Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÖQRÄD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYE) B I ZO TT S ÁG A ES A M E G Y| 1 T A N Á CS t AP J A XXIII. ÉVF. 61. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1967. MÁRCIUS 12. VASÄRNAP ■■ Kisházi Ödön látogatása Salgótarjánban Kisházi Ödön elvtárs, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, március 11-én baráti látogatásra Salgótarjánba érkezett. A vendéget a megyei pártbizottság székházában Jedlicska Gyula elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titká­ra fogadta. Kisházi Ödön, a délelőtt folyamán, megyei vezetők kí­séretében a Salgótarjáni Bányagépgyárban felkereste a VIII. Kongresszus szocialista brigádot, amelynek tavaly tisz­teletbeli tagjává választották. A gyár megtekintése után, a gyár vezetőivel és a brigád tagjaival közös ebéden vett reszt Eresztvényben. Mit hoz a holnap? Ez az örökösen visszaté­rő kérdés a végén, mint valami óriási szörnyeteg terpeszkedik Frantisek Hee- ko: Vörös bor című regé­nyének emberpárjára. A parasztgazda, meg a felesé­ge hiába dolgoznak szaka­dásig. Először a „fehér ve­szedelem” a hó, majd a jég csökkentette, hogy az­tán a peronoszpóra pusztít­sa el reménységüket. Egész életükben keményen vere­kedtek, viaskodtak a föld­del, gyermekeik mégsem kerülhették el a kiszolgál­tatott praszt tragikus sor­sát. Elárverezték fejük fö­lül a házat, dobra került a keservesen szerzett kisbir- tok. Régen történt* amiről a könyv szól, nem is ezen a tájon. Mégis itt nálunk is, sok idős, parasztgazda sor­sára emlékeztet. Hiszen egy volt az itthon, a szomszéd­ban, mindenütt, ahol az uraké volt az ország. Több évtized telt el azóta. Más törvények uralkodnak, s ha valami sokat változott ez alatt, akkor az a paraszt­ság gazdálkodása, élete. A mezőgazdaság szocialista átszervezéssel, a termelő- szövetkezetek létrehozásával vette igazán kezébe a pa­rasztság saját sorsának irá­nyítását. A termelőszövetkezetek­ben másféle, biztonságo­sabb gazdálkodás folyik, mint a kisparaszti parcel­lákon. Amit nagy igyeke­zettel, szorgalommal össze­gazdálkodnak, — több mil­lió forintot jelent ez éven­te Nógrádban —, azt a köz javára, valamennyiünk bol­dogulására fordítják. S a szövetkezetek erősítésével, szilárdításával együtt for­málódnak a parasztembe­rek is. A jelszó: egy va­lamennyiért, valamennyi egyért az átszervezés ide­jén száraz, sokat ismételt mondatnak látszott csupán. Most egyre inkább megte­lik tartalommal, élettel. Gyors sodrású jelenünk azonban korántsem elég­szik meg az eredmények­kel. A part IX. kongresz- szusa határozatot hozott a szövetkezeti mozgalom to­vábbfejlesztésére. A hatá­rozatot követő intézkedések sora — a hitelelengedés, a gépek amortizációja, a ter­melőszövetkezeti tagok tár­sadalombiztosítása, a készü­lő új tsz-törvény, a föld­törvény — mind azt szol­gálják, hogy teljesebb le­gyen a szövetkezeti paraszt­ság élete. S a határozatok sorra megvalósulnak. Az áprilisban összeülő szövet­kezeti kongresszus dönt a közös gazdaságok érdekkép­viseleti szerve, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács és a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek lét­rehozásáról is. A termelőszövetkezeti gaz­daságok országosan és a megyében is megértek ar­ra, hogy merészebben, önál­lóban gazdálkodjanak, mint eddig. Az önállóság nagy lehetőségek kapuját nyitja meg á szövetkezetek előtt. A jelszó, hogy a szö­vetkezet gazdái a tagok, most érik igazán valóság­gá. De az új helyzet job­ban számol a felelősséggel is, hiszen a járási tanácsok biztató, vagy tiltó rendel­kezései nem állnak ott a gazdaságok mögött. A közelmúltban lezajlott termelőszövetkezeti közgyű­léseken ezt valamennyi ter­melőszövetkezetben megbe­szélték. Foglalkozik ezekkel a kérdésekkel a megyei ter­melőszövetkezeti küldöttér­tekezlet is. A szövetkezeti gazdák értik, egyre inkább érzik is: a párt politikája helyes. Látják: az intézke­dések azért történtek, hogy mind termékenyebb, gyü- mölcshozóbb legyen a hol­nap, a termelőszövetkezeti parasztok jövője. Mégis, kö­zülük sokan tették fel a kérdést: mit is hoz majd a holnap? Az önállóság, a területi szövetségek kérdése külö­nösen sok beszéd eleje és vége ezekben a napokban a közös gazdaságokban. A küldöttválasztó közgyűlése­ken helyes és téves néze­tek csaptak össze nyíltan. Mintegy 25—30 termelőszö­vetkezet tagsága, már a küldöttválasztó közgyűlése­ken bejelentette csatlakozá­sát az érdekképviseleti szervhez, vállalva a fenn­tartás költségeit. De akad­tak olyan közösségek is, ahol szükségtelennek tart­ják a szövetséget,-mondván: a községi, a járási tanácsok eddig is megfelelően kép­viselték a termelőszövetke­zetek érdekeit. Mások meg azt látják az egész nagy át­alakulásból, hogy a mező- gazdaság .állami irányításá­nak átsaSrvezésével egy csomó ember kikerül az ap­parátusból, s azoknak új helyet kell „csinálni”. A területi szövetségek lét­rehozása a kongresszus utáni időszak feladata. Munkájukról, tevékenysé­gükről szólni, gyakorlati tapasztalat hiányában — dő­reség. Az elvek, a célkitű­zések, amelyek ezzel kap­csolatosan napvilágot lát­tak, helyesek. A szövetség tagjain, a termelőszövetke­zeteken múlik, hogyan hasz­nálják ki az együttműkö­désből eredő előnyöket, ho­gyan szervezik, koordinál­ják a gazdasági feladatokat. A közös gazdaságokon, il­letve az őket képviselő kül­dötteken múlik az is, hogy a területi szövetség hogyan teljesíti a különböző meg­bízatásokat, hogyan látja el érdekeik védelmét. S ez ad választ a most még riado- zók, aggódók kérdéseire is. A párt helyes politikája, a szövetkezeti tagok szor­galmas, odaadó munkája a garancia arra, hogy a hol­nap csak jobbat hozhat a mánál, mint ahogy a ma Is egészen más, jobb a teg­napnál. Ezt bizonyítja majd az elmúlt évek tapasztala­tai alapján a megyei ta­nácskozás is. De a küldött- értekezlet nem asupán szám­vetés. Arra is figyelmezte­ti a szövetkezeteket: új ter­vek, új célok állnak a tá­volban. De készek már az utak, elegyengetettek már az ösvények, amelyek hozzá­juk vezetnek. Járni kell hát rajtuk bátran, maga­biztosan. Vincze Istvánná A* emberek többsége egy etért pártunk politikájára! Jedlicska Gyula elvtárs választási nagygyűlése Balassagyarmaton Választási nagygyűlést ren­deztek pénteken este Balassa­gyarmaton, a Mikszáth Kál­mán Művelődési Otthonban, amelyen a város több, mint ötszáz dolgozója vett részt, és a zsúfolásig rhegtelt külső helyiségbe hangszórón közve­títették a beszédet. Géczy Im­re elvtár#, a balassagyarmati városi pártbizottság első tit­kárának. megnyitója után Jedlicska Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára mondott beszédet. Programunk: a IX. kongresszus határozata — Nagy szeretettel jöttem a városba —■ kezdte beszédét Jedlicska Gyula elvtárs — hogy beszámoljak az orszá­gos, a megyei és a külpoliti­kai eseményekről. Van miről beszélnünk itt, Balassagyar­maton is. A város egészsége­sen fejlődik. De Így van ez másutt is, szerte az ország­ban. Fejlődésünk alapja az a he. lyes politika, melyet az em­berek döntő többsége elfogad. Programunk a IX. kongresz- szus határozata. Ezt a politi­kát és programot kívánjuk a jövőben is. folytatni, megva­lósítani, csak még következe­tesebben és célratörőbben harcolva a kitűzött célok va­lóra váltásáért. Ezután gazdasági kérdésete­kéi foglalkozott Jedlicska Gyula elvtárs. Hangsúlyozta: gazdaságunk alapja, hogy van egy munkaszerető munkás- osztályunk, dolgozó paraszt­ságunk , és haladó gondolko­dású értelmiségünk. Ezután rátért a harmadik ötéves terv célkitűzéseire és elmondotta, hogy szerény, de megvalósítható fejlődést fo­galmaztunk meg a tervben, amelyet túlteljesíthetünk, ha szót értünk az emberekkel. Az új gazdasági mechaniz­musról sok szó esik mosta­nában. A gazdasági irányí­tást továbbfejlesztjük és nem az elavult módszereket vesz- szük elő. A reform célja a munkáshatalom, a munkás- —paraszt szövetség erősítése, a szocialista tulajdon fejlesz­tése, az életszínvonal emelé­sének a munka és életkörül­mények javításának biztosí­tása. Az új gazdaságirányítási rendszer felkarolja a helyi kezdeményezést, nagyobb önállóságot biztosít, de ki­kapcsolja a sablont és a bü­rokráciát. Ügy kell irányíta­ni majd, hogy állandó kap­csolatot tartsunk fenn az em­berekkel szélesítsük a de­mokratizmust. Érett körülmények között — Az új gazdaságirányítá­si rendszerben előtérbe ke­rül a gazdaságosság és a ha­tékonyság. Nemcsak az lesz a fontos, hogy miből, meny­nyit termelünk, hanem az is, hogy milyen körülmények között, milyen ráfordítással, mennyiért. Talán a termelő­szövetkezeti átszervezés volt ilyen nagy hatású, mint az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetése. Ezért nem akarjuk elkapkodni, nyugod­tan, az élet megérett körül­ményei között kívánjuk be­vezetni. A lakosságot — és ez ter­mészetes — mindenekelőtt az árak érdeklik. Egy évvel eze­lőtt sok találgatás volt. Ja­nuár 1-én lesz termelői ár­rendezés, ami esetleg kihat egyes fogyasztási cikkekre is, de kormányunk szilárd el­határozása, hogy a meghirde­tett 14—16 százalékos reáljö­vedelem-emelkedést biztosítja. A mostani termelői árakkal nem mindig «helyes irányba tereltük a termelést. Olyan fo­gyasztási szerkezetet akarunk kialakítani, ami egyaránt ked­vező az iparnak és a fogyasz­tónak is. Háromszázezer lakás 1970-ig A széles tömegeket érintő másik téma a lakásépítés, igénylés és elosztás. A tizen­öt éves lakásépítési prog­ramban egymillió lakás épí­tését tervezzük. Ebben az ötéves tervben — 1970-ig — háromszázezer lakást épí­tünk. Nem pénz kérdése ez csupán, hanem építőanyag és kapacitás dolga is. A lakás­építés terhe jórészt az államra nehezedik, a jövőben jobban szeretnénk bevonni a lakos­ságot az építkezésbe. — Ügy gondoljuk; szüksé­ges egy jobb, a széles töme­geknek megfelelőbb lakásépí­tési és elosztási rendszer ki­dolgozása és bevezetése. Ezután arról szólt Jedlics­ka elvtárs, hogy egyesek illú­ziókban ringatják magukat és összehasonlításokat tesz­nek fejlett kapitalista orszá­giakkal. Nyilvánvaló, hogy az U&A, az NSZK, Franciaor­szág, vagy éppen Anglia, amelyek évszázadokon át ki­zsákmányolták a gyarmatokat más körülményeket tudnak biztosítani. Azonban megint más eredményt kapunk, ha Portugáliával, vagy Spanyol- országgal hasonlítjuk össze saját életkörülményeinket. — Nem jelenti ez azt, hogy az életünkben előforduló va­lóságos problémák elől elzár­kózzunk. Ismerjük a nagy- családosok helyzetét, a kis­nyugdíjasok, a segédmunká­sok gondjait. Fontos azonban, hogy mindig konkrétan és re­ális körülményeknek megfe­lelően tegyük fel a kérdést. — Külön szeretnék foglal­kozni a parasztság életszínvo­nalának alakulásával — foly­tatta Jedlicska elvtárs — Egyesek azt mondják: sokat nyújtunk a parasztságnak. Ezek nem vesznek figyelem­be több körülményt. Példá­ul azt, hogy a termelőszövet- kezetekben az átlagos életkor 57—58 év, s a fiatalság csak akkor jön vissza a faluba, ha megfelelő jövedelmet biz­tosítunk. Meg kellett oldani a parasztság nyugdíját és a társadalmi biztosítást. Nem egyoldalú életszínvonaleme­lés ez, hiszen ezen keresztül az egész nép ellátásának ja­vítását biztosítjuk. Azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a paraszti életszín­vonal alacsonyabb volt és az elmaradást pótolni kellett. Erősítsük a szocialista demokratizmust A továbbiakban a válasz­tásokról beszélt Jedlicska Gyula elvtárs. Elmondotta* hogy pártunk politikáját a Hazafias Népfront program­jaként elfogadta. Ez jó alap arra, hogy az egész nép fel­zárkózzon a párt mögé a po­litika végrehajtására. — Minden becsületes em­ber érezze kötelességének a szavazást, a választást. Erő­sítsük ezzel is a szocialista demokratizmust, pártúnk és népünk egyre gyümölcsözőbb kapcsolatát. A külföldi kapitalista sajtó próbálkozik, de nem tud vá­lasztásunkkal kapcsolatban semmi „ellenzékit” felhozni. Amikor befejeződött pártunk IX. kongresszusa megkockáz­tatták a tamáskodást: vajon tudjuk-e majd teljesíteni a határozatokban foglaltakat. Azóta népünk és az egész vi­lág előtt bizonyítottuk: a ha­tározatok fokozatosan, sorra megvalósulnak. Befejezésül nemzetközi kér­désekkel foglalkozott, hang­súlyozva, hogy a világ hala­dó emberiségének még job­ban össze kell fognia a bé­ke védelme érdekében. Növekedett a forgalom és az igények Küldöttértekezlet a Pásztó és Vidéke Körzeti Eöldművesszövetkezetnél a Tegnap tartotta vezetőség újjáválasztó küldöttgyűlését Taron, a művelődési ház nagytermében a Pásztó és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. A küldöttgyűlés iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, mivel ez a megye legnagyobb földművesszövet kezete, amely már tíz al­kalommal nyerte el a kiváló címet. A küldött- gyűlés elnökségében helyet foglalt Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Matúz József, a megyei pártbi­zottság titkára, László István, a járási pártbizottság első tit­kára, és Pilinyi László, a MÉSZÖV elnöke is. Emelte a gyűlés ünnepélyességét, hogy szovjet katonatiszti küldöttség is megjelent. A küldöttgyűlést Kovács Ist­ván, a földművesszövetkezet igazgatósági tagja nyitotta meg, majd Mezővári József, a körzeti fmsz igazgatósági elnö­ke tartotta meg beszámolóját. Többek között elmondotta, hogy a legutolsó SZÖVOSZ kongresszus óta a mezőgazda­ság szocialista nagyüzemei a körzet területén is megszilár­dultak, s ez jelentősen hozzá­járult az igények, és a forga­lom növekedéséhez. Javult az áruellátás. a kereskedelmi munka szervezettebbé vált. s az egyre jobb üzleti tevékeny­ség hatására fejlődött a keres­kedelem kulturáltsága is. A körzet ellátási területe 16 községből és négy tanyából te­vődik össze, ahol mintegy 24 ezer fogyasztó és termelő él, Ellátásukat’ a két kongresszus között eltelt négy év alatt 72 kiskereskedelmi és 34 vendég­látóipari egység biztosította. A beszámolót rövid jelene4 szakította meg. A teri általá­nos iskola úttörői köszöntötték és virágcsokorral ajándékoz­ták meg az elnökség tagjait. Mezővári József, az élelmi­szer főárucsoport osztályának munkájára tért át, s elmon­dotta. hogy a forgalom több mint 27 százalékkal emelke­dett. Örvendetes a cukorfor­galom ütemes emelkedése és az, hogy az igények egyre in­kább a nagyobb értékű élel­miszerek felé tolódnak. Az élelmiszer részaránya 47 szá­zalékról csaknem 50 százalék­ra emelkedett. Kitért egyes hiányosságokra is. mint“ pél­dául a zöldség- és gyümölcs-, valamint a burgonyaellátás időnkénti egyenetlenségére. Hiányosságként vetette fel azt is, hogy a piaci boltokat első­sorban a MÉK látta el és a körzet területén levő zöldáru előbb Salgótarjánba került, onnan szállították vissza a körzet boltjaiba. Négy év alatt a tej és tej­termékek' forgalma jelentősen növekedett. A ruházati forgalom az össz ­forgalom egynegyedét tette ki. Az alakulást nagy mértékben befolyásolta, hogy a lakosság vásárlási igénye a tartós ipar­cikkek felé — televízió, mo­sógép — irányult. A bútorfor­galom növekedésével a lakás- kutúra is sokat fejlődött, ami­ről a lakástextilanyagok nö­vekvő forgalma is tanúskodik. A vendéglátóipar, a bolti forgalomnál is g-yorsabb ütem­ben fejlődött, négy esztendő alatt 59 százalékos az emelke­dés. Ezen belül az ételforga­lom 78 százalékkal, a saját termelés 85 százalékkal növe­kedett. A szövetkezet 26 helyen vé­gez kereskedelmi kölcsönzési és szolgáltatási tevékenységet, két helyen a ktsz-ek, négy helyen a vegyesipari javító vállalat részére végez gyűjtő tevékenységet. Legnagyobb mértékben igénybe vett köl­csönzési eszközök: a mosógép, a porszívó, a permetező, a la­kodalmas edények, a perzselő­gép és a hurkatöltő. Beszámolója végén Mezővá­ri József ismertette az ez évi tervfeladatokat. Végül az ápri­lis 11-i megyei küldöttértekez­let küldötteit választották meg. A késő délutánig tartó kül­döttgyűlés után a résztvevők egy része Jobbágyiba utazott, ahol részt vettek az új. kor­szerű bisztró megnyitásán.

Next

/
Thumbnails
Contents