Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

2 NÖGRÄD 1 Í9OT ^árcítis 12., vasárnap Országos és nemzetközi részvéttel temették el Kodály Zoltánt Szombaton — végakaratának megfelelően — a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra Kodály Zoltánt, ahol első felesé­gének hamvai is pihennek. A temetésen szin­te az egész ország lakossága képviseltette magát. A párt és a kormány, a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Magyar Zeneművé­szek Szövetsége és más vezető társadalmi in­tézmények koszorúin kívül száz meg száz helyről érkeztek a ravatalozóhoz és a Ko- dály-sirhetyhez a kegyelet és megemlékezés virágai. A végtisztességen ott volt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, llku Pál, művelődésügyi miniszter, a Politikai Bi­zottság póttagja és Cseterki Lajos, a Központi Bizottság titkára. A főváros lakosainak tízez­rein kívül eljött a temetésre Kecskemét, a szülőváros küldöttsége és sok dolgozója. Ott volt a temetésen a diplomáciai testület számos vezetője és tagja. A Szovjet Zeneszer­zők Szövetségét R. Scsedrin professzor, a tit­kárság tagja és J. Nyesztyev professzor képvi­selte. A Csehszlovák Művelődésügyi Miniszté­rium és Zeneszerző Szövetség képviseletében Eugen Suchon Állami-díjas zeneszerző és fele­sége, a Lengyel Zeneszerzők Szövetsége részé­ről St. Sledzinski elnök és A. Dobrowolski fő­titkár, az NDK Zeneművészeti Szövetségének nevében N. Notowitz elnök vett részt a teme­tésen. Az NDK Művészeti Akadémiáját J. Ci- lensek, a Weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatója képviselte. Ott volt Mr. Dahl, a Norvég Kulturálisügyi Minisztérium zenei osztálytanácsosa, valamint a nagy nem­zetközi zeneműkiadók képviselői, Angliából, Ausztriából, Kanadából. Ott voltak a Szlo­vák—Magyar Társaság, a Cemadok és Galán- ta küldöttei. Az utolsó díszőrségben Kállai Gyula, Szir­mai István, llku Pál, Cseterki Lajos, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, Rusznyik István, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Sza­bolcsi Bence akadémikus és Tóth Aladár, az Operaház nyugalmazott igazgatója állt Ko­dály Zoltán koporsója mellett. Pontosan 11 órakor kezdődött a gyász- szertartás Kodály Székely keservesének hang­jaival, amelyet a Liszt Ferenc zeneművészeti főiskola vegyeskara adott elő Vásárhelyi Zol­tán vezénylésével. Ezután llku Pál művelődésügyi miniszter a párt és a kormány nevében búcsúzott Ko­dály Zoltántól. Rusznyák István elnök a Magyar Tudomá­nyos Akadémia nevében mondott búcsúbeszé­det. Szabolcsi Bence akadémikus, a Zeneművé­szeti Főiskola professzora, a Bartók Archívum igazgatója a magyar zenésztársadalom és ve­zető intézményei nevében búcsúzott a mes­tertől. Rajeczky Benjámin tudományos osztályve-, zető a legközelebbi munkatársak, a népzene- kutató csoport fájdíJmát tolmácsolta. llku Pál beszéde Tisztelt gyászoló gyülekezet! Kodály Zoltánnak — a ma­gyar nép világhírű alkotó mű­vészének halála mélységesen megrendítette népünket, az egész zeneismerő világot. Ha­lála egy küzdelmekben és eredményekben gazdag pálya­futásnak vetett véget. A ma­gyar kultúra művelői, alkotói, a művelődésügyi kormányzat nevében búcsúzom Kodály Zoltántól, a valamennyiünk ál­tal tisztelt és szeretett Tanár úrtól. Távozása óriási veszte­sége a magyar és az egyete­mes kultúrának. Nagyszerű, küzdelmes életet zárt le a ha­lál. A régi Magyarország nyo­morúsága és értetlensége gá­tolta legszebb törekvéseinek valóra váltását. Az úri rend konok kultúraellenességével, a félreértésekkel és a rosszindu­lattal is meg kellett küzdenie. Kodály azonban történelmi megrázkódtatások, lázas mű­vészi útkeresések közepette szigorú hűséggel, igaz harcos humanizmussal járta a maga­választotta utat. Kivételes tel­Nyugati hírügynökségek gyorshírben olyan értesülést közölnek, miszerint az indo­néz ideiglenes népi tanács­kozó gyűlés (kongresszus) ha­tározatban fosztotta meg Su- kornot elnöki tisztségétől és Euharto tábornokot megbízta az ügyvezető elnöki teendők ellátásával. Erről a döntésről hivatalos közlemény még nem jelent meg, a hírügynökségek érte­süléseiket „kongresszusi kö­röktől” származtatják. A döntés az éjszakai órák­ban született meg, zártkörű bizottsági ülésen. A nyilvá­nos vitát magyar idő szerint szombaton tizennégy óráig halaszották el, a kongresszus ülésszakát pedig huszonnégy órával meghosszabbították. A hajnali órákban kialakított kongresszusi állásfoglalás négy pontra szűkíthető le: 1.) megvonják Sukarno elnöki megbízatását és minden egyéb jességű az élete, mert megér­hette alkotó élete álmainak megvalósulását. Művészetének klasszikus tisztasága, igaz humanizmusa a zeneirodalom örök értéke. Al­kotásaiban megvan az az ele­ven éltető erő, ami az embe­rek jobbá és nemesebbé for­málásán munkálkodik, ami ké­pes szebbé-jobbá tenni a vi­lágot Elsősorban természete­sen a magyar világot, mert művészete millió szállal kap­csolódik népéhez. Egész élete hűséges helytállás volt hazája kultúrájának szolgálatában. Művészi, tudósi teljesítmé­nye rendkívül céltudatos és hivatásszerűen végzett népmű­velői, néptanítói szolgálattal párosult. O maga mondta- „sok időt fordítottam arra, hogy kó­rusokat írjak gyermekeknek és iskolai énekkönyveket állítsak össze. Azt hiszem, sohasem fo­gom sajnálni az időt, amely így nagyobb művek írására el­veszett. Ügy érzem, ezzel ugyanolyan hasznos munkát végeztem a közösségnek, mint­hivatali hatalmát; 2.) Suhar­to tábornokot kinevezik ügyvezető 'elnökké; 3.) „dok­tor Sukornot” eltiltják min­den nemű politikai tevékeny^ ségtől; 4.) felhatalmazzák Su­harto tábornok kormányát, bírósági úton tisztázza, mi­lyen szerepe volt „doktor Sukarnonak” a szeptember 30-a mozgalomban. ^Qűzsa ! Nemzetközi újdonságók, gyönyörű színek, óriási faj­taválasztékban. Bokor, futó, babafajtákban. Orgonafa, Gladiolus! Remek színek­ben, sok fajtában. Díszcser­je, örökzöld, ribizli, mái- natő. Ismertető árjegyzé­ket díjmentesen küldök. Tóth, Rózsakertészet, Buda­pest, III. Márton u. 30. ha további szimfónikus műve­ket írtam volna”. Életművének ezt a részét kiváltképpen az új Magyarország esztendeiben, szocialista rendünk segítségé­vel teljesíthette ki. Felismer­te a magyar zenei élet hiá­nyosságait és a közönségre — elsősorban a jövő közönségére: az ifjúságra — fordította fi­gyelmét. Hozzáfogott az óvodai és az iskolai énektanítás meg­reformálásához. Kodály Zoltán élete, egész munkássága a hazaszeretet példája. Kodály Zoltán életműve le­zárult, de művének élete foly­tatódik. Kibontakoztatásán, be­teljesítésén a magyajvzenemű- vószet, zenetudomány és pe­dagógia, egész kulturális éle­tünk minden munkásának kell majd fáradoznia, A reá való emlékezés egyetlen méltó mód­ja, ha sohasem feledjük, mi-, vei ajándékozott meg bennün­ket és azon munkálkodunk, hogy az általa oly magasra tű­zött célokat elérjük. A magyar művelődésügyi kormányzat nevében ígérjük, hogy hűségesen őrizzük ezt az életművet, hogy nemes törek­véseit szocialista rendszerünk erejével továbbra is támogat­juk. Tisztelettel, szeretettel adózunk emlékének. Az igaz Kilián György, a magyar nép, a kommunista párt bá­tor fia, most töltené be 60. életévét, ha életét 1943-ban ki nem oltja a gyűlölt fasiszta ellenség. Kilián György 1907-ben született. Szerszámlakatosként szabadult fel, 18 éves korától vett részt a Vasas ifjúsági mozgalomban. Kétéves moz­galmi tevékenység után már méltónak találták arra, hogy felvegyék a Kommunista Szö­vetségbe. Rövidesen párttag is lett. Az Egyesült Izzó mun­kásaként szerkesztette a párt illegális üzemi lapját, a Vörös Tungsramot. Néhány év múl­va a KIMSZ országos titkárá­vá választották. Vezetése alatt hatalmasat fejlődött a halálra üldözött ifjúsági moz­galom, és a szerkesztésében megjelenő újság, az Ifjú Pro­letár is. Volt idő, hogy a le­tartóztatások miatt a lap nem tudott megjelenni. Ekkor né­hány Egyesült Izzó-beli kom­munistával együtt éjjel a pincében írták és állították elő az újságot, amelyről Hor- thyék már azt hitték, hogy megfojtották, Többször le­tartóztatták, évekig volt bör­tönben, de szabadulás után mindig visszatért ^mozgalom­ba. A zaklatások azonban Felemellek a dohány felvásárlási árakat: Szabolcsi és debreceni dohányét 25—30 %-aJ, ker­tiét 22, Szuloki és Havanna dohányét S3, Hevesi zöld- dohányét 50 %-aI. A felemelt felvásárlási árak, kedvezményes természet­beni juttatások, ingyenes védőszer és permetezé­si költségtérítés mellett érdemes dohányt termelni. Kössük meg mielőbb a dohánytermelési szerződést. Megvonták Sukarno elnöki megbízatását? EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN A második forduló Póriasban — Kinél van a „Fekete Péter”? Djakartai bonyodalmak — A Hatok és a hetedik Nem könnyű ennek a legu­tóbbi hétnek mozgalmas ese­ményeit összegezni, már csak azért sem, mert a máskor csendesebb, politikai pihenő­napnak számító vasárnap ezúttal fontos fejleményeket tartogat. Párizsban a válasz­tások második fordulójára kerül sor, most dől el a mandátumok túlnyomó több­ségének sorsa. Heves páros­verseny ígérkezik a bal. és jobboldali jelöltek között, igaz, a papírforma szdíd gaulleista többséget Ígér, há­la a nem éppen arányos vá­lasztási beosztásnak. Akár­hogyan alakuljon Is a végle­ges politikai egyenlet Fran­ciaországban, a választások két legfontosabb új elemét már ismerjük. Ezek; a kom­munista párt előretörése s befolyásának növekedése kü­lönösen az ifjúság körében, illetve a baloldal egység­frontja. Olyan jelenségek, amelyek függetlenül a par­lament megoszlásától, kihat­nak majd a további francia fejleményekre. Tanácsválasztásokat tarta­nak vasárnap a Szovjetunió­ban is, ebből az alkalomból Brezsnyev, Koszigin, Pod- gornij, s az SZKP más veze­tői találkoztak választóik­kal. Megnyilatkozásaik ter­mészetesen túlnőttek a helyi kereteken, s az egész világ­nak szóltak. Beszédeikből ki­tűnt, hogy csak a legfonto­sabb megállapításokat ragad­juk ki: L A Szovjetunió foly­tatja békés egymás mellett élési politikáját, amely máris számos eredményt hozott; 2. az enyhülés főakadályát to­vábbra is a vietnami ameri­kai agresszió és az NSZK revansista magatartása okoz­za; 3, a nemzetközi kibonta­kozást, különösképpen pedig a vietnami rendezést gátolja a Mao Ce-tung csoport te­vékenysége; 4. a jubileumi évben tovább folytatódik a Szovjetunió lendületes épí­tő munkája, a népjólét eme­lése, jóllehet a felvázolt kö­rülmények miatt nagyobb erőfeszítéseket kell tennie védelmi képességeinek foko­zására. Az indiai fővárosban sem lesz érdektelen ez a vasár­nap. A Nemzeti Kongresszus Párt