Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
1967. április 23. vasárnap N 0 G R A O Simon La}ot Intermezzo — Igaza van a kolléga úrnak — mondja a választékos modorú Cingráber taxisofőr, miközben egy cigarettát ropogtat az ujjai között —, némelyik nő úgy hisz a férfiemberben, mint keresztények a szentírásban. Múltkor az Udvaros utca 57/c. elé kértek sürgősen egy taxit, én voltam a soros a fuvarban. Kicsit várni kellett, szórakozottan megnéztem a névtáblát a levél- szekrény alatt, amelyen a* állt: Keresztes Pál, oki. építészmérnök. — Ott álltam a házacska előtt, s egyszerre azt láttam. hogy egy zabálni való kicsi nő szalad a lépcsőn lefelé, egyenesen neki a kocsinak. Szala- dás közben gombolta a kabátját, azonnal láttam, hogy sürgős a fuvar. Nem volt már mai csirke, kolléga úr — hagyott fel Cingráber végképpen a választékos beszéddel — harminc és harmincöt között lehetett. Tudja, kolléga úr, a jó borbély meg a .jó taxisofőr szóval tartja a pácienst, szinte hivatali kötelességnek tekinti. Hát én megkérdeztem: — Hová ilyen sürgősen, nagyságos asszony? Az asszony úgy vallott nekem, mint a gyóntató papnak. • — Most telefonált az uram, hogy délig átvehetem az újítási pénzét. Azért rohanok, mert tudja a szaktárs, hogy a pénz addig jó, amíg meleg. Pajtáskodva nevetett, én pedig azonnal láttam, hogy kereshetek nála valamit. Vezetés közben behúnytam egy pillanatra a szemem, ez a szokásom, amikor vakmerő játszmába kezdek. Arra következtettem, hogy ez a nő a mérnök felesége lehet. Vakmerőén megkérdeztem. — Hogy van a kedve« mérnök úr? A tükörből figyeltem az asszony arcát, irtózatosan meglepődött. — Honnan ismer minket? — kérdezte, én meg ismét behúnytam a szemem, mert akkor vállalkoztam igazán a vakmerő dologra. Hanyag eleganciával elővettem azt a csomag amerikai cigarettát, amit vagy három héttel azelőtt tukmált rám egy angol pasas, azzal kínáltam az asszonykát, magam is rágyújtottam, ámbár nekem túlságosan gyengécske az a füstölnivaló, és azt mondtam: — A mérnök urat csak egyszer láttam, de a nagyságos asszonyt már egészen jól ismerem. Majdnem mindennap látom. Behunytam a szemem és elszántan azt mondtam magamban, most, vagy soha. — Asszonyom — mondtam irtózatos vakmerőén — nem kertelek, ez az utolsó alkalom, hogy bevalljam, hónapok óta várok a telefonjára... Az asszony olyan lélegzetet vett, hogy szinte csuklóit, a tükörből láttam, hogy egy picit tátva maradt a szája. Azt is megfigyeltem, hogy alaposan végignézett, a hófehér ingemen akadt meg a tekintete. Szerencsém volt, egy órával azelőtt esküvőre fuvaroztam egy fiatal párt, előtte hazaugrottam inget váltani. Az asz- szony hirtelen másra akarta terelni a szót, váratlanul megkérdezte: — Hogy lehet az, hogy maga lényegében fizikai dolgozó, és mégis ilyen szép hófehér inget visel? Mert a festő ugyan eltávozott, de az álmokat támasztó orgonaillat ottmaradt. Két hét is eltelt, de a művész nem jelentkezett a képpel. Az élelmiszerboltban többen is panaszolták, hogy az az Institórisz Bendzsámin alighanem átejtette őket, — Maga is csináltatott képet? — kérdezte a pénztárosnő Nováknét. — Én nem — szabadkozott Ilonka. — Misi nem volt odahaza. — Nálunk meg azt hazudta az a giccsfestő, hogy esküvői képet fest maguknak. Pedig ha nem hiszem azt, hogy maga is rendelt, én nem dőlök be annak a szélhámosnak. Mert én magát, nagyon takarékos, óvatos asszonynak ismerem. Szerencsére másnapra eloszlott az aggodalom, mert Institórisz művész úr mindenkinek meghozta a megrendelt művet. Novákné hálószobájában is teljes otthonossággal akasztotta fel a házassági festményt a vérzőazívű Szűz Anya helyébe. — Megfelel? — kérdezte azután, művészi gőggel. A kép csattanós arcú leányt és legényt ábrázolt. Az ajkak élénkebb vörösek, mint a Szűz Anya vére, a ruha habfehér, fején menyasszonyi párta és fátyol. S a Mihály hetyke tartásé feje, s ránctalan sima arca szinte a megszólalásig hűen tolmácsolja akkori fiatalságuk erejét, álmatag tisztaságát, mesterkélt szépségét, Mihály is úgy találta, hogy nem rossz a kép. — Csak a bajusz! — mondta. — Én sohse viseltem bajuszt ... S Ilonka csak most fedezte fel, hogy a markáns orr alatt kis, kurta, fekete bajuszka díszük, ami ehhez az archoz, ehhez a képhez kimondottan odakívánkozik. — Ugyan, Misi! — szállt szembe az urával. — Hát nem emlékszel? Persze nem ma volt De én Jól emlékszem, hogy volt neked. Éppen ilyen kis, semmi-bajusz. De volt... Engem nem lehet megtéveszteni.,. S a gyenge kis fércmunka, a giccsek giccse Novákné kedvence lett. A vendégek ugyan gyakran protestáltak a Misi bajusza miatt, de Ilonka mindenkit meg tudott győzni, hogy akkoriban, a háború végén Misi igenis bajuszkát hagyott így nőtt egyre jobban a szívéhez az esküvői kép. Mígnem egy napon ismét be nem állított a „művész.” — Nagyságos asszonyom — hajlongott udvariaskodva. — Sajnálatos tévedés történt. A kép nem az önöké. Elcserélődött. De most itt az igazi ... Azzal Institórisz ismét a falhoz lépett, s mint hónapokkal előbb, most is átcserélte a képet. Nagy különbség nem akadt a két esküvői kép között. Ezen is és azon is élénk színekkel pingált, falusi mátkapár meresztette üveges tekintetét a figyelőre. Jóformán csak a bajusz tűnt el az előző képről. Ilonka hosszan nézte, figyelte a művet Institórisz Bendzsámin már a negyedik szomszédban járt de ő még mindig az ismerős vonásokat kereste. Sírva borult az ágy végére. Az ura is így talált rá. — Mi van veled, Ilonkám? — Becsaptak — zokogta, s egy pillanatra fölpillantott a képre. — Nem az igaz!. Ez nem az igazi... valahogy Mihály is úgy találta, hogy a kép valódisá^ gához, és természetességéhez rettentő mód hiányzik az a kis, semmi-bajusz ... — Asszonyom — mondtam —-, az ember akikor is őrizze meg a méltóságát, ha pillanatnyilag csak taxisofőr. Az úr — mondtam nevetve, de úgy hogy legyen benne egy kis keserűség is —, a pokolban is úr. Egy úriembernek legyen huszonnyolc darab fehér inge, tizennégy a szekrényben, tizennégy a mosónőnél. — Kicsoda maga voltaképpen? — kérdezte izgatottan az asszony. Hát megint csak behunytam a szemem. — Most még csak taxisofőr vagyok, asszonyom. De hamarosan az ura kollégája leszek. Ugyanis még egy vizsgát kell leígnnem a gépészmérnöki diplomáért. A tükörből láttam, hogy deresedé halántékomat nézi. Természetesen, kihasználtam ezt is. — Igaz, nem vagyok már mai gyerek — sóhajtottam —, de a magam fajtája ragadja meg az alkalmat, és akkor tanuljon, ha engedik. Azaz, ha engedik, folytassa a tanulmányait, mert én nem ma kezdtem az egyetemet. Már negyvennégyben elvégeztem az első évfolyamot, a következőről kivágtak. De nem folytatom, asszonyom, hiszen ez a múlt, a múlt ugyebár csak hátrafelé forgó kerék, nem szabad vele törődni. A lényeg az, hogy kiebrudaltak az egyetemről, a nehéz időben el kellett helyezkednem szeneslegénynek. Akkor, bizony, munka közben nem viselhettem ilyen fehér ingeket, asszonyom. De munka után akkor is felöltöttem a fehér selyempuplint és felhúztam az arany pecsétgyűrűt, mert az emberi méltóságot a legmélyebb pokol fenekén is meg kell őrizni, asz- szonyom! A választékos szavú Cingráber az utolsó szavakat átszellemül ten mondta, mint a színész. A kocsi mellett megszólaló telefon döbbentette a valóságra. — Hát ez lett a vége, kolléga úr — mondja, miközben a telefonhoz ballag —, az lett a vége, hogy a nagyságos asz- szony megadta a barátnője telefonszámát. Még nem tudom, mit kezdjek vele, sajnálom, mert ha teljesen bekerítem, nem tudom, hogy elcsíp-e még magának egy igazi mérnököt. I VIHAR BÉLA Köszöntés 1 gyümölcsfához TAMÄS ISTVÁN Barkák Lombhajad koszorúját bundájába a szerelem sugártejével bújtatom kedvem öntözi arany korsójából a hold. úgy viszem hozzád A fuvallatban megremegsz, És elvezetlek miként a zászlók selymes fodra. a habzó utcák mellett fgy állsz egy esti kert közepén tétován, vágyakozóan, karcsú gyümölcsfa, a liget Iáihoz elvarázsolt, néma királyleány. Látom, most lassan kitárod köntösöd, hol nem lehet csizmában menetelni amelyet az alkonyat Egy szirmot kapsz suhanó orsója szőtt mit hajadba kell majd tűznöd árnyakból, csendből, És megtaláljuk piire majd bimbód kék tüzet, e halvány gyertyalángot vigyáznunk kellett volna magasba emeled, s jellel válaszolnak reá akkor az égi körben virrasztó Várd meg a hajnalt örök csillagok. hogy frissen indulhassunk Pádár András A mérnök úr A falu legizgalmasabb napjait élte. Szervezték a termelőszövetkezetet. A kisparasz- tok már aláírták a belépést, de a középgazdák és néhány tehetősebb — húsz, harminc holdas — még habozott. Pedig az ingadozók ezek az aláírását várták. Különösen Czakó Péter felől lesték a híreket. Czakó a falu barométere. Az öreg Czakó azonban nem siet. Szívesen beszélget mindenkivel aid felkeresi. Vitatkozik, számol. Aláírni azonban nem hajlandó. Megjárták már a Czakó portát jónéhányan. Ki nyugodtan, türelmesen, ki türelmetlenül. Az öreg azonban nem adta be a derekát. Egy idő óta azonban csak két fiatalabb szervező társaságát tűri. Ezt a kettőt nagyon kitünteti a bizalmával. Hete sincs, hogy Madarász Jenő és Bálint László bekopogtatott a nagy portára. Első alkalommal a konyhában ültették le őket A következő este a tiszta szobában kínálta Czakó a bort Harmadnap arra hivatkozva, hogy a pincéből fel kell hordani az ízletes rizlingszilvánit, meginvitálta őket a hordók mellé. Megrökönyödött erre az egész falu. Hát ez meg mi? A Veress Géza: Gombátok kevésbé erősek már-már erre aláírták a belépést A szilárdak azonban tanakodtak, » szidták egymás között Czakót. Kitaláltak rá mindenfélét Hogyisne találtak volna nemlétező hibákat is, amikor Czakó csak a sátoros ünnepeken hozott fel bort — akkor is a kíváltságosabbjának. Czakó Péter minderről semmit sem tudott. Kacérkodott már a szövetkezet gondolatával, de mindig visszarettent Egyik-másjk szervező sem jól kezdett a mondókának, némelyik kiabált is vele. Ezután végképp begombolkozott. Csak Madarász meg Bálint fordította meg a hangulatát. Amikor meglátta a két férfit, s beszélgettek egy-két este, nagy elhatározás érlelődött benne. Tetszett neki Madarász szenvedélyes magyarázata, Bálint hozzáértő érvelése. Bálint Laciban szakembert sejtett, mert nagyon hozzáértően példálódzó tt. Az öreg Czakó úgy érezte estéről estére közelebb kerül a céljához. Éjszakánként nem aludt, a jövőt tervezgette. Az ökröket, teheneket beviszi a közösbe, de a lovakat eladja. Ebből akart gépkocsit venni. A ház bővítését is megoldanák. A terve érdekében még arról is hajlandó lemondani, hogy elnök legyen. Pedig ezzel is kecsegtették, ha belép. , ötödik estét töltötték már a Czakó pincében a szervezők Inni kellett, ha akarta!:, ha nem. Minden este úgy látszott, no most sikerül. De amint előkerült a belépési nyilatkozat, az öreg eltolta maga elől. — Még nem! Várjatok még egy-két napot — kérte titokzatosan. Madarász meg Bálint füstölgő tt magában, de nem tehettek semmit. Néhány nap alatt is sokat változott az öreg hangulata. Kár lenne mindent elrontani egy hirtelen szóval. Kényszeredetten hallgattak, bár mindketten szerették volna maguk mögött tudni az egészet. Az ital sem esett már jól. Az első, második este csak ment, de amikor harmadszor imbolyogtak hajnalfelé a szállásra, úgy érezték betelt a pohár. A két barát megfogadta, ez az utolsó viaskodás. A hatodik este. Lesz, ami lesz, aláíratják a belépést. — Beljebb, beljebb! — fogadta szívesen őket az öreg. — De nem is a konyhába, egyenesen a pincébe. Ángyéi! — kiáltott a lányának. — Hozhatjátok a csirkét! összenézett a két barát. Szótlanul lépkedtek a pincelépcsőn. Odalent terített asztal. Az üvegben az öreg Czakó legféltettebb bora csillogott... Éjféltájt már-már aláírta Czakó a nyilatkozatot. Igaz, Madarásznak már kiesett a toll a kezéből, Bálint meg állni nem tudott. Az öreg Czakó egyszeresek átkarolta Bálint Lacit. — Idefigyelj fiam! — mondta kissé rekedtes hangon. — Mémökfélének nézlek, tetszel nekem... Megcsuklott a hangja, s 9 is leroskadt az egyik ülőkére. Rámeredt az előtte heverő papírra. — Na, add ide azt a kút; » tollat! Hadd írjam alá. De ennek ára van! Megmarkolta a töltőtollat, s a lapra írta a nevét. — így! Tudod fiam, tetszel nekem — fordult Bálinthoz. — De Ángyéinak is. Azt gondoltam, te lennél a legjobb vő. Te jó gyerek vagy. Ángyéi jól főz. Kocsit veszek nektek. Nehézkesen felállt. Már 5 is tántorgott. Néhány lépcsőn felment, majd elkiáltotta magát Ángyéi! Gyertek le!. Bálint meg Madarász ú;,y ültek, mint a szélütöttek. A lejáratra meredtek, ahol megjelent a lány, meg az anyja. Mintha csak a hívásra várták volna. Ángyéi közel sem járt az apjához. Fakóbőrű, alacsony teremtés volt. Kissé vé- necske is. Szótlanul, félve közeledtek. — Állj a mérnök úr mellé! — parancsolta az apja. A lány odaóvakodott. — Hej, de szép pár! — mondta Czakó, s nagyot füty- tyentett... Bálint zugó fejje) ebredt a szálláson. Az utcán harsogott a hangoshíradó. Arról tudósították a lakosokat, hogy Czakó Péter is belépett a szövetkezetbe. Bálint felugrott. Érvébe villantak az éjszakai képek. Mi lesz vele? Öltözött, s rohant a tanácsra. A barátai örömmel üdvözölték, s unszolták, menjen csak be a tanács- titkár szobájába. Benyitott, s elkerekedett a szeme. A felesége várta. Nem sokkal később az öreg Czakó nyitott be a tanácsra. Bálintot kereste. — A feleségein! — mutatta be a csinos asszonykát az öregnek, de annak arcán megmerevedett a mosoly. Megfordult, s elrohant. Becsapta maga mögött a kaput.
