Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-08 / 33. szám

T9«7 ffhniár 8. szerda KOr, V« O s A melegkonyha ügye Szirákon Egy elhúzódó építkezésről nyilatkoznak az illetékesek Meddig fertőzi még az emberek egészségét? A gáz- és porelszívás kálváriája a Vasötvözetgyárban A Szirák és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet tavaly dicséretes vállalkozásba fo­gott. Egy régi italboltot áta­lakítanak, s az új épületben nyer elhelyezést az eszpresszó * és egy falatozó is. A község legforgalmasabb helyén sze­retnék a melegkonyhás szol­gáltatást. S a vállalkozásban ez a dicséretes. Ugyanis, akik a pásztói járást járják, jól tudják, a közlekedéstől az ét­keztetésig itt a legrosszabbak a viszonyok. A körzeti földművesszövet­kezet hétszázezer forintot szánt erre az átépítésre, Az elképzelések szerint már ta­valy működni kellett volna az új egységnek. Amikor megbízták a kivitelezőt, a salgótarjáni Lakáskarbantartó KTSZ-t, megállapodtak az 1966. október 30-i átadási ha­táridőben. Az építkezés jól in­dult, azonban a mai napig nem fejeződött be. Miért? Er re feleljenek az illetékesek. Széles Ferenc, a körzeti földművesszövetkezet elnöke: — A napokban tartottunk ta§értekezletet, ahol a föld­művesszövetkezeti tagság erő­sen megbírált az elhúzódó munka miatt. De mi nem te­hetünk róla. A Lakáskarban­tartó eddig már kétszer kért határidőre módosítást. Először anyaghiányra hivatkoztak, kér­ték, hogy fogadjuk el a de­cember 30-i határidőt. Nehe­zen, de beleegyeztünk. Azu­tán ismét jelentkeztek a ké­relmükkel, nem tudják a mun­Szövetkezeti húsüzem Pásztóit A pásztói földművesszövet­kezet vezetősége sohasem szűkölködött ötletekben és dolgozóiban is megvolt min­dig a kellő lelkesedés a kivi­telezéshez. Most az új^ me­chanizmus szerint működő kísérleti szövetkezet még in­kább igyekszik kihasználni a nagyobb önállóság adta lehe­tőségeket. Egyik legnagyobb mérvű vállalkozásuk a vágóhíd átvé­tele a községi tanácstól, ame­lyet csaknem 400 ezer forint befektetéssel húsüzemmé ala­kítanak át. A beindításhoz ' Szőrfi Imre, a MÉSZÖV egyik osztályvezetője, Ruza László, a szövetkezet kereskedelmi főosztályának vezetője és Si- raki Márton, a pásztói föld­művesszövetkezet dolgozója tapasztalatszerzésre Vas me­gyébe utazott, ahol megtekin­tették a szombathelyi, a sár­vári és a jánosházi húsüze­met. A jánosházi földműves­szövetkezet felajánlott egy töltőgépet a pásztóiak megse­gítésére. A többi szükséges felszerelést az Élelmiszeripari Gépeket Gyártó Vállalattól szerzik be. Az új húsüzem nyersanyag ellátását részben az Állatfor­galmi Vállalat fedezi, azon­kívül 150 sertést a földmű­vesszövetkezet hizlal. A ké­sőbbiek során a termelőszö­vetkezetekkel karöltve szán­dékoznak megoldani az élő­sertés beszerzését. A vezető­ség előzetes számításai szerint évente 8-900 mázsa sertéshús feldolgozására kerülne itt sor, ami a szövetkezetnek 150-200 ezer forint gazdálkodási ered­ményt jelentene. A szövetkezeti húsüzemben gyártásra került olcsóbb mi­nőségű töltelékáruból, füstölt szalonnából, oldalasból, nem­csak a körzet lakosságát, ha­nem az egész pásztói járást el akarják látni, főként nyá­ron, amikor — az eddigi ta­pasztalatok szerint — a leg­nagyobb a hiány az ilyen Cikkekből. kát befejezni csak 1967. már- laj, meg kellett erősíteni az cius 30-ra. Mindezeken na- alapokat, közben módosítot- gyon csodálkozunk, ugyanak tak az átalakításon is. A kor nekünk zsebre megy a menyezetet is meg kellett erő­játék. Ha számolgatjuk, kidé síteni és újra deszkázni. Je­rül, hogy ötvenezer forin' lentősebb anyaghiány nem gazdasági veszteséget és fordult elő, ha volt is, in- csaknem kétszázezer forin kább a belső szerelvények forgalmi kárt okozott eddie hiányoztak. Jelenleg már fo- a kivitelező. Az épületen alig lyik a belső burkolás, kezde- dolgozik. valaki. Azt is meg nénk a festést, de mivel hi- értjük, hogy előfordult szak ányzik az úgynevezett harmo- emberhiány. De a kivitele- nika-ajtó, az egyik közfalat ző is vegye számításba a rr. nem tudjuk beépíteni. Az ál­gondjainkat. Legyen tekintet vállalkozó, a Nagyoroszi KTSL tel azokra az emberekre, akik terv hiányában nem tudja el- Szirákon átutaznak, s az egész készíteni az ajtót. Emiatt fes- járásban sehol nem jutnak teni sem tudunk. Mi lesz a meleg ételhez... március végi határidővel? Benus István, a salgótárjá- Kérem remény van rá, hogy ni Lakáskarbantartó KTSZ befejezzük a munkát... építésvezetője: Mi az igazság? A kideríté­— Kérem, mit mondjak séhez alaposabb vizsgálatot hirtelen? A nyáron, amikor kellene folytatni. Ez viszont már félig készen állt az épü- nem a m* dolgunk. De az let a tervező több mint ötven- i§en> hogy szóvá tegyünk ezer forint értékű pótmunkát minden mulasztást, felhívjuk rendelt el. Mivel az nem egy a figyelmet az ilyen elhúzódó munka volt. hanem sok ap- beruházásokra. Az állam, a rólékos munka, elvette az közösség pénze fekszik ebben időt. Októberben újabb pót- a munkában is, nem mindegy, munkákat rendeltek el. Ezé- mikor hoz hasznot az új lé­ket pontosan naplóztuk, egyi- tesítmény. dejűleg kértük az átadási ha- Azután mi a biztosíték ar- táridő-módosítást is. rnert i'a, hogy nem lesz újabb ha- emiatt elmaradtunk. Közben táridő-módosítás? kiderült, hogy vizenyős a ta- p. A. Épül a DCM mészműve A Dunai Cement- és Mészmö fél éve épülő új üzemrészében 6 kemencében égetik majd a meszet, így évente 130 ezer tonna építési anyagot termelnek. Az új mészművet a ter­vek szerint 1969 végén adják át. (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele) Elkészül-e az ígért határidőre a Vasötvözetgyár gáz- és porelszívó berendezése? Nem mai és nem is tegnapi kérdés ez. Nemcsak az üzem dolgozóit, hanem az egész környék lakosságát, úgy is mondhatnánk az egész Sal­gótarjánt érintő kérdés ez. Megoldásra már tavaly ta­láltak módot, s ezt mindenki megnyugvással vette tu­domásul. De mi történt azóta. Erre keresünk választ A múlt bűne — mondják, és akik ezt állítják igazuk van. Már akkor, amikor az üzemet étrehozták meg kellett volna oldani a por és gázelszívást is Ez nem történt meg. Ezen ma már meditálni sem érdemes A SZOT Munkavédelmi Tu­dományos Intézete először 1953-ban, azután az 1964—65-ös években végzett vizsgálatot az üzemnél a levegő szennyezett­ségével kapcsolatosan. Mérték, hogy az elektrolizáló kemen­cékből kikerülő sziliciumoxid tartalmú por milyen mérijk- ben piszkítja a levegőt. Ha­sonló méréseket végzett 1953- ban az Országos Közegészség­ügyi Intézet is. Megállapítot­ták, hogy óránként 738 kilo­gramm mikro-szemcsenagy- ságú por távozik a levegőbe, ami folyamatos üzemről lévén szó — évente 5400-5500 tonná­nak felel meg. A levegő szeny- nyezettsége duplája a megen­gedettnek. Szilikózis veszély tehát van! Emiatt nemcsak a félévenként orvosi vizsgálatra kötelezett üzemi dolgozók vannak kitéve a veszélynek, hanem a környék lakói is. Azt senki sem állíthatja, hogy nem foglalkoztak koráb­ban ezzel a kérdéssel. Szakem­berek jártak külföldön, tanul­mányozták a hasonló üzeme­ket. 1956-ban már eljutották a tervezésig, de az ellenforrada­lom megakadályozta a gyors megoldást. Azóta eltelt 10 év, újabb vizsgálatok zajlottak le, ahogy azt már elöljáróban em­lítettem, A Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány 3140/1964 szá­mú határozatával utasította a Kohó- és Gépipari Minisztéri­umot, hogy vizsgálja felül a város — Salgótarján — üzem­egészségügyi viszonyait és vizsgálja meg miként lehetne csökkenteni a város levegőjé­nek szennyezettségét és intéz­kedjék a rendellenességek, hi­ányosságok felszámolásáról, s 1965. június 30-ig tájékoztassa a kormányt. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének munkavé­delmi főfelügyelője, Nyerges János osztályvezető, 1965. ja­nuár 12-én átiratot intézett a Vaskohászati Igazgatósághoz, amelyben többek között kifej­tette, hogy a levegő szennyező­dés megszüntetése nem tűr ha­lasztást. Rövid határidőt sza­bott az intézkedésekkel kap­csolatos elképzelések közlésé­re, — mert ellenkező esetben — szól az átirat szövege — a testi éppség közvetlen veszé­lyeztetése miatt kénytelenek lesznek a Vasötvözetgyárban a termelést beszüntetni, j Több elképzelés, variáció volt, amelyek közül a legalkal­masabbnak és valószínű leg­olcsóbbnak is a csehszlovák Skoda-Export Külkereskedel­mi Vállalat ajánlatát, a ijed- ves elektrofilteres elszívó- és porleválasztó berendezést találták. A csehszlovák válla­lattal az Országos Tervhiva­tal előzetes engedélye alapján megkötötték a szerződést a berendezés 1967—68 évi szállí­tására. Elkészült a teljes beruházá­si program is, amit 1966 augusztusában jóváhagytak és dr. Kocsis József miniszterhe­lyettes aláírásával visszajut­tatták a vállalathoz. Ebben, a beruházás 1967. évi kezdése és 1968. évi üzembehelyezése sze­repelt. A vállalat megtette a szükséges intézkedéseket. Csehszlovákiába elkészültek a technológiai tervek, és a be­rendezés gyártása folyik. Le­vélben értesítették a vállalatot, hogy a szerződésben vállaltak szerint az idén több millió fo­rint értékben szállítanak be­rendezéseket. A KGMTI már decemberben elkészítette az idei kiviteli terveket, a jövő évre szólókat pedig az első ne­gyedévre ígérte. Az Ötvözet­gyár a terveknek megfelelően kapacitáslekötési szerződést kötött a generálkivitelezővel és a gépészeti fővállalkozókkal. Beszerezték már a hatósági építési engedélyeket is. A munka megkezdésének tehát nincs semmi akadálya. Igen, ezt gondolhatná az ember. És mégis van! A KGM Beruházási Iroda, Kohászati Osztálya vezetője, Pál Béla, szóban közölte az Öt­vözetgyár vezetőivel, hogy ez a beruházás nem szerepel az 1967-ben induló új munkák között. Feltehetően ez a köz­lés jutott az Építésügyi Mi­nisztériumhoz, mert ott nem adták meg a végleges kijelö­lést -az építő vállalatoknak^ tehát — kiviteli szerződés nem jöhetett létre. Lesz gázelszívás, porlekötés, de mikor? Ez most a kérdés, nemcsak a Vasötvözetgyárban, hanem a környéken is. Azok a korábban vázolt és különböző vizsgálatok eredményeivel is alátámasztott gondok nem csökkentek, sőt szaporodtak. A két évvel ezelőtt megállapí­tott veszélyesség fennáll ma is. Egyrészt ez indokolja, hogy a szóbeli közlést változtassák meg. De még más is! A halasz­tás nemcsak azt eredményezi) hogy másfél évvel kitolódik aa üzembehelyezés, hanem azt, hogy a már gyártás alatt lévő berendezések szakszerű táro­lása, raktározása igein jelentős többletköltséget jelent. Fenye­get a veszély is, hogy a garan­ciális feltételek, a szállító ré­széről megszűnnek. A berende­zések késedelmes üzembehe­lyezése miatt — import beren­dezésekről lévén szó — a MBB büntető szankciói várhatók, amelyek szerint a berendezés befejezési költségének erejéig 10—15 százalékos büntetőka­matot kell fizetni. Ez nem ol­csó dolog, de még ennél is sok­kal drágább az emberek egész­sége, amelynek védelmét nem lehet és nem szabad semilyen indokolással most már évről évre ha'asztgatni. Bodó János A József-piaiá... ervezők jártak a Jó­zsef-platón. Még hó borítja, de begázoltak a kö­zepére. Nézegettek, méreget­tek, jegyezgettek, vitatkoztak. Valami készül a platón. Már sejteni lehetett a múlt évben is, amikor megjelentek a lánctalpas földgyaluk, és fel­zavarták az öreg bányatelep csendjét. Egyengették az er­dőszéli dombokat, míg egy utat és forgót nem vágtak. Fent van a plató a Pilis- hegy oldalán. Északról egy silány akácos keríti, és a Va­daskerti-puszta. Délről az új Tarján mutatja magát. Más­felől hegyek, fenyvesek, er­dők. A plató valamikor ura­sági szántó volt. Ürhatnám birtokosé, akinek nagyobbra nőtt vágya, mint vagyona. A munkát sem szerette, a bér­lőre bízta. A mulatság volt a szenvedélye. De az kiadó­sán. Annyit őrzött magának, amiből erre tellett. Szép konda disznót, két apaállattal. Az egyik szalma­szőke göndör mangalica, élesre fent kampós fogakkal, vaskos testtel. A másik, vö­rös bőrű, kopasz, angol, hosz- szúra nyúlt nagy testtel, csú­nya nagy pofával, az is arasznyi fogakkal „felszerel­ve.” A két jószág hozta a legtöbb hasznot. Nemcsak a környező birtokosok, a faluk népe is odahajtotta párzásra a kocákat. Egyébként a szokványos időben a két ál­lat együtt járt a kondával, szelíden, lustán. A pásztoruk Marcel Józsi­ka volt. Iskolát hagyott kur­ta gyerek, vörösbarna bozon­tos üstökkel, tömpe orrán szeplőkkel. Fél kommencióért pásztorkodott, ami a cseléd­sorban élő családnál sokat jelentett. Ök is jól jártak, az uraság is. Reggelenként mikor kihaj­tott, pattogott karikásával. Ha még jókedvvel is ébredt, belefújt rézcsőtrombitájába. A jószágok ismerték a jelt. Talpra ugrottak a vastag szal­mából, és égtelen vonításba, röfögésbe kezdtek. Józsika meg terelte őket a plató fe­lé. Délelőtt kerülővel a hir­telen völgyes legelőn, hogy találkozzon az öreg számadó juhásszal, Klement Istvánnal. Vonzódott az öreghez, a szép históriákért, de leginkább a délelőtti furulya leckékért. Jó időtöltés ez a pásztornak, mikor harapni Valóra kap a jószág. Delelőre a platóra hajtott, a dagonyára. A disznók nyakig mártották magukat a sárba. Józsika pedig a körte­fa alatt kotorászott horpadt tarisznyájában. így teltek a napjai békes­séggel, csendben. Józsika már tudta, mikor kell a kanokat kettéválasztani, és ólba tar­tani, hogy gerjedelmülcben ne tegyenek kárt egymásban. Akkor nyáron elszámította mágát. Forró volt a június, hűvös a július. A melegben lustálkodtak a kanok. Hajtotta hát az apákat a kondával. Azon a reggelen borús idő lett. Az eső is rákezdett. A hegyek felől szél kerekedett és Józsika fázott. A körtefá­hoz bújt. Onnan nézte rosz- szat sejtve, hogy a mangali­ca föláll, megrázza magát, túrja a sarat, mérgesen ka­par, és elindul az angol felé, amelyik nyöszörögve kellette magát a kgcának. Belevágott a sonkájába. Az angol felvo­nított, megfordult és vissza a támadónak. De az' várta a rohamot. És megkezdődött köztük a tusa. A konda ri­adtan szélrebbent, és körtáll- va mozdulatlan figyelték a viadalt. ózsika riadtan felug­rott. Pattogott ostorá­val, ütötte a bottal az álla­tokat, de ezzel mintha ger­jesztette volna őket. ' Már vérzettek. Kazalnyi helyet tapostak ki. Józsika tudta, életre-halálra megy a harc. Kétségbeesetten segítségért kiáltott: — Segítség Pista apó! Se­gítség emberek... A dombok felkapták hang­ját, dobták, hogy meghallják akinek a fiú szánta. A bére­sek rohantak először a plató felé. Elindult az öreg is. Li­hegve bokron, gazon át, mert féltette a gyereket. Mire a platóra ért a béresek már ütötték, lökdösték a vértől ázott, lihegő állatokat. De eredménytelenül. A számadó rájuk kiáltott. —- Félre! Vizet!... Oda dobta a kalapját. Jó­zsika merítette tele a for­rásból. Az öreg a mangalica fülébe loccsantotta. Az állat megtorpant. Már ott volt egy másik kalap viz az angol fülébe is. Az állatok hátrál­tak. És akkor a juhász ke­zében megszólalt a karikás. Hasította a levegőt, tépte a szőrt. Az angol fenekére ro­gyott, majd oldalt billent. A mangalica meg bele a sárba. Akkor érkezett kordáiyával oda az uraság. Már a plató széléről rohant, Felkapta Józsikái rázta, fojtogatta, földhözvágta, ütötte. Klement István fogta meg a kezét. — Már bocsásson meg a nagyságos úr...! A felhevült ember tekinte­te találkozott a cselédekével. Elrohant, visszakiáltott. — Majd számolok még ve­le... Józsikától elvették a kari­kást. Menni kellett nekik a tanyáról, pedig gyógyítgatásra szorult volna kékfoltos vé­kony teste. tervezők ott taposták a havat, ahol valami­kor a két jószág viaskodott. Lakóházakat építenek a pla­tóra. Park is lesz. Közepébe odaillene egy köbe faragott pásztor fiú... Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents