Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
1967. Január 8. , vasárnap NrtfJR Ä ü r> A nyomok a tetteshez vezetnek Csordás Péter meg a nyugdíj Ha a betörő tozéreti a »ajtót — Dokumentumok Az első impresszió rendkívül derűs. Fénycső világi tás. ragyogó tárlók, színes műanyagok. Ha nem tudnánk, hol járunk, azt hinnénk, kozmetikai vagy divatcikkek kiállítására tévedtünk be.,. A tetszetős, modern kivitel koránt sem áll ellentétben mindazzal a súlyos mondanivalóval, amivel a Belügyminisztérium Országos Bűnügyi Múzeumának látogatója megismerkedhet, Igaz; a múzeum főként az utóbbi tíz évben lett azzá, ami ma, — jóllehet fejlesztését már a felszabadulást követően megkezdték. Az intézmény első kabinetje azokkal az erőfeszítésekkel ismertet meg bennünket, amelyeket a demokratikus rendőrség 1945-től napjainkig tett a közrend és közbiztonság érdekében. — A háborút közvetlenül követő években, jórészt a háború okozta erkölcsi rombolás következtében, sok volt az életellenes bűncselekmény, — emlékezett df. Sinka Lajos rendőrőrnagy, a múzeum vezetője. Az inflációs időkben kemény harcot vívtunk a spekulánsok, üzérek ellen. Mire á forint megszületett, a legveszélyesebb gazdasági hiénák már a rács mögött voltak. Annak ellenére, hogy a közrend és közbiztonság ma összehasonlíthatatlanul jobb, mint az említett években volt: a múzeumra. ma Is szükség Van A rendőriskola növendékei, s rendőrt hivatást már gyakorlók számára elengedhetetlen, hogy az életben előforduló új. mondhatnám: korszerűsödő bűnüldözési módszerekkel megismerkedjenek. Megismerkednek természetesen a modernebb bűnüldözési módszerekkel is-. Az ismeretek gyarapításán túl mindinkább megerősödik bennük a2 a meggyőződés, hogy a törvényes hatalom erősebb a bűnözői fur- fangnál. Tapasztalatból tudjuk, így érzi ezt a lakosság Is; s hogy így egyre több becsületes ember ad értékes segítséget a rendőrségnek. A bűnügyi múzeumban elég sok a Nógrád megyei anyag. Nem azért, mintha szűkebb hazánkban aránytalanul sok megyénkből is — Emberélet kioltása, társadalmi tulajdon megkárosítása .,» Súlyos ügyek,., — Ne feledkezzünk meg az emberek becsületéről sem! Egy Nógrád megyei iskolaigazgató a rosszul viselkedő tanulók szüleinek figyelmeztető leveleket küldött. Valaki eltüntette az eredeti szöveget, s otromba gorombaságokat írt a helyébe. Az írásszakértő, a bűnügyi technikus sokat dolgozott, míg a tettest sikerült elfogni, s ezzel mindehki előtt bebizonyítani az igazgató kifogásol- hatatlan Viselkedését. — Szakértő, technikus... A modern bűnüldözésben mi a fontosabb! a szakmai rátermettség nagy a technikai fel- készültség? —* A kettő elválaszthatatlan egymástól, noha nem vitatható. hogy a rendőrség sikereinek jelentős hányadát a tudományos krimináltechnika igénybevételével éri el. A modern módszerek közül igen érdekes — például — a szovjet Geraszímové. Röviden ismertetem. Az ismeretlen áldozat koponyájáról fényképfelvételt készítenek. Ezt összehasonlítják azokkal a fotókkal, amely azokról a személyekről készült, akikről feltehető, hogy a bűncselekmény áldozatává váltak. A száj é* a fogak, a szemek és szémüregek elhelyezkedése csalhatatlan választ ad, amint ezt a magyar igazságügyi orvosszakértők tapasztalatai is bizonyítják. «*• Bestiális bűnözők olykor feldarabolják áldozatukat, hogy elkerüljék az igazságszolgáltatást. Mit mond egy- egy maradvány a nyomozóknak, szakértőknek? — Gyakran nagyon sokat! Több évvel ezelőtt egy orvos megölte, majd feldarabolta nevelt leányát. A maradványok aprólékos vizsgálatánál tűnt fel az orvosszakértők egyikének egy parányi, a sebészetben használatos fonaldarabka. Megállapították, hogy ez a bűncselekmény elkövetése után került a testrészbe. A nyóíno- zók ebbe a szálba „kapaszkodtak”, s e2 — mint hajdan Áriadné fonala a hőst — kivezette őket a rejtély-labirintusból. — Ki bukkant erre a. szálra? Ismeri, őrnagy elvtárs? Ismerem..., de ne mondjuk meg. A bűnüldöző munka annyira kollektív, hogy egy- egy sikere után megünnepelni valakit, méltatlan lenne a többiekkel szemben. Olykor pedig egyszerűen nem lehet megállapítani, kié a tettes leleplezésének érdeme. 1984-ben — például — szeszesitalnak álcázott méreggel gyilkoltak meg egy hatvani pékmestert A nyomozás széles voltának érzékeltetésére hadd említem meg, hogy az ügyben három- páz írásmintát elemeztek. Elképzelheti, hány nyomozó, hány-szakértő dolgozott akkor! Az elismerés mindig csak a rendőri testület egészéé lehet; de természetes, hogy az elismerésből jüt azoknak az önkéntes rendőröknek és mun- kásőröknek is, akik egy-egy nyomozásnál, hasznos segítséget adnak a. hivatásos állománynak. Olvasóink közül bizonyára még sokan emlékeznek a Marké utcában őrzött igazságügyi orvosi gyűjteményre, amelyről korábban szintén Irtunk, s amelyet a felszabadulás után dr. Kelemen Endre, a nagyhírű rnagyar orvostudós alapított. Az igazságügyi öfVOS! gyűjteménynek és a bűnügyi múzeumnak elsődleges rendeltetése, hogy a bűnüldözőket segítse munkájukban. Űgv gondoljuk, a. jó cél érdekében célszerű léftné a két intézményt egyesíteni. Fejlesztéséhez a bíróságok is hozzájárulhatnának: gyakran csak a tárgyalás során derül ki, menynyire, fontos volt egy jelentéktelennek látszó bizonyíték, mennyire lényeges a nyomozás alapossága mellett ötletessége.--- b. Z. ;— M o st, hogy átlépte az új év küszöbét, éppen hatvanötödször tétté. Bizony nincs hátra sok idő, és egyszer csak eljön a nap, amikor Csordás Pétert utói- szor serkenti hajnali ébredésre az öreg vekker. A palotás! Május 1 Termelőszövetkezet tehenésze nyugdíjba megy a nyár derekén. Hosszú időt töltött a sztí-. vetkezőiben. Még 1950-ben írta alá a belépési nyilatkozatot. Vitte a hét hold jut-r tatott földet. Az első időben, talán három—négy évet töltött kinn. Gyalogmunkás volt, aratott, csépelt. Mostani helyére, á tehenészetbe csak azután került, hogy Kiss Jóska bácsi megöregedett, Nyugdíjba rhent, Csordás Péter állt a helyére. Utódról most is gondoskodik majd a szövetkezet Vezetősége. Hanem akkor ugyancsak kérték Csordás Pétert, vál- .alja a munkát. Még a 'közgyűlésen is szóbakerült a neve. Sokan tudták róla. ért az állatokhoz. Ismerték még a cselédévekből. Pajlapusz- táh cselédeskedett, ahol most az egyesült nagy szövetkezet központja van. Csóré Ferenc, a szövetkezet akkori brigád- vezetője is váltig biztatta: ■“* Májd meglátja, nem jár rosszül Jóska bácsi, ha bejön a tehenészetbe... Ügy hallom házat akar építeni?... • Ráadta hát a fejét, hogy újra fejjen, gondozza az állatokat. Netn is bánta meg. Egy év telt el és felépült az új ház. Eleinte nehezen haladtak a munkával. Pedig az eladólány igen-igen sietett volna. — Kérjünk hozzá kölcsönt. Altüt Zárszámadáskor ka- puhk, odaadjuk a tötlesztéS- be — biztatta az apját minduntalan, De hiába. Csordás Péter hajthatatlan maradt — Sosem szaladgálok én á köloeönért.,, Inkább dolgozom addig is — hárította el magától az eladó szavalt. Igaza lett. Kölcsön nélkül is felépült a ház. A tágas udvar egyik felében, mélyen a kert felé húzódik a takaros épület. Mintha helyet akarna adni még egy másiknak Is — Legalább egy szoba még elkelne — mondja a leánya, aki közben fiatalasszony lett, s ttégy esztendős eleven fiacskája Csordás Péter legkedvesebb unokája. — Mind* járt tágasabban lennénk, mint így a szoba-konyhás lakásban, .. A zért Csordás Péternek így Is van helye, S lesz is, .amíg él. Csendes mosollyal mondja ezt a fiatalasszony. Nálunk netn kopogtat a szegénység, mint valamikor az apró cselédhéz ablakán, ahol hat gyerek, fáradt, magatehetetlen öreg szülő kucprgott. Gondoskodni kellett róluk. A veje bányász, jól keres. Aztán a lánya is el-eljár a termelőszövetkezetbe, amikor teheti, S a többi gyerek is maga gazdája mind. Egy sem panaszkodhat a sorsára. Azok sem hagynák magára, ha úgy adódna, hogy, betegség, vagy az öregség mi-, att már nem bírná a munkát. Hé így, hogy öregségit káp majd, mégis nyugodtabb az idős tehenész. Csordás Péter amióta az egzét tudja, mindig dolgozott. Itt a szövetkezetben is van dolga elég. Tíz óránál nemigen rövidé bb egy nap. Hétköznap, vasárnap egyre megy. így is, úgy is az este veti haza. Tizenhárom tehenét fejni, ellátni, tisztántárta- ni nem ' kis dolog. Sokszor kézbe kell azért venni a villát, a fejőedényeket, De hát így van ez rendjén. Ne is adják a szövetkezetben ingyen a munkaegységet, mert akkor nagyot néznének a tagok, zárszámadáskor. Csordás Péternek most is hatszázötven egységgel számolják el az esztendőt. De nem is emlékszik olyan évre,, amikor ötszázötvenné^ kevesebbet gyűjtött Munkában volt thindennap. mert az állat nem várhat. Móst, hogy a minap bent járt a szövetkezeti irodán, éppen az egységek dolgában, Re- kács István, még Hasznos! Klára megkérdezték tőle: — Mikor született Csordás bácsi? — Az bizony régen volt.,. Még kilencszázkettőbén... — A szövetkezetbe mikor jött? — faggatták tovább. — Annak is van már tizenhét esztendeje... , — Akkor kap szépen nyugdíjat, ha abbahagyja a munkát,., Az új szövetkezeti öregségi nyugdíjról hallott már Csordás Péter, Hogyne hallott Volna. Mióta megírták az újságok, az állattenyésztők között többnyire arról esik szó, mennyivel lesz több a havi járandóság. Csordás Péternek szépen számolnak. A havi kétezret megkereste az Utóbbi négy évben. Tizenhét évet dolgozott a közösben, nagy Igyekezettel. Mindent számolva ezer-ezerkétszáz forint, amit járhat. Még gondolatnak is merész. Hiszen ipari nyugdíjnak is szép pénz ez. Hogyne Várná hát. így beszélgetünk. Most még van egy rövidke idő. Csordás Péter a ködös, hajnali derengések, a korai ébredés* a munka fáradalmait piheni Ül a melegen, hátát nekiveti a kisszék támlájának. Nem fiatal már, muszáj pótolni az egyre fogyó erőt. — Már az is jó volt, hogy azt a 300 forintot megkapták áz öregek a szövetkezetben... A /Cselédidőben bizony, hogy örültünk volna a nyugdíjnak... Lassan, csendesen ejti » szavakat. — Ki gondolt akkor az öregekkel? — mondja Szita Im- réné, á legidősebb lány. — Azzal sem igen, hogy kinek hány gyereke van, miből ne véli ókét... A csendben egyszeres«* megszólal az öreg vekker. Csordás bácsi készülődik. Magára veszi « melegítőt, fogja a sapkáját. Kilép áz- ajtón. Öreg szemei belehunyorognák a téli verőfénybe. Aztán lassan elindul a szövetkezetbe. Lépte alatl meg-megcsikordul a fagyot hó Vincze Istvánnc Partizánok EPIZÓDOM - DO MOMENTUMOM XV III. bűncselekmény történne; inkább azért, mivel á Nógrád megyében végzett nyomozások nem kis hányada igen tanulságos. Ilyen például a kazári gyújtogató elfogásának esete; a rendőri lelemény és a nyom- szakértői felkészültség eredményességének jó példája. A nyomok, a bűnjelek mindig fontosak, s akkor is árulkodnak, ha a tettes igyekszik eltüntetni őket. Az a férfi — például — aki a budapesti Akácfa utcában ölte meg Fischer Lajost, egy sámsörthá- zai kútba hajította a gyilkos tört. Lám, a bűnjel mégis előkerült, s a bíróság előtt fontos bizonyítékul szolgált... A tárlók egyikében látható az a tőr is, amellyel Tereskén oltotta ki szerelme életét V. Győző. i — Az ujjlenyomaton és a Járás esetleges jellegzetességéin kívül ezernyi tényező segítheti a nyomozást, — állunk meg egy másik vitrin előtt.- — Adódott már, hogy fogazata árulta el a tettest. Egy élelmiszerüzlet kifosztásával több személyt gyanúsított a rendőrség ... A nyomozók birtokában volt egy szelet sajt, amelybe a betörő csak beleharapott a helyszínen, de nem fogyasztotta el. A sajtmaradékról Vett SZilikongumi-lenyomat tökéletesen egyezett a tettes fogainak lenyomatával. Amikor ezt á bizonyítékot a bűnöző elé tárták, az már nem is tagadott tovább, — ismertette az érdekes esetet dr. Sinka Lajos. A németek erősen szorgalmazták a Monosza vidékének felderítését. Balassagyarmat már december 9-én felszabadult. A II. Ukrán Front előretörő éke szlovák területen harcolt. Ha nem akartak gyűrűbe, kerülni. a kiüt csakis észak- felé, Fülek, LoSőnc irányába vezetett. így kerültek ezekben a napokban német felderítő járőrök Abroncsos-puszta közelébe is. Három német jött lóháton, az erdei úton, két tiszt és az ordenánc. A partizánok már jó előre észrevették őket. de „hallgattak”. A rajtaütés nem mindig előnyös. Paliesek bácsi Is kint járt akkor a határban. — Emlékszem, kapa volt a hátamon és lestük a partizánokkal, mit csinál majd a három német. Aztán úgy határoztak, kiszedik belőlük mi a szándékuk. — Engem a kapával elé búr küldtek. Kerültem egyet áz erdőben és máris a három germánnal szemben jöttem. Megállítottak. — Papa, wo sind partizánén! Verstehen? Partizán? «— Megértettem én, hogy mit akarnak, de egy darabig csak hallgattam, Merre mutassak? Azt mégsem mondhatom, hogy nem tudom, nem is értem, nem is láttam partizánt. Ügy sem hinnék el, Végiggondoltam, merre vannak a mieink, aztán másfelé mutattam: — Arrafelé menjenek... dórt sind... A többiről már csak a harcállásponton értesült. A partizánok, amikor megtudták, hogy a németek utánuk szaglásznak, a lovasok elé kerültek és elfogták őket. Kihallgatásukkor elmondották, hogy utat keresnek észak—nyugat felé a visszavonuló alakulatok számára. Tehát minden pillanatban várni lehet a németek elvonulásét. December 25-én értesültek, hogy Salgótarjánban már bent vani ak a szovjet csapatok. Harm -osan elérik Ab- röncsos-puszta vonalát Is. Áz őrséget megerősítették. Kiadták á parancsot, hogy mindenki teljes harckészültségben pihenhet csak a szállásán. Délről várták a németeket, a hegyen át vezető erdei utakon. Mindenfelé őröket állított ík és riasztólövéssel kellett jelt adnlok. Novák Béla vette észre elsőnek a vonuló német zászlóaljat. A levegőbe lőtt! — Riadó! György Béla: — Bandur Árpival Krupáéknál pihentem. Nem sokkai előbb jöttünk be őrségből. Fáradtak voltunk. A tulipános ládán ülve összevetettük a hátunkat, úgy bóbiskoltunk. Arra emlékszem, hogy elszunnyadtam cígafettázás közben és amikor felriadtam a cigarettavég még égett az ujjaim között. Tehát nem sok idő telhetett el, amikor riasztottak, hogy nyakunkon a német. Krüpáéknál kinyílt az ajtó... György Béla: Elsőnek Bandur Árpi lépett ki a sötétbe. Sorozatot kapott. Hát—hét golyó lyuggatta át a testét, de nem hált meg azonnal. Ő és egy szovjet partizán volt az abroncsospusztai összecsapás első áldozata. Bent maradni? Lehetetten, mikor kint küzdenek a többiek. Odakint viszont... György Béla: Vagy három méterre tőlem két német, kezükben villámgéppuska. Lövik a parancsnoki épületet. Azonnal határozni kellett. Ha ész- revesznek egy pillanat és végem. Kibiztosítottam a nyeles kézigránátot és odavágtam. A géppuska elhallgatott. Valaki a heves puskarepog ás ban kiáltott: — Az erdőbe emberek. A hegybe... György Béla is arra Vette az irányt, ahonnan a hang jött. A Monosza hegyen találkozott később társaival.., Paliesek Gyula: A parancsnoki épületből elsőnek az a hallgatag orosz ugrott ki (LapsoV volt) és leterítette a lépt-sőre kapaszkodó németet a géppisztolyával. Aztán Nógrádi és a másik parancsnok (Tömpe elvtárs) ugrottak ki az udvarra és szólt a géppisztoly. Én úgy éreztem, hogy nagyon rövid ideig tartott, pedig szinte egész éjszaka lövöldöztek a pusztában. Akkor bejöttek a németek és megtalálták a szikratávírót. Kérdik, kik voltak itt? De nem is várják a választ, mondják, hogy én partizánokat J bújtattam? Csak a Vállam vontam, hogy én arról nem tehetek. Ide jöttek, akárcsak maguk... A Paliesek családot a sarokba lökték, és megkezdő: dött a vérengzés a pusztán. Morevszki Jánosné: Az én sógoromat. Szojka Pált agyonlőtték, pedig csak 22 éves volt és nem csinált semmit. Amikor vitték a németek azt kiabálta, hogy... „anyuka! anyuka!” Ott lőtték agyon, ahol most a transzformátor van. Kuftínyák Marikát gránáttal ütötték agyon az anyja Sze- meláttára, pedig csak másfél esztendős volt. Paliesek Gyulának megpa rancsolták. hogy temesse el a halottakat. Paliesek bácsi az ajtóban találta meg Bandur Árpit. A németek bajonettel a földhöz szögezték a torkát. December 29-én, amikor a Nógrádi par- tízánégység egyesült a szovjet csapatokkal, akkor mondták meg idős Bandur Gyulának, hogy a fia meghalt. Egy hétig nem vették a szavát... Abroncsös-pusztáről tizenhét férfit hurcoltak el a németek .., Az SS zászlóalj másnap takarodott tovább, és a partizánok rövidesen üdvözölhették a II. Ukrán Front előnyomuló csapatait Fülek térségében. Végétért a harc. Ismert és névtelen hősök indultak el a négy égtáj felé, hogy folytassák, ahol abbahagyták a mindennapos munkál, Ki bányász lett ismét, ki katona, pártmunkás vagy a rend őre. Paliesek bácsi ma nagyon büszke egy későbbi, húsz év utáni epizódra. Az évforduló táján nála járt Nógrádi elv- társ és megszorította a kezét- Jól van, öreg! — Én nagyon megszerettem őket, mind egytől-egyig . Az Abrortcsos-pusztai bíró udvarán most megy ft! i felesége egy csuporral. Kopott, csorba szélű csupor, talán még abból ivott Bandur Árpi. Utoljára! Az életben maradottak örökké őrzik emlékét. (Vége.) Gáldonyi Béla
