Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

1967 április Sfl. vasárnap wög ríb 5 A MIZSERFAI aranyérmesek Milyenek is Sk tizenkettőn, a mizserfai aranyérmesek? A Nógrádi Szénbányászati Tröszt mizserfai bányaüzemé­nek gépműhelyében dolgozik, évről-évre szép eredményeket ér el a Huszár—Kapusi ifjú­sági szocialista brigád. Fiatal lakatosok. esztergályosok, technikusok álltak össze évek­kel ezelőtt brigáddá, azóta is együtt vannak, s mint mond­ják szeretnének együtt is ma­radni. .. Ami rajtuk múlik. A most már hírneves brigád — május elsején kapja meg 12 tagja a jó munkáért járó aranyérmet — vezetője, Huszár Imre. mondja: — Kapusi meg jómagam vagyunk a legidősebbek, a töb­biek — tizennégyen vagyunk a brigádban — egytől-egyig fi­atalok, KISZ-esek, a mi kö­zösségünkben, nagy feladato­kat vállalva, egymást segítve váltak igazán jó szakmunkás­sá. Ahogy mondani szokták: a társaság jól együtt van... Nem kívánkozik el innen sen­ki. csak a katonasághoz meg}7, aki sor alá kerül, de a lesze­relés után újra visszajönnek a brigádba. Az átlagkereset: 2300—2400 forint kőiül van. de ezért a pénzért meg kell fogni a munika boldogabbik végét. Milyenek vagyunk ? Mint más, —Volt már, vagy elképzel­hető olyan feladat, amibe be­letörik a brigád bicskája? — Olyan nines. Nem is lesz, valószínűleg. Mint mondtam: fiatal, jól képzett esztergályo­sokból, lakatosokból, többszö­rös újítókból, technikusokból áll a csapat. Tevékenységünk három részre osztható: a bá­nyagépek karbantartása, pon­tosan határidőre történő javí­tása, az újítások és a társa­dalmi munka. hpgy valamilyen újításon ne dolgoztak volna. Tavaly 10 újítást vállaltak és tizenötöt készítettek el, illetve vezettek be. ízelítő a Huszár Imre és Kapusi József vezette arany­érmes brigád ezévi vállalásai­ból. A brigád minden tagja rendszeresen résztvesz a poli­tikai oktatásokon, két fiatal befejezi az általános iskolai tanulmányait, 10 újítást ké­szítenek az év folyamán, jó anyagfelhasználással 50 ezer forintot takarítanak meg, elő­szocialista brigád. Huszár Im­re négy esztendeje, Tótok Zol­tán párttitkár, a brigád patro- nálója pedig három éve kap­ta meg a Kiváló Üjító ezüst fokozata jelvényt, oklevelet. A legfiatalabb: Szikói László, húsz esztendős, egyik újításá­val megnyerte a tröszt terü­letén indított ifjúsági újítási versenyt. Újításával kilenc ember munkabérét lehet meg­takarítani. Huszár Imre, a „fiatalok kapitánya”, meghívott ven­dégként résztvett a mizserfai — A fiatalok a mi közösségünkben, nagy feladatokat vál­lalva, egymást segítve váltak igazán jó szakmunkássá... — mondja a két „öreg”, Huszár Imre és Kapusi József adásokat hallgatnak az új „ ... 5 U gazdasági mechanizmusról, a A brigádnapló tanúsít. Feb- balesetmentes síkták elérése ruárban három új tagot vettek fel. Két éve öt, Huszár—Kapusi brigádtag kapta meg a Kiváló Dolgozó jelvényt, előtte né­gyen jutalomüdülésen jártak a Német Demokratikus Köz­társaságban, Szovjetunióban Ausztriában, a szomszédos Csehszlovákiában. Bejegyzés piros tintával. Földi József brigádtag, 1965. október másodikén társadal­mi esküvő keretében nősült... Tsz. érdekében, fokozott gonddal, határidőre végzik a bányagé­pek felülvizsgálatát és a ja­vításokat, 100 óra társadalmi munkát vállalva a környék­beli termelőszövetkezetek gép­javításait is elvégzik a nyáron. Ez utóbbira a brigádtagok vasárnapi szabadidejüket használják fel... Tavaly 130 társadalmi munkaórát igazolt a brigádnak a Zagyvavölgye Ennek külön története van. Mosolyogva beszélnek róla, az idő távlatából, tapasztalatok nyomán egy kicsit fejcsóvál­va. „Kényes téma” — mondja valaki. Mi történt, hogyan történt azzal az esküvővel? — A Földi gyerek KISZ- tag, szocialista brigádtag volt vőlegénykorábam is. .. A menyasszony sem, ő sem akarta a templomi esküvőt, na. persze a brigád is ellenezte. Egy szó mint száz — a szülők, rokonok, ismerősök mégiscsak megegyeztek a mátrasaelei plébánossal. Időben megtud­tuk, összeállítottuk a küldött­séget, azután meg irány Mát- raszele, a parókia. De a „ti- szit” nem találtuk otthon, se­hol sem találtuk, így nem maradt más, mint levelet írni: kihirdetés ide, kihirdetés oda, az egyházi esküvőt a szocia­lista brigád ellenzi... miegy­más. Na, az esküvőből, már­mint a templomiból nem is lett semmi, de folytatása volt azért a dolognak. A járási pártbizottság a módszer miatt „mosta meg a fejünket” — Okultunk belőle. Az aranyérmes szocialista brigád minden évben teljesí­ti. sőt, rendszeresen túltelje­síti az év elején vállaltakat A vállalásokat mindig az igé­nyekhez, a bányaüzem mun­káját segítő feladatokhoz iga­zítják. Tavaly például csupán anyag takarékosságból 50 ezer forint értékű munkát vállaltak és teljesítettek, az ésszerű, gazdaságos munkával, a régó­ta elfekvő gépalkatrészek és anyagok megfelelő felhaszná­lásával. Az újítások, ésszerűsí­tések szinte napirenden vannak a brigád életében. Nem múlt el huzamosabb idő anélkül, Gondolkodó, folyton jobbért, gazdaságosabbért munkálkodó együttes a Huszár—Kapusi bányaüzem KISZ-vezetőség és kongresszusi küldöttválasztó taggyűlésén. Ott értesült arról, hogy a tröszti KISZ-bizottság őt küldi tanácskozási joggal Mizserfáról az ifjúsági szövet­ség hetedik kongresszusára. — A bányáknál sok a 30 éven aluli fiatal szakmun­kás. .. Most. hogy a szénbá­nyászat fokozatosan visszaszo­rul a gazdaságosabb energia- hardozók felhasználásával — Itt is, másutt is gyári munkára átképző tanfolyamokat kellene szervezni, indítani... Erről szólnék, szólok, ha lehet, a kongresszuson! Pataki László A mozdulat ünnepe SOK ÉVVEL EZELŐTT a világhírű angol költő és író, Oscar Wilde Amerikába láto­gatott. Azok a bányászok, akik púnkban egy tíz év körüli sál- nak szólnak. Mindenekelőtt aa gótarjáni okos kisfiúról, aki MSZMP Nógrád megyei Bi- születése óta — fogós műtét- zottságának, a Nógrádi Szénbá- tel jött a világra — agyvér- nyászati Trösztnek, Pothornik a föld mélyéből hozták fel zés áldozata, járni, nyugodtan József trösztigazgatónak. a gondjaik és töprengéseik mély- mozogni nem tud. 1966. július műszerkészítő tanműhely főnö- ségeinek világát, tapsviharral 31-én „Segítsünk Gabinak” kének és munkásainak. Min- visszhangozták az író szavait, című cikkemben többek kö- amikor azt mondotta: „...azért zött ezt Írtam: „Meglepő az a van ez a világ olyan posvány- közömbösség, amely a „guru­lószék” elkészítésének javasla­tát fogadta. Egy év telt el, s Nógrádban, Salgótarjánban ban, mert az emberek nem látják a posványból kivezető utat." denkinek, aki segített, gépko­csit bocsátott ingyen a Tóth család rendelkezésére, hogy többször is kényelmesen te­hessék meg a beteg gyerek­kel az utat Budapestre, akik Valóban ma is ez a nagy kérdés. Mi a kivezető út? Az élet, a történelem úgy hozta, hogy 1967-ben már nem csupán a munkanap órái, ha­nem a teljes emberi élet van veszélyben. A nukleáris kísér­letek, az őrült iramú fegyver­kezés, az a rettentő lehetőség, hogy egy Bonnban kipattanó, vagy Vietnamban dúló hábo­rú az egész emberiség elpusz­tulásával fenyegethet, a mun­ka irgalmatlan automatizálá­sa, s a vele járó „elembertele- nedés”, ezek az életbevágó, nem akadt ember, nem akadt eljártak az ügyben a különbö' brigád, nem akadt vállalat, ző szerveknél, akik azon vol­amely felajánlotta volna se­gítségét. Pedig — mint mon­dani szokták — egy ilyen „szék” végeredményben nem nagy ügy. Egy brigád beve- hetné vállalásai sorába. Ha el­készülne, sokat segítene Tóth Gabikának és édesanyjának... tak, hogy egy béna kisfiú örömünnepe legyen az idei május. Azoknak is — termé­szetesen — akik tanították és foglalkoznak vele szülein kí­vül, Kosári Pálnénak, a Bar­tók Béla úti általános iskola nevelőjének, Krajnák Tibor Vajon, e sorok megjelenése igazgatónak, s még ld tudná után ismét eltelik egy év, is- sorolni, hány embernek mét nem akad egy tervező, s egy kivitelező? Nem szeret­nénk ezt hinni.. Nos, az a bizonyos év már nem telt el. Cikkünk megje­Igen, jók! az embereknek, akik műszaki adatai iránt, sokan ajánlották fel segítségüket. sürgős ügyek megoldást köve- ienése után szerkesztőségünk- télnék. ben többször csengett a tele­Mindjárt be is vallom, a következőkben nem a megol­dás valamiféle pontosan ki­dolgozott módjait fogom is­mertetni. Azt szoktuk monda­ni, ez politikusok, államfők, diplomaták, tábornokok, írók, művészek, gazdasági vezetők gondja. Hát az úgynevezett „kisembereké” mi? Ugyanez! Szükség van a kivezető út­ra. Ha tehát nem is adok ÜL GABIKA A KOCSIJÁ­BAN, vakító fehér ingben, ele­gáns nyakkendőben, arcáról fon, brigádok érdeklődtek — sugárzik az öröm. Ahogy rá- többek között az Acélárugyár- pmant az ember, valami ősz­ből —, a szükséges szerkezet g^eszorítja a szívét, s talán ar­ra gondol, igen, az emberek alapvetően mégiscsak jók. A kocsi azonban mégsem Salgótarjánban készült el, ugyanis különleges szerkezeti megoldásai miatt erre nem volt lehetőség. Budapesten a Fodor Szanatórium Műszerké­szítő Tanműhelyének (XII.______ Szanatórium út 2). kollektívá- napra. Több óráig sütött rá. tippeket”, valami olyasmiről ja alkotta meg szívwl érte- Melegítette. Olyan boldog volt, lemmel, nagy-nagy gonddal a hogy jóformán értelmesen va- ragyogó kocsit. Gyártási sza- lagzoinj sem tudott a kérdé- ma: 174. Ezen a piros májuson kitol­ják Gabikát az utcára, meg­nézi a várost. Először élete­ben! Egyik nap kitolták az udvar­ra és a környék gyerekei, a szeretnék mégis beszélni, ami­nek. érzésem szerint, köze van a témához. Pirosló májusi ünnepre vir­radtunk, az „élet anyjának”, a munkának ünnepére. Az életről szeretnék tehát Imi, s arról, ami azt szebbé, köny- nyebbé teheti. Ezért nevezem ezt a mai na­pot a mozdulat ünnepének is. Hiszen Tóth Gabika számára rövid életében ez a legnagyobb ünnep a világon. Ez a má­jus L 1966. ÁPRILIS 11-ÉN Má­téffy Zoltán tollából „Apu, írd le azt, amit én mondok” címmel cikk jelent meg la­Ü1 a fényes kerekű guruló- székben Tóth Gábor 14 éves, béna kisfiú és — már nem egészen béna! — Kényelmes a kocsi? • — Igen. Ez az én Trabantom. — örülsz neki? — Örülök. Csakúgy suhan. — Miért jó, hogy van? — Ki mehetek az utcára, az udvarra, láthatom a várost. — Megköszönted tőknek. a készí­— Igen. szőnöm. Mindenkinek kö­Dadogva hangzanak el ezek a szavak, de őszinték és sokak­sekre, csak nevetett, nevetett. Ünnepelte a napot, az ut­cát, az embereket — á moz­dulatot. Csak az tudná Igazán, mit jelentett neki ez az ünnep, akj még, vagy aki már nem ün­nepelheti. Vigyázzunk a mozdulataink­ra, a hétköznapiakra Is. Vi­gyázzunk, hogy legyenek ilyen ünepeink, amikor akár mások­kal örülhetünk a születő új­nak, a várva várt mozdulat­nak. Vigyázzunk, ne dermed­jen bénaságba a világ. Ez a kivezető út, amire azt hiszem Oscar Wilde is gondolt Tóth Eizmér A mikor felbontotta a fris­sen érkezett levelet, so­káig gondolkodott. Ott érezte magát a díszteremben az ünnepi zsongásban. A mú­ló évek a testét már megvi­selték. A haja elvesztette szí­nét, arcán barázda virágzik. Azt hitte ittfelejtette a jelen. Mégsem. Atmelegedett a gon­dolattól. Idézgetjük a gondos­kodást az estébe hajló délu­tánon, a konyha tiszta csend­A piros kendő... tott. Rátkainak Baglyosai járói a környékre szélesedett isme­rete. Nem kérdezte o. többi­eket, mit tudnak. A felelős­ség nagy súlya ránehezedett. „Tehát társa vagyok azok­nak, akik láthatalanul befon­ják a világot.” Majd megis­szomorodott el. Indulat nélkül zárták. Csak annyi maradt az 22Í*.; “ minfen «irnnnnttn RAtisnit ------ részletet. Eljutni a környező — Nehezen kerested, és kocsmába. Csák Kakuk József teli esztendő. Kakukot is be- könnyen szórtad. — Enyémet szórom — döfött vissza. Annyit tudott Kakukról. minthogy hogy az igazságot deríti, az el- magad. pirongatta Rátkait. — Jobb sorsa vagy érdemes, megnyomoríttasd emlékéből, hogy láthatatlan kezek elszórták a szunnyadást ébresztő röpcédulákat. öles jében. A pohárban gyöngyö- esettet gyámolitja, de közeleb­zik az ital, nedvesíti vele meg­száradt ajkát. Még nem sejti, hogy múltat jöttem ébreszteni hozzá. Ügy fogad mint isme­rőst. Nyersebb így a szó, de tisz­tább a simulékony kerülgető- nél. Azt mondja mindig erre tanították. Tudom, kire gon­dol. Kakuk Józsefre, arra az egyszerű baglyasi emberre, élete nagy eszményképére. — A kitüntetés is őt illet­né. Csendes a szava, mélyre szí­vott füsttel kevert. Kakuk ta­nította emberségre, helytállás­ra. Az pedig a szovjetben ta­nult politikai tudományt, öt is a kártyaasztal mellől ragadta el. Ki tudja, anélkül talán ott sekélyesedett volna. Fiatal meggondolatlanságával, szen­bit még semmit. Akkor ütkö­zött meg vele először, amikor a barátainak, hogy legénysé­gét föléjük emelje, fogadal­mat tett, nem köszön Beezner- nek, a főjegyzőnek. Bátor vir­tus volt ez egy laktanyányi csendőrt parancsoló emberrel. A fogadalmat állta. Amikor a A szelíd igazság megszé­gyenítette a bírókra kész fia­talt és mint megtört rakon­cátlan, szelídült meg Kakuk közelében. Engedelmesen kö­vette arra a májusi ünnepségre, amit az etesi-tó lombot bontó erdejében tartottak. Tanácsta­lanul nézte a jókedvet, amikor falukba, beszélni a megneve­zett emberekkel. Ellátni őket , , .... , ... .. röpcédulákkal. Az ünnep élőt­betűk kerültek a falakra, hir- hót *ot„o- a ni mi1Yien napjan szórni belőle. Kifesteni a jelszava^ detve: az ellenállás él. Űj má■ jus közeledett. Az áprilisi sze­szély hol meleggel, hol hideg­gel kacérkodott. Homállyal ta­kart estében megzörgették Rátkaiék ablakát. Epicfc Al­bert volt, a fővárosból. A Pincehegyre kapaszkodtak. A szélvédő horpadásban már ott egy lány, Kerékgyártó Margit volt Kakuk Pali, Iványi Fe­ri, Földi Pista, Kakuk Pista, többiek köszöntek, 6 elfordl- ment ho^á (~ ggy piros d{j#2_ tóttá fejét. A csoport legény zsebkendőt tett a zsebébe. Nagy Jóska, Ecet Andris, állíthatta meg a főjegyző Gyámoltalan szégyennel né. mmdig utesre lendülő kezét. zeit a messzeségbe, valami kát. A május reggelét pedig robbantással köszönteni. Mikor Rátkai útrakelt, Ka­kuk József szavai jutottak az eszébe. ,Jobb sorsra vagy ér­demes. .Az elseje előtti hét mozgalmas volt. Megélén­kült a csendőrlaktanya is. A főjegyző haragtól töltve ro­hangált a faluban, de senkii nem fogtak el. Az ünnepre Epick üzenetet hozott Pest- virradóan robbanások rázták — Ki ez? — ordította. támpontot keresve. Akkor lát­- Rátkai Tibor - enge- ta meg Kakukot aki nézte den az ijedtség az egyik fiu 5ket A harag dagasztotta, száján. szégyenében, hogy rajtakapta. ről. Segíteni kell a börtönbe terülteken. Május elseje előtt a környéken röpcédulákat kell szórni, feliratokat festeni, és az embereket majálisra vinni. Beczner farkas tekintettel Már döntött, hátatfordit a raj- lesz az igazi bizonyíték, tovább ment. Időnként azért ta csüngő tekinteteknek, ami­visszanézett. A kiskonyhába kor a lány megszólalt. visszahozott izgalom magával ragadja Rátkait. — Attól a tekintettől szo­vedélye lett a sima, sokszínű rángott benne a félelem, de lap. Akkor este. a bank volt mindent inkább, mint a fiúk a tét. A kevésből felhalmozott előtt a szégyent... verejték. Veszített. Mikor fel- Nagy dolog volt ez akkor és állt, szemrehányóan nézte őt a barátok között a hatása sem Kakuk. maradt el Elöl léphetett • — Meg se nézed? Indulatosan kikapta a ken­dőt, a szél szétbontotta, hogy feltárja titkát. Sarlót, kalapá­csot hímeztek a közepébe. A figyelő szemek megszűkültek. Mintha a zsibongás is elhal­kult volna. Egy esztendő múlt. Börtön­hogy az ellenállást nem lehet bebörtönözni, az ellenállás él.. Epick figyelmeztette őket. — Jól jegyezzétek meg: Ka- rancsalján Halász Sándor, Zagyvarónán Kovács József, Lapujtőn a Lavrencsik testvé­rek. .. Nevek, nevek, az ellenállás legtitkosabb, rejtett kincsei. Csak az éjszaka tanúskodha­meg a környéket. Az üldö­zők csak a kiégett cinder-dró- tokat találták meg... Benépesültek a dombok, a Pipis, a Szitás, az Agyagos a Kercseg és a többiek ártatla­nul daloló. gondtalanul ne­vető emberekkel. Valahol egy lány egy fiúnak, rejtve a sze­mek elől, piros kendőt adott. A kiskonyhában szorgal- maskodik a kályha mellett. Hiába, késleke­dik a meleg. Mégiscsak eljött a május. A pohár halkan koc­can. Tavasz van végérvénye­sen. .. Bobál Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents