Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-12 / 110. szám

vilac phot ft Arjai, eg yes ro etek; AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVF. 110. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1967. MÁJUS 12. PÉNTEK A minap az egyik olyan tsz-elnökkel beszélget­tünk, aki részt vett az el­ső országos termelőszövetkezeti kongresszuson, sőt a Ter­melőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsába is be­választották. Még mindig a „nagy élmény hatását kelti” az emlékek felidézése és még sokáig emlékezetes marad a nagy tanácskozás. Azzá teszi az is, hogy a kü­lönféle határozatok megvaló­sítására ezek után kerül sor. így például még hátra van a szövetségek megalakítása és az ezzel járó közgyűlések megtartása is, amelyeken a kongresszusi küldöttek beszá­molnak a tagságnak tevé­kenységükről és tapasztalata­ikról. Érthető, hogy egy olyan kongresszus, amelynek meg­tartására az ország történel­mében először került sor, ma­radandó nyomokat hagy kül­döttben és meghívottban egyaránt. Én nem is egy teljes napot töltöttem el az Országház kongresszusi termében, akkor is csak a második emeleti karzatról figyeltem a nagy­szerű eseményt, mégis nehe­zen szabadulok a néhány ün­nepi óra hatása alól. Már maga a hely is, ahol a tsz-tagság megbízottai tanács­koztak, jelképszerűen hatott csodálatos pompájával. Csak­hogy mégsem az építész öt­letgazdagsága., a terem arany­ban csillogó pompája az, amely elsősorban maradandó élménnyé ötvözi a kongresz- szusi teremben eltöltött órá­kat! Itt óhatatlanul arra kell gondolni, hogy ebben a te­remben az úgynevezett „úri világ” reprezentánsai, a felső­ház tagjai gyűltek össze vala­mikor, hogy döntsenek és határozzanak országos ügyek­ben. Iparmágnások és feudá­lis nagyurak árusították itt ki a dolgozó nép ügyét önző, egyéni érdekeiknek. Itt szü­lettek az antidemokratikus törvények és itt vétózták, semmisítették meg az esetle­ges olyan javaslatokat, ame­lyek demokratikus vonásokat is őriztek. A felső tízezer, a pénzarisztokrácia fellegvára volt ez, ahol az idén először hazánk dolgozó parasztsága vitatta meg sajátos ügyeit. És milyen ez a parasztság? Ez is meglepő és érdekes. Meg kell mondjam, először lel sem tűnt, hogy parasztsá­gunk, tsz-tagságunk külső megjelenésben egyetlen évti­zed alatt mekkorát változott. Megszoktuk már azoknak az értekezleteknek az összképét, amelyeken szövetkezeti veze­tők és tagok vesznek részt, hogy kifejtsék véleményüket S a megszokás elkendőzi az új vonásokat. Itt se tűnik fel talán, hogy a paraszti öltözék milyen közel került az értel­miségéhez, ha az egyik hír- szolgálati iroda fotóriportere el nem panaszolja: „Ki fogja ezt elhinni Nyugaton, hogy itt magyar parasztok üléseznek! Hiszen egyetlen csizmás em­bert találni az egész épület­ben, az is Veres Péter, az író! A küldöttek közül nyu­godtan lehetne külsejét te­kintve akármelyik tanító, ta­nár, kutató, vagy bármely ér­telmiségi.” S az, hogy délibá­bos zsánerképet már hiába is igyekszik csinálni a fotóripor­ter, ha felszínesen és jelképe­sen is, de mond valamit. Nekem ez a rövid „kiro­hanás” tanyavilágban élő pa­raszti rokonaimat villantotta emlékezetembe. Néhány évti­zede, amikor még harcot és kenyérharcot jelentett min­den kapavágás és ekebarázda, a parasztember kétféle öltö­zéket tartott különös tiszte­letben, a csendőregyenruhát, mely a politikai erőszakot és kegyetlen államhatalmat kép­viselte, valamint a pantallót, amelyet a végrehajtó vagy az ügyvéd viselt. Sohse felejtem el, hogy keresztapám arra a bejelentésre, hogy amíg ő napközben a földet túrta, va­laki kereste, mindig megszo­kott természetességgel tette fel a kérdést: „Csizmás vagy pantallós?” Persze a csizmás sokszor csak mezítlábas volt, de mindig barát. A pantallós- tól viszont, kiváltképpen ha aktatáska is volt nála, tartani kellett. S íme, ezen a paraszti kongresszuson mindenki pan­tallót visel és majdnem min­denki műbőrtáskát is szoron­gat a hóna alatt. Ilyen hamar közeljutottunk a praktikus polgári öltözködéshez! Ilyen hamar odáig javult a paraszti jómód, hogy lépést lehet tar­tani a korszerű lehetőségek­kel ! S ez hatványozottan mutatkozik meg a nőküldöt­tek esetében, akik nylon blú­zukban, angol szövetből ké­szült kosztümjükben, nylon harisnyájukban és modern vonalú, magassarkú cipőjük­ben, a városi nőkkel vetek­szenek eleganciában! S nem­csak a cserhátsurányi főköny­velőnőnek, hanem a hugyagi brigádvezetőnek és a ka- rancssági tsz-tagnak is „ud­vara van.” Örömmel kapják őket lencsevégre a fotósok is. Mert ebben is van (és eb­ben van igazán) érdekesség, hogy a pártás. árvalányhajas nagyszülők és szülők unokái, gyermekei így „megszaladtak a korral!” P ersze ezek a külsőségek önmagukban csak kül­sőségek maradnának, ha nem takarnák azt, hogy a paraszti gazdálkodás nemcsak a mostanság szokásos szóhasz­nálatban, de a valóságban is „üzemivé” vált, s a magyar paraszt jövedelme biztonsá­gában, a szociális juttatások kiterjedtségében ugyanúgy közeledik az ipari dolgozók­hoz és más keresetből élők­höz, mint öltözékében, szoká­saiban és igényében. No, per­sze mindez megkövetelné azt is, hogy munkafegyelemből is átvegyenek legalább akkora szorosságot, mint amekkora a gyárak munkásainak sajátja! S amikor a küldöttek, meghí­vottak felidézik káprázatos és kevésbé káprázatos emlékeik sorát a paraszti kongresszus­ról, semmi esetre sem feled­kezhetnek meg a fejlődés és jólét követelményeiről sem. Mert jó az, hogy külsőben és belső tartalomban előnyére változik parasztságunk, de valahogy az igények még mindig előrébb járnak, mint azok a tettek, amelyeket a tá­masztott igények kielégítésé­re is latbavetnek. Viszont az igazság azt is megköveteli, hogy a tavaszi tények alapján leszögezzük: tsz-tagjaink már­is sokat megértettek a kong­resszuson elhangzott javasla­tokból, elképzelésekből, máris magukévá tették az új mechanizmusból rájuk háruló feladatot, s erről dús vetések, gondosan gyomtalanított föld­területek, tetszetős és jóhoza­mú jószágok tanúskodnak. Lakos György A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, valamint a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meghívá­sára Walter Ulbriehtnak, az NSZEP Központi Bizottsága 'első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének és Willy Stophnak, az NDK Minisztertanácsa elnökének vezetésével május második felében NDK párt- és kor­mányküldöttség látogat hazánkba. A küldöttség magyar- országi látogatása idején sor kerül a két ország barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­désének aláírására. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Meghallgat­ta és tudomásul vette a kül­ügyminiszter első helyettesé­nek tájékoztató jelentését az osztrák kancellárral folytatott tárgyalásokról. A kormány megvitatta és el­fogadta az igazságügyminisz­ternek. a pénzügyminiszternek és a Minisztertanács Titkársá­ga vezetőjének együttes előter­jesztését, s rendeletben sza­bályozta az új gazdasági me­chanizmus követelményeinek megfelelően az állami vállala­tok alapításának, működésének és szervezetének legfontosabb kérdéseit. A mezőgazdasági- és élelme­zésügyi miniszter előterjesz­tése alapján a kormány jóvá­hagyta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának alapsza­bályait. A Minisztertanács a mező- gazdasági- és élelmezésügyi miniszter, valamint a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa elnökének együttes ja­vaslatára határozatot hozott a múlt évi termelési versenyben legjobb eredményeket elért mezőgazdasági termelőszövet­kezetek vándorzászlóval és „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság” címmel, illetve elis­merő oklevéllel történő kitün­tetésére. A Minisztertanács a mező- gazdasági- és élelmezésügyi miniszter és a művelődésügyi miniszter javaslatának megfe­lelően határozatot hozott az agrár- (kertész-) mérnök-kép­zés időtartamának meghosz- szabbítására. A külkereskedelmi miniszter beszámolt a Budapesti Nemzetközi Vásár előkészüle­teiről és megnyitásának prog­ramjáról. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A Minisztertanács kimagas­ló eredményeikért vándorzász­lóval „Kiváló termelőszövetke­zeti gazdaság” címmel tünte­tett ki és pénzjutalomban ré­szesített több termelőszövetke­zetet. A többi között 1 500 szántó­egységnél kisebb területen gazdálkodó termelőszövetkeze­tek közül, a nógrádmarcali Aranykalász, az ipolyvecei Al­kotmány Tsz-nek Sismerő ok­levelet adományozott. Több mint félmillió csibét keltetnek az idén a mátravere- bélyi keltető állomáson. Eddig mintegy 250 ezer pelyhes jószág bújt ki a tojásokból. Innen látják el a pásztói és a salgótarjáni járás közös • és háztáji gazdaságait Koppány György felvétele Élmónvbeszámoló az Aeélsíi'icvárkan Mint arról már beszámol­tunk, Nógrád megyéből kül­döttség járt Nyugat-Szibériá- ban, Kemerovó megyében. A delegáció tagja volt Szalai Gáspár elvtárs, a salgótarjá­ni városi pártbizottság első titkára, aki csütörtökön dél­után, a Salgótarjáni Acéláru­gyár művelődési házának nagytermében tartott élmény- beszámolót. Beszámolója első részében arról tájékoztatta hallgatóit, hogy Kemerovóba érkezésükkor meleg szeretettel fogadták megyénk küldötteit. Magyar felirat, transzparensek hirdet­ték a magyar és a szovjet nép barátságát. A küldöttség részt vett a május 1-i ünnepségen, amely nagy katonai pompá­val kezdődött és körülbelül 200 ezer ember vonult fel. Az ezt követő napokban a megye üzemeivel, mezőgazda­ságával és kulturális életével ismerkedett küldöttségünk. Mindenütt óriási méretű gyá­rak, bányák hirdetik Szibéria gazdagságát.. Jártak Kiszeljov- ban, amelynek a lakossága 160 ezer. Külszíni bányák mű­ködnek itt, 20—60 méteres széntelepekkel. A bányásza­tot teljesen gépesítették. A bányászok keresete 250—300 rubel, -de van olyan dolgozó is, aki körülbelül 600 rubelt keres. Megtekintették a város bányagépgyárát. Modern technikának legmegfelelőbb gépeket készítenek. Ezeknek az életkora két—három év, ugyanis az üzem mindig a legjobb technikának megfelelő gépet készít. Járt a küldöttség Novakuz- nyecben, amely egy épülő új szibériai város. Itt különösen az építkezések nagy méretei kötötték le figyelmüket. A lakosság száma már eléri az 500 ezret. Az épületek négy­öt emeletes modern házak. Épül itt egy hatalmas kombi­nát is, a szén kokszosításával foglalkoznak leginkább. Két­ezer tonnás kohók működnek. A terv szerint nyolc ilyet épí­tenek fel. Jellemző a nagy méretre, hogy csupán az egyik munkacsarnok 850 mé­ter, az üzem teljesen automa­tizált. Emberek csak az irá­nyító asztalok mellett találha­tók. A kombinátban jelenleg 14 ezer ember dolgozik; teljes felépítése után a munkások száma 25 ezerre emelkedik. Prokopjevben találkozott küldöttségünk a frontfejtés világcsúcsát tartó bányásszal. Tőle ismerték meg, hogy a bányák évés terve 100 mil­lió tonna, s eddig összesen 100 milliárd tonna szenet tár­tak fel. Egy szovhozban is járt a küldöttség, amelynek az állat- tenyésztés a fő üzemága. Ezek között is első helyen a sertés­tenyésztés. A malacozási át­lag 18. Itt is minden munka- folyamatot gépesítettek. Több kulturális intézmény­ben is jártak, színházakban, üzemi klubokban, sportkom­binátokban, amelyek igen szé­pek, jól szolgálják a dol­gozókat. Szalai elvtárs elmondotta, hogy amilyen meleg fogadta­tásban részesült küldöttsé­gük Szibériában, olyan kelle­mes volt az időjárás is. A hő­mérő 20 Celsius fokot muta­tott. Elmondta a városi párt- bizottság első titkára, hogy megállapodtak, a nyár folya­mán Kemerovóból egy kül­döttség viszonozza a Nógrád megyeiek látogatását. Az él­ménybeszámolót hallgató acélárugyáriak elmondták, nagy szeretettel várják a Nyugat-Szibériából jövő ked­ves vendégeket. Az igen gaz­dag élménybeszámolót .a résztvevők nagy érdeklődés­sel hallgátták. Péter János Ijabljanában A hivatalos látogatáson Ju­goszláviában tartózkodó Pé­ter János külügyminiszteri csütörtökön délelőtt különre- pülőgépen Zágrábból Ljublja­nába érkezett. Péter Jánost és kíséretét a Bmik-i repülőtéren Franc Ho- csevar, a Szlovén Szocialista Köztársaság kormányának al- elnöfce és Flisz Drago, a köz­társaság kormányának tagja fogadta. A külügyminiszter és kísérete a repülőtéri fogadta­tás után megtekintette a. Kranj-ban levő Iszkra villa­mosipari gyárat. Sztane Kavcsdcs, a Szlovén Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke a kormány- palotában fogadta Péter Já­nost, majd a Podrozsinyik- villában ebédet adott a ma­gyar külügyminiszter tisztele­tére. Sztane Kavcsics és Péter János az ebéden mondott po­hárköszöntőjében megelége­déssel nyugtázta, hogy Ma­gyarország és Jugoszlávia kap­csolatai a jó szomszédság és a szocializmus szellemében fejlődnek, és állást foglalt a Szlovén. Szocialista Köztársa­ság és Magyarország gazdasá ­gi. politikai és kulturális kap­csolatainak elmélyítése mel­lett PANTALLÓS PARASZTOK Május második felében NDK párt- és kormányküldöttség érkezik hazánkba t

Next

/
Thumbnails
Contents