Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

4 NOG R A O 1967. május 1B. csütörtök ti cm a szécsényi járási könyvtár Emelkedett a könyvállomány — A tájjelleg szerepe Segítség a községeknek Az elmúlt két esztendőben nagyot fejlődött a szécsényi járási könyvtár. Az elmúlt evben 2,4 millió forinttal meg­épített korszerű épületbe köl­töztek. Felújították a beren­dezését 190 ezer forint ráfor­dítással. Ezzel megteremtették a lehetőségét a munka meg­javításának. A legfőbb törek­vésüknek a könyvállomány emelését tekintették. Két ev alatt jelentős eredményt ér­tek el. 1965-ben ezer lakosra 1300 kötet könyv jutott, 1967- ben pedig ez a szám 1700 kö­tetre emelkedett. Jelenleg a lakosság létszámához viszo­nyítva a megye valamennyi könyvtárát felülmúlják a könyvellátottságban. A könyvek számának az emelését a községi szervek­kel megteremtett jó kapcso­lat- kialakításával biztosítják. Az elmúlt évben a földmű­vesszövetkezetek és tanácsok 31 ezer 200 forinttal támogat­ták a könyvtárt. Az összeget könyvek vásárlására fordítot­ták. Az fmsz az idén is 15 ezer forinttal támogatta mun­kájukat. A múlt évben a könyvek száma 12 ezer 788. 1967 első negyedévében már több mint 13 ezer. Az olvasók száma is emelkedett. Jelenleg az egy lakosra jutó könyvtári könyv- állomány 2,7 kötet. A lakosság­nak a 18,9 százaléka beirat­kozott olvasó, akikre egyéb­ként 17,2 kölcsönzött kötet jut. Ebben nem számították azo­kat a vidékről bejáró dolgo­zókat, akik igen gyakran igénybe veszik a könyvtárat. A könyvtárban most jelen­tős munkába kezdtek. A táj­jellegnek és a jellemző mun­katerületnek megfelelően ala­kítani a könyvtárt. Ugyanis Szécsény mezőgazdasági jel­legű település, mégis az ipari dolgozók iratkoztak többen az olvasók közé. Megkezdték a könyvtár mezőgazdasági jelle­gűvé fejlesztését. Ennek meg­felelően alakítják a könyv- állományt és az olvasók szá­mát is. A községi könyvtárak irá­nyítása is feladata a szécsényi könyvtárnak. Módszertani ta­nácsokat. szakmai útba igazí­tást nyújtanak a falvaknak. Tervezik, hogy a közeljövőben tapasztalatcseréket rendeznek. A közelmúltban nagy sikere volt a „Gyermekfoglalkozá­sok” témából a tapasztalat- cserének. amelyet több helyen megtartottak. Fontos feladat­nak tartják a könyv beszerzé­sének módszereiről kioktatni a községi könyvtáíosokat. Ezt a község anyagi lehetőségeire alapozzak. Több rendezvényt terveznek. Ezek között szere­pel az író-olvasó találkozó, a mezőgazdasági könyvhónap, ünnepi könyvhét, az őszi me­gyei könyvhetek. Ajánló bib­liográfiát. folyóirat jegyzéket készítenek, amely útbaigazí­tást ad a könyvekről. Könyv­tári Híradót szerkesztenek tá­jékoztatás céljából. A célkitű­zés, hogy a járási könyvtár segítséget adjon a gazdasági élet erősítéséhez, a szakmai műveltség emeléséhez, a tech­nológia elsajátításához. Helyet kap munkájukban a helytör- léneti, a könyék néprajzi és haladó hagyományainak ösz- szegyűjtése. rendszerezése majd kiállítása. Csalódott milliomos] elöltek Bűnözök számára balszeren­csés megye Nógrád. A fél or­szágban elkövetett betörés-so­rozat után nálunk fogták el Csábi Jánost, a rimóci posta éji látogatóját; Erdei Lászlót, aki a tsz-ek jótékony angya­lának köntösében a saját zse­bét tömte; és — mint an­nak idején jelentettük — Gregus Mihályt is. Ez a fiatalember 1960-tól 1965-ig kilenc munkahelyen dolgozott. Érettségije, eszter­gályos szakképesítése ellenére legutóbb csupán segédmunkás­ként ténykedett egy asztalos kisiparosnál. Ezért — persze — nem fizetnek annyit, ■amennyit Gregus könnyű kéz­zel el tudott költeni. A mun­kahelyi vándormadarak e ti­pikus megtestesítője jól spe­kulált, amikor arra számított, hogy nem csak ő, de más is szereti a fáradozás nélkül meg­szerezhető pénzt Ki kereshet ily módon? A részvényes... — de hát a magán-részvény­társaságoknak mutálunk rég befellegzett. Marad a szintén kapitalista időkből származó, úgynevezett „csendes társ”. A csendes társ pénzt ad egy vál­lalkozáshoz, s ezután már csak annyi a dolga, hogy hónap­ról hónapra átvegye a kial­kudott részesedést. Hiszékeny emberek sokaságát tévesztette meg Gregus azzal, hogy lé­tesítendő redőnyüzeméhez to­borozta társnak őket. Csodálatosképpen senki nem óhajtotta közelebbről megnéz­ni azt az iparengedélyt, ami­nek alapján az üzemet meg lehetett volna teremteni. Az óvatosság elemű' feltételeiről feledkezett meg a búsás ha­szon reményében T. Jánosné. aki hatvanezer forintot adott át Gregusnak, K. Antalné du­Három palán ki „Csináltam már sok tran­zisztoros rádiót. Csavargatom a gombokat, és hallgatom a sok külföldi beszédet, amely­ből egy szót sem értek. Azt mondják, ügyes gyerek va­gyok, műszaki zseni. Ez bizo­nyára túlzás, bár ezt én nem tudom, inkább csak érzem. Az viszont igaz, hogy a fizi­ka versenyen Balassagyarma­ton jól szerepeltem. Érdekel a technika, ezek szerint a jövő embere vagyok. És a jelené. Ez persze a felnőt­tek nagyotmondása, szerintem. Ki ezt szereti, ki amazt. Van, aki verseket ír, van aki rá­diót csinál. Mármost, ki a jövő embere? Szondy György meg törököt vert, mégis be­szélünk róla több száz év után. Ki érti ezt. Hiába, még gyerek vagyok. Nagyon sze­retnék továbbtanulni”. (Kla- gyivik László, Vili. osztályos aiák.) „Én a magyar—orosz verse­nyen szerepeltem jól, a váci gépipari technikumba jelent­keztem, felvettek. Szeretem a fizikát, a matematikát. Dré- gelypalánkról már írtak sok riportot, Móricz Zsigmond is járt itt. A várról is sokat írtak. Az úttörőcsapat tagjai fel szoktak járni a várhoz, rendet tenni. Ha kirándulók önnek, velük is felmennek lerekek. Én nagyon készülök ballagásra, szép ünnepség l sz. Kapunk majd. tarisznyát, amit a vállunkra akasztunk és énekelünk. Otthon nagyon sze­retek olvasni, rádiót hallgat­ni.” (Szepesi Katalin, Vili. osz­tályos.) „A rádiót én is szeretem, meg a TV-t. Szeretem a tánc­zenét, a kedvencem Ambrus Kyrl, jó lett volna elmenni a salgótarjáni könnyűzenei fesz. tiválra is, de az innen mesz- sze van. Én gimnáziumba je­lentkeztem Balassagyarmatra, kedvelem a történelmet, já­rási versenyen ebből a tan­tárgyból indultam. Nem cso­da. Luspay Antal tanár úr sokat mesél arról, amikor itt még Terra volt, azaz föld, s amikor már a törökök is itt voltak. A falúban sok a Csósza nevű ember, ez a török csausz szóból ered. A Csőszák a törökökre emlékez­tetnek. Ez nagyon szokta ér­dekelni a turistákat. Minden­kinek el is mondjuk, aki ide jön a faluba. Én szeretek Palánkon lenni, csak nagy a por.” (Dúló Mária, VIII. osz­tályos.) Nos, rövid idő alatt ennyit tudtunk meg a drégelypalán- ki általános iskolában né­hány gyerekről, életükről, tér. veikről. A szegénységről, Móricz ke­serveiről semmit sem beszélt a három palánki. s ez termé­szetesnek tűnt. Az is! 1967-et írunk. (tóth) naikeszi lakos bizalma har­mincezer, a budapesti K. Ja- nosnéé tizennégyezer, az úgy­szintén fővárosi B. Dezsőé ti­zen kilencezer forint erejéig terjedt. N. Ferenc dejtári la­kos idejében átlátott Gregus szitáján; ügyvédjének erélyes felszólítására a csaló vissza­fizette négyezer-nyolcszáz fo­rintját. A vak bizalom vámszedője sikerrel szerepelt még Pécsett, Hévízen, Recsken. Vértesszől. lősön és Kecskeméten, míg vé­gül — bánki „üzlete” után — elfogta a rendőrség. A rétsági járásbíróság Gre­gus Mihályt, aki hiszékeny embereknek több mint százöt­venezer forint kárt okozott, egyévi és nyolchónapi szabad­ságvesztésre, valamint a köz- ügyektől kétévi eltiltásra ítél­te. A károsulták seregében nem egy akadt, aki a történ­tek ellenére is bízik Gregus- ban. abban, hogy visszakap­ja tőle a pénzét, ezért az okozott, kár megtérítésének megítélését nem kérte a bí­róságtól. A vádhatóság képviselője az ítélet súlyosbításáért jelentett be fellebbezési óvást. Az el­ítélt és védője enyhítésért fel­lebbezett. Homályos körvonalak ••• E „. i .Miután a nógrádi szén­bányászat jövője nagyon is kérdéses, és mert a megyei bányákban sok a fiatal — egyre inkább sürgető feladat létrehozni olyan tanfolyamo­kat, amelyek segítségével időben átképezhetnék gyári munkára, elsősorban szakmun­kára, a fiatalokat. Kisterenyén ipartelepítés folyik, oda is kel­lenének idővel szakmunkások, ezért fontos, nagyon fontos az átképzés bevezetése...” Az idé­zet Huszár Imrétől, a mizser- fai bányaüzem gépműhelyében mondják: menjen más terület­re dolgozni?!” A tanfolyamok­ról egyelőre ez a kialakult vélemény. Ennek ellenére ter­vezünk, 140 főre, arra, hogy az év végén majdnem másfélszáz munkást tudunk foglalkoztat­ni, később esetleg ötszázat, le­hetne ezer is, ha így kívánnák, de a terveken szereplő létszám csupán adat. Betöltésének le­hetősége pedig nagyon is ho­mályos. .. E Egy hangsúlyozottan szub­jektív vélemény az üzemből. mihez sem mérhető lelkese­déssel vesznek részt a kiépí­tését segítő társadalmi mun­kában. Tamás László, a kisterenye! bányaüzem KlSZ-bizottsága- nak titkára megmutatja a társadalmi munkáról szóló naplót. Itt kezdődhetnek az épületsorról készített pillanat- felvételek. Az egykori istálló és a tűzoltószertár közfalainak kidöntése, a helyiség megfele­lő átalakítása, a MŰM salgó­tarjáni szakmunkástanulóinak kezemunkája. Az utolsó épü­letben tárolt széna kihordása, elhelyezése a kisterenyei és mlzserfai bányászfiatalok tár­sadalmi munkája volt. De köz­reműködtek itt a nagybátonyi szakmunkástanulók, a kistélé­rt fiatalok is. Nagybátonyból 1 fiatal — mert nem kapta meg időben az ígért buszt — gyalog ment a kisterenyei te­lepre és dolgozott naphosszat. A salgótarjáni szakmunkásta­nulók 1235, a kistelekiek 276 (Kisteleken negyven fiatalt szerveztek, kilencvenen jelen­tek meg!), a nagybátonyiak pedig 438 óra társadalmi munkát végeztek április 20-ig. Amikor ott jártunk — éjszakai műszak után társadalmi mun­kát végző kisterenyei fiatalok tolták a bontási anyaggal, tör­melékkel teli csilléket, va­kolták a nemrég emelt fala­kat. — A legnagyobb gondunk, hogy kevés a lapát, a csákány és szállítóeszközt sem kapunk, amikor kérünk. A szerszámo­kat kölcsönbe könyörögjük in- nen-onnan — mondja a KISZ- titkár... Ennek ellenére ápri­lis 20-ig összesen 2309 társa­dalmi munkaórát dolgoztak. Éjszaka a kisterenyei bányaüzem osztály ózó ján dolgozott Szabó Anna. Telek Erzsébet és Kurcsik Erzsi. A műszak után társadalmi munkában serénykedtek a traktorgyári telepen. [S3 dolgozó aranyérmes ifjúsági szocialista brigád vezetőjétől való. ő így látja. 2. Egy szakember. Adorján Henrik, a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt gépészeti osztályá­nak vezető főmérnöke ezzel kapcsolatban azt mondja: — A Vörös Csillag Traktor­gyárral kooperáló kisterenyei telepünk fejlesztési terve itt fekszik előttem, itt vannak a számok, a várható fejlesztést tartalmazó adatok. Tervezünk. Eszerint az év végére 140 dol­gozót tudunk foglalkoztatni a kisterenyei telepen. Erről be­szélnek itt is, ott is, mindenkj mond valamit, de engem még nem kérdezett meg senki — mi a helyzet valójában? Át­képzés tanfolyamok? Beszél­tem bányászokkal, fiatalokkal meg idősebbekkel is, nem szí­vesen jelentkeznének azokra a tanfolyamokra. „Miért én kezdjem, hogy azután én le­gyek az első, akinek meg­Azért lehet, sőt, van is benne némi igazság. — Véleményem szerint ed­dig az történt, hogy amikor szóba került a szénbányászat visszafejlesztése, sokan a ve­zetők közül úgy gondolták: egyik napról a másikra nagy változások várhatók. Villám­gyorsan belevágtak hát a kis­terenyei telep kialakításába, kihasználva az együttműkö­désben rejlő lehetőségeket. Ké­sőbb — mint ahogy az lenni szokott — kiderült: forró a kása, vagyis nem egyik nap­ról a másikra történik a vál­tozás. A kisterenyei telep fej­lesztésével kapcsolatos közeli és távolabbi tervek, feladatok ezzel mintha vesztettek volna valamit a jelentőségükből. A körvonalakat is ez a körül­mény homályositja el. 14-1 A fiatalok, KISZ-esek, szer­vezeten kívüliek letették, nap mint nap leteszik a garast, a telep fejlesztése mellett. Sem­Bővitik a balassagyarmati autóbusz-pályaudvar épületét. A most készülő épületrészben az utasok által hosszú ideig nélkülözött mosdók kapnak helyet. Ugyancsak itt helye­zik el a város villamosenergia szolgáltatása szempontjából nélkülözhetetlen transz­íormátorházat is (Foto: Koppány György) Üjra Adorján Henrik-: — A KISZ-osek segítsége nélkül, vélményem szerint, nagy eltolódás lett volna az átépítések határidejében. Nél­külük nem tudtuk volna elér­ni ezt az eredményt. Távo­labbi tervek? A cél ismert: a Vörös Csillag Traktorgyárral és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárral közreműködve, fokról fokra több profilt vál­lalva, kialakítani Kisterenyén a mezőgazdasági gépalkatrész­gyártást, enyhítve ezzel a szénbányászat visszafejleszté­sével járó gondokat. Néhány jellemző adat a tervekből. A VCST-vel együttműködve ez évben 20, 1968-ban már 33. 1969-ben 35, hetvenben pedig 45 millió forint értékű munkát végezhetünk. Rövidesen el­kezdjük egy nagyobb szerelő­csarnok alapozását, erre a be­ruházásra kétmillió forintot kaptunk a Nehézipari Minisz­tériumtól. A jelenleg folyó termelés gazdaságosságáról csak annyit: 99 százalékos költségszinten dolgozik a te­lep. OB A kisterenyei bányaüzem egykori gazdasági épületeiben elhelyezett traktorkerékgyártó telepen vegyes kép fogad. Ve­gyesek a benyomások is. Kia- akulatlanság, kezdeti állapot és egy csipetnyi esetlegesség „lóg a levegőben”. A pillanat­felvételek folytatása az épü- ietsorról. 1. Garázsszerű épü­let. amelyben a „késztermé­ket”, az összeszerelt traktor- kerekeket míniumozza (ecset­tel) két ember. 2. Valamikor raktár lehetett, itt most a Csehszlovákiából bezsírozva érkező kerékpántokat marat­ja, súrolja savval néhány fér­fi. Kemény munka. A helyiség telítve savgőzzel, párával. 3. A hosszú helyiségben kis boxok, ezekben végzik a hegesztése­ket. 4. A negyedik teremben két-három eszterga és fúró­gép. A fúrógépen dolgoznak is — Az U—28-as első és hát­sókerekeik — pántok és tór- csalemezek — megmunkálá­sát, hegesztését, összeállítá­sát végezzük — mondja a kis üzem vezetője, Török Fe­renc. — Ezen kívül a D4—KB típusú traktorok el­ső kerekeit is gyártjuk. Pil­lanatnyilag 28 dolgozónk van... Távolabbi tervek? Mi itt keveset tudunk erről... Pataki László

Next

/
Thumbnails
Contents