Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-04 / 79. szám
1967. április 3. hétfő WÖGRÄC 9 Tímár Mátéi TAVASZI HADJÁRAT A VÖLGY felől nézve mintha lángolna a domb, mert a nap lobogó fénye, és a lélegző föld párája lebegnek felette. De ha nem tavaszod na ideje előtt a világ, még furcsább hasonlatra késztetné a szemlélőit a domb. Olyannak látszana akkor, minit egy gyermek fejebúbja, ha a hajvágógép első taszítása után kiugrott volna a borbély hóna alól. A nyugati oldal őszibarackosát észak-déli irányú dűlőút választja el a keleti lejtő almatáblájától, s fut lefelé a dombról, nyílegyenesein a faluba, mely szintén a tavaszi napfényben fürdik ott alant a völgyben. Mintha nem mind a két tábla a Rákóczié lenne — gondolja Kovács Boldizsár szövetkezeti elnök, s megáll a domb tetején —, pedig Szabó András bácsi, a zetoros, aki az almást permetezi, a barackost metsző munkacsapat vezetőjének, Szabó Panninak az édesapja ... Nézi Kovács Boldizsár törekvő szorgalmatosait, széles hátára melegen tenyerei a nap, s a homlokára mégis mély barázdáit redőzi a gond, hogy a kétarcú világ teljességét önmagán hordja. Mert szépséges látvány ugyan, amint a száradó permetlé sárgára festi az almafák ágait, az is, hogy a csattogó metszőollók •nyomán szépül a barackos, de ha így előzi önmagét az időjárás nemcsak szép lesz a szép, sürgős is nagyon. A sárgaméreg megvakíthatja a szemeket, a barackagak leveledzerú kezdhetnek, s akkor inkább árt, mint áld az olló meg a pennet. De ez sem elég még elnöki gondnak, púpot is visel a hátán. Szabó András, a zetoros, tegnap a nyugdíjazását kérte, utódja nincsen, amióta azt az ördögfattya Lakatos Pistát elcsábította Budapest, s most Panni, a legügyesebb munkacsapatvezető is készülget utána. Májusban esküdnek... Áll az elnök, és gondolkozik. Mit lehet itt tenni? Elaggott a falu. Leány még van, de legény alig, az is jobbadán hazajáró. Az öregek kihullanak, utánpótlás nincsen, s ezen még pz sem segít egyelőre, hogy a kapuban az új mechanizmus, és ő országgyűlési képviselő... Haza kéne a vándormadarakat csalogatni, de mivel? A munkaegység hatvan forintot ói-, van kultúrház, televízió, olyan presszó, vendéglő, hogy Pesten is versenytárs lenne, és úgy látszik hiába... MÍG A GONDJÁT a felelősségérzetéhez méregeti, észre sem veszi, hogy a Zetor megáll, s Szabó András, a zetoros odasétál hozzá. — Mire végzed Soldi? — kérdezi. — Csak úgy nézgelődök, András bácsi. — Lenne egy szál gyufád? Lobban a láng, rágyújtanak. Nem kell sokat beszélniük. értik egymást. Együtt voltak katonák a fronton, az elnök t a zetoros rajparancsnoka —' bár tíz esztendővel ifjabb, s ezért magázza is —, úgyhogy a vénebbre kimondatlan átragad a fiatalabb gondja. Anélkül, hogy vádolnák védekezik. — Ne neheztelj rám Boldi, hcey nyugdíjba megyek. Bélái hatod •.. Az elnök a szavába vág. — Maga is beláthatná, hogy nincs kit a helyére tegyek! — Gyötör a fekély ... alig tudom már titkolni a lány előtt... — Mióta? — Tavaly nyártól, hogy a Lakatos Pista műszakja is a nyakamba szakadt. Kovács Boldizsár megenyhülve nézi. Hatvanöt éves, évek óta özvegy, Pannival, a háború után született egyetlen lányával él, soha nem hiányzik. Nem szemrehányást érdemel ez az ember.,. — Miért nem szólt, András bátyám? — kérdezi restelkedve. — Mert a szolgálat végéig ki kell bírni. Még tovább is, ha nem jön a váltás! Tőled tanultam a fronton! — Holnap már ne is jöjjön, András bátyám! — Hát akkor ki? — Hát akkor, eredj elébe, ott kapaszkodik felfelé a dombra. A LEÁNY rohan utána. Lihegve kérleli: — Maradj itthon, Pista! A legény elhallgatja, hogy kitellett Pesten a farsang, inkább szabódik, hogy növelje a rangját: — Ebben a tök faluban? Ugyan ne játszd meg magadat... Majd én, vagy az Oris- Panni akaratosan dobbant: ten! — A Lakatos gyereket nem próbálnád meg? Elviszi Pannit is különben! — Hátha Panni is menni akar! — Rájuk kell ijeszteni! ■ összehajolnak, valamit sutyorognak, s a következő cigaretta mellé a mosolygás is a szájuk sarkára ül. Hiszen tavasz van, mosolyog a világ, és a mosolygás ragadós, ahogy a szomorúság is az... ALIG VALAMIVEL a déli harangszó után Szabó András megállítja a Zetort, leszáll róla, és görnyedve elindul lefelé a dombról. Nem szól a lányának, pedig ott metszenek —, csak az állapotához egyáltalán nem illő huncut mosolygással vánszorog, s lesi, észre- veszik-e. Persze, hogy észreveszik s Panni lélekveszejtve rohan utána. — Édesapám, mi van magával? Apró, erőszakolt nyögések: — Jaj, a gyomrom! Jaj, jaj... — Jöjjön, hazavezetem. — Nem, nem, hátha csitul... jaj... permetezni kell! Panni vezetné, az apja maradna, „véletlenül” odaikordé- lyozik az elnök, szóra-szó, s amikor Panni az üres kor- déllyal megtérül a faluból, Kovács Boldizsár odaszólítja a Zetorhoz, melyet a beteg helyett vezet — Édesapád? — kérdpzi tőle. — Azt mondta, nyugszik a fájás. — Nagyon nagy beteg az, hallod, reggel beviszem a kórházba. — S tőrnek beillő szemrehányással: — Lenne lelketek egyedül hagyni?! Felnevelt, nagy házat rakott, fészket a lányának, ahogy ő maga mondta, és ti elmenné- tek albérlőnek a messzi ide- gemségbe?! Panni már pityereg: — Hiszen, ha Pista is... — Pista, Pista. A legény menjen a lány, ne a lány a legény után! — És az elnök elvtárs, Ze- torra tenné, ha visszajönne? — Mit gondolsz, zetoros is lehetek az elnökség meg a képviselőség mellett? Inkább násznagy! — Hát akkor.., — Akkor visszaádom a gyűrűt. Édesapám beteg. A vőlegény hátrálna. „Hiszen, ha a Zetorhoz visszakerülhetnék” — gondolja, de kimondania nem kell, az elnök megelőzi. — Te Pista — mondja kedvesen —, ugyan permetezd már meg ezt a két fasort. Gyűlésre kell mennem Tatár- vesztőre. Ha meggondolnád, akár rajta is maradhatsz! Pista nyeregbe száll, Panni melléje — elég széles a zétor- ülés —, s ahogy inainak a domb oldalán lefelé, szinte aranyában fürdeti őket a márciusi nap. Aí elnököt is, pedig ő elgondolkozva áll a kordély mellett. AZUTÁN FELSZÁLL a kor- délyra, megnoszogatja a lovat, s elindul a szomszéd falu felé. Háttal a nyugatnak bukó naphoz, mely még mindig színpaddá szépíti a márciusi határt, holott a teremtő élet békés tavaszi hadjáratát vívják rajta az emberek... Bobál Gyula: A tisztáson /I z erdei tisztás kint van a Sátoros túlsó oldalán, ahol nagylombú erdő takarja a mohás sziklákat. Széles hátú lompos lovak szoktak erre cipekedni, amikor fát visznek a vasúti rakodóra. Fújtatnak az erőlködéstől. a kocsi pedig recseg, ropog a teher alatt. Ezt a zajt szokta meg ez a vidék. Az autók idegenként bukdácsoltak a felvágott úton. Csak lépésben haladtak. A motorok felverték az erdő csendjét, végül is rátértek a tisztásra. Csapódtak az ajtók, aztán csend lett. Az utasok csoportba verődtek. Magas, feszes tartású katonatiszt lépett ki közülük. Az idő jeleként arcán mély barázdák. Aranyból font széles vállap- ján megcsillant a fény. Ment egyenesen az erdő szélére, ahol oltott bokor alatt egy sírhalom domborodott. Fejfáján ennyi: Ferkó. Megállt előtte feszesen, mint hősöknek kijárt és a kis csokrot letette a fejfa tövébe. Állt mozdulatlan. Barázdái elmélyültek. Az erdőben egy madár tavaszt dalolt. A katona arca megrándult. Levette a sapkáját. Már nem állt olyan feszesen. Őszült haját borzolta a szél. Arcán vonaglott a fájdalom. A madár akkor is így nó- tázott. Megszokta a harci zajt, amely akkor már két hete tartott a Felvidék kapujában. Mindkét fél a síkságra akart kijutni. Harcoltak a szorosért, hogy kicsúszhassanak a hegyek közül, ahol mindenünnen veszély leselkedett rájuk. Előretolt állása volt itt a felszabadítóknak. A partizánok is támogatták őket. A parancsnokság néhány kilométerre a tanyán volt. Csak átmenetileg rendezkedtek be. Az ellenség szétszórtan, helyét változtatva kóborait az erdőben. Utolsó erejét gyűjtve védte az utat, a menekülés egyetlen lehetőségét. Sem a védekezők, sem a támadók nem érezték itt jól magukat. Ferkó is nyugtalankodott. Megszokta, amikor kint szólnak a fegyverek, ül a sarokban hangtalanul, mert a parancsnokot nem szabad zavarni. Most elfogyott a türelme. — Nem az én hazám ez a csúnya, összegyűrt föld. Nem látom hol vagyok. Hegyek állják utamat. Meddig maradunk még? A fiút az aradi síkságon találták, egy megtépázott száraz kukoricásban, kéken a hidegtől, bénán a , félelemtől. Semmit sem tudott az övéiről. csak a gyilkolásra emlékezett, a lángoló falura. Itt bújt meg Véznán, gyötrődöt- ten vitték a parancsnokhoz. Megetették, megfürdették, melegbe öltöztették. De többre nem volt idő, tombolt a harc. Az egység szorosan az ellenség nyomában. A fiú rendbe jött. Nemcsak a teste, a szíve is megmelegedett a szeretettől. Egyszer egy lóval állított a parancsnok elé. Mintha ráragasztották volna, úgy' ülte meg szőrén. Könyörgött a parancsnoknak, hogy megtarthassa. Később jelentkezett, hogy kiviszi a vonalba a leveleket. Kincs ez a hazájától távol, életveszélyben lévő embernek. Ferkó annak is kedves lett, aki közömbösen né- ’zett rá. Mikor nekibátorodott, már a figyelmet is magára fordította. Harccsendes időben a vonalhoz közeledvén vágtára vette a lovat és csatakiáltásokkal robogott a katonák közé. Bár törve, de a nyelvüket is megtanulta. Nem csak a levélnek örültek, beszédén is jókat nevettek. Napsugár volt a borúban. A parancsnok hátrafordult. Arca felderült a sarokban morcosán kuporgó gyerek láttán. Akár egy vén tudós. Összegyűrt föld... Nevetve kapaszkodott üstökébe. Aztán gyúrta, ropogtatta, jókedvre derítette. Sokat játszottak Így. A béke szökött ilyenkor a hadiszobába. Jókedvükben a háború végéig elmerészkedtek. Tervezték, hogy együtt maradnák. A parancsnok elengedte a visongó gyereket. Ránézett és célba vette mutató üjjával. — Megígéred, hogy jó leszel? — ígérem — vágta vigyáz- ba magát Feikó. Villant a tekititete. — Én meg akkor azt, hoáp rövidesen elmegyünk innen. Nekem is ritka itt a levegő. De még ki kell menned a 16. pontra. Kiviszed ezt a levelet — egy lezárt borítékot tett az asztalra és a térkép fölé hajolt. A fiú tekintete követte a parancsnok utat mutató ujját. Néhány kilométerről volt szó csupán. A 16. pont fenn volt a hegy tetején. Már két hete hét ember tartózkodott ott. A felvezető utat a partizánok tartották ellenőrzés alatt. Veszélytelen séta az egész. A jó idő csalogatta Ferkót. örült a megbízatásnak. Készült és indult. Hosszú völgyön lassan bandukolt a lova. Még átlátott a rügyét bontó erdőn. Csend volt. A tavaszthozó szél is valahol a hegy tetején nyar. t. galt. A fák hajlongása jelezte útját. A völgyben tanyázott a napsugár. A fiú megoldotta meleg vattását. Tisztást nyitott az erdő. A s/.araz fűből már bújt a zöld. Az erdő szélében ibolya hajlongott. A bokrokban jókedvűen nótázott egy madár. Ferkó megállította lovát és leugrott. Nyújtózkodott. Észrevette a virágot. Letérdelt úgy szedte. A szeme csillogott. Hazaviszi Iván Ivanovicsnak. Becsempészi a térképes asztalára. Már egy csokorra való gyűlt, összekötötte száraz fűvel. Sokszínű bogár menekült előle. Megfogta. Hason- fekve vizsgálgatta. Visszaadta szabadságát, aztán megint megfogta. Játszott, önfeledten, a békés csendben. Az erdőből törtetés riasztotta el. Katonák léptek a tisztásra. Lomposan, arcukon vad félelem. A fiú felismerte őket. Az ellenség. Nyöszörgőit a félelemtől. Csak arra volt ereje, hogy feltérdeljen. Azok a lovát vették észre. Fegyverük után kapkodtak, de nem mozdultak. A szél korbáccsá fonódva lecsapott a tisztásra. Zörgette a fákat. A fiú menekülni akart, amikor eszébe jutott a levél. A nyereg táskájában van. Felugrott és lova felé szaladt. A tisztás szélén feldörgött a géppisztoly. Ferkó megtorpant. Térdre ereszkedett és tüzelt. Már nyugodt volt. Pontosan közepébe az ellenségnek. Látta, hogy hárman összerogynak, lova jól' takarta őt. Megint tüzelt és ugrott. Észrevették, lőttek. Az állatot érte a találat. Nyerítve felágaskodott és lerogyott. Ferkó annak védelmében kereste az erdőben menedéket talált ellenséget. Ha felvillant szürke foltjuk, lőtte őket. Tudta, övéi hallják a fegyverropogást, segítésére jönnek. Már nem félt. Még azt is megszámolta, hogy hat ember esettel a fegyverétől. De legalább még ennyi ott lapul az erdőben. Azokat figyelte. Nem hallotta, hogy mögötte megzörren a haraszt, egy madár riadtan felrepüL Gyenge ütést érzett a bal vállán. Elsötétült a tisztás és csend lett. Mély csend. Még élt, amikor rátaláltak, A 16. pontról is lejöttek hárman, és a parancsnokságról is. A lovára bonalva szorította fegyverét. A parancsnok karjaiba vette, abban halt meg szótlanul. Az erdő szélén megtalálták a kis csokrot. Ott temették el a fák védelmében. ...jl parancsnok mozdulat- lan nézte á fejfa tövében kéklő kis csokrot. Olyan volt, mint amilyet akkor aa erdő szélén talált. Még egyszer megigazította: Kezében érezte a fiú kemény haját. Aztán lassan visszament a kocsijához és beült. Ap autók óvatosan, hangtalanul fordultak lefelé, hogy ne a várják meg a tisztás csendjét. VINCZE GiTÖRGY Wicmcntó tMustó János: Öregember Rezgeti idegesen az arca gondolta, hogy a tavaszra, ha rügyet bont az enyheség, otthon lesz talán. Sapkáján ott tüzelt a csillag, s a szeme sarkában megvillant, a fájdalom, és a hű dac, míg lebillent feje. Akkor hasította idegét a golyó, szívét örökre megbénító, anyját bánatba merítő, szürke ólom darab. Egy percre messzeségbe látott; nagyapja a páni kozákot megölte, s nem szisszent a vértől Október hevében. A nyolcvan év felé ballagott, de az öreg soh’ sem halgatott, % itatta a kis unokát Forradalmi Tejjel. Idáig jutott a gondolat, mert ott a vörös csillag dalt, élete megszakadt húrként, és szabadságot szült.
