Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-18 / 42. szám
1907. február 18. szomhat WAC? n « T5 Ä T&váhb egy lépéssel Terveznek a szécsényi termelőszövetkezetben Szövetkezeti vezetők, a tagok népes serege elégedetten nyugtázta a zárszámadó közgyűlésen : sikeres évet zártak tavaly. Sümegi János, a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke annak rendje, módja szerint elmondotta, hogyan teremtették elő a tagok fáradságos, kemény munkával a növénytermesztés több mint 13 millióját, az állattenyésztés rétiért hozott csak ötmilliót, mert hozhatott volna ennél többet is. Szó esett a kertészetről. amelyből egyszerű, szécsényi gazdaember bizonyos Csókáéi Béla „bányászott” ki kétmilliót. Pedig a tagok már azt suttogták, kár abba ölni a töméntelen pénzt. — Tulajdonképpen a termelőszövetkezetben a jó eredmények természetesek — magyarázza Sümegi János. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a szécsényiek megrészegítitek volna a hat esztendő sikereitől. A kedvező adottságokra utal az elnök is. Az Ipoly termékeny völgye Szé- csénynél kiszélesedik. A földök minősége jó. A nagy kiterjedésű réteken, legelőkön dúsan nő a fű, sok állatot eltartanak. A községen több, fontos út fut keresztül. S ami ugyancsak lényeges dolog: helyben van a vasútállomás is. Józanul, hideg fejjel mondják azonban a szövetkezet vezetői: a termékeny föld a dús- füvű rét. legelő is csak seny- véd, pusz tul, ha nincs elegendő ember, aki munkára fogja a gépet, az állatot. Szécsényben a legfőbb erőnek, a legjobb „adottságnak” azt a 430 •—440 termelőszövetkezeti tagot tartják, akik rendszeresen részt vesznek a közös munkában. Ott tudják őket mindennap az állattenyésztő telepeken, a kertészetben, a határban szántó traktorokon, ä burgonya. és kukoricaföldeketi. A szécsényi „ember” földsze- rétete, hangyaszorgalma közismert a környéken. Sümegi János azonban az asszonyokról is szívesen beszél. Ök indították útjára a szövetkezetben a szocialista brigádmozgalmat. A verseny, ha lehet, még serényebb munkát diktált a tagoknak. A zárszámadó közgyűlésen egyébként nagy elismeréssel szóltak munkájukról. Kiváltképpen a fogatos, a kertész, meg a benczúri asszony- brigádról, amelyek vezetik a brigádok sorát a versenyben. Jutalmukat — ezerötszáz illetve ezer forintot — a napokban veszik majd át. — Sokat mentünk tavaly ... Volt munkánk még Széesény- ben és Pöstyén'ben is — beszél a benczúri asszonyok nevében Kovács Ká, folyni. — Szívesen tettük, s tesszük az idén is. Magunknak dolgoztunk ... Ezt bizonyítja Hortváth Mihály fogatos is: — Hetedik éve vagyok a szövetkezetben. De még így nem fizetett soha ... Szécsényben 45 forintot ér a munkaegység, s ezt még 15,54 forint prémiummal toldották meg. Érthető, ha a pénznek nagy a becsülete. Vannak, akik 28—30 ezret kerestek tavaly. Molnár Mihály évei már túlhaladták a hat- vanat, s több mint harmincezer forintot vitt haza. Újvidéki Pált, a fejőgulyást meg majd 36 ezerrel számolták el. Beszélnek Szécsényben egy traktorosról, névszerint Magulya Istvánról. Ügy mondják, az Sz—100-as valósággal megtáltosodott a keze alatt. Évi keresete 36 341 forint volt. Novemberben. meg amikor szorított a munka a szövetkezetben, jóformán le sem szállt a gépről. De keresett is szépen, 5683 forintot vitt haza. Ehhez Velenczei János, a gépesek brigádvezetője — az a bizonyos türelmetlen nógrádi gazda, aki állítólag Kádár elvtárs kongresszusi zárszavában a példa volt — még annyit fűz: — A traktorosok sokat dol- doztak... Az ősszel csak 220 hold szántással maradtunk el... Jobbára vizenyős területék ezek... De emögött 12— 15 órás munkanapok, traktoron töltött vasárnapok vannak. Magulya István akkor novemberben 18 órát ült a gépen pihenés nélkül... — De -a következő mondata már bizonytalanság indította kérdés: — Vajon ezután megéri-e majd? Bene József, a termelőszövetkezet mezőgazdásza mondta: —• Szeretnénk az idén tovább lépni. A hagyományos munkaegység helyett a garantált készpénzes díjazást vezetjük be... Sok minden készteti erre a szövetkezet vezetőségét. Mindenekelőtt az. hogy igazságosabbá tegyék a jövedelem- elosztást. Aztán a havi biztos pénzért szívesebben jönnek haza a faluba a fiatalok is. A javakorabeli férfiakat ugyanis most havi fixért foglalkoztatja a gazdaság. Ha azonban a tagok is pénzt kapnak bizonyára az alkalmazottak közül is többen teszik fontolóvá a kérdést: maradjanak-e tovább alkalmazottak, vagy belépjenek tagnak? Az ajánlat ugyanis rendkívül csábító. Míg az alkalmazottak egységesen 1600 forintot kapnak havonta, a szorgalmasabb taeok tava.lv 2000 forinton felül kerestek. S idén a lehetőségek ennél jóval nagyobbak. De a tagok nagy része mindenből még csak azt látja, a biztos és nem is kevés pénzt jelentő munkaegység helyébe, valami ismeretien elosztást ajánl a vezetőség. Érthető, ha vonakodnak tőle. — Lehet, hogy a garantált munkaegység valami kiváló dolog. Sót biztosan az, mert másutt is csinálják. De valahogy én is húzódozom tőle — így Bán Lajos a pöstyéni üzemegység vezetője. Miklián András csapatvezető szava is csupa' aggodalom, ahogy mondja: — Jó lenne tudni, mennyit keresünk majd. Hátha nem találjuk meg a számításunkat, úgy mint most... Bene József kezében azonban már ott van jó három hét munkája a pontosan kidolgozott normarendszer. Ezt persze még részletesen megbeszélik a tagokkal. A munkákat öt kategóriába osztották aszerint, hogy elvégzése milyen szak- képzettséget. fizikai erőkifejtést igényel. Egy normaegység 50 forintot ér, többet mint jelenleg a munkaegység. Ez azonban korántsem szabja meg a napi kereset határát. Kereshet 70—100 forintot is az a tag, aki elvégzi ezt az értékű munkát. Bene József mindjárt példával is szolgál. A termelő- szövetkezetben jelentős területen termelnek burgonyát. A burgonyaültetés barázdába, második kategóriába tartozik. A munkaegysógkönyv szerint 1000 négyszögölön kellene elvégezni a munkát egyetlen egységért. A szövetkezetben azonban a gyakorlathoz igazították a normákat. Ha egy tag 400 négyszögölön ültet burgonyát 62,50 forintot kereshet. S a havi kereset 80 százalékát azonnal megkapják. Azt mondja erre Velenczei János: — Jó, jó..., de a tagok azt nézik, mi van a kamrájukban. Ha nem kapun« terményt, télre üresen marad a kamránk ... A termelőszövetkezet vezetősége mint minden lényeges kérdésben, itt is a tagokra bízza a választást. Valameny- nyien megvásárolhatják a szükséges mennyiségű terményt a szövetkezetből. Így aztán pénzt is kapnak, nem marad üresen a kamra, s jut takarmány — ezért a szövetkezet vezetősége külön kezeskedik — a háztáji állatállománynak is. Hogy mindezekért mit kér a szövetkezet vezetősége a tagoktól? Sümegi János, az elnök így summáz: — Ugyanolyan szorgalmait, munkát mint eddig.,. Meg aztán egy kicsivel több bizalmat ... Tavaly sok gondunk, bajunk volt, de bíztunk egymásban ... S lám milyen jól tettük... Vincze Istvánná Alku a vevő helyett Közgazdán«- as áj mechanizmusról Minek mennyi lesz majd az ára?... Akad, aki ezzel az egyetlen kérdéssel tekint az új gazdasági mechanizmus elé. A közgazdász számára sokkal izgalmasabb, hogy minek milyen le^z majd az ára; — vagyis, hogy az ár mennyire pontosan tükrözi a társadalmi ráfordításokat. Az új gazdasági mechanizmus új árrendszert kíván. Erinek egyes várható vonósairól beszélgettünk G. Tóth Józseffel, a salgótarjáni Állami Áruház főkönyvelőjével. — A régi, jórészt még élő árrendszertől a közgazdász azt követelte, hogy hosszú időn ál maradjon változatlan, s így te- gve lehetővé a volumenváltozások mérését, — úgymond. Az ennyire merev rendszer nem adhatott hű képet a termelékenység, az értékviszonyok változásáról A hatósági árrendezések akkora előkészületekkel jártak, hogy mire megvalósulhattak, már többé- kevésbé időszerűtlenné is lettek Az új mechanizmus ár- csoportiai révén sokkal rugalmasabb árrendszer alakulhat ki. — Milyen árcsoportokra számíthatunk? — Államilag megállapított ára lesz például az alapvető élelmiszereknek, építőipari anyagoknak. A második csoportba azon cikkek tartoznak majd, amelyek árát az árhivatal felső és alsó határral szabja meg... —■ Ezen a két határom belül szabad lesz az alku? — Igen. Természetesen nem úgy, amint egykor nagyanyánk alkudozott a rőfösnél egy szép kasmír-kendőre. Alkudozni, helyesebben: egyezkedni csak a termelőnek és a kereskedelemnek szabad. Egy bizonyos cípőfajta árát — mondjuk — 150 forintos alsó -— és 200 forintos felső határral szabja meg az árhivatal. Elképzelhető, hogy ezt a ci- pőfa.jtát a Tisza Cipőgyár olcsóbban tudja előállítani, mint a Savaria Cipőgyár. Magától értetődik, hogy a kereskedelem jobban érdeklődik majd a Tisza, mint a Savaria gyártmánya iránt. Ez a gyárakat áz önköltség leszorítására ösztön- iá. — Az üzletkötők nem egyformán ügyesek. Lehetséges, hogy ugyanazt a cikket ugyanattól a gyártól az egyik kereskedelmi vállalat olcsóbban kapja meg, mint a másik? — Nem hiszem, hogy ennek bármi akadalya lenne. Csakhogy: amíg a tőkés kereskedő az árkülönbözetet magának tartja meg, a szocialista kereskedelmi vállalat a nyereséget — a kü. önféle előírásoknak megfelelően — nagyrészt az államnak fizeti be. Áz ár és a forgalom alakulásában viszont a kereskedelem dolgozói, vezetői is érdekeltek; így náluk is jelentkezik az anyagi ösztönzés. Még az sem kizárt, hogy a kockázati alap felhasználása révén ugyanaz a cikk — például az említett cipő — az egyik üzletben olcsóbb lesz, mint a másikban. — E szerint az új mechanizmusban a kereskedő úgy harcol a vevőért, hogy mindketten jól járjanak. De! Cipő -, ruha-, fehémeműgyárunk több van. Motorkerékpárt ellenben csak Csepel gyárt. Hol találhatunk az egészséges verseny kialakítása érdekében versenytársat a Csepelnek? — Nem kell messzire mennünk. .. Például: Csehszlovákiában. Amint a mechanizmus szerkezete, — hogy egyszerűen mondjam —, bejáródik, úgy kap a kereskedelem devizaalapot importra Ez a lehetőség szorosabbra fűzi majd a KGST-áliamok kapcsolatát. —- Jelenleg az export- & importárakban nemigen érvényesülnek reálisan az értékviszonyok. Honnan tudjuk majd az új mechanizmusban, hogy voltaképp« mennyiért érdemes valamit külföldre eladni, vagy onnan behozni? — Erre már megfeleltek a közgazdászok. Mint ismeretes a KGST-áliamok rubel-rendszerben számolnak. Ha valamely cikket negyven forintos belföldi ráfordítással tudunk előállítani, s azért tgalább egy rubelt vagy annak megfelelő értékű árut kapunk: érdemes exportálnunk. Ez az arany persze az importra is érvényes, Azt hiszem, a jövőben az import sikeresebben egészíts majd ki a hazai termelést. — Vagyis: kevesebb lesz # hiánycikk.., A nemzetközi kereskedelem kiszélesítése valóban fontos; de nagyon fon* tos a hazai termelés fokozás* is. Hol a garancia az új rendszerben az utóbbira? — A végképpen hiánycikké vált áruk azért tűntek el a pultról, sőt a rosszmájúak szerint még a pult alól is, meri termelésük különféle okok miatt nem volt gazdaságos. Az új mechanizmusban kevesebb kötöttséggel dolgozik az ipar, a kereskedelem; s mivel a piac igényli a hiányzó cikkeket, a kötöttségek megszűnésével szinte automatikusan megindul ezek termelése. — Lesznek-e olyan árak» amelyeket nem szab meg, nem maximál, s nem minimál ss árhivatal? — Igen. Arra vonatkozóan, hogy mely cikkcsoportok tartoznak majd e kategóriába, még igen széles körű közgazda- sági elemző munka folyik országszerte. Nagyon valószínű* hogy ide sorolják annak idején a luxus-divatcikkeket; da semmiképpen sem — például — a gyermekholmit. Az új gazdasági mechanizmusnak az ég-világon semmi köze a kapitalizmushoz! Az új mechanizmusnak aiz a rendeltetése* hogy megteremtse a keresletkínálat reális egyensúlyát, hogy lehetővé váljon a népgazdaságnak az értéktörvény szerint való, szociális és szocialista célokat szolgáló irányítása. A tavalyi ár- és bérintézkedések már ennek a törekvésnek a jegyében történtek. Segítettek megvalósítani a javak, a végzett munka alapján való elosztásának marxista elvét, — búcsúzott G. Tóth József, a salgótarjáni Állami Áruház főkönyvelője. — b. s. — Sváj c 9M§án — Rotterdam előtt Harc a porral Balassagyarmaton Elkeseredett harcot vív Balassagyarmat a porral. Ha jön egy autó, a főutcán, kapu alá menekülnek áz emberek a fojtogató porfelhő elől. S ha nincs a közelben menedékhely, akkor dahazá félóra tisztálkodás következik műsoron kívül. így megy ez már hosszú hónapok óta. A napokban rászántam magam: megnézem, hogyan keletkezik és miért nem tűnik el a por a balassagyarmati utcákról? íme disszertációm kivonatos tartalma: a városi tanács — nagyon helyesen — szabályozta a járdatakarítás rendjét. Télen hét, nyáron hat óráig össze kell seperni a szemetet. Mi a valóság? Jó gyarmati szokás szerint még reggel nyolc órakor is lesöprik és nem ös szé’-söprik a járdák szemetét Jön az első autó és visszasöpri az egészet a iárdára, a járókelők -uhájára. torkába. Másnap kezdődik elölről az egész. Megoldás: tartsák be és tartassák be a tanács rendeletét! Tálán néhány szigorú büntetés kiszabásával eltűnik, de legalábbis csökken a por a balassagyarmati utcákon. — gáklonyi — Huszonhárom éves volt, amikor rábízták a konyhafőnöki tisztet. Az idősebb szakemberek bizalmatlanul fogadták és hitegették önmagukat: „Hol van tőlünk? Harmincéves gyakorlatunk többet ér, mint az ő befutottsága. Rövidesen megbukik. Hiánya lesz. Nem tudja majd fegyelmezni az alkalmazottait.” — A korsókból kibuggyant a hab. Elek István senkivel sem vitatkozott. Bizonyított. Ügy irányított a konyhán, mint rutinos kármester a zenekarát. Kint égetett a nap, bent még melegebb volt. Lángnyelvek nyaldosták a tűzhelyet és árasztották a hői. öt perc alatt a higanyszál ötvenöt fokra szökött fel. A „chef’ játszi könnyedséggel, félkarral lendítette magasba a serpenyőt. „Mehet a sertésérmék fantázia!” A felszolgálók percenként rohannak be a konyhába: „Egy beefsteak tükörtojással rendel, egy párizsi körítés, öt sertésborda bako- nyiasan, két rántott szelet, egy natúr szelet, olajban sütve kéri a vendég ..— özönlenek a rendelések. A konyhafőnök semmit sem felejt elkészíteni. Az étteremben bányászok, parasztasszonyok, értelmiségiek, gyári munkások, művészek, közéletünk kitűnőségei és más üzletekből átpártolt kollégák étkeznek. Két év alatt kiröppent Salgótarjánból: a Karancsban jobb ételeket és színvonalasabbat szolgáltatnak, mint a főváros neves éttermei Ráadásul ölcsóbban! Másodosztályú áron. Nem a véletlen műve, hogy a svájci magya kiállításra Elek Istvánt jelölték: képviselje o magyar konyhát, öregbítse a szakma jó hírnevét. (Több aranyérmes szakácsunk itthon maradt!) Svájc — fogalom a vendéglátóiparban. A csúcs, a tető. Felülmúlhatatlannak véltük. Ilyen felelősség tudatában, a tradíciók tiszteletében vette fel kinn a munkát. Félszegsé- gét feloldotta az ízek harmonikus kifejezésének akarása. Megdöbbentő a siker! Napi ezerkétszáz sertéspaprikás, töltöttpaprika, négy ládányi paprikáscsirke fogyott el csillagászati árakon. Hajnal négytől éjfélig dolgozik. Több mázsa burgonyát és galuskatésztát dolgoz fel. Zuhany, kevés pihenés, újra munka. A svájci szakácsok ölbefont kézzel állnak. A személyzet a fáradhatatlan magyar szakácsot nézi. Elek is figyel. Lát és összehasonlít. A szakácsoknak nincs magánéletük. Ha valaki lázad a sorsa ellen, a maitre d’hotel mosolyogva nyújtja át a munkakönyvét. A tanulóknak iskolanapokon is munkába kell állni. Nevelésük rúgás és verés. Számunkra mindez nagyon távoli, nagyon idegen. Örömmel, büszkeséggel állapítja meg magában, a szakképzés és emberi együttélés tekintetében nemcsak a függetlennek titulált Sváj cot, de az egész világot megelőztük. Hazatérve felkérik: az Alabárdos étteremben helyettesítsen két hónapig. Több százezer forint értékű italt bíznak rá. Nemes italokkal alakít fönséges ízeket. Most Rotterdamba készül. Elutazása előtt veretné még megvalósítani a Karancsban a óambírozást, a KISZE-vacsorákat. Célja, hogy a nógrádi hagyományok feltá- nasztása mellett jellegzetes palóc ételek kézüljenek a vendég asztalánál. Ügy bocsátjuk szárnyra, hogy külföldi útja gyümölcsöző legyen, tökéletesítse tovább szakmai képzettségét, hogy hazatérve átadhassa tapasztalatait és tudását a jövő szakácsainak. Visszavárjuk — Nógrádba! K. 1. Kövénwédőszerek Termesztett növényeink károsít«, betegségei elleni harcunk mind újabb és újabb fegyvereket igényel, melyek rgyre hatékonyabban pusztítják a károsító szervezeteket, változatos alkalmazásuk meggátolja a kártevők rezisztenciájának kialakulását. Gondos használat esetén — semmiféle káros hatásuk nem jelentkezik sem az embereken* sem pedig a hasznos élő szervezeteken. A növényvédelemmel szemben támasztott követelmények fokozódása és a legújabb tudományos eredmények a gyakorlatban alkalmazott szerek állandó változását vonják maguk után* nagyon nehezítve á tájékozódást ezen a területen. Dr. Nechay Olivér Növényvédőszerek című könyve as egyes védekezési irányokon belül a szerek hatóanyagainak kémiai összetétele alapján rendezi a készítményeket. Röviden foglalkozik olyan sokat, de nem eleget ismételt kérdésekkel, mint a szerek engedélyezése, kezelése keverhetősége, káros hatásaik. Az egyes szercsoporíok ismertetése során a jelenleg használatban lévő vagy a Közeljövőben használatba kerü- 11 készítményekkel kapcsolatos tudnivalókat foglalja ösz- szc: hatásmechanizmusukat, a használandó adagokat, a vá* rakozási időket.
