Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

--Nrlk.,.,!—■ 1967. április 9. vasárnap NflGRÍD a pp Már rajtam ne múljon,,/" Miről számolhatnak be? — Igen, jól hallotta — biccenti meg a fejét az igazgató, Valóczi Ernő. — Az idén meg akarjuk sze­rezni a szocialista üzem cí­met. — De hiszen éppen az imént volt szó arról, hogy.„ — Annak ellenére. De mondhatnám úgy is: éppen azért. — Választhattak volna jobb évet is. — Az évek közt nem le­het válogatni. Jönnek. Egyik a másik után. Halo­gatni a cél kitűzését lehet. De aki halogat, fél a koc­kázattól, a harctól, szeretné minden oldalról bebiztosí­tani magát. Mi nem félünk. * Kellemetlenül kezdődött az ÉMÁSZ Salgótar.iam Üzletigazgatósága számára az esztendő. Hálózatépítési, korszerűsítési munkáikból olyan nyolcmillió forintra valót egyelőre be kell fa­gyasztaniuk, mert nincse­nek bizonyos vasbetonoszlo­pok, egyfajta vasoszlop kábel, tokozott berendezé­sek, szerelvén yek. Együtt háborogtunk ezen az üzlet- igazgatóval, a szakszerve­zeti bizottság titkárával. Száméi Pállal, később az igazgatói irodába valamiért betérő Novák Lászlóval, a személyzetissei. Felborult egy vállalati terv, mert a megrendelő kiszolgáltatott­ságát bizony nem szüntette meg az új szállítási rende­let. Aztán szóba került a nyereségrészesedés, amelyet a minap osztottak ki. — Levontak belőle — mondja az igazgató — mert tavaly volt két halálos balesetünk. _ És a vállalati verseny? — Gazdasági eredmé­nyeink szerint a mi üzlet­igazgatóságunk állt az első helyen. Végül az utolsó helyre csúsztunk. Az is a balesetek miatt... Akkor hangzott el az igazgató kijelentése, amely­re a riporter kétkedőén csóválta meg a fejét. * Később, már a szakszer­vezeti irodában, ismét visz- szatértünk erre a témára. higgye, hogy mi a hazardi- rozás kedvéért beszélünk a kockázatvállalásróL Ellen­kezőleg. És ezt mindjárt megérti maga is. Adva van először is a termelés. Ta­valy minden tekintetben túlteljesítettük a feladata­inkat. Pedig nem volt egyszerű hiszen, hogy mást ne mondjak, tavaly is volt anyaghiány... De voltunk ennél már nehezebb hely­zetben. a vége élüzem cím lett, SZOT vándorzászlo- val... Az üzletigazgatóság dolgozóinak több, mint két­harmada szocialista brigá­dokban tömörült. Olyan szervezett, erő ez» amelyre számítani lehet. — És a balesetek? Az áram — az áram. Az ak­kor is ráz, ha... — Ez igaz. De hallgas­son meg. Az egyik halálos baleset tavaly nyár végén történt. Dartiükocsi sofőrje volt az illető. Fiatal ember. Már azelőtt is akadt a magatartása, fegyelmezet­lensége miatt bajunk vele. Ivott is. A legutolsó fegyel­mi ügye úgy állt, hogy a vállalat elbocsájtja. Azt mondtuk: családja van. adjunk még egy lehetőséget neki. Két hét múlva meg­halt. Agyonvágta az áram. önhibájából. — Ha elbocsátottak vol­na, még ma is élne... — Valószínűleg. Ék lát­ja, ez az egyik nagy tanul­ság: az ember jól fontolja meg, mikor jár el humánu­san. Nálunk nem babra megy a játék. Nem sokkal az ünnepek előtt az egyik körzetvezetőség két dolgo­zóját bejárásra küldte a vezető. Az volt a feladatuk, hogy a fogyasztók által be­jelentett hibákat javítsák ki. Ellenőrzést kaptak: mind a kettő részeg volt Elbocsájtottuk őket. — Saját érdekükben. — Ha jól belegondol az ember... Ami nem azt je­lenti, hogy minden ilyen problémát ezentúl így ol­dunk meg. Nálunk az el­lenőrzésnek kettős szere­pe van, s az mindig is szigorú volt De a vállalat és a szakszervezeti munka­védelmi felelősök láncola­tát az idén még szorosabb­ra vonjuk, a munkavéde­lem feltételei