Nógrád, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
1967 március 19 vasárnap NOCH A D 5 A MA G Nem szeretem a mindenáron idézetekre való hivatkozást, azt tartom, ez az önál- lótlanság leplezésének egyik hatásos módja. Könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni, azaz, könnyebb idézni egy mások által már megfogalmazott gondolatot, mint „kitalálni” egy újat. Bár ez utóbbi tevékenység, gondolom, mégis figyelemre méltóbb. De most egy idézettel folytatom: „Az elkövetkező években 1000 szakembert kell a városba letelepíteni, saját sorainkból kinevelni. E feladat célul tűzé'se ma már reális, mert városunkban a szakemberek munkájuk után nagy megbecsülésben részesülnek, szívesen telepednek le új szakemberek, megszeretik a város festői környezetét, mun- kaszérető, őszinte lakosságát.” (A városi pártbizottság határozata Salgótarján szakember ellátásáról.) Igén, így van. A határozat idézett részének valamennyi megállapítása igaz. Annak tartják azok a fiatal értelmiségiek, orvosok, mérnökök, technikusok, pedagógusok, stb. is, akik többségükben nerhrég jöttek Nógrádba. a varosba, s akikkel a minap a megyei KISZ-bizottságon váltottunk — nem hivatalosan — szót. Miről? Életük céljáról, a felelősség vállalásáról egymásért, a városért, a külső- és a belső rend, a korszerű harmónia kialakításáról, annak nehézségeiről, a közéleti szereplés előfeltételeiről és sok más kérdésről, amelyek együttesen összetevői a kor embere magatartásának. Azt keresték, kutatták a beszélgetők, mi a teendő, hogy valakit elfogadjon egy város, és Viszont: a város mit adhat, hogy valóban magukénak mondhassák. Otthonkereső gondjaikat mondották el szavaikból őszinte kívánság és tettvágy csendült ki ^ azért, ami még feltűnően hiányzik e városból. A találkozás nyomán költői hasonlatok is eszébe juthatnának az embernek. Bár a jelenlevők nagyon is konkrétan, dokumentális erővel fogalmaztak, s általában kerülték a kibúvásra alkalmat adó kifejezésrendszereket. Azt a benyomást keltették, egy részük még az esetleges látszat ellenére sem rakott fészket Salgótarjánban, itt él a magasodó házak között, de bármely pillanatban elröppenhet, mert valami még hiányzik az életéből, a meleg otthon, a kedvező munkahelyen kívül. Itt a hegyek között ezek az emberek gyakran hangoztatják: kevés a „levegő”. Mit értenek alatta? Mielőtt, természetesen csupán vázlatosan. ^válaszolni próbálnánk a kérdésre, még egy dolgot le kell szögeznünk. Az értelmiségi ember érzékenyebb reagálása, fokozott kritikai érzéke képzettségéből, társadalmi helyzetéből fakad. Alapvető kérdés, hogyan fogadjuk esetleges kritikáját, bizalommal-e. vagy fenntartással. S most néhány gondot említenék a sok közül. Nem derült. ki a beszélgetéskor, hivatali munkájukon kívül hol. milyen társadalmi kömyzet- ben élnek ezek az emberek. Majdnem általános jelenség ugyanis, hogy a munkahelyen kívül egyszerűen nem lehet ta- lálkozrii velük, legfeljebb az al- és a társbérletek lakóival, akik jobb híján, a pihenés, az önképzés lehetősége híján valamely szórakozóhelyen töltik el üres óráikat. Akiknek lakásuk van, valamivel jobb helyzetben vannak. Előnyük a pihenés, a munkaidőn kívüli alkotó tevékenység lehetősége, s ez nem kevés. Az sem titok viszont, hogy Salgótarjánban a patriarkális vonások ma még együtt léteznek, keverednek az urbanizáció viszonylag és RADÁS ONDJAIRÓL egyenlőre még gyér jelenségeivel, márpedig a félig urbani- zálódott városok általában kitűnő talajt képeznek az izolált életforma számára. Ez pedig az értelmiségi réteg esetében különösen káros lehet, hiszen éppen az ideológiatermelőt, vagy legalábbis ideológiaközvetítőt zárja el a várostól. Éppen azokat az embereket, akik szellemi arculatot adhatnának neki. Igazságtalanok lennénk, ha az izolálódás jelenségét csupán a város nyaltába varr- nánk, elhárítva ezzel az egyénről — egyénekről — a felelősséget. Akadnak ugyanis olyanok, akik önmaguk zárják ki magukat a város itt-ott azért már mégis fellelhető társadalmi életéből. Hiszen, ha kis számban is, működnek már Salgótarjánban klubok, várják ro<.t az érdeklődőket a TIT fórumai, szakosztályai, rendezvényei. a művelődési otthonok szakkörei, s még sorolhatnánk az effajta igény „kiélésének” lehetőségeit. Hozzátenném: ezek a fórumok tartalommal való megtöltése éppen ezen réteg tagjainak kötelessége elsősorban. A hiányosságokat elismerve tehát ügyeljünk arra is, hogy az esetenként azért már mégis csak nyitott kapukat ne döngessük csupán a zaj és a lárma kedvéért. Részben az elmondottakból is következhet, hogy ezeknek a fiataloknak néha más a véleménye bizonyos jelenségekről, mint a hosszabb idő óta összkomfortos kényelemben és státuszban levőknek. Ez a vélemény persze hasznos és káros is lehet a városra és társadalmára. Távolról sem kell tehát kritikátlanul fogadni. Arra is vigyázni kell azonban, hogy ha érdemben vetnek fel ■ kérdéseket, azokra érdemben, felkészültségünket és elvi tisztaságunkat bizonyítva válaszoljunk, s véletlenül se elégedjünk meg azzal, hogy válasz helyett szemükben, vagy a hátuk mögött egy „forrófejű”, „koncepciótlan” és egyéb „címkét” akasszunk rájuk. Fal mellett politizálva, elvi gondolkodás és emberkezelés nélkül legalábbis kétséges, menynyire leszünk képesek igazán megnyerni ezeket a fiatalokat. A Falmelléki Jánosok bizalmatlanságával soha nem lehet aktivizálni senkit. Ha valakinek elfogadjuk a munkáját, arra is vigyáznunk kell. hogy ne hűljön ki körülötte a levegő, hogy érezze a létező bizalmat. Amelyre természetesen, e fiataloknak is bizalommal kell válaszolniuk. Hiszen anélkül, hogy az előbb elmondott gondolatok igazságát cáfolnánk, ellenkező példákat is felhozhatnánk annak bizonyítására, hogy a város és az egyén. — a „bevándorolt” értelmiségi kapcsolatában is — mennyire elsőrendű előfeltétel a kölcsönösség. Akik „fejőstehénnek” hiszik a bontakozó vá- lakásért, állásért, jó pénzért jönnek ide, s számukra a munka, a gond, a küzdelem, a város életébe való bekapcsolódás nem terjed túl azon, hogy kritizálják, sáros a kényelmes lakásához vezető út, füstös a házak felett a levegő, stb., s mindent lenéznek, csak azért, mert helyi érték, azok valóban nem érdemlik meg az élvezett és előlegezett bizalmat. Csák arra kellene jobban vigyázni, hogy e fiatalok esetében sem szabad soha általánosítani, az ítélet kimondása előtt gondosan meg kell nézni, ki mennyit ér. 4 fiatalok és a ZlHI-rekonstrukeió II. Hí ráfit tfok. ígéretek teltek... Hiba lenne, s ezt a beszélgetés résztvevői is hangsúlyozták, ha csupán azokról szólnánk, akiknek igényei részben az elmondottak következményeként deformálódtak, akik a vegetatív életformában látják a lehetőséget. Hiszen sokasodik azoknak a száma, akik mindezek ellenére, felemás arculatával, heterogén összetételével együtt magukénak érzik ezt a várost. Mert lelkesíti őket a cél, amiért jöttek, észreveszik a megvalósulás jelenségeit. Fogadja el őket a település, amelyért tenni akarnak. Igaz fiai lehetnek. Tóth Elemér — A gyári KISZ-bdzottság munkatervet készített és aszerint dolgozik, rendszeresen tartja az üléséit. Két említett alapszervezetünk élére üj titkárt választottunk. Tavaly ősz óta negyvennégy új taggal gyarapodtunk. De nem áltatjuk magunkat. Számítunk arra, hogy az „ötverfhetesek” többsége az idén elbúcsúzik a KISZ-től, ezért a tagszervezés eddigi eredményeit nagyon is kezdeti sikernek tartjuk. Jól tudjuk, hogy lejárt az ideje annak, amikor a KlSZ-szerve- zet tevékenységének tartalma kimerülhet társadalmi munkával, meg kirándulásokkal, esetleg egyéb szórakoztató programokkal. Ezért létrehoztuk a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsát. Ismét megszervezzük a Szakma Ifjú Mestere mozgalmat. Újraszervezzük a gyári ifjúsáigi klubot. — És a védnökség a rekonstrukció támogatása? — A fiatalok mintegy kétezerötszáz óra társadalmi munkát vállaltak az Idén. Valamennyit a rekonstrukció kivitelezésén akarjuk elvégezni. Hogy miként sikerül, nemcsak tőlünk függ. Hiszen, ha fiataloknak való munkaterület volna, mi a nyári szünidőre akár ifjúsági tábort is szerveznénk. Nem adtuk fel a harcot azért sem, hogy az építkezést nyilvánítsák kiemelt beruházássá. Itt van egy levelünk másolata, melyet az Építésügyi Minisztérium páxttitkárának írtunk. Arra kértük, járjon közbe a jobb anyagellátás érdekében. Dehát egyelőre nem sok jóval biztatnak bennünket ... Sok egyébről beszélgettünk még Pál Jánossal, megmaradt azonban e dialógusnak valami disszonáns felhangja a beszélgetés után is: rendeződnek hát a tűzhelygyári KlSZ-szer- vezet sarai, de a legfontosabb, a védnökség — féllábára még mindig sántít. És, ha ez engem bánt, azt, akinek még közelebbi a kapcsolata a védnökséggel, nyilván még jobban bántja. Érthető, de a bajon nem segít, ha ez az érzés némelyeket elragad. Akad a védnökség bírálói közt, aifei szerint ezek után „helyesebb lenne az egészet megszüntetni”. Van, aki a felelősséget a kivitelezés lassúságáért is Pál János nyakába varmá. Van, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy tavaly ősz óta pozitív változások mennek végbe a gyári KISZ-szervezet életében, akik nem veszik észre, hogy a régi hibák felhány- torgatása nem előre, de vísz- szahúz... és az időt is, kár arra vesztegetni, hiszen jogos észrevételek is vannak bőséggel. Olyanok, amelyék ma is ,,élnek”, és hatnak. Néhány „kihagyott” lehetőségre Herczeg István, a KISZ megyéi bizottságának termelési osztályvezetője mutatott rá: a KISZ budapesti bizottsága bármikor hajlandó összehívni a rekonstrukció kivitele- zésébén érdekelt budapesti vállalatok KISZ és műszaki, gazdasági vezetőit, hogy ezzel hozzájáruljon a kátyúba ragadt építkezés — és védnökség — kisegítéséhez. A KB- szervező — vélekedik Herczeg István — a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor „leragadt” a beruházói feladatokon, holott tennivalóinak, eszközeinek; éppen hogy ilyen, és éhhez hasonló politikai jelle- gűeknek kellett volna és kell lenniük. Felrója Pál Jánosnak — szerintem is joggal —, hogy a salgótarjáni KlSZ-véd- nökség általában keveset hallatott magáról, egyáltalán: csendben volt, holott az ügy érdekében a lehető „legnagyobb lármát kellett volna csapnia”. Ilyenfajta bírálatot — amely mindjárt ötletet ad, újabb lehetőségeket tár fel —, sokat., nagyon sokat kérnék a Tűzhelygyárban. És olyanfajta segítséget is, amilyent a tűzhelygyári párt- szervezet nyújt. — Mi Pál elvtársat — mondta Angyal Andor, a gyári párt-Vb titkára — hibái ellenére is alkalmasnak tartjuk tisztségének betöltésére. Politikailag is, szakmailag is. Felkészült technikus, jelenleg egyetemre jár. Kontaktust tudott teremteni a fiatalokkal. Bízunk is benne, mert soha nem élt vissza beosztásával, a tanulást is úgy intéri, hogy az ne menjen munkája rovására. Bejelentés nélkül sem a gyá« utóbbi időben érdekes *• olvasmányt tanulmányozok. A mű címe: Dejtár község krónikája, szerzője pedig egy tevékeny dejtári tanár: Fábián János, a honismereti szakkör vezetője. A krónikába feljegyzik a község valamennyi fontos eseményét, s így keresztmetszetét adja he- tek-hónapok fejlődésének. S így, a választás idején úgy hat, mint egy nagyon jól sikerült propaganda-kiadvány. Az 1966-os kötet például két mozgalmas képpel indul, amely a mór elkészült törpevízmű építését mutatja be. Egy másik képen pedig az ősszel készült cementjárda látható, amint a szükséges javításokat végzik rajta. Tehát építéssel, új alkotással kezdődik a krónika. De érdemes tovább idézgetni belőle. Január 15. A művelődési otthonban KISZ-esküvőt tartottak. A jegyesek Parnicsán Margit és Bacsa János voltak. (Különösebb megjegyzés nem került a krónikába, ami azt mutatja, hogy a társadalmi esküvő nem új esemény már Dejtáran!) Január 20. A termelőszövetkezet vízmüvét átadták a használatnak: a mai naptól vizet szolgáltat a tsz-tanyának. Vízhozama: 200 li ter percenként. Dejtári krónika Január 24. A tanácsitól 1500 forintot kapott szemléltető eszközökre az általános iskola. Január 31. A József Attila Tsz januárban 47 hízott sertést értékesített, 79 ezer forint értékben. Több mint 70 mázsa fogyott savanyúságból is. Február 12. A Déryné Színház a „Mária főhadnagy” című zenés vígoperettet adta elő. Az előadáson 260-an vettek részt és a bevétel 3648 forint volt. Február 18. A szövetkezet két UE 28-as traktort és két pótkocsit vásárolt az amortizációs alapból, amelyeknek ára: 230 ezer forint. Február 22. A szövetkezet hat tagját, Mészáros Lászlón ét, Bella Máriát, Pálinkás Máriát, Bugyi Ferencet, Mészáros Ferencet és Molnár Ferencet három napos jutalom-kirándulásra küldte Budapestre. A Pesten töltött három nap alatt megnézték a várost, megtekintették a Parlamentet, a Mátyás templomot, a Nemzeti Galériát, a Mezőgazdasági Múzeumot. Március 3. Nyereményt kézbesített a posta: a Tyereskova őrs a veszélytérkép ügyes elkészítéséért egy asztali futballt nyert a Pajtás Szerkesztőségiétől. Március 8. Ma hajnalban 24 tanuló és öt kísérő utazott Budapestre az Operaház Erkel Színházának előadására, .ahol a Pillangókisasszony című Puccinl- operát nézték meg. Az előadás megkezdéséig városnézés volt a program. Március 11. A 6-os számú vegyesbolt elnyerte a Kiváló címet az előző évben végzett kiváló gazdasági és tömegszervezati munkájával. Március 21. Este kön yvköl csőn zés volt. A könyvtárnak 357 olvasója van, tehát a lakosság 15 százaléka kölcsönöz könyvet. Tavaly csaknem 13 ezer könyvet vettek ki, ami azt jelenti, hogy a község minden lakójára hat könyv jutott. Március 24. A községi tanács végrehajtó bizottsága az óvoda munkáját vitatta meg és határozatot hozott az óvoda udvarának parkosításáról és a férőhely tízzel való növeléséről. Április 1. Kétszáz fiatal gyülékezett össze este 6 órakor a sportpályán. Zászlókkal és fáklyákkal vonulta fél a kiszesek vezetésével. A főutcán ilyen jelszavak hangzottak: Békét Vietnamnak! Vietnami gyerekek, együtt érmük veletek! A község dolgozói js csatlakoztak az amerikai agresszió elleni tüntetéshez és tiltakozó táviratot küldtek az amerikai nagykövetségre. Április 13. A mdntalegelön elkészült az új karám. Egyébként befejezték a tsz-ben a feketeribizli másodszori művelését is. Ehhez a munkához a tsz-tagok maguk készítettek függesztett tárcsákat és fogast. Május 31. Beoltották a termel őszövet - kéziét 26 hízómarháját: ezzel olaszországi export-útjukra készítették elő a szarvasmarhákat. És így tovább... A krónika folytatódik. . Lakos György rat, sem a várost el nem hagyta. Hogy a rekonstrukció nem úgy haladt eddig, mint magunk is szerettük volna? Iparági miniszterhelyettesek teljesítetlen ígéreteit tudnám sorolni... Hogy a budapesti KISZ-bizottság is segítene? Ezt most hallom először. Bár nekünk is eszünkbe juthatott volna, kár, hogy nem közölték előbb ... Egyébként, őszintén szólva, értesülök olyan elvtársaink bírálatáról is, akik Pál Jánost korholják, de legalább egy éve a színüket sem láttuk itt a gyárban .., Ami Pál Jánost, és a KISZ- szervezétet illeti, az a véleményem. hogy a tavalyi vb határozata után jó úton indultak. De ha bízunk is bennük; a sarkukban vagyunk. Észrevettük. hogy decemberben mintha lassítottak volna az iramon. Két Sete újra vb elé citáltuk őket. Megmondtuk Pál elvtársnak: helyes az, amit eddig csináltak, de megállni nem lehet. Beszéltünk a mi alapszervezeti vezetőinkkel is: segítsenek a fiataloknak a tagszervezésben, ugyanezt teszi a szakszervezet is. ★ És megint: a védnökség, a rekonstrukció? Ami elsősorban értelmét adta a kezdeményezésének ? Megkérdeztem erről Botka Miklóst, az építők főmérnökét: mit tehetnek a gyorsabb kivitelezés érdekében a kiszesek? „Anyagot, anyagot! Ma is ez a legfőbb gondunk. Segítsenek a megszerzésben!” — válaszolt. Van, aki elhúzza erre a száját? „A KISZ nem anyagbeszerző”. Igaz, ez valóban nem olyan romantikus, mint például egy önkéntes ifjúsági tábor. De ugyan szervezhetünk-e nyáron építőtábort, ha résztvevőinek nem lesz mit csinálnia? Az idén harminchárommilliós feladata van az építőknek. De az anyagellátással még ipindig bajok vannak. Tiszaszederkényen készítik a vasbeton elemeket: a vállalat úgy szerződött, hogy még szeptemberben is lesz szállítás. Mit tehet a védnökség? Van Tiszaszederkényen KISZ- szervezet? Hogyne volna. Érdemes kérni a pártfogásukat? Kérdezni sem szabad! Miskolcon gyártják a lakatosszerkezeteket. Más részét Nagybá- tonyban. Az is gyorsabban kéne. Itt is, ott is vannak kiszesek ! És mindenütt ott a párt, melynek ifjúsági szervezete a KISZ. A Kohó- és Gépipari Minisztérium pártszervezetének éppúgy, mint az Építésügyi Minisztériuménak, vagy a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztériuménak — és mindnek van „kiegyenlítetlen számlája” a tűzhelygyári rekonstrukción. Nincs helye hát sem a melankóliának, sem a fitymálgatásnak. Van tenni-, s követelni valója a salgótarjáni KISZ-védnökségnek. S mert nem ki-ki önmagának, hanem a közösségnek követel, tegyék ezt a fiatalok olyan fennhangon, hogy mindenki füléhez eljusson. Csizmadia Géza Tűzdeléses módszerrel nevelik a palántát A szécsényi II. Rákóczi Tsz palántanevelő telepén a paprika, paradicsom, uborka és káposzta-féléket már a múlt hónap közepe táján elvetették. A hollandi-ágyakban a paprika tűzdelése folyik. A tsz 80 ággyal rendelkezik és a tervek szerint a szükséges palántákat tűzdelve nevelik. A tűzdelés következtében ugyanis erősebb palántákat kapnak, amellyel a termés szedését mintegy két hétté: előbbre tudják hozni és ezzel a lakosság zöldségigényét két héttel korábban tudják kielégíteni
