Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

1!W7 április Ifi vasárnap Nl5CB»n 3 Konq*essiufi e'őtt Szabadon cselekedni Báraai János az erdőkürti termelőszövetkezet elnöke az egyike azoknak, akik me­gyénket képviselik a közös gazdaságok első országos kongresszusán. Küldötté vá­lasztása óta sokat foglalkoz­tatja a nagy tanácskozás gon­dolata. Emlékezetébe idézi a mült eseményeit, tapasztala­tait, alaposabban vizsgálja a jelent. Készül a sorsdöntő órákra, amikor ők, az egy­kori cselédek, zsellérek, kis­gazdák, középparasztok dön­tenek a magyar parasztság jö­vőjéről, boldogulásáról. — Ki gondolt volna erre még néhány évvel ezelőtt is — mondja, s hellyel kínál. — Bemélte-e egykor a magyar parasztember azt, hogy majd valamikor a saját életéről dönthet? Elgondolkozik. — Tudja mit szerettem volna valamikor? — kérde­zi. — Egy vágyam volt. Sze­rettem volna elmenni az ura­sághoz béresgazdának, hogy megmutassam hogyan kell gazdálkodni... Ebből a nagy vágyódásból sosem lett semmi. De Bárnál János termelőszövetkezeti el­nök lett a felszabadulás után. Megmutathatta hogyan lehet gazdálkodni. — Sosem voltam én külön­leges ember — jegyzi meg. — Amikor elnöknek választottak megmondtam, ne várjanuk tőlem különleges dolgokat. De nem is lehetett annak idején ilyesmit csinálni. Megszabták a tevékenység határát... — De manapság már nem egészen így van — jegyzem meg. — Igaz! Most valami más kezdődik. Valami új, nagy­szerű. Talán mi idősek nem is érünk rá megvalósítani, mert elszaladt felettünk az idő. Kesernyések a szavai. Mint­ha az elmúlt évek elszalasztott lehetőségeit bánná. Nem ő tehet róla, hogy nem úgy si­kerültek a dolgok, ahogyan szerette volna! Mert hiába dolgoztak kiválóan az erdő­kürti termelőszövetkezetben, hiába adtak több árut a nép­gazdaságnak, mint más közös gazdaságok — nem mindig ennek arányában részesültek az elbírálásban. — Ha felszólalhatna a kongresszuson, mit mondana el János bácsi? — kérdezem Nem válaszol azonnal. Fel­áll, hosszan néz ki az abla­kon. Mintha keresné a sza­vakat. — Nem ért váratlanul a kérdés — cáfol rá a gondola­taimra. — Nem biztos, hogy pontosan én kapok szót a kongresszuson, de ha mégis, a következőket mondanám el. Tudjuk, hogy a jövőben mekkora felelősség hárul a termelőszövetkezeti vezetők­re. De ez mintha ellentét­ben állna a szövetkezeti de­mokráciával. Miért mondom ezt? Én úgy képzelem el a jövőt, ha a szövetkezet veze­tői élvezik a tagság bizalmát, s ezek a vezetők felkészült­ségüknek, jóakaratuknak meg­felelően javasolnak tenniva­lókat, bízzon ebben a tagság. Ne legyen alku a továbbiak­ban. — A termelőszövetkezeti mozgalom kezdetén, a meg­erősödés éveiben, nagyon he­lyes volt a/, úgynevezett ke­retszámos gazdálkodás. Előír­ták a tervet, mi visszaigazol­tuk, s termeltünk. A baj ak­kor kezdődött, amikor már olyasmit is akartak velünk termeltetni, ami sosem ter­mett a falu határában. Vitat­koztunk a tagokkal, de a tervet megmásítani nem le­hetett. Sokan mondták, hogy nem tudunk érvényt szerezni az Igazságunknak. De lehetett? Előfordult olyasmi is, hogy egyesek megvádoltál? a vezetést. Azt mondták, el­lenségei vagyunk a közösség­nek. Sokat gondolkoztam az eltelt éveken, a régebbi ese­ményeken. Vitatkoztam ma­gammal, igazuk volt-e a vá- daskodóknak. Részben igen. — Az a véleményem, hogy ne csak szavakban hangoztas­suk az új gazdasági mecha­nizmus szellemét, ne csak szájjal óhajtsuk ennek a meg­testesülését. hanem mindenek­előtt tettekkel bizonyítsunk — mondja emelkedett han­gon. Mit lehet erre mondani? Kérdezzem meg, hogyan gon­dolja a megvalósítást? Ám a kérdésre is azonnal válaszol az idős elnök. — Felelősségteljes hónapok, évek következnek. Nemcsak rajtunk, kisembereken mú­lik az új gazdasági mecha­nizmus bevezetése, megvalósí­tása Mert hiába kezdemé­nyezünk bármilyen okos dol­got, ha ezer, meg ezer jogi szabály köti a kezünket... Mit lehet szólni erre? Ed­dig valóban így volt, ahogyan az elnök mondja. Mi lesz ez­után? Erre nehéz válaszolni. —S még elmondanák vala­mit. A mi rendszerünk alap­ja a munkás—paraszt szövet­ség. A munkások joggal ki­fogásolhatják, ha nincs ele­gendő áru a piacon, hogy mii csinálnak a parasztemberek. De kérdezek valamit! Kell a termelőszövetkezetnek néhány folyóméter szögvas. Eddig ezi úgy szerezhettük meg, ha volt jó ismerősünk valahol az iparban. S nem túlzók! Ud­varolni kellett néha, hogy megkapjuk a hiányzó árut Jóbarátokat kellett szerezni különböző helyeken, meri másképpen nem ment. De mi lesz ezután? Véleményem sze­rint csak akkor oldjuk meg ezt az ellentmondást, ha meg­felelő kínálat lesz a piacon. Nekünk is az az érdekünk, hogy mind erősebb legyen a munkás—paraszt szövetség, de nem a „jóbaráti”, hanem elvi alapon, egyenlő partneri alapon. Viaskodnak a vezetők. Vias­kodik Bárnai János bácsi is Ezt nem lehet letagadni. De ő nem is tagadja. Nagyon szeretné azonban, hogy legyen ereje úgy cselekedni, ahogyan már régen szeretne. Pádár András éven át történt halogatásában, majd a íultoni beszédét köve­tő szélsőséges szovjetellenes politikai koncepcióban realizá­lódott. Egy évvel később 1947. már­cius 12-én a görög—török 400 millió dolláros segítségnyújtá­si programmal kapcsolatban elmondott beszédében, és a Truman-elv néven közismert­té lett kongresszusi üzeneté­ben az USA elnöke már az Egyesült Államok feladata­ként, történelmi küldetéseként vallotta és hirdette meg a de­mokratikus és baloldali erők. illetve a felszabadító mozgal­mak elnyomását. Méltán ne­vezte 1967. március 13-1 cik­kében az U. S. News and World Report a kommunizmus megfékezése doktrínájának Truman előbb említett kong­resszusi üzenetét. Ilyen előzmények után már gyorsan rajzolódhattak ki az antifasiszta koalícióban részt vett tőkés nagyhatalmak tak­tikai lépései is. amelyek stra­tégiájuk gazdasági és politikai realizálására való törekvései­ket fémjelezték. Számtalan tény bizonyítja, hogy a tőkés nagyhatalmak­nak a Szovjetunió és a nem­zetközi munkásmozgalom ellen irányuló, és az imperialista érdekeket kifejező stratégiája az antifasiszta koalíció idején a lényeget illetően változatlan. De a taktikai lépésekben je­lentős eltérések mutatkoztak, amelyek végül a stratégia mó­dosulásához vezettek. A háború idején, de külö­nösen annak utolsó szakaszá­ban például a taktika a bur- zsoá érdeket is kifejező és védelmező antifasiszta koalí­ciót is kellett hogy szolgálja. Ezzel szemben a II. világ­háború befejezése utáni poli­tikában és gyakorlati intézke­désekben mindinkább nyílt szovjetellenesség, és a haladás erői elleni katonai fellépés a jellemző. Annak megfelelően, ahogy alakul, változik a kor tartal- ma, úgy igazodik és újabb célokkal terebélyesedik a bur- zsoá stratégia is. Találóak er­re vonatkozóan Sík Endrének, a felszabadulást követő évek­ben hazánk diplomatájaként Washingtonban való tartózko­dása idején szerzett tapaszta­latai, amelyeket „Egy diplo­mata feljegyzései” című nem­rég kiadott emlékkönyvében így foglal össze: — „Roosevelt Amerikája, amely a Szovjetunióval együtt küzdött a fasizmus ellen, nem volt többé. Az 6 „új vonala” helyet adott a reakciónak. A változás röviddel Roosevelt halála után kezdődött”. És a változás, a stratégia módosulását jelentő váltás va­lóban éles fordulatot hozott magával kül- és belpolitikai vonatkozásban egyaránt. „Külpolitikai téren ez a vál­tozás a Szovjetunióval kötött szövetség fokozatos felszámo­lásában, a szovjetellenes kül­politikai vonal kialakításában, egy harmadik világháború előkészítésének megkezdésé­ben állott. Belpolitikában az átállás már 1945-ben elkezdődött, amikor Truman elnök, alig két hónappal Roosevelt halála után, kezdte eltávolítani kor­mányából a Roosevelt-féle „új vonal” híveit” — írja vissza­emlékezésében Sík Endre. De jól megfigyelhető ez a váltás a más tőkés nagyhatal­mak részéről tett intézkedé­sek gazdasági és politikai tartalmának alakulását illető­en is. Következésképpen foko­zatosan, de mind erőteljeseb­ben áll rá a burzsoá stratégia arra a lépcsőre, amely végül is az ázsiai és európai szocia­lista országok közössége elle­ni kereszteshadjárat meghir­detésében, katonai-politikai provokációkban és a legdrá­gább véráldozattal járó helyi háborúk kirobbantásában nyilvánul meg. Gazdasági és politikai tartalmát illetően a stratégia fokozatos igazodása egymást követő, de egymással ugyanakkor szorosan össze is fonódó három lépcsőben fi­gyelhető meg. 1. Az első lépcsőben — a koalíció idején — együttes fellépés a Szovjetunióval, de a II. Nyugat-európai front csaknem teljesen három éven át történt halogatása egyben azt is jelentette, hogy a Szovjetunió ne mentesüljön a háború bor­zalmas terheitől. 2. Második lépcsőben a háború hatásaként legyen­gült és zilálttá lett európai kapitalista gazdasági élet gyors talpraállítása lett a fő cél, hogy mielőbb megte­remtődjék az a potenciális erő, amelyre támaszkodva ismét kialakulhat a szov- jetellenes gazdasági és poli­tikai blokád. 3. Végül a harmadik lép­csőben, már nem csupán a kapitalista gazdaság talpra- állítása, hanem a Szovjet­unió és a fiatal szocialista országok ellen Irányuló ke­reskedelmi, gazdasági em­bargó, a helyi háborúkkal is alátámasztott totális hi­degháború. a stratégia tar­talma. És ez a politika a szocialista forradalom Kíná­ban való győzelme, és az ezzel történelmileg egyidőben lét­rejött európai szocialista or­szágok, következésképpen a szocialista világrendszer el­len irányul. E váltással kapcsolatban önkéntelenül is Falmiró Tog­liattinak Hitlert idéző sorai jutnak eszünkbe: — „Mi nem­zeti szocialisták — írja Hitler — tudatosan véget vetünk a háború előtti külpolitikának. (Az I. világháborúról van szó.) MemMtatJuh a regionális vízmüvet Hl. Tisztul a víz... — Hogyan csináljuk? — kérdez vissza Molnár József Tulajdonképpen egyszerű a do­log. Vagy legalábbis annak tűnik. Amint látta, a víz tisztítása már a vízklviteli műnél megkezdődik. De ez csupán ..nagyolás”. S ez ilyenkor, csapadékos időjárás esetén látszik igazán. Tessék idenézni, a rendszeresen ve­zetett feljegyzések szerint április hatodikén tíz- és ti­zenkét óra között a víz za­varossága kielncvenöt ezred milligramm literenként. Négy órával később kilencvennyolc. Esni kezdett az eső. Üjabb négy óra, és már három- száznyolcvanhét ezred a za­varosság. Most hétszáznegy­venen áll. A zavarosság, és egyben a víz oxigénfogyasz­tásának növekedése a lezú­duló, nagytömegű csapadék következménye. A laborató­riumban ilyenkor tudják, hogy a víz tisztításához több alumíniumszulfátot, az oxi- génpótlásra — mert a víz­ben sok a szerves anyag — több káliumpermanganátot, a csírátlanításra — vagyis fer­tőtlenítésre — több klórgázt kell adagolni. — Többet. De mennyit? — Ez kiderül a kísérletek­ből. Itt látja ezt az öt la­boratóriumi poharat. Ezeket a kettes telephez érkező víz­ből töltik meg. A poharak­ba különböző, fokozatosan növelt mennyiségű vegysze­reket adagolnak. Amelyik pohárban a víz letisztul az adja a jó „recept” képletét. A többi már egyszerű mate­matikai művelet kérdése. S a papírra beírják a techno­lógia adatait. Az imént látta azokat a helyiségeket, ame­lyekben az alumíniumszul­fátot, egy másikban a káll- umpermanganétot már azelő­1 írt arányokban, kádakban Arról a pontról indultunk el, ahol Németország hatszáz évvel ezelőtt megállt.” És ha nem is Hitler mód­szereivel, de az eredeti stra­tégiának megfelelő irányvétel megtörtént a kapitalista vi- vllágrendszer gazdasági -poli­tikai életét meghatározó im­perialista hatalmak részéről. Ez az irányváltás azonban már nem egyszerűen a régi­hez való visszatérést jelen­tette. Több volt annál, hiszen most már nem csupán a bur­zsoá rend megszilárdítása, a hegemónia visszaállítása és a kommunizmus országa, a Szovjetunió elleni újrafellé- pés volt az imperializmus stratégiájának tartalma. Ki- szélesedett ez a stratégia a születő és mind jobban erő­södő szocialista világrend- szer, másrészt a hagyomá­nyos gyarmatbirodalom egy­re nagyobbméretű felbomlá­si folyamata elleni politikai és gazdasági célokkal. És mi­nél jobban erősödtek a nem­zeti mozgalmak és a szocia­lizmus erői, annál szélsősé­gesebbé, annál agresszívebbé lettek az új tartalommal te­lítődött burzsoá stratégiát szolgáló módszerek, gyakor­lati lépések is, mint ahogy azt az utóbbi két évtized nem­zetközi eseményei igazolják. Ha túlságosan ragaszkod­nánk az Időponthoz — tudni­illik, hogy mikortól számít­hatjuk az antifasiszta koalí­ciótól való visszafordulást —. kétségkívül a húsz év előt­ti, 1947-es eseményeket kell a gyökeres fordulat határo­zott jeleiként felfognunk. És az ekkor felgyorsuló folya­mat beteljesülésl Idejének Truman elnök Parkersburg- ban 1952. szeptember 3-án el­mondott beszédét tehetnénk, amikor már a szocialista or­szágok úgynevezett fölszaba­dításának programját hirdet­keverik, illetve továbbítják a Belépünk az építészetileg vegyszerkeverő aknába. Itt a is igen megnyerő külsejű re- berendezések nagy nyomássá! aktor-épületbe. Mielőtt fel- „beinyekciózzák” a koagulá- mennénk az emeletre, meg­lő keveréket az egyes telep- mutatják, milyen sűrű iszap ről érkező nyersvízbe, amely ülepedik le a derítő fenekén, a dombon megépített Graver- Aztán lépkedünk felfelé. A reaktorba kerül. főmérnök a szolgálatot telje­— „Koaguláló”, „Graver- sítő asszonyhoz lép, akinek reaktor”. Nem lenne jobb, ezt az asztalán füzet, abban meg­megnézni közelről? figyeléseinek adatai. A leg­— Semmi akadálya. frissebb néhány bejegyzésnél Megindulunk egy szürke, megakad a főmérnök szeme, jelentéktelen házikóhoz. Csat- s szlnte felkiallt: lakozik hozzánk Bódi Lajos Nulla. Mi az, hogy is, a regionális vízmű TMK- nuUü 1 vezetője. A bekeverő-házban “ NeLm * kereszt' benézünk a klorátor kam- f™,érnok *>vtán, mit csinál­rákba, lekukkantunk az ak- ^ak • nába, ahol látni a speciális, gumival bélelt csővezeték egy Molnár sarkonfordul, besi­et egy nyitott ajtón. Mi utá­részét, szerelvény-dzsungelt, s Nézi a vizet máris indulunk a dombra. A szivattyúházból idehallatszik A TMK-vezető mintha kis­a légkompresszorok dübörgé- ®é zavarba volna. A főmér- se. Itt is, mint minden stá- nők fog egy rudat, amolyan dónkon, a főmérnök felhív- partfisnyél félét, amelynek ja a figyelmet a bekötetlen a végére fekete tábla van ellenőrző, mérő műszerekre, rögzítve, azon fehér festék- Ha a kivitelező nem intéz- kel kereszt. Beleereszti a víz- kedtk—, de nagyon gyorsan! be. Tíz centimétert sem me- — veszélybe kerül a május rül, a kereszt eltűnik a szem 1-1 üzembe helyezés. A Graver-reaktor felé me elől. — Hát ez tényleg nulla — net a főmérnök magyarázza, ^Ull^^Tónd’vifek hogy az alumíniumszulfát ^Í”!“Tszul,ffL hÓp.®^h, k' át az voltaképpen úgy viselkedik, mint a szappan a meszes vány át sajnos, ezúttal nem élvezheti. Talán legközelebb. Visszafelé menet látom raj­vizben. Egy Idő után pe y- ^ alt várj h föépü_ ? letbe érjünk. csomókká válva, alulról fel- _ E plUanatra elnézést telé feluszlk a víz színére. kérek _ besiet laborató_ Közben magához rántja a rjumba különböző piszokszemcséket. A pi1Ianat hosszúra nyúlt. Ä ez a hab olyannyira Nem g 6ztük várnJ utána telítődik a víz zavarosságát mentünk. EImélyült érteke_ I L* any?mk ’ ,h0gy zés, vita a laboránssal. A fő­nehezebbé válik a víznél, mérnök felné meglótja Bó_ szépen a fenékre merül. - - ■ dl Lajost. — Meglátja, milyen érdé- .... . ., kés - biztat. _ A víz fel- ~ \ szulfátadagolon miért színe a tölcsér alakúra ki- va” nfgy®a düzni? Megálla- képzett hatalmas vasbetontar- adtunk, hogy otos legyen - tllyban, minh. Mp.brh.kkd ^ volna borítva. te meg nem csupán az USA, hanem a kapitalista világ legfőbb külpolitikai alapja ként. Az intézkedések és megtett lépések gazdasági és politikai tartalmát vizsgálva tehát világosan körvonalazha- ható, hogy az antifasiszta koa­líció eszméjének és gyakorla­tának hátat fordítva — a burzsoázia valóságos érdekei­nek nyílt és totális kifejezé­seként — az 1950-es évek ele­jére ismét „helyre állt” a tő­kés stratégia és taktika össz­hangja. Az antifasiszta koalícióban való részvétellel jelzett ki­térők után a váltókat ismét a közvetlen tőkés-imperialista célokhoz vezető egyenes, fő­vágányra állították. És. no­ha a váltás nem is pillana­tok műve volt, a kezdeti helyben -topogás és útkeresés után valamennyi fejlett tő­kés ország uralkodó osztálya rátalált a burzsoá stratégia fővágányra: — tőkés viszo­nyok megőrzésében, a szovjet és kommun istaellen ességben illetve a demokratikus és ha­ladó erők eltiprásában reali­zálódó politikára. A képletes kifejezésekhez visszatérve azonban ez az erőpolitika fővágánya már nem a régi volt. Ez a „fő­vágány” alaposan alá volt aknázva a kapitalista rend­szer általános válsága II. szakaszának fő tényezőivel: — a szocialista országok egész sorával; a gyarmati rendszer erőteljes bomlási fo­lyamatával; a munka és tő­ke ellentétének mind jobban mélyülő szakadékéval; a ka­pitalista országok belső gaz­dasági életének Ingatagságá­val; a burzsoá politika és ideológia súlyos válságával — egy szóval a kapitalista vi­lággazdaság belső ellentmon­dásainak kiéleződésével. Nagy Ferenc Bódi mentegetődzik, utasí­tás volt, nemrég cserélték ki az ötöst négyesre. Molnár na­gyon szelíd csak a szeme szikrázik. Visszacserélteti a düzniket „többet elő ne for­duljon”, délután három órá­ra telefonjelentést kér az eredményről. Átmegyünk a szűrőterembe. A főmérnök néhány szóval vázolja a vita értelmét, s egyben azt is, miért nem láttam a „hópely­heket”. A vegyész takarékos­kodott az alumíniumszulfát­tal. De a következő percben már elmagyarázza a szűrőte­rem rendeltetését. Ide a Gra- ver-reaktorból kerül a víz, a szűrőtornyok feléig másfél­két milliméter szemcsenagysá- gú dolomittal, félig homokkal vannak töltve. A víz átszi­várogva ezen a két rétegen, teljesen letisztul. Egyébként jelenlegi tizenhat, tizennyolc, helyenként húsz-huszonnégy német t keménységi fokú tar- jáni vízzel szemben ez itt hét körül van. „Gyorsabban fő bene a bab” — jegyzi meg valaki. Hazafelé beugrunk a ka- rancslapujtői átemelő állo­másra, Salgótarján határában elsuhanunk az ezer köbméte­res tárolómedence építkezése mellett. Délután három órakor ép­pen hívnám a főmérnököt, amikor üzenetet kaptam tő­le: ismét kiment a regioná­lisra. Csak a következő nap reggelén sikerült beszélnem vele. — Mi újság? Hallom, is­mét kint járt... — Muszáj volt. Az elumí- niumszulfát-ügy miatt is. Tudja, vannak anyagok, ame­lyeknél nem jár haszonnal a takarékosság. — És a víz most milyen? Látszik már a kereszt? — Még másfél méter mé­lyen is! Tisztul a víz... Fél hónap, s erről égés; Salgótarján meggyőződhet. Csizmadia Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents