Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-14 / 12. szám
2 NOOR * D január 14. szombat Nem várnak konkrét eredményt a tárgyalásoktól tíieainger Parisába érkézéit Johnson liji*n pénzt kért Rendkívüli állapot Katonai áiiamciiny íogooan COTONOU (MTI) Togóban a hadsereg átvette a hatalmat Eyadema alezredes. a togói fegyveres erők vezérkari főnöke egy rádiónyi latkozatban ezt a lépést azzal indokolta, hogy „az országban uralkodó súlyos helyzet „tette szükségessé”. Bejelentette továbbá, hogy az alkotmányt felfüggesztették, a nemzetgyűlést feloszlatták és betiltottak minden politikai tevékenységet. Az országban kihirdették a rendkívüli állapotot. Megbízható forrásból származó értesülés alapján közölte az APP, hogy Grunitzky elnök péntekre virradó éjjel lemondott A fővárosban Loméban nyugodt a helyzet, de a hírközlési vonalak nem működnek. NEW YORK (TASZSZ) A New York-i tőzsde szokatlan idegességgel reagált Johnson kongresszusi üzenetére, s ebben kifejezésre jutott, hogy az amerikai üzleti körökben bizalmatlanság támadt az Egyesült Államok gazdasági fejlődésének perspektíváit illetően. Január 11-én, a tőzsde megnyitása utáni első órákban az utóbbi évek legnagyobb arányú áresése zajlott le. Később az irányzat PÁRIZS (MTI) Pénteken délelőtt Párizsba érkezett Kiesinger nyugatnémet kancellár, Willy Brandt külügyminiszter, és kíséretük, hogy az 1963-ban kötött német—francia megállapodásnak megfelelően megbeszéléseket folytassanak a francia kormány vezetőivel. A nyugatnémet vendégeket az Orly-i repülőtéren Georges Pompidou miniszterelnök, és Couve de Murville külügyminiszter fogadta. Az új nyugatnémet kancellár első külföldi hivatalos látogatását nagy érdeklődéssel árják a francia fővárosban, Mr a francia sajtó is egyetért a nyugatnémet lapoknak azzal ' megállapításával, hogy nem ’"hét csodákat várni a látogatástól. A francia kormánykörökben kétségtelenül rokon, szenwel fogadták a nyugatmegfordult és nem kevésbé erős emelkedés mutatkozott a ré'r- é-ive’- é-W-amaiban. Január 11-én 13 240 000, 12-én peoig 12 t>cU OuO részvény cserélt gazdát. Ilyen arányú spekuláció tavaly május óta nem volt a New York-i tőzsdén. Az amerikai monopóliumok nem titkolják, hogy a vietnami háború révén akarják magukat kárpótolni a kilátásba helyezett adóemelés által megnövekedő terheikért német vezetők kijelentéseit arról, hogy új életet kívánnak önteni az Erhard kormányzá- a idején csaknem tartalmatlanná vált nyugatnémet—francia szerződésbe. Ugyancsak ro- konszenwel fogadták a francia fővárosban azokat a bejelentéseket is. amelyek szerint az NSZK vezetői a keleteurópai országokkal fennálló kapcsolatuk megjavítására törekszenek. Végeredményben az új bonni kormány politikájának pontosabb megismerése az a legfőbb eredmény, amelyet a francia fővárosban a megtoe- ' élésektől várnak. A közeledési szándék ellenére azonban a legtöbb lényeges kérdésben — mint Naev-Britannia csatlakozása a Közös Piachoz, a kelet-európai országokhoz való közeledés feltételei, az Egyesült AllaDJAKARTA (MTI) A djakartai katonai ható- •igok csütörtökön bejelentették, hogy a főváros közelében letartóztatták Supardjo volt dandártábornokot és őrizetbe vették Anwar Sanusdt, az Indonéz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját. A djaikartai rezsim Supardjo elfogását nagy fegyverténynek minősítette, mert állítása szerint a volt dandártábornok volt az úgynevezett szeptember 30-a mozgalom katonai irányítója. A hatóságok szerint Su- pardjonál fontos okmányokat találtak, köztük egy olyan levelet is, amelyet állítólag Sukarno elnök írt. « MOSZKVA (TASZSZ) Indonézia csak úgy tudja megőrizni nemzeti vívmányait, megszilárdítani országának függetlenségét, ha a demokratikus fejlődés útján halad, emellett a népre, azokra a nemzeti antiimperialista polimokhoz és a NATO-hoz való viszony — továbbra Is jelentős különbségek vannak a két kormány politikája között. Mindezek alapján francia politikai körökben a nagy kérdésekre vonatkozó eszmék széles kört kicserélésén túlmenően semmiféle konkrét eredményt nem várnak a pénteken kezdődő megbeszélésektől. i * Pénteken délben a volt francia deportáltak küldöttségei Kiesinger kancellár látogatása alkalmából Párizsban megkoszorúzták a deportáltak emlékművét. és az ismeretlen zsidó mártírok emlékművét, tiltakozásul amiatt, hogy a nyugatnémet kormány semmilyen Intézkedéseket sem tesz a nácizmus újjáéledésével szemben. tikai erőkre támaszkodik, amelyek valóban a népe; képviselik — írja a pénteki Pravdában Antonov az indonéziai helyzettel foglalkozó kommentárjában. Antonov a továbbiakban arról ír, hogy az 1965. szeptember 30-a után bekövetkezett események: a haladó erők elleni megtorlások, kommunisták meggyilkolása, demokratikus beállítottságú személyek eltávolítása az állami és a gazdasági apparátusból a kommunista párt tiltása és szétzúzása, kiélezte az indonéz belpolitikai helyzetet, aláásta a nemzeti egységet. Mindez azt a veszélyt rejti magában, hogy Indonézia elveszti oly drágán kivívott függetlenségét. A Szovjetunió kommunistái, az egész szovjet nép nem szemlélheti közömbösen az indonéz demokratikus erők üldözését és haraggal tiltakozik az indonéz reakció gaztettei ellen. ' A hivatalos amerikai politikai újév minden esztendőben január 10-e táján kezdődik Ekkor ismertetik a kongresszus két háza előtt a mindenkori elnök üzenetét, programját, amely hagyományosan „Az Unió helyzetéről” címet viseli. Nem keltett meglepetést, hgy az Unió, vagyis az egyesült Államok helyzetével kapcsolatban, Johnson az idén, minden mást megelőzve — a vietnami helyzetről beszélt. A délkelet-ázsiai válság ugyanis mindinkább eluralkodik Washington egész bel- és külpolitikáján, újabb és újabb veszélyeu- kel fenyeget. Ha három esztendővel ezelőtt az újdonsült elnök első üzenetében azt jelentette, hogy több ezer amerikai tanácsadó működik Dél-Vietnamban, ma reguláris egységekről esik szó, amelyeknek száma biztosan kúszik a félmillió felé. Ha akkor napi másfélmillió dollárt emésztett fel a vietnami kaland, a növekvő számla nemsokára a hatvanmillió dollárt Is meghaladja majd. Ha akkor „különleges háborúról” beszéltek, amelyben az amerikaiak támoeariák a saigoni rezsim zsoldosait, ma már az Egyesült Államok szabályos hadviselést folytat a dél-vietnami nép ellen, sa kormány-alakulatok képezik az amerikaiak segédcsapatait. Azóta felégették Dél- Vietnam jelentős területeit, „szabad gyilkolás! övezetté” nyilvánították a termékeny Delta-vidék számos körzetét és megkezdődött a rendszeres légiháború a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Rögtön hozzáfűzhetjük viszont, hogy Washingtonnak ma éppúgy nincs kilátása a sikerre, a katonai győzelem kivívására, mint három évvel ezelőtt Az elnöki üzenet kapcsán emlékeztetünk arra is, hogy az „elektronikus agyú” hadügyminiszter, a pontos határidők mestere McNamara hány végleges dátumot szabott meg a vietnami háború befejezésére. Most viszont az elnök kénytelen hosszú háborúról szólni, még propagandafogásként sem ígérheti a gyors befejezést. Az őszinteség általában rokonszenves erénye az államférfinek. De Johnson őszintesége, amely- lyel lényegében nyersen elismerte, hogy az amerikaiak által megkezdett és folytatott kilátástalan háborút fokozni akarják, mégsem számíthat együttérzésre vagy szimpátiára. Ha az amerikai politika „vietnami oldalát” nézzük, ahhoz nemcsak az eszkaláció tartozik, de a belső elégedetlenség és tiltakozás növekedése is. Erre pedig ugyancsak érzékenyén hat majd Johnson bejelentése, hogy a veszélyes viet- nami játék további terheket hárít az amerikai családokra. A növekvő hadikiadásokhoz az adók emelésével próbálnak újabb négy és félmillión! dollárt biz* tosítani, de meg jegy zen döj hogy még ezután is jelentős deficit várható. A vietnami háború tehát kihat maid Amerika életére, mivei eg; re több család fialnak életét fenyegeti; áldozatokat jelent csaknem minden családnak az új gazdasági megszorítások miatt, mindezek mellett pedig egyre inkább elszigeteli az Egyesült Államokat a békét kívánó világban. Johnson a Nagy Társadalom hivalkodó programjával lépett az elnöki székbe, nem takarékoskodott a gazdasági és társadalmi -e- formdk Ígéretével. A jelek szerint azonban a Nagy Kiadások és a Nagy Veszélyek elnöke lett Prograim- üzenetének sok negatívuma mellett legfeljebb azt a kétesértékű pozitívumot említhetjük meg, hogy ezúttal kénytelen volt maga is sokban érzékeltetni az Unió igazi helyzetét (r. e.) Johnson kongresszusi üzenetének hatása a New York-i tőzsdén Úiabb letartóztatások A Pravda kommentárja Indonéziáról Cj, előnyős fizetési feltételek: óriási lehetőségek a háztartás gépesítésére. mosógépek, eenlrifu^áU, boylerek OTP hitellevélre b vásárolhatók. Jonathan és Starking almát 65 mm-tői felvásárolunk. Ajánlatokat az alábbi címre kérjük: Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Salgótarján. Telefon: 11-46. A Felső Zagyva! Vízi Társulat kiemelt fizetéssel alkalmaz vízrendezés tervezésben, kivitelezésben jártas műszaki vezetőt, mérnöki vagy technikusi végzettséggel. Jelentkezés rásban (Salgótarján, Felszabadulás a. 19). munkahely megjelöléssel. Wilson fiatalít A birodalom hanyatlásának időszakában a római patríciusok, a XVIII. században pedig a Versailles: arisztokraták szenvedélyesen meg akarták győzni önmagukat és a világot arról, hogy rendszerük örökké fennmarad. Tekintve azonban, hogy ők is érezték a veszélyt, úgy akarták kifogni a szelet a vitorlákból, hogy állandóan cserélgették munkatársaikat. Könnyen lehetséges, hogy ehhez hasonló gondolatok, Wilson angol miniszter- elnöknél is felmerültek, mert éppen most, amikor a kormány mind gazdasáai. mind politikai síkon rendkívül súlyos nehézségekkel küzd, úgy döntött, hogy a miniszterek sokaiban meglehetősen radikális átcsoportosítást hajt végre A kormányátalakításnak természetesen még több közvetlen rugója van. Jellemző, hog főleg a gazdasági tárcák vonalán következtek be változások. Ez azzal magyarázható, hogy a miniszterelnök látja; a különböző gazdasági intézkedések, elsősorban a bérbefagyasztás, rendkívül népszerűtlen és abban bízik, hogy új munkatársai felé az angol közvélemény esetleg nagyobb bizakodással tekint majd, mint a régiekre. Az elterelő hadműveletekhez tartozik az is, hogy Wilson ismét kopogtatott az • Európai Közös Piac kapuján. A közeljövőben ennek érdekében el is látogat a Közös Piac országaiba, hogy tervéhez támogatást szerezzen. Ennél a kérdésnél azonban már problémák is felmerülnek. A csatlakozást a nagy angol pénzügyi trösztök is szorgalmazzák, mivel azokat már most is igen sok szál köti a Közös Piac pénzügyi építményeihez, és Anglia belépésétől újabb profit lehetőségeket remélnek. Itt jutunk el a wilsonl politika egyik Jellemző tételéhez. A miniszterelnök egyre inkább orientálódik az olyan pénzügyi hatalmasságok felé, melyekkel eddig inkább a konzervatívok tartottak kapcsolatot. A gazdasági kibontakozáshoz fűzött reményeit is erre a vonalra alapítja Nemrég tizenegy állam központi bankja újabb egymilliárd dolláros hitelt szavazott meg Bázelben, Angliának. A New York Times szavaival élve a labour-kormányzat alatt ez már a harmadik „massziv” mentőakció volt. A résztvevők azonban elérkezettnek látták az Időt az ellenkövetelések benyújtására is. Ennek csak egyik része volt a bérbefagvasztás, a másik külpolitikai jellegű. Elvárják Wilsontól, hogy az eddiginél is határozottabban támogassn az Egyesült Államok vietnami háborúját. Nem véletlen, hogy a kölcsönnyújtók sorában nagy amerikai pénzintézetek is szerepelnek. Az angol miniszterelnök ez utóbbit igyekszik lehetőleg-álcázott hadműveletek alkalmazásával megoldani. Hiszen emlékezetes, hogy a Hanoira és Ilaiphongra hulló amerikai bombák az utóbbi másfél évtized legnagyobb politikai földrengését váltották ki Angliában. Brit miniszterelnök régóta került olyan ostrom alá, saját párthívei részéről is, mint Harold Wilson. Ennek tulajdonítható az is, hogy az angol kormány igyekszik időnként a békeközvetítő szerepét vállalni, de olyan feltételek alapján, amelyek tulajdonképpen a washingtoni álláspont lényegtelen átfogalmazását jelentik. A kormányátalakítás egyik következő jellegzetessége, hogy Wilson igyekezett „fiatalítani”. A labour-pártból olyan, eddig viszonylag jelentéktelenebb posztokat betöltő személyeket emelt ki, akiről nyilván úgy véli, hogy ezért hálásak lesznek, elgondolásait készségesebben fogják végrehajtani, mint a régi politikusok és alkalmas eszköznek mutatkoznak majd Wilson személyének népszerűsítésére. Erre pedig a választások közeledtével igen nagy szüksége van a miniszterelnöknek, hiszen még nyilván élénken él emlékezetében, hogy tavaly szeptemberben a blackpooü szakszervezeti kongresszuson, ahol éppen a miniszterelnök gazdasági csomagtervét tárgyalták, a konferencia 4 567 000 szavazattal 4 223 000 ellenében, vagyis mindössze 344 000 szavazat- többséggel hagyta jóvá az elgondolást. Ezt a hajszálvékony győzelmet íb csak úgy sikerült biztosítani, hogy Lord Cooper, a helyiipari szakszervezet 800 ezres szavazatát kézbentartó vezetője és Ford a bányászszakszervezet 400 ezer szavazatát ellenőrző elnöke, saját szavazóik évi értekezletének határozatával ellentétben szavaztak. Az országos választásokon viszont Wilson már ilyen mentőangyalokra nem számíthat. A wiisoni politikához és a különböző manőverekhez még csak annyit, amikor Harold Wilson két és fél évvel ezelőtt a szakszervezetek kongresszusán, még mint az ellenzék vezére szónoKolt, így nyilatkozott: „Nem fogunk olyan politikát csinálni, hogy visszatartsuk a termelést, hogy azután majd a bérek csökkentésével kelljen helyreállítani az arányokat. Ugyancsak nem fogjuk a munkanélküliséget és a családok nélkülözését felhasználni a bérek befagyasztására.” Wilsont, mint kormányfőt a parlamentben az ősi angol szokásoknak megfelelően „Right Honourable Gentle- man”-nek, vagyis „igen tiszteletreméltó úriembernek” kell szólítani. Nem érdemelne meg ez a sok magasztos jelző az eddiginél valamivel nagyobb következetességet? Sümegi Endre
