Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

4

NOGRÄD

T967. január 8. vasárnap

Alárendelő szókapcsolatok és összetételek

Ha az összetett szó előtagja valamilyen mondatrésze az utótagnak, akkor alárendelő összetett szó keletkezik. Például : betűszedő, könyvkötő, viharvert, szembenéz, síkra- száll.

A betűszedő szó előtagjára így kérdezhetek: Mit szedő? Betűt szedő. Tehát az előtag az utótag tárgya. (Más szavaknál az előtag lehet alanya, határozója, jelzője is az utótagnak.)

Példáink mindegyikében igenev vagy ige az utótag. Igenevek a következők: szedő, kötő, vert. A negyedik és ötödik szó utótagja ige: néz, száll.

(Az igeneveket egyébként az igéből alkotjuk különböző képzők segítségével. Például a kér igéből alkothatunk: 1. főnévi igenevet = kér-j-ni;

2. melléknévi igenevet = kér+t, kér+ő, fcér+endő; 3. határozói igenevet = kér-J- ve.)

I

Ma azoknak az alárendelő összetételeknek a helyesírásával foglalkozunk, amelyeknek az utótagja ige vagy igenév. Közben a:sonban rámutatunk olyan szókapcsolatokra is, amelyek nem tekinthetők összetételnek, és ezért külön kell írnunk azokat

"1 Egybeírjuk az ilyenféle rövid és összetétellé vált Blanyos szerkezeteket: anyaszülte, napsütötte, széljárta, nizmosta.

„A szegény bűnös is anyaszülte ember."

(Mikszáth Kálmán)

, De különírjuk a hosszabb, alkalmi szókapcsolatokat: kisiparos készítette (áru); mennydörgés kisérte (zivatar).

2 A birtokos személyrag ,* nélküli utótagú alanyos kapcsolatokat egybeírjuk: agyafúrt, eszeveszett, magvaváló, vérehulló.

„A Vas fiakkéros a régi, magyar agyafúrt fuvarosoknak ... 02 utolsó példánya.” (Móricz Zsigmond)

%

De ha az előtag is és az utótag is birtokos személyra- gos, akkor a szókapcsolatok tiülönírandók: az anyja nevelte (gyerek); a szenvedélye elvakitotta (kártyás).

4-i Általában külön kell írnunk azokat a tárgyas szókapcsolatokat, amelyben az első szón jelöljük a tárgy ragját a „t”-t, akár ige, akár igenév kapcsolódik hozzá: hátat fordít, hátatfordító, hátat fordítva, hátat fordítani; kezet fog, kezet fogva; szemet szúr, szemet szúró; sokat ígér, sokat ígérő; véget ér, véget érő, véget ért.

De (kivételesen) egybeírjuk például a következőket: egyetért, egyetértő, egyetértve, egyetérteni; jótáll, jótálló, jótállva, jótállni.

„De egyetértettek rögtön, hogy ha te kiéhezél, vagy ő majd jólakott.” (Madách Imre)

/f Ha a tárgyas összetétel előtagja jelöletlen

(nincs kitéve a „t” tárgyrag), akkor egybeírjuk az igenévi utótaggal: szénakaszálni, világlátni; borúlátó, kárvallott, madárlátott; hírmondó, bortermő, csizmahúzó.

„A titkár úr éppen az ágy alól elővont csizmahúzóval bajlódik, ezzel a kutyaformájú kis szörnyeteggel." (Krúdy Gyula)

C A határozóragos név- u‘ szót általában különírjuk az igétől és az igenévtől: férjhez megy, nagyra nő, elébe került, szakmába vágó, lángba borult, mezőn szedett.

Néhány összetétellé forrt határozós kapcsolatot azonban egybeírunk: mondvacsinált,

szemenszedett, talpraesett, jóravaló, borravaló.

„Szidta a fizetőpincért, aki borravalót fogad el azért a ténykedésért, hogy fizetni hagy magának.” (Babits Mihály)

Tóth Imre

~fiat)á(jóts

r0im itrői) -fi ti x ztá //

A Balassagyarmati—Érsek- vadkerti útról jól látni, hogy tarolják az erdőt Dimitrov puszta közelében. A farakások úgy hevernek, mint az elfáradt katonák — még a pihenőben is sorban. Ezt a területet nevezik Határvölgyi erdőnek. Valamikor — van annak már tél évszázada is — erre vezetett a balassagyarmati főközlekedési út. Akkoriban erre kocsizott még a főispán is. Áz utat betemette az idő, s most olyan mint egy szélesebb vízmosás.

Ezt az erdőrészt majd minden évben gyérítették. Fogytak a fák, mint nagyobb terület maradt kopáron. Az érsekvadkerti termelőszövetkezet vezetősége elhatározta, teljesen letaroltatja a területet Az elmaradt akácfákból jó tűzifa lesz a tagoknak, a ko- párost pedig újra lehet telepíteni erdővel. Kihirdették a tagok között, hogy részében lehet fát vágni. Aki levág hat űrmétert, egyet megkap belőle. Így osztoznak a gallyon is A tuskó, tőke a tagé marad.

Jelentkeztek is huszonegyen. Baltával, fűrésszel vágtak neki az erdőnek, s egy hónap alatt majdnem mindenki megkereste a két-két űrméter fát és gallyat. Pedig nem volt könnyű munka. A vizes fában akadozott a fűrész, s a fagyos földből csak verejtékezve lehetett kiásni a túlsókat. De elkészültek, s elindulhatnak a fogatok, hogy be~ szá’lítfták ni bit

Ilyen rakásokban, sarangokban tárolják a fát a szállításig Foto: Koppány György

Szükséges-e a sófogyasztás?

A nemrég elhunyt Bach Imre professzor sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy szükség van-e civilizált társadalmunk egyik alapvető étkezési szokására, a táplálék meg- sózására. Nem elegendő-e a tápanyagok természetes sótartalma az élettanilag szükséges nátrium-mennyiség pótlására. Számos tudós véleménye szerint felesleges a tápanyagokhoz konyhasót adni. Felhozzák, hogy egyes természeti népek, mint az eszkimók, északkeletamerikai indiántörzsek és a Tanzániában élő maszai négerek ma sem használnak sót és nem érzik hiányát. Sőt a maszai négerek fiataljai — akiknek nyelvéből hiányzik a só szó — kifejezetten életerős, harcias emberek, fizikai teljesítőképességük sok esetben az olimpiai sportolókéval vetekszik. Más népek viszont, mint egy bolíviai indiántörzs tagjai

— náluk járt látogatók révén ismerkedtek meg a sóval, ami annyira ízlett nekik, hogy épp úgy hozzászoktak, mint a dohány, a kávé és más élvezeti cikkek fogyasztói a maguk kedvelt élvezeti cikkéhez. Mindez amellett szól, hogy a természetes tápanyagok konyhasó-tartalma elegendő a nátrium-egyensúly fenntartásához

— állapította meg Bach professzor.

Nyitva marad azonban « kérdés, hogy káros-e az egészségre az ételek rendszeres sózása. Állatkísérletek és a magas rémyomásbetegség elterjedésének okaival foglalkozó vizsgálatok egyaránt arra matatnak, hogy a hipertónia betegség, az úgynevezett essen• tiális hipertónia előfordulást aránya párhuzamos a sófogyasztás növekedésével. A ma- gas vérnyomásnak természetesen sok egyéb oka is van. Ezek között leggyakrabban a dohányzást, a zajt, a feszített életmódot és a zsíros táplálkozást emlegetik. Köztudomá- sú, hogy a só megvonása vér^ nyomáscsökkentó hatású, és egyes vérnyomáscsökkentő szerek is éppen a nátriumnak a szervezetből való kivonásával befolyásolják kedvezően a vérnyomást. Valószínű, hogy a sófogyasztás napi öt grammra csökkentése hozzájárulna társadalmunk legelterjedtebb betegségének, az essentiális hipertóniának korlátozásához, amely a civilizált emberiségnek mintegy 10 százalékát, hazánkban is körülbelül egymillió embert érint.

c/t

z épület leghatalmasabb szárnyát hotel-résznek ís nevezik. Vannak benne kétszemélyes, négyszemélyes és hatszemélyes szobák. Ágyak, illetőleg egyelőre égyhelyek egymás mellett, egymással szemben. Minden ágy felett villanylámpa. Van egy-egy zsinór is, a végén kapcsoló. A felirata: „nővérhívó”.

Hotel. Egy szállóban is van „nővérhívó”. „A vacsorámat kérem a szobámba!”. „Kérem a szmokingomat vigyék a tisztítóba!”. „Reggel hétkor ébresszenek, addig senki se Zavarjon!”. Itt, "ha valaki megnyomja a nővérhívó gombját, bajt jelent. A folyosón megszólal a berregő, a nővér kiugrik a szobájából, végignéz a folyosón, .Amelyik ajtó mellett kigyúlt a piros lámpa, abban a kórteremben valaki rosszul van. Mert ezt az épületszárnyat csak a hasonlóság miatt hívják hotel-résznek, itt kórtermek vannak. Ez kórház. A nővér siet a sima, szürke PVC-szőnyegen, belép az ajtón, felkattint egy kapcsolót, s a piros lámpa átvált sárgára. Jelezve, hogy megérkezett a segítség.

Az építésvezetővel, Horváth Jánossal járjuk az új megyei kórházban az emeleteket. A még hiányos feliratokból sejteni, hogy ez itt az idegosz Születéstől a halálig

tály, ez az urológia, fülészet. benne a külvilágtól teljesen elszigetelt hallásvizsgáló szoba. Egy következő emeleten mindennek a kezdete — a szülészet. (Fél év, és megillető- dött kismamák sétálnak a folyosón, a szülőszobából kiszűrődik egy új állampolgár méltatlankodása).

Némelyik folyosó teljesen kihalt, csöndes, az ajtók jórésze lezárva. Tulajdonképpen már csak az ágyak hiányoznak a szobákból és a betegek. A szó — hiányoznak — olyan egy kórházépületben, mint amilyen 'bizarr a szakkifejezés: hotel-rész. Olyan szállás ez, amilyen után senki sem áhítozik, senkinek sem „hiányzik”. Csakhogy az élet már ilyen. Bármily tökéletes gépezet is az emberi szervezet, el-elromlanak az „alkatrészek” benne — próbálok magamban kedélyeskedni, miközben az építésvezető a műtőszárnyba vezet. A műtőknél, üvegfalú „boxok”, szemben velük két pultféle. Mindkettőnél egy-egy nővér őrhelye. Az üvegfalú „mini-kórtermekbe” azokat a betegeket fektetik majd, akiket súlyos operáció után különleges megfigyelésben kell részesíteni.

Minden fülkében jelzőberendezések, oxigén. És a nővérek árgus szeme a másik oldalról ... Hallom a surranó betegszállító 4 lift búgását, a zajtalanul gördülő betegszállító kocsit, siető nővéreket, bemosakodó sebészeket, asz- szisztenseket. „Nővérke, nem fog fájni...?” „Doktor úr. mentsék meg a férjemet...!” Riadtan kapom fel a fejemet. Képzelődés az egész Nincs itt most rajtunk kívül teremtett lélek sem. Az építésvezető bosszankodva kapcsolja ki az égve felejtett világítást, becsuk egy nyitva- hagyott ablakot...

Jó néhány éve, hogy elellátogatok az épülő megyei kórházhoz. Érdeklődni az építés üteméről; írtam egyik-másik építőjéről is, kilencszáz- hatvankettő óta. Elég régen. Van a munkások között, aki innen ment nyugdíjba. Ezen nevettünk, de legtöbbször méltatlankodtunk: miért nem

épül gyorsabban? A múlt nyáron — látogatóban — összeta lálkoztam a „bánya”-kórház- ban a megye egyik vezető posztján dolgozó férfival. Sikeres műtéten esett át, s akkor már lábadozott, sőt, ha óvatosan is, de emeletmászásra is vállalkozott.

Beszélgetés közben szóba került: sokat hallott arról,milyen nehéz körülmények között dolgoznak itt az orvosok, s a többi egészségügyi dolgozó. De igazán csak betegsége idején nyert fogalmat arról, milyen emberfeletti erőfeszítésükbe is kerül, hogy az elavult épületben azt nyújtsák a betegeknek, amit azok állapota megkövetel... S mihelyt kikerül a kórházból, minden tekintélyét latbaveti, hogy az új kórház minél előbb megnyíljon a gyógyulást keresők előtt... El is nevetgéltünk afölött, hogy jöhetett volna ez a betegség élőbb. Megemlítettem az esetet az építésvezetőnek is, de ő nem a humoros oldaláról reflektált rá. „Nem ott van a hiba. „Hajtotta” ezt a kórházat mindenki. 'Másfajta együttműködésben voltak a döccenők. Alvállalkozók, anyagellátás..El- meditálgattunk nemegyszer azon is, hogy nemcsak belső, a nemzetközi együttműködés sem tökéletes még ... hiszen a külső homlokzatok, s bent a pillérek, némely falfelülete*:

burkolására vártunk ide csehszlovák, majd román mozaikot. Nem győztük kivárni. Kénytelen volt a mi kerámiaiparunk elsajátítani egy új termék előállítását.

De egy a lényeg: január harmadikén megkezdődött az a processzus, amely az épületkomplexum szakaszos átvételét hivatott előkészítem. S rövidesen bevonulnak ide a MEDICOR szerelői. Kicsomagolják a ládákat, helyükre kerülnek a gépek, berendezések, bonyolult műszerek. A hatalmas épület egyre inkább kórházzá lesz

A legtöbb itt a zöld szín. Száműzték a régi kórházak rideg, morózus fehérségét. Azt azonban sosem tudtam teljesen kitörölni a tudatomból — még akkor sem, amikor csak a puszta vasbeton váza állt még — hogy kórház. Életemben kórházban még nem feküdtem. látogatóba is enyhe viszolygással jártam. (Azt hiszem, nemcsak én vagyok ezzel így). Az építésvezető, tudva ezt, levezetett a modern hullakamrába. Egy hatalmas hűtőkamra. El kell fogadni:a

kórházban nemcsak szülészet van. Születnek — de halnak is. Mint ahogyan a kórház, az orvosok elkísérnek bennünket születéstől a halálig.

Később felhívtam a statisztikai hivatalt, hogyan alakult az utóbbi évtizedben a salgótarjániak, nógrádiak átl agos életkora. Nem, felelték, nincs ilyen adatuk. így hát csak sejtem, hogy valószínűleg nálunk is emelkedett az emberi életkor felső határa. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a gyógyításnak eg a hatalmas intézménye — majdnem azt írtam: gyára — jó hatással lesz a nógrádiak életére. Mert, ha bosszankodunk is sokat, elégedetlenek is vagyunk néha — örömünk is van bőven, élni jó, és egyre jobb. S ha netán valahol akadozik is bennünk a „szerkezet”, biztonságot ad, ha egy ilyen modern „szerviz” áll a rendelkezésünkre.

/) yógyítás, gyógyító in- tézmény — írtam egv- íT'' más után többször is. Mert hiszen ez a lényeg. Ezért a sok pénz, emberi munka, testet öltött ’ gondolat. Az életért van. Taláfi azért is derűs ebben az épületben. Ha az egészséges ember képtelen is elfojtani némi szorongást. A legtöbb itt a zöld szín — amelyre évezredek óta mondják, a rentény színe. És a sárga — melyről azt tartják, felvidítja az embeyt. A gyógyulni. élni akaró embert.

Csizmadia Géza

i