Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-14 / 12. szám

2 NOOR * D január 14. szombat Nem várnak konkrét eredményt a tárgyalásoktól tíieainger Parisába érkézéit Johnson liji*n pénzt kért Rendkívüli állapot Katonai áiiamciiny íogooan COTONOU (MTI) Togóban a hadsereg átvette a hatalmat Eyadema alezre­des. a togói fegyveres erők ve­zérkari főnöke egy rádiónyi latkozatban ezt a lépést azzal indokolta, hogy „az ország­ban uralkodó súlyos helyzet „tette szükségessé”. Bejelen­tette továbbá, hogy az alkot­mányt felfüggesztették, a nem­zetgyűlést feloszlatták és be­tiltottak minden politikai te­vékenységet. Az országban ki­hirdették a rendkívüli állapo­tot. Megbízható forrásból szár­mazó értesülés alapján közöl­te az APP, hogy Grunitzky elnök péntekre virradó éjjel lemondott A fővárosban Lo­méban nyugodt a helyzet, de a hírközlési vonalak nem mű­ködnek. NEW YORK (TASZSZ) A New York-i tőzsde szo­katlan idegességgel reagált Johnson kongresszusi üzeneté­re, s ebben kifejezésre jutott, hogy az amerikai üzleti kö­rökben bizalmatlanság támadt az Egyesült Államok gazdasá­gi fejlődésének perspektíváit illetően. Január 11-én, a tőzs­de megnyitása utáni első órákban az utóbbi évek leg­nagyobb arányú áresése zaj­lott le. Később az irányzat PÁRIZS (MTI) Pénteken délelőtt Párizsba érkezett Kiesinger nyugatné­met kancellár, Willy Brandt külügyminiszter, és kíséretük, hogy az 1963-ban kötött né­met—francia megállapodásnak megfelelően megbeszéléseket folytassanak a francia kor­mány vezetőivel. A nyugat­német vendégeket az Orly-i repülőtéren Georges Pompidou miniszterelnök, és Couve de Murville külügyminiszter fo­gadta. Az új nyugatnémet kancel­lár első külföldi hivatalos lá­togatását nagy érdeklődéssel árják a francia fővárosban, Mr a francia sajtó is egyetért a nyugatnémet lapoknak azzal ' megállapításával, hogy nem ’"hét csodákat várni a láto­gatástól. A francia kormány­körökben kétségtelenül rokon, szenwel fogadták a nyugat­megfordult és nem kevésbé erős emelkedés mutatkozott a ré'r- é-ive’- é-W-amaiban. Ja­nuár 11-én 13 240 000, 12-én peoig 12 t>cU OuO részvény cse­rélt gazdát. Ilyen arányú spe­kuláció tavaly május óta nem volt a New York-i tőzsdén. Az amerikai monopóliumok nem titkolják, hogy a vietna­mi háború révén akarják ma­gukat kárpótolni a kilátásba helyezett adóemelés által meg­növekedő terheikért német vezetők kijelentéseit ar­ról, hogy új életet kívánnak önteni az Erhard kormányzá- a idején csaknem tartalmat­lanná vált nyugatnémet—fran­cia szerződésbe. Ugyancsak ro- konszenwel fogadták a fran­cia fővárosban azokat a beje­lentéseket is. amelyek szerint az NSZK vezetői a kelet­európai országokkal fennálló kapcsolatuk megjavítására tö­rekszenek. Végeredményben az új bon­ni kormány politikájának pontosabb megismerése az a legfőbb eredmény, amelyet a francia fővárosban a megtoe- ' élésektől várnak. A közeledési szándék elle­nére azonban a legtöbb lé­nyeges kérdésben — mint Naev-Britannia csatlakozása a Közös Piachoz, a kelet-európai országokhoz való közeledés feltételei, az Egyesült Alla­DJAKARTA (MTI) A djakartai katonai ható- •igok csütörtökön bejelentet­ték, hogy a főváros közelé­ben letartóztatták Supardjo volt dandártábornokot és őri­zetbe vették Anwar Sanusdt, az Indonéz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ját. A djaikartai rezsim Supard­jo elfogását nagy fegyver­ténynek minősítette, mert állítása szerint a volt dan­dártábornok volt az úgyneve­zett szeptember 30-a mozga­lom katonai irányítója. A hatóságok szerint Su- pardjonál fontos okmányokat találtak, köztük egy olyan levelet is, amelyet állítólag Sukarno elnök írt. « MOSZKVA (TASZSZ) Indonézia csak úgy tudja megőrizni nemzeti vívmánya­it, megszilárdítani országának függetlenségét, ha a demok­ratikus fejlődés útján halad, emellett a népre, azokra a nemzeti antiimperialista poli­mokhoz és a NATO-hoz való viszony — továbbra Is jelen­tős különbségek vannak a két kormány politikája között. Mindezek alapján francia politikai körökben a nagy kérdésekre vonatkozó eszmék széles kört kicserélésén túl­menően semmiféle konkrét eredményt nem várnak a pénteken kezdődő megbeszé­lésektől. i * Pénteken délben a volt fran­cia deportáltak küldöttségei Kiesinger kancellár látogatása alkalmából Párizsban megko­szorúzták a deportáltak em­lékművét. és az ismeretlen zsidó mártírok emlékművét, tiltakozásul amiatt, hogy a nyugatnémet kormány semmi­lyen Intézkedéseket sem tesz a nácizmus újjáéledésével szemben. tikai erőkre támaszkodik, amelyek valóban a népe; képviselik — írja a pénteki Pravdában Antonov az in­donéziai helyzettel foglalko­zó kommentárjában. Antonov a továbbiakban arról ír, hogy az 1965. szep­tember 30-a után bekövetke­zett események: a haladó erők elleni megtorlások, kommunisták meggyilkolása, demokratikus beállítottságú személyek eltávolítása az ál­lami és a gazdasági appará­tusból a kommunista párt tiltása és szétzúzása, kié­lezte az indonéz belpolitikai helyzetet, aláásta a nemzeti egységet. Mindez azt a ve­szélyt rejti magában, hogy Indonézia elveszti oly drágán kivívott függetlensé­gét. A Szovjetunió kommunis­tái, az egész szovjet nép nem szemlélheti közömbösen az indonéz demokratikus erők üldözését és haraggal tiltakozik az indonéz reakció gaztettei ellen. ' A hivatalos amerikai po­litikai újév minden eszten­dőben január 10-e táján kezdődik Ekkor ismertetik a kongresszus két háza előtt a mindenkori elnök üzene­tét, programját, amely ha­gyományosan „Az Unió helyzetéről” címet viseli. Nem keltett meglepetést, hgy az Unió, vagyis az egye­sült Államok helyzetével kapcsolatban, Johnson az idén, minden mást megelőz­ve — a vietnami helyzet­ről beszélt. A délkelet-ázsiai válság ugyanis mindinkább eluralkodik Washington egész bel- és külpolitikáján, újabb és újabb veszélyeu- kel fenyeget. Ha három esztendővel ezelőtt az újdonsült elnök első üzenetében azt jelen­tette, hogy több ezer ame­rikai tanácsadó működik Dél-Vietnamban, ma regu­láris egységekről esik szó, amelyeknek száma bizto­san kúszik a félmillió felé. Ha akkor napi másfélmil­lió dollárt emésztett fel a vietnami kaland, a növek­vő számla nemsokára a hat­vanmillió dollárt Is megha­ladja majd. Ha akkor „kü­lönleges háborúról” beszél­tek, amelyben az amerikai­ak támoeariák a saigoni rezsim zsoldosait, ma már az Egyesült Államok sza­bályos hadviselést folytat a dél-vietnami nép ellen, sa kormány-alakulatok képezik az amerikaiak segédcsapa­tait. Azóta felégették Dél- Vietnam jelentős területeit, „szabad gyilkolás! övezetté” nyilvánították a termékeny Delta-vidék számos körzetét és megkezdődött a rendsze­res légiháború a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Rögtön hozzáfűzhet­jük viszont, hogy Washing­tonnak ma éppúgy nincs ki­látása a sikerre, a katonai győzelem kivívására, mint három évvel ezelőtt Az elnöki üzenet kap­csán emlékeztetünk arra is, hogy az „elektronikus agyú” hadügyminiszter, a pontos határidők mestere McNa­mara hány végleges dátu­mot szabott meg a vietna­mi háború befejezésére. Most viszont az elnök kény­telen hosszú háborúról szól­ni, még propagandafogás­ként sem ígérheti a gyors befejezést. Az őszinteség ál­talában rokonszenves eré­nye az államférfinek. De Johnson őszintesége, amely- lyel lényegében nyersen el­ismerte, hogy az amerikai­ak által megkezdett és foly­tatott kilátástalan háborút fokozni akarják, mégsem számíthat együttérzésre vagy szimpátiára. Ha az amerikai poli­tika „vietnami oldalát” néz­zük, ahhoz nemcsak az esz­kaláció tartozik, de a bel­ső elégedetlenség és tilta­kozás növekedése is. Erre pedig ugyancsak érzékenyén hat majd Johnson bejelen­tése, hogy a veszélyes viet- nami játék további terhe­ket hárít az amerikai csa­ládokra. A növekvő hadiki­adásokhoz az adók emelésé­vel próbálnak újabb négy és félmillión! dollárt biz* tosítani, de meg jegy zen döj hogy még ezután is jelentős deficit várható. A vietnami háború tehát kihat maid Amerika életére, mivei eg; re több család fialnak éle­tét fenyegeti; áldozatokat jelent csaknem minden csa­ládnak az új gazdasági meg­szorítások miatt, mindezek mellett pedig egyre inkább elszigeteli az Egyesült Ál­lamokat a békét kívánó világban. Johnson a Nagy Társa­dalom hivalkodó program­jával lépett az elnöki szék­be, nem takarékoskodott a gazdasági és társadalmi -e- formdk Ígéretével. A jelek szerint azonban a Nagy Ki­adások és a Nagy Veszé­lyek elnöke lett Prograim- üzenetének sok negatívuma mellett legfeljebb azt a ké­tesértékű pozitívumot em­líthetjük meg, hogy ezúttal kénytelen volt maga is sok­ban érzékeltetni az Unió igazi helyzetét (r. e.) Johnson kongresszusi üzenetének hatása a New York-i tőzsdén Úiabb letartóztatások A Pravda kommentárja Indonéziáról Cj, előnyős fizetési feltételek: óriási lehetőségek a háztar­tás gépesítésére. mosógépek, eenlrifu^áU, boylerek OTP hitellevélre b vásárolhatók. Jonathan és Starking almát 65 mm-tői felvásárolunk. Ajánlatokat az alábbi címre kérjük: Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Salgótarján. Telefon: 11-46. A Felső Zagyva! Vízi Társulat kiemelt fizetéssel alkalmaz vízrendezés tervezésben, kivitelezésben jártas műszaki vezetőt, mérnöki vagy technikusi végzettséggel. Jelentkezés rásban (Salgótarján, Felszabadulás a. 19). munka­hely megjelöléssel. Wilson fiatalít A birodalom hanyatlásának időszakában a római patríciu­sok, a XVIII. században pedig a Versailles: arisztokraták szenvedélyesen meg akarták győzni önmagukat és a vilá­got arról, hogy rendszerük örökké fennmarad. Tekintve azonban, hogy ők is érezték a veszélyt, úgy akarták kifog­ni a szelet a vitorlákból, hogy állandóan cserélgették munka­társaikat. Könnyen lehetséges, hogy ehhez hasonló gondola­tok, Wilson angol miniszter- elnöknél is felmerültek, mert éppen most, amikor a kor­mány mind gazdasáai. mind politikai síkon rendkívül sú­lyos nehézségekkel küzd, úgy döntött, hogy a miniszterek sokaiban meglehetősen radiká­lis átcsoportosítást hajt vég­re A kormányátalakításnak ter­mészetesen még több közvet­len rugója van. Jellemző, hog főleg a gazdasági tárcák vo­nalán következtek be változá­sok. Ez azzal magyarázható, hogy a miniszterelnök látja; a különböző gazdasági intézke­dések, elsősorban a bérbefa­gyasztás, rendkívül népszerűt­len és abban bízik, hogy új munkatársai felé az angol köz­vélemény esetleg nagyobb bi­zakodással tekint majd, mint a régiekre. Az elterelő hadmű­veletekhez tartozik az is, hogy Wilson ismét kopogtatott az • Európai Közös Piac kapuján. A közeljövőben ennek érdeké­ben el is látogat a Közös Piac országaiba, hogy tervéhez tá­mogatást szerezzen. Ennél a kérdésnél azonban már prob­lémák is felmerülnek. A csat­lakozást a nagy angol pénz­ügyi trösztök is szorgalmaz­zák, mivel azokat már most is igen sok szál köti a Közös Piac pénzügyi építményeihez, és Anglia belépésétől újabb profit lehetőségeket remélnek. Itt jutunk el a wilsonl po­litika egyik Jellemző tételéhez. A miniszterelnök egyre inkább orientálódik az olyan pénzügyi hatalmasságok felé, melyekkel eddig inkább a konzervatívok tartottak kapcsolatot. A gazda­sági kibontakozáshoz fűzött reményeit is erre a vonalra alapítja Nemrég tizenegy ál­lam központi bankja újabb egymilliárd dolláros hitelt szavazott meg Bázelben, Angliának. A New York Times szavaival élve a labour-kor­mányzat alatt ez már a har­madik „massziv” mentőakció volt. A résztvevők azonban elérkezettnek látták az Időt az ellenkövetelések benyújtására is. Ennek csak egyik része volt a bérbefagvasztás, a másik külpolitikai jellegű. Elvárják Wilsontól, hogy az eddiginél is határozottabban támogassn az Egyesült Államok vietnami háborúját. Nem véletlen, hogy a kölcsönnyújtók sorában nagy amerikai pénzintézetek is sze­repelnek. Az angol miniszter­elnök ez utóbbit igyekszik le­hetőleg-álcázott hadműveletek alkalmazásával megoldani. Hi­szen emlékezetes, hogy a Ha­noira és Ilaiphongra hulló amerikai bombák az utóbbi másfél évtized legnagyobb po­litikai földrengését váltották ki Angliában. Brit miniszterel­nök régóta került olyan ost­rom alá, saját párthívei ré­széről is, mint Harold Wilson. Ennek tulajdonítható az is, hogy az angol kormány igyek­szik időnként a békeközvetítő szerepét vállalni, de olyan fel­tételek alapján, amelyek tu­lajdonképpen a washingtoni álláspont lényegtelen átfogal­mazását jelentik. A kormányátalakítás egyik következő jellegzetessége, hogy Wilson igyekezett „fiatalítani”. A labour-pártból olyan, eddig viszonylag jelentéktelenebb posztokat betöltő személyeket emelt ki, akiről nyilván úgy véli, hogy ezért hálásak lesz­nek, elgondolásait készségeseb­ben fogják végrehajtani, mint a régi politikusok és alkalmas eszköznek mutatkoznak majd Wilson személyének népszerű­sítésére. Erre pedig a válasz­tások közeledtével igen nagy szüksége van a miniszterel­nöknek, hiszen még nyilván élénken él emlékezetében, hogy tavaly szeptemberben a blackpooü szakszervezeti kong­resszuson, ahol éppen a mi­niszterelnök gazdasági csomag­tervét tárgyalták, a konferen­cia 4 567 000 szavazattal 4 223 000 ellenében, vagyis mindössze 344 000 szavazat- többséggel hagyta jóvá az el­gondolást. Ezt a hajszálvé­kony győzelmet íb csak úgy si­került biztosítani, hogy Lord Cooper, a helyiipari szakszer­vezet 800 ezres szavazatát kézbentartó vezetője és Ford a bányászszakszervezet 400 ezer szavazatát ellenőrző elnöke, saját szavazóik évi értekezle­tének határozatával ellentét­ben szavaztak. Az országos vá­lasztásokon viszont Wilson már ilyen mentőangyalokra nem számíthat. A wiisoni politikához és a különböző manőverekhez még csak annyit, amikor Harold Wilson két és fél évvel ezelőtt a szakszervezetek kongresszu­sán, még mint az ellenzék ve­zére szónoKolt, így nyilatko­zott: „Nem fogunk olyan po­litikát csinálni, hogy vissza­tartsuk a termelést, hogy azu­tán majd a bérek csökkenté­sével kelljen helyreállítani az arányokat. Ugyancsak nem fogjuk a munkanélküliséget és a családok nélkülözését fel­használni a bérek befagyasz­tására.” Wilsont, mint kormányfőt a parlamentben az ősi angol szokásoknak megfelelően „Right Honourable Gentle- man”-nek, vagyis „igen tisz­teletreméltó úriembernek” kell szólítani. Nem érdemelne meg ez a sok magasztos jelző az eddiginél valamivel nagyobb következetességet? Sümegi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents