Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
2 NÖGR AD április 9. vasárnap Feszült a helyzet 9/ Szíria és Izrael között Eskol parancsa a légierőknek A szíriai—izraeli határon az 1956 óta legsúlyosabb összetűzés után, amelyben mindkét részről nehéztüzérség, harckocsik és vadászrepülőgépek ts részt vettek, a helyzet igen feszült. Az ENSZ fegyverszüreti bizottságának közbelépésére pénteken a koraesti órákban. nyolcórás csata után a fegyverek elhallgattak ugyan, de diplomáciai téren a küzdelem tovább folyik. Izrael ENSZ-fcüldöttsége pénteken este a Biztonsági Tanácsnál panaszt emelt Szíria ellen, azt állítva, hogy április 2-án és 3-án szíriai területről elsőnek nyitottak tüzet Izrael irányában és a pénteki incidenst is Szíria robbantotta ki. Az izraeli küldöttség ugyanakkor közölte, hogy nem kérte a Biztonsági Tanács összehívását a határincidens ügyében. Pénteken este három arab ország — Libanon, Irak és Jordánia — biztosította együttérzéséről és támogatásáról Szíriát az amniani rádió jelentése szerint a Jordániái fegyveres erőket riadó-készültségbe helyezték. A Jordániái hadsereg szóvivője közölte, hogy a szíriai— izraeli légiharc során három szíriai vadászgép jordániai területre zuhant. Mindhárom gép pilótái ejtőernyővel épségben földet értek. Eskol izraeli miniszterelnök péntek esti sajtóértekezletén közölte, hogy személyesen adott parancsot az izraeli légierőknek a szíriai tüzérségi állások bombázására és a szíriai repülőgépek követésére „szükség esetén akár Damaszkuszig is”. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Az Ci\SZ-haderő ügye — hing állásfoglalása — Királyi államcsíny Görögországban — Szabaddemokraták vitája Szófiai szerződés — Kairói ,,kis csúcs*' U Thant tárgyalt az adeni ENSZ misszióval LONDON (MTI) Az angol kormány lázas diplomáciai tevékenységbe kezdett azt követően, hogy az ENSZ háromtagú tény- megállapitó bizottságának idő előtti elutazása Adenből, tovább fokozta a feszültséget. Brown külügyminiszter meghívta a bizottság tagjait, hogy Londonban tárgyalják meg az angol kormány képviselőivel az adeni helyzetet A bizottság pénteken este Rómából Genfbe érkezett, és még nem döntött arról, hogy elfogadja- e a londoni meghívást. U Thant ENSZ-főtitkár, aki Ceylonba utaztában rövid ideig Kairóban tartózkodott, újságírók kérdésére közölte, hogy Rómában találkozott az adeni ténymegállapító ENSZ- bizottság tagjaival. U Thant közölte, nem tanácsolta a bizottságnak, hogy Adenben folytassa munkáját. Indiai helyzetkép DELHI (MTI) Gyakorlatilag elvetették a hivatalosan előterjesztett teljes listát az indiai parlament kongresszuspárti képviselői a párt parlamenti csoportja vezető testületének megválasztása során. Az esemény azért figyelemreméltó, .nert a párton belül is tükrözi az Indiában végbemenő belső erjedést. A politikai pártok között egyetlen formális gyakorlati kérdésben sem született meg a máskor szokásos egyetértés. A jelek szerint ez a folyamat most magára az uralkodó pártra is átterjedt. Új kormány, régi politika Franciaországban I PÁRIZS (MTI) Bár hét miniszter vagy államtitkár eltávozott, és helyette nyolc új politikus lépett be pénteken megalakult negyedik Pompidou-kormány- ba, néhány miniszter pedig tárcát változtatott —, francia kommentátorok politikailag azonosnak tekintik az új kormányt az előzővel. Ez kifejezésre jut abban is, hogy a kulcsminisztóriumok élén nem történt változás. A tábornok kizárólag a gaulleista kormánytöbbségre támaszkodó kormányt nevezett ki, ezzel is nyomatéket kívánt adni annak az alkotmányjogi álláspontjának, hogy a kormány a köztársasági elnök, nem pedig a parlament szerve. A kormány megalakulása következtében átmenetileg 25- tel, azaz 217 -re csökkent a kormánytöbbség parlamenti képviselőinek száma. A miniszterré kinevezett 25 képviselő az alkotmány értelmében köteles lemondani mandátumáról. Helyüket azonban a velük együtt megválasztott pótképviselők csak egy hónap múlva foglalhatják el. A gaulleista alkotmánynak ez a rendelkezése igen kényessé teszi a kormány helyzetét. Pompidou miniszterelnök úgy kívánja ezt a kritikus hónapot átvészelni, hogy erre az időszakra egyetlen fontos kérdést sem tűzött a parlament napirendjére. Ilyen körülmények között csak ellenzéki bizalmatlansági indítvány megszavazása vezethetne a kormány megbuktatásához. Egyelőre azonban valószínűtlennek látszik, hogy ilyen indítvány benyújtására sor kerüljön. Ochab olaszországi körúton RÓMA (MTI) Edward Ochab lengyel államfő szombaton befejezi olaszországi látogatásának hivatalos részét és a három napig tartó állami szintű tárgyalások után magánjellegű körútra indul Olaszországban. Az AFP értesülése szerint első útja Cassinoba vezet. A Lengyel Államtanács elnöke itt lerója kegyeletét a második világháborúban elesett lengyel hősök temetőjében. Amikor Moszkvában nyilvánosságra hozták a szovjet kormány emlékiratát az ENSZ- alapokmány felülvizsgálására irányuló nyugati propagandahadjárat kérdésében, a békét védelmező erők egyik fontos akcióját ismerte meg a világ. Hosszú ideje — lényegében már a kudarcot vallott koreai agresszió, azaz az amerikai támadás ENSZ-lobogó- val való álcázása, majd fokozott erővel a kongói imperialista beavatkozási kísérlet óta — beszélnek arról az amerikaiak és szövetségeseik, hogy „meg kell változtatni az ENSZ- alapokmánynak azt a részét, amely az ENSZ-haderők fel- használására vonatkozik”. Magyarán: azt akarják elérni, hogy ENSZ-lobogós fegyveres erőket — a Biztonsági Tanács megkerülésével, a közgyűlésben kierőszakolt mechanikus szavazattöbbséggel — indíthassanak útnak. A Szovjetunió világos, határozott és bőven indokolt emlékiratban ítéli el ezt a próbálkozást, hangoztatva, hogy e kérdésben is döntő fontosságú a Biztonsági Tanács állandó tagjpi egyhangúságának az alapokmányban leszögezett kötelező elve, mert — így szól az emlékirat.: „ez biztos szavatolása annak, hogy az ENSZ nevében ne használjanak fel fegyveres erőket valamely állam vagy államcsoport szűkkörű érdekében.” Ha itt a béke és világszervezet holnapja a fő téma, a béke és egy nagyhatalom holnapjának felelősségteljes mérlegelése a főgondolat abban a nyilatkozatban és beszédben, amelyben Martin Luther King, áz amerikai néger polgárjogi mozgalom Nobel-díjas vezetője a hét derekán — politikai pályáján először! — egyértelműen elítélte az USA vietnami háborúját. Igen nagy jelentőségű King fellépése, mert az amerikai néger tízmilliók nevében először hangzik el áz agresszió megszüntetésének követelése. King öt pontba foglalt javaslata nemcsak a bombázások azonnali megszüntetését követeli, hanem azt is szükségesnek látja, hogy az USA jelöljön meg időpontot csapatainak a genfi egyezmény szerinti kivonására Vietnamból. A néger vezető kimondotta a legfontosabbat is: a háború elsősorban a négereket és szegényeket sújtja az USA- ban. Akcióegységről szólva a hét eseményei kö_zött meg kell emlékeznünk Humphrey amerikai alelnök nyugat-európai körútjáról is — bár itt éppen a széthúzó erők újrakovácso- lásának szándéka a jellemző momentum. Rómában tüntetők sora, Bonnban mosolygó külügyminiszter, de nem is titkolt rosszallás az atomso- rompó-egyezmény terve miatt. Londonban meg 334 vezető angol értelmiséginek a Times- ban közölt nyilatkozata („Nagy-Britannia határolja el magát az amerikaiak vietnami bomba-politikájától!”) fogadta az USA egykori „liberálisnak” tekintett alelnökét, aki most mint a vietnami amerikai gyilkosságok védőügyvédje vesztette el egykori nimbusza maradékát Európában. Földrészünkön maradva, a hét eseményei között nagy érdeklődést keltett a görög kormányválság. A múltidő Itt kissé csalóka, mert bár Kanello- pulosz, a Nemzeti Radikális Párt vezetője megalakította kormányát, a válságról jelenidőben kell beszélni. A háromszáztagú görög parlamentben az új kormánjelnök pártjának 99 mandátuma var) és már az új kabinet születése napján kiderült: a Centrum Unió. amelyet Papandreu volt miniszterelnök vezet, a radikálisok kormánya ellen foglal állást 122 képviselőjével. A baloldal, az EDA természetesen ellenzékben van, s a „centrum-disszidensek”, az úgynevezett liberális demok- ráták szintén Kanellopulosz kormánya ellen foglaltak állást. Papandreu nyíltan államcsínynek nevezte a királyi megbízást a nyilvánvalóan kisebbségi kormány megalakítására, s ezúttal fiával teljes egyetértésben hirdet ellenállást az erőszaknak. Természetesen a tüntetések sorozatáról érkeznek hírek. Ha nem is haladó erőként, mindenesetre a józan felismerés, a reális helyzetfelmérés erejeként kell egy másik európai eseménysor elindítóiról szólni. Nem kormányszinten, mégcsak nem is parlamenti szinten indult az az erjedés, amely a Német Szövetségi Köztársaságban figyelemreméltó vitákban csúcsosodik ki: az ellenzékben levő Szabad Demokrata Párt néhány vezetőjének új szemléletmód felé irányuló kísérlete a német kérdésben. Elsősorban Rubin képviselőnek, a párt kincstárnokának a bonni dogmákkal szakító cikkéről kell megemlékezni: a képviselő az NDK állami létének elismerését, a kialakult határok vi- tathatatlanságát és mindenekelőtt a bonni állam által magának vindikált „csak mi képviselhetjük egyedül a németeket” — elv feladását javasolta. A héten a tézisek fölötti vita odáig jutott, hogy a párt kongresszusán határozott frontok alakultak ki. Egyelőre a konzervatív, a Rubin-féle gondolatokkal szembehelyezkedő erők kerekedtek felül. Am maga a vita ténye jelentős dolog, kezdete a felismerések szélesebb körű terjedésének. S az európai körképet a héten aligha zárhatnánk méltóbban, mint annak az eseménynek fontosságát hangsúlyozva, hogy a Szófiában tárgyaló legmagasabb szintű lengyel párt- és kormányküldöttség aláírta Bulgária és Lengyel- ország, új, 20 évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Végül a hét egyik kiemelkedő eseményének említésével zárjuk a vázlatos felsorolást: a kairói csúcsértekezlet hírével. Nasszer elnök vendégeként az afrikai kontinens legaktuálisabb problémáit vitatta meg Bumedien algériai, Nyerere tanzániai, Ould Dad- dah mauritánial elnök és — Sekou Touré guineai elnök képviseletében — Leon Mákká nemzetgyűlési elnök. Gárdos Miklós Me\amara—Schroder washingtoni tárgyalásai BONN (MTI) Schröder nyugatnémet hadügyminiszter Washingtonban pénteken megegyezett amerikai kollegájával, McNamará- val. hogy később döntenek csak arról, milyen mértékben csökkentik a Nyugat-Né- metországban állomásozó ameriaki csapatok létszámát. Schröder sajnálkozását fejezte ki, hogy a csapatlétszámcsökkentési tervekről idő előtt sok minden nyilvánosságra került. Eszerint az Egyesült Államok 12 000 főnyi harci és 18 000 főnyi ellátó egységet von vissza, az NSZK-ból. Ezzel a Nyugat- Németországban állomásozó csapatok létszáma 14 százalékkal csökkenne. Johnson lezárta A C1A botrányának, úgy látszik, csak nem akar vége szakadni. Johnson elnök ugyan március végén lezárta a CIA-dossziét, de pontosan huszonnégy árával később kiderült, hogy elhamarkodta. A Ramparts című vallásos, de haladó irányzatú lap, amely február—márciusi leleplezéseivel a CIA-bombát felrobbantotta, áprilisi számában újabb adalékokkal szolgált. Kimutatta, hogy a kémszervezet hat alkalmazottja csak azzal foglalkozik, hogy beszervezze az Egyesült Államokban tanuló külföldi diákokat Ékre a ténykedésre pedig korántsem vonatkozik Johnson legmagasabb döntése, amely úgy szól, hogy a kémszervezet ezentúl nem pénzelhet titokban kulturális, oktatási, vagy éppen jótékonysági szervezeteket... Szemek és fülek Amikor két hónappal ezelőtt az Amerikai Országos Diák Szövetségről kipattant, hogy vezetői és kiválasztottjaik, különböző kedvezmények és négy-ötezer dolláros tiszteletdíjak fejében, külföldön járva a Cl A megbízásából rendszereim „kinyitották a szemüket és a fülüket”, sokan hajlamosak voltak azt hinni, hogy a hírhedt kémszervezet saját kezdeményezésű partizán-akciójáról van szó. Nem vitás ugyan, hogy a CIA afféle állam az államban, de az is igaz, hogy a Fehér Háznak külön, elnöki tanácsadókból és az érdekelt tárcák miniszterhelyetteseiből verbuvált felügyelőcsoport áll rendelkezésére, hogy a kémszervezet legfelső szinten ellenőrizze. (Ez az úgynevezett 54—12 csoport, amelyet mint fedőneve is jelzi, még 1954 decemberében állítottak fel.) Most Johnson elnök maga is beismerte, hogy az Egyesült Államok utolsó négy adminisztrációja, vagyis az államfő által vezetett kormánya tudott a CIA ilyen irányú ténykedéséről, s azt a legmagasabb szinten jóváhagyta. Miután egy-egy adminisztráció mandátuma négy évig tart, a beismerés hatálya 1951-ig nyúlik vissza. Az elnököt mind a beismerésre, mind az intézkedésre rendkívüli körülmények késztették. A diákbotrány ugyanis a leleplezések olyan lavináját szabadította le, amit már nem lehetett a hagyományos módon eltussolni. Noha a CIA teljes nevében: Central Intelligence Agency, az „Intelligence” szó nem az intelligenciával kapcsolatos, hanem éppenséggel a hírszerzést jelenti, — a mostani botrány mégis a GIA egyik intellektuális és ezéi't a kalandregényekbe illő, látványos operációknál kevésbé ismert „műfajára” irányította a nemzetközi érdeklődés reflektorfényét. Méghozzá az utóbbi három évben — negyedszer, jeléül annak, hogy nem elszigetelt, vagy véletlen „balesetekről” van szó. S itt most nem számoljuk a Béke-hadtest néhány, Afrikába vezényelt „katonájának” kiutasítását, hiszen a Béke-hadtestnél eleve nyilvánvaló volt, hogy az Egyesült Államok politikai céljainak eszköze, így nem okozott meglepetést, amikor tavaly Nigériában kémkedésen érték. A másik három akció azonban, amelytől egyenes út vezetett a mostani kémkedési skandalumig, azért kavart nagy vihart, mert olyan — némelykor köztiszteletben álló — szervekről derült ki, hogy a CIA-nak dolgoznak, amelyek működésétől az ilyesminek távol kellett volna állnia. Camelot és társai 1965 tavaszán a Washingtoni Amerikai Egyetem szociológiai kutató csoportjáról tudódott ki, hogy vattaképpen az Operation Camelot nevű kém- művelet fedőszerve. Az egyetem munkatársai Chilében buktak le, de „hadműveleti térképükön” szerepelt Uruguay, Venezuela, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Peru is. A köz véleménykutatónak álcázott — és egyetemi, gyakran professzori címmel felruházott — kémek szerényen ilyesmiket tudakoltak a kiszemelt országokban: „Van-e a hadseregnek befolyása a kormányra? Megengedhetőnek tartja-e a hadsereg beavatkozását? Helyesel-e egy esetleges külföldi közbelépést?” (A kérdések „tudományos értékét” felmérhetjük, ha emlékezetünkbe idézzük az USA dominikai egresszióját...) Egy évvel később Michigan Állami Egyeteméről, erről a nemzetközi kapcsolatairól híres tanintézetről derült ki nem több, s nem kevesebb, mint az, hogy tisztes honorárium ellenében, 1955 és 1959 között Dél-Vietnamban, ottani kutató csoportjában helyet adott a CIA több ügynökének, akik „kihallgatási szakértőket” képeztek ki a saigoni rezsim "számára. A „kiképzéshez” a fegyvereket és lőszereket az egyetem rendőri-közigazgatási tanfolyamának raktárából szállították Dél-Viet- namba, amikor az USA beavatkozását még álcázni kellett A harmadik botrány szintén tavaly került nyilvánosságra: az Autóipari Munkásók Szak- szervezete klsziyárogtatta, hogy az AFL—CIO, az USA 13 millió tagot számláló, legnagyobb szakszervezeti központja ugyancsak fedezi a CIA akcióit külföldön. Most, az Orszácos Diák Szövetség lelepleződésével további két tucat amerikai, sőt nemzetközi szervezetről (még a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéről is) derült ki, hogy a Central Intelligence Agency „kliense”. Salamoni ítélet A botrány akkorára dagadt, hogy Johnson elnök három tagú bizottságot küldött ki a kémszervezet viselt dolgainak a kivizsgálására. A bizottság összetétele önmagáért beszél: Katzenbach külügyminiszterhelyettes, Helms, a CIA igazgatója, Gardner, az összevont egészségügyi, művelődésügyi és munkaügyi tárca gazdája. A legilletékejebbek terjesztették elő tehát tapasztalataikat és javaslataikat az elnöknek. Így született meg Johnson salamoni döntése: ezentúl bizonyos szervezeteket nyílt állami támogatásban kell részesíteni, — a titkos szubvenció, a CIA beavatkozása szigorúan tilos —, kivéve azokat az eseteket, amikor „megmásíthatatlan nemzeti érdekek azt szükségessé teszik”. Amikor az újságírók Katzenbachtól, a bizottság elnökétől megkérdezték, hogy ilyenformán például egy szakszervezet továbbra is kaphat-e titkos pénzeket, a felelet igenlő volt. A CIA tehát ezentúl a legszigorúbban el van tiltva a „beszivárgástól” kivéve azokat az eseteket, amikor nem... Serény Péter
