Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-26 / 97. szám

4 NOCH « D 1967. április 26. szerda Majdnem félezer ablak Majdnem félezer ablak szolgálja az épület belső te­rének megvilágítását és szel­lőztetését. Este 580 villanyégő és körülbelül nyolcvan fény­cső ontja a fényt. Kereken négyezer négyzetméter a ta­karítandó felület. A salgótarjáni Lovász Jó­zsef utcai új általános isko­lában, büszkén kalauzol Buttyán Sándor az Iskola úti iskola, s az új létesítmény igazgatója. — Hát... igen... beköltöz­tünk. .. Március 27-én befeje­ződött a műszaki átvétel. Közben, miután a kijavítan­dó hibák nem olyan jelle­gűek, hogy akadályozták vol­na, illetve akadályoznák a mozgásunkat, április 14-én megkezdtük a beköltözést. A bútorok mind itt vannak, harminc fuvarral, a szülők és a gyerekek segítségével ér­keztek ide. Ma hoznak két fuvarra való bordásfalat. Né­hány pad esőbe utazott, le­mezei szétnyíltak, szakmun­kás javítja őket... Sok min­dent, szokásokat is, a régi is­kolában kell hagynunk, új is­kola, új magatartásformák, új követelmények nevelőnek, di­áknak. Huszonhét nevelőnek, 636 diáknak. Simon Lajos hetedikes : — Legjobban a műhelyek­nek örülök és, természetesen, a tornateremnek. A régi is­kolában ezekkel nem rendel­keztünk. Ki, miért szereti már elő­re az új, várava-várt isko­lát? Szabó Anna és Danyi Me­linda első osztályosok : — Azért, mert szép... Vi­lágos. .. Már voltam benne, igen tiszta minden... Sinka Ibolya hatodikos: — Szeretem a fizikát, lesz szertár, előadó, lehet szaba­don kísérletezni. Nagy lesz mindnyájunk öröme, ha már ott lehetünk. Pintér Mária nyolcadikos csak egy hetet tölt az új is­kolában. Az új gimnázium­ba fog járni, szereti az orosz és az angol nyelvet, jogász­nak készül. — Igen, a nyolcadikosokat átvisszük egy hétre az új is­kolába, hogy kellemes emlé­kekkel távozhassanak tőlünk — mosolyog az igazgató. — Egyébként, tervek szerint a következő tanévtől kezdjük csak meg a tanítást az új is­kolában, legalábbis abban az esetben, ha a tereprendezés nem követeli tőlünk előbb a gyerekek átköltöztetését is az Iskola úti ósdi épületekből. A leendő szertárakban már megkezdődött a virágok sza­porítása. A gimnáziumi laka­tos-osztály nemsokára meg­kezdi a termekben a padok összeszerelését. Az épület kö­rül még 1200 köbméter föl­det mozgatnak majd meg, udvar, sportpálya létesül. A portásfülke még üres. A tantermekben is csend van, csak a napfény hancúrozik. A világosságnak ez az új otthona, valamennyiünk örö­me. Méltán büszke rá az egész város. Tóth Elemér Egészségügy és mezőgazdaság A szocialista mezőgazdaság­ban 1961 után kezdett a Vö­röskereszt behatóbban foglal­kozni a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok köz­egészségügyi viszonyaival. Az­óta megyénk szövetkezetei 96 nagyüzembe egyesültek és ez megkönnyítette az egészség- ügyi nevelő-felvilágosító mun­kát is. Javult a közös gazda­ságok anyagi helyzete, több gondot tudtak az egészséges munkakörülmények kialakítá­sára fordítani. Az új nagy­üzemi majorokat például már a községek belterületén kívül építették meg, hogy sem esz­tétikailag, sem egészségügyi­leg ne rontsák a falvak hely­zetét. Megváltozott a szövet­kezeti vezetők szemlélete is, és ma már elmondhatjuk, hogy megyénk minden mező- gazdasági nagyüzemében szak­képzett egészségügyi felelős tevékenykedik, aki segítséget tud nyújtani az egészségügyi szerveknek egyrészt a felvi­lágosító, másrészt az elsőse­gélynyújtó munkában. Üjabb kézzelfogható jele a mezőgazdasági nagyüzemek közegészségügyi viszonyai ja­vulásának, hogy a „Tiszta tsz, egészséges emberek” mozga­lom egyre nagyobb teret hó­dít. Teljesen kifogástalan, tiszta termelőszövetkezetekről ma még túlzás lenne beszél­ni, de jó néhány közös gaz­daságot értékelve csaknem el­érték a maximális száz pon­tot. Az egészségügyi könyvre kötelezetteknek 90 százaléka rendelkezik érvényes kis­könyvvel. Az állandó és idénykonyhák tisztasága meg­felelő, a munkásszállásoké azonban — ide értve a tisz­tálkodási lehetőségeket is — kifogásolható. A jövőbeni eredményesebb munka érdekében szükséges a megyei Vöröskereszt Elnök­ség mellett működő mezőgaz­dasági munkacsoport irányító munkájának a javítása. Az egészségügyi felelősöknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a megfelelő kapcso­latra a községi tanácsok egészségügyi állandó bizottsá­gaival. A vegyszeres gyomir­tás egyre nagyobb elterjedt­sége feltétlenül igényli a gyógyszerészek fokozottabb bevonását a községekben fo­lyó munkába, csakúgy mint a körzeti orvosokét. Csak e fel­adatok teljesebb végrehajtá­sa után mondhatjuk el, hogy a mezőgazdaságban dolgozók anyagi viszonyaival párhuza­mosan javul közegészségügyi helyzetük is. — R A mentö&oför Szégyeljem magam? Mind­egy, hát megmondom: protek­cióval lettem mentősofőr. Mert az igazat akkor sem takarha­tom el. ha rossz megvilágítás­ba helyezi egyébként tűrhe­tő jellememet. Apám barátja volt egy nagy embernek. Ami­kor haldoklott szegény öre­gem, sokat aggódott értem, mi­vel hogy élhetetlennek tartott. Könyörgött a barátjának, hogy ne bízzon engem a kóbor ku­tyák irgalmára, hanem igazít­son útba a jó emberek társa­sága felé. Szegény öregem meghalt, a barátja pedig ke­zébe vette a sorsomat. Retteg­tem tőle. Ahányszor találkoz­tunk, mindig fennhangon szi­dott, tekergő életmódomért. Az­tán rámparancsolt, hogy már­pedig jelentkezzem szolgálatra a mentőállomás főorvosánál, mert ha nem tudnám, mór több napja mentősofőr vagyok. Hát így lett belőlem úriem­ber. Komoly tanfolyamokat kel­lettelvégeznem. hogy végszük­ség esetén kirántsam a halál karjaiból a szenvedőket. Mű­veltségem szemlátomást gya­rapodott Szabadnapjaimon nagy szavakkal dobálóztam az Arany Körtében. Agónia, krí­zis, toxin, aszepszis, központi idegrendszer, meg ilyenekkel. Főbérlőm, a volt csendőr go­nosz felesége doktor úrnak szólított szerelmes óráiban. Tetszett neki a tányérsapkám. Legjobban mégis annak örül­tem, hogy Tarzan mellett én lettem a gyerekek példaképe. Ha összebalhéztak, ezzel fe­nyegették egymást: úgy meg­verlek, hogy bevisz az Illés. Ekkora tekintélyért minden körülmények között helyt kel­lett állni. Tudom, nem eppen becsületes dolog, de direkt vártam az alkalmat, amikor ki­próbálhatom orvostudományo­mat egy szerencsétlenen. Az alkalom nem késett sokáig. Egyszer ugyanis — este 11- felé — riadóztattak, hogy irány az ikrényi úti bakterház, sú­lyos baleset történt a sorom- nónál. Szárnyakat kaptam. Eddig csak unalmas fekvőbe­tegeket, meg szülőanyákat szál­lítottam kórházba. De most! Hét kilométer az ikrényi so­rompóig. Egyetlen merész len­dület után már az áldozat roncsainál tapostam a féket. Szörnyű látvány volt ösz­szegyűrődött a sorompó sza­kálla. a karambolozó motorból mintha csomót kötöttek volna. A tragédia kárvallottja úgy hevert a makadám út porá­ban, mint valami vérbefagyott rongykupac. Mindjárt láttam, hogy eszméletlen, sőt azt sem tartottam kizártnak, hogy máris kiszenvedett a szegény gyorshajtó! A jelek, bizony, éppen erre vallottak. Egyik lá­ba — ha jól emlékszem, a bal — kétrét volt, haj tű módjára ha­jolva. Nyílt törés, semmi két­ség. Szédültem a rémülettől, de az ember ilyenkor nem le­het érzelgős. Cselekedni kezd­tem, hogyha még él az illető, mentőalkalmazott létemre meg is mentsem. A törést magát nem láttam, hiszen nadrág volt a boldogtalanon. Megfog­tam a sérült lábát, s úgy re­csegett, hogy majdnem elájul­tam. Ám a szakszerűség ott lebegett a szemem előtt. Sür­gős esetben nincs idő a finom­kodásra, így hát nadrágostól pólyáztam sínre a törött lá­bat A beteg persze úem nyerte vissza az eszméletét a beavat­kozásomtól. De fő, hogy élt!... Még akkor is a szörnyű álom rabja volt, amikor hordágyon bevittük a műtőbe. Éjszaka Tizenkét é\ szigorított börtön ítélet a Hídvégi-ügyben — Mindenáron meg akart halni Mit tett, ki tette, mit érde­mel? — ez a hármas kérdés foglalkoztatta hétfőn a megyei bíróságot, amely Hídvégi Ká­roly bűnügyét tárgyalta. Kop- pándi Mária tragédiája, s az azt megelőző eseménysorozat csak látszólag egyszerű eset; valójában az utóbbi esztendők legelgondolkodtatóbb ügyei­nek egyike. Koppándi Mária ez év feb­ruár 5-re virradóan baráti társaságban tartott hazafe­lé a salgótarjáni Vörös Had­sereg úton. A 24. számú ház mellől lövés dördült. A fiatal leányt golyó találta; s noha szinte azonnal kórházba szál­lították, már lehetetlen volt megmenteni az életnek. A ha­lálos lövést Hidvégi Károly, harminchat éves bányai rajzo­ló adta le engedélyezett va­dászfegyveréből. Hidvégi a lövést volt feleségének, P. Va­lériának szánta. A férfi ke­véssel ez után fegyverével öngyilkosságot kísérelt meg. A megyei rendőrfőkapitány­ság bűnügyi osztályának dol­gozói ezt követően negyed­órán belül — nyomozó kutya segítségével — rátaláltak, s kórházba szállíttatták. Gyors sikeres operáció mentette meg. A megyei főügyészség több emberen elkövetett emberölés bűntettével vádolta Hídvégit. A törvény szerint így minő­sül annak a cselekménye, aki­nek emberölési szándéka több ember életét veszélyezteti. Az emlékezetes éjszakán Koppán­di Mária, P. Valéria, s az őket kísérő két fiatalember szorosan egymás mellett, egy­más mögött haladt. Az igaz­ságügyi fegy'mrszakértő vé­leménye szerint a simacsövű vadászpuskának oly nagy a szórása, hogy adott helyzetben biztos találatra számítani nem lehetett. Hidvégi védője — törvény­adta jogával élve — részt vett azon a nyomozási kí­sérleten, ahol a vádlott le­játszotta a végzetes éjszaka eseményeit; s amely alkalom­mal a megyei rendőrfőkapi­tányság bűnügyi technikusa számos fényképfelvételt ké­lévén végignézhettem volna a sebész munkáját, ha éppen akarom, de irtózom a vértől. Inkább szerényen várakoztam kint a folyosón. Különleges lelkiélvezet éj idején egy kórházi folyosón várakozni. Csend, kék homály, költői áhitat, mindez egy ki­csit bölcs, egy kicsit szomorú. És ott a tudat, hogy megmen­tettem egy ember életét! Sín­be tettem a lábát. Pedig nyílt törés. Komplikált eset, ilyen még nem fordult elő a prak- szisomban. Nem tagadom, hal­lani akartam az orvos elisme­rését. Ahhoz képest, hogy komplikált műtétre számítot­tam, elég hamar kijött az or­vos a műtőből. Remegett és szürke volt az arca. Megré­mültem, ahogy rámnézett Mindjárt tudtam: nemcsak nyílt törés, de súlyos belső vérzés is — tehát meghalt a beteg. — Illés, azon se csodálkoz­nék, ha maga nyalta volna hegyesre a piramist — szól a sebész, és ez nem hatott di­cséretnek. S még hozzá is tette: — Mondja, hogy tud maga éjnek idején ekkora ökör lenni? Most rendültem meg igazán. — Miért, doktor úr?... Ta­lán nem csináltam szakszerű­en ?... — Dehogynem. Éppen olyan szakszerűen csinálta, mint a tanfolyamon. Kifogástalanul sínbe rakta a törött műlábat. Ráadásul ez a pasas olyan ré­szeg, mint öt kocsis együttvé­ve az Arany Körtében. Azóta, ha valaki bakot lő a városban, ezt mondják rá: sínbe tette, mint Illés a műlá­bat. (Folytatjuk) szített. A védő a fotókra és a hatósági tanúkra hivatkozva erősítette, hogy a lövés célt tévesztett, s hogy gyakorlott vadász kezében a fegyver a társaság többi három tagjá­nak testi épségét, életét nem veszélyeztette. Az igazságügyi orvosszak­értő alapos, terjedelmes szak- véleményt terjesztett elő. Részletesen elemezte azokat a szenvedéseket, amelyeket a vádlottnak gyermek- és ser­dülő korában, majd rövid házassága idején, végül a vá­lást követő időkben ki kellett állnia. Az ideggyógyász-főor­vos úgy találta, hogy a vád­lott jelentős technikai isme­retekre tett ugyan szert; más­felől műveltsége igen fogya­tékos —, egyetlen költőt, írót sem ismer —, s hogy gondo­latvilágát idestova egy éve egyetlen vágy tölti be: ön- gyilkosság árán megszabadul­ni az élettől. Kérdésére Hid­végi kijelentette: azért akar­ta megölni P. Valériát, ne­hogy őt öngyilkossága után kinevessék ismerősei, meri életben hagyta volt feleségét. Mint emlékezetes: Hidvé­gi több órán át várta, hogy P. Valéria eltávozzék a ven­dégségből. Ez alatt az idő alatt apránként megitta azt a két deciliter konyakot, ame­lyet másnapra várt vendégei­nek szánt. így tehát csekély mértékben alkoholos befolyá­soltság állapotában volt. — Színjózanon is lőtt vol­na? — kérdezte a védő. — Igen! — adta meg a vá­laszt a vádlott végtelenül hosszú másodpercek után. A bizonyítási eljárás befe­jezése után került sor a véd­és védőbeszédre. Az ügyész kérte: a bíróság a vádlott sorsának alakulását, s ebből eredő jellemformálódását te­kintve ne vegye figyelembe az orvosszakértői véleményt Hangoztatta: ahhoz, hogy va­laki tisztelje az emberi éle­tet, a törvényt —, sem bol­dog ifjúkorra, sem humán műveltségre nincs szükség. A maximumhoz közelálló szabadságvesztés büntetés ki­szabását indítványozta. A védelem ezzel szemben az orvosi szakvélemény fontossá­gát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a vádlott fő törekvése az ön- gyilkosság volt; s a komoly elhatározásról tanúskodó ön­gyilkossági kísérlet mellett az emberölés csupán kísérő mo­mentumként jelentkezett. Vi­tatta, hogy védence előre ki­tervelte volna az emberölést A védő a minimumhoz köze­lítő szabadságvesztés kisza­bását kérte. Hidvégi ismétel­ten kijelentette: mélységesen megyánta tettét. Enyhe ítéle­tet kért. A megyei bíróság mind a vádhatóság, mind a védelem indítványától eltérő minősí­tés szerint mondotta ki bű­nösnek a vádlottat: egyrend- beli, előre kitervelt módon elkövetett emberölés bűntet­tének kísérletében, s egy- rendbeli, gondatlanságból el­követett emberölés bűntetté­ben. Ezért halmazati bünteté­sül tizenkét évi szigorított börtönre, s a közügyektől öt­évi eltiltásra ítélte. Megálla­pította a bíróság, hogy a bün­tetlen előéletű elítélt bünte­tése kétharmad részének ki­állása után részesülhet a fel­tételes szabadságra bocsátás kedvezményében. A vádhatóság képviselője s minősítés megváltoztatása es súlyosbítás iránt jelentette be fellebbezését. A védő és az elítélt enyhébb minősítésért, és ennek megfelelő enyhébb büntetésért fellebbezett. — b. a. A Magyar Rádió Gyermekkórusának salgótarjáni sikere Az Országos Filharmónia rendezvényei mind jobban nö­velik Salgótarjánban is a zenkedvelők táborát Ez elsősor­ban azzal magyarázható, hogy a bérleti hangversenyekről so­ha nem ment el csalódottan a közönség; élvonalbeli együt­tesek, hazai és külföldi szólisták lépnek pódiumra, majdnem minden alkalommal. Az idei III. bérleti hangversenyen a Magyar Rádió Gyer­mekkara látogatott el a megyei művelődési házba. Ez a kó­rus mindannyiunk számára ismerős, hisz a rádióban nap mint nap halljuk éneküket. A kis énekesek igen fontos sze­repet töltenek be a magyar gyermekkórus kultúra területén. Az énekkar művészi fejlődéséről rokonszenves művész- házaspár gondoskodik az együttes megalakulása óta: Botka Valéria és dr. Csányi László. Munkájukkal olyan együttest formáltak az elmúlt évek során, mely példaképül szolgálhat gyermekkórusainknak. Nem tartjuk véletlennek, ha külföl­dön is —nemcsak a szomszédos országokban, hanem a Ja­pánban és Amerikában elért sikereik alapján — világszerte olyan elismeréssel nyilatkoznak róluk, mint a több száz éves hagyományokkal rendelkező lipcsei Thomas-chorról, vagy a bácsi Wiener Sángerknabenról. Salgótarjáni műsorukat két Kodály művel kezdték (Zöld erdőben, Egyetem, begyetem...) mely még csak ízelítőt nyúj­tott kulturáilt énekükből. Érdekes volt Szokolay Sándor fia­tal komponistánknak Tavaszthozó kisleány című gyermek­operájáról adott keresztmetszetük. A mű modem hangvétele ellenére viszonylag könnyen énekelhető, így ha nyomtatás­ban is hozzáférhető lesz, bizonyára rövidesjen közkinccsé vá­lik, — legalábbis ami kórusrészleteit illeti. A hangverseny második felében szép sikert aratott Süss- maymak — Mozart-korabeli zeneszerző — vidám hangulatú Nagyapa névnapjára című gyermekkantátája, melyet a kó­rus és számos szólistája nagy kedvvel, és rendkívüli bájjal adott elő. A siker két ráadást is követelt az énekkartól. Igen szép élményt jelentett az így előadott Schubert: Bölcsődal, és Kodály: Esti dala. A sikerben nagy szerepe volt Kistété- nyi Melindának, aki ezúttal a Szokolay és Siissímayr mű na­gyon nehéz és igényes zongoraszólamát játszotta — kifogás­talanul. A hangversenyen megérdemelt tetszés mellett szerepelt a művelődési ház és a zeneiskola egyesített zenekara, Virág László vezényletével. Ezúttal két művet játszott. Vivaldi: h-moll concerto grossója első tételében még éreztünk némi elfogódottságot, de a továbbiakban szép, tömör hangzást nyújtott a zenekar és a négy kitűnő szólista, Královszky Já­nos, Füzes Zsigmond, Ángyán Károly, Patik Julianna zeneis­kolai tanár. Második számukban, L. Mozart: G-dúr szimfó­niájában már felszabadultabb, sok helyütt igazi mozarti han­gulatot tudtak kelteni játékukkal. A zenekar szereplése ismét arra figyelmeztet: ideje len­ne, ha Salgótarján művelődésügyi vezetői komolyan napi­rendre tűznék a városi zenekar évek óta vajúdó kérdését

Next

/
Thumbnails
Contents