e napon ül össze, hogy megválassza az ország mi­niszterelnökét. India hagyo­mányos vezető pártja soha még ilyen rossz helyzetiben nem volt; hét tartományban (államban) vesztette el több­ségét. A jobboldal Indira Gandhi személyét hibáztat­ja. A haladó irányzat a párt jobbratolódását és következet­lenségét tartja a kudarcok okának. Könnyen lehetséges, hogy a reakciós nézetek val­ló Deszai és Indira Gandhi között végül egy kevésbé je­lentős, harmadik politikus személye lesz a kompramisz- szumos megállapodás tárgya. Az amerikai politikai sakk­húzásokra egy távolabbi vá­lasztás nyomja rá a bélyegét. Az Egyesült Államok látha­tólag szeretne katonai győzel. met elérni Dél-Vietnamban, még a jövő év novemberében esedékes elnökválasztást megelőzően. Természetesen mások Washington vágyai és mások a realitások. Ezen a héten például rekordveszte­séget szenvedtek az amerikai erők... Ami valamennyire új az amerikai magatartásban, hogy a hivatalos Washington képviselőd mind nyíltabban törnek lándzsát a háború fo­kozása mellett. Johnson, Rusk és McNamara eddig, miközben fokozta az agresz- sziót, a tárgyalások szüksé­gességéről beszélt. Most, hogy a VDK közölte: a bom­bázások beszüntetése után hajlandó megkezdeni az esz­mecserét, az amerikai politi­ka látványosan visszakozott. Ami viszont együttjárt azzal, hogy kezében maradt a „Fe­kete Péter”,' a teljes fele- lőssétf súlya. Mindez bizo­nyos belső összeütközésre is vezet Amerikában, a hírek szerint heves szóváltás volt Johnson és Robert Kennedy között vietnami ügyekben. A sikeres katonai* akciók mellett a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front is fontos politikai—diplomáciai akciót helyezett kilátásba. Je­lentések érkeztek arról, hogy koalíciós kormány alakulna a Front és más függetlenségi erők részvételével. Ez tovább gyengítené a saigoni rezsim helyzetét, úgy magán Dél-Vi. etnamon belül, mint' a nem­zetközi viszonylatban. Egyben mutatja azt is, hogy jóllehet a vietnami nép végső célnak or­szága egyesítését tekinti, kö­vetkező feladatnak egy való­ban független, semleges, önálló Dél-Vietnam létrehozását tart­ja. A djakartai jelentések élén már-már visszatérők a kifeje­zések: feszültség, nyugtalan­ság. A csonka parlament, a baloldali képviselők kizárásá­val tanácskozó kongresszus a héten a „Sukamo-ügyet” vi. tatta. Három álláspont rajzoló­dott ki. A szélsőjobboldali képviselők többsége Sukamo- pert követel. A hatalmat tény­legesen kezükben tartó katonai vezetők ellenzik az elnök bíró­ság elé állítását, sőt egy részük szívesen megtartaná afféle cégérnek. Nyilván úgy értéke­lik a helyzetet, hogy a Sukar­no elleni erőszakos cselekede­tek tovább kavarnák a köz-* hangulatot és esetleges össze­tűzésekre adnának okot. Alig­ha tévedünk abban, hogy Su­karno személye tulajdonkép­pen csak ütközőpont, ahol a viszonylag mérsékeltebb és szélsőségesebb jobboldali irányzatok összecsaptak. Ezért az Indonéziád belviszály sú­lyosbodása várható, már nem­csak a tömegek és a katonai rendszer között, de a hata­lom sáncain belül is. Minden jó, ha a vége jó — summázhatták volna a brit vezetők, Wilson és Brown* közöspiaci felderítésük ered­ményét. Utolsó állomáshe­lyükön, Luxemburgban meg­kapták a kicsiny, egyharmad milliós nagyhercegség támo­gatását. Ezért módosíthatjuk a mondást: mennyire jó, ha Luxemburg támogatja Anglia belépését a „Hatok” soraiba* — viszont a jelentősebb part­nerek, mindenekelőtt Nyu- gat-Németorszóg és Francia- ország változatlan fenntartás­sal él Londonnal szemben. A hat fővárosban megtett zarándokút nyomán, a brit vezetők feltétlenül tájékozot­tabbak lettek. Más kérdés* mennyire okoznak örömet számukra a megszerzett és nem éppen egyértelmű infor­mációk. Réti Ervin hazajiság péld Hatvan éve született Kilián György annyira megsokasodtak, hogy helyzete a mind durvábban fasizálódó Horthy-Magyaror- szágon tarthatatlanná vált. A párt ezért utasította, hogy ha­mis útlevélled Lengyelorszá­gon keresztül menjen a Szov­jetunióba, és ott dolgozzon to­vább a magyar párt érdekében is. Amikor a hitleri hadsereg megtámadta a Szovjetuniót, már közel két éve dolgozott a szocializmus országában. Ez idő alatt több ízben kérte, küldjék haza Ismét illegális pártmunkára, az ellenállás szervezésére. Amikor a fa­siszta csapatok átlépték a szovjet határt, Kilián György a moszkvai II. számú óragyár kiváló munkása volt. Azonnal jelentkezett a szovjet hadse­regbe. Jelentkezését elfogad­ták. Röviddel bevonulása után így írt szeretteinek: „Végte­lenül büszke vagyok arra, hogy a Vörös Hadsereg egyen­ruháját hordom, és fegyverrel a kezemben küzdhetek a Szovjetunióért és a magyar nép szabadságáért. Most fi­zetni fogok az éhezésért, a nyomorúságért, amelyet a fa­siszta uralom alatt kénytelen voltam elviselni”. E gondola­toknak megfelelő szorgalom mai vette ki részét az erőlte­tett ütemű katonai kiképzés­ben, amely az ejtőernyős szolgálatot is magában fog­lalta. Rövid idő alatt elsajá­tította az ellenség határában végzendő forradalmi tevé­kenység és harc tudnivalóit. 1943. július 25-én indult a különleges építésű repülőgép­pel a front fölé. Minszk—Ma- zoveszkij térségében, a német csapatok hátában többed­magával kiugrott a gépből. Társaival együtt jelezte a földről a gép pilótájának, hogy sikeresen leereszkedtek. Lengyelországban megtalálta az ott tevékenykedő partizá­nokat, és nyomai egészen Varsóig vezetnek. Itt azonban elmosódnak a nyomok. Életrajzírója — Lukács Im­re — a halvány adatok és feltétélezések alapján írta meg utolsó ütközetét, amelyet egy ismeretlen lengyel parti­zán és egy kárpátaljai fiatal- asszony, Turjanica Anna tár­saságában vívott meg a nagy többségben lévő német fa­sisztákkal szemben: „Olyan helyet találtak, ahonnan minden irányba ki­láthattak. Pontosan célozva lőttek. A tárban alig néhány töltény maradt. Négy éz* grá­nát: a végső tartalék. Kilián ekkof felemeli a kezét, len­dületet akar venni, hogy az egyik kézigránátot a németek közé hajítsa. Mielőtt eldob­hatná, fény villan és nyomban vad robbanás hallatszik. Egy nemet kézigránát száll közé­jük, majd még kettő. A rob­banások ereje a sziklát is megmozgatja. Kilián György és Turjanica Anna élettelen tes­te a sziklatörmelékekkel együtt zuhant le a szakadékba...” A biztos valóság azonban csak az, hogy Varsó alatt örökre nyoma veszett. Lehet, hogy Lengyelországban, de ta­lán már itthon esett el, szem- től-szemben az ellenséggel. Korai halála — akármilyen fájdalmas is — méltó befeje­zése volt egy életpályának, amelyet maga választott, mert ezt látta az egyedüli becsüle­tes emberi útnak. , Ha élne, építő, dolgos év­tizedek után talán most ké­szülne nyugdíjba menni. 60. születésnapján azonban nem tiszteleghetünk még nyughe­lye előtt sem, hiszen valahol jeltelen sírban pihen, talán sohasem fogjuk földi marad­ványait megtalálni. De úgy emlékszünk rá, mint kiváló magyar hazafira, aki a ’egsö- tétebh évr • en is h'1 : tud­ta fejezni, népének osztályá­nak igazi akaratát­Máté György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents