Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-26 / 97. szám
4 NOCH « D 1967. április 26. szerda Majdnem félezer ablak Majdnem félezer ablak szolgálja az épület belső terének megvilágítását és szellőztetését. Este 580 villanyégő és körülbelül nyolcvan fénycső ontja a fényt. Kereken négyezer négyzetméter a takarítandó felület. A salgótarjáni Lovász József utcai új általános iskolában, büszkén kalauzol Buttyán Sándor az Iskola úti iskola, s az új létesítmény igazgatója. — Hát... igen... beköltöztünk. .. Március 27-én befejeződött a műszaki átvétel. Közben, miután a kijavítandó hibák nem olyan jellegűek, hogy akadályozták volna, illetve akadályoznák a mozgásunkat, április 14-én megkezdtük a beköltözést. A bútorok mind itt vannak, harminc fuvarral, a szülők és a gyerekek segítségével érkeztek ide. Ma hoznak két fuvarra való bordásfalat. Néhány pad esőbe utazott, lemezei szétnyíltak, szakmunkás javítja őket... Sok mindent, szokásokat is, a régi iskolában kell hagynunk, új iskola, új magatartásformák, új követelmények nevelőnek, diáknak. Huszonhét nevelőnek, 636 diáknak. Simon Lajos hetedikes : — Legjobban a műhelyeknek örülök és, természetesen, a tornateremnek. A régi iskolában ezekkel nem rendelkeztünk. Ki, miért szereti már előre az új, várava-várt iskolát? Szabó Anna és Danyi Melinda első osztályosok : — Azért, mert szép... Világos. .. Már voltam benne, igen tiszta minden... Sinka Ibolya hatodikos: — Szeretem a fizikát, lesz szertár, előadó, lehet szabadon kísérletezni. Nagy lesz mindnyájunk öröme, ha már ott lehetünk. Pintér Mária nyolcadikos csak egy hetet tölt az új iskolában. Az új gimnáziumba fog járni, szereti az orosz és az angol nyelvet, jogásznak készül. — Igen, a nyolcadikosokat átvisszük egy hétre az új iskolába, hogy kellemes emlékekkel távozhassanak tőlünk — mosolyog az igazgató. — Egyébként, tervek szerint a következő tanévtől kezdjük csak meg a tanítást az új iskolában, legalábbis abban az esetben, ha a tereprendezés nem követeli tőlünk előbb a gyerekek átköltöztetését is az Iskola úti ósdi épületekből. A leendő szertárakban már megkezdődött a virágok szaporítása. A gimnáziumi lakatos-osztály nemsokára megkezdi a termekben a padok összeszerelését. Az épület körül még 1200 köbméter földet mozgatnak majd meg, udvar, sportpálya létesül. A portásfülke még üres. A tantermekben is csend van, csak a napfény hancúrozik. A világosságnak ez az új otthona, valamennyiünk öröme. Méltán büszke rá az egész város. Tóth Elemér Egészségügy és mezőgazdaság A szocialista mezőgazdaságban 1961 után kezdett a Vöröskereszt behatóbban foglalkozni a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok közegészségügyi viszonyaival. Azóta megyénk szövetkezetei 96 nagyüzembe egyesültek és ez megkönnyítette az egészség- ügyi nevelő-felvilágosító munkát is. Javult a közös gazdaságok anyagi helyzete, több gondot tudtak az egészséges munkakörülmények kialakítására fordítani. Az új nagyüzemi majorokat például már a községek belterületén kívül építették meg, hogy sem esztétikailag, sem egészségügyileg ne rontsák a falvak helyzetét. Megváltozott a szövetkezeti vezetők szemlélete is, és ma már elmondhatjuk, hogy megyénk minden mező- gazdasági nagyüzemében szakképzett egészségügyi felelős tevékenykedik, aki segítséget tud nyújtani az egészségügyi szerveknek