Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

4 T1ÖG R « O UM7. március 19. vasárnap A választók javasolták a tanács intézkedett A kötőszó (nevéhez híven) azonos mondatrészeket vagy tagmondatokat kapcsol ößsze. Például következő mondatunk­ban az „és” és a „meg” kö­tőszóval egy egyszerű mon­dáit három alanyát kötjük ösz- sze: — Zoltán é s László meg Attila jó barátok. Mivel (csak) azonos mondat­részeket fűztünk velük össze, sem az „és” sem a „meg” kötőszó elé nem került vessző. Figyeljünk azonban meg egy olyan mondatot is, ahol az „és”-sel az összetett mondat tagmondatait fűzzük össze! „Elmúlik egy—két évtized, é s a földszeretet újraéled .. Az „és” kötőszó itt tagmon­datokat fűz össze, ezért — he­lyesen — vessző került az „és” elé. É mondat a Palócföld de­cemberi számából való. Ugyanott azonban sok olyan mondattal is találkozhatunk, ahol elmulasztottált a monda­tokat összefűző és (s, meg) kö­tőszó előtt a vesszőt kitenni. Sajnos ez a helytelen gyakor­lat nagyon elharapódzott; min­denféle írásműben és könyv­ben gyakran találkozunk ez­zel a helyesírási hibával. Jó lenne megjegyezni, hogy az „és” (s, meg, vagy) kötő­szó elé is vesszőt kell ten­nünk, ha a kötőszó tagmon­datokat fűz össze. A csak méllérendetf mon­datokat összekapcsoló tehát, ezért, ugyanis, jóllehet; vala­mint a csak alárendelt mon­datokat összekapcsoló hogy, mert, minthogy, mivel kötő­szók élé pedig mindig vessző kerül, mert ezekkel azonos mondatrészeket sosem kapcso­lunk össze. Például: — Az „és" azonos mondatrészeket is kapcsolhat, tehát nem mindig kell eléje vessző. — A „hogy" kötőszó elé mindig vessző kerül, mert csak tagmondatokat fűz össze. (Természetesen nem téveszt­hető össze a hogy? = hogyan? tőszó!) A csak mondatokat össze­kapcsoló kötőszók között van néhány összetett szó is- Pl. ugyanis, jóllehet, stb. Azokat persze mindig egybeírjuk, mintahagy az alábbi egységes kötőszóvá vált szókapcsolatok is egybeírandók: ahol, ennél­fogva, mégpedig, mindazonál­tal, miközben, miután, úgyis, úgyhogy (= tehát, ezért); úgymint (= azaz); csakhogy (— de); hogyha (— ha); stb. Az előbb felsorolt egységes kötőszóvá vált szókapcsolatok elő. és utótagja néha külön- váltan is egymás mellé kerül­het. Például: úgyhogy — úgy, hogy; úgymint — úgy, mint. Ez esetben azonban már sze­repük és jelentésük megvál­tozik, é s közéjük vessző is kerül. Az alárendelt összetett mon­datokban fordulhat ez elő. Ilyenkor a főmondat rámutató szavát (ügyi a mellékmondat kötőszava követi (hogy, mint). Például: — Elkártyázta min­denét úgy, hogy semmije sem maradt; — Szerette az italt úgy, mint az anyate­jet. Az is előfordulhat, hogy két kötőszó (pl.: hogy, ha) azo­nos tagmondatba kerül, még­hozzá egymás mellé. A két kö­tőszót ilyenkor is különírjuk, de közéjük vesszőt nem te­szünk. Például: — Látja, hogy ha itt marad, sokat tehet még a közösségért. Ez a „hogy ha” szókapcsolat nem azonos a „ha” jelentésű „hogyha” kötőszóval. Ugyanis a „hogy” a tárgyi — a „ha” pedig feltételes mellékmondat kötőszava. Ha a kötőszók pontosan a helyükre kerülnének, így hang­zana az előbbi többszörösen összetett mondat: — Látja, hogy sokait tehet még a közösségért, h a itt marad­Tóth Imre Egy bérház ára A Salgótarjáni Acélárugyár­ban a biztosított béren kívüli juttatások igen sokrétűek. Két év alatt az üzemi ét­keztetésre majdnem 4 millió forintot költöttek. A mtmkás- szállít&s csaknem 10 millió fo­rintba került ezidő alatt. A munkásszálló fenntartása 1 milliót emésztett fel. A nap­közi otthon hozzájárulás cí­mén több mint 450 ezer forin­tot kapott. Védőételre, védő- és munkaruhákra 3 millió 300 000 forint ment el. Okta­tásra 1 millió 290 ezer forin­tot költöttek. A két évre kifizetett béren kívüli juttatások összege majd­nem 20 millió forint. Ebből az összegből egy főtéri bérházat lehetett volna felépíteni. Taifcsítsék adott szavukat A megye KISZ-fiataljai lel­kesen csatlakoztak a KISZ VI. kongresszusán született el­határozáshoz, a rétek, legelők védnökségének vállalásához. Az azóta eltelt időszakban ná­lunk is eredményes volt ez a tevékenység. Ismeretes, hogy megyénkben gyengék a rét és legelő területek, a fűhozam alacsony. Az alapszervezetek segítése nyomán valamelyest javult a helyzet. Különösen a tisztítási munkákban tűntek ki a fiatalok. A rét és legelő területek javításában azonban nem értek el hasonló jó ered­ményeket A további sikeresebb mun­ka érdekében jó lenne fokoz­ni ezt a tevékenységet. A ta­vaszi időszak erre igen meg­felelő. A tapasztalatok ugyan­is azt bizonyítják, hogy az őszi tisztítási akciók a beérett gyommagvak szétszórásá­val járnak. Ezek tavasszal is­mét kihajtanak, s a szorgos­kodás eredménytelen marad. Az alapszervezetek fiataljai beszéljék meg a termelőszö­vetkezetek vezetőivel, hol se­gíthetnének a tisztításban, ja­vításiban, vízrendezési mun­kákban. Ilyen vállalásokkal készüljenek a küldöttértekez­letekre és a KISZ VII. kong­resszusára. A mai választásokat megelő­ző jelölő gyűléseken a pásztói járásban is számos közérde­kű javaslat hangzott el. Négy községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökétől kértünk választ: hogyan intézik a vá­lasztópolgárok javaslatait. Szurdokpüspöki, Jobbágyi, Tar és Pásztó választópolgárainak kérdéseire adunk választ. Szurdokpüspökiben a 8-as számú választókerületben Ko­vács József, . Kaszás tér 13. szám alatti lakos vetette fel, hogy helyes volna a Zagyvá­tól az úgynevezett Duktusig vezető árkot kiásni, illetve a vizet levezetni. A kérdésre Patai János vb-elnök válaszolt. Válasz: A vízlevezetés ér­dekében szükséges lépéseket megtettük, tárgyalásokat folytattunk a termelőszövet­kezettel és a MÁV Igazga­tóságával, hiszen a vízelve­zetés összefügg a Diós patak rendezésével, ami a terme­lőszövetkezet hatáskörébe tartozik. A termelőszövetke­zetnek a Diós és a Dolinka patak szabályozására 1,2 mil­lió forint rendelkezésére áll, így a szabályozást még eb­ben az évben elvégezzük. Természetesen várjuk a MÁV intézkedését is. Kovács Gábor, a 17-es szá­mú választókerület lakói ne­vében a napközi otthon bő­vítését kérte. A jelenlegi ki­csi, s több szurdokpüspöki gyerek úgy kerül az iskolá­ba, hogy nem kap semmi elő­képzést. Válasz; a napközi otthon bővítésére 100 ezer forintot kapunk, így növelni tudjuk a férőhelyek számát. De szükség lenne a meglévő épü­let megemelésére is, mivel igen alacsony. Ehhez a fel­sőbb szervektől kérünk se­gítséget. Papp András, Szurdokpüs­pöki, Gyöngyösi út 7. szám alatti lakos felvetette, hogy a termelőszövetkezet sertéstele­péről a szennyvíz az útra fo­lyik, ami veszélyezteti az arra közlekedők egészségét. Válasz: A községi tanács a szennyvíz, illetve a trágyalé elvezetése érdekében a KÖJÁL bevonásával megtet­te a szükséges intézkedése­ket. A KÖJÁL felszólítására a termelőszövetkezet a trá­gyalevet az erre a célra ki­jelölt betonmedencében tá­rolja. Jobbágyiban, a 6-os számú választókerületben a Táncsics út és a Felszabadulás út egy részén a belvíz megfelelő le­vezetését kéri Murányi Mi­hály. A községi tanács vb-el- nöke mondja el véleményét. Válasz: A belvizek leveze­tésé az elmúlt évben meg­kezdődött és mintegy 300 méter hosszúságban befeje­zést nyert. Ez a munka 140 ezer forintba került. Pénz­fedezet hiányában tovább nem tudjuk a munkát foly­tatni. Ideiglenes megoldás- „ ként a vízlevezetést csak földmunkából álló szabályo­zással folytatjuk ebben az évben, amelyhez jelentős társadalmi munka felajánlá­sa, illetve végzése is indo­kolt. Varga Ferenc, Jobbágyiban, a 4-es számú választókerület­ben kifogásolta, hogy a Pető­fi Sándor és a Rózsa utcában bonyolítják le a sóder szállí­tását, holott erre a célra kü­lön út készült. Válasz: A felvetés jogos és indokolt, mivel a szállítások idején hatalmas por lepi el az utcát és a lakásokat. Te­kintettel arra, hogy a sóder szállítását a TEFU végzi, máris intézkedtünk és a megjelölt utcákat a forgalom alól mentesítettük. A Taron felvetett kérdések­re Sándor András, vb-elnök- től kértünk választ. Szabó Sándomé, Rákóczi u. 44. szám alatti lakos, a község válasz­tópolgárai nevében egy hulla­ház építését kérte. Ez az igény már a korábbi gyűléseken is felvetődött. Válasz: A község igényli ezt a létesítményt. A megyei tanácstól 70 ezer forintot kaptunk a hullaház építésé­re. Ehhez az összeghez azon­ban társadalmi munkára is szükség lesz, mivel egy ku­tat is kell készíteni. Meg kell javítani a temetőhöz vezető utat és így e munkák segíté­sére kérjük a község lakói­nak összefogását is. Görőcs András, Tar, Rákóczi út 39. szám alatti lakos a Ko­vács patak mélyítését, illet­ve a patak mentén bizonyos távolságban iszapfogó kikép­zését kérte. Válasz: A patakmeder mé­lyítése után a megyei vízügy három helyre már kiszállí­totta a követ és ezekből úgynevezett bukókat képez, nek majd ki. Ezek megépíté­sekor a József Attila utcai hidat is át szeretnék építtet­ni. Pásztón, Bárány Istvánná, Kölcsey út 15 szám alatti la­kos elmondotta, hogy a Köl­csey út építése már az 1963-as jelölő gyűlésen is felvetődött. Mikorra várható a megjaví­tás, kérdezte Csépány István­tól, a községi tanács vb-elnö- kétől. Válasz: Pásztó úthálózatá­nak négyötöde föld út, és 20 kilométer út kiépítése vár megoldásra. Az elmúlt vá­lasztás óta négy kilométer utat építettünk a községben, ebben az évben sorrendben a Kölcsey utca következik. Ezt a munkát azonban meg kell előznie a víz elvezetés­nek. Ez a Kövicses patak rendezésével már megkezdő­dött, és a vízelvezető rend­szerünk fokozatos kiépítése során várható az útépítés ütemének fokozása. Koós László, Szabadság út 2. szám alatti lakos a tejüzem környékének parkosítását kér­te. Válasz: Parkosítási felada­tok megoldására négy és alatt csaknem másfélmillió forintot költöttünk. Ebből valósult meg az úgynevezett Csillag tér, a Szabadság, Ba­ross út és a vasút előtti tér parkosítása. A munkát to­vább folytatjuk. Rendezzük a tejüzem környékét, a Sza­badság út végét, a Hársfa utcát és a templom teret. Ezekkel egy időben bővít­jük és korszerűsítjük a ját­szótereket is. — Mondja meg őszintén. azért választott most engem, mert vasárnap választások vannak. Azért se mondok ma­gának vonalas dolgokat. Kü­lönben sem szokásom, szere­tek az emberekkel beszélgetni és higgye el nekem a baráti szó mindennél többet ér. Van egy kialakult módsze­rem, és az évek bizonyították, hogy helyesen cselekszem. Mi­előtt bármiről döntenénk a vezetőségben, mielőtt azt mon­danánk, hogy ezt támogatjuk, ezt pedig elvetjük, beszélge­tek az emberekkel. Még pár- tonkivüliekkel is. Sőt! Kiván­csi vagyok, hogy mi az ő vé­leményük. A múltkor telket kerestünk az orvoslakásnak, rendelőnek. Már, már elhatá­roztuk, hogy a Fő utca végén, az újtelep és a régi falu kö­zött, egy üres telekre tesszük. A tanácsnak is tetszett a ja­vaslat, a telek kisajátítása is könnyen ment volna, és akkor összefutottam Sándor bácsival (úgysem ismeri, minek mond­jam a nevét). — Hallom a rendelő helyét keresitek! — mondta az öreg. — Mór talán meg is lenne! -— válaszoltam. — Aztán hol akarjátok fel­építeni? Mondom neki, hogy az új, meg a régi falu között, egy üres telken. Látom, az öregnek valami nagyon motoszkál a fejében, ezért biztattam: talán van valami kifogása ellene? — Lenne bizony. Mert le­het. hogy odaillik az a rende­lő, meg az a lakás és ott köny- nyebb is felépíteni, de valamit így élünk mi: A PÁRTTITKÁR kifelejtettek a számításból. Mégpedig azt, hogy az öreg faluban sok az idős, beteges ember, az újtelepen csupa fia­tal házas lakik. Ezért jobb lenne inkább az idősebbekhez vinni a rendelőt, hogy ne kell­jen nekik annyit járni az or­vos után. Mire az újtelepiek megöregednek már két rende­lő is lehet a faluban. Nem igaz? Így változtattunk a rendelő helyén és beljebb vittük az öreg faluba, oda, ahonnan a páciensek zöme várható. Vi­szont elhatároztuk, hogy jö­vőre, két év múlva fiókrende­lőt létesítünk az újtelepen is, ahol hetenként kétszer meg­jelenik az orvos. Hosszú a fa­lu, majdnem négy kilométer — igaza volt Sándor bátyám­nak! És mindjárt itt a gondolat­társítás. Építünk egy korszerű, önki- szolgáló élelmiszerboltot a falu mértani közepén, így a faluszélen lakóknak egy cso­mag gyufa, egy kiló só után két kilométert kell gyalogolni- ok. Mennyivel más lenne, ha idővel peremboltókról is gon­doskodnánk. A falusi lakosság ellátását javítanánk ezzel. A városban még egy kilométert sem mennek a háziasszonyok bevásárolni, és a sok üzlet le­hetővé teszi a gyorsabb kiszol­gálást. Nálunk az a helyzet, hogy reggel, meg délután ér rá a falusi asszony arra, hogy a boltba menjen. Ilyenkor össze­futnak sokszor húszán—har­mincán is. Végignéztem egy ilyen bevásárlást. Bizony órá­kat elácsorognak a pült előtt mire sorra kerülnek. Pedig ha belegondolok, hogy valamikor egy kis szatócsüz­let volt a faluban, csengő az ajtó felett, és a konyhából jött elő a boltosné, aki éppen főzött. Zsíros kezét megtörölte a köténybe és mérte a lisztet, cukrot. Dehát változtak az igények, és a lehetőségek is. Akkor nem volt tsz, meg rendszeres havi fizetés, mint most, Anyám egyszer egy hónapban bevá­sárolt, ha a vásáron eladott li­bát, kacsát, krumplit. Így kérte a boltostól: öt kiló kris­tály cukrot, három kiló sót, nem érek én rá mindig magá­hoz járni. Ma pedig a kenyeret is~ a boltból visszük. Még akkor is, ha szidjuk, hogy ilyen kenyeret kell en­ni. Mert bizony a kenyér mi­nősége lehetne jobb. Most is Megyei gyermekraiz-li(állítás Nagybátonyban ebben az ügyben jártam. Nem