Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-08 / 33. szám
4 *B 1967 február 8. szerda •felölő lesek ^ligótarjiifiSian Salgótarjánban is megkezdődtek a jelölő gyűlések. A városban egy országgyűlési képviselőt, hét megyei és 81 városi tanácstagot jelölnek a választópolgárok. A város lakói országgyűlési képviselőnek Brutyó Jánost, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnökét jelölték. Az acélárugyáriak után a város több körzetében csatlakoztak a jelöléshez, hétfőn a síküveggyárban és a baglyasaljai művelődési otthonban rendezett jelölő gyűlésen is részt vett Brutyó János elvtárs. Befejeződött a hét megyei ’tanácstag jelölése is a városban. Hétfőn és kedden tovább folytatódott a városi tanácstagok jelölése. Eddig összesen 36 városi tanácstagjelöltet fogadtak el a választópolgárok. A 34-es körzetben jelölték Szalai Gáspár elvtársat, az MSZMP salgótarjáni városi bizottságának első titkárát. Ma újabb 16 körzetben tartanak jelölő gyűlést Salgótarjánban. Boródi Ferenc: tok a jelöléssel. . egvetér- Szalai Gáspár: ... Eredmé- nyeink közösek, sokat segített a város lakossága. Bandur Árpád nevét vette fel * a vendéglátó vállalat balassagyarmati üzemeinek KISZ-szervezete Tíz évvel ezelőtt alakult meg a KISZ-alapszervezet a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat balassagyarmati üzemeinél dolgozó fiatalokból. Jelenleg már negyvenegy fiatal tevékenykedik az alapszervezetben. Az alapszervezet fiataljai hétfőn délután taggyűlést tartottak. Beszámoltak a Központi Bizottság legutóbbi határozatáról, értékelték az eredményeket. A "közelgő KISZ VII. kongresszusa tiszteletére az alapszervezet felvette a felszabadulás előtti nógrádi partizánmozgalom egyik hősének, a fiatalon hősi halált halt Bandur Árpádnak a nevét. Elhatározták, hogy közelebbről is megismerkednek a hős életével és harcával, adatokat gyűjtenek róla. Az alapszervezet tervében szerepel a KISZ-koIlektíva továbbfejlesztése az egyes, bá- lassagyarmati vendéglátó egységekben. Az 1967-es akció- programban egyre több fiatalt kapcsolnak be a KlSZ-okta- tásba, közös kirándulást szerveznek. A salgótarjáni hangversenysorozat első eseményéről Sikeres hangversennyel kezdte idei bérletsorozatát Salgótarjánban az Országos Filharmónia. Igen nagy érdeklődés nyilvánult meg már előzőleg is a sorozat iránt: az eladott bérletek száma és a szinte telt ház pedig azt bizonyítja, hogy lassan Salgótarjánban is olyan hangversenylátogató bázis alakult ki, mely segítője lehet a város I pezsgő zenei életének, fejlődésének. A közönség örvendetes számához hozzájárult az első est népszerű műsor- összeállítása és a szereplők névsora tó. Hacsaturján: Álarcosbál című szvitjével nyitotta a koncertet a Budapesti MÁV szimfonikusok zenekara. A mű Leimen to v hasonló című drámájának kísérőzenéjéből született, szvitszerű átiratát Hacsaturján 1942-ben állította össze. Különösen a népszerű Keringő és a Galopp tételek lendületes előadása ragadtatta nagy tapsra a közönséget. A műsor további részének sikerét eleve biztosították Gershwin népszerű művei. Az „Egy amerikai Párizsban” fanyar humorral festi a francia főváros századeleji hangulatát, 1 ülhető forgalmát. A nálunk sokáig méltatlanul mellőzött zeneszerző valósággal Párizsba viszi hallgatóit, séta közben autódudák ka- valkádjában halljuk a mulatókból, bárokból kiszűrődő eharlestonokat, ám mindezeken áttör a honvágy a haza irántf és megszólal a trombitán egy szép blues-melódia. Talán ez hozta meg zeneileg a legszebb perceket, számunkra az egész est folyamán, bár a közönségsiker elvitathatat- lanul Antal Imre zongoraművészé volt, aki a „Rapsody in Blue” kényes és igényes zon- goraszólamát játszotta. Nem "életlen, hogy nálunk viszonylag keveset játsszák ezt a művet. Ehhez kétségtelenül hozzájárul az is, hogy még kicsit tartózkodnak élvonalbeli szólistáink ettől a stílus-. tói, de igen nagy feladatot is ad a mű az előadó számára. Antal Imre és a kitűnő zenekar a kezdeti bizonytalankodás után egymásra talált és nagyszerű előadásnak lehettünk tanúi. Csak sajnálhatjuk, hogy nem kaptunk ráadást a művésztől. Szünet után Gershwin: Porgy és Bess operájának néhány részletével folytatódott a műsor. Lorenz Kornélia és Turpinszky Béla a Magyar Állami Operaház magánénekesei a legnépszerűbb áriakat szólaltatták meg nagyszerű előadásban. A Bölcsődal és A pénzből sohasem elég című áriák amúgy is, mint az egész opera, világszámok. Ilyenkor különösen sajnálhatjuk, hogy ez a Gershwin mű — néhány rádióadáson kívül — még nem került színpadra nálunk. A hangverseny befejező száma már kevesebb zenei élményt hozott, Grófé: Grand Canyon szvitjének inkább a hangszerelése mesteri, ezzel viszont a silányabb zenei szövet ellenére hatása alá vonja hallgatóit Különösen az ösvényen című tétel előadása rendkívül elragadó, bele is tapsolt a közönség egy része. Néhány szót még a hangverseny egyik főszereplőjéről, Oberfrank Gézáról, aki az est karmestere volt. A fiatal muzsikus az Operaházban működik, pályája kezdetén álló művész, aki tehetsége alapján máris fontos megbízatásokat nyert. Bemutatkozása alapján úgy érezzük, nagy fejlődési lehetőség áll előtte. A MÁV szimfonikusok zenekarát többször hallottuk már Salgótarjánban és mindig kitűnően, — ezúttal talán kissé halványabban szerepelt, ha például a Rapsody in Blue és a Grand Canyon helyenkénti megbillenésére gondolok. Ennek ellenére igen sok örömet szerzett hallgatóinak az együttes és külön öröm, hogy a májusi bérleti hangversenyen ismét hallgathatjuk. összegezve: nagyszerű hangversennyel nyitotta sorozatát az Országos Filharmónia ez reménykeltő, hogy a hátralévő koncertek értéke sem lesz kisebb. — virág — a Otagy rj)aíóe fa a gyweJkeJk m .. .Tudtam, persze, hogy tudtam olvasmányaimból, in- nen-onnan; Horpács elsősorban arról nevezetes ... A Mikszáth kúria úgy emelkedik a hormont fölé, mint valami mauzóleum. Itt halt meg a magyar irodalom egyik legjelesebb művelője, míg élt itt pihent nyaranta. Amikor az épületet övező hatalmas kert bejáratához érünk, ezúttal sem marad el a csattanós történet: — Itt, szemben állt a hor- pácsi kovács mester műhelye, háza — mutat K. egy lapájos részre —, és amikor egy alkalommal az író átlátogatott a mesterhez, az így szólt: — No, csak író úr! A maga kalapja körülbelül olyan, mint az enyém... — mire Mikszáth: — Hát, körül igen, de belül nem... Ma múzeum a ház. Magasodó oszlopokon áll a klasszikus korokat idéző háromszög alakú homlokzat. Két oldalról meredek lépcsősor vezet a bejárathoz. Az ajtóban kék fejkendős, középkorú nő fogadja csoportunkat, amolyan múzeumőr féle, közeli leszármazottja a kalap-anekdóta kovácsának. A földszinti előcsarnok kápolnaszerűségét a magas, mennyezetik érő, csavaros alakúra faragott, sötéten is fénylő faoszlopok és a bejárattal szembeni fal mentén a felfelé húzódó érdekes lépcsősor adja meg, A lépcsőt végig kifelé öblösödő, teli korlát szegélyezi. Egy helyen, pontosan a közepén szószéknek is beillő pihenő osztja két részre. Az evangélikus Mikszáth erről a helyről beszélt a horpácsi hívőknek ... Fent az emeleti szobákban a Nagy Palóc karszéke, ágya, néhány törékeny alakú szék, asztalka, ernyős lámpa, az almáriumon piros fedelű vendégkönyv — tele bejegyzéssel, aláírással... Eredeti felvételek Mikszáthról, a családjáról, a falakon képek, díszoklevelek és egy üveges szekrényben néhány megjelent műve ... Szegényes gyűjtemény? Mikszáthot nem a használati tárgyaiból kell megismerni ... célt is szolgál. Földszinti részében van a község mozija, postája, és a járulékos épületekben, szárnyakban helyezték el az állami gondozásba vett gyerekeket. .. — Az egyetlen téma itt, ez a múzeum aljában meghúzódó tanterem — gondolom a ruhafogas tarkaságát nézve, és talán „elejtem” az egészet, ha nem hallok meg olyasmit, ami szinte arra kötelez —• ne fordítsak hátat a témának. — Ne... Ne tessék bántani! Ne bántson ... kérem! A vékony, feszülő gyerekhang visszaparancsol. Friss csend fogad, amikor belépek a tanteremnek berendezett helyiségbe. Az „alsótagozat” (vagy húsz gyerek ülhet a kopott padokban) felállva köszönt. A helyiség barátságtalan, fűtetlen, a gyerekek kék mackóruhában, a felügyelőnö piros télikabátban, a világítás szegényes, nem túl vidám a kép. — Feri bácsi, Feri bácsi... — mondják. Ki tudja kivel tévesztenek össze, de az a jó, hogy ismerős vagyok előttük. — Miért vagytok itt? — Az iskolában nincs elég hely ■ ■. Egy nagyon kék, nagyon kerek szemű kisfiú hozzámbújik, átölel és fejét meredeken hátrahajtva kitartóan néz. A fiatal, talán túlságosan is fiatal, szőke gondozónő zavartan igazgatja vastag salját. Egészen piros az arca. — Ki kapott ki utoljára? — Én... én... én.— emelkednek a kis kezek. kezeiére vigyáztunk e falak között, de a zsúfoltság, a közös mellékhelyiségek, a fürdő miatt ez tarthatatlanná vált. Felszámoltuk. Egy ideje csak fiúk kerülnek hozzánk, ide, a horpácsi kastélyba ... — Szökés? — A kora ősztől fogva egyetlen esetünk sem volt... — És azelőtt? — Sok. Többnyire az új gondozottakkal van baj. Aki régebben került ebbe a kis közösségbe — nem vállalkozik a szökést jelentő meggondolatlanságra ... Gyerekeink alsótagozatú iskoláskorúak, de van néhány „túlkoros” is ... A legnehezebb esetek többnyire a galerik világával már megismerkedett gyerekek, vagy az olyan lelkileg súlyosan sérültek, mint például a kis D. Tibor, akit az intézetbe érkezése után sokáig nem lehetett szóra bírni. Í4l Amikor már beszélt. — öten vagyunk testvérek. A mamám? Börtönben van. Azt mondják 17 évig ott is marad... A papám bányász volt. Sokat ivott és este, n%eg éjszaka mindig részegen jött haza. Olyankor átkozódott, szidott, megvert bennünket. A mamám egyszer éjjel az ajtó háta mögött várta... és amikor részegen belépett — fejbeverte a baltával... Igen, mi mind az öten láttuk ezt.., 121 Már amikor beléptünk a házba, feltűnt az előcsarnokban elhelyezett, gyerekholmikkal teleaggatott állófogas. Azután megtudom azt is, hogy az egykori kúria egyszerre több — Igen, a feljegyzéseim megegyeznek az ön észrevételével — mondja Gréczy Ferenc az intézet igazgatója. — Kevés a tanerőnk kérem ... Két hivatásos pedagógus és két érettségizett gondozónő, meg jómagam ... Nagyon nehéz olyan pedagógust találni, aki vállalja az itteni munkát... Nem panaszképpen mondom, ne értse félre. Negyven gyerek van a gondozásunkban, ennek ellenére az ön által megfigyelt gondozónő szerződését nem újítjuk meg... Tessék bemenni a többi kolléga órájára is ... Nálunk sem nevelési eszköz a verés. — Milyen a gondozottak összetétele, kik kerülnek ide? — Árvák és elhagyottak, könnyebb és nagyon nehéz, ezen felül néhány reménytelennek látszó eset... A szülői felelőtlenség élő, szenvedő kis példái... Nemrégiben még fiúk és leányok vegyes gyüleNYOLC ÉVIG együtt, az emberekkel, és most vége. Pali megöregedett. Serfőző is. De ők kérték mellőzzék őket, fáradtak már. Én nem kértem, mégis búcsúzom. Igaz, sok volt már. Nyolc év. Reggel korán kelni, indulás a gyárba. Közben tanulni, mert kazánfűtő csaik képesítéssel lehettem. Este fáradtan haza és akkor sem hagynak pihenni. Furcsa ez a mi népünk. Könnyelmű. Azért választottak engem is közülük, hogy én majd bírok velük. Dehogy bírtam! Kálmán is, hogy becsapott. Rohant, lélekszakadva, adjak neki száz forintot. Egy nagy birkát adnak érte, hadd lakjanak jól a gyerekek. Egy százasért... — Mikor adod meg? — Holnapután... Olyan komolyan mondta, hogy hittem. Odaadtam a száz forintot. Később elmentem egy pohár sörre. Kálmán egy asztalnál, előtte százasok, a homloka izzad az izgalomban és osztja a kártyalapokat. Mikor meglátott, felugrott. — Ne haragudj pajtás. Köszönöm a pénzt — visszaadta a százast, de azzal, hogy azért vagyok tanácstag, segítsek a cigányokon... Az elnök szorgalmasan töltögeti a poharat. Most majd Búcsú,., koccintanak velem. A többiek is koccintanak. Biztosan piros az arcom. Mit is búsulok? Amikor nyolc évvel ezelőtt megválasztottak, még egy telepien volt az egész cigányság. Micsoda zajt tudnak csapni. Az idegenek azt gondolják, ez cigányszokás. — Egészségedre Oláh Dezső. Tudod, hogy a jövőben is számítunk rád?! — Természetesen elnök elvtárs. Most hazudtam, vagy igazat mondok? Segíteni kell, hiszen még több mint a fele nép a telepen maradt. Karácsonyi a felszólalásában mondta: egy év, és a cigánytelep megszűnik. A faluban kapnak helyet. Nagy udvar, kertek, ólak, jószágok. Milyen megnyugvás. — Egészségedre elnök elvtárs Azért egy év rövid idő a kitelepítésre... — Menni fog, ha akarjátok. Akarják-e? Mióta eljöttem közülük, járnak nézni a házam. Kérdezik, mit fizettem érte. Honnan a sok pénz? Az arcukon látszik, hogy ők is szabadulnának a telepről. Szűk. sáros udvar. Egyik szalmát húz át rajta, a másik gallyat. Nem lehet tisztán tartani. Pedig tisztaságot, rendet szeretnének. A naplókban is micsoda veszekedés volt emiatt. Szaladtak értem, menjek igazságot tenni. — Persze, hogy akarjuk... Megmondjam az elnöknek? Minek. Majd megtudja. Tizennyolc családnak van bankbetétje. Mind építeni akar. Mi lesz itt a nyáron! A fiatalok feszítik a falakat, nem akarják a putrivilágot. A Bambuk gyerekek is érettségiztek, nem mennek oda vissza. Dehát akkor minek nekik külön képviselő a tanácsban. Ez is csak megkülönbözteti őket. Igaz...! Hű, de melegem van. A többiek is milyen pirosak, jókedvűek. — Számítotok rám, elnök elvtárs? Szívesen segítek... — Mi az Dezső, piros vagy? Persze, hogy számítunk... — Elnök elvtárs, ne csináljunk az idén utat a cigánytelep felé. Nem kell, eljön onnan mindenki. MOST MÁR mennem kell. Reggel korán kelek A levegő is jó lesz. Arról fogok beszélni a cigányoknak, mi volt régen, és mi van most. Bejönnek a faluba, nem kell külön képviselő. Biztosan megértik, ők értik csak meg igazán.*. B, Gy. — Tiborka? Nagyon jó gyerek, a legszorgalmasabbak közül való, talán a legtöbbet ő segít Jancsi bácsinak a kertészünknek ... önellátók és nagybani vásárlók vagyunk— Van földünk, azt a nagyobb gyerekek segitségével műveljük és mindent nagykereskedelmi áron veszünk meg. így olcsóbb Tizenegy forintot költ- hetünk egy-egy gyerek napi élelmezésére. Nem sok... Jól kell gazdálkodnunk mindennel. Gréczy Ferenc húsz esztendeje él a községben. A felesége az iskola igazgatását végzi. A házaspár sokat tett a háború utáni zavaros időkben azért, hogy a nagy író ránkmaradt tárgyi emlékeit ne kapkodják szét illetéktelen kezek. így hát nem kétséges, hogy a múzeum, az igazgató szemében is becses, szent dolog. Mégis, amikor sorra mutogatja a hálót, mosdót, „nappalit”, konyhát — nem állja meg panasz nélkül. — Tessék megnézni, minden helyiségben oda nem illő holmik halmazát kell tárolnunk a helyhiány miatt.., BD — Mi az akadálya? — Az illetékes párt és tanácsi szervek egyetértenek a kéréssel, de a balassagyarmati Palóc Múzeum más véleményen van. Terjeszkedni szeretne a földszinti részen is ... Az Esti Hírlap január 27-i számában már hivatalosan is megjelent: a Palóc Múzeum, Mikszáth egykori horpácsi kastélyában, új szerzeményeket helyez el, bővíti a múzeumot. Nyilvá,n mindenki egyetért abban — a múzeum legyen múzeum, az intézet pedig intézet, a „múzeum-nevelő intézet” nem lehet végleges megoldás ... De mindaddig, amíg apátián, anyátlan gyermekek, útszélére vetett kicsik gondozása, felügyelete és nevelése — éppen a helyhiány miatt, — egy félig múzeum épületben oldható csak meg — több mint meggondolandó székeknek, foteloknak, más tárgyaknak helyet adni a gyermekek rovására ... Horpácson a halhatatlan nagy ember és az elesett kicsik találkoztak és ebben a szükség meg a véletlen a ludas. — Az embereket, vagy a tárgyakat szerette-e jobban Mikszáth? Pataki László
