Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-08 / 82. szám
4 NOGRÄD 1967. április 8. szombat Az egybeírás érdekes esetei Nyelvünkben, különösen a népnyelvben mindmáig él néhány kedves, családias jellegű rokonságnév: apámuram, ko- mámuram, szomszéduram, öcsémuram, — anyámasszony, komámasszony, nénémasszony. Ezek mind egybeírandó jelzős összetételek. „Kínálgatja őket a jó házi- aszony... Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan: — Tessék, szomszéduram, tessék komámura m!” (Petőfi Sándor) — (Az igazság kedvéért ugyan meg kell írnom, hogy Petőfi „A téli esték”-ben még különírta a kérdéses szavakat, akárcsak Arany János a Toldi alábbi soraiban. Ma azonban mindenképpen egybeírandók.) „Azért szépen kérem, édes anyámasszony, Sohase aggódjék, sohase sirasson; Aki meg se halt még minek azt siratni..(Arany János) Palócföldön még itt-ott ismeretes az „öregbikuram” kedves megszólítása is. A férj idősebb fiútestvérét tiszteli így a menyecske. Néha az unoka- testvért is. A palócasszony férjét ma . is „uram”-nak nevezi. Ennek a birtokos személyra- gos főnévnek a jelzője az „öregbik” melléknév (öregebbik). Érdemes megjegyezni — már csak nyelvészeti szempontból is — ezt a régi tiszteletet parancsoló szót. Igazán több szépség van benne, mint a német schwagerból magyarosított sógorban, vagy az azonos jelentésű ősi „vér” szóban. A kivételesen egybeírandó „nagynéni” szóról már írtam, de a bácsi, néni, elvtárs, úr stb. szót — a fenti érdekes eseteket leszámítva — mindig különírjuk: rendőr bácsi, tanító néni, titkár elvtárs, doktor úr stb. Egybeírandók azok a nagyon szemléletes és kifejező főnevek és melléknevek is, amelyek egész mondatokból vagy a mondatnak egy részéből alakultak: bornemissza, fogdme- gek, haddelhadd, nebáncsvirág, nefelejcs: nemszeretem (idők). nemtörődöm (ember), (lesz) nemulass; nemtörődömség stb. „Az életet, ... Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt visz- sza, Kedves magyar részeg, kedves bornemissza.’’ (Ady Endre). „Szabadulván a f o g dme- g ektül, már Szászország földén valék.” (Táncsics Mihály) A szavak egybeírásának sajátos esetével találkozunk akkor, ha az összetett szó előtagjának utolsó mássalhangzója és az utótag első mássalhangzója azonos kétjegyű betű. Például: jegygyűrű (gygy). A hosszú mássalhangzókat kettőzött betűvel jelöljük. Az egyjegyűeket kétszer írjuk: bb, cc, gg, ll, (áll, jobb, reggel.) A kétjegyűeknek általában csak az első jegyét írjuk kétszer, ccs, ggy, Ily, nny, ssz, tty, zzs (asszony, meggy, öccse.) De kivételes az az eset, amikor az összetett szó tagjainak a határán azonos kétjegyű betűk kerülnek egymás mellé. Ilyenkor ugybnis mindkét betűt külön-külön kiírjuk: díszszemle, fénynyalább. nagygyűlés, díszszázad. díszszónok stb. — Az április negyediki díszszem lén minden fegyvernem képviselői elvonulnak a kormány és a párt vezetői előtt. Tóth Imre Nóqrád ntcßyjc Maqifjai Megérkeztek megyénkbe a Képcsarnok Vállalat által kiadott, tizenkét darabból álló Nógrád megye nagyjai című portrésorozat első darabjai. A sorozat két féle kivitelben készült, illetve készül, egyrészt elegáns kötésű album, másrészt falra rakható lapok formájában. Mint hírül adtuk, a sorozat darabjait Salgótarjánban, illetve Nógrád megyében élő és alkotó képzőművészek készítették. A művészi értékű lapok megyénk nagyjai közül Szondi Györgyöt, Benczúr Gyulát, Rózsavölgyi Márkot, Madách Imrét, Mikszáth Kálmánt, Komjáthy Jenőt, Fe- renczy Terézt ,Veres Pálnét, Lovász Józsefet, Kakuk Józsefet, Furák Terézt és Szalvai Mihályt ábrázolják. Zenei szakbizottságvezetök továbbképzése A zenei szakbizottságok vezetői, karnagyai és klubtitkárai számára a soron következő továbbképzési konferenciát május 7-én, 8-án és 9-én rendezik meg Veszprémben. A konferencia a május 6-tól 8-ig zajló II. Kamarazenei Fesztiválhoz kapcsolódik, illetve annak kiegészítő része. A konferencia programjában többi között kamarazenekari bemutatók, díszhangversenyek, illetve értékelő megbeszélések szerepelnek. A résztvevők a kamarazenei bemutatókat követő vitákon kívül megbeszélik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója megünneplésével kapcsolatos népművelési feladatokat, az ízlésnevelés az ízlés és a közízlés kérdéseit. A kamarazene- kari bemutatókon egyébként Baja, Salgótarján, Karcag, Budapest, Páoa, Veszprém és Zalaegerszeg zenekarai vesznek részt. Először vidéken — Tudja, azt mondják, a vidék csak arra jó, hogy az ember jól egyen, igyon, miegymás. A budapesti tanárjelöltek vidéki gyakorlatra való kiküldése is csak azt eredményezi, hogy a három hét után ezek a fiatalok pánikszerűen vissza- száguldhassanak a főváros valamely védett zugába. Én azt mondom, így nem lehet élni és gondolkodni. Higyje él, nem valamiféle vonalas dumával akarom most szórakoztatni, de nekem éppen ellenkező a véleményem. Annak ellenére, hogy budapesti státuszom van, sőt, egyikét évre talán valamelyik afrikai országba is elküldenek tanítani. Franciatanár leszek. Szóval, én most tanítok először vidéken, mondhatom, nagy élvezettel. Kálmán Andorral és Simon Évával mindhárman nagyszerűen megértjük egymást Bihary Lajos igazgatóval és a nevelőtestület valamennyi tagjával. Ügy érzem, ez a fiatal testület a korszerű pedagógia valamennyi elvét képes átvinni az oktató-nevelőmunka gyakorlatába. Nagybátony-Bányavá- rosnak ez a gimnáziuma korszerű bázisa a környéken a középfokú oktatásnak. Mi a célja annak, hogy minket, tanárjelölteket. vidékre küldenek? Mindenekelőtt az, hogy megismerkedjünk a vidéki iskolák pedagógiai gyakorlatával. Ezen túl a vidékkel, az iskolán kívül zajló vidéki élettel. Merész cél, nem mondom, pár hét alatt nem is lehet elérni. A vidéki pedagógus életéből azonban ennyi idő alatt is kaphat ízelítőt az ember. Én milyet kaptam? őszintén? Unatkozom az iskolán kívül. Látszólag ez ellentmond annak, amit a beszélgetésünk elején említettem. Pedig nincs benne semmi ellentmondás. Azt hiszem, még külsőleg is látszik rajtam, hogy abban a korban vagyok, amikor az ember szeret szórakozni — miikor nem szeret, persze? —, otthon Pesten szombaton és vasárnap táncolni megyünk, kirándulás, mozi, színház. Nőtlen vagyok, Nagybátonyban kicsit unatkozom. Nagyvárosban, ha kilépek az iskola kapuján, a szomszéd utcában, a szomszéd kerületben senki sem ismer, fesztelenül mozoghatok, táncolhatok a szórakozóhelyen, és így tovább. Mindezt vidéken is megtehetem, látszólag. A kisvárosi élet ugyanis zártabb, jobban számon tartják az embert, a tanár itt az iskolán kívül is tanár, s ez meghatározza a kisváros társadalmában betöltött helyét, szerepét, bizonyos értelemben magánéletét is. Persze, mondják többen, nem ez az alapvető probléma. Vidéken azért nehéz élni, mert kevés a lehetőség, vagy legalábbis kevesebb, mint a nagyvárosokban. így van-e? Először, gondolom, azt kellene tisztázni, miféle lehetőségre gondolunk. Egy tanár lehetősége, szerintem, az, hogy jő tanár legyen. Jó tanár vidéken is lehet, talán még előbb, mint például Budapesten, ahol a fiatalabbak névtelenebbek. szürkébbek maradnak a nagyobb rutinnal, pedagógiai életbölcsességgel és egyébbel rendelkező kollégák mellett. Azt hiszem, vidéken könnyebb kibontakoztatni az egyéni elképzeléseket, kevesebb, hogy ezzel a tréfás kifejezéssel éljek, az eszkimó. Másik érvem a vidék mellett a hivatástudatra való hivatkozás. Sajnos, egy idő óta ez közhelynek tűnik többek szemében. Pedig a pedagógus pálya ma is több egy kereseti lehetőségnél, s aki vállalja, az annak minden gondját is magára veszi, s mindenekelőtt ott tanít, ahol kell. Tehát vidéken elsősorban. Végül néhány szót magamról. Én úgy tervezem, hogy vidéki középiskolába megyek majd tanítani. A szórakozásról annyit, itt nem jön az ember helyébe, kinek-kinek meg kell keresnie, mivel töltse el idejét. Én szeretnék majd családot alapítani, később kapni egy lakást, ahova hazamehetek, tanulhatok, képezhetem magamat, egyáltalán, magánéletet is élhetek. Itt Nagybátonyban ez alatt a pár hét alatt sok mindent j megismertem a kisváros társadalmából, a művelő- i dési otthon valamennyi rendezvényén részt veszünk, járunk moziba, ifjúsági klubba, még szeretnék lemenni a bányába. Jó tanár akarok lenni, s egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy vidéken legyek az. Sőt. A nevem egyébként. Tóth László. (tóth) Cfdaial&k Lezajlott a szakma kiváló tanulója országos verseny megyei döntője, ahol kilenc szakmában mérték össze tudásukat a jövő szakemberei. Az írásbeli vizsgákra a Munkaügyi Minisztérium 211-es és a 217-es iparitanuló-intégyei Építőipari Vállalat tanműhelye. A versenyzők magas fokú szakmai és elméleti felkészültségről tettek bizonyságot. A zsűri az első három helyezettet az országos döntőn való részvételre javasolta. zetében került sor. A gyakorlati verseny színhelyei pedig a következők voltak: Salgótarjáni Szolgáltató Ktsz, Balassagyarmati Szabó Ktsz, Salgótarjáni Acélárugyár, Salgótarjáni Bányagépgyár, Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat, Nógrád meFolyik az elméleti vizsga. Mindenki koncentrál és titkon reméli, hogy majtl az elsők közé kerül. A két tanintézetben hatvanegy tanuló adott számot arról, hogy az elmúlt években hogyan ismerte meg a szakmája elméleti, és gyakorlati kérdéseit Az első helyezést elért kőművesbrigád munka közben. Deák Sándor, és Menczel András a Nógrád megyei Építőipari Vállalat tanulói. A második helyet Bozó Ferenc és Zagyi Imre nyerték el, akik ugyancsak itt dolgoznak. A harmadik helyezett Berki Gusztáv, Deák László endrefalvi kisiparosnál tanulja a szakmát. Ugyancsak harmadik helyezést ért el Csernák Ferenc, a szécsényi II, Rákóczi Ferenc Tsz tanulója A legügyesebb ácsok is a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalattól kerültek ki. A képen Morgenstern Ferenc, a Salgótarjáni Öblösüveggyár és Keresztúri János, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat tanulói. A második helyen Nagy Sándor és Sándor Sándor, a harmadikon Madarász Ferenc és Tajti István, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat dolgozói osztozkodtak Fotó: Horváth László
