Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-18 / 42. szám
4 WOflT? ÄT5 ?«S7. február 18. saombat A bányászok kérdeznek — az illetékesek válaszolnak Á szénbányászat gondjaival kapcsolatban az elmúlt időszakban már több cikk jelent meg. Legutóbb dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter tartott tájékoztatót arról a kormányhatározatról, amelyet éppen a gondok megoldása érdekében hoztak. A nógrádi bányászokat mégis több olyan gyakorlati kérdés foglalkoztatja, amelyekben nem látnak tisztán. A határozat végrehajtási utasítása ugyan még nem jelent meg, jónéhány kérdésre azonban már most sikerült választ szerezni. A következőkben ezekről lesz szó. Miért szüntették meg a munkásjáratokat? Több bujáid, siroiki bányászt foglalkoztat az a kérdés, miért kellett megszüntetni munkás- járatokat, amikor azok éveken át közlekedtek? Az intézkedés sok embert érintett, s úgy vélik, hogy erre nem kaptak eddig kellő magyarázatot. A tröszt illetékeseit, a munkásügyeik osztályát kerestük fel. ahol a következőket tudtuk tneg: A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél az elmúlt évben is több átszervezés történt azért hogy a rendelkezésre álló munkásjáratokat célszerűbben kihasználhassák, és ami igen lényeges, a költségeket csökkenthessék. 1965-ben például, több mint 31 és félmillió foMi rintba került a munkásszállítási költség. Igen jelentős ez, ha azt vészük alapul, hogy minden tonna szén önköltségéi 10 forinttal drágítják. Tavaly az ésszerű átszervezésekkel munkás járatok összevonásával távolabbbi, kevésbé kihasznált járatok megszüntetésével már több mint 3 millió forintot sikerült megtakarítani. Ha az idei tervet vesszük alapul, és a tavalyi szállítási költségeket. akkor ugyancsak minden tonna szénre 10 forint terhet jelent a munkásszállítás költsége. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél fokozottabban keli érvényesülni a takarékosságnak, hiszen elég kedvezőtlen helyzetben van. A túlzott állami dotáció azzal a veszéllyel fenyegeti a trösztöt, hogy elsősorban itt csökkentik a szén- termelést. A költségek csökkentése érdekében az idén leállították a siroki járatot. Ez 721 ezer forint megtakarítást eredményez. Leállították a bu- jáki járatot, ami 751 ezer forint megtakarítást hoz. Ka- rancslapujtőn egy járatot átszervezéssel megszüntettek és ezen viszonylag rövid távon is 159 ezer forint megtakarítást sikerült elérni. Már azzal, hogy három gépkocsiról te tudtak mondani ebben az évben 1 millió 631 ezer forint önköltségcsökkentést érnek eL lett a bányászokkal? Ä Sírold, bűtekszéki dolgozóknak a tröszt felajánlotta, hogy a visontai erőmű építkezéséhez szervezetten biztosítja az áthelyezést, amennyiben lakóhelyükhöz közelebb kívánnak munkát vállalni. Ezen kívül lehetőséget biztosítottak arra is, hogy az ÉM Csatornaépítő Vállalatnál elhelyezkedjenek, amely Bükkszéken és közvetlen környékén épít. yannak védettség alá eső dolgozók, akiknek a munkásszálláson biztosítottak helyet. — Várható-e újabb járatok leállítása? Feltétlenül várható, hogy az ésszerűség határain belül tovább törekedjünk a szállítási költségek csökkentésére — mondották — Az a cél vezérel bennünket, hogy megszüntessük a keresztjáratokat. Lehetőleg mindenki a lakóhelyéhez legközelebb eső bányában dolgozzon. Ez egyébként nemcsak tröszti, hanem egyéni érdek is. ' Tervünkben szerepel az is, hogy a txzkilóméteres hatósugarú járatokat lehetőleg „polgárosítjuk”. A jövőben tehát további összevonás, átszervezés, átcsoportosítás is várható, amire az élet kényszeríti a trösztöt. Nem mindegy ugyanis, hogy a szén önköltségét milyen mértékben növeli, vagy csökkenti a szállítási költség. Meddig lehet a munkásszállókat fenntartani? Ma még jelentős azoknak a bányászoknak a száma, akik munkásszálláson laknak, és hetenként ,vagy kéthetenként utaznak csak családjukhoz. Számuk a gazdaságtalan távolsági munkásjáratok leállításával az utóbbi időben szaporodott Többen felvetették, vajon meddig lesz módjuk a munkásszáló igénybevételére? Kérdésükre a következő választ kaptuk: — Az elmúlt évben munkás jóléti beruházásaink meghaladták a 9 millió forintot, tehát jóval nagyobb volt ez az összeg, mint bármelyik előző évben. Számokkal igazolhatjuk, hogy a trösztnek sokkal kedvezőbb, ha dolgozóit munkásszálláson helyezi el, mintha igen nagy távolságról szállítja. Amíg volt olyan járat, ahol az egy főre jutó évi munkásszállítási költség meghaladta a 7 ezer forintot, addig az egy főre eső ráfordítás a munkásszállásokon csak 429 forintba került a trösztnek. A két szám közötti különbség bizonyítja, hogy a munkásszállásokat mindaddig fenntartjuk, amíg arra igény lesz — mondották. Várható-e szervezett csoportos áthelyezés? IC Zs. és több olvasónk is választ kért arra, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt területén történt-e már csoportos áthelyezés más iparágakba, esetleg az ország más bányáihoz, és várható-e ilyen intézkedés a közeljövőben? Többen foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy esetleg elmennének más területre Is dolgozni, de mindenáron a bányász mesterséget kívánják folytatni. Ezzel kapcsolatban a következőket tudtuk meg; A már említett siroki járat leállításakor történt ilyen csoportos áthelyezés. A siroki, bükkszéki lakosok közül többen átmentek, pontosabban 76-ból 54-en éltek a lehetőséggel. A többiek munkásszálláson kaptak elhelyezést, ezek elsősorban a védettség alá eső dolgozók. Olyanok, akiknek 'hosszú szolgálati idejük van, már közel állnak a nyugdíjazáshoz, vagy korábban balesetet szenvedtek Ezek az emberek nyugdíjazásukig munkát kapnak Ezen kívül csoportos áthelyezésre nem került még sor. A megyei tanács munkaügyi osztályával van a trösztnek egyezsége, hogy a feliszabaduló bányászlétszámot elsődlegesen helyezik el a megye iparában. Eddig még egyetlen ember sem került elbocsájtás- ra anélkül, hogy munkahelyet ne kínáltak volna fel számára. Természetesen ez alól kivételesek azok, akik fegyelmezetlenek voltak, tehát fegyelmi határozattal küldték el őket. Célunk az a jövőben is, hogy a felszabaduló munkaerőnek a megye határain belül biztosítsunk munkát. Ezzel kapcsolatban még említésre méltó az a kezdeményezés, hogy a tröszt már az Idén több melléküzemágat létesít. Eddig mintegy 80 embernek sikerült ezekben a melléküzemágakban munkát biztosítani Több dolog szervezés alatt áll, és év végére mintegy 650 embert szeretnénk ezekben a melléküzemágakban foglalkoztatni. — Milyen keresetcsökkenés, re kell ebben az esetben számítani? Eddig még az előírt 20 százalékos keresetcsökkenésen belül történtek az áthelyezések. Ez viszont indokolt, ha azt vesszük alapul, hogy voltak emberek, akik földalatti munkáról kerültek külszínre, tehát lényegesen egészségesebb munkakörülmények közé. Arra vigyázunk, hogy a törvény biztosította lehetőségeken belül történjen minden áthelyezés. Mi lesz a rokkant vájárokkal? Több hosszú szolgálati idővel rendelkező, valamint rokkant és csökkent munkaképességű dolgozó keresett fel bennünket a tájékoztató megjelenése óta. Gondjuk, hogy mire számíthatnak hiszen bármenynyire megnyugtató is az, hogy Áthelyeztek, de munkát nem kaptam Kuron Zsígmond asztalos januárban kapta meg a 25 éves szolgálatért járó jubileumi jutalmat. A tröszt alkalmazásában dolgozott először a szolgáltató vállalatnál, majd 1965-ben már egyszer áthelyezték a tanácsi építőipari vállalathoz. Akkor panasz- szal élt a Nehézipari Minisztériumnál és panaszának helyt adva, visszahelyezték a nagybátonyi bánya gépüzeméhez. Január végén értesítést kapott, hogy áthelyezték munkakörének és fizetésének meghagyásával a Nagybátonyi Szolgáltató Üzemhez. Az áthelyezés ellen nem emelt kifogást. Csak amikor február 14- én délután jelentkezett a szolgáltató üzem munkaügyi csoportján, közölték vele; nincs szükség a munkájára. Amikor eredeti munkahelyén jelentkezett és ezt közölte, ott is hasonlóképpen vélekedtek. Az idős, szívbeteg asztalos könnyezve kért tanácsot munkatársunktól, kihez forduljon jogvédelemért. A két üzem eljárása véleményünk szerint embertelen! Feleslegesen idegesítették az egyébként is beteg asztalost. A vitát rajta kívül kellett volna elintézniük az illetékes vezetőknek. Felügyeleti szervükhöz fordultunk mi is tanácsért, ahol a következőket tudtuk meg: — A Szolgáltató Üzem fejlesztés előtt áll. A tröszt főmérnöke utasítást adott az áthelyezés végrehajtására. Kuron Zsigmond a tröszt állományában van jelenleg is, tehát bér jár neki még akkor is, ha a két egymással vitában álló üzem egyikében sem biztosítanak számára átmenetileg munkát. Más kérdés az, hogy az így kiesett munkáért esetleg valakit még kártérítésre is köteleznek. nem feledkeznek meg róluk, mégis közelebbről is érdekelné őket sorsuk további alakulása. A tröszt munkaügyi osztálya már elvégezte a szükséges felméréseket. A terv kész, szinte aknákra lebontva, az 50 éven felüli bányászok és az 50 százalékosnál nagyobb rokkantsá- gú bányászok részbeni nyugdíjaztatására. Ezt két lépcsőben kívánják megoldani. A döntésnél figyelembe veszik az emberek egészségi állapotát, szociális körülményeit is. Az első lépcsőben mintegy 80—100 főt kívánnak még ennek a félévnek a végére nyugdíjba helyezni. A kormányrendelet ugyanis lethetőséget ad arra, hogy „a megszüntetésre vagy működésben lényegesen korlátozásra kerülő bányaüzemeknél a bányászatban tovább már nem foglalkoztatható idős, hosszú szolgálati idővel rendelkező, valamint rokkant és csökkent munkaképességű föld alatti dolgozókat a nyugdíj- rendszer keretében társadalombiztosítási kedvezményekben lehet részesíteni.” A tröszt kíván élni ezzel. A második lépcsőben a létszámhelyzethez mérten élünk majd a lehetőséggel. Mielőtt azonban ezzel kapcsolatban intézkedésre sor kerülne valamennyi érintett dolgozót felkeressük, beszélgetünk velük és közösen keressük a megoldást. — válaszolták. Ki tartozik a törzsgárdához? A korábbiakban is már többször szó esett arról, hogy a gazdaságosság, az ésszerűség szem előtt tartásával már eddig is történt csoportos áthelyezés egyik bányaüzemtől a másikhoz. Ilyenkor nem válogatnak, hogy kit helyeznek és kit tartanak vissza, legyen az jobb, vagy gyengébb munkaerő. Az áthelyezett bányászok köréből azonban több panasz jutott el szerkesztőségünkhöz, hogy új munkahelyükön nem kapják meg azt a megbecsülést. amit esetleg az előző munkahelyükön végzett tevékenységük alapján megérdemelnének. Különösen élesen vetődik ez fel a ménkesi bányánál, ahova néhány hónappal ezelőtt Mizserfáról mintegy 88 embert helyeztek át. Olyan dolgozók ezek akiknek zöme már korábban i* dolgozott Ménke- sen, csak valami folytán akkor Mizserfára helyezték őket. A panasz most azt, hogy van köztük szocialista brigádvezető, több olyan, aki csapatvezető beosztást töltött be. Nem egyszer jutalmat, kitüntetések egész sorát kapta jó munkájáért. Most mégis úgy érzik, hogy új munkahelyükön nem kapják meg a kellő megbecsülést. Volt csapatvezetőket szállítási munkára osztanak be és elsősorban őket helyezik egyik helyről a másikra. Kormos Ottót, a ménkesi afcnaüzem vezetőjét kértük fel a kérdés megválaszolására, aid a következőkről tájékoztatta szerkesztőségünket: Az akna vezetőségének a munkaerő elosztása mindig gondot okoz, hiszen nem egyformák a lehetőségiek. A Mizserfáról átkerült dolgozók és a helyi törzsgárda között mi nem tettünk különbséget eddig sem. Azt természetesnek tartom, még olyan dolgozók esetében is, akik korábban Ménkesen dolgoztak, hogy mégis csak új munkaterületre kerültek, tehát egy bizonyos időre szükség van, amíg megszokják ezt a bányát. Ma már közülük nagyon sokan csapatokon dolgoznak, sőt március elsejével lehetőség nyílik arra, hogy két brigádot a Mizserfáról átkerült elvtársakból állítsunk össze. Szeretnénk, ha ugyanúgy otthon éreznék magukat nálunk, ahogy érezték Mi- zserfán. És számítunk arra is, hogy szocialista brigádokba tömörülnek. Ez nemcsak az 6 érdekük, hanem az aknavezetők érdeke is. íifte írdemeL „Viszi” az okos, józan szenvedély a szavakat, mint a hegyről lefelé jövőt a lendület. Valaki szól, egyik mondatát „felkapja” társa, közbeszólnak: máris levegőben lóg a vita. Aztán meg is érkezik. Beragyog a terembe a nap, megperzseli a lányok haját, „kivágja” a fiúk arcéleit a helyiség koradélelőtti homályából. Különös értekezlet, melegíti az embert, ami elhangzik. Értéke van a szavaknak, súlyukat az értelem, a felfedező indulat őszintesége adja. Ez a tizenöt fiatal, aki e beszélgetésen búcsúzik el egy időre Nógrád megyétől, a szocialista emberréválásnak a falvakban esetenként még alig-alig megnyilatkozó megmutatkozó jegyeit kutatta majdnem két héten át. Azért érkeztek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkaráról (népművelőtörténelem, népművelő szakosok, stb.), a Marx Károly Közgazdasági Egyetemről, a kertészeti főiskoláról, a gödöllői agrártudományi egyetemről e pár napos kis szakmai gyakorlatra, hogy kavicsok legyenek egy-egy falu, zártabb település állóvizében, körülöttük gyűrűzzenek a hullámok. Azok lettek-e, érződik-e nyomukban a hullámzás? Ezt még nehéz lenne eldönteni. Mindenesetre, nem jártak sehol sem „nyomtalanul”. Több jó ötlet, kollegiális tanacs a művelődési otthon igazgatónak, néhány, fia- talokat „mozgató”. Öntudatukat ébresztgeto klubrendezvény, megannyi „programon kívüli” beszélgetés a falu lakosaival gondjaikról, örömeikről, meglevő, vagy méginkabb hiányzó igényeikről, stb. jelzi, nem volt hiábavaló a tíz nap. , , Természetesen nemcsak adtak, — kaptak is Felmérték a falu társadalmi, szociális összetételét, a tsz-ek gazdálkodását, gyakorlati tapasztalatokat szereztek, amelyet az egyetem, főiskola falain kívül hamarosan az életben, mindennapi munkájukban hasznosíthatnak. ,, .. . S mit adott látogatásuk a művelodesugyi szerveknek? Elsősorban azt, hogy néhány faluban segítségükkel sikerült megmozgatni a merevségbe rándult szellemi légkört, esetenként bizonyos káros jelenségek létét is bizonyíthatják velük, illetve jelentésbe foglalt tapasztalataikkal, javaslataikkal. Taron, Drégelypalánkon, Dejtáron, Ka- rancsalján, Somoskőújfaluban jártak az egyetemisták. Benkes Mihály, Mezei Anna, Osváth László Taron a falusi pedagógus és a falusi értelmiség egyéb képviselőinek kapcsolatairól szerzett izgalmas tapasztalatokat. — Igen, izgalmasakat — mondja Benkes Mihály. — És egyben szomorúakat is. Egyetlen település művelődési otthonának igazgatója sem képes egyedül életet lehelni egy mégoly kis „házba” sem.' Fokozottan érvényes ez Tarra. Széles körű aktívahálózat nélkül nem végezhető jó munka. Tapasztalataink szerint a pedagógusok jelentős része elzárkózik a falutól, iskolacentrikus. Valamiféle arisztokratikus közönybe zárkózik, mint „értelmiségi”. Holott a helyzet nem azonos azzal, ami régen volt, hogy a faluban egyedüli „szellemi” ember a tanító. Ma már agrármérnökök, agronómusok, egyéb értelmiségiek jelentkeztek a falvakban, akik képesítésüknél fogva is sok esetben „rangosabbak” az önképzésre is gyakran ritkán gondoló pedagógusnál. Még akkor is, ha munkakörüknél fogva néha sáros csizmában járnak. Papp Margit Drégelypalánkról, szintén szólt a pedagógusok egy részénél tapasztalt közönyről a falu társadalmi életével szemben. S még mennyi probléma merült fel! KISZ- szervezetek gondjai, könyvtárak elavult könyvállománya, a községi művelődési otthonok szervezési nehézsége, tsz-fiatalok helyzete, stb. Ezúttal szándékosan inkább csak a hibákról beszéltek. Hiszen azért jöttek, hogy segítsenek. Szavaik őszintén csengtek. Annál is inkább, mert nemcsak bírálgatni jöttek, kívülállóként. Közülük többen a nyáron visszajönnek Nógrádba, megnézni: változik-a a helyzet, a „levegő. Biztosak abban, hogy változik. A tudatformálás lassú folyamat, de megannyi biztató jelét már összegyűjtötték maguknak. Hiszen a szocialista embertípusra jellemző jegyek a falvakban is sokasodnak. „Kritizálni” szerintünk! is érte érdemes szerintük. És Tóth Elemér