egyrészt a felvilágosító, másrészt az elsősegélynyújtó munkában. Üjabb kézzelfogható jele a mezőgazdasági nagyüzemek közegészségügyi viszonyai javulásának, hogy a „Tiszta tsz, egészséges emberek” mozgalom egyre nagyobb teret hódít. Teljesen kifogástalan, tiszta termelőszövetkezetekről ma még túlzás lenne beszélni, de jó néhány közös gazdaságot értékelve csaknem elérték a maximális száz pontot. Az egészségügyi könyvre kötelezetteknek 90 százaléka rendelkezik érvényes kiskönyvvel. Az állandó és idénykonyhák tisztasága megfelelő, a munkásszállásoké azonban — ide értve a tisztálkodási lehetőségeket is — kifogásolható. A jövőbeni eredményesebb munka érdekében szükséges a megyei Vöröskereszt Elnökség mellett működő mezőgazdasági munkacsoport irányító munkájának a javítása. Az egészségügyi felelősöknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a megfelelő kapcsolatra a községi tanácsok egészségügyi állandó bizottságaival. A vegyszeres gyomirtás egyre nagyobb elterjedtsége feltétlenül igényli a gyógyszerészek fokozottabb bevonását a községekben folyó munkába, csakúgy mint a körzeti orvosokét. Csak e feladatok teljesebb végrehajtása után mondhatjuk el, hogy a mezőgazdaságban dolgozók anyagi viszonyaival párhuzamosan javul közegészségügyi helyzetük is. — R A mentö&oför Szégyeljem magam? Mindegy, hát megmondom: protekcióval lettem mentősofőr. Mert az igazat akkor sem takarhatom el. ha rossz megvilágításba helyezi egyébként tűrhető jellememet. Apám barátja volt egy nagy embernek. Amikor haldoklott szegény öregem, sokat aggódott értem, mivel hogy élhetetlennek tartott. Könyörgött a barátjának, hogy ne bízzon engem a kóbor kutyák irgalmára, hanem igazítson útba a jó emberek társasága felé. Szegény öregem meghalt, a barátja pedig kezébe vette a sorsomat. Rettegtem tőle. Ahányszor találkoztunk, mindig fennhangon szidott, tekergő életmódomért. Aztán rámparancsolt, hogy márpedig jelentkezzem szolgálatra a mentőállomás főorvosánál, mert ha nem tudnám, mór több napja mentősofőr vagyok. Hát így lett belőlem úriember. Komoly tanfolyamokat kellettelvégeznem. hogy végszükség esetén kirántsam a halál karjaiból a szenvedőket. Műveltségem szemlátomást gyarapodott Szabadnapjaimon nagy szavakkal dobálóztam az Arany Körtében. Agónia, krízis, toxin, aszepszis, központi idegrendszer, meg ilyenekkel. Főbérlőm, a volt csendőr gonosz felesége doktor úrnak szólított szerelmes óráiban. Tetszett neki a tányérsapkám. Legjobban mégis annak örültem, hogy Tarzan mellett én lettem a gyerekek példaképe. Ha összebalhéztak, ezzel fenyegették egymást: úgy megverlek, hogy bevisz az Illés. Ekkora tekintélyért minden körülmények között helyt kellett állni. Tudom, nem eppen becsületes dolog, de direkt vártam az alkalmat, amikor kipróbálhatom orvostudományomat egy szerencsétlenen. Az alkalom nem késett sokáig. Egyszer ugyanis — este 11- felé — riadóztattak, hogy irány az ikrényi úti bakterház, súlyos baleset történt a sorom- nónál. Szárnyakat kaptam. Eddig csak unalmas fekvőbetegeket, meg szülőanyákat szállítottam kórházba. De most! Hét kilométer az ikrényi sorompóig. Egyetlen merész lendület után már az áldozat roncsainál tapostam a féket. Szörnyű látvány volt öszszegyűrődött a sorompó szakálla. a karambolozó motorból mintha csomót kötöttek volna. A tragédia kárvallottja úgy hevert a makadám út porában, mint valami vérbefagyott rongykupac. Mindjárt láttam, hogy eszméletlen, sőt azt sem tartottam kizártnak, hogy máris kiszenvedett a szegény gyorshajtó! A jelek, bizony, éppen erre vallottak. Egyik lába — ha jól emlékszem, a bal — kétrét volt, haj tű módjára hajolva. Nyílt törés, semmi kétség. Szédültem a rémülettől, de az ember ilyenkor nem lehet érzelgős. Cselekedni kezdtem, hogyha még él az illető, mentőalkalmazott létemre meg is mentsem. A törést magát nem láttam, hiszen nadrág volt a boldogtalanon. Megfogtam a sérült lábát, s úgy recsegett, hogy majdnem elájultam. Ám a szakszerűség ott lebegett a szemem előtt. Sürgős esetben nincs idő a finomkodásra, így hát nadrágostól pólyáztam sínre a törött lábat A beteg persze úem nyerte vissza az eszméletét a beavatkozásomtól. De fő, hogy élt!... Még akkor is a szörnyű álom rabja volt, amikor hordágyon bevittük a műtőbe. Éjszaka Tizenkét é\ szigorított börtön ítélet a Hídvégi-ügyben — Mindenáron meg akart halni Mit tett, ki tette, mit érdemel? — ez a hármas kérdés foglalkoztatta hétfőn a megyei bíróságot, amely Hídvégi Károly bűnügyét tárgyalta. Kop- pándi Mária tragédiája, s az azt megelőző eseménysorozat csak látszólag egyszerű eset; valójában az utóbbi esztendők legelgondolkodtatóbb ügyeinek egyike. Koppándi Mária ez év február 5-re virradóan baráti társaságban tartott hazafelé a salgótarjáni Vörös Hadsereg úton. A 24. számú ház mellől lövés dördült. A fiatal leányt golyó találta; s noha szinte azonnal kórházba szállították, már lehetetlen volt megmenteni az életnek. A halálos lövést Hidvégi Károly, harminchat éves bányai rajzoló adta le engedélyezett vadászfegyveréből. Hidvégi a lövést volt feleségének, P. Valériának szánta. A férfi kevéssel ez után fegyverével öngyilkosságot kísérelt meg. A megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályának dolgozói ezt követően negyedórán belül — nyomozó kutya segítségével — rátaláltak, s kórházba szállíttatták. Gyors sikeres operáció mentette meg. A megyei főügyészség több emberen elkövetett emberölés bűntettével vádolta Hídvégit. A törvény szerint így minősül annak a cselekménye, akinek emberölési szándéka több ember életét veszélyezteti. Az emlékezetes éjszakán Koppándi Mária, P. Valéria, s az őket kísérő két fiatalember szorosan egymás mellett, egymás mögött haladt. Az igazságügyi fegy'mrszakértő véleménye szerint a simacsövű vadászpuskának oly nagy a szórása, hogy adott helyzetben biztos találatra számítani nem lehetett. Hidvégi védője — törvényadta jogával élve — részt vett azon a nyomozási kísérleten, ahol a vádlott lejátszotta a végzetes éjszaka eseményeit; s amely alkalommal a megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi technikusa számos fényképfelvételt kélévén végignézhettem volna a sebész munkáját, ha éppen akarom, de irtózom a vértől. Inkább szerényen várakoztam kint a folyosón. Különleges lelkiélvezet éj idején egy kórházi folyosón várakozni. Csend, kék homály, költői áhitat, mindez egy kicsit bölcs, egy kicsit szomorú. És ott a tudat, hogy megmentettem egy ember életét! Sínbe tettem a lábát. Pedig nyílt törés. Komplikált eset, ilyen még nem fordult elő a prak- szisomban. Nem tagadom, hallani akartam az orvos elismerését. Ahhoz képest, hogy komplikált műtétre számítottam, elég hamar kijött az orvos a műtőből. Remegett és szürke volt az arca. Megrémültem, ahogy rámnézett Mindjárt tudtam: nemcsak nyílt törés, de súlyos belső vérzés is — tehát meghalt a beteg. — Illés, azon se csodálkoznék, ha maga nyalta volna hegyesre a piramist — szól a sebész, és ez nem hatott dicséretnek. S még hozzá is tette: — Mondja, hogy tud maga éjnek idején ekkora ökör lenni? Most rendültem meg igazán. — Miért, doktor úr?... Talán nem csináltam szakszerűen ?... — Dehogynem. Éppen olyan szakszerűen csinálta, mint a tanfolyamon. Kifogástalanul sínbe rakta a törött műlábat. Ráadásul ez a pasas olyan részeg, mint öt kocsis együttvéve az Arany Körtében. Azóta, ha valaki bakot lő a városban, ezt mondják rá: sínbe tette, mint Illés a műlábat. (Folytatjuk) szített. A védő a fotókra és a hatósági tanúkra hivatkozva erősítette, hogy a lövés célt tévesztett, s hogy gyakorlott vadász kezében a fegyver a társaság többi három tagjának testi épségét, életét nem veszélyeztette. Az igazságügyi orvosszakértő alapos, terjedelmes szak- véleményt terjesztett elő. Részletesen elemezte azokat a szenvedéseket, amelyeket a vádlottnak gyermek- és serdülő korában, majd rövid házassága idején, végül a válást követő időkben ki kellett állnia. Az ideggyógyász-főorvos úgy találta, hogy a vádlott jelentős technikai ismeretekre tett ugyan szert; másfelől műveltsége igen fogyatékos —, egyetlen költőt, írót sem ismer —, s hogy gondolatvilágát idestova egy éve egyetlen vágy tölti be: ön- gyilkosság árán megszabadulni az élettől. Kérdésére Hidvégi kijelentette: azért akarta megölni P. Valériát, nehogy őt öngyilkossága után kinevessék ismerősei, meri életben hagyta volt feleségét. Mint emlékezetes: Hidvégi több órán át várta, hogy P. Valéria eltávozzék a vendégségből. Ez alatt az idő alatt apránként megitta azt a két deciliter konyakot, amelyet másnapra várt vendégeinek szánt. így tehát csekély mértékben alkoholos befolyásoltság állapotában volt. — Színjózanon is lőtt volna? — kérdezte a védő. — Igen! — adta meg a választ a vádlott végtelenül hosszú másodpercek után. A bizonyítási eljárás befejezése után került sor a védés védőbeszédre. Az ügyész kérte: a bíróság a vádlott sorsának alakulását, s ebből eredő jellemformálódását tekintve ne vegye figyelembe az orvosszakértői véleményt Hangoztatta: ahhoz, hogy valaki tisztelje az emberi életet, a törvényt —, sem boldog ifjúkorra, sem humán műveltségre nincs szükség. A maximumhoz közelálló szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta. A védelem ezzel szemben az orvosi szakvélemény fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a vádlott fő törekvése az ön- gyilkosság volt; s a komoly elhatározásról tanúskodó öngyilkossági kísérlet mellett az emberölés csupán kísérő momentumként jelentkezett. Vitatta, hogy védence előre kitervelte volna az emberölést A védő a minimumhoz közelítő szabadságvesztés kiszabását kérte. Hidvégi ismételten kijelentette: mélységesen megyánta tettét. Enyhe ítéletet kért. A megyei bíróság mind a vádhatóság, mind a védelem indítványától eltérő minősítés szerint mondotta ki bűnösnek a vádlottat: egyrend- beli, előre kitervelt módon elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, s egy- rendbeli, gondatlanságból elkövetett emberölés bűntettében. Ezért halmazati büntetésül tizenkét évi szigorított börtönre, s a közügyektől ötévi eltiltásra ítélte. Megállapította a bíróság, hogy a büntetlen előéletű elítélt büntetése kétharmad részének kiállása után részesülhet a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében. A vádhatóság képviselője s minősítés megváltoztatása es súlyosbítás iránt jelentette be fellebbezését. A védő és az elítélt enyhébb minősítésért, és ennek megfelelő enyhébb büntetésért fellebbezett. — b. a. A Magyar Rádió Gyermekkórusának salgótarjáni sikere Az Országos Filharmónia rendezvényei mind jobban növelik Salgótarjánban is a zenkedvelők táborát Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a bérleti hangversenyekről soha nem ment el csalódottan a közönség; élvonalbeli együttesek, hazai és külföldi szólisták lépnek pódiumra, majdnem minden alkalommal. Az idei III. bérleti hangversenyen a Magyar Rádió Gyermekkara látogatott el a megyei művelődési házba. Ez a kórus mindannyiunk számára ismerős, hisz a rádióban nap mint nap halljuk éneküket. A kis énekesek igen fontos szerepet töltenek be a magyar gyermekkórus kultúra területén. Az énekkar művészi fejlődéséről rokonszenves művész- házaspár gondoskodik az együttes megalakulása óta: Botka Valéria és dr. Csányi László. Munkájukkal olyan együttest formáltak az elmúlt évek során, mely példaképül szolgálhat gyermekkórusainknak. Nem tartjuk véletlennek, ha külföldön is —nemcsak a szomszédos országokban, hanem a Japánban és Amerikában elért sikereik alapján — világszerte olyan elismeréssel nyilatkoznak róluk, mint a több száz éves hagyományokkal rendelkező lipcsei Thomas-chorról, vagy a bácsi Wiener Sángerknabenról. Salgótarjáni műsorukat két Kodály művel kezdték (Zöld erdőben, Egyetem, begyetem...) mely még csak ízelítőt nyújtott kulturáilt énekükből. Érdekes volt Szokolay Sándor fiatal komponistánknak Tavaszthozó kisleány című gyermekoperájáról adott keresztmetszetük. A mű modem hangvétele ellenére viszonylag könnyen énekelhető, így ha nyomtatásban is hozzáférhető lesz, bizonyára rövidesjen közkinccsé válik, — legalábbis ami kórusrészleteit illeti. A hangverseny második felében szép sikert aratott Süss- maymak — Mozart-korabeli zeneszerző — vidám hangulatú Nagyapa névnapjára című gyermekkantátája, melyet a kórus és számos szólistája nagy kedvvel, és rendkívüli bájjal adott elő. A siker két ráadást is követelt az énekkartól. Igen szép élményt jelentett az így előadott Schubert: Bölcsődal, és Kodály: Esti dala. A sikerben nagy szerepe volt Kistété- nyi Melindának, aki ezúttal a Szokolay és Siissímayr mű nagyon nehéz és igényes zongoraszólamát játszotta — kifogástalanul. A hangversenyen megérdemelt tetszés mellett szerepelt a művelődési ház és a zeneiskola egyesített zenekara, Virág László vezényletével. Ezúttal két művet játszott. Vivaldi: h-moll concerto grossója első tételében még éreztünk némi elfogódottságot, de a továbbiakban szép, tömör hangzást nyújtott a zenekar és a négy kitűnő szólista, Královszky János, Füzes Zsigmond, Ángyán Károly, Patik Julianna zeneiskolai tanár. Második számukban, L. Mozart: G-dúr szimfóniájában már felszabadultabb, sok helyütt igazi mozarti hangulatot tudtak kelteni játékukkal. A zenekar szereplése ismét arra figyelmeztet: ideje lenne, ha Salgótarján művelődésügyi vezetői komolyan napirendre tűznék a városi zenekar évek óta vajúdó kérdését
