Nógrád, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-06 / 105. szám
1967. máius 6 wnmhat NílBRín 3 A közúti forgalom\ rentlfe és biztonsaga Salgótarjáni gázprogram, 1967 -1968 Közutainkon a forgalom szinte naponta növekszik. A népgazdaság igénye, az emberek növekvő életszínvonala, az idegenforgalom is ezt erősíti. Megyénk gépjárműparkja az elmúlt évben 1 595 gépjárművel növekedett, és 1 480 uj gépjárművezető tett vizsgát. Ez év első negyedében 230 gépjármű lépett a forgalomba, és 226 gépjárművezető vizsgázott. Ugyanakkor több ezer kerékpár, segédmotor-kerékpár, munkagép és fogatolt jármű vesz részt a közúti forgalomban. Számításba kell venni azt is, hogy a gépjárművek évről évre korszerűbbekké válnak, növekszik a sebesség, a teljesítőképesség. Ha mindezeket a tényezőket — és több egyebet — figyelembe vesszük, könnyen megállapítható, hogy a közúti közlekedés rendjének és biztonságának fenntartása, a személyes vagyonbiztonság megóvása igen nehéz, sok tekintetben űj feladat megoldását teszi kötelezővé. A feladatokat fokozza, hogy a gépjárműforgalom növekedését — népgazdasági okok miatt — az úthálózat növelése és korszerűsítése egyelőre nem kíséri. Így tehát előtérbe kerül a forgalom ésszerű megszervezese, szabályozása, az adott viszonyok figyelembe vételével. A balesetek alakulása szempontjából örvendetes, hogy a gépjárműpark gyors növekedése, az úthálózat lassú korszerűsítése mellett a balesetek számának emelkedési üteme mérséklődött Az 1965-höz viszonyítva 1966-ban a balesetek aránya mindössze 5,3 százalékos emelkedést mutat Ezen belül a halálos balesetek 41.6 százalékkal, a könnyű sérüléseké 3,6 százalékkal csökkent. Emelkedett viszont 15,3 százalékkal a súlyos sérüléses és 11.6 százalékkal a sérülés nélküli, anyagi káros balesetek száma. Ez év első negyedében a balesetek számszerű alakulása a múlt hasonló időszakához viszonyítva 16,6 százalékos emelkedést mutat, az okok egyeznek a múlt évivel. Az állapítható meg tehát, hogy a közúti közlekedésben a szubjektív tényezők: figyelmetlenség, gondatlanság, gyorshajtás, erőszakosság, a szabályok hiányos ismerete és az azok megsértésére bátorító szesz jelenti a legnagyobb veszélyt Ezzel szemben ritkábban szeiepel baleseti okként az olyan objektív tényező, mint a rejtett műszaki hiba. pályahiba sfcb. Most, a tavaszi forgalom kezdetének időszakában nagyon időszerű a járművek vezetőinek és hajtólpak, a gyalogosoknak és utasoknak a figyelmét felhívni a közlekedési szabályok jobb betartására. Napjainkban a forgalom biztonsága nagy fokú figyelmet, a szabályok pontos ismeretét és betartását követeli; egyben feltételezi a kölcsönös udvariasságot. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy vannak jelentéktelen KRESZ-szabályok, amelyek áthághatók és jelentősek, amelyek nem. Ez még akkor is igaz, ha elismerjük, hogy vannak olyan szabályok, melyek megsértése közvetlen baleseti veszéllyel jár; és olyanok, amelyeknek megsértésénél a baleset veszélye csak közvetetten jelentkezik. A tapasztalat ugyanis azt igazolja, hogy sokszor a jelentéktelennek látszó szabályszegésekből kiindulva jutnak el a szabály- sértők az úgynevezett jelentőshöz. ahonnan az út a balesethez vezet. Másrészt az adott esetben jelentéktelennek látszó szabály megsértése megbatározott forgalmi viszonyok között közvetlen baleseti veszéllyel járhat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a KRESZ szabályait nem azért kell betartani, mert na a rendőr mást lát: büntet, — ez ugyan igaz —. de nem ez a meghatározó, hanem sajátos embertársaink személyi és vagyonbiztonságának megóvása. Ami ennél Is több: a felelősségtudat. az a felismerés, hogy a szabályok áthágása társadalmilag veszélyes. Ezért a közlekedési fegyelem szilárdítása nem csupán rendőri feladat. Feladata valamennyi becsületes állampolgárnak, hogy a lehetőség határain belül lépjen fel az olyan emberi magatartások ellen, amelyek semmibe sem veszik a közlekedés szabályait. Meggyőződésem, hogy nagyobb társadalmi összefogás és felelősségtudat mellett a balesetek száma csökkenthető. A közúti közlekedésre vonatkozó szabályok kidolgozottak, és egyértelműen kötelező érvényűek. Mégis szeretném kiemelni a jármüvek előirt ki- viiágításának szükségességét. Közutainkon sok esetben találkozunk még kivilágítatlan vagy szabálytalanul kivilágított járművekkel. Az előbbi elsősorban a kerékpároknál és fogatolt jármüveknél, az utóbbi a közúti közlekedésre vizsgáztatott gép jármű velőiéi és munkagépeknél tapasztalható. Pedig a kereskedelem az igényeknek megfelelő mennyiségű és típusú lámpákkal, világító berendezéssekkel tud szolgálni! Ilyen körülmények között nagy fokú felelőtlenségnek kell minősíteni azt, hogy egyesek kivilágítatlan, vagy nem megfelelően kivilágított járművel vesznek részt a forgalomban. Ez arra kötelez bennünket, hogy az elkövetkező időben a világítás szabályainak megsértőivel szemben még szigorúbban lépjünk fel. Az ittas járművezetés is külön figyelmet érdemel. A korábbi évekhez képest 1966- ban szabálysértési és bűnügyi úton több ilyen ügyben jártunk el. A közúti balesetet okozók nagyobb százalékánál találtunk alkoholos befolyásoltságot. Tapasztaltuk azt is, hogy az igen durva szabályszegésekből eredő súlyos kimenetelű balesetek többségénél megtalálható az alkohol. Itt sem tartom elégnek a törvénynek megfelelő szigorú mellőzhetetlen eljárást; ennél többre van szükség; — mégpedig az alkoholizmus veszélyességének felismeréséből adódó társadalmi összefogásra. Sajnálatos tapasztalat, hogy a gépjárművezetőt sokszor, szinte erőltetve kínálják, biztatják az italfogyasztásra: az italboltokban minden flgyelmezteies nélkül szesszel szolgálják ki a járművek .vezetőit. El kellene gondolkodni azon. hogy az ezzel ellenkező magatartás nem volna-e hasznosabb, jobb. Van olyan is. ami a KRESZ- ben nem található, a közlekedés biztonsága szempontjából viszont lényeges. Ez az udvariasság, az óvatosság. Idősebb gépjárművezetők sok olyan esetet mondhatnának el, amikor éppen ennek az íratlan szabálynak a betartása előzte meg a balesetet. Különösen nagyobb terjedelmű járművek vezetőinek figyelmébe szeretném ajánlani, hogy a jogokat és a kötelességeket nem az „erősebb jogán” határozták meg a jogalkotók. A fiatal, újonnan vizsgázott gépjárművezetők figyelmébe viszont azt, hogy a vezetői vizsga eredményes letétele az adott gépjármű kategóriára az idősebbekével azonos értékű vezetői engedéllyel jár, — de a forgalom nagyon sok olyan helyzetet teremthet, •hol a gyakorlat hiánya esetleg kiütközik. A forgalom növekedése, a járművek minőségi fejlődése azt is igényli, hogy a rendőrség forgalomellenőrzési módszerei fejlődjenek. ( Az elkövetkező Időkben mindinkább alkalmazzuk az újabb technikai eszközöket Ez feltétlenül pozitív hatással lesz a közúti fegyelem alakulására. Határozottan és következetesen lépünk fel a szabályok megsértőivel szemben; de nem feledünk két fontos célt sem: a forgalom gyorsítását és intézkedéseink megelőző jellegét. Szerémi Sándor r. alezredes A közelmúltban döntés született arról, hogy a hajdúszo- boszlói földgázt — amelynek gerincvezetéke már elérte Oz- dot — tovább vezetik, és 1968 második felében elérik Salgótarjánt. Fokozatosan áttér a földgaz tüzelésű technológia alkalmazására az Acélárugyár, az üveggyárak, a Tűzhelygyár, a Bányagépgyár. Az építés folytatásával a hajdúszobosz- lóin kívül eljut hozzánk az ország más vidékein kitermelt földgáz is Salgótarján az országos hálózat egyik állomásává válik. Sor kerülhet a földgáz háztartási hasznosítására is. * Érdekes megjegyezni, hogy a földgáz elvezetése Salgótarjánba voltaképpen nem szerepel a kormány hétéves, mintegy másfélmilliárd forintból végrehajtandó gázprogramjában. S hogy mégis napirendre került, az elsősorban a megyei vezetők előrelátásának, valamint annak köszönhető, hogy — együttműködve a Népi Ellenőrzési Bizottsággal — alapos, meggyőző bizonyítékokat tártak a felsőbb szervek vezetői elé a földgáz helyi alkalmazásának lehetőségeiről, gazdasági és egészségügyi jelentőségéről, s egy ilyenfajta beruházás gyors megtérüléséről. Az első ösztönzést a salgótarjáni gázprogram megvalósításához voltaképpen az adta, hogy az újabb fejlesztés előtt álló Acélárugyárnak olyan berendezésekre van szüksége, amelyek vagy elektromos, vagy gáztüzelésű technológiával működnek. Érthető, ha a két érdkelt minisztérium a KGM és a NIM a gazdaságosabb, jobb hatásfokú — s nem utolsó sorban bőviben levő — földgáz mellett tört lándzsát. A határozat ugyanakkor arra késztetett, hogy a salgótarjáni szakemberek széles körű bevonáséval vizsgálatot indítsanak a földgáz ipari felhasználásának további lehetőségeiről. E vizsgálatok — egyebek között — arra hívták fel a figyelmet, hogy a városi üzemek kazántelepei általában negyven—ötven évesek. Technikai színvonaluk a jelenlegi követelményeket sem elégítik ki, ezért e tüzelési mód fenntartása rövidesen nagyösszegű beruházásokat tenne szükségessé. Á kazánokban keletkező hatalmas mennyiségű salak tárolása egyre reménytelenebb feladat, s közegészségügyi szempontból is kifogásolható. A füstgázok Salgótarjánt az ország egyik legszeny- nyezettebb levegőjű városává teszik. A széntüzelésű geneia- tox'okban előállított gáz alacsony kalóriája, a hőfok egyenetlensége, a generátorgáz szennyezettsége szűk korlátokat szab a technológia és a termékek minőségi fejlesztésének. Kitűnt, hogy a földgáz bevezetése a város ipari üzemeibe — előzetes becslés szerint — mintegy harmincmilliós beruházást igényel. Ugyanakkor egyedül a Síküveggyárban a földgáz tüzelés évente csaknem húszmillió forintos többletbevételt eredményez az üveg jobb minőségének és a selejt csökkenésének köszönhetően. Gyorsan megtérülő, viszonylag kisebb összegű beruházással, korszerűbb technológia, javuló termékminőség, a város levegőjének megtisztulása — íme, summázva ezzel kecsegtet a salgótarjáni gázprogram végrehajtása. ★ A minap felkerestük Bencze Lászlót, a Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettesét, aki elmondotta. hogy az Özdrói, Borsodnádasd érintésével Salgótarjánba érkező gerincvezeték megépítésére megkezdődtek az előkészületek. A beruházás kivitelezéséhez szükséges mintegy százhúszmillió forint rendelkezésre áll. A vezeték fektetését a tröszt Kőolaj- vezeték Építő Vállalata' a jövő év első felében megkezdi, körülbelül öt hónapra van szükség, hogy az építők Salgótarjánba, az első fogyasztóként kijelölt Acélárugyárhoz érjenek. — Akkorra azonban megköveteljük — hangsúlyozta a műszaki igazgató —, hogy a fogyasztó is készen álljon a gáz fogadására. Nem építünk hiába, a népgazdaság nem engedheti meg magának, hogy a kész vezeték esetleg még hónapokig használaton kívül álljon. Szólnunk kell tehát a salgótarjáni üzemek feladatáról. A gerincvezeték megépítésének költségeit, mint említettük, az állam biztosította. Az üzemekhez vezető leágazások, a belső hálózat, egyéb berendezések megtervezésének, kivitelezésének költségeihez azonban a város üzeminek kell előteremteni a pénzt A Gázipari Tröszt a MÉLYÉPTERVnél megrendelte egy olyan tanulmányterv elkészítését, amely tisztázza a leágazások megépítésének költségeit is. A tanulmányterv május—júniusra készen lesz. A többi az üzemek dolga. És legyenek résen! Hiszen itt, s ott már hallani u „jólértesült” megjegyzéseket: „Úgyis csak 1969-re érkezik el a földgáz Salgótarjánba” Ezzel szemben a Gázipari Tröszt műszaki igazgatója nagyon határozattan kijelentette: „Ilyesmire senki se spekuláljon, 1968-ra ott leszünk a vezetékkel.” Mások devizane- hézségeket emlegetnek. „Hiszen — mondják — a fúvó- kák, biztonsági szelepek, a fogadóállomások berendezései csak importból biztosíthatók. Mire mi a devizát előteremtjük...!” — és legyintenek. — Az ilyen emberek saját tájékozatlanságukat árulják el — jegyezte meg Bencze László. Persze van,, amiből importra szorulunk, de az országban néhány vállalat már jóideje foglalkozik ilyen berendezések. fúvókák stb. előállításával. És nem is csak hazai megrendelésre. Bencze László rámutatott arra is, hogy a Gázipari Tröszt az idén már egymilliárd-hét- százezer köbméter földgázt értékesít. S ez a hatalmas meny- nyiség egyebek közt azt is sugallja, hogy a salgótarjáni üzemeknek van hová fordulni, ha idejében tájékozódni, tanulni akarnak. Nem kétséges, hogy a kiste- renyei központi vasöntöde megépítése mellett — vagy azzal együtt — a földgáz Salgótarjánba juttatásával az iparmedence gazdasági történetében új fejezet kezdődik. Szinte felbecsülhetetlen távlatok nyílnak a város és környékének fejlődése előtt. Mindannyiunk, a mostani és a jövő generációk együttes érdeke, hogy félretéve kishitűséget, földhözragadt maradiságot, szűklátókörű óvatoskodást, bürokratikus latolgatást, közös erővel munkálkodjunk e program megvalósításán. Csizmadia Géza A gazda szeme... Magas, szikár, ember Nagy István, a ludányhalászi termelőszövetkezet állatgondozója. Társával, Gulyás Istvánnal ötven jószágot hizlaltak az idén. Negyvenen már eddig túladtak. Ha elviszik a megmaradt tízet is, hozzák a másik félszázas csoportot. Az idén száz szarvasmarhát hizlal a szövetkezetnek a két ember. Az irodán úgy számolják, ez egymillió—egymillió- kétszáezer forint jövedelmet hoz a gazdaságnak. Nagy István hetedik éve tagja a szövetkezetnek. Módos középparaszt volt, tizenöt hold földdel lépett a közösbe. Még a mezőgazdasági kiállításra is eljutott egy alkalommal. A káposzta, amit termelt, díjat is kapott. — Most mégsem káposztát termel a szövetkezetben, hanem állatot hizlal? Hogyan van ez? Azt mondja erre Nagy István: — Igaz, az állattenyésztésben dolgozom. Nem lehet mindenkit a növénytermesztésben foglalkoztatni... Csak néhány hónapja állattenyésztő. Kocsis volt egészen az idén januárig. Szorgalmasan, jól dolgozott. Anv- nyira jól, hogy a vezetőség jutalom-üdiilésre küldte Hévízre. Az ott töltött napoknál ma is szívesen időz. Most nemrégen bízták meg a hizlalással. Azóta hajnalban kijár a majorba, mert a munkát nem lehet elég korán kezdeni, ötkor már itt találkozik társával. Etetik, itatják a jószágokat. Kitakarítják az Istállót, tiszta almot raknak. Így megy ez napnap után. Hétköznap, vasárnap egyformán. Ehhez jön még az egésznapos ügyelet, amit kétnaponként felváltva csinálnak Gulyás Istvánnal. Amolyan nappali őrség ez, mert az állatokat nem lehet őrizetlenül hagyni. Ezért nincs az állattenyésztőknek szabadnap, szabadság. Ha valami halaszthatatlan dolguk akad, akkor is emberi kell fogniuk, aki helyükbe áll. — Mit kapnak munkájukért a gondozók? — Nálunk a munkától, a teljesítménytől függ a pénz! Illetve attól, mennyi állatot gondozunk, s hogyan gyarapodnak a jószágok — magyarázza Nagy István. — Ha a hízók exportra mennek, akkor külön száz forintot kapunk mindegyikért. Ha belföldre megy a szállítmány, a prémium már csak ötven forint... — Most akkor lesz prémium? Mosolyogva bizonyít: — Lesz, les*. Csak ezeket még nem egészen mi neveltük ... A hizlalás azért jól sikerült Olasz kereskedő jött az állatokért a m'nap. Meg volt elégedve. Rend van mindig az istállóban, de most a gondozók kitettek magukért Két órával előbb kimentek, s mire a szövetkezet vezetőivel kijött a majorba a vendég, még virág is díszlett az istálló- ajtóban. Az állatok meg tisztán, fényesen, sorakoztak a jászol mellett. Belépett az olasz és összecsapta a kezét a sok hízó láttán: — Ez mind az? — csodálkozott. — Az bizony — magyarázta neki, ahogy éppen tudta Nagy István. Az meg tapsolt egyet, tapsolt kettőt. Bizonyára azt jelentette ez nála, hogy elégedett. De az állatok gondozója korántsem örült ennek. — No, oda a rend — gondolta magában. Mert a jószágok, amelyek addig békésen hevertek a tiszta szalmában egyszerre mind felemelkedtek, összetúrva az almot. Az olasz azért így is elvitt harmincat. — A többit itthagyta. Azt mondta nagyok, súlyosak. — Hát — mondja Nagy István — van amelyik a hét mázsán is túl van. A hatot meghaladta a legtöbb. Nem lehet eligazodni ezeken a kereskedőkön — m<Statlankodik később. — Az olasz a kisebbeket, az öt—hat mázsa közötti jószágot viszi. A német meg már ezeket szereti. Ezeket a nagy, nehéz állatokat... Kísér és mutatja a „megmaradt” hízókat. — Aztán mitől híznak jóval a súlyon felül, meg aztán ilyen gyorsan is az állatok? — Hogy mitől? — gondolkodik el a kérdésen Nagy István. — Takarmány van bőven. Ez kell, «nélkül nem megy a dolog... De az még nem minden. Az állat nem tud beszélni. A gazda szemének kell észrevenni, hogy mikor, mennyi takarmányt kell vetni eléjük, mennyi víz az elegendő. S mindezt pontos időben kell elvégezni... Akkor aztán gyarapodik szépen a jószág. Gyarapodott Ludányhalászi- han is. A mérlegelések 30— 40 kilót mutattak egy-egy állatnál havonta. A gondozók örömét csak tetézte, hogy á jószágok nagy része exportra ment. — Na, majd a legközelebbi csoport... Az már egészen a miénk lesz. Ott még jobban ki- teszünk magunkért — mondja Nagy István, s mosolyog a tőle megszokott nyugalommal. Vincze Istvánná