a liszttel van baj, megnéztem, hanem a kidolgozással. Dehát nem állhatunk oda a dagasztó teknő mellé, hogy ellenőrizzük a munkát. Erre vannak illeté­kesek, azoknak kellene jobban utánanézni! Így élünk mi falun. Gondom csak egy van, ho­gyan lehetne többet találkozni a családdal, az asszonnyal. Tegnap délután is a bolt előtt futottunk össze és azt kérdi, mikor lát? Mondtam neki, ezt egyelőre ne kérdezze, majd húsvét után. Akkor lesz egy kis lélegzetvételnyi idő. Mert én azt mondom, ha egyszer az embert megválasztották va­lamilyen funkcióba, nevezete­sen engemet már harmadszor párttitkárnak, akkor feleljen is meg a bizalomnak. Ránk nem vonatkozik a nyolc óra, a pártmunkában nincs mun­kaidő, nem is lehet. Úgyhogy nekem otthon is agitálnom kell. És talán ez a legnehezebb. Viszont öröm az, amikor látja az ember, hogy nem hiá­ba dolgozik. Ezzel azért hadd dicsekedjek el, a jelölő gyűlé­sen a választópolgárok nyolc­van százaléka megjelent, és köztük sok volt a fiatal. És felszólalt ott az öreg Mihály bácsi és azt mondta: ő, csak­úgy mint a többiek egyetért a párt politikájával. Pedig min­dig azzal dicsekedett, hogy so­ha, semmilyen pártnak még nem volt tagja ... g. b. A Nógrád megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya, a megyei úttörőelnökség és a nagybátonyi bányász művelő­dési ház ebben a tanévben is megrendezi a megyei gyer­mekraj z-kiállítást. Az előző tanév színvonalas anyagát a szakmai körök és a közönség elismeréssel fogadták. Az ízlé­ses rendezés fővárosi színvo­nala nemcsak hazai, hanem külföldi látogatókat is vonzott. A teljes kiállítási anyagot be­mutatásra kölcsönkérte a cseh­szlovákiai Banská Dolina, ahol a bányásznap egyik szín­foltja volt. Az idén megrendezésre ke­rülő kiállítás a reform tan- terv alapján folyó általános iskolai rajzóktatást szeretné bemutatni. Ezért a munkake­reteknek megfelelően többek között díszítő jellegű felada­tok, magyarázó- és témaraj­zok szerepelnek majd a be­küldésre szánt anyagban. Is­kolánként és óvodánként ösz- szesen legfeljebb öt rajz küld­hető be tetszés szierlnti osztá­lyokból, a válogatóst a rajz tanárok az igazgatókkal közö­sen végzik. Egyébként ez alkalommal mutatják be a Nógrád megyei Úttörőelnökség képzőművé­szeti és fotópályázatára beér­kezett műveket is, amelyeket az elnökség címére járási el­bírálás , alapja n u gyancsak áp- rilis 15-ig kell beküldeni, s amelyek a korábban jelzett tantervi anyagtól (öt darab) nagyobb Számban is érkez­hetnek. A BM Nógrád megyei Köz­lekedésrendészeti Osztálya a megyei művelődésügyi osztály- lyal egyetértésiben plafcátpó- ivázatot is hirdet a tanulóifjú­ság körében. Célja a közleke­dési fegyelem, megszilárdítása, a gyermeknek és a felnőttek­nek a szabályok betartására való mozgósítása. Kivitelezés­nél felhasználható a korszerű plakát valamennyi eszköze és lehetősége. A plakát legki­sebb mérete a húsz filléres rajzlap, vagy annak kétszere­se lehet, elkészítése egyéni, vagy szakköri csoportmunká­ban történhet. Felirata: Sza­bályosan közlekedj. Techniká­ja csak temperafesték,' vagy papírragasztás, papírmozaife. A beküldés helye: Nagybá- tony, bányász művelődési ház, ideje április 15. A legjobb eredményt elérő tanulókat a közlekedésrendészeti osztály sporteszközeikkel és egyéb ajándéktárgyakkal jutalmazza a megyei kiállítás megnyitó­ján.

Next

/
Thumbnails
Contents