó emberek Az imént ért véget a tanácselnök fogadónapja. Nehéz lenne hirtelen összeszámolni hányán fordultak hozzá ügyes-bajos dolgukkal. Bizalommal jött a bútorgyári munkás, s ugyanilyen bizakodással az a cigányasszony, aki munkaiehetőséget kért. — Jóleső érzés, hogy manapság kevés már aki műnkét kér. Alig akadt egy-kettő — mondja Lombos Márton Balassagyarmat város tanácsának vb-elnöke. — Végre elértük hogy a lakosságot tudjuk hol foglalkoztatni. Akik ma idejöttek többségükben lakást kértek. Egyelőre azonban csak azokon tddunk segíteni, akik a legtarthatatlanabb helyzetben vannak... Balassagyarmat szinte ugrásszerűen fejlődött az utóbbi években, azonban a lakás- helyzet keveset javult. Egyszerre és hirtelen segíteni nem lehet. A második ötéves tervben kezdődött meg nagyobb ütemben a városban a lakásépítés, azonban a felépített kétszáz lakás még nem oldja mee; a gondokat. A hosszú évek alatt mind több és több lakás omlott, romlott. A harmadik ötéves terv építési programja kedvezőbb, de ennek megvalósulásával sem szűnnek meg a gondok. — Az elmúlt években nekünk mindenekelőtt munkaalkalmat kellett teremteni — említi az elnök. — Elkezdtük a város iparosítását — s állíthatom: jól folytatjuk. Ennek bizonyítására csupán két számot említek. A második ötéves tervidőszak elején a balassagyarmatiak közül csaknem ezerháromszázán dolgoztak az iparban, a tervidőszak végén azonban már több mint kétezren. Jelentősen megnövekedett a foglalkoztatott nők száma is. A felszabadulás előtt egyetlen ipari üzeme sem volt a városnak, jelenleg pedig tizenkilenc működik Balassagyarmaton. A fejlődés során azonban többségük kinőtte a régi kereteket. Termelésűikre már nem a javító-szolgáltató tevékenység a jellemző, hanem az országos árualapra való termelés. A fejlődés azonban nem áll meg. Lombos elvtárs ezzel kapcsolatban jegyzi meg: — örömmel szólok arról a fejlődési lehetőségekről, ami a város ipara előtt áll a harmadik ötéves terv időszakában. Tovább fejlődik a Fémipari Vállalat, az AGRO- KER új telepének felépülése után pedig tovább bővíthető a Textilipari Vállalat. És az új üzemek! Nálunk épül fel a Magyar Kábelművek egyik jelentős, zömmel exportra termelő gyáregysége, s itt települ a Budapesti Finomkötöttárugyár egyik gyára. Terveket terít az asztalra., A város rendezési terve, az iparfejlesztési terv, vízhálózat-bővítés, az új lakótelepek terve, új gyárak beruházási programja. Elképzelések papíron, amelyek mindinkább testet öltenek. Valóság már a KISZ-lakótelep, a város nyugati szélén emelkedő és a Szontágh Pál utcai lakótelep, megkezdték az új ipari üzemek helyének előkészítését az építkezéshez. — Balassagyarmat a következő években a felvirágzás szakaszába lép. Az új ipari üzemekben több férfit és nőt foglalkoztathatunk, emelkedik a balassagyarmatiak reáljövedelme. Tovább szépül a város. Jobb lesz az ellátás, korszerűsödik a kereskedelem. Űj utak, járdák épülnek, korszerűsítjük a villanyhálózatot — sorolja a tanácselnök. Balassagyarmaton járva régen más volt az idegen Benyomása, mint ma. Csendes, lassúfolyású élet jellemezte a város mindennapjait. Most? Bármerre tekint az idegen, serény tevékenységet lát. A lassú mindennapokat felváltotta a céltudatos tenniakarás. A balassagyarmati emberek örülnek, hogy lehetőség nyílt városuk, életük a korszellemnek megfelelő átalakítására. S a várossal együtt formálódnak, alakulnak az itt élő lakosok is. — ügy érzem nincs okunk a szégyenkezésre — mondja Lombos Márton tanácselnök. — Jelentősnek tartom kulturális és egészségügyi fejlődésünket is. Városunkban csaknem étezer diák tanul, több mint százhatvan jól képzett tanár és tanító közreműködésével. S még a zeneiskolát nem is számoltam. Négy irodalmi színpad működik, ezenkívül képzőművészeti és iparművészeti szakkörökben műveli magát az érdeklődők sokasága. A különböző művészeti csoportok, zenekarok, a kamarakórus mind, mind a város lakóinak javát, eszmei, politikai fejlődését szolgálják. A kulturális fejlődéshez hasonlóan eredményes az egészségügyi ellátás és kultúra elmúlt öt éve is. A balassagyarmatiak a korszellemnek megfelelően igényesek, s ezért nagy örömmel fogadták az ú,i bölcsődét, a gyógyító munka feltételeinek további javítását. S ugyanilyen lelkesedéssel nyugtázták — kü. Ionosén a peremterületek lakói — az új üzletek létesítését, a régi boltok, éttermek, vendéglők felújítását. — A múltat minden balassagyarmati ismeri — mondja a tanácselnök. — A jelent érzi, s igyekszik tenni Is azért, hogy ez az érzése kellemesebb legyen. Azt viszont kevesebben tudják, hogy hat évvel ezelőtt az idei Ösz- szegnek csak a felét költhet- tük városfejlesztésre. S manapság tízmilliókat fordítanak iparosításra, s jövőre megoldódik végre a város ár- vízvédelme is... Cseng a telefon. Lombos Mártont egy fontos értekezletre hívják. Indul és előtte még megjegyzi: — Sokat tettek városukért eddig Is a balassagyarmatiak, de a váróét tisztántartani, és szebbé tenni csak valamennyi lakóval együtt lehet. Ehhez várunk még sok-sok segítséget. Mert nem mindegy, hogy az országba lépő idegent milyen kép fogadja. Pádár András — Beneveztünk volna mi már korábban, de a műhelybizottsági elnök azt mondta, csak akkor induljatok, ha nem lesz baj. Én pedig tudom, hogy baj nélkül nincs. Megmondom őszintén meg is sértődtem: miféle kikötés ez? Az idén aztán beneveztünk. Most is azt mondták: mindenki, vagy senki. Pedig van itt brigád, amelyik például kihagyta a segédmunkásokat. Van olyan, amelyik a problémás embereket nem vette be a szocialista brigádba. így aztán ugye mindjárt köny- nyebb. No jó, rendben, nálunk tag lett mind a negyven ember. Azóta két új munkást is kaptunk, velem együtt. a brigádvezetővel negyvenhármán vagyunk. Akarta a csoport, már hogyne akarta volna. Hiszen a másik két csoport már régen szocialista brigád, aztán, ha valaki nem úgy viselkedett, áthelyezték hozzánk, ha valami probléma adódott a minőséggel, a mi csoportunk volt a bűnbak. Hát persze, hogy megúnták az emberek. Mi se legyünk rosszabbak másnál, azt mondták, és beneveztünk. De márciusban már beugrott hat igazolatlan hiányzás, pedig januárban kimondtuk, egy sem lehet, mindenki tudja, hogy ez kizáró ők. Csakhogy a csoportban van egy-két olyan ember, akivel az isten sem bír, ha pénzt érez a zsebében — iszik. Egy kissé reménytelennek látom a helyzetet. bár megígérték, hogy ebből a szempontból engedményeket kapunk, ha a többi eredményeink jobbaK lesznek. Mert azt viszont állíthatom, hogy dolgozni tudnak ezek az emberek. Itt üveg? A napokban lengyel sört vásároltam. Az eladó figyel- mezletetit, hogy csak úgy vigyem el, ha az üveget végleg megtartom, mert nem veszik vissza. Megköszöntem a felvilágosítást, s megvettem a sört. Az üveget elteszem — gondoltam — hiszem szép barna, ízléses címkével. Ha már nem veszik vissza — mert külföldi. Nem ez az első ilyen esetem, így jártam a bolgár üvegekkel is. Csak akkor nem figyelmeztettek előre. Hiába, az eladók is mások, nemcsak az üvegek. Helyesebben szólva eddig úgy látszott, hogy a hazai és a külföldi üveg között különbség van. A gyakorlat azonban bebizonyította: hibás ez a felitevés. Mohorán legutóbb azzal fogadott az ismerősöm, hogy már a hazai üveget sem veszik vissza. Bizonyításra elővett a kredencből két csaknem egyforma üveget. Mindkettő salgótarjáni zöld üveg. Az egyik < valamivel kisebb, ezen a következő felirat díszelgett: Hangya, cca 1 liter. A címkén: Magyar Állami Pincegazdaság. Siller 1 liter. A másik üvegen: St. MSZ 1871. A címke mindkét üvegen azonos. A két üveg között csupán az a különbség, hogy az egyiket előbb készítették, s ha netán abban veszik meg a Sillert, az drágább — az üvegbetétiel. Vajon mi leheti az oka ennek a megkülönböztetésnek? Azóta sokan töprengünk ezen, de még nem jöttünk rá. Talán az illetékesek tudják. P. A. Nemzetközi ajánlólevél Hazánkat is számítva huszonhárom európai államban működik díjtalan országúti segélyszolgálat. A segély- szolgálat a felsorolt országok autóklubjai tagságának áll rendelkezésére; továbbá azoknak az autósoknak, akik nemzetközi ajánlólevéllel rendelkeznek. Az ajánlólevelet a Magyar Autóklub tagjai vidéken a helyi csoportoknál, Budapesten pedig a fővárosi irodákban válthatják ki. Állják a szavukat M egjöttek a jobb, májusi napok. A szántóföldeken üde, zöld levélruháját mutatja a cukorrépa, a mák. Kelőben van a később vetett burgonya, kukorica is. Kisarjadt, bokrosodik az őszi, meg a tavaszi vetés. A balassagyarmati járás homokjain. szinte észrevétlenül kalászba szökkent a rozs. Rügyet bontottak, virágba bonil- tak a gyümölcs termő fák. Biztató, sokat ígérő ez a tavasz. Most már csak jó idő, elegendő csapadék, fagynélküli napok kellenének, hogy a gabonaföldön, a burgonya- és kukoricatáblákon, a gyümölcsös kertekben beérjen a gazdák reménysége, a jó termés. Mert bizony a tavasz, a természet újulása nem pusztán örömet, hanem egy sor tennivalót, s ebből következik, hogy gondot is jelent a szövetkezeti gazdaságokban. A munkák gyors egymásutánban torlódnak. Még tart a borsóvetés, amikor már kikívánkozik a zsákból a mák, a cukorrépa. Márciusban van az árpa vetésideje is, mert idős. sokat látott gazdák tapasztalata: „áprilisi árpa. maradjon a zsákba”. Örhalom, Hugyag, Patvarc környékén, szinte ezzel a munkával egyidő- ben csíráztatják a burgonyát. S még jóformán földbe sem teszik a gumókat, ott van a kukorica vetésének ideje. S ha mindezekhez még hozzászámítjuk a gyümölcsösökben folyó munkát, a gabonavetések fejtrágyázását," gyomtalanítását, az elmaradt területek szántását akkor egykönnyen kiderül, embernek, embereknek kell lenniök a szövetkezeti vezetőknek, tagoknak, az állami gazdaságok dolgozóinak, a traktorosoknak, hogy időben végezzenek a feladatokkal. Nógrádban, az éghajlati adottságoknak megfelelően, időben földbe került a tavaszi vetés. Lényegében április végéig, — a belvíz, a hidegre fordult idő miatt a kukorica kivételével, — befejezték a munkát a közös gazdaságok. Most már a növényápoláson a sör. S akinek módjában van a falvakat járni ezekben a napokban, az megfigyelheti: a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok, és gépállomások dolgozói, nagy igyekezettel, szorgalommal végzik munkájukat. A határ tele van kapáló asszonyokkal, s egyre többször találkozik az ember a burgonya sorközét művelő gépekkel. Orbán József, a cser- hátsurányi termelőszövetkezet főagronómusa. jogos büszkeséggel újságolta nemrégiben, náluk nem múlik el nap, hogy ne dolgozzanak a cukorrépában. A kukoricában csak azért nem kezdődött meg a munka, mert az április derekán beköszöntött esős. hideg napok késleltették a vetést. De a cserhátsurányiak igyekezete nem valamiféle kierőszakolt, egyedülálló példa. A megnövekedett munkakedv szinte az egész megyére jellemző. Á múló napok csak erősítik, hogy a szövetkezeti parasztság nagy többsége egyetért a párt agrárpolitikájával, bízik abban. Helyesli azokat az intézkedéseket, amelyek alapelvei a IX. pártkongresszuson, a termelőszövetkezeti kongresszuson születtek. Mindjobban magáénak érzi a szövetkezetét, ragaszkodik a közös gazdálkodáshoz. A lázas tevékenységben is élenjárnak azok a brigádok, munkacsapatok, amelyek az idén is a szocialista cím elnyerését tűzték célul. Nógi-ád megye termelőszövetkezeteiben több mint másfélszáz közösség dolgozta ki vállalását, s ebben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára is számos felajánlást tettek. Többek között ígérték, hogy időben elvégzik a szántóföldeken, a kertészeiben a soron következő munkákat. S a ro.n- hányi, az érsek vadkerti: karancssági asszonyok, — de szinte kivétel nélkül valamennyi közösség — állják a szavukat. A szocialista brigádokban. munkacsapatokban meghonosodott munkakedv, munkafegyelem lassan-lassan kiterjed a szövetkezetek tagjainak többségére is. A munkaversenynek jelentős része van uo- ban, hogy a megyében az időszaknak megfelelő ütemben folynak a tavaszi munkák. A határ tiszta, nem csúfítják kapálatlan. elgyomosodott parcellák a kialakult nagy táblákat. A tapasztalatok bizonyítják, sokat jelent, hogy a gazdaságok többségében sikerült kialakítani az ösztönző jövedelemelosztási módszereket is. Mert a gazdaember, de légyen az asszony is, nem csak dolgozik, közben számol is. S ha úgy találja: megvan a számítása, akkor szívesein és jól dolgozik, hajtja az önérzete. A legtöbb helyen az úgynevezett családi művelés honosodott meg, a kapásoknál mint Kazáron, vagy a balassagyarmati járás szomócás-máinatermelő gazdaságaiban. A tagok szerződést kötnek a vezetőséggel a területre, meghatározzák az elvégzendő munkák sorrendjét, idejét, és azt is, milyen íi- zet.tséget kapnak munkájukért. Különösen azokban a szövetkezetekben vált be. hozott lényeges változást ez a gyakorlat, ahol, munkaerőhiánnyal küzdenek, s emiatt mindig attól kellett tartani, hogy műveletlen marad valamelyik határrész. Az idén a nyugdíjevekhez szükséges kötelező munkanapok miatt, több gazdaságban áttértek a jövedelemelosztás legkorszerűbb módszerére, a készpénzes díjazásra. Ezt tették a kállói Űj Tavasz Termelőszövetkezetben is, önállóan, minden „külső” segítség nélkül, maguk biztosították a fizetéshez szükséges anyagi fedezetet A rendszeres havi fizetés, a gazdálkodás b’ztonsága tovább növeli a tagok munkakedvét. A gyakorlatban valósít 'a meg a IX. pártkongresszus ama határozatát, hogy a termelőszövetkezeti parasztok jövedelmét. életszínvonalát közelíteni kell a bérből, a fizetésből élőkéhez. Hogy ez a jövedelem még jó pár gazdaságban alacsonyabb? A szövetkezeti tagok ma már az ilyen gazdaságokban is látják, hozzáértéssel, szorgalommal fordíthatják a helyes irányba a szövetkezeti tagság jövedelmének grafikonját. JT nnek adják tanú jelét, ezekben a meleg, májusi napokban is. A növény- ápolás. a cukorrépa egyelése, a burgonya kapálása, a szamóca, a málna ápolása, a kertészeti munka, a legtöbb szövetkezetben az ütemnek megfelelően, rendben halad. Már készülődnek, javítják, előkészítik a gépeket a pillangós takarmányok Betakarításához. Nern tűr halasztást a növényvédelmi munka sem. Időben hozzá kell látni a kukorica kapálásához is, mert, ha most bírjuk a lépést az idővel. nem jövünk zavarba később, az aratás, az őszi betakarítás hónapjaiban sem. A népes határ a bizodalmát ébreszti, táplálja. S ez a reménység csak erősödik, ha a szövetkezeti vezetőkkel, tagokkal vált szót az ember. Vincze Istvánná ,$6a nem sikerűaz idén, iikerül f őimre...” van az egyik. Ha kicsit iszik, mindjárt verekszik. Hát. mi beszéltünk a fejével, én is, a pár talapszervezet, meg a szakszervezet titkára is, hogy ne igyon, ne tegyen ilyet. Igaz, a legutóbbi zűrjét megértem azért. Az előző munkahelyén égette a művezetője. Szándékosan. Párszáz forintokat vitt haza fizetéskor, mert a főnöke ahol érte, kibabrált vele. Egyszer aztán, amikor kimentek a gyárkapun, megverte. Nem szabad ilyesmit csinálni, el Is Ítélem őt, de a művezetőt is elítélem. No, ez az ember, amióta beneveztünk, nem csinált rosszat, jól dolgozik. Van aztán olyan is, akinek kerekperec megmondtuk, ha nem húzza meg magát, mehet amerre lát. De van, akivel mégsem bírunk. Dolgozni viszont kell, hiszen maga az igazgató is bevallotta, hogy szűk a keresztmetszet. Nem ötvenezer, hanem például százkétezer gáztűzhelyhez kell alkatrészt adni napról napra. És nézze meg a félkészraktárt. Tavaly ilyenkor teli volt, most ki van söpörve tisztára. Azt mondja az elvtárs, panasz van a minőségre? Tudom én azt jól. De van panasz a mi részünkről is, a munkaszervezésre. Figyeljen ide. Ma reggel, ahogy bejöttem, a kezembe nyomtak egy cédulát. A délelőttös műszaknak hiányzik a szereléshez száz Pille-tüzelőajtó kilincs, négyszázhuszonhat láb, százkilencvenkét sütőajtó-fogantyú, száztizenöt csőkorlát, és így tovább. A csőkorlát anyagát például még le sem húzták reggel, a süt-főz tábla nincs lesajtolva, de már nálam sürgetik. A délelőttös műszak! És ez még istenes. Látta volna a tegnapi, vagy a tegnapelőtt! cédulát. Tegnapelőtt például huszonkét fajta alkatrész hiányzott az első műszak termeléséhez, előfordult, amikor harminc, de negyven helyett csak huszonhat emberem volt. Jó, nem mondom, nálunk is van hiba. Nem is kevés. Az ujjunk sem egyforma, az emberek sem. Mondtam is már. hogy van aki rendetlen. De ha nem kellene kapkodni, ha nem járnának percenként a nyakamra, hogy ez is kell, meg az is kell. mert áll a szerelőszalag... Aztán most sok a lemezalkatrész. Azelőtt csak Öntvényt csiszoltunk, most, amit a sajtóiéban elrontanak, mert félrehúz a szerszám, tömegével hordják ide. Ez pótmunkabéres termelés. Drága dolog, tiszta ráfizetés a gyárnak, nekünk is. Naponta öt emberünk foglalkozik azzal, hogy helyrepofozza azt, amit a sajtóiéban elszúrtak. Ha csak ez megszűnne, mindjárt könnyebb lenne a jobb minőségre vigyázni. Az öntvény alkatrészekkel egy évvel ezelőtt fele gondunk sem volt. Valamelyik nap is szólt a művezető, drótkefével súroltassak le ennyi meg ennyi aljazatok Mert homokos, össze is kaptunk, mert megmondtam neki, hogy ez itt csiszoló műhely, nem súroló, és amit más elront, azt hozza is helyre. Sajnos ilyesmi gyakran előfordul. Az utóbbi nyolc— tíz hónapban érezzük, valami baj van az öntödével, sok a selejt, az öntvénytisztítóból homokosán, féderesen, összevissza köszörülve jönnek az alkatrészek. Ez nekünk dupla munka. Ráadásul a csiszolóporok minősége sem egyforma. Biztosan nehéz a Beszerzés, mert azt látjuk, hogy egyszer egyik, másszor másik országból érkezik. Nem egyezik a szemcsenagyság, nem egyformán viselkedik csiszolásnál sem. Es most mindezt adja össze. Nekünk is mutatnak benikkelezett alkatrészeket, amelyek ríszesek, a nikkelrétegen átütnek a csiszolás nyomai. Igaz. elismerjük, mi is hibásak vagyunk benne, megmondtam kerekperec, hogy van aki hanyag, vagy nem tud még jól dolgozni, mert akármilyen egyszerű munkának látszik a csiszolás, azt is meg kel] tanulni. De azért mi is tovább látunk az orrunknál. Ha mi kapkodunk, világos, hogy kapkod a galvanizáló, a nikkelező. Másként miért volna a raktában any- nyi alkatrész, amelyiket víz sem ért, mégis megrozsdásodik? Mert vékony rajta, meg nem egyenletes a réz, meg a nikkelréteg. Azért mondtam, hogy ha ml meg is javítjuk a munkánkat, amire törekszünk is, az nem elég. Másként kell dolgoznia az öntödének, az öntvénytisztítónak, a sajtóiénak, mindenkinek. És akkor mi is jobban odafigyelhetünk arra, amit csinálunk. Mert azért higgye el, nem jó érzés, ha folyton nyüstölik az embert. Amúgy- sem az a kimondott leányálom a mi műhelyünkben dolgozni. Kicsi a hely, kevés a gép, a levegő piszkos, poros. Maga azt mondta, homályos is. pedig ez már istenes, ahhoz képest amikor százas égőkkel volt „kivilágítva”. Most elszívó is van minden korong felett. Kár, hogy nem nagyon szívják a port, s amit szívnák, kidobják a levegőbe, nincs ülepítőnk. De már ez is jobb, mint a semmi. Ha a TMK-nak volna ideje, talán meg is javítaná. Hogy sikerül-e megszerezni a szocialista címet? Ez a brigád nagyon tud hajtani a termelésben, ezt mindenki elismeri, aki nem képes a kollektívába beilleszkedni, lassan úgyis lekopik, s ami nem sikerül az idén... sikerül jövőre. .. Csizmadia Géza
