Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-04 / 54. szám
1967 március 4 szombat W«« K 4 B 3 Egv ankét tapasztalataiból I. RÖGÖS UTAKON Aligha van vállalat, amelynek tevékenysége csupán különböző termékek előállításából, illetve azok értékesítéséből állana. Azon a beszélgetésen viszont, amelyet szerkesztőségünk klubjában a salgótarjáni nagyüzemek szakembereivel folytattunk a kormány tavaly életbe lépett szállítási rendeletéről, kezdetben mintha többen megfeledkeztek volna arról, hogy az általuk képviselt gyár gyakran — megrendelő. Ez kitűnt azokból az időnként élesen bíráló észrevételekből, melyekkel a rendelet egyik, másik pontját illették — a szállító pozíciójából. Van e megjegyzések között persze egyértelműen jogos is. Szóvá tették, hogy a tizes rendeletet — ahogyan a köznyelv leegyszerűsítette az elnevezést — 1966. február 14- én hozta a kormány, életbe léptetésének terminusát szeptember elsejében jelölte meg. Nyilvánosságra mégis akkor került, de főleg a szakminisztériumok végrehajtási utasítás sai akkor jutottak el a gyáraltba, amikor már nem befolyásolhatták a negyedik negyedév termelési, illetve termékszállítási tevékenységét. De legalább volt idő — felkészülni 1967 első negyedévére — mondhatnák. Nos, valóban, megjelentek az úgynevezett csatlakozó rendeletek, mint például a kohászatban a hengerlési naptár, a vállalatok megszerkesztették saját szerződés-tervezeteiket. melyeket eljuttattak partnereikhez, tisztázták a vitás kérdéseket. A disputa azonban nem került nyugvópontra, sőt várható, hogy hullámai a következő időkben még magasabbra csapnak. A szállító vállalatok nehezen térnek napirendre afölött például, hogy a régi szállítási rendelettel ellentétben, mely szerint a szállítás fceljesítésérendtelők többsége ragaszkodik az új rendelet adta lehetőséghez, a terméket előállító vállalatnak követnie kell árui útját egészen addig, amíg a megrendeld azt át nem vette. S ez esetleg többletköltséget okoz, reklamáció esetén utánajárást, vesződséget. Mindettől a szállító észrevehetően ingerültté válik, bürokráciára, az átvételnél jelen levő tanácsi megbízottak hozzánemér- tésére, megbízhatatlanságára hivatkozik, és így tovább. Persze, hogy a rendelet e pontja mennyire fontos a megrendelő számára, azzal mindenki tisztában van. Az ankétem az egyik gyár képviselője eldicsekedett azzal, hogy az emlegetett átvételi „bosszúságokból” ők keveset tapasztalnak. mert szerződés-tervezetükben kikötötték: az átvétel helye a szállító telepe. És ezt negyvenegynéhány partnerük közül csak alig néhányat) nem írták alá ... A társaság felnevetett. „Mert akik nem írták alá — jegyezte meg egyénik —, azok el is olvasták a tervezetet!” Még harciasabb ellenállást váltott ki a szállítás teljesítésének helyéről szóló új megfogalmazás amiatt, hogy az „felborítja a vállalati programozást.” Mi rejlik e kifogás mögött? Ha a megrendelés teljesítése a szállító telepién történik, a hónap, a negyedév, sőt az esztendő utolsó napján előállított és vagonba rakott, elszállított áru is beszámít a szállító vállalat eredményeibe — tekintet nélkül arra. hogy az élszállított áru mikor érkezik a megrendelőhöz. (Gyakorlatilag még a naptári terminus lejárta után tíz nappal is lehetett szállítani.) Ez a rend módfelett kedvezett a szállítónak. Volt is hő végi, negyedév végi, év végi hajrá elég! Ki bánta a kapacitátoeítek arra. hogy a termék rendeltetési helyére ér, s a megrendelő nyugtázza a szállítás teljesítését. Az előszállítás jogához sem elegendő már a szállító uralkodói nyilatkozata: „Előszállításra fenntartjuk a jogot!” Ehhez hozzájárulni már a megrendelő joga, sőt., a határidő előtt szállított termékek tárolásáért a szállító köteles bizonyos tárolási és egyéb költségeket megtéríteni a megrendelőnek. Ez a rendszer távolról sem olyan kényelmes a szállító részére, mint a korábbi volt. Az egyik vállalat tervosztályának vezetője meg is jegyezte: „A megrendelő most páholyban ül.” És ez fáj, bizony fáj nagyon sok olyan vállalatnak, amelynek tevékenységében jelentős helyet foglal el termékeinek értékesítése. És miközben például az építőip>ari vállalat szakemberei örömmel üdvöz- lik az új szállítási rendeletet (r.émi iróniával érthető ez az öröm, hiszen az építők termékeit ritkán kell szállítani), más vállalatoknál azért keseregnek, mert a gyártás el sem kezdhető addig, amíg az adott termék szállítására szerződést nem kötöttek. „Nem lehet a levegőbe gyártani!” — kesergett az egyik gyár képviselője. És eltartott néhány percig amíg ő is rájött: ha az új szállítási rendelet nem teszi lehetővé a „levegőbe gyártást”, az annak nem hibája, de erénye. Ügy látszik, egyik-másik gazdasági vezetőnknek nehéz azt megemészteni, hogy ez az erényráadásul mindannyiunk hasznát szolgálja. Bár különös, hogy ugyanezek a szakemberek, mihelyt szállítókból át- vedlenék megrendelőkké — és az élet gyakorta produkáltat velük ilyen szerepcserét —, sűrűn, s viharosan kárhoztatják egyes szállítók vétkeit. Noé, ez a sajátságos „tudat- hasadás” jelzi talán leginkább. nek helye a szállító telepe f*3®5 egyenetlen kihasználását, hogy a szállítási rendelet tel7i»ost ott van, ahol a terméket a szállító a megrendelőnek átadja. Jellemző: megrendelők a tizes rendeletnek ezt a paragrafusát úgy értelmezték, hogy ha a veszteségek pótlására az utolsó pillanatokat is ki lehetett használni? Legfeljebb a becsületes munkások tömegei, akiket előbb a haszontalan lő- teljesítés helye a megrendelő dö^és miatt keriileetett a mé- telepe. Ezzel szemben a szállj- "«• azbln megszakadhattak a tők (amíg szállítók), arra igye- hajrában, melyre népgazdakeztek rávenni partnereiket, hogy jobb megmaradni a régi mellett. Mi készteti őket erre? Egyebek között a paragrafus második bekezdése: „Az átadással a megrendelőre száll át a kárveszély”. Ha az áru átvétele megtörtént, a termék vagonba, vagy teherautóra rakásakor. a szállítónak nincs több gondja vele. De, mert a megsáei érdekekre” hivatkozva szólították fel, s késztették gyakran túlórázásokra. De nyilvánvalóan nem örültek ennek a megrendelők sem. Az új szállítási rendelet arra kényszeríti a vállalatokat, hogy termékeiket a naptári, yagy a szállítási szerződésben kikötött terminus előtt három, négy. öt nappal korábban előállítsák. kocsira, vagonba rakják, máskülönben nincs bizjes érvényesülését nemcsak objektív, de szubjektív tényezők is akadályozzák, s amíg ezeken az akadályokon túl nem leszünk, rögös utakat kell megjárnunk. Csizmadia Géza Kyoic nógrádi szövetkezet jelentkezett a mezőgazdasági kiállításra Megalakultak a bíráló bizottságok Mint arról már hírt adtunk, az idén újra megrendezik az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. A kiállítás legfontosabb célkitűzése, a mezőgazdaság valamennyi , ágában sikerrel alkalmazható, a hozamokat, a gazdálkodás eredményességét növelő legjelentősebb módszerek, eljárások, valamint a mezőgazdaság műszaki fejlesztésének szemléltetése. Nógrád megyéből nyolc termelőszövetkezet jelentkezett a kiállítás eredménybemutatóira. Három termelőszövetkezet, a növénytermesztés, négy az állattenyésztés, egy p>edig a 'Tvümölcstermesztésben elért eredményeivel kíván részt venni a kiállításon. Így Nóg- rádmarcal a cukorrépát és a bureonyát. a palotási Május 1. termelőszövetkezet az őszi búzát, a szécsényi közös gazdaság az őszi árpát és a burgonyát, valamint a cukorré- p>át és a paprikát jelentette be az eredménybemutatóra. A d régeiypalánki Szondy Termelőszövetkezet országos hírű szamócájával vesz részt a mezőgazdasági kiállításon. Az őrhalmi Hazafias Népi- front Termelőszövetkezet, ahol az elmúlt években rendkívül magas fokra fejlesztették a sertéstenyésztést és hizlalást, sertéseket állít ki. A pásztói, a varsányi és a felsőtoldj termelőszövetkezetek, a szarvasmarha-tenyésztésben elért eredményeikkel vesznek részt az üzemek vetélkedőjén. A növénytermesztési, az állattenyésztési és a kertészeti bíráló bizottságok már megalakultak a megyében. A jelentkezőik elbírálása, növény- termesztésben március 15-ig, az állattenyésztésben pedig április 10-ig fejeződik be. Utasítások helyett Évenként több mint 200 millió forint értékű árura kötnek szerződést megyénk közös gazdaságai a termeltető, felvásárló vállalatokkal, feldolgozó üzemekkel. A szerződéses rendszer hosszú idő óta a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének legfőbb formája és a központi árualapképzés fontos eszköze. A szerződéses értékesítésben a termelők — termelőszövetkezetek, háztáji gazdaságok, egyéni gazdák — s vállalatok egyaránt érdekeltek. A termelési és értékesítési szerződések emellett alapját képezik a mezőgazda- lermeiesneK, dlatasna« es az exporttervek teljesítésének is. Rendkívül fontos tehát, hogy a szerződő felek egyenlő partnerként álljanak szemben egymással. Tavaly, a korábbi évekhez viszonyítva javult a mezőgazdasági üzemek, a termeltető és felvásárló vállalatok kapcsolata. A kötelező erejű utasításokat, az adminisztratív előírásokat, a kereskedelmi módszerek, a két fél érdekeit szolgáló kölcsönös megállapodásokon alapuló szerződések váltották fel. Ez a változás teremtette meg a lehetőséget a termelő- szövetkezetek és a vállalatok önállóságának szélesítéséhez Az elmúlt évben bevezetett módosítások már a mezőgazdaság-irányítás reformjának jegyében születtek. Az intézkedések lényege: az adminisztratív módszerek helyett a közgazdasági elemző munka kapott szerepet. Természetesen az intézkedések még alig éreztetik hatásukat, hiszen nagy részük csak 1968-ban lép életbe, de az első lépések. a kezdeti intézkedések eredménye lassan mutatkozik. Az elmúlt évben a termelő- szövetkezetek a kötelező irányszámok nélkül Is csaknem minden termékből nagyobb mennyiséget órtékesí- tettek, mint 1965-ben. Az áruértékesítés Nógrád megyében közel 20 százalékkal ha- adta meg tavaly, az 1965. évit. Mindezek mellett gondok. nézeteltérések is jelentkeznek. A termelők szeretnék mind kedvezőbb feltételekkel és nagyobb biztonsággal értékesíteni áruikat. Hasznos és előnyős, hogy a zöldségfélék és néhány más növény termését a termelő- szövetkezetek közvetlenül is ^ M - oe f f V) p»K konkurrenciát hoz létre a gazdaságok között, és jobb munkára ösztönzi a felvásárló vállalatokat, s minden bizonnyal kedvező hatással less a fogyasztókra is. Rövidebb lesz az áru útja. Gondot jelent azonban, hogy a burgonya és vöröshagyma értékesítésére csak nehezen szerződnek a termelőszövetkezetek. mert nincs megfelelő vetőmag. A termelőszövetkezetek képviselői ugyanis elsősorban aura kíváncsiak, milyen vetőmagot kapnak, s ha állatról van szó, biztosítanák-e abraköt a hizlaláshoz. A zöldségfélék magját a Magtenneltető Vállalat szállítja a MÉK-nek. s ez külföldről érkezik a vállalathoz. A vetőmag minőségéért a termeltető vállalat nem tud felelősséget vállalni. A nelyzet megváltoztatása olyan szervezeti változást sürget, amelyben a termeltető felelősséget vállal az általa biztosított vetőmagért. Gondot okoz az idén a hízott sertések felvásárlása s. Az abraktakarmány elosztásának új rendszere bizonytalanságot okozott a sertéstenyésztő termelőszövetkezetekben. Egymást követték a különböző vizsgálatok, amelyekikel a hiányzó abrakmennyiséget „derítették fel”. A termelőszövetkezetek azonban ezek után sem tudtak, hogy a Központi készletből milyen meny- nyiségű abrakra számíthatnak. A huzavona odavezetett, hogy a hízónak szánt állatok jelentős részét szabadpiacon értékesítették a gazdaságok Lényeges és kedvező változást is hozott azonban a tavalyi esztendő. A gazdasagok kérésére egy-egy zöldségfélére a MÉK éí' a konzervgyárak egyaránt szerződhetnek. Nagyobb mennyiségű áru esetében arra is van lehetőség. hogy a feltételek egy részéről, — elsősorban az átadás, az átvétel helyéről, a minősítés módjáról — külön rendelkezzenek a szerződő felek! A tapasztalatok szermi a közös gazdaságok bátran élnek az új lehetőségekkel. A termelési feltételek tálanként eltérnek, ezért őzeket érvényesítik a szerződések előírásaiban, amelyek egyre inkább igazodnak a vállalat és a gazdaság adottságainoz. A termelési és értékesítési szerződések rendszere jelentős változáson me— tehát keresztül. A jelenlegi feltételek bizonyos alap>ot nyújtanak a korábbinál johh. közvetlenebb együttműködés kialakítására. A javuló kapcsolatnak a termelő és termeltető vó'la- latok, a gazdaságok és a lakosság egyaránt hasznát látják. Lécz László (]j. szárítógép Tavaszi készülődés a Gabonafefvásárló- és Feldolgozó Vállalatnál A balassagyarmati központ- a módszernek igen nagy előfőmérnök javítani. — Felkeressük a megyén kívüli termelőszövetkezeteket és nye, hogy egy fölösleges munkamenetet megszüntet és munkaerőt szabadít fel. Nem kell kombájnszérűre vinni a gabonát, nem kell azt ott le- és felrakni, s a szállítás is tál működő Gabonafelvásár- lő és Feldolgozó Vállalatnál a téli időszakban sem szünetelt a munka: rendszeresen készítették a keveréktakar- mányokat a tsz-eknek, kezelték a raktározott gabonát és megrövidül, gondoskodtak a gépek kar- Megnövekszik viszont a bantartásáról, a megürült fé- Gabonafelvásárló- és Feldol- rőhelyek fertőtlenítéséről. gozó Vállalat gondja, hiszen , . . , ,,, __ a beérkezett gabona tisztítáA márciusi enyhébb na- szárításáról ott kell pókban a felkészülés a valla- gondoskodni Ennek érdeké- lat telepein is megélénkült, ^ az ic|£n félmillió forintos s mar a nyan kenyérgabona értékben egy nagyteljesítmé- atvetelre is gondolnak, nyű, szovjet típusú szántó Azt tervezik, hogy az gépet helyeznek üzembe Ta- idén több mint kétszer any- ron, amely a salgótarjáni és ny; natúr gabonát, (a kom- a pásztói járásból beérkező be, - -któl egyenesen a válla- kenyérgabonát fogja száríta- íat magtáraiba szállított bú- ni. A szécsényi és romhányi zát, rozsot, árpát) vesznek át átvevőhelyen pedig Farmerul mt tavaly. A tavalyi hat- gépek szárítják a gabonát száz vagonnal szemben, az Egyidejűleg gépesítik a ros- id«n mór 1300 vagon a natúr- tálás, tisztítás, szállítás mun- gabvna átvételi terv. Ennek káját is. Korábban is volt gondja, dé séget ki tudnánk most, hogy új gazdát kapott az Csakhogy... erdőkürti November 7. Tsz Elhallgat. Biztatom, folytas- üzemeket. Pest megyéből a tagságának „személyében”, sa. Egy kicsit gondolkodik csővári termelőszövetkezet, és egyszerre sok minden szakadt mielőtt megszólal: — Nem a Gödöllői Erdőgazdaság gal- a nyakába. A munkától soha- lenne különösebb gondunk, ha gamácsai részlege szerződött sem fél, most sem látszik raj- a környékbeli községek: Kálló, velünk, az erő- és munkagé- ta, hogy a megsokasodott prob- Vanyarc, Erdőtarcsa, stb. kö- pék javítására. Ez azonban léma elszomorítaná. Inkább zös gazdaságai nálunk javít- kevés. Igyekszünk bérmunkát tűzbe hozza. Nem panaszko- tatnák gépeiket. Pásztora, a vállalni, ilyerf lehetőségeket dik,csupán a gondjait szeret- gépállomásra viszik, mert ott felkutatni Jártunk Bács—Kis- né megosztani, lehet, hogy kevesebbe kerül. Állami tá- kun megyében. Kiskunmajsá- van olyan szándéka: ha a jő- mogotást kapnak. Mi viszont ról három drótfonó gépet vet- vőban másutt is sor kerül rövidebb idő alatt tennénk tünk át a Finommechanikai ilyesmire, legalább tanulja- rendbe a tönkrement rnasiná- Vállalattól. Már dolgoznak is. nak az ő példájukból. kát, ugyanakkor nem kellene Az első 2500 méter kerítésfoFarkas Gábor gépészmór- utaztatni a gépeket Ez is je- natot már el is szállítottuk nőkkel, az erdőkürti Novem- lentől költségmegtakarítás. Balassagyarmatra, a Vasért- ber 7. Tsz gépjavító üzemének — Biztos kevésnek tartják? nek vezetőjével beszélgetünk Min- Rándít egyet a vállán, majd Nyakunkba vettük a megyét den szavából érződik: mielőbb így folytatja: — Nem akarok is. Lakatos jellegű mynka úrrá akar lenni a gondokon, senkit sem megsérteni, de az után szaladgáltunk. Voltunk — A termelőszövetkezel az érzésem, hogy a környék- a Nógrád megyei Építőipari erőgépeinek javítását már be- beliek neheztelnek az erdő- Vállalatnál is. Azzal fogadtak: fejeztük. A munkagépek jó re- kürtiekre, mert ők vásárolták kell, persze, hogy kell a vas- sze is rendben várja a tavaszt, meg a volt állami gépjavító szerkezet. De anyagot nem Ami még hátra van, azt köz- állomást. tudunk biztosítani. Tárgyalvetlenül a tavaszi munkák — Nem hinném, hisz nekik tunk a Fémmunkással is. — megkezdése előtt elvégezzük is van. Nagyon jó, hogy jöttek az elv— Valóban, csakhogy azok társak. Nyolcmilliós megbízást kisebb alapterületűek, kevés- tudunk adni. Amikor az anyag- bé gépesítettek, s ezért az igé- ellátásra tértünk rá. ők is azt nyeltet, nem tudják kielégíteni mondták: anyagot nem tudnak biztosítani, a beszerzés a miként mi dolgunk Honnan vegyünk? Csakhogy gépjavító állomásunk kapacitása korábban több környékbeli termelőszövetkezet gépparkjára épült. Ennek megfelelően alakult a — válaszol, létszám .is. Ma már havonta Arról érdeklődöm. 20 erőgépet, a munkagépekből próbálják áthidalni a jelentke- pedig szinte korlátlan mennyi- ző nehézségeket. Csak az előbbi ajánlat megvalósításához hatmilliós anyagkészletre volna szükség. Ehhez kellette nekünk hitel. Ezt ma még nem tudjuk megtenni. Biztattak bennünket a Salgótarjáni Acélárugyárban és a Bányágépgyárban Szó van arról, hogy a ME2ÖBER is tudna vasszerkezeti munkái a megrendelést adni, anyaguk viszont nekik sincs. Segítségért fordultunk a mezőgazdasági osztályhoz. — Amit tudunk, megteszünk, de nem kötelező az ígéret — hangzott a válasz. — Voltunk a megyei K1SZÜV vezetőinél is. Megígérték, hogy a megye déli részében a vasipari szolgáltatások kielégítésébe minket is bekapcsolnak, ha anyagot tudunk előteremteni. Beszéltünk a megyei erdészeti felügyelővel: szívesen elvállalnánk a termelőszövetkezet favágó és fafeldolgozó gépeinek szervizét. Ma még sok az ígéret, kevés az eredmény — mondja a főmérnök. Nem adja fel a küzdelmet. Tovább járja az üzemeket, gyárakat. Keresi, kutatja a megoldás lehetőségeit. Tudja, hogy a termelőszövetkezet tagsága az idén minden tekintetben számol az új jövedelemforrással: a gépjavító dolgozóinak eredményes munkájával. Ezért is van nagy gondba a főmérnök. Talán a je'en'egi helyzet mondatja vele a következőket: segítségei ■'árkiból szívesen elfogad. Talán lesznek megyénkben olyan vállalatok, gyárak ahol meghallják a kérő szót. Venesz Kára]?