megvannak, az oktatás rendszeres. Bal­esetet tehát kizárólag a felelőtlenség okozhat... — Nos, hát éppen ez az. ami ellen nem biztosíthat­ják be magukat... — Szóval. még mindig kételkedik? Nem baj. Hi­szen mi sem bízzuk el ma­gunkat. Résen vagyunk. Par évvel ezelőtt, amikor a balassagyarmati üzemveze­tőséget fejlesztettük — új, fiatal embereket vettünk fel — igen sok lett Gyar­maton a baleset. Ugyanak­kor a hatvani és a jászsá­gi üzemvezetőségen, ahol húsz—harminc éve nálunk dolgozó munkások tették ki a létszám zömét, alig, vagy egyáltalán nem történt baj. Azóta a gyarmati gárda „berázódott”, nem is igen fordul elő baleset Hanem, a jászsági és a hatvani lét­számot az elöregedés miatt frissíteni kellett: mindkét tavalyi halálos baleset az ő területükön törént Ta­nulság: ezentúl, ahol fris­sítjük, fejlesztjük a létszá­mot, még gyakoribbá tesz- szük az ellenőrzést és mindennapossá a neve­lést. .. Ami pedig a válla­lásunkat illeti, valamikor a szocialista brigádtól is vo­nakodtak egyesek. „És ml lesz, ha valaki igazolatla­nul hiányzik? Ha nem vi­gyáz. . ? Én vállaljam érte a felelősséget?” „Szóval, ha én belépek a szocialista brigádba, már nem is illa­tom?” — ilyeneket kérdez­tek. Aztán, egyszer, talán észre sem vették mikor, hogyan, elkezdtek vigyázni a társaikra, meg önmaguk­ra. Figyelje meg, ez lesz most is, már ilyenek va­gyunk mi emberek. Lesz, aki ágál, aki nem óhajt másért felelni, később rá­jön, hogy 5 érte is vállal­ják mások a felelősséget, hová is jutna, ha nem... S ha valamit tenni készül, úgy készül, hogy százszor is eszébe jut: „Már rajtam ne múljon, hogy az üzem elnyerje a szocialista cí­met!" Csizmadia Géza Érthetően nagy érdeklődés előzi meg me­gyénk közös gazdaságainak tagsága körében is az első országos termelőszövetkezeti kong­resszust, amelynek napja rohamosan közele­dik, és minden bizonnyal nemcsak eleget tesz a várakozásnak, hanem jelentős határozatai­val, iránymutatásával felül is múlja a legmeré­szebb várakozást is. Már az előkészítő küldött- választó közgyűlések és a megyei tanácskozás is arról tanúskodott, hogy sokan nem’ látják még és nem értik a lehetőségek arányait, az elképzelések egy jelentős része így a hét­köznapok apró, helyi gondjaihoz torkollott. Viszont még ezekben a felszólalásokban, a kisebb jelentőségű javaslatokban Is benne izzott az, hogy tsz-tagjaink szeretik közös gaz­daságukat, aggódnak azért, hogy milyen üte­mű és arányú a fejlődés, és minduntalan ke­resik a jpbb, boldogítóbb megoldásokat. Sokan vannak azonban olyanok is, akik már átérzik, milyen nagy szű, nagy dolog is, hogy megszületett a tsz-tagok legmagasabb szintű fóruma, ahol gazdaságfejlesztő, okos törvények meghozatalára is javaslatot tehet­nek. Sőt azt is kitapintották mindjárt, hogy a tsz-tagok új képviseleti szemeiben nem elegendő szólamokat hangoztatni, hanem ja­vaslataikat, észrevételeiket szorosan a min­dennapi gyakorlati élethez kell kapcsolniuk. Nemrégiben elbeszélgettem a tsz-tagok me­gyei tanácskozásának egyik küldöttével, aki furcsa módon némi csalódással állapította meg, hogy általában csak kétféle felszólalást tapasztalt: az egyik a lelkendező, amely na­gyon kevés konkrétummal gazdagította a tanácskozást, a másik pedig a szűk prak ti- cizmusba vesző, amely úgy gondolja, hogy a felsőbb képviseleti szervek hivatottak meg­oldani minden egyes szövetkezet sajátos gondját is. Ügy érezte, hogy a lelkes felszó­lalók nem mondották eléggé nagyot, javasla­taik hordereje alatta maradt az alkalomnak. S egy rövid vita után együttesen meg kellett állapítanunk, hogy ez az állásfoglalás tartha­tatlan, hiszen a tanácskozások nem hozhatnak minduntalan meglepően új intézkedéseket, határozatokat, javaslatokat, hiszen az örömök és gondok közösek Ott, ahol tsz-tagok gyüle­keznek össze és nem hat újnak, ismeretlen­nek még a tapasztalatok sokfélesége sem. Egy a fontos, hogy a csakis helyileg megold­ható egyedi és személyes problémák helyett a minden tsz-tagot valamiképpen érintő örö­mök, tapasztalatok, ügyes-bajos gondok ke­rüljenek megvitatásra. Azután az is igaz, hogy a IX. pártkong­resszus olyan nagy jelentőségű határozatokat hozott és a határozatokból már annyi meg­valósult, vagy indult el — valamennyiünk tudomásával —, a megvalósulás útján, hogy nyugodtan állíthatjuk: a tsz-tagok legjelentő­sebb és legsürgetőbb problémái a párt- és állami vezetőink előtt ismertek, s joggal' ve­hetjük úgy, hogy megoldódtak. Mégis sok feladat vár még a tsz-tagokra is, hogy az el­vileg, fő vonalakban felvázolt tennivalókat kollektív bölcsességgel, a részletekbe menő figyelemmel segítsék a megvalósuláshoz. Hiszen csak megyénk tgz-tagjainak mun­kásságát elemezve is arra keíl rádöbbennünk, hogy a tennivaló sok, a termelő munka, a következetes gazdasági fejlődés is megannyi új problémát vethet fel. Még az eredmények is lépten-nyomon új eszközöket, módszereket követelnek, nemhogy a hibák. Megyénket tizenkét küldött képviseli a tsz-kongresszuson, s úgy hihetjük, hogy va­lamennyien — még a gyenge szövetkezetét képviselő is! — a tsz-ek fölényéről, életere­jéről és fokozatos fejlődéséről számolhatnál? be. A tavalyi esztendő kiemelkedő eredmé­nyeivel, az új mechanizmus útjára irányuló kezdeti lépésekkel elegendő alkalmat ad az időszerű kérdések megvitatására. Mert például miről is számolhatnak be me­gyénk küldöttei, amikor a tavalyi gazdálko­dás tapasztalatai és az idei tervek kerülnek szóba a tsz-kongresszuson? Egyetlen év alatt rendkívül nagy előreha­ladást tettek meg közös gazdaságaink. A tsz-ek bruttó termelési értéke egyetlen esz­tendő alatt 20,4 százalékkal növekedett, s ez elsősorban nem a termelői árak emelésének következménye, hanem sokkal inkább a ho­zamok emelésének, a hatékonyabb gazdálko­dásnak, vagyis a munkatermelékenység növe­lésének eredménye. A beruházások mérték« is nagyobb arányú fejlődésről tesz bizonysá­got: a tavalyi év során mintegy 172 millió fo­rintot, s ebből a tsz-ek saját erejéből 57 mil­liót, — ruháztál? be. Az állattenyésztés fej­lesztéséhez nélkülözhetetlen gazdasági épüle­tek egész sora épült A többi között átadásra került tizenkét tehénistállő, négy növendék- marha-istálló, öt borjúnevelő és hat sertés- fiaztató is. A felosztható bruttó jövedelem az előző évinél 28,3 százalékkal volt magasabb. Jöve­delmezőségben több tsz jelentős előrelépést tett: például a galgagutai Táncsics Tsz vagy a tolmácsi Szabadság Tsz a tervezett része­sedés mintegy másfélszeresét osztotta ki. A balassagyarmati járás szövetkezeteiben az egjr dolgozó tsz-tagra jutó, éves átlagjövede­lem meghaladja a tizenötezer forintot. Az eredmények nagyrészt annak köszönhe­tők, hogy megértették a gazdasági mechaniz­mus reformjának megelőző intézkedéseit, 9 a szövetkezeti vezetők alkalmazkodtak az új feladatokhoz. Szövetkezeteink munkáját a nagyobb önállóságra való törekvés, s ezál­tal nagyobb felelősség jellemzi. Ez megnyil­vánul a biztonsági tartalékok növekedésében, a takarékosabb, előrelátóbb gazdálkodásban is. Jónéhány szövetkezet teljesítette olyan kötelezettségét is a Nemzeti Bank fiókjánál, amely még nem volt esedékes. A szociális és kulturális alap felhasználása az előző évekhez képest növekedett, ma már minden betegállományba kerülő tsz-tag a korábbi időszak átlagkeresetének 40—65 százalékát táppénzként kapja Mindent egybevetve: a fejlődés szembetűnő, mindössze az egyesül: tsz-ek egy részénél mutatkoztak hiányossá­gok a gazdálkodásban, ami egyidejűleg rá­juk terelte a járási felügyeleti szervek fi­gyelmét. A múlt év szép gazdasági eredményei fel­tárták a lehetőségeket is, mert megmutatták: a termelési szerkezet átalakításával, a hoza­mok szakszerű, megfontolt növelésével, még hozzáértőbb irányító munkával meg lehes őrizni, illetve tartósítani és fokozni lehet a mezőgazdaság eredményeit Nógrád megyében is. Hogy a gyorsabb fejlődést miként kíván­ják megvalősi tani az új mechanizmus alkal­mazásának időszakában tsz-tagjaink, arról az országos tsz-kongresszuson döntenek, még­pedig nyilvánvalóan olyan felelősséggel, ami­lyen felelősséggel eddig végezték munkáju­kat nagyüzemi társas gazdaságaikban. Lakos György A brigád — Nézze — szólt az szb- titkár —, én nem mondom azt, hogy könnyű volt meg­hozni ezt a döntést, s köny- nyű volt megértetni a he­lyességét másokkal. Akik ugyanazt mondták, amit ön: „választhattunk volna jobb évet is.” Aztán... ne Lényeges fordulat Fa helyett acél bi/t ősit ja a nógrádi lrontfejtéseket A Nógrádi Szénbányásza« Trösztnél az utóbbi egy—két év alatt igen nagy lépéseket tettek előre a korszerű, na­gyobb koncentrációt és ter­melékenységet biztosító front­fej téses módszer elterjeszté­sében. Az a cél, hogy a ter­melés minél nagyobb arányát korszerű frontokról hozzák felszínre. Ma már 16 front­fejtés üzemel, amelyeknek az együttes hossza meghaladja a 950 métert. A napokban a írontosítás- ban új szakasz kezdődött. Csipkésen egy 60 méteres frontfejtést szereltek át fa­biztosításról acélbiztosításúra. Ezzel a nógrádi tröszt terü­letén az utolsó fás-frontfej­tés is eltűnt, mindenütt kor­szerű acélbiztositást alkal­maznak. A munkaasztalon kiterege­tett géprajzok. Molnár Sán­dor, a brigádvezető minden­ről megfeledkezve nézi az áb­rákat. A rajzolvasáshoz kísé­rőzene is van. A szomszédos forgácsoló gépek és a lakato­sok kalapácsai szolgáltatják. Zsúfoltság. Szivattyú, komp­resszor alkatrészek, két ha­talmas légkalapács öntvény­váza, dróthúzógépek tartozé­kai között dolgoznak a laka­tosok. Ez a birodalma a Salgótarjáni Acélárugyár egyik legrégibb szocialista brigádjának, de munkahelyük az egész gyár területe, hi­szen TMK-sok. — Van munkánk, nem pa­naszkodhatunk — ezzel fo­gad a brigádvezető. Felada­tunk a kompresszorok, szi­vattyúk, anyasajtolók kar­bantartása, g dróthúzógépek felújítása és új gépek üzem­behelyezése. Ezeken kívül min­dig kapunk még műszaki fej­lesztési feladatokat is. — Jelenleg Is dolgozunk két új 150 kilogramm ütőerejű légkalapácson. Ez csaknem félmilliós értékű lesz. A hu­zalmű számára CO-2 védőgá­zos hegesztöhuzalgyártó be­rendezést is mi készítjük, ami két és félmilliós beruházás — kapcsolódik a beszélgetésbe Szoó József a műhely bizott­ság titkára, aki ugyancsak tag­ja a brigádnak. Nyolc évvel ezelőtt alakult ez a brigád, még a mozgalom kezdetén. Akkor nyolc taggal dolgozott, ma 17-en vannak. Az alapítók közül csak ket­ten hiányoznak. Az egyik nyugdíjba került, a másik magasabb beosztásba. Nyolc év és rengeteg munka van mögöttük. Ha valamennyi naplót végiglapoznánk és csak távirati stílusban próbálnánk összefoglalni, az is újságolda­lakat kívánna. Többen technikusok lettek azóta, vagy éppen a nyojc osztályt végezték el. A közös­ség valóban családdá ková- csolódott össze. Ez egyrészt munkájukkal mérhető. Még nem fordult elő, hogy ne tel­jesítették volna a kapott programot. Közös kasszát alakítottak, amelynek alapja a célprémi­um, a versenyben kiérdemelt jutalom és a megvalósított újítások díjának bizonyos ré­sze. Jelenleg 4200 forint van ebben a kasszában, Felhasz­nálása sokoldalú. A bevonu­lok 200 forintos segélyt kap­nak. Az eltelt évek alatt már vagy tíz esetben fizettek ki lyen segélyt. Aki leszerelt, idejött vissza. Beteg társaikat meglátogatják, csomagot visz­nek neki. Családi események­re, esküvőre, születéskor né­vadó ünnepségre is kerül eb­ből a közös kasszából és egy­két bérletre is, előadássoroza­tokra, azonkívül a családos összejövetelek költségeit fe­dezik belőle. ....... Köszönetemet és hálá­mat fejezem ki a brigádnak azért, hogy beteg kocsimat, olyan ötletesen elkészítették és ezzel egy rokkant élettár­suk körülményeit javítot­ták. .Többek között ez áll a napló egyik lapján és alat­ta: „Igaz baráti tisztelettel Szőke István rokkant nyug­díjas”. K érdésemre elmondják — tavaly Szőke István, az SZTK-tól kapott betegkocsit, az egri BERVA gyár egyik szocialista brigádja egy fel­újított BERVA motorral ajándékozta meg. Mi meg­konstruáltuk, hogy ne kell­jen kézzel hajtania az idős béna embernek. Amikor el­vittük a lakására örömében kihullottak a könnyei. Ennek az emléke ez a pár sor. Válóczi Béla szakszervezeti termelési felelőstől egy értéke­lést kaptam, ami egyben felter­jesztés is a szocialista brigád kitüntetés aranyfokozatára. Ebben többek között az szere­pel, hogy az éves programot tel­jesítették, sőt határidő előtt elkészítették a. 25 köbméteres kompresszor felújítását és terven felül hat lágyítókocsit gyártottak a huzalműnek. Műanyag alkalmazásával 543 kiló rezet, takarítottak meg. Használt alkatrészeket újítot­tak fel és új helyett használ­ták. Ezekkel, mintegy 35 ezer forintot takarítottak meg. Korszerű javítási módok al­kalmazásával 150 ezer forint értékkel csökkentették a saj­tológépek fenntartási költsé­gét. Nyolc újításukból mint­egy 180 ezer forint megtaka­rítás várható. Az idén tovább lépnek elő­re. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jubileumára már megtették vállalásukat. Ennek érdekes momentuma, hogy amíg tavaly önmeózás volt a brigádnál, az idén már a garanciális munkát vállal­ták. Tovább folytatják a mű- anyagosítást. Ezzel 300 kilő rezet akarnak megtakarítani. A használt anyagok felújítá­sával pedig 30 ezer forintot. Újításaikkal 50 ezer forint népgazdasági értéket kíván­nak elérni. Egyébként már januárban benyújtották az el­ső újítást, amitől mintegy 4# ezer forint megtakarítás vár­ható. A balesetmentes mun­ka éppúgy szerepel a jubile­umi felajánlásban, mint az egyéni feladatok: tanulás, ön­képzés, csoportos rendezvé­nyek. Egyébként régi jól be­vált szokás, hogy az éves gerincvállalás mellett, ami­kor hart programot kapnak; módosítják az ígéretet. Gaz­dasági számításokat végez­nek, Sztremen Rudolf és Kö­kény Gyula patronálok se­gítségével ellentervet ké­szítenek arra, hogy mii tud­nak határidő előtt gyorsab­ban, gazdaságosabban meg­valósítani. Etet mindig rög­zítik a naplóban. Családot alkotnak ők a mű­helyben és akkor is, ha el­hagyják a gyárkaput. Az egy­másért érzett felelősség, a közössé vált gondok, örömök tették ilyenné Molnár Sán dór szocialista brigádját. Bodó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